WAP
1.pont: Az ismertető táblán látható 3 db kinagyított koporsó közül a baloldali sorszáma.
2.pont: Henger alakú doboz, egy szikladarab tövében, kövekkel takarva.
A Blidinje Természetvédelmi Terület Boszniában, azon belül is Hercegovinában található. A Park a területén végigfutó, több km hosszú völgy (Dugo Polje) D-i végén elhelyezkedő Blidinje-tóról kapta a nevét. A völgyet Ny-ról a Vran, K-ről a Cvrsnica-hegység határolja, mindkét hegység 2.000 m fölé nyúlik.
A környéken szép és viszonylag jól jelzett turistautak vezetnek, ezek közül mutatok be egyet, amely a Cvrsnica legmagasabb pontjára, a Pločno 2228 m-es csúcsára vezet.
A túra hossza oda-vissza kb.16 km és 8-9 órát igényel átlagos tempóban, a szintemelkedés 1020 m. Útközben nincs ivóvíz. Bár a délszláv háború során komoly harcok folytak a területen és a Pločnon jelenleg is katonai bázis működik, aknaveszély nincs.
A völgy régóta lakott, lakói pásztorkodással foglalkoztak. A feljegyzések szerint a terület 1357-ben, Nagy Lajos uralkodása alatt Magyarországhoz került és az uralkodó 1382-ben bekövetkezett halálig az ország része maradt, majd a középkori Bosnyák-királysághoz csatolták.
A völgy 2 pontján láthatóak az ún. steccik, a Bogumil-időszakban elterjedt faragott kőkoporsók, amelynek legszebb példányai Stolac környékén találhatóak, azonban a multi 1. pontja közelében lévő temető is majd 100 darabot számlál.
A délszláv háború alatt a stratégiai magaslatokért öldöklő csaták folytak, a tó mellett mai is látható az ideiglenes reptér. Ma a területet szinte kizárólag horvátok lakják.
A völgybe sok látogató érkezik, főleg télen és főleg Horvátországból. A Risovac-i Mate Boban sícentrum télen nagyon népszerű. Nyáron többször van terepjáró rallye a környéken, de a hegyen sok túristára ne számítsunk. Megszállni a völgy közepén, az út mentén található (eltéveszthetetlen) Hajducke Vrleti motelben lehet, ahol 30 szoba és egy remek étterem várja a látogatókat. Az étterembe érdemes bekukkantani, van ott a falakon minden, a Kalasnyikovtól a faekéig. A szobák egyszerűek, de tiszták, a díj 15 EUR/éj/fő.
Foglalni interneten is lehet.
Megközelítés: A Blidinje Parkba egyszerű odajutni, az utak Boszniában sem rosszabbak, mint másutt, kitáblázva nincsen minden, de kis odafigyeléssel, meg persze térképpel sokra vihetjük. A Garminhoz vásárolható Adriaroute szoftver kielégítően részletes.
A Parkba a Banja Luka-Mostar M 16-2 főútról, Jablanicánál a N 43° 39,841' E 17° 45,560' 220 m [GCBLID+crossing]kereszteződésben kell Ny-ra elfordulni és mindig egyenesen haladni kb.23 km-t.
A 19. km tájékán elfogy az aszfalt és egy jó minőségű, széles makadám úton haladhatunk tovább egészen a Park bejáratáig, ahol az út ismét aszfaltra vált. Belépőjegy nincs.
A kapun beérve elénk tárul a Dugo Polje közel 10 km hosszú füves völgye és balra fent láthatjuk a Pločno markáns északi falát.
A multi 1.pontja: A N 43° 39,789' E 17° 32,551' 1160 m [GCBLID-1] ponton, a kőkoporsók mellett található egy 3 nyelvű ismertető tábla. A táblán 3 db kinagyított koporsó látható egysorban, a jelszó a baloldali koporsó sorszáma.
A közelben található egy com-os ládatrilógia egyik tagja, érdemes lecsapni rá.
A kulturális program kipipálása után indulhat az izommozgás, de először üljünk vissza járművünkbe és hajtsunk tovább délnek a főúton, egészen a nagy, fatáblával jelzett Masna Luka-i kereszteződésig. Útközben jobbról elhagyjuk a fent említett motelt. A kereszteződésben forduljunk K-nek, és az egyenes makadám úton kövessük a Masna Luka jelzést, egészen a N 43° 37,862' E 17° 32,765' 1200 m [GCBLID+parkoló] ponton található parkolóhelyig, ami nem más, mint a Masna Luka ferencesrendi templom parkolója, túránk kezdőpontja.
Ha valakit érdekelne, istentisztelet minden vasárnap 10 órakor van.
Az ösvény a templom kerítésénél, jobbra indul, nagy fatábla jelzi, nem lehet eltéveszteni. A jelzés többnyire piros alapon fehér kör, néha csík. Legutóbbi túrám során kis csapattal találkoztam, akik az ösvényt tisztogatták, a jelzést javították és roppantul csodálkoztak, hogy hogyan kerül oda egy magyar. Pedig a táj szép, érintetlen és eddig (meg még jó ideig) elkerülte a tömegturizmus, aki ilyen helyre vadászik, az nem fog csalódni.
Tehát az ösvény a kerítésnél indul, és kb. 1 km-t délnek tart. Még a templom közelében begyűjthetjük a korábban említett com-os ládasorozat 2. tagját. Az ösvény 1 km után K-nek fordul, felmászik egy fennsíkra és ide-oda kanyarog a törpefenyővel benőtt karszt-töbrök között, mígnem 6 km után elér egy táblával jelzett kereszteződést, N 43° 36,441' E 17° 34,783' 1700 m [GCBLID+crossing] itt lehet letérni a Veliki Vilinac felé. Mi azonban jobbra, délnek folytatjuk az utat és megkezdjük az utolsó 1 km-t, fel a csúcsra. Az ösvény lassan kiér a törpefenyők közül, elhalad néhány gleccserfolt mellett, végül egy meredek törmeléklejtőt leküzdve felér a tetőre.
A csúcsjelző oszlop a katonai állomás közvetlen közelében van és szabadon látogatható.
A kéttagú személyzet békésen megfér azzal az évi 20-30 kirándulóval és kérésre csúcspecsétet is ad vagy vizet, esetleg fedelet, ha baj van.
A multi 2.pontja: A ládához azonban még 15 percet sétálni kell, egy közeli magaslatig, ahonnan gyönyörűen látszik a Blidinje Park szimbóluma, a Pločno északi fala.
A 4cm x 10 cm-es, henger alakú doboz a N 43° 36,129' E 17° 33,153' 2217 m [GCBLID-2] ponton, kövekkel betakarva figyel. Miután a környéken csak kő van, ezért egy kis gúlát emeltem fölé a helyzet megkönnyítésre.
Jó kis húzós túra, el is ment rá a nap. A hullámvasút jó hosszú, de szerencsém volt az időjárással, nem kellett sietni. A ládát, amiért mentem nem találtam, viszont volt ott egy felségjelzés nélküli normál doboz, néhány tavaszi bejegyzéssel.
Fordított sorrendben kerestem meg a pontokat, mert volt egy tippem a városra, ami be is jött volna és akkor nem biztos, hogy feljövök, ami nagy kár lett volna. Nyugalmas hely, útközben senkivel sem találkoztam.
Az idén már nem érdemes senkinek ide jönni, mert megettem a maradék málnát. Mind.
Az ajánlott parkolóban, a templomnál hagytuk az autót és indultunk neki a hegynek 11:05-kor. Kb. 600 m szintet kellett legyűrnünk egyhuzamban amit azért megkönnyített a rengeteg málna. Ezek után kezdődött el a hullámvasutazás. Fel-le a gödrökbe, egyre messzebbre kanyarodva a célunktól, a Plocnotól. Amikor már az életem is eluntam a gödrök között végre nekiindultunk jó meredeken a hegynek. A csúcsról pazar kilátás nyílt és fotózkodás, csúcskönyvezés után már indultunk is a ládáért, ami hamar előkerült, de sajnos jelszó nem volt benne. (Köszönöm kupecnek a segítséget). Mire visszafelé indultunk már nyakunkon a vihar. A katonai bázistól már teljesen szétázva indulunk lefelé, az ettől rosszabb már nem lehet érzés birtokában. Mire visszakanyarogtunk a végtelen úton elállt az eső és még a nap s kisütött, így majdnem szárazon értünk vissza az autóhoz.
Még gyorsan levadásztuk a másik pontot, ez könnyen ment, adta magát. Egy kisebb motelben béreltünk szobát 10 euró/fő áron, ami tekintve az ismét leszakadó eget, meglehetősen jó döntésnek bizonyult.
Már eleve a polje lenyűgöző látványt adott, jó napnak néztünk elibe. :)
Hosszú-hosszú út vitt fel a csúcsra. Viszont a sok málna és szamóca megfelelő indokot adott a gyakori megállásokhoz. Amikor mondta Mathau, hogy már csak kevés van hátra, gyanút fogtam, hogy akkor rossz helyen vagyunk, mert innét nincs út, csak egy törmelék lejtő a csúcsra. Az volt az út. :) Végül sokkal könnyebbnek és kevésbé félelmetes volt, mint amilyennek lentről tűnt. Fönt találkoztunk a katona bácsikkal, megkerestük a ládát, majd a ládától visszafele már igen csak iparkodtunk, mert már megint jött a vihar.
Lefele szakadó esőben mentünk egy jó darabon, aztán a málnás résznél újból lassítottunk... :)
Régóta készülök kupec három boszniai ládájára (Jajcén már régebben voltunk). Most kettő került be a programba, a Zelena Glavát a nehezen járható autóút miatt hagytuk ki.
Délután esőben érkeztünk a sírkövekhez, rövid kiszállás után mentünk tovább a templom felé. Itt nagy építkezés folyt, így egy-két kilométert visszamentünk, és ott vertünk sátrat. Elállt az eső, és a Pločno felett bíztató szivárvány jelent meg.
Reggel visszaautóztunk a templomhoz, és szép napos időben indultunk fel a hegyre. Rengeteg a málna és a szamóca, feljebb pedig sok apróbb, fekete szalamandra mászott az úton. Sajnos a felszálló pára kb. 2000 méter felett felhővé állt össze, ebbe gyalogoltunk bele. Így a csúcson nem sokat időztünk, kimentünk a ládát rejtő kúpra. Itt több mint egy órát ültünk, vártuk a tisztulást. Néha kisütött a nap, néha erre-arra láttunk valamit, néha a Ploňo északi falát is - de le a völgybe nem. Közben végig a ládát kerestem, benéztem minden kő alá. Lehet, hogy valahol ott lapul az aprózódó, mozgó kövek alatt, de én nem találtam. Maradt a pótjelszó.
Leérkezés után jól esett egy kis fürdés a sekély Blidinje tóban, aztán a makadámút folytatását követve Tomislavgrad felé hagytuk el a völgyet.
A harmadik Balkán-túránk: Macedónia és Koszovó, Montenegró és Albánia után idén Bosznia és Horvátország. Maglić, Rakitnica-kanyon, Plečno, Troglav (Dinári-hegység főcsúcsa), Dinara, Mali Rajnac (Sjeverni Velebit).
Lent a Hotel Jablanica-ban szálltunk meg, mivel későn érkeztünk meg és nem volt már kedvünk felautózni. A hotel minden szempontból Tito korát idézte (személyzet, felszereltség, higiénia, ...stb.), de legalább nem volt drága. :) Utólag visszagondolva jobban jártunk volna a fenti motellel, mivel az már tényleg európai színvonalú, az étterme kitűnő és árban sem rosszabb, mint lenti műintézmény.
Szóval reggel felautóztunk a templomig, közben megállva a kőkoporsóknál és gyorsan indultunk is a túrára. Az út jóval nagyobb kanyarokat írt le, mint vártuk, egy ponton már kezdtem is aggódni, hogy nem vétettük-e el az említett kereszteződést, de szerencsére úgy délután 2-re meg is érkeztünk a csúcsra.
A személyzet nagyon kedves volt, lefotóztak minket a csúcskővel, adtak pecsétet, sőt, még egy palack bontatlan, hideg ásványvizet is. :)
Ezután elsétáltunk a ládáig. Itt elkövettem egy hibát, a "fölé építettem" kifejezést szó szerint értelmeztem és lendületből le is bontottam a kőbabát dobozt keresve, majd amikor rájöttem, hogy a kis láda nem pont alatta van, visszaépítettem. Remélem, ez is tartós lesz. :)
Lesétálva még elautóztunk a kis tóig, majd megvacsoráztunk a már említett motelben.
Összességében nagyon tetszett, mind a hely, mind az ország. Tény, hogy a turizmus még kissé gyerekcipőben jár, összevetve Montenegróval itt sokkal kevesebb turistával találkoztunk, de ez a park pár éven belül biztosan szépen kiépül (sícentrum, pihenőtó, motelek) és ilyen kezdeményezések mentén előbb-utóbb a turizmus is beindul.