Elhelyezés időpontja: 2008.12.01 00:00
Megjelenés időpontja: 2008.12.06 22:39
Utolsó lényeges változás: 2016.08.22 07:09
Utolsó változás: 2016.08.22 14:50
Rejtés típusa: Multi geoláda (5H+1V)
Elrejtők: Gabóca, Istyu
Ládagazda: Game Over Nehézség / Terep: 2.0 / 2.0
Úthossz a kiindulóponttól: 24000 m
Megtalálások száma: 191 + 1 sikertelen + 10 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.2 megtalálás hetente
A vasutat részben felújították ezért a multiláda ebben a formájában értelmét veszti. Istyuékkal úgy döntöttünk hogy megszűntre állítjuk. Így felszabadul a hely, ha valaki szeretne rejteni akkor megteheti.Köszönjük az eddigi megkereséseket és a sok tartalmas logot! Az adoptáláshoz nem járulunk hozzá!
WAP: 6 pontos multiláda
1. pont: N47° 16.086 - E18° 30.682 - 3 szám a kövön
2. pont: N47° 16.120 - E18° 31.636 - a falba rejtve
3. pont: N47° 18.215 - E18° 33.574 - az oszlop tövénél
4. pont: N47° 22.031 - E18° 34.805 - a fém csőbe rejtve
5. pont: N47° 26.462 - E18° 35.267 - Átmenetileg szünetel
6. pont: N47° 26.311 - E18° 35.136 - láda Az ötös ponton lévő állomásépületet felújítják.A munkálatok idejére ezt a jelszórészletet nem kell begyűjteni,a jelszó így 9 karakteres lesz!
A ládába TravelBug nem helyezhető.
"Száz vasútat, ezeret!
Csináljatok, csináljatok!
Hadd fussák be a világot,
Mint a testet az erek."
Petőfi Sándor oly sokat idézett sorai napjainkra érvényüket vesztették. Manapság nem divat már új vasutat építeni, sokkal inkább a meglévőket is bezárni, felszámolni. Ezzel a rejtéssel egy nosztalgiautazásra hívunk, az egykor szebb napokat látott 6-os sz. vasúti mellékvonalra. Utad során megtekinthetsz néhány, még megmaradt műszaki létesítményt, berendezést, romjaiban is hangulatos épületet. Olyan régmúlt időket szeretnénk számodra felidézni, amikor a közlekedés alapját nagyrészt a vasút jelentette. De szabad a jelző, meneszt a forgalmista, sípol a gőzös ... induljunk neki!
Az itt álló, napjainkban már igen ritka építmény a pátkai állomás területén található, eredeti funkciója szerint marharakodóként üzemelt. Ide gyűjtötték be a környékről a szarvasmarhákat, juhokat és terelték vagonokba. A közelben egy szabvány HÉV III. osztályú felvételi épületet találsz, ma már lezárt és jórészt kifosztott állapotban. Az egykor mutatós falakról a felújítások során eltávolították a díszítő jegyeket, kicserélték a nyílászárókat, így mostani állapotában nem egyéb, egy elhagyott, jellegtelen épületnél.
2. állomás: N 47° 16,120' E 18° 31,636' 144 m [GC6VV-2] Hagyományos vasuti őrház (bakterház), mellette a bakterlakással. Országszerte számtalan ilyennel találkozhatsz még. Az őrházba belépve egy érdekes és napjainkban csak elvétve használt vasútműszaki érdekességet vehetsz szemügyre. A jelszó 2. részletét egy kis filmes dobozkában (1 számjegy), a bakterház külső falába rejtve találod.
3. állomás: N 47° 18,215' E 18° 33,574' 158 m [GC6VV-3].
Ezen a koordinátán egy villanyoszlop (két sárga csíkkal) tövébe rejtve találod a jelszórészletet (1 számjegy). Tartalék lehetőség: Az állomásépületnek háttal állva, látsz magad előtt egy fém lámpaoszlopot. A lámpafej alatt látható néhány, az oszlop síkjából kilógó vas kereszttartó. Ezek száma megegyezik a jelszórészlettel.
Lovasberény felvételi épülete is átesett néhány igénytelen restaurátori tevékenységen. A vonal második legnagyobb épülete a HÉV II. osztály normái szerint épült. Jelenleg lakásként használják. Néhány eredeti elem (ajtók, lámpa) még látható rajta. A rámpa melletti régi raktárépület szerencsére megőrizte eredeti jellegét. Valóságos gyöngyszem ebben a jellegtelen környezetben.
4. állomás: N 47° 22,031' E 18° 34,805' 159 m [GC6VV-4]
A jelszórészletet a koordinátán található fém csőbe rejtve találod. Tartalék lehetőség: a közelben (20 m-en belül) álló rozsdás fémdoboz "lábainak" száma (1 számjegy).
A vértesacsai állomás felvételi épülete hosszú évek óta dacol az idő vas fogával. Állaga rohamosan hanyatlik, tetőszerkezete régen beszakadt, napjai meg vannak számlálva. Az egykor míves vakolatot rég leverte az eső és a szél, már csak nyomokban látható néhány folt. Életveszélyes állapota miatt le van zárva, belépni tilos! Pátkai testvérével azonos terv alapján épült, ez azonban nem lett felújítva. Az acsai állomás történetéről Moldova György vasútról szóló munkájában is említést tesz. 1987-ben, egy filmforgatás kapcsán járt itt az utolsó vonat. Napjainkban lelkes vasútmániások a megmaradt pályán időnként motoros hajtányozást rendeznek.
5. állomás: N 47° 26,462' E 18° 35,267' 158 m [GC6VV-5].AZ épületet felújították, érdemes megtekinteni hogy nézhetett ki fénykorában. Itt nincs jelszórészlet, de megtekintése mindenképpen ajánlott!
Két szomszédos település közös állomása az Alcsút-Felcsút nevű állomás volt. A felvételi épület a vonal egykor legimpozánsabb létesítményének számított, az I. és II. osztályú utasok számára külön váróteremmel. Ma már ez is életveszélyessé vált, ide is tilos belépni! A HÉV I. o. tervek szerint épített állomás külső és belső jegyei egy igényesebb kor emlékképét idézik.
6.állomás: N 47° 26,311' E 18° 35,136' 133 m [GC6VV-6]
A láda helye. Megközelíthető a 811. út felől, a töltés mellett haladva. Menet közben láthatod a közeli állomás már nyugalomba vonult karos bejárati jelzőjét, és néhány vonóvezeték terelő csigát is. A ládát a híd délnyugati végén a beton perem alá rejtve találod, benne a jelszó utolsó részletével (3 számjegy). A láda egy szokványos 20x15x5 cm méretű konyhai doboz. A jelszó egy 10 jegyű számsor, a pontok sorrendjében egybeírva. Körültekintően logoljatok, a környéken időnként jelentős a forgalom!
A multi pontjai tetszőleges sorrendben is felkereshetők, csupán az egyes jelszórészletek sorrendjét kell betartani. Gépkocsival a 811-es országútról rövidebb-hosszabb kitérőkkel elérhetőek, a pontok közelében mindenütt van parkolási lehetőség. Véleményem szerint bringával az igazi, szép időben egy közepes nehézségű, kellemes túrával lehet a pontokat felkeresni. Végezetül egy tanács: bár manapság már közlekedő vonatokra kevés az esély, de azért vedd figyelembe, hogy vasúti területen jársz. A vasút veszélyes üzem, biztonságod érdekében légy körültekintő!
A MÁV 6-os vonalának rövid története:
Az egykori vonal Bicske és Székesfehérvár között vezetett, közel 50 km-es hosszban. Napjainkban lenne 110 éves, de mint az a túra során kiderül, korántsem érhette meg ezt a tisztes kort. Mai szemmel nézve is elismerésre méltó, hogy mindössze fél esztendő alatt épült meg a pálya, majd ezt követően 1898. novemberében adták át a forgalomnak. A pálya a MÁV mellékvonali szabványának megfelelően készült. Felépítménye, tölgyfa aljai, cingár 23,6 kg/fm-es acélsínjei maximum 12,5 tonna tengelynyomást és legfeljebb 40 km/h sebességet engedett meg. A sínanyagot a Rimamurány-salgótarjáni vasgyár, míg a váltókat a Ganz és társa cég szállította. Az átadást megelőző műtanrendőri bejárás már nem mindennapi bonyodalmak között történt meg:
"A megnyitó vonatot Bicske állomásról indították. Népes és előkelő küldöttséget, vendégeket hozott a Budapestről indított különvonat Bicskére, akiket a vasútrészvénytársaság elnöke gróf Cziráky Antal földbirtokos, az építést finanszírozó Agrárbank vezetői, a vállalkozó Környei Izidor mérnök és az építési munkákat végzett Grünwald testvérek cég képviselői fogadták. ... ¼ 10-kor indult a 6 első osztályú kocsiból, egy étkező teremből és egy szalonkocsiból álló különvonat a bicskei állomásról. ... A vasútépítők udvarias előzékenységgel a 80 tagból álló vendégeket nagy reggelire hívták e tájon meg... Minthogy a vasúti étkező kocsi csak 40 terítékkel bír, a vendégeket két csoportban invitálták. Fél 11 tájban az első csoport étkezett és éppen a halnál tartott, midőn a vonat meglassított gyorsasággal Acsa állomás bejárójánál az első váltón akart átmenni. Irtózatos reccsenés ijesztette meg az étkezőket, melyet dübörgés és a kocsinak ugrálása követett. A vonat azonnal megállt, a vendégek bepréselt helyzetükből kiugráltak, s rögtön látták, hogy az étkező kocsi és az az után kapcsolt szalon kocsi kisiklott és a sínek között áll. A kisiklásnak az volt az oka, hogy a nehéz étkezőkocsi alatt a váltónál lévő csúcssín eltörött. A kocsi kereke a sín helyett a váltó két sine közé került, s a töltésen szaladt. Így érezték aztán a bennülők a gyorsabb menésnél a rettentő dübörgő rázást, midőn a kocsi a slippereken át rántatott, később még vagy tízszer föl és ledobálást, valahányszor a kocsi egy slipperre felment, s aztán onnan megint lezuhant. Az egész nem tartott tovább fél percnél, s a vendégeknek alig maradt idejük a megijedésre, mert a kis lokomotív a kisiklott vonatot elhúzni nem tudta, hanem megállt... Aztán a vendégek a jó étel és kitűnő pezsgő mellett hamar a komikus oldalát fogták fel a dolognak, s folytatták az étkezést. A kisiklott két nagy vagont elvontatni nem lehetett, tehát Acsán kellett az ebédet végig enni, s miután az első csoport már befejezte a reggelijét, a második csoport volt a soros... így volt aztán három órai késése a különvonatnak és két órakor indult el Acsáról, miután a két megsérült és kiugrott kocsit kikapcsolták, s a helyszínen hagyták nagy mulatságukra az összecsődült acsaiaknak, kik jóleső mulatással szemlélték az első parádés vonat csúfos felsülését községük határában. A rendezőség persze igen restelte ezt a látványos balesetet, s azzal indokoltan, hogy a vicinális vasút gyenge alépítményes és gyenge sínei az olyan hatalmas vagont, minő egy étkezőkocsi, meg nem bírnak, s miután erre a pályára oly nehéz kocsi nem jut, hasonló baleset későbbre teljesen ki van zárva..."
(Székesfehérvár és vidéke 1898. november 22.)
A 30-as években a Bicske és Szár közötti komáromi fővonal átépítését követően a vonal hossza mintegy 1,5 km-rel lerövidült. A vonalat 1931-ben államosították.
A II. világháborút követően a vasútvonal fenntartására egyre kevesebb jutott, így állapota folyamatosan romlott. Ennek egyenes következménye lett, hogy a híres (vasúti körökben inkább hírhedt) 1968-as közlekedéspolitikai koncepció egyik áldozatává lett. A 70-es években a személyforgalom visszafejlesztése, közútra terelése után gazdaságtalan mivoltára hivatkozással kezdeményezték a felszámolást. Mivel a vonal mentén több honvédségi bázis is található, ezért honvédelmi érdekekre hivatkozással folyamatosan halogatták a végleges döntést és hosszú huzavona után 1978 május 1-én végül mégis megszűnt a vonalon a menetrendszerű személyszállítás. Végül is a bicske-székesfehérvári vonal tragédiája országos fiaskó következtében tejesedett be. Pénzhiány, később meg szénhiány miatt ugyanis abbahagyták az "eocénprogram"-ra tervezett bicskei hőerőmű építését. Úgy tervezték korábban, hogy a balinkai és várpalotai gyengébb minőségű szenek szállítására átépítik a vonalat. Azonban az erőműépítés félbeszakításával együtt elfelejtették a vonalrekonstrukciót is. Ezekről az időkről írt nagy sikerű szociográfiát Moldova György "Akit a mozdony füstje megcsapott ..." címmel. A könyv lapjain megszólal a vonal akkori pályamestere is.
A bezárást követően a MÁV felújította a vonal Székesfehérvár - Lovasberény közötti szakaszát. Megerősítették a felépítményt, korszerű betonaljasra, a síneket kicserélték 48 kg/fm-es minőségűre. Ezt a szakaszt - bár ritkán - a mai napig is használják, többnyire fát ill. építőanyagot szállítanak rajta. E szakasz további sorsát minden bizonnyal a pátkai közúti híd fogja meghatározni, mivel a szűk nyílás akadálya a közúti forgalomnak. A vonal északi szakasza a bicskei határban található olajraktárakig szintén üzemképes, napjainkban már itt is igen csekély a forgalom. Néhány évvel ezelőtt megkezdték a raktárak utáni pályaszakasz módszeres elbontását, és az Alcsút-Felcsút állomásig felszedték a vágányokat. A sínszálak maradéktalan elszállításra azonban már nem mindenütt futotta, így még mindig hever a nyomvonalon néhány elárvult példány. Laikus számára érthetetlen logika szerint a közúti átjáróknál néhol meghagyták, másutt felszedték a vágányokat. Ugyanakkor a csatlakozó részek épp az ellenkező képet mutatják. Így például a felcsúti átjáróban már nincs meg a vágány, de a további szakasz még érintetlen. Az egykori verebi állomás környékén fordított a helyzet, évekkel ezelőtt felszedték a síneket, de az arra haladó autósok bosszantására az átjárót érintetlenül hagyták. Természetesen önkéntes amatőr felszámolók is szorgosan ügyködnek a vonalon, ennek eredménye, hogy a megszállott vasútmániások által hosszú ideig karbantartott vértesacsai szakaszon is el-eltünedeztek a vágányok. A felszámolás többi részét pedig elvégzi a jó öreg természet. Fokozatosan visszahódítja azt, ami eredetileg is az övé volt. A pályát járva sok helyütt már a nyomvonalat is nehéz kisilabizálni, és szinte lehetetlen követni az elburjánzott növényzet miatt. Az egykori állomásépületek közül többet elbontottak, széthordtak. Szinte nyomtalanul tűnt el a felcsúti, a vértesboglári, a verebi és a csalai állomások felvételi épülete, őrházai. A pákozdi állomás (Kisfalud határában) még áll, jelenleg lakóházként üzemel, vasúttal való kapcsolata teljesen megszűnt.
Felcsút felől indulva 5-6-4-3-2-1 sorrendben kerestük fel a pontokat.
Az 5. ponton szépen felújított állomásépületet találtunk, új funkciója egyelőre talány. Kiírva semmi, de talán valami vendéglátóhely-szálláshely lesz belőle. Sajnos a síneknek már csak a helye látszik.
A 6. ponton a dobozt találtuk magában, illetve csak a laminált üdvözlőszöveg volt benne. A sínek itt már eltűntek. A rejtővel egyeztetve ennek hátuljára felírtuk a 6. jelszórészletet és visszarejtettük az eredeti helyére.
Vértesacsán, a 4. pontnál a csőben még mindig ott lakik a madárka, félősen pislogott a fejlámpa fényében szegényke. A jelszórészletet rejtő dobozkára viszont méhek telepedtek, így jobbnak láttuk nem bolygatni. Az alternatív pont segített. Az épület kiváló helyszín lehetne egy horrorfilmhez - de egy újabb reality-t is lehetne forgatni benne: aki egy éjszakát kibír itt anélkül, hogy teljesen összefélné magát, elviheti a nyereményt! :-D
A 3. ponton az oszlop tövénél nem találtunk semmit, itt is az alternatív segített. A közeli putriban lakók ordibálása festette alá az egyébként is rettentően lepusztult környéket. Az az igazság, hogy elég gyorsan elhúztunk innen - egyáltalán nem volt bizalomgerjesztő a hely... ha lehet, nappal menjetek, ne úgy, mint mi!
A 2. pontnál már erősen ránk sötétedett, kissé para volt az elhagyatott bakterháznál kotorászni. A vasútműszaki érdekességet nem találtam meg, pedig érdekelt volna...
Az első pont szinte drive-in, könnyen abszolváltuk, itt is tök sötétben, lámpafényben.
Köszönöm a rejtő segítségét a ládánál.
Másnap folytattuk a kesingtúrát a Dobay tónál (GCDOTO).
NZs & Dóri
Boszorkánnyal próbáltuk volna felfedni a múlt titkát, de ez a láda is már csak olyan, mint a bemutatott vasútvonal: Már csak nyomokban látható. A 6. pont mellett éppen most kezdik felszedni a síneket.
A multi 6. Pontján a ládát mi is szana-szét találtuk. Üresen visszarejtettük a híd pereme alá. A tulajdonosak pótolnia kellene a láda tartalmát. A fákat kivágták a környéken, ezért nehéz megközelíteni a ládát.
Fordított sorrendben kerestük fel a pontokat. A 6. ponton a ládát jégbe fagyva, üresen a korlát mellé dobva találtuk. (Ezt a jelszórészletet a Gábor75-től kaptuk, köszönet érte.) Az 5. pont nagyon tetszett, szép lett az állomás épülete. A 4. ponton tudtunk logolni is :) A 3. ponton csak az alternatív lehetőség van már. A 2. ponton a dobozka a ház mellett hevert, visszarejtettük. Az első pont rendben volt.
Láttunk pár szép épületet és a havas táj is emelt az élményen, köszönjük a rejtést.
A leírást érdekesebbnek találtam mint magukat a helyszíneket.
A multira ráférne egy karbantartás, nem is tudom, mikor volt az utoljára, hogy minden pontja működött. Tavaly nyáron bringával csináltam meg egy részét, akkor is találkoztam beteg ponttal, most kocsival a másik végét és most is ez a helyzet. :-(
A multi első felét kerékpárral teljesítettem Székesfehérvárról indulva.
Az 1-2 pontnál minden rendben, azonban a 3. pontnál a rejtést nem találtam meg (ellenben szép nagy darázsfészket igen), így ott maradt az alternatív.
Visszafelé nem tudtam kihagyni a Velencei-tó felé egy kis szintbegyűjtést, azután annyira belejöttem, hogy lett belőle még több is.:)
Remélem idén még tudom folytatni, a terveim alapján akkor lovasberényi indulással.
Az első három pont már megvolt, most a 4.-től folytattuk. Az 5. ponton nagyon szép lett az állomás épülete. Köszönjük a rejtő fáradozását a multi összeállításában.
Szuper összeállítás erről a szomorú sorsú vonalról. A felső szakaszt már korábban látogattuk, most az első két pontot is sikerült begyűjteni esőbe forduló Fehérvár-Pátka-Pákozd bicajtúrával, szinte követve a vaspálya nyomvonalát.
Egész napos .hu-s és .com-os ládázás Levinnel, mozgóláda hurcolással, ládakarbantartással és gyógyítással. Szeretem a vonatokat, így örültem amikor Levin felvetette, hogy a mai ládázásunk gerincét ez a multi adja. Igazán hangulatosak a helyek, még akkor is ha főképp a pusztulás hangulatát ársztják. A rejtésekkel nem volt problémánk, kivéve a 4. ponttal. Itt meg kellett volna elégednünk a pót jelszó-részlettel, de a rejtővel egyeztetve pótoltuk a hiányzó pontot. A fémcsőben belül, felül mágneses dobozt keressetek. Vigyázzatok nehogy beleejtsétek a csőbe!
Köszönöm a rejtést!
A Vértesből hazafelé, "kis" kerülővel kerestem meg a pontokat. Érdekes volt.
5-6-4-3-2-1 volt a sorrend.
Nem is tudom, miért nem csodálkozom, hogy az 5. ponton álló állomásépületet ilyen szépen felújították. Vajon mire fogják használni?
Nem szeretem a végtelen hosszú multikat, de ez nagyon tetszett! Köszönet érte!
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget! [g:hu 1.4.27] [wapon beküldött szöveg]
A mellékelt kép a vérteaacsai állomáson készült, mellyel elsősorban nem a romos épületet szerettem volna megmutatni, hanem az ajtó feletti táblát, melyen az 1. osztályú váróterem felirat még ma is jól olvasható.
A lista az oldal alapbállításának megfelelően nem mutatja az összes bejegyzést (202 db), az összes megjelenítéséhez kattints ide.
Az alapbeállítást (25 db) felülbírálhatja a felhasználói beállítás, amelyet bejelentkezve a felhasználói adatok között tudsz megváltoztatni.
N 47° 16,086' E 18° 30,682' 142 m [GC6VV-1]
