A ládába TravelBug nem helyezhető.
___________________________________________________
Wap: A kétliteres, téglalap alakú láda a vízesés közelében, egy három törzsű fa gyökerei között található, ágakkal takarva.
Parkolás: N 48° 0,443' E 19° 29,852'
Új helyen a láda!! A megtalálók bejegyzéseit figyelembe véve a ládát kicsit arrébb helyeztem a talaj védelme érdekében. A fenti koordináták a láda új helyét mutatják.
Nógrádsipek Szécsénytől déli irányban, attól 10 km-re fekvő, az Északi-középhegység részét képező, Cserhát dombjai között megbúvó kis község.
Neve vadrózsát jelent, melyet a honfoglalás korában e területen élő szlovákoktól kapott. A falu nevének első említéséről 1265-ből van tudomásunk, Terra-Chipeg alakban fordul elő és puszta földterületet jelent.
A szlovák-magyar határtól mindössze 12 km-re lévő település.
A 2012 hektáron elterülő falu északról nyitott, patakokkal tagolt, 300-400 m magas vulkanikus kúpok közötti völgyben fekszik. A település összterületének több mint felét erdő borítja. A falu szerkezetét a természetes vízfolyások mentén kiépült, párhuzamos, ill. azokat összekötő utcák jellemzik, ami alól kivételt képez a település központja, ahol körforgalmi buszmegállót alakítottak ki, lévén a község zsáktelepülés.
A falu közepén található a Nagy-kúria 9 pilléres tornácával és néhány boltozott szobájával. 1820 körül épült. Középen található a Balás-kúria is. Mindkettő neobarokk stílusban épült.
A falu építészeti látnivalói közül említést érdemel a római katolikus templom, amely homlokzat előtti gúlasisakos toronnyal, kapuja felett befalazott angyalfejekkel rendelkezik. 1713-ban épült, 1747-ben megújították, majd 1917-ben teljesen átépítették és kibővítették.
A palóctelepülésekre jellemző úgynevezett palóckontyos épületekből is láthatunk még néhányat a községben.
Nógrádsipek megközelíthető közúton Budapest irányából a 2 számú, majd a 22 számú főúton, Balassagyarmaton, Szécsényen és Varsányon át, illetve az M3-ason Hatvannál a 21-es főúton Salgótarján felé, majd Szécsényen és Varsányon keresztül. Vasútállomással nem rendelkezik, Szécsényből rendszeres autóbuszjárat biztosítja a közlekedést.
A Hollókőre vezető túraútvonalról kis kitérővel érhető el a Dobos-kúti természetvédelmi terület. Feltárandó természeti értékként tartják számon Rimóc-Nógrádsipek közigazgatási határán található Pusztavár hegyet, amely a feltételezések szerint az 1271. évet követően felépített Sztrahova-várát rejti magában.
(Az adatok a falu honlapjáról származnak)
A falun keresztül vezet az országos Kék túra útvonal.
Alternatív útvonalon szép napsütésben mentünk a ládáért. A koordináta pontos volt, könnyen meglett a rejtés. Vizet alig, vízesést egyáltalán nem láttunk, de köszönjük a hely bemutatását! [Geoládák v4.2.5]
Nógrádi autós-gyalogos túra cserháti kéktúra szakasszal és nyolc találattal, ez volt a második. Szép volt a kilátás az út elején, viszont elég körülményes volt az átkelés a gázlón és az út utolsó szakasza. Én vízesést nem láttam és egy kis kerülővel mentem vissza Nógrádsipekre, hogy ne kelljen visszafelé is ismételni a kellemetlenségeket.
Olvasva a logokat, GCzold után semmi kedvem nem volt újabb bozótharchoz. Emiatt kinéztem az N48 01.504 E19 29.547 pontot, ahonnan térkép szerint jól megközelíthető a rejtek.
Hát, így is lett. Minimális dzsindzsa volt. Vízesés semmi, de ezt az előző megtalálók logjai után nem is reméltem...
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! Ha vízesést nem is találtam, de az odavezető út elején szép Nógrádsipekre a kilátás, később pedig a jelzetlen ösvények, a dús vegetáció és a patakvölgyön való átkelés még kalandossá is tették a megtalálást. Faluból indultam fel, az adótorony környékén. [Geoládák v3.12.10]
A munka ünneplése Lopakodóval és Tablettával. Nem láttuk a vízesést :( A Kossuth úton felmentünk a dombra,utána már a térképen jelzett utakat nem igazán találtuk,így árkon-bokron (szó szerint) közelítettük meg a ládát.
Hollókőröl indulva tettem ma egy jókora körtúrát, Sipeket is útba ejtettem. A láda rendben van, magát a vízesést azonban nem láttam. Tetszettek viszont a hatalmas falevelek a földön, ritkán látok ilyet a magyar erdőkben. Köszönöm!
A K4, K felől közelítettem meg és a Kossuth utcán értem le Sipekre. A vízesés szikláit felülről kerestem fel, amiken ezúttal némi víz is folydogált, köszönet a rejtésért!
A végső megközelítés a kellemes sétánál kicsit nehezebb, de így érdekesebb. A tuhu-n jelzett utak nem járhatók, viszont a Kossuth utca folytatásában fel lehet jutni a hegyre/dombra ... :)
TFTC! Hollókőtől Balassagyarmatig.
Időarányosan ez sem gyakran látogatott hely. Észak-kelet felőli földúton akadálymentesen lehet a helyszínt megközelíteni.
[Geoládák v3.7.6]
Egy csepp víz nem volt az árokban, bezzeg a felázott földutakon annál több.
Anettx klassz térképén találtunk egy rövid megközelítési lehetőséget.
Útközben egy róka jött ki az erdőből, de minket meglátva sajnos vissza szaladt.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! A vízesés most be volt fagyva. A láda a helyén fagyoskodott, de sikerült előbányászni. Odafele árkon-bokron, visszafele a kéken. [Geoládák v3.2.2]
Meglelve eme remek rejtek!
A jelzett parkolóhelytől induló ösvények mindegyike magánterületet érintett (villanypásztor, kapu, tábla), így továbbmentünk a "TSZ" felé. Itt a kéken, majd arról letérve jelzetlen utakon (már ha nem volt beszántva) jutottunk el a ládáig. A koordináták pontosak, a láda a helyén. Csak a vízesés hiányzott ;-)
Köszönjük a lehetőséget!
A szombati túrázásunkat ezzel a ládával kezdtük. Miután szétégetett a nap, jólesett behúzódni az erdő hűs lombjai alá. Könnyen megtaláltuk, de a vízesést sajna nem:( Rég esett az eső, és alig csörgedezett egy kis víz a patakban. Sajnáltam, mert nagyon szeretem a patakokat, tavakat. Talán majd máskor.
Köszönöm a lehetőséget. Ez aztán vadregényes! Nehezen találtuk meg, de a víz csobogása segített. Nagyon tetszett, geocaching nélkül erről sem tudtam volna. Az oda-vissza úton élveztük a pompás kilátást.
A három törzsű fának már csak egy törzse van,azt ne keresse senki . Szerintem kordináta sem pontos,kicsit lejjebb van a láda a patak felé. Amúgy a hely szuper . [g:hu 1.5.4]
Szerencsénk volt, most nem volt sár és sikerült egy kényelmesebb utat választani, így pont a ládához értünk, nem kellett árkot mászni. Vízesés most nem volt, csak csordogálás. Köszönjük a rejtést.
Bár a patakban volt víz, a 'vzesésnél' ebből semmi nem látszott. Így nem maradt más, csak 1.5 km sárdagonya a teljesen felázott ösvényeken, valamint a mások által is leírt partfal-mászás. Nyáron biztos szebb.
A leírás nagyon hiányos, ezért bajba sodorhat embereket, pláne, ha kisgyerekkel indulnak neki! Ugyan figyeljünk már a kis és nagykesserek épségére! Ugyan jelzett út vezet lefelé, amit mi észre sem vettünk felfelé, de száraz időben is nehéz a meredeken lejönni!
A hely amúgy szép, pláne romantikus lenne, ha víz is lenne a vízeséshez.
Odafelé az igen nehezen járható oldalszurdokban másztam le, át a patakon, majd fel a túlparton. Az immár egyágú fánál könnyen meglett a láda, de furcsa módon volt benne némi víz. Kicsit bő vitettem az álcázást, hogy jobban védjen az esőtől. A vízesésből nem sokat láttam, nem mentem le a szikla alá. Visszafelé az oldalszurdok peremén, kényelmes ösvényen kapaszkodtam fel.
GPS-re hagyatkozva tökön-mákon keresztül valahogy megtaláltuk. A vízesés működött! Favágók serénykedtek a közelben, reméljük nem fogják elserénykedni a ládát. Nagyon vigyáztunk, hogy észre ne vegyék a ténykedésünket, de árgus szemekkel figyelték minden mozdulatunkat. Köszönjük!
OKT közben tettem 2 x 1,3 km kitérőt. Az út most száraz, jól járható volt, bár pár száz méteren beszántották a csapást, de kis kitérővel meg lehet oldani. A vízesésben némi víz is folyt, de nekem a komoly méretű szurdokvölgy jobban tetszett. A ládában ragadt utolsó vízcseppeket is kitöröltem, és tettem bele egy minitollat is. Szerintem most tökéletes.
Csak a logbokkból vettem észere, hogy a rejtővel alig pár hete ismerkedtem össze. :)
GCDOKU-GCDBGT-GCSZTV Nógrádsipeki indulással és érkezéssel.
Még maradt egy kis energiánk és igen ritkán jár az ember erre felé. Nosza keressük meg a település nevét hordozó ládát is. A javallott irányból közelítettünk, de arról nem szólt a fáma, hogy a szurdok túloldalára kellene átjutni a ládáért. Ez úgy 90 méternél kezdett gyanússá válni. 45 méternél közelebb azonban nem sikerült jutni. És erről az oldalról értelmét sem láttam. Még ha le is jutok, a patakmedren át is sikerül jutnom, nem mászom fel a túlsó oldalon. Két olyan suvadás volt velem szemben, amelyből ennyi is több a kelleténél, nem tisztem egy harmadikat is indukálni. A szurdok bekerítésére pedig már nem vállalkoztunk.
Nem tudom jövök-e még valaha erre, de jó darabig a 45 méteresnél jobb eredményt bizton nem fogok tudni felmutatni. Ha a ládagazda ezt még elfogadja megtalálásként, megköszönöm.
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget.
Az odajutás tényleg nem volt egyszerű, de azért tetszett a reggeli erdő, elég hangulatos volt. A vízesésből sajnos nem nagyon látszott semmi sem.
A ládát szépen kitakarítottam, kiszárítgattam, és tettem egy új logbookot.
Hát azért ez nem volt egy könnyű kis séta ilyen útviszonyok között. Két nap óta esik valami, ma reggelre már inkább hó. A környéken csak lepel maradt belőle, de az utak alaposan feláztak.
A kocsit a községháza parkolójában hagytam és az ajánlott útvonalon indultam el a "vízesés" felé. Az első dombtetőn egy szépen kiépített pihenő fogadott, ahonnan jó kilátás van a falura.
Amikor már csak 150 méterre voltam a ládától. akkor szembesültem azzal, hogy bizony át kellene másznom a szurdokon. A tuhun jelölt - nem track alapján rajzolt út járhatatlan - ezért egy közeki kijárt ösvényen ereszkedtem le a szurdokba. Csodával határos úton egyszer sem estem el.
A láda könnyen meglett, állapota nem változott, sürgős felújításra szorul.
Visszafelé már nem mertem bevállalni a szurdokátkeléses mutatványt, ezért a K jelzés felé kerültem. Erre sem volt jobb, mert az út egy részét beszántották, a K jelzés pedig borzalmasan sáros volt, így nagyot sóhajtottam, mikor ismét aszfaltot éreztem a lábam alatt.
Tovább a Dobos-kút felé folytattam utamat.
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget. [g:hu 1.4.30x] [wapon beküldött szöveg]
Hollókő-Nógrádsipek túra. A Dobos-kúttól érkezvén végiggyalogolhattam a falun, majd még tovább, mert a ládát D felől, viszonylag jól járható földúton át értem el. Bár közben a mezőgazdasági telep kutyái mellett is el kellett osonnom, de észrevettek. Kis ugatás, semmi különös. A vízesés éppen csak csorgott, úgyhogy önmagában a ládahelyszín nem nyújtott kimagasló élményt. Viszont törhettem a fejem a visszaúton, mert kb. fél órám maradt az optimális buszig. Végül a szántón átvágva kikeveredtem a mobil toronyig, majd a kálvária mellett le, épp időben a buszhoz. Mindenképpen kalandos találat. :)
Kellemes vasárnapi séta a forróságban. A patakhoz levezető utat sajnos benéztem a GPS-en és így egy meredek lejtőn jutottam le oda. A láda sajnos el van ázva és tényleg tojások őrzik. Én 12-őt számoltam, de a "lakók" már kikeltek, csak a tojáshéjat hagyták maguk után. A környezet viszont gyönyörű! Köszönöm a rejtést!
Fontos!: A fa már nem 3 ágú! Csak 1! A láda átázva/nyirkosodva. Kitöröltük, és zacskót cseréltünk a cserebere tárgyaknak. A logbook olyan nyirkos, hogy nem lehet bele írni. itatós papírnak zsepit raktam a lapja közé. a tollak használhatatlanra ázva, kivettük. Aki írni akar vigyen bele, nálunk nem volt. A figyelmeztető Gc.hu nyomtatvány egy iratrendező bugyiban, de szétázva. ezt kivettem, hogy ne párologja össze a ládát. külön zacsiban a ládára raktam. A rejtő üregben eddig ismeretlen tojások. Sajnos biológus létemre sem tudom milyen tojások, de meszes héjúnak tűntek és a hazai hüllők ilyenkor még nem raknak tojást...az üreg nyirkos avaros részén, gondolom a rothadás keltette meleg miatt.
A láda a fa gyökerei között vízben áll. Kitakarítottam, de ott továbbra is elmerül a vízben.
Körben nagy fairtás szerű tereprendezés volt.
A vízesés "működött" - tetszett.
Kedves szomszédommal közös találat. Neki ez volt az első. Köszönjük a lehetőséget. A torony felől kerékpárral nem nagyon ajánlom, hacsak nem szereted a hátadon vinni a kidőlt fák közt az erdőben. [g:hu 1.4.10] [wapon beküldött szöveg]
Az OKT Cserhátsurány-Hollókő szakaszának teljesítése közben tettünk kitérőt a ládához.
Az odajutással semmi baj nem volt, útközben őzet is láttunk. A vízesés lassan csordogált.
A rejtek tele van vízzel,a doboz tartalma is nedves, bár repedést nem találtam rajta.
Köszönjük a lehetőséget!
Hat az egy kis tulzas, hogy ez egy 1.5 kilometeres kellemes seta volt. Az eleje meg esetleg, de a vege ahhoz mar szoges cipo (telen hagovas) es jo idegek is kellenek. Ettol teljesen fuggetlenul nagyon elveztuk az izgalmas hegy, volgy es horhos turat - koszi a rejtest!!
Ajánlom azoknak, akik szeretnek egy kis patak fölött átdőlt fatörszön egyensúlyozni, akik szeretnek Indiana Jones-t játszani és "irányba" rárepülni egy ládára és akik otthon hagyták a család apraját és az alacsonyabb kaland-ingerküszöbű tagokat.
A hely különleges, de hogy megéri-e ide egy ládát rejteni, azt csak az tudja meg, aki felkeresi.
Visszafelé már könnyebb az út, akkor láttam csak, hogy "Hja, erre is jöhettem volna!".
Csak én vagyok így ezzel?... ;O)
A doboz hiánytalan, egy kicsit ugyan vizes belülről, de a kiskönyv zacskózása kielégítően funkcionál (értsd: tuti).
Köszönöm a rejtést!
Odafelé a rövidebbnek tűnő, de utólag kiderült, hogy a nehezebb utat választottuk. A vízesés "picurka", talán ha 3-4 m magas lehet, mivel alig csordogált víz a mederben, így a hangja izgalmasabb volt mint maga a látvány.
Régen jártak erre, sajnos a láda is rosszul viselte ezt, beázott, mert a régi logbook szinte penészes már :-( Szárazra töröltük belülről a ládát, az ajándékokat, a régi logbook-t külön zacskóba tettük (kiszárítani nem volt alkalom rá, nem volt erős napsütés). Jó lenne, ha a következő arra járó az A4-s méretű magyar/angol nyelvű ismertetőt tudná cserélni, mert az is elázott nagyon.
Beni, Dina, Kriszti, Betti, Marci, Gi, Repülős Papa, Balda x 2
Megérte letérni az OKT-ról. Nagyon szuper, nyugis hely. A vízeséshez sajnos nem tudtunk lemenni, mert valami hatalmas esőzés úgy kimosta a talajt, hogy fákkal együtt beszakadt. Szuper jó volt: végre egy olyan láda amit a látnivalón "keresztül" kell megközelíteni, és nem kell keresgélni, hogy mit akar megmutatni. Nem szívatós a rejtés, így ideális, ha az ember ládázni akar, de nem az utolsó buszig akarja keresni a dobozt. Szóval összességében nagyon jó volt. Innen tovább Cserhátsurányig, és kész is a hiányzó szakasz.
Ahogy csörtettünk a láda felé, két őz ugrott kia a sűrűből, és egyik a vízmosás felé, másik a hegyoldal felé rohant, és pár pillanat alatt eltűntek.
Karbantartottuk a ládát, megemeltük hogy a víz ne tudjon belefolyni, vittünk új füzetet, és bezacskóztuk. Most jól járható, és szép a vízesés. Eső után nem biztonságos -szerintünk.-Jót másztunk. Köszönjük.
Amilyen lazának indul az eleje, olyan meglepő és vad a vége. Nagyon tetszett a hely. A logbook sajnos el volt ázva, ezért a rejtővel egyeztetett jelszót külön papíron is beletettem a dobozba.
Köszönöm a rejtést!
Izsivel közös találat. A falu határában ahogy másztunk fel a dombra egy kutyus szegődött hozzánk. A Domb tetejéről mesés panorámában volt részünk, kicsit gyönyörködtünk, majd folytattuk utunk, és a kutyus is kísért tovább. Ahogy közeledtünk a ládához már épp arról beszélgettünk, hogy ez kesser kutya, így nem is kell majd a ládát keresni, kitúrja nekünk, de egyszer csak megfordult és hazament. A szurdokban ereszkedtünk le, jó móka volt a sok bedőlt fa között, és máris a vízesés tetejénél álltunk. Mesés volt lenézni és látni a megfagyott vízesést. Gyorsan kitúrtuk a ládát, amiben a logbook teljesen össze volt fagyva, de nem adtam fel és addig lehelgettem míg sikerült az első lapot kiolvasztani, így hozzájutottunk a jelszóhoz. Még néhány perc és a logolást is meg tudtuk oldani. Visszafelé én nem bírtam ellenállni a látványnak és lemásztam a jó meredek és csúszós részen a vízeséshez, míg én ezt fotóztam Izsi engem ahogy le és fel küzdöm magam.:-) Visszafelé már nem a szurdokon keresztül mentünk, hanem a vízesés tetejéről toronyiránt a csúcsra. Mesés élményben volt részünk, ide a geocaching nélkül soha nem jöttem volna, így nagyon örülök, hogy a rejtő megmutatta nekünk.
Kellemes település Nsipek, ahol utunkba szegődött egy kutyus is; gondoltuk ismeri az utat, azért követ minket. Nos lehetett már a ládánál, mert csak félútig jött velünk...Tudhatott vmit, amilyen mesés a környezet, a láda rejteke annyira kiábrándító. Sajna ez a dobozon, és tartalmán is érződik!
Alig boldogultunk a jelszó megfejtésével, ha olvad nem irígylem a következő megtalálókat...
Qtyával cserháti tekergésünk mentő
ládája, mert a többi kiszemelt célpont
megközelíthetetlen volt a SÁRTÓL.
Hihetetlen szurdok, meglepetés.
Gyönyörű hely, a "vízeséstől" függetlenül.
Átázott a láda, a füzet is. Penészes.
Kitakarítottuk a rejteket és a csészét is.
A megismételhetetlen matricám nem ragadt
bele. :(
De az élmény 5-ös!
Köszönjük a rejtést!
Szép helyen egy jót túráztunk yzcammal. A rejtés állapota átgondolásra érdemes. Kitörölgettük, alápakoltunk, hogy ne álljon a vizben, de egy nagyobb renoválás rá férne. Köszönjük !!!
Nem ide indultunk, de a közeli másik ládához vezető út járhatatlan (2 kisgyerekkel a sár miatt), ezért itt kötöttünk ki.
Én kifejezetten örültem volna, ha a leírásban kicsit konkretizálva van az oda vezető út az ajánlott parkolótól. Köröztünk egy darabig, mire odajutottunk, de végül is sikerült.
Elég nehéz volt megközelíteni a ládát, vagy én tévedtem el, de sem odafelé, sem visszafelé egy másik úton nem volt igazán kellemes séta. Pedig próbáltam a tuhu által jelzett utakat követni, de útnak nem igazán tudtam nevezni őket.
OKT közbeni láda keresés. Garmin COLORADO 300-as végig 7-8 holdat látott, igy nyomkövetéssel a "turistautak.hu" térképen látható leghosszabb (a végén kacskaringós) úton pontosan a láda közelébe jutottam. Fontos tudni, hogy a 4.képen látható trágyadombos úton kell elindulni (ellustult autósok száraz időben akár a domb tetején lévő csodálatos rétig is felkocsikázhatnak), továbbá, hogy az erecskén átkelve az út csak sejthető, jó kütyüvel viszont követhető. Amikor átkapcsoltam GC üzemmódra 10 méterre voltam a háromtörzsű fától és kb. 1,5 métert kellett a vízmosás oldalán ereszkedni. A parkolóhelytől a rejtek 2050 méterre van ezen az úton.
A mikrózuhatagot valószínű azért nem láthattam, mert a tegnapi esőzés után nem mentem le a szurdokba sarat dagasztani a vissza úton, ha már odáig megúsztam sármentes bakancsokkal.
A doboz tartalma teljesen át van nedvesedve!
Sajnos a vízesésecskével nem találkoztam, a völgyben csak egy kis ér csörgedezett alig 1-2cm vízmélységgel. Viszont a szeder most érik és a közelben találtam egy majdnem "ültetvényt", érdemes meglátogatni útbaesik. Koo-k: N48 00.833 E19 29.441 nagyjából itt kezdődik.
OKT mellett lett beiktatva a láda keresés.
Ez a láda a második megtalálásom.
Kétszer mentem el mellette, mire megtaláltam.
Kissé be volt ázva.
Sűrűbb látogatottságért esedeznek a szúnyogok, legyek, pőcsikek ....
Kemény az utolsó 120 méter, valóban csak extrém-kessereknek! Vízesésnek még csak hűlt helyét sem láttam (se nem hallottam)! Azért jó kis séta volt, a végén kicsit nehéz tereppel.
Amikor elindultunk,nem gondoltuk, hogy ilyen megpróbáltatásokon kell átesnünk. Sárdagasztás felsőfokon... Olyan lábnyomokat láttunk a sárban, hogy igencsak attól tartottunk, hogy a gazdája előbukkan valahonnan és akkor nekünk végünk. Termetes vaddisznók lehetnek arrafelé! Szerencsére nem jött egy sem! A ládát és tartalmát teljesen elázva találtuk, úgyhogy a noteszbe csak karcolni tudtunk mert a tollak sem fogtak a papíron. Idő hiányában nem tudtuk kiszárítani a ládát sajnos!
OKT: Alsópetény - Mátraverebély
Nógrádsipekre igyekeztünk, a szállásunkra, de nagyon hamar ideértünk. Délelőtt még nehéz volt megbecsülni, hogyan fog utunkba esni ez a láda, aztán végül kitérőt tettünk érte. Amikor már csak párszáz méterre volt, mi pedig még egy szántó szélén gyalogoltunk, nem tudtuk elképzelni, miféle vízesés lesz itt. Kis erdőmászással meglett a láda, ott pedig elfogott minket a teljes tanácstalanság: hol lehet a vízesés? Láttuk magunk alatt a meredek falú völgyet és benne a kis csörgedező vizet, de vízesés???
Továbbindulnuk a falu felé, és az volt a szerencsénk, hogy nem mentünk vissza ugyanarra, a kék jelzésre. Egy helyen csak úgy érzésre letértem az útról, és ott volt a vízesés! Kevés víz volt ugyan, de tényleg elég szép.
A webes megjelenésből éppen ezt hiányolom: valami instrukció kellene, hogyan lehet megtalálni a láda névadóját, magát a vízesést - és ahogy látom, ez sokak problémája. Sajnos nem mértük be a pontot, de talán egy hozzávetőleges koordináta is segítene a leírásban, mivel nem egyértelmű.
Köszönjük a helyet, láda nélkül biztosan nem találtuk volna meg!
Mackka & Péter & Mihály
Bicajtúra Hollókőről.
A ládát a patakon nagy nehezen átkelve tudtam csak megtalálni. De odavezető utat akkor sem láttuk. Elég offroad rejtés és megközelítés, csak elszántaknak ajánlom. ;)
Vízesést nem találtuk (valószínűleg a sűrű növényzet takarta), csak crossmotor-pályát az "odavezető" tuhu út helyén! Annyira morcos voltam a látványtól, h még fotókat is alig készítettem.
Cserhátsurányból átruccanva, gyönyörű napsütéssel teli túra alkalmával! Sajnos a vízszint miatt konkrétan nem volt vízesés, csak vízfolyás, de talán majd legközelebb lesz bőven vize!
Mai 3., sparyval és a lányokkal. Utolsó 80 m off road. Mi inkább a falu centrumában hagytuk az autót, biztos, ami biztos alapon. Annyi megjegyzést még hozzátennék, hogy az a másfél km minimum 2, és akkor is úgy, hogy nem körbe megyünk a ládáért, hanem átgázolunk a patakon. Az út elején hozzánk csapódott egy helyi kutyus, meg láttunk egy fekete kecskét :-) Köszi a rejtést!
Nógrádsipeken nem most járunk először. Csaknem 20 éve Petivel, a cserháti dombokkal ismerkedve, Felsőtoldról Hollókőre szerettünk volna átgyalogolni. Nógrádsipeken kötöttünk ki. Most a fiatalság nélkül, autóval jöttünk ide, Cserhátszentivánról. Varsányban útlezárás fogadott, kiderült, egy lepényfesztivál kellős-közepébe kerültünk. Ezt nem hagyhattuk ki: lepényevés, jófajta pacalpörkölt eltüntetése, majd kis nézelődés után indultunk a sipeki ládáért. Persze, mi is a "rossz" oldalról közelítettünk, GPS-jel a sűrűben már alig volt, de annyit azért mutatott, hogy át kell mászni a túloldalra. A pacal energiájával ez ment is, de még hosszan keresgéltem a háromágú fát, melynek nem a gyökérzetében, hanem inkább a "kelyhében" rejtőzik a láda. Azután a kedves, szép kis faluban is körülnéztünk. Megérte! Köszönjük! S. Gy.
Izgalmas hely! Először a feljárót kerestük, mert úgy tűnt, mindenhol kerítéssel lezárt területek és békésen legelő marhák állják utunkat. Egy helybeli néni igazított útba. Végre csapáson haladtunk, mikoris a láda közelében rá kellett jönnünk, hogy a "rossz" oldalon állunk. Víz alig, így nem volt akadály a meder átvágása. Vízesést nem, csak egy kis csordogáló eret találtunk, de mindenképp megér a hely egy pontot!
Elég nehezen találtuk a ládához vezető utat. Hiába figyeltünk rá, hogy a patak jó oldalára kerüljünk, még így is eltartott egy ideig, míg a rejtekhez küzdöttük magunkat. A vízeséshez nem volt szerencsénk.
A javasolt parkolóból indultam, de végül a horhos "rossz" oldalán kötöttem ki, 50-60 méterre a láda helyétől. Valahogyan átverekedtem magam a Jobbik oldalra, és némi keresgélés után meglett a láda is. Nem a gyökerek között, hanem azokon kívül (nyilván azért, mert a gyökerek közötti üreg nagyon vizes). Egy kővel alátámasztva a ládát visszatettem a gyökerek közötti üregbe (ahol vsz. eredetileg is volt). Amíg a láda ép, szerintem ez neki a jobbik rejtek. Visszafelé már a horhosnak láda felöli oldalán mentem, és végül - egy kis kerülővel - a kék jelzésen kötöttem ki, amely visszavezetett a parkolóhelyre. A vízesést sajnos sem oda, sem visszafelé nem láttam. Nem ártott volna megadni a koordinátáit. Egyébként nagyon tetszett a hely.
Egy fárasztó, de izgalmas túra volt. Beletelt egy kis időbe még meglett, mert a gps azt se tudta hol vagyunk(mi se). Közbe kiderült, hogy a patak másik oldalán vagyunk, mint kellene. Nem volt egyszerű, de valahogy átmásztunk(azárt nem mindenki tudott). A vízesést nem találtuk meg mert nem jó úton mentünk és visszafelé is a rossz helyen kellett menni, mert nem szakadhattunk két felé. Nagyon tetszett minden. A ládából elhoztunk egy kazettát és egy körömcsipeszt. Köszi!
Kriszti, Ludmilla, Mónika, Péter, Károly
Szokásunkhoz híven ismét toronyiránt vágtunk neki a hegyoldalnak. Némi kerítés mászás után - leküzdve az első akadályt - megmásztuk a dombot, (majd egy magaslest is) beértünk az erdőbe. A patak partján (ami szerencsénkre csak bokáig érő csörgedmény volt) jöttünk rá, hogy természetesen megint a rossz oldalon állunk. Miután leevickéltünk a meredek oldalfalon, átegyensúlyoztunk egy kidőlt fán, és felküzdöttük magunkat a partfal másik oldalára, sikeresen megleltük a ládát. Visszafelé nem győztük szedegetni magunkról a kullancsokat, és hessegetni körülöttünk a legyeket. De a gyönyörű táj kárpótolt ezekért az apró kellemetlenségekért.
Köszönjük a rejtést.
A tuhu-n jelzett uton a végefelé próbáltam rövidíteni, elvégre a GPS nyila mutatja az irányt :-)
Botor gondolat volt, de megoldottuk, lemásztunk és felmásztunk.
Tetszett a szurdokvölgy, és a sziklás terep.
A rejtés sajnos még mindig elég gyenge, különösen az ilyen erősen tagolt, kiálló gyökerú odvas, kidőlt fákkal tarkított terepen.
Üdv Mr Zerge.
Kellemes koratavasz, rügyeznek a fák, nincs sár, nincs víz a vízesésben... A GPS kissé bolondozott, de hát olyan könnyen azért nem adom fel... Szép kis szurdok! Egy kiadós eső után gondolom működik a vízesés is - megelőztem az esőt, ma már biztosan zubog...
Jó kis sárdagasztás. Az eső esett, a völgy oldala csúszott, az alján meg a patak csordogált, meg sár volt. Leginkább ez maradt meg a ládakörnyékből. No meg az is, hogy milyen szép a táj!
Kicsit nehezen küzdöttem fel az autót a kinézett parkolópozicióba, de csak sikerült. Jó kis meredek emelkedövel kezdtük az utat, majd átérve a dombtetőn, a másik oldalon leereszkedtünk a vízeséshez, majd megint egy picit fel a ládához, ami hamar meglett. Nagyon tetszett a láda környezete. Mikor viszafelé mentünk, már meg is jött a reggelre beigért hóesés. Hóangyalt nem sikerült csinálnom az előzőleg hullott onos esőtöl jégpáncél boritotta havon.
Esős, havas esős, ónos esős, jeges esős nap az ország északi részén Togo vezetésével, Belga, L@zy, lelcache, SagiK és scele társaságában! :o)
Már a kezdődomb aljához is körülményes volt az odajutás kocsival, mert mindent lefagyott jég borított. Parkolás után megmásztuk a meredek kaptatót, majd a fensíkon haladtunk egy darabig, a mező szélén. Később újra bekanyarodott az út az erdőbe és lejteni kezdett. A többiek lekanyarodtak egy árokba, én a gerincen vezető ösvényen folytattam az utamat a láda felé. Sajnos amikor már csak százegynéhány méterre voltam a rejtektől, szakadékhoz érkeztem, nem tudtam továbbmenni a láda irányába! :o( Nehézkesen leereszkedtem a gerinc oldalán arra az ösvényre, ahol a Többiek vonultak, majd amikor megpillantottuk a jégfallá vált vízesést, megálltunk fotózni egy kicsit. Sajnos 25 m-nél nem tudtunk közelebb jutni hozzá. Ezután felkerestük a ládát, majd visszafordultunk. Most már én is az árokban vezető ösvényen másztam vissza a fennsíkra, a Többiekkel együtt. Sikeresen visszajutottunk a kocsihoz, majd mentünk tovább más ládák felé. A nap folyamán egyedül itt változott át a félig-meddig folyékony csapadék hóvá, de csak néhány percig tartott ez az állapot :o( Ettől függetlenül nagyon tetszett a kis kirándulás! :o)
Ezúton is köszönöm szépen Togonak az egész napos vezetést, a Többieknek pedig az útitervet és a vidám Társaságot! :o)
Ma reggelre az ónos eső hatására szép korcsolyapályává változtak az utak, és minden más is. Ilyen körülmények között még nem kirándultunk, így kénytelenek voltunk megnézni, hogy így is lehet-e? Hát persze, hogy lehet! Hideg is volt, esett is az eső, meg a jéggolyócskák, meg a hó, csúszkáltunk is rendesen, de mégis egy remek napot töltöttem el Belga, Togo, scele, Csigabiga, L@zy és SagiK társaságában. A Togo által kiszemelt parkolóhelyre csak nagy küzdelmek árán tudta felszenvedni a kocsit. Nem mintha nem lehetett volna lejjebb is megállni. :-) Végül sikerült az áhított, jó pozícióban lévő placcra letenni a gépet. Innen mentünk egyenesen fel a meredek dombra a láda irányába. A fagyott bokrok között bandukolva, visszanézhettünk a településre, ami remek látvány volt. Odafelé még apró jéggolyócskák estek eléggé rendesen. A mező mellett elsétálva jutottunk be egy völgybe, ami aztán szurdok szerűségbe ment át. Ez tetszett. A szurdok végén pedig elértük a vízesést. Innen még nem lehetett sokat látni belőle, mert pont felette voltunk. A szakadék megkerülése után aztán szemből már jól lehetett látni azt, amiért végül is idejöttünk. Fantasztikus látványt nyújt a fagyott vízesés. Különös, sárgás színekben pompázott. (Már bele sem merek gondolni, mitől lehetett sárgás. ... Nem mi voltunk!!! :-D). A láda pikk-pakk meglett. Gyors logolás után indultunk vissza, mert lassan sötétedni kezdett, és még volt hátra program. Visszafelé már jéggolyók helyett szép fehér hó hullott jó sűrűn. Tetszett a túra, a jégfal meg különösen. Köszönjük a rejtést!
Mind az odavezető út, mind a bemutatni kívánt vízesés (jégpáncél) nagyon tetszett. Tavasszal biztos még szebb lehet a környezet. Mire visszasétáltunk a kocsihoz, a hó is elkezdett szállingózni.
A csapattal kerestük fel ezt a csészét is. Talán ez volt a mai nap legjobb ládája.
Tipikusan az a hely, ahova a gc nélkül sose jutottam volna el.
Megnézném tavasszal is szívesen, bár az odavezeztő "úton" most is nagy volt a dzsindzsa. Gondolom nyáron sokkal durvább a helyzet.
Köszi a rejtést.
Áve!
Évzáró keresésre hívott Pupu, egyébiránt megünnepelni az 1700. találatát!
Szívesen tartottam vele eme nevezetes napon.
Későn indultunk, 6 órakor Bp-ről, ehhez elég volt 4-kor felkelnem :)
Egy igazi terepre termett pickup-pel lepett meg Pupu, a nap során többször bizonyított a vas.
Nem gondoltam volna, hogy egy automata váltós kocsi is jó lehet terepen, de nem, hogy jó, még talán jobb is mint egy mechanikus nyomatékváltóval szerelt darab. Lejtőn ereszkedve, hathatós motorfékkel vigyáz ránk a jószág, nem melegítve, használva a féket, tengelykapcsolót.
Na de hagyjuk a technikát, ezen a napon inkább a zúzmara, jégkristályok csodája volt a meghatározó!
Ilyen csodás jégvirágos fákat, mezőket én még nem láttam.
Leírni lehetetlen, beszéljenek a képek.
Igazi szép erdő, öröm volt sétálni, beszélgetni.
Elég meredek utat találtunk, egy pici segítség jól jött volna a leírás elején, merre is érdemes megközelíteni. Nagyo élveztük a völgy és a jégbe dermedt vízesés látványát, visszafelé elég kellemes útvonalat találtunk. Küldöm a tuhura.
Szerettem volna még idén elérni az 1700. megtalálást - négy volt hátra. Bal3 barátomat nyertem meg tettestársnak, akivel már régen kirándultunk együtt, de ma megint pompás napot töltöttünk. Jó 4x4-es autó volt nálam, ezért az unalmasnek ígérkező részeken inkább rábíztuk magunkat, és a szép szakaszokon gyalogoltunk. Így is összejött jó néhány kilométernyi menetelés. Párás-fagyos idő, zuzmarával borított táj - gyönyörű volt!
A faluból kiautóztunk egy kicsit, onnan nagyon szép gyalogtúrában volt részünk. Meredélyes helyen keltünk át a szurdok túloldalára. Egy helyen gatyafékkel ereszkedtem le. A vízesés most jégzuhatag, nagyon klassz! Visszafelé kissé más, praktikusabb útra leltünk. A nap egyik fénypontja.
Nedves, csúszós avarban nehéz találat, de meglett. A benzines sörösüveggel kezdtem én is a megtalálást, de aztán - jel hiányában - a megérzéseimre hagyatkozva - meglett a ládika is. Ügyes rejtés, az életben el nem mentem volna ebbe a kis szép zsákfaluba, ha nincs a geocaching. Köszönöm.
Az útvonal a völgyben nehézkes,és így már ősszel vizes mély a talaj.
A rejtekhely elnevezése félrevezető,mert mi a vízesésnél kerestük először,mert arra gondoltunk a rossz vétel miatt téved a gps.
Megtaláltuk.Gyönyörű helyen van a falu tényleg. A viz éppen csak csordogált, így a vízesés annyira nem volt egyértelmű, de a vízmosásos rész nagyon tetszett.
Sajnos ezt a ládát nem sikerült megtalálnunk. Egyszerűen a műszer össze-vissza mutatott mindenfelé. Ráadásul a leírás egy része az autóban maradt, így nem tudtuk, hogy milyen helyen kell keressük. Maradt (volta) a műszer mutatta pozíció. Kerestük, kerestük, de nem találtuk. Volt egy nagyon gyanús hely (lásd a fotók közt sörsöüveggel), de végül az valaki más "rejtése" volt. :-/
Sajnáljuk.
(A terep szerintem nehezebb, mint a leírásban).
BalázsPanni
(Talán az elrejtő elfogadja nekünk így is).
Maga a hely nagyon különleges, igazi vadregényes vízmosás. Nem biztos, hogy a legjobb úton közelítettük meg a ládát, szerintem létezik könnyebb út is. A kis ösvényeket követve lejutottunk a völgy aljáig, és azon keresztül mentünk fel a ládáig. Mások fotóiból és logjaiból azonban az derül ki, hogy van egy másik, talán könnyebb, szárazabb út is. A patakmederben most víz folydogált, általában nem problémázok egy kis sár miatt, itt azonban többször is féllábszárig merültem a sárban. Ráadásul a lehullott falevelek is megnehezítik a közlekedést, nem tudni ugyanis, hogy hol van száraz talaj és hol van a patak, illetve a sár. Így most a terep nehézségét, akár kettővel is meg lehetne emelni. Az óriási kidőlt fák alatt és felett való bujkálásról már nem is beszélve, de talán pont ezért olyan különleges ez a hely. Sajnos a vízesést nem találtuk, mert arra amerre sejtettem hogy van már jókora víz és sártenger uralkodott, így meg sem próbáltam tovább menni.
Az egyetlen dolog ami nem tetszett és ami miatt a webes megjelenést lepontoztam, az az, hogy nincs segédpont megadva. A kiindulási pont oké, de utána merre? Rengeteg kis út, ösvény kanyarog azon a területen. Meg a vízesést is be lehetett volna lőni egy koordinátával.
Köszönöm a rejtést, mert a hely különleges volt.
A XIX. Cserhát Matt közben, kerestem fel a ládát. Nagyon tetszett a hely, szeretem az ilyen vízmosásos völgyeket. A láda közelébe költözött a mobil001 is.
Valószínűleg van könnyebb megközelítési út is a miénktől. Ám így legalább élvezhettem milyen érzés az, mikor 1 fagyökéren függ az ember,s alóla kifolyik a talaj a mélybe. :-)))
Megtaláltuk!Meg kellett küzdenünk érte,kicsit nehézkes volt a terep.A csapat öregebbik fele meg sem próbálkozott a kincsvadászattal.Nekünk sikerült megtalálni.renimaister és zafirdrive
Nagyon szép, vadregényes a vízesés környéke. Szeretem az eféle terepeket.
A rejtekhely megtalálása időigényes volt, az árok, a lomb nagyszerűen fejreállították a műszert. A keresést tovább nehezítette a szerintem igen jellegtelen rejtés.
Háromágú fa GYÖKEREI között? Én annak a fának maximum a gyökfőjét láttam.
Mindent összevetve a keresés izgalma és a vadregény miatt megért egy rövid túrát.
Elég sokat jártam a Cserhát erdőit, de erről a kuriózumról itt hallottam először. Nógrádsipeken eleddig egyszer jártam, akkor is az OKT-n. A faluban parkoltunk le és Árpit a hátihordozóban vittük magunkkal. Az út nem viccel: nekimegy a dombnak. A meleg, a nyílt rész és Árpi 14 kilója megizzasztott. Az utak jönnek-mennek a dombok között, de ösztönösen sikerült mindig a célravezetőt kiválasztani. Amikor beértünk az erdőbe, már elviselhető lett a hőmérséklet. A vízesést hamar megtaláltuk és a ládát sem kellett keresgetni. Amíg én lementem a vízhiánnyal kűzdő zuhataghoz, addig Árpi egy kicsit sétálhatott és így a visszaúton nem akart kijönni a hordozóból. Egyszer kíváncsi lennék, hogy miként néz ki egy kiadós eső után. Dömét hoztuk magunkkal.
Várlátogatások (Murány, Fülek, Sőreg és Ajnácskő) és egy szép szécsényi séta után, telhetetlenségtől hajtva megkerestük még ezt a ládát is. Versenyfutás volt a sötétedéssel, ezért megpróbáltuk földúton megközelíteni a ládát. Az autó iszonyatosan csúszott a saras, felázott úton. Visszafelé a szántás mellett szépen keresztbe is fordultunk. Azt hittem elakadtunk, de az autó nem így gondolta :) Sikerült még alkonyatkor megnézni ezt az árkot, de jó fotókhoz már nem volt elég fény. A ládát keresnünk kellett, de meglett.
Érdekesre sikerült a ládakeresés. Szerencsénkre a wap-on felfedeztük, hogy már új helyen lakik a láda, de ennek ellenére is telefonos segítséget kellett kérnünk. Már erősen sötétedett, így nem is baj, hogy jött a segítség.
Majd két éve jártam már Nógrádsipeken, akkor turistautak.hu trackelés volt. Akkor viszont pont a másik oldalán vezetett utunk, így még meghallgatni sem tudtam a vízesést. Most viszont sikerült távolról megtekinteni a természeti képződményt.
Megint csak azt tudom mondani, hogy ha nincs geocaching, akkor valószínű az életben nem jutottam el ide. Köszi a rejtést!
A falucska egyik utcája végén, a GPS szerint a céltól 1100 méterre, parkoltunk. A megközelítés egy szurdok szerű völgy eléréséig probléma mentes volt. Itt először balra letérve, vétel hiányában össze-vissza bóklásztunk de nem leltük a vízesést. Később visszatértünk oda, ahol még volt jel és a szurdok másik oldalán próbálkoztunk és meglepetésünkre ez az ösvény éppen a célhoz vezetett.
A rejtekhelyet már a másik oldalról kiszúrtam, ennek ellenére nem volt egyszerű a ládika megszerzése. A rejtésről alkotott véleményem (amely szerencsére már nem aktuális) a pontszám sejteti!
Visszatérve a faluba egy rövid autós falunézést is beiktattunk a programba.
Köszönjük a rejtést és a kellemes kirándulást, amelyen a 900. megtalálásunkat ünnepeltük!
Átmozgatás 80 km-en a Szügy - Nógrádmarcal - Csitár - Szécsény - Varsány - Nógrádsipek - Varsány - Szécsény - Balassagyarmat - Szügy útvonalon 800 m emelkedéssel, egy első és egy hátsó defekttel.
Könnyű napnak gondoltam, mégsem lett teljesen az. Nógrádmarcal vasúttal + kerékpárral való megközelítése nem is olyan egyszerű. Több változat közül Szügy került ki győztesen, így is nehéz, dombos edzés lett belőle. Már az elején megjelent a , de az utak minősége a kis nógrádi falvak között pocsék.
Nógrádmarcalra érve a falu könyvtára előtti ártézi kútnál frissítettem, majd elindultam böngészni a hegyre vezető utat. Hirtelen valaki egy szemből jövő autóból "Tödő!" felkiáltással szólított - VP volt az, kedves családjával. Azon nyomban rögtön izibe' élőszóban gratuláltam neki a csapatjával a Fizika Diákolimpián nyújtott teljesítményéért :-). Beszélgettünk, aztán ők indultak a Felvidék, én meg ide, a láda felé.
A vezet végig a falun, de alkalmas utat nem volt egyszerű találni a rádiótoronyhoz. Fönt, a toronytól a kukoricás végéig, meg még egy kicsit ment a bicó, aztán a szurdokba való leereszkedés már csak kézben ment. 30 m-re letámasztottam a bicót, és az egész gödröt megkerülve igyekeztem megtalálni a süllyedésre alkalmas pontot. Végül néhány perc alatt szerencsésen meglett a láda, mert leereszkedve szemmagasságban látszódott.
Logoltam, visszaereszkedtem a faluba, de sajnos a tornyot elérve egy jókora tüske meredt ki a hátsó kerékből. Gyors javítás, és frissítés újfent a könyvtár ártézi kútjánál, aztán nyomás visszafelé.
A Szécsény - Balassagyarmat szakaszon Őrhalomnál újabb defekt, ezúttal elsőre. Vagy királydinnye szezon van, vagy túl vékonyak már az országúti külsők. Sebaj, újabb gyors javítás, és most már az eső elől 52/17 - 52/18 között tempózás átlagos 91 rpm ped. és 144 bmp pulz. mellett vissza Szügyre. A vasútállomáson kezdett el szakadni.
Egy kis segítséggel könnyen megtaláltuk, köszönjük az előttünk járóknak, akikkel találkoztunk.
Az errózió nem könnyíti meg a dolgot, kár volt fehér pólóban mennem. :-)))
Ági, Máté
Felvillanyozva, hogy első megtalálója lehetek a ládának, láttam neki a keresésnek. Félóra keresgélés után csatlakozott kessertársam. Nem könnyű keresgélés után, a rossz műholdvétel mellett, és omladékony terepen végül is meglett a láda. A rejtést jónak tartom, bár a talajerózió miatt előbb-utóbb szükségessé válhat a láda áthelyezése.
Visszaúton üdvözöltük a láda felkutatása előtt álló csapatot, szerencsét kívánva nekik folytattuk utunkat.
Tegnap érkeztünk haza üdülésből, ki voltam éhezve egy kis ládázásra. A frissen megjelent közeli láda csábításának nem tudtam ellenállni.
A megadott parkolóhelyen meglepetésemre éppen a rejtővel találkoztam. Beszélgettünk egy keveset: kiderült, már voltak megtalálások, de a rossz műholdvétel miatt nem lesz egyszerű a dolog. Tényleg nem volt az...
A helyszínen már egy "kolléga" tanakodott, csatlakoztam hozzá. A műszerek tényleg nem voltak valami pontosak, mindig más helyre vittek. A leírást is figyelembe véve végigbogarásztuk a fél hegyoldalt mire meglett a láda. Elsőre valószínűleg mindketten elmentünk mellette.
A rejtek szerintem is túlságosan meredek helyen van, a talaj nagyon laza, a föld rövidesen le lesz túrva a hegyoldalról.
A tarlón beautóztam 200 méterig, azután sokat kerestem a ládát. A rejtek közelében nem sok talaj marad rövid időn belül. Csapnivaló a műholdak jelhelyzete.
Már régen szerettem volna egy No1 aranyat!
Végre sikerült...
Este láttam meg a ládikát, mivel log még nem volt, gondoltam korai keléssel (03.50) talán összejöhet. És így is lett...
Egyedül vágtam neki. A 22 úton találkoztam egy út közepén kóborló kondával. Gondoltam ebédre elütök egyet. (aztán meggondoltam magam) :-)
A megadott utca utáni aszfaltos úton hagytam a szekeret. Innen toronyiránt fel a dombra, majd a földúton balra. Ez után át a kukoricáson, a 33 csősztoronyhoz, innen a tábla szélén, majd ismét a földúton a ládáig. (közben egy újabb kukoricázgató kondával futottam össze) Velük inkább nem próbálkoztam, sokan voltak. :-))
A műszer azonnal a ládához vitt, és a jelekből is rögtön gondoltam, jó helyen járok. Magát a csészét kerestem vagy 30 percig, jól van álcázva!!
A fotók sokat segítettek volna, ha megnéztem volna...
Már most nagy volt az errózió, ha többen megyünk, talán a domboldal is lemegy a szurdokba.
A motorosok elég csúnya munkát végeztek az erdőn.
A vízesés, és az erdő is tetszett.
Jól esett a séta e gyönyörű napfelkeltében...