WAP: jobb oldali tábla második oszlopa (angol) negyedik sorának első szava.
Megközelítés: Bőstől (Gabčíkovo) Magyarország felé (DK) haladva, egyébként ki van táblázva. Parkoló van, a parkolási díj forintban is fizethető (250 Ft egész napra).
Szinte nincs olyan magyar ember, aki ne hallott volna a bős-nagymarosi vízlépcsőről. A magyarországi rendszerváltás környékén ez volt az egyik legfontosabb közéleti téma, és még ma is vita tárgyát képezi Magyarország és Szlovákia között. Mint tudjuk, az eredeti elképzelést végül nem valósították meg, mivel a magyar fél környezetvédelmi okokra hivatkozva felmondta a szerződést, Szlovákia viszont ragaszkodott a felépítéséhez, annak árán is, hogy a nemzetközi konfliktust vállalva egyszerűen elterelték a Dunát.
Története
Miről is van szó valójában? Az lánykori hivatalos nevén Gabčíkovo-nagymarosi Vízlépcsőrendszer a Duna magyarországi és csehszlovákiai szakaszának komplex hasznosítására tervezett építmény. A vízlépcsőrendszer története a XX. század harmincas éveire nyúlik vissza. A terveket először az 1950-es évek végén dr. Mosonyi Emil professzor, világhírű vízépítő mérnök vezetésével dolgozták ki. (Noha Mosonyi professzor a világ számos egyetemén tanított, külföldön díjakat is neveztek el róla, Magyarországon a megítélése vitatott, mivel a neve itt egyértelműen a bős-nagymarosi vízlépcsőhöz köthető. Nehezen lehet tehát próféta a saját hazájában. A probléma a 2006-os Széchenyi díj átadásakor csúcsosodott ki.)
A nemzetközi szerződést 1977-ben írták alá, amit később, elsősorban gazdasági nehézségek miatt, többször módosítottak. A '80-as években Magyarországon sokszor és sokan tiltakoztak a vízlépcső megépítése ellen. Az MTA már 1983-ban a vízlépcső felépítése ellen foglalt állást, az egyre szabadabbá váló országban pedig 1988-89 környékén került sor nagyobb tömegdemonstrációkra. 1988. szeptember 12-én az Országház előtt tízezrek tüntettek az építkezés ellen. Habár az Országgyűlés 1988. október 6-7-én még az építés mellett foglalt állást, a kormány 1989. május 13-án felfüggesztette az építkezést. Az építéssel megbízott osztrák cégnek a magyar állam később 2,65 milliárd schilling kárpótlás kifizetését vállalta. A csehszlovák fél 1991-ben döntött az ún. C variáns megvalósításáról, ami a Duna elterelését és a vízi erőmű egyoldalú felépítését jelentette. Amikor erre sor került, a magyar fél az 1977-es szerződést felbontottnak minősítette. Az erőmű beindítására 1992-ben került sor.
A felek (Magyarország és akkor már Szlovákia) 1993-ban a hágai Nemzetközi Törvényszékhez fordultak az ügyben, amely 1997-ben ítéletet hirdetett, lényegében elmarasztalva mindkét országot: Magyarországot azért, mert egyoldalúan felbontotta a szerződést, Szlovákiát pedig azért, mert egyoldalúan elterelték a Dunát.
A felszín alatt...
Most itt tart a dolog, de ássunk egy kicsit még jobban a dolgok mélyére!
Energiatermelés
Először vizsgáljuk meg azt, hogy mennyi energiát termel az az erőmű! Bevallom őszintén, én mindig úgy képzeltem el, hogy ha már annyira tönkretesszük a természetet, olyan sok pénzt beleölünk, ilyen mértékű nemzetközi konfliktus az ára, akkor biztos iszonyatosan sok energiát termel. Azt gondoltam, hogy a két ország együttes energiatermelésének legalább a hússzorosát fogja termelni. Nos, egy frászkarikát! Az eredeti tervek szerint a két akkori ország akkori együttes energiaszükségletének a 2-3 %-át fedezte volna. Ma Szlovákia energiaigényének a 7 (magyar adat) - 8 (szlovák adat) százalékát fedezi, ill. a szlovák áramszolgáltató által megtermelt összes áram 10%-át (szlovák adat) adja. (Csak emlékeztetőül: Szlovákia mind területét mind lakosságszámát tekintve kb. feleakkora, mint Magyarország.)
Gazdaságosság
Az erőművel kapcsolatban felmerülő hírek szerint számos probléma akad, ami miatt valójában veszteséges. 16 évvel a beindítása után már jelentős rekonstrukciós munkálatokra lenne szükség, ami természetesen iszonyatos összegeket igényel. Számomra úgy tűnik, mintha az ún. "dollárárverés" csapdájába estek volna bele.
A per
A következő kényes téma a per maga. Véleményem szerint itt egy jogi köntösbe burkolt politikai döntést hoztak, a politikai megfontolás pedig minden bizonnyal az lehetett, hogy kb. "döntetlenre" hozzák ki a vitát, mivel a nemzetközi közösség számára egyik ország sem "kedvesebb" a másiknál. Ezen kívül szerintem semmi értelme sem volt akkor már, hiszen a per hatására semmi sem változott. Érdemi döntést csak a '90-es évek legelején lehetett volna hozni, de az is csak akkor működött volna, ha a nemzetközi joggyakorlat sebessége sokkal gyorsabb lenne.
Magyarországot azért marasztalta el a bíróság, mert egyoldalúan felmondta az előző rendszer által, 1977-ben kötött szerződést. (Egészen pontosan formálisan nem felmondta, hanem felmondottnak tekintette, miután a másik fél elterelte a Dunát.)
A szlovák felet a Duna egyoldalú elterelése miatt marasztalta el a bíróság.
Ugyanakkor megemlíteném, hogy a cseh-szlovákok 1992 végén ígéretet tettek arra, hogy a Duna vizének legalább 95%-át az eredeti mederbe engedik, de ígéretüket nem teljesítették.
Egyebek
A szlovák fél jelen gyakorlata alapján Ujhelyi Géza energetikai szakértő megállapította, hogy a bősi turbinák nagyobb vízesése miatt a megtermelt energia 1/3-a Magyarországot illetné. Kiszámolta, hogy ez 15 év alatt 2008-as értéken számolva 473,8 milliárd forint elmaradt bevételt jelent. (
Forrás.)
A felépült erőmű környékén található táblákon egyáltalán nincs magyar nyelvű információ, és a magyar fél által felvetett problémákat szintén elhallgatják. Az előzőt több dolog is indokolná, pl. az, hogy a terület lakossága majdnem etnikailag színtiszta magyar, ennélfogva a dolgozók döntő többsége is magyar, másodsorban Magyarország közelsége.
A hivatalos magyar (!) elnevezésben is kizárólag Gabčíkovo szerepel (Bős még zárójelben sem), ami a település mesterségesen, 1948-ben létrehozott neve (egy etnikailag majdnem színtiszta magyar falut szlovák emberről neveztek el). A falut korábban szlovákul Beš-nek hívták.
Az erőmű falán található egy tábla, amely ugyancsak nem szolgálja a békés egymás mellett élést és a jószomszédi viszonyt. Ez az 1938-45-ös magyar megszállás áldozataira emlékeztet. (Hogy ez miért problémás, bárkinek szívesen kifejtem magánban.)
Álláspontok
Röviden bemutatom mindkét fél álláspontját.
Pro: a vízlépcső célja az energiatermelés, a hajózhatóság biztosítása, az árvízvédelem és területfejlesztés. A felmerülő környezetvédelmi problémákat kezelni lehet.
Kontra: veszélyezteti a Szigetköz és Csallóköz ivóvíztartalékát, súlyosan károsítja a növénytermesztést, veszélybe sorolja a szigetközi ártéri erdőségek egyedülálló élővilágát, szennyezi a kutak vizét, tönkreteszi a Dunakanyart.
Pihenés
Végül javaslom, hogy az erőmű étkezdéjébe is térjetek be. Meglepően jó árban adnak pl. finom rántott sajtot, és magyarul is beszél a kiszolgáló. (Ételek nevei természetesen csak szlovákul...)
További források:
Bős-Nagymarosi vízlépcső a Wikipédián.
A vízlépcső hivatalos magyar oldala.
A vízlépcső hivatalos szlovák oldala (szlovákul és némely cikkek angolul).
Bejelentés
A helyszínen több szempontból is problémás lenne ládát rejteni, ezért virtuális.
A jelszó a jobb oldali tábla angol nyelvű szövege (második oszlop) negyedik sorának első szava (egy magyar nyelvű szó).