Elhelyezés időpontja: 2007.05.25 14:51
Megjelenés időpontja: 2007.06.21 14:10
Utolsó lényeges változás: 2021.08.18 21:19
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: Anikó és Miki
Ládagazda: MikiCache Nehézség / Terep: 3.5 / 4.0
Úthossz a kiindulóponttól: 7600 m
Megtalálások száma: 92 + 6 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.1 megtalálás hetente
Mint ládadoki a geoládát utolsó logjai vizsgálata alapján betegre állítottam.
Ha van rá lehetőséged, kérlek javítsd!
További tudnivalók a beteg ládákról: https://geocaching.hu/documents.geo?id=ladadoki
[tapiapi, 2021.08.18 21:19]
WAP: A 14x14x6 cm méretű műanyag konyhai doboz, egy sziklacsoport oldalában kialakult természetes szikla-fészekbe, kövekkel álcázva van elrejtve. Kérjük szépen gondosan visszarejteni, mintha a sajátod volna. Köszönjük.
Kedves túrázó, ezzel a geoládával Erdélybe szeretnénk elcsábítani, az Erdélyi-Szigethegységbe és azon is belül, a Gyalui-havasokba.
Rövidebb, de rosszabb:
Ha Magyarországot az ártándi határátkelőnél hagyjuk el, akkor Nagyváradon (Oradea) a dél-keleti irányú DN76 (E79)-es főutat kell keresni. Belényest (Beiuş) elhagyva is a DN76-on (E79-en) maradunk, és csak az N 46° 31,421' E 22° 27,844' 285 m [GCBelV+1Utelagazas] pontban térünk kelet felé, a DN75-ös főútra, melyet az N 46° 25,549' E 23° 27,248' 399 m [GCBelV+2Utelagazas] pontban hagyunk el, nyugat felé letérve. Nagyváradtól idáig meglehetősen zötykölődős, toldozott, foltozott úton haladunk, de az aszfalt nélküli út, még csak ez után jön, és tart egészen az N 46° 27,780' E 23° 22,706' 546 m [GCBelV+Parkolo] pontig, ahol egy Vegyesbolt (Magazin Mixt) előtt kényelmesen parkolhatunk.
Figyelem!
A hegyekbe indulunk, ahol a hegyek törvénye érvényesül! Az eső és a hideg váratlanul érkezik! Tehát vigyünk magunkkal meleg ruhát és esőkabátot! (Nem esernyőt!). Ha elered az eső, az ösvények, sziklák csúszósakká válhatnak, ezért erre a túrára csakis túrabakancsban vállalkozzunk. Vigyünk magunkkal fejenként legalább 1,5-2 liter ivóvizet, és az ajánlott helyen frissítsük fel teljes ivóvízkészletünket. A legnagyobb kánikulában is legyen hátizsákunkban valami meleg ruha, mert az eső pár perc alatt is eleredhet, ami ott a hegyek között gyors és kíméletlen lehűléssel jár!
A turistajelzések mindenütt nagyon jók. Mégis érdemes felkészülni térképpel, esetleg útleírással. Térképes útleírásként, az "ERDÉLY HEGYEI" sorozat 6. kiskönyvét, Palczer János "Gyalui havasok" című munkáját tudnánk ajánlani. Tájékozódáshoz, útvonaltervezéshez pedig használjátok a térképes GARMIN GPS-ekbe is feltölthető ingyenes térképet, az Erdély Térkép Projekt oldalairól.
A Bélavár túra
A már említett Vegyesbolt előtti parkolótól úgy 120 métert vissza kell sétálni, mert onnan indul észak felé az az út, melyen nemsokára felfedezzük a jelzést.
Úgy 100 méterrel a forrás után elfogy a jelzés, amit felvált a kettéágazó jelzés. Mi válasszuk a jobboldalsót, mert összehasonlíthatatlanul békésebben fog felkapaszkodni az első képen látható sziklák tetejére. Persze akik voltak a már említett Torockó túrán, most biztos mondanak egy pár szépet, mert hát az igazat bevallva ez a szakasz sem a laposságáról híres:-)
Persze a ládáig még van egy kevés, de annál több kilátópont, melyeket már nem sorolnék fel, hátha untatlak velük...
A túra oda-vissza úgy 18 km, a szintkülönbség pedig 825 méter.
A Gyalui havasok rövid ismertetése
A Közép-Európán végighúzódó Kárpátok hatalmas gyűrődéssel képződött hegyvonulata, félkörben öleli át az Erdélyi-Szigethegységet.
"Az Erdélyi-Szigethegység amint már a neve is elárulja, jól körülhatárolt, nagy kiterjedésű majdnem 20.000 km2-nyi hegytömb, amely nyugatról elválasztja a Tisza alföldjét a keletre elhelyezkedő Erdélyi-medencétől, míg északon a Szamos, délen a Maros szab határt a hegyvidéknek. Az Aranyos völgye, amely nyugatról keletre teljes hosszában szeli át e hegységet, egy északi és egy déli tömbre osztja fel azt.
A Gyalui-havasokat viszonylag kevesen ismerik és kevesen járják. A maga 1350 km2-ével, az Erdélyi-Szigethegység legnagyobb, kb. 25 km szélességben húzódó vonulata.
Fő vonzereje a hegységre jellemző magas, panorámákban bővelkedő hegyoldalak és hegyhátak, általában enyhe emelkedőkkel és elkoptatott gerincekkel. Szépségét fokozzák mélyre bevágott völgyei mészkőszorosai, szirtjei, zuhogó vízesései, vízelnyelő barlangjai, elszórt hegyi tanyákban gazdag vidéke.
A hegység állatvilága nem túl gazdag. Előfordul itt medve, szarvas és farkas is, de gyakoribb a vaddisznó és az őz.
Növényvilága igen változatos, 1941-től leghíresebb növényvédelmi rezervációja Bélavár lett, a kristályos kőzetekbe beágyazott mészkőszirtek ajándéka. Ez a sziklák fölötti fennsíkon terülő védett park különleges növényzetét annak köszönheti, hogy a magas szirteken uralkodó hideg szelek megőrizhették a jégkorszak növényzetét amely ma már csak a sarki övezetben található. Ilyen például a havasi hízóka, (pinguicula alpina), a pompás tárnics (gentiana clusii), az igen ritka orchideafaj a sötétkosbor (nigritella rubra), a havasi gerebcsin (aster alpinus) valamint az igazi növénykincs a medveszőlő (arctostaphy uva-ursi). Bár Bélavár elsősorban növényvédelmi terület, itt található egy ritka pillangó faj a Phybalapterie calligraphata is, illetve a madarak közül a pillangómadár (Tichodroma muraria)."
Bélavár kilátópontjai télen szerintünk egytől egyik megközelíthetetlen célpontok! Használjátok ki a nyarat és főleg a kora őszt ezen csodálatos célpontok felkereséséhez.
Ebben kívánunk Nektek nagyon jó időt, kellemes túrázást és sok pozitív, felejthetetlen élményt!
Anikó és Miki
Ezen geoláda rejtésében, - nagy megtiszteltetésünkre - a Torockó túrán résztvevő Csapat segédkezett, szeretetével, szakértelmével, tapasztalatával, ötleteivel és nem utolsó sorban kedves szívatásával:-) Hálás köszönet Nekik Mindenért!
A közös és egybehangzó döntés szerint, a megtalálás elsőségét, de csak az elsőségét, természetesen fenntartják az igazi első megtalálónak úgy a vendégfüzetben, mint a webes felületen.
Megjegyzés!
Az 4-es terep csak azokra vonatkozik, akik végigjárják a leírásban szereplő útvonalat. Akik más irányból érik el a célpontot, azok is 4-es terepen fognak túrázni, de azok nem ezen útvonal szépségeit látják:-)
Irodalomjegyzék:
- Palczer János - Gyalui havasok '
Állapot: beteg
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
+
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
+
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
-
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
-
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
+
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
-
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
-
gyerekbarát láda
-
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
-
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Mint ládadoki a geoládát utolsó logjai vizsgálata alapján betegre állítottam.
Ha van rá lehetőséged, kérlek javítsd!
További tudnivalók a beteg ládákról: https://geocaching.hu/documents.geo?id=ladadoki
Email-t küldtem a rejtőnek.
Rövid erdélyi kiruccanás során nagyjából 10 kilométeres körtúrát tettünk körülbelül 700 méter szinttel. Fantasztikus volt!!! Újabb és újabb nagyszerű kilátások, nagyon jól jelzett út, időként nehezen járható, de tapasztalt, jó kondícióban levő emberek által teljesíthető útvonal. Sok vizet érdemes vinni, bár most felfelé menet félúton volt egy patak, amiből újra tudtuk tölteni a palackokat. Azt hiszem, a képek magukért beszélnek. A dobozt sajnos mi sem találtuk meg, és mivel nem volt betegnek jelezve, nem is vittem magammal pótdobozt.
8 napos erdélyi túrázós-ládázós kirándulásunk negyedik napján megtaláltam. Azaz ami maradt belőle, ugyanis erdőtűz áldozata lett. Hosszas keresgélés után már majdnem feladtam, amikor feltűnt, hogy csillog valami a gazban a sziklák alatt. A jelszó olvashatatlan, a doboz jó része elolvadt a tűzben .
Kérném az elfogadást a képek alapján!
Maga a körtúra viszont nagyon szép volt.
Köszi a rejtést!
Régóta dédelgetett túra, ami most valóra vált. Csodaszép időnk volt, meseszép vadvirágos réteken át, meredek sziklás ösvényen jutottunk fel a várfalakhoz. Szédítő mélység, pazar kilátópontokon gyönyörködhettünk. A ládakeresésünk sajnos sikertelen volt, a vélhető rejtekre egy fenyő borult, kerestük lejjebb is, majd fél óra múlva feladtuk. A képek alapján kérjük találatként elfogadni. Köszönjük
Három napos torockói kirándulás csodás helyszíneken. Az utolsó napra sok esőt jeleztek, ezért siettem a napsütötte délelőttön megmászni a hegyet. A bevezető köves földúton kb. 1.5-km-re sikerült megközelíteni a célt, ahol a szemben kaszáló bácsi jelezte, hogy nyugodtan parkoljak a füves részen. Mivel körútról van szó, én a nyugati ággal kezdtem, ami szintén izgalmas, néhol sziklás, meredek, máshol hűs erdőben haladó ösvény. A platóra érve így is teljes panoráma fogadott, amit már más-más irányból az előző napokon is megcsodáltam. Itt a sziklák bizarr formái a plusz látványosság. A ládához némi gazoson át kellett kelni, aztán csapás vezet a magaslat szélén. A ládát hosszasabb keresés után két emelettel lejjebb, a nagy, zúzmós fenyők között találtam meg jó állapotban, kígyó nélkül. Érdekes, hogy a bejegyzés szerint már idén is volt megtalálója. Szerencsére a légköri nedvesség inkább nyugat felé csapódott ki, így visszaúton is kellemes napsütésben ügethettem. :)
Torockói kirándulásuk alatt jártunk erre.
Már régóta szerettünk volna ide eljutni, de két éve amikor Torockón jártunk végül a nagy meleg miatt nem jöttünk el.
Most pótoltuk, kicsit feljebb menve a faluban egy réten leparkolva indultunk neki, az ajánlott úton, rengeteg virág kíséretében.
A szinteket majd a halott erőt magunk mögött hagyva értünk fel a "várhoz" ahol lélegzetelállító kilátás és jó erős szél fogadott minket.
Néhol még hóba virágmezőkön keresztül jutottunk el a ládához amit sajnos nem sikerült meglelni.
Lefele út szerencsére könnyen meglett, majd ámulattal néztünk vissza hol is jártunk.
A képek alapján szeretnénk jelszó nélküli megtalálást kérni.
Köszönjük.
A láda rendben van, az ösvénytől balra, lentebb, egy szikla alatt megtalálható. Az őrzőjével is találkoztam, egy VIPERA pihent 2 méterre a rejtekhelytől. Gyorsan lefotóztam és odébb álltam. A környék nagyon szép, leszámítva a leégett fenyvest a kidőlt fákkal.
Korán reggel érkeztünk a hegyre, elindultunk majd fent a hegyen kiégett fákon keresztül vágva mentünk egy kisebb kerülővel a ládához.
Innen már csak ereszkedni kellett lefelé a kiinduló pontunkhoz.
A harmadik ember én voltam akinek nem sikerült megtalálnia a ládát. Kérném a megtalálás elfogadását.
Nagyon sokáig kerestük a ládát, 3-an. Sajnos nem sikerült megtalálnunk.
Egy sziklára rádölt egy fenyő, végül azt hittük alatta lehet a láda, mert átnéztünk minden sziklát a környéken.
A túra szép volt, fent a kiégett fák érdekesek, végig jó idő kísért minket.
Írtunk levelet a rejtőnek, de nem válaszolt, kérnénk a képek alapján a megtalálás elfogadását.
Évek óta készülök erre a nekem még kimaradt "várlátogatásra", de úgy látszik nem érdemeltem még egészen ki. Felfelé a meredeken nagyon meleg volt. A nyereg után az volt a megdöbbentő, hogy szinte minden fenyőnek belecsapott a villám a tövébe. Némelyik túlélte, némelyik szó szerint kirobbant a tövéről. Minden m2-re jutott egy villámcsapás. Nem szeretnék itt lenni viharban. Aztán a tetőn éppen az ösvény mentén olyan 60-100m szélességben a vihar letarolta az erdőt. 1-2 magasan az egymásra dőlt fenyőkön mászva, ugrálva próbáltuk tartani az irányt. Egy óránkba került az a pár száz méter. A kilátó szirtekre érve eleredt az eső. Először csak szemetelt, de aztán beszóltam, hogy "csak ennyire telik?" Erre megindult a vízszintes hideg jeges eső. Próbáltunk fenyők alá behúzódni, ha csendesedett, tovább lopóztunk. A várfalon gyakorlatilag végigrohantunk. A ládánál már annyira esett, hogy már minden mindegy volt, tocsogtunk tokától bokáig. Boszorkány beállt egy sziklafal elé, védve magát a vízszintes esőtől én meg a vizes füves köveken szökdeltem le-fel a láda vélt 10-20 méteres körzetében. De nem akarta megadni magát. Aztán, amikor a kezem már annyira elfagyott (egy órája még 30 fok volt), hogy a gombokat sem tudtam nyomogatni, feladtuk és a továbbra is vízszintesen eső esőben elindultunk lefelé. Szerencsére ismét "boszorkányos" ügyességgel megtaláltuk azt a kis ösvényt, ami lefelé vezetett. Az előttünk járó fürge fiatal váradi turisták ezt elvétették, másfél órával később értek le, pedig volt egy óra és vagy 20 év előnyük.
Lefelé már elő-előbukkant a nap és leérve végképp elállt az eső. Hát aznap ezt érdemeltük. De ígérem, nem fogok beszólni az Öregnek többé. Megértettem a leckét. Lent palackos fürdés és száraz ruha után addig ügyeskedtem, míg a vizes fából is kiváló tábortűz nem kerekedett. Előkerült a szalonna, a paprika, a sör, s mindjárt jobban kezdtük érezni kívülről is magunkat. Mert akármilyen zord volt ez a túra, nekünk jó kedvünk volt végig, még ha a szederjes ajkonkról nem is ez volt leolvasható. Mert hát Gabika azt mondta, romantikus lesz. Az volt. (Már, ha ilyen a romantikus :)
Torockói mininyaralás során.
Lefelé egy épp kihunyónak tűnő erdőtűzbe keveredtem. 112-n bejelentettem, de szerintem semmi érdemleges nem történt. Remélem ha más nem, a másnapi eső eloltotta.
Gyuri Erdélyt mutat nekem /5.
Mivel annyira jól éreztük magunkat, még egy nappal megtoldottuk erdélyi utunkat, s az ajándéknapra ezt a programot választottuk :-)
Az előző napi Vidalykő-túránkat (kb 20km, 1200m szinttel) elég jó bemelegítésnek éreztük, így hát ma nekivágtunk a Gyalui-havasoknak, egészen pontosan Bélavárnak :-) Aranyosronkról indultunk a Ronki-szoroson át, a kék kereszt jelzésen. A szoros s a falu után utunk egy része patakmederben vezetett, hordalékkupacokon és köveken ugráltunk, majd jött a szörnyű meredek hegyoldal, de felértünk! Ládát még ennyi ideig nem kerestem, mint itt! Először jó fél órán át kutattuk át az adott területet, de hiába. Ezután kimentünk kicsit a közeli sziklapárkányok szélére, Gyuri fotózott, én gyönyörködtem, majd jött a második nekifutás: újabb bő fél óra telt el keresgéléssel, de sajnos eredménytelenül :-( A hely megvan, csak üresen, s a közelben sem került elő a láda :-(
Annyira elment az idő, hogy lefelé rohamtempóban gyalogoltunk a kék háromszög jelzésen, futottunk a sötétség elől, hisz az óraátállítás miatt a már amúgy is elég rövid nappalok mától még egy órával rövidültek. Sajnos a patakot ezen az útvonalon sem sikerült elkerülnünk :-(
Íme, Gyuri gyönyörű képei :-)
Kérem a rejtőt, a képek alapján fogadja el a találatot.
EKE XX. vándortábor alkalmával, bambasanaddal. A ládát ketten kerestük 10-15 percig remek vételi viszonyok mellett, de nem találtuk meg. Attól tartok, elveszett. Kérem a képek alapján a találat jóváhagyását. Köszönöm a rejtést, a hely gyönyörű!
Nagyon szép volt a táj, amikor felértünk nem sokat láttunk a felhők miatt,d e aztán eltűntek a felhők és többet láttunk.
A láda nem lett meg, egy órás keresés után feladtuk, kérem a képek alapján elfogadni a találatot. Köszönöm!
A Csabai Bihargók túráján kerestük fel a helyet, csodás panoráma fogadott bennünket az esős idő ellenére. A láda helyét megtaláltuk, de a láda nem lett meg, egy órás keresés után feladtuk, kérem a képek alapján elfogadni a találatot. Köszönöm!
28 diákkal szervezett kiránduláson, gyönyörű őszi napon találtam meg a ládát. Gyönyörű hely, tavasszal is igencsak látványos és "illatos", szó szerint! Valóban nagy a szintkülönbség és kissé fárasztó lentről feljutni, éppen ezért én Kisbánya felől szoktam megközelíteni. 7,5 km kényelmes séta gyönyörű havasi legelőkön át. Itt kb. 200 m szintkülönbséget kell áthidalni. Kék kereszt jelzés, ez azonban sajnos hiányos az erdőirtás miatt. Vissza lehet térni a kiinduláshoz, de a legjobb ha valahogyan megoldjuk, hogy a túlsó oldalon, Podságán, várjon ránk az autó. Így összesen 18 km-t kell megtennünk! Jó utat!
Gyalogos kupa: 10,5 km
Debrecenből jöttünk három kisbusszal 40-en az Aranyos völgyébe túrázni, a Szolcsvai búvópatakot, a Béla várát, a Detunátákat és Verespakatot jártuk be, erdélyi túráim közül ez a 3 nap volt a csúcs! Szerencsére megjavították a felfelé vezető utat, így a buszokkal a javasolt parkolótól még feljebb mentünk 2,8km-t a piros kör alatti forrásig. A piros kör jelzés bal oldali rövidebb, de meredekebb oldalán másztunk fel. Útközben is voltak szép kilátóhelyek, de felérve az volt maga a csoda! Sok szép sziklaalakzat, mély völgy, függőleges falak, stb... A ládakeresést 20 perc után feladtam, nem találtam, pedig a jelzett pont körül 10m-es körben mindent kikutattam. A fényképek alapján kérem a megtalálás elfogadását. Órákat töltöttünk fent ezen a csodálatos helyen, alig akartunk lejönni. Pár éve voltam már itt, de akkor akkora köd volt, hogy semmit sem láttunk. Most szerencsére szép időnk volt, bár a távoli hegyek kicsit homályosan látszottak a párától. Köszi a rejtés, örök élmény marad ez a hely! Lefelé a hosszabb, de kevésbé meredeknek mondott oldalon jöttünk, hát... A felső szakaszon sokan nadrágfékkel közlekedtek. A GCBelV+6Utelag-nál kitértünk egy szép de meredek mezőre, ahol a jelzett úttól kb. 300m-re párhuzamosan jöttünk lefelé. Innen is nagyon szép kilátás nyílt a hatalmas sziklákra! A tisztás alján az erdőn keresztül becsatlakoztunk a jelzett útba. Ez volt az erdélyi kiruccanásunk 2/3. találata, köszi a rejtést.
Pechsorozatunk második eleme. A GPS 1-2 m-es távolságot mutatott, minden általunk elképzelhetö helyet végigbogarásztunk, de nem találtuk.
Különben a javasolt utvonalon mentünk fel, és ugyanarra lefelé. Látványos hely, amint a mellékelt fotókon is látszik.
Torockó 2.0.
Talán erről a ládáról lehetne a legtöbbet sztorizni...
Az időjárásról, a patakban kapaszkodásról/ereszkedésről, a juhászkutyák támadásáról ("Tedd el a botot! Tedd el a botot!"), a viharban menekülésről a villámok kedvenc becsapódási területéről, MaciMac mérgesgomba analíziséről, a kilátásról vagy H. Gábor táncáról a szakadék szélén.
Fent uzsonna. Soha nem ettem még májkrémes szendvicset 1380 méteren, bőrig ázva, metsző szélben, vacogva!
Igaz a rejtést nem láttam, a leírást nem olvastam de ezt a helyet pontozni muszáj!
"Nagy csalódás:))" Hol a vár? Féltünk, mint a kutya ettől a túrától. Aztán a kutyáktól is. Esőistenek szórakoztak velünk, de a hegytetőn kegyesen engedték a csodát élvezni. Az utolsó 200 m szintkülönbségnél azt hittem már nem megyek tovább, de már nem volt visszaút.Tótzoli hátiszákjából előkerült nápolyi életmentő volt, mivel Bogee már elérhetetlen magasságbsa vitte a kajánkat. Aztán egyszer csak felértünk, és elénk tárult számtalan hegycsúcs látványa. Leheveredtünk és evés közben is csak néztük a hegyeket, nem tudván betelni velük. Leszúrtam a túrabotokat, és szemmagasságba került a felirata: Antishock. Ennél találóbban nem is jellemezhettük a látványt. A vihar miatti gyors leereszkedés közben nem is volt időm a fájós lábamra figyelni. Ott értettem meg a patakban 2 túrabottal egyensúlyozva, hogy a lovam vágtában hogyan tud egyszerre mind a négylábára figyelni, hova lép. A végén egész jól belejöttem, Amikor kiértünk a patakból, és jött a nyugis út még 6 km, akkor azt gondoltam, inkább ott alszom, de egy lépést sem tudoktovább tenni. Először Mukijames beszélgetett velem később Ata72 és Pityesz, szó szerint ledumáltak a hegyről. Köszönet nekik. Csodaszép túra volt, megért minden kínlódást, köszönet érte.
Torockó túra!
Csodálkozom, hogy Miki nem emlegette, hogy előző nap kellett volna ide jönni :) Esett pár csepp eső odafelé, és visszafelé is, a napon csak úgy gőzölögtünk, viszont valaki biztos figyel fentről, mert amíg a csúcson voltunk, addig gyönyörű napsütéses panorámában ámuldozhattunk. Lefelé azért volt egy kis kaland, ahogy a többiek is írták, dörgés villámlás közepette lejönni a csúcsról a szénné égett fatörzsek között izgalmas volt :) Valamiért akkor nem nagyon maradt le a csapat :)
Torockó Túra 2.5.10
Gyors drivein! Természetesen gps nélkül! Meg őőőőőő, láb nélkül is!...
Csak a csoda minden felé! Nagyon köszönjük! Mi még soha sem voltunk 1380 méter magasan, ezt törzsi tánccal ünnepeltem.
Ha lett volna nálam sátor, akkor biztos, hogy csak másnap indulok vissza!
Eszter, Barnus, Dodó, Sebike, (lélekben Honka is!!!) +én.
"Trianonba akarok menni, a dolgokat a helyükre tenni,
Hogy lehessünk Nagyszalontán, családi körben eztán.
Hisz, amiről nem mondunk le, az mindig a miénk marad:
Kolozsvár, Pozsony, Zenta, Munkács, Udvarhely, Arad
Mert hát, MAGYAROK LEHETÜNK EGYENKÉNT,
DE LEHETNÉNK EGYEK MIND,
MAGYARKÉNT!"
Nem éppen napimádó lévén nekem talán aznap volt a leginkább kedvemre való az időjárás: nem kellett megsülni sem felfelé, sem lefelé, a bakancsomnak meg már úgyis mindegy volt:-) Igaz, a mennydörgéskor azért legszívesebben hanyatt-homlok rohantam volna le a hegyről.
A csúcson egy kicsit fotómodellkedtem, aminek során MikiCache-nek ugrásszerűen megszaporodtak az ősz hajszálai:-)
Egyébként pedig fantasztikus, aki arra jár, ki ne hagyja véletlenül!
Egy hét Erdélyben ! Már régóta készültem, végre sikerült csatlakozni egy kitűnő társasághoz, kiváló szervezésben. Itt tényleg érvényesült Janó kolléga mottója (amit én is magaménak érzek) : ....az út élménye a lényeg .....a láda csak ráadás ! Gyönyörű helyeken jártunk, rengeteg élményben volt részünk. Biztos vagyok benne, hogy a legmaradandóbb emlékek, a legnehezebb túrák rossz időben, maradnak. Köszönet a szervezésért, és a jó társaságért.
Ez az első láda amire 3x5 pontot adtam. A rossz idő ellenére, a legélvezetesebb túra volt, a legjobb kilátópontokkal. Nagy élmény volt a patakban fel, majd egy másik patakban lejönni.
Köszönet a rejtőnek.
Torockó v2.0 keretében. Az egyhetes túrán belül a 'leg'-ek ládája: a legszebb, legváltozatosabb, legnehezebb, legelő állatokkal teli. :) A runki-szorosban ismét János sofőrünk brillírozott, majd elindultunk gyalog. Sem a szakadó eső, sem a nagytestű és éber juhászkutyák, sem a talajviszonyok nem tudták megakadályozni, hogy feljussunk a csúcsra, ahonnan kitűnő időzítéssel elvonultak a fellegek, így szép időben gyönyörködhettünk a tátongó mélységben és a kilátásban. Körbejártuk a hegytetőt, néhol a sziklafal mentén egyensúlyozva, majd egy hirtelen jött zivatar kíséretében levonultunk a hegyről.
Köszi a rejtést és a túrát! :)
Torockó 2. túra tizedik ládája. Ennyit nem öltöztem egész héten mint ezen a napon. Esőkabát le fel le fel. Azért az elszenesedett fák megrémítettek, főleg hogy felettünk dörgött az ég.
Változékony időjárásban sikerült teljesítenünk ezt a túrát. Különös sportot űztünk közben: esőkabát le s fel, le s fel. Jó buli!!! :-)) Aztán ezt még fokoztuk, gyaloglás a patakban, nem mellette hanem pontosan a patak merdrében. Felejthetetlen. Ha nem csapatban vagyunk talán meg se tettük volna.
Köszönet a rejtésért!!
Torockó túra
Erről a ládáról Zolka, Haushinka és Péter tudna mesélni, mert sajnos én nem másztam fel :(, amit nagyon hamar megbántam. Szerencsére így volt idő a szoroson gyalog átsétálni, és jó 5-6 km-t túrázni az érkező csapat elé. MukiJames-szel és Bubukával addig mentünk, amíg az utat a patak el nem foglalta, ott letáboroztunk egy nagyobb fa alá és órákat beszélgettünk. Azért ez is remek volt :)
A többiek megígérték, engem is visszahoznak még ide...
Mackka
NEDVES KERETEK MELLETT KEDVEM KEREKEDETT FELKERESNEM EME REMEK REJTEKET! :-) FEJEMBEN RENGETEG MEGFEJTHETETLEN KESSER JEL TEKEREG. E JELET KERESEM! ;-) NEM LELEM. :-( EZ NEM LEHET! REMEK! EZEN PERCBEN MEGFEJTETTEM! :-)) SZERETLEK BENNETEKET!
A mai nap változékony időjárással fogadott, kaptunk hideget-meleget. Végre igazán hasznát vettük az esőkabátoknak és kamásliknak. Sőt nem hiába volt a csomagban a pót-túrabakancs! :-) Másnap nagy szükségünk volt rá!:-))
Torockó túra v2.0 10/15.
Féltem tőle, nehéz volt, de megérte. A lábunk a patakban való sétától lett vizes, az esőköpeny felülről a szakadó eső miatt, alulról a pára és izzadság miatt.Kalandos út felfelé és még kalandosabb lefelé. Mérges juhászkutyák, néha szakadó eső, turistaút a patakban, hordalékfák... fent napsütés, panoráma, pihi, ebéd... közeledő zivatarfelhő, szénné égett fák között spuri lefelé a villámok elől, újabb patakos kaland és még pár km a buszig. Nagyon elfáradtunk, átáztunk, de MEGCSINÁLTUK!
Hogy indulás után nem sokkal bőrig áztunk, azt feledtette a gyönyörű látvány. Elfáradtam, mint a kutya, de megérte. Búcsúzóul visszafelé, pont ott kapott el a vihar, ahol több hektárnyi területet égetnek fel a villámok. Ja, és majdnem meghaltam egy gyilkos tinórutól.
A mai nap rém egyszerű volt, G pontból el kellett jutni A pontba. Kamásli, esőkabát, fejlámpa... Számunkra ez a nap nem volt annyira megterhelő, mint az előzőek folyamatos emelkedés Lunkalárgáról 1400m-ig felfelé kb. 5x kapott el az eső minket. A tetőn szép idő fogadott és pazar panoráma. Némi pihenés után indultunk vissza Aranyosrönkre. Jó kis túra volt.
Köszönjük a rejtést és a telefonos segítséget. Csudálatos hely. A faluban csatlakozott hozzánk egy blöki, és elkísért a csúcsig, pedig nem is hívtuk. A Sherpa nevet kapta tőlünk, bár a társaságán kívül sok segítséget nem nyújtott a mászáshoz. Visszatérve le akartuk adni a faluban, de sajnos valamivel előbb - a szórakoztatóbb társaság reményében - otthagyott minket, és rácsatlakozott egy népesebb túracsapatra. Amikor a házban, ahol lakik, próbáltunk elszámolni vele, megnyugtattak, hogy semmi baj, mindig ezt csinálja, elkíséri a kirándulókat a csúcsra.
Klassz volt a láda is. Alig tudtunk a sok szép ajándék közül választani.
Giccs-parádé 6. állomás - Béla nem várt...
Viszont én már alig győztem kivárni a dobogós megtalálókat, hogy logolhassak - mivel ez volt 200. ládám. És hogy biztosan megtaláljam, elkísértem a rejtőket :)
Köszönöm a rejtést + az egész túrát
Húzós emelkedő, és a csúcs közeléig nehéz terep. De ez nem számít, mert amit fent lát az ember az egyszerűen gyönyörű. Köszönjük a ládikát, és köszönet a telefonos segítségért is. Nagyon jó túra volt!
Nagyon jó volt!
Még, jó, hogy meglepi volt, így nem tudtam aggódni. A (számomra) giga-méretű szintkülönbség leküzdése már épp elég egy élménynek, de akkor még a kilátásról, társaságról, kalandokról szó sem volt, pedig akadt az is.
A Torockó túra legszebb, legnehezebb, legizgalmasabb túrája volt ez.
Előző nap ismerkedési estet tartottunk. Igaz, hogy néhányan igen jól ismerjük egymást, de ez nem akadályozott meg bennünket abban, hogy különfelé alkoholtartalmú italokkal, sztorizgatással, közös "énekléssel" szorosabra fűzzűk a kötelékeket. Ennek megfelelően a másnap bizony a szó klasszikus értelmében is másnap volt. Inkább hasonlított egy vert hadhoz a társaság mint kiválóan felkészült turisták csoportjához. Persze kivételek azért akadtak. Egy-két delikvens az előző esti kiváló teljesítménye után itt is kiemelkedően szerepelt de megnyugtattam magam azzal, hogy ők terminátorok.
A túra lenyűgöző volt, még így ennyi idő elteltével is nehéz szavakba önteni az élményeket. Ha tehetem mindenképp visszatérek még ide.
Talán az egyik legjobb túránk volt, annak ellenére, hogy én a visszafordulós, gépkocsivezetős csapatba tartoztam. A tényleges megtalálás, a történelmi hűség kedvéért: 2007.05.25 14:58. Bővebben is kifejtem majd, de rengeteg dologgal el vagyok maradva. Hamarosan, szebbnél szebb képekkel bővítem a logot.
Mi mást mondhatnék amit a többeik és az utánam lévők nem írtak vagy nem fognak leírni? Azt hiszem semmit, csak azt, hogy ezt látni kell és az ott töltött időnk kiemelkedő túrája volt minden tekintetben.
A Toroczkó túra keretében jutottunk el erre a helyre 2007.05.25-én és részt vettünk a doboz elrejtésében.
A parkolótól az út felfelé nagyon kemény és fárasztó, de a környezet olyan csodás, hogy az ember észre sem veszi és hipp-hopp már fent is van. Amikor felértünk és elénk tárult a gyönyörű kilátás szóhoz sem tudtunk jutni. Hosszabb ideig pihengettünk fent a sziklák tetején és élveztük az érintetlen természet csendjét, nyugalmát.
Köszönjük Mikinek és Anikónak az élményt. Ide még biztos vissza fogunk jönni.
Mi is ott voltunk a rejtők csapatában. Fantasztikus élmény volt. Külön emlékezetes maradt az, hogy a hegy meghódítása köben fogalmazódott meg az L.G.T., azaz a Light Geokesser Team.:-)
A torockoi tura csapatanak tagjaikent mi is jelen voltunk azon a ladarejto turan. Tul sok mindennel nem tudom kiegesziteni a masok altal leirtakat. Meredek volt felfele, de a latvany mindenert kaarpotolt. Egyszeruen latni kell, az elmenyt nem lehet visszaadni egy par soros loggal.
A Torockó-túra egyik legszebb pontja, nekem talán ez a hely tetszett a legjobban. Jól megdolgoztunk a látványért, a túra elején tűző napon másztuk a hegyoldalt, később a fák közé érve már kellemesebb volt a klíma. Fentről hihetetlenül jó volt a kilátás, nem tudtam betelni vele. Estig szerettem volna nézelődni, ezt egyszerűen nem lehet megunni. Ilyen jó környezetben még a szendvics-ebéd is jólesett. Utána kicsit megvicceltük Mikit, "ajándékot cseréltünk" a ládában. :)
Ez a hely kiváló példa arra, hogy nem csak a tipikus, közismert látványosságokat kell egy országban felkeresni, egy helyismerettel rendelkező túravezető tudja igazán megmutatni a legszebb kincseket. Ezúton is köszönöm Mikinek, hogy elhozta ide a csapatot! Remélem lesz még rá alkalmam, hogy barátokkal vagy családdal ismét felkeressem ezt a helyet!
Csigabiga sporttársam mindent részletesen leírt. De ha már a jelszó miatt van kit szidni, akkor én is vállalok 2 apróságot. (Ami meg lett említve. Ha más is lesz, a log módosításának jogát fenntartom)
Az előző esti székfoglaló játék ötlete az én pihent agyamból pattant ki, szerencsére kedvező fogadtatásra talált. :))) Az ajándékok cseréjét is én koordináltam, MikiCache legnagyobb megelégedésére. Vagy megrökönyödésére? ;)
Én is megtaláltam! :o)
Erre a túrára enyhén (nagyon) másnaposan indultam el - köszönhetően az előző esti székfoglalónak, ami abból állt, hogy ha valaki leült az asztalhoz, előtte meg kellett húzni egy palack szilvapálinkát.
Ezen okok miatt még fel sem értünk, de már nem volt vizem. :o(
De ezt a körülményt leszámítva ez volt az túráink egyik csúcspontja!
Nagyon meredeken, nagyon sokáig, nagyon lihegve kapaszkodtunk felfelé, de amikor kibukkantunk a hegytetőn az erdőből, szinte elállt a lélegzetem, olyan gyönyörű panoráma fogadott!
Alattunk hatalmas mélység, meredek bércek, sziklák, távolabb zöld völgyek és további hegyek!
Kis pihenés és nézelődés után továbbmentünk a gerincen és mindenhol csodás panorámában volt részünk!
Nem sokkal később - egy tágasabb placcon - hosszabb pihenőt tartottunk, közben beszélgettünk, fotózgattunk, nézelődtünk, kajáltunk és belogoltunk a ládanaplóba. Néhányan rejtehelyet keresgéltek, de azt végül később és távolabb találtunk.
Valaki kitalálta, hogy tréfáljuk meg Mikit és a dobozba az ajándékokat cseréljük le olyan dolgokra, amiket egyébként el szoktunk távolítani belőle! :o)
Tettünk bele horpadt sörösdobozt, használt buszjegyet, fenyőtobozt, névjegykártyát, csigaházat, reklám-anyagokat, cigarettát, papírzsepit, cukrot és még ki tudja, mi mindent! :o)
Amikor Miki előkerült, mondtuk neki, hogy cseréltünk az ajándékokból - azt mondta: Jól van! - de amint megpillantotta a láda tartalmát, annyira elkeseredett, hogy úgy gondolta, inkább el sem rejti!
Szerencsére gyorsan felvilágosítottuk, hogy ez csak vicc volt és utána már megkönnyebbülten nevetett Ő is, majd számbavettük az "ajándékokat". Kiderült, hogy intimbetét és óvszer kivételével minden - máskor kimoderálandó - tárgy belekerült.
Ezek után visszacseréltük a láda tartalmát az igazi ajándékokra és némi pihenő után folytattuk az utat a gerinc mentén. Nem sokkal később kettévált a Csapat, mivel a vezető pozícióban lévő Társainknak vissza kellett fordulni, hogy a kocsikat áthozzák gyalogtúránk végcéljához.
Miután megfelelő rejtekhelyet sikerült találni, a Csapat megszavazta az én jelszó-ötletemet, ami belekerült a logbookba, úgyhogy engem szidjatok érte! :o)
Lassan elhagytuk a bérceket és szelídebb lankákon, mezőkön mentünk tovább, szerencsére most már általában lefelé.
A fő problémát most a nagy meleg, a tűző nap és a vízhiány okozta - eddigre már szinte mindenkinek elfogyott a vize!
Addig bandukoltunk, amíg egy itatóhelyhez nem érkeztünk. Itt felfrissítettük magunkat, majd mentünk tovább. Lassan elhagytuk a mezőket - újra erdőben vezetett az utunk. Most már több forrással, patakkal is találkoztunk és mindegyiket leteszteltük.
Utunk utolsó szakaszán ismét meg kellett másznunk egy gerincet, de utána - a faluig - már végig lefelé haladtunk és amikor beértünk megkönnyebbülve telepedtünk le egy kis füves terecskén.
Itt vártuk be a kocsikat is.
Még az út elején csatlakozott hozzánk két kutya, akik hűségesen velünk tartottak. Amikor a Csapat egy része visszatért a kezdőponthoz, megpróbáltuk a kutyákat rábírni arra, hogy velük tartsanak, de nem sikerült. :o(
Aggodva hagytuk hátra őket, remélem, hazataláltak!
Ezt a helyet látni kell, a fényképek megközelítőleg sem tudják visszadni mindazt, amit ott láttunk!
Nagyon szép túra volt örökre emlékezni fogok az itt látottakra!
Ezúton is köszönöm szépen Mikinek, hogy részem lehetett benne! :o)
Annak ellenére, hogy a tavalyi MÁJUS 1.-ét itt töltöttük és keresztül-kasul átjártuk a hegyet, szivesen eljöttünk még egyszer. Persze nemcsak a geoláda miatt, hanem a túrázás öröméért is.
Javasolnék egy túrát. Egy kicsit keményebb és tapasztaltabb hegyjáróknak való de megéri (szerintem). Elindulsz a MikiChace által javasolt útvonalon és itt N46 29 17.2/E23 22 26.4 feltérsz balra egy sziklahasadékon. Követed a völgyet felfele és egy idő után kiérsz egy laposabb teraszra ahol egy nyirfaligetben var egy kis meglepetés. (Én csak a vadnyugati filmekben láttam ilynet.) Továbbmenve kiérsz a MikiChace által bejelölt 3. kilátóhoz.
A ládát nem faágak hanem kövek álcázzák. Én már igy találtam.
Hogy mennyire gyönyörű a hely azt csak az tudja aki már járt ott.