Zók kicsiny, szinte csak egyetlen utcából álló falucska Pécstől délnyugatra, Bicsérd és Aranyosgadány között. A falu a Pécsi - víz kiemelkedő északi partján helyezkedik el. Vele szemközt, a völgy túloldalán félszigetszerű dombok sorakoznak, melyek a baranyai dombvidék szinte csipkézetesen tagolt északi peremét alkotják. A kelet és nyugat felöl mély völgyekkel határolt, észak-dél irányban elnyúló kiemelkedések egy kéz ujjaira emlékeztetnek, szinte "kinőnek" a tőlük délre fekvő, nagy kiterjedésű fennsíkból. Oldalaikat az erózió meredekre koptatta, emiatt legtöbbjük legmagasabb része csupán egy igen keskeny, észak-dél irányú gerinc, jóformán csak lejtőjük van. Ezeken a meredek lejtőkön szőlőket és présházakat találunk az erdős völgyek fölött, állandó települési helyként sohasem szolgáltak.
Ha ezt a tájat a völgy északi partjáról nézzük, akkor a Várhegy csupán egy a sok szőlőhegy közül. Feljutva azonban az akácossal övezett domb tetejére, már több jellegzetesség is szemünkbe tűnik. A legfontosabb az, hogy a dombtetőn csaknem teljesen lapos és viszonylag széles (50-100 m) sávot alkotó kis fennsíkot találunk. Ez a Várhegytető, vagy a Várhegy "egyenese". Ha északi részének peremére állunk, akkor tiszta időben beláthatjuk a pécsi víz völgyét, áttekinthetjük a Nyugati Mecsek előterét, jól látható a Jakab-hegy, sőt a pécsi medence és a Dráva síkságának egy része is. Magát a dombtetőt nézve a figyelmes szemlélő hamar észreveszi, hogy annak felszíne sötétszürke, hamus földből áll, és gyakran találni rajta égett agyagdarabokat, cseréptöredékeket, állatcsontokat. Az őrkori megtelepülésnek ezek a felszínen észrevehető maradványai a tetőt délről határoló széles horpadásig tartanak. Ezen túl és a lejtőkön már csak az emberi történelem előtti geológiai múlt hagyatéka van, mint mindenütt a dombvidéken: a több millió éves Pannon tengeri üledék megkövesedett kagylóit rejtő meszes réteg, rajta a jégkori lösszel és az ezt takaró barna erdőtalajjal.
A tetőn előkerült különös tárgyak alapján keltek szárnyra azok a szép mendemondák, amelyeket a mai napig emlegetnek Zókon. Gyakran szó kerül egy itt elrejtett "aranyborjúról", amit még senkinek sem sikerült megtalálni, no meg rejtélyes alagutakról, amit elfeledett régi pincék üregeiből alakított a képzelet, és mondává növelt a hagyomány. Nem csak a meséket őrzi azonban a Várhegy, de nevében a történelem is. Nem említik írásos források, mégis van tényleges alapja az elnevezésnek: a magyar középkor korai századaiban itt létesített paticsfalú erődítés gyér maradványit az őskori település sáncárkával együtt felszínre hozták az ásatások.
A település első írásos említése az 1290-es évből származik. A Várhegynek nevezett bortermő domb a középkor óta a faluhoz tartozik, de a régészeti felfedezések egy jóval ősibb kulturális örökséget tártak fel ezen a vidéken. A Várhegy őstörténete nem kevesebb mint 6 ezer évre tekint vissza.
Várhegy a Mecsek és a Villányi hegység közötti dombos országrész északnyugati részének egyik hegyfoka. 1917 óta a történészek jól ismerik a fennsík régészeti felfedezéseit. A felszínről előkerült leletek főleg a korai bronzkor időszakából valók; közeli rokonságot mutatnak a Vucedolban talált leletekkel. A terület a "Zók kultúra" - avagy a "Vucedol-Zók kultúra" - névadó települése lett.
Az első ásatás a szerb hadsereg vezetése által vette kezdetét 1919-ben, a környék háború utáni megszállása idején. A feltárt leleteket Belgrádba szállították. Később csak néhány edényt hoztak nyilvánosságra, rádásul az első ásatásról nem maradt fenn teljes értékű dokumentáció.
1943-ban Török Gyula, a Pécsi Múzeum régésze vezetett ásatást Zókon, de munkája csupán egy korlátozott területett érintett. Csak 1977-ben kezdtek alaposabb kutatásokat végezni abból a célból, hogy választ adhassanak a korai bronzkor hazai vonatkozásaival kapcsolatos kérdésekre.
A területen feltárt legkorábbi település a rézkorból való (Lasinja-Balaton kultúra, Kr.e. 4. évezred eleje). Ezt követi a Badeni kultúra település emlékeinek feltárása a késő rézkor idejéből, majd a Vucedol-Zók kultúra település nyomai láthatók. Ez a korai bronzkori település - mely kb. 300 évig maradt fenn - alapos szervezettségről árulkodik. Épületeit védelmi árok vette körül. A legkésőbbi őstörténeti felfedezések a Somogyvár-Vinkovci kultúrával kapcsolatosak. A szétszóródott tárgyak a fennsík teljes területén fellelhetők, és sokban különböznek a korábbi Vucedol-Zók település leleteitől.
Eltekintve a virágzó Vucedol-Zók település mindennapjaiból fennmaradt leletektől - mint a díszes és egyszerű fazekas-, agyag- és csont eszközök, lakóház maradványok, égetőkemencék stb. - a legfontosabb leletanyag a korai bronzkor kezdetéhez kapcsolódó fémiparhoz kötődik. Az öntőformák és olvasztótégelyek a helyi fémiparosok tevékenységét ábrázolják. A leletek bősége a szükséges nyersanyagok kereskedelmi úton történő rendszeres áramlásáról árulkodik.
Az arzén tartalmú réz (szulfidércből olvasztott réz) ügyes használata egy kiemelkedő társadalmi réteg kialakulásához vezetett, mégpedig a kovácsokéhoz, továbbá előidézte a mitológia kovács isteneinek megformálását. A bronzkori fejlődés európai hajnala nyomon követhető a Zók Várhegy régészeti bizonyítékainak segítségével.
Az ötletet illetve infót Bubó barátom adta, ezúton is köszönjük neki.
Egyéb érdekességek: "Mamut fekszik Zók határában"
"Jó állapotban lévő őskori mamutleletet találtak Zók határában. Világszenzáció lehet, ha bebizonyosodik, hogy az állatot az itt élt emberek ejtették csapdába a jégkorszak idején. Erre pedig van esély, hiszen a zóki várhegy ősidők óta lakott vidék."
Ládatörténet
2021.05.07 20:32 Frissítem a ládaoldalt.
2021.04.16 19:00 142 kilométeres dél-baranyai ládakarbantartó kör során áthelyezem a dobozt.
2021.04.05 13:11 Kinizsi2022 játékostársunk Egyéb logban jelezte, hogy a láda túl messze van a bemutatni kívánt helyszíntől, konkrétan egy szomszédos dombon.
2017.12.15 Alternatív megközelítés leírásával egészítettem ki az oldalt.
2017.12.09 15:00 Az 1. Dél-Dunántúli Regionális Kessertalálkozó után éppen 522 héttel a geoláda kereshető. ;-)
2017.12.09 12:55 Kihelyeztem a geoládát.
2013.08.21 Jevica és Gyuszi továbbadja a tervet.
2013.06.11 A ládagazda a moderátorokkal megküzdő new will helyett Kadorca lett, aki átadta Jevica és Gyuszinak.
2009.05.13 A geoláda moderációja sikeresen lezárul, +6/-3 eredménnyel.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! A földúton egészen az erdő széléig el tudtam autózni. Száraz az út, nincsenek nagy gödrök. A g:hu+ navigációja szerint 300 m-re álltam meg a ládától. Annál azért többet mentem, mert nem indultam neki nyílirányban a bozótnak, hanem követtem az utat, fölgyalogoltam az első jobb oldali leágazásig. Egy tisztásra értem, fölülről közelítettem meg a ládát. Azért nem úsztam meg a dzsungelharcot. Kb 60 m-t kellett mennem az erdőben a ládáig. Úgy hagytam, ahogy találtam, a fa ölében. Valószínűleg nem jár arra avatatlan szemlélődő, aki esetleg elvihetné. A korábbi logokhoz mellékelt képekhez viszonyítva a borostyános fa sokat változott, A lombkoronájának jelentős része letörött, a fa mellett fekszik a földön. A láda közelében, a tisztás szélén, tőlem pár m-re egy hím páva ácsorgott. Egészen közel engedett, csak akkor repült fel. Hihetetlen látvány volt, alig hittem a szememnek! [Geoládák v4.2.6]
A földutakon autózás ma szóba se jöhetett, gyalogtrapp a főúttól, jobb oldali út, oldalvölgy. Aki a felső parkolóig bármilyen útviszonyok mellett tankon kívül más járművel feljut, azt megsüvegelem. A végső megközelítés elég jól sikerült, a járhatatlannak látszó bozótban nyomokban létezik geoösvény ... ha megtalálod a kezdetét. A láda békésen ül a fán, ide elszánt geoládászon kívül emberfia nem jut el. A bozótban találtam néhány sorba rendezett követ ... lehet, hogy ennyi maradt a várból? :)
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v4.0.3]
Az "utolsó értelmes parkoló" felé gyalogoltunk, mikor egy fiatal rókát pillantottunk meg. Ő is meglátott minket, de egy darabig nem mozdult, csak figyelt. Mikor felé mozdultunk, egy darabig engedte, nem szaladt el, de szemmel tartott. Végül nem csatlakozott hozzánk ládát keresni. :-)
A tetőn egy szép nagy rét fogadott, ahonnan először rossz irányt választottunk, de legalább volt egy kis kilátásunk. A "jó" ösvény elég küzdelmes, benőtt, de végül egyenesen a rejtekadó fához vezet.
Jó kaland volt.
Mozgalmas életet élhet a ládikó.
2 napja ~ 3/4 órányit kutakodtam a kis fennsíkon
megnézve minden faelágazást, többször visszatérve
a célfácskához, mindhiába.
Ellenben mára visszatért, hurrá!
Köszönöm!
Húsvétolás Lopakodóval és Tablettával. Egyesületi dobozzal és GYEZegzug segítségével pótoltuk.Mi is az épülő présház mellett tudtunk csak feljutni a rejtekadó fához.
Egy jó ideig kerestem a ládát, majd a logokat olvasva láttam, hogy más kesserek sem találták. Volt nálam csere doboz, gondoltam kicserélem. A jelszóért a láda oldalon lévő számot hívva vmi cég jelentkezett, így nem erőltettem a dolgot.
Amúgy a láda oldalon javasolt bal oldali utat egy kidőlt fa torlaszolta el, így tettem egy kísérletet a jobb oldalon és kocsival elég sokáig sikerült feljutni. Úgy 150m-re, egy vadászles alatt parkoltam, majd onnan a présházak fel gyalog, azonban az utolsó 40 méteren még így is elég jelentős szintkülönbséget kell leküzdeni. Nekem közvetlenül egy felújítás alatt lévő présház mellett ugyan sikerült feljutni, de ha ott lett volna a tulaj bajban lettem volna.
Josi83-al megtaláltuk a rejtést (borostyánnal benott fa), viszont a ládát nem. Kérjük a találat jelszó nélküli elfogadását, köszönöm. [Geoládák v3.12.7]
Bondi3-mal kerestük de nem találtuk a ládát a megadott helyen.(borostyánnal benőtt fa) Kérem a találat jelszó nélküli elfogadását. Köszönöm [Geoládák v3.12.7]
N 46° 0,315' E 18° 5,992' 190 m [GCZZZZ+PARKOLO]
N 46° 0,266' E 18° 6,017' 111 m [GCZZZZ+JOBBRA]
