Ezzel az esemény geoládával a XI. Magyar Geocaching fesztivál és versenynek állítunk - hasonlóan több korábbi versenyhez - virtuális emléket. Úgy tűnik a terepen nincs ott maradó, az esemény után is kereshető geoláda elhelyezésére méltó hely. (Ha mégis akadna ilyen akkor fenntartjuk a műsorváltozás lehetőségét!:-))
A versenyközpont Bér, Virágospuszta (Andezit Hotel) lesz, a részletes kiírás a verseny oldalán található!
Ha van 15 nyugodt percetek - anélkül ne kezdjetek bele! - találtok egy igazán érdekes írást a "hajdani" házigazdánkról itt.
Az eseményládát jelszó nélküli megtalálásként logoljátok be, írjátok le élményeiteket, rakjátok fel a legkedvesebb képeiteket!:-)
A megtalálást jóváhagyjuk mindenkinek, aki részt vett a versenyen, fesztiválon.
Kellemes versenyzést kívánunk: a szervezők.
Állapot: megszűnt
+
történelmi nevezetesség, várrom, épület
-
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
+
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
-
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
+
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
-
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
+
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
+
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
+
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
+
gyerekbarát láda
+
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
+
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Az ötlet, hogy kéne szervezni egy versenyt a szervezőknek már régen megfordult a fejemben.
Annak idején talán a fórumba is beírtam eme szándékomat, de úgy emlékszek senkit nem érdekelt. Természetesen továbbra is foglalkoztatott a dolog.
Mikor a Zöldút napot csináltuk a Tatával és Csigusszal újra elgondolkodtam az ötleten.
Mivel voltunk a béri közgyűlésen, hamar értesültünk róla, hogy itt lesz a következő verseny.
Lelcache és Zsu gyorsan lefoglalták a szállást és kiderült, hogy az egyetlen apartmant sikerült megcsípni, amit a helyiek "főnöki lakosztálynak" hívnak.
Így már biztosan eldőlt, hogy megcsináljuk a versenyt.
Először Magpetet avattam be, hogy némi infóhoz jussak. A legfontosabb kérdés az volt, hogy kik szervezik idén a versenyt. Megkaptam tőle az 5 nevet: Kjr, Kulisz, MikiCache, Kivi, Snake. A komáromi erődlátogatáson azonban beavattam Anikót is, hogy még több információt szerezzek a sikeres megvalósításhoz. Még szerencse, hogy beszéltem vele a merényletről, hiszen Magpet kifelejtette ÖregTom-ot. (igaz végül térdproblémák miatt kimaradt a "szívatásból")))
A versenylapot már itthon lekoppintottam egy régiről. A multimatrixszal azonban nem tudtam megbirkózni, és (a beavatott) Magpet sem tudott rajtam segíteni. Ezért kerültek a palackokba végül jelszavak. Már csak az ajándékon kellett gondolkodnom. Végül kitaláltam, hogy legyen a díj egy geocachinges törölköző. Az ajándék elkészítéséért Bubukának jár a dicséret.
Mi már pénteken reggel nekivágtunk Bérnek és igyekeztünk kevés ládát beiktatni, hogy minél hamarabb leérjünk. Elfoglaltuk a szállást és szerencsére Anikóval sikerült elsőként összefutni.
Megtudtuk tőle, hogy az összes emberünk kint van terepen és rejti a versenypontokat, így Lelcache, Bubuka és jómagam gyorsan nekiláttunk ugyanezt tenni.
Hat pontot rejtettünk, mert akkor még nem tudtuk, hogy ÖregTom nem jön.
Az egyik pont azonban annyira jól útbaesett, hogy Lelcache javaslatára áthelyeztük.
A pontok:
KJ (Kjr node-jai):
Kerestünk egy olyan helyet ahol "s" kanyart ír le az út, mert a jelszó "inflexiós pont" volt.
Szerencsére a Virágospusztára érkező aszfaltúton pont volt egy ilyen. Az utat szegélyező korlát alá került a palack.
Szivatásmérő 1-5-ös skálán: 3-as
KM (Kulisz Mester a tarjánka-szurdokban):
Ez egy hasonló mélyedésbe került, mint a rendes verseny "zsákutca" nevű pontja.
A rejtés azonban a képen látható kicsi üreg volt, amibe éppen, hogy belefért a palack.
A jelszó: Csuhás.
Szivatásmérő 1-5-ös skálán: 6-os
KV (KiVi a felnőttek között):
Ez egy kivágott fa ürege volt, amiben valaki ott hagyott 3 db 1,5 literes pillepalackot.
Ügyesen berejtettük alá a mi fél literesünket, ezért lett ez a neve a pontnak.
A jelszó: mangó
Szivatásmérő 1-5-ös skálán: 2-es
MC (MikiCache elázva):
Ez a pont a főbejárat melletti kútba volt leeresztve egy damilon. A felkészületlen versenyzők életük kockáztatásával lemásztak érte a kútba. Az elsők nem vették észre, hogy van damil is, a később érkezőknek pedig már tényleg nem volt. ))
Jelszó: IO
Szivatásmérő 1-5-ös skálán: 3-as
ÖT (ÖregTom kereke):
Itt egy utánfutó volt, amin igen nagy rakás szalma volt. Azt hamar eldöntöttük, hogy alá rakjuk, de Lelcache egy nagyon nehéz rejtést akart kivitelezni. Aztán végül könnyítettünk rajta egy kicsit, bár nem túl sokat.
Jelszó: yagi
Szivatásmérő 1-5-ös skálán: 2-es
SN (Sziklában sziszegő Snake):
Ezt a pontot rejtettük el utoljára, mert Snake rejtéseihez híven természetesen szikla alá szerettem volna rakni a palackot. Ilyen helyet viszont sehol nem találtunk. Én már majdnem feladtam, de Lelcache unszolására végül sikerült találnunk egy tökéletes helyet. (mint később kiderült Kjr majdnem iderakta a rendes verseny egyik pontját).
Jelszó: Esztergom
Szivatásmérő 1-5-ös skálán: 4-es
A versenyre vittem laptopot és nyomtatót is, így a rejtés után már pénteken kész volt minden a másnapi merénylethez. A díjkiosztó előtt elkunyeráltam Anikótól a pecsétet, hogy az is eredeti legyen a versenylapon. Ferit pedig megkértem, hogy fogja rövidre az eredményhirdetést és a díjkiosztót, hogy minél hamarabb elrajtolhassanak a szervezők. A bejelentés után Miki viharzott el elsőnek és Kjr pakolászott a legtovább. Aztán kiderült, hogy Kulisz elvitte a kulcsot, így nincs bakancs amit felvehetne. Jiimbo azonnal felajánlotta saját csukáját, így Kjr abban futott neki a pontoknak.
Nagyon örülök, hogy jókedvvel fogadtátokaz az ötletemet és lelkiismeretesen teljesítettétek.
A díjat Kjr nyerte. Azt hiszem Mudman készített fotót az átadásról.
Mi még maradtunk vasárnapra is. Levadásztunk 4 ládát a környéken bringával és begyűjtöttünk 4 versenypontot meg a kisverseny palackjait is.
Szeretném megköszönni a beavatottaknak (Anikó, Szilvi, Kumin Feri, Magpet, Tata ) a segítséget és a hallgatást.
Legnagyobb köszönet a segítőimet illeti Lelcachest és Bubukát.
Kellemes verseny volt. Két társammal mentem végig. A terep és a táv szempontjából a nehezebbek közé tartozott, közelítette a rakacai versenyt. Próbáltuk kihagyni a nagy hegyeket , de így is megmásztunk egyet -- araszolgatva.
Kezdőként első versenyem volt, nagyon örültem, hogy kis vívódás után vállaltam az egyedüli indulást.
Kedves partnerekkel ismerkedtem meg útközben, s együtt kerestük a nem létező utakat.
Újszerű taktikával az út végén, fáradtan kezdtünk el Levinnel szaladni, hogy még elérjük a célszalagot. Sikerült 16.54-re.
Életem első versenye volt, és meg kell hagyni, eléggé élveztem :)
Bár az eléggé bosszantó volt, hogy 17:01-re sikerül beérni, dehát legalább van miért elmenni a következőre :D
A bázis pedig nagyon jó választás volt, valószínűleg visszatérünk még ide.
Ez volt ez az első olyan verseny (sőt, cashelés), aminek tapasztalt vezető nélkül, mi lelkes kezdő rajongók vágtunk beki. Hát, nem lettünk túl sikeresek, de a lelkesedésünk nem csökkent: gyakorolunk, és a következő versenyen újra indulunk!
És akkor már nem indulás előtt vesszük először szemügyre a (talán már nem is kölcsön-) GPS-ünket. És lesz nálunk térkép, túracipő, víz is. És valami kaja is.
"anita" néven versenyeztünk négyen: akume, anita, sutoj, és Gábor, aki még nem regisztrált.
Ez volt ez az első olyan verseny (sőt, cashelés), aminek tapasztalt vezető nélkül, mi lelkes kezdő rajongók vágtunk beki. Hát, nem lettünk túl sikeresek, de a lelkesedésünk nem csökkent: gyakorolunk, és a következő versenyen újra indulunk!
És akkor már nem indulás előtt vesszük először szemügyre a (talán már nem is kölcsön-) GPS-ünket. És lesz nálunk térkép, túracipő, víz is. És valami kaja is.
"anita" néven versenyeztünk négyen: akume, anita, sutoj, és Gábor, aki még nem regisztrált.
Ez volt ez az első olyan verseny (sőt, cashelés), aminek tapasztalt vezető nélkül, mi lelkes kezdő rajongók vágtunk beki. Hát, nem lettünk túl sikeresek, de a lelkesedésünk nem csökkent: gyakorolunk, és a következő versenyen újra indulunk!
És akkor már nem indulás előtt vesszük először szemügyre a (talán már nem is kölcsön-) GPS-ünket. És lesz nálunk térkép, túracipő, víz is. És valami kaja is.
"anita" néven versenyeztünk négyen: akume, anita, sutoj, és Gábor, aki még nem regisztrált.
Pénteken késő este érkeztünk és a HECT már igen emelkedett hangulatban várt ránk. Jót buliztunk, beszélgettünk, és örültünk egymásnak. Idén senkit nem zavartunk, legalábbis nem volt ilyen visszajelzés. A pávákra több panasz volt. Hiába, mi is öregszünk.
A versenyen két csinos és vagány kesserhölggyel, Palazsuval és Belgávalvolt szerencsém részt venni. Az első pontunknál a remek rejtésnek köszönhetően hosszú időre megakadtunk és csak amikor már ~20-an túrtuk az erdőt került elő a palack. Itt találkoztunk Szabimacival akit régi ismerősként üdvözöltünk. Vele volt még a testvére és ludens sporttárs. Velük kiegészülve folytattuk utunkat. Viszonylag könnyen ment a dolog, bár néhol irdatlan bozótharcba keveredtünk, vagy a kereséssel bénáztunk. Ez meglehetősen sok időnket elvette és volt olyan pillanat amikor azt hittük nem is tudjuk teljesíteni a feladatot, holott időben (10 óra körül) indultunk. De ezzel nem is nagyon törődtünk, szép helyeken jártunk, kedves régi ismerősökkel találkoztunk, beszélgettünk, uzsonnázgattunk, tehát kényelmes tempóban haladtunk. Az utolsó pont előtt azért elkezdett piszkálni a dolog, mindenképp be szerettem volna érni időre, meg akartam mutatni a csajoknak, hogy miként is kell ezt az egészet csinálni, pláne, hogy az én nevemen futottunk :-). Lehet, hogy ez marhaság vagy jelentéktelen apróság, de ott és akkor én fontosnak éreztem. Így hát az utolsó pontunknál, ahol már igencsak fogytán volt az idő, szóltam a lányoknak, (Szabimaciék ekkor már vészesen lemaradtak) hogy ha nem bánják akkor őket hátrahagyva besietnék a célba. Csatlakozott hozzám ludens is, így ketten vágtunk neki az utolsó egy km-nek. Az egész olyan volt mint egy gyorsított felvétel, a lejtő segítségével még futásnak nevezhető sebességet is sikerült elérnem miközben hátúszó tempókkal csapkodtam félre az ágakat mert persze ösvény itt sem volt. Végül elértünk egy vízmosást amit követve elértük a bázist, és 6 perccel zárás előtt 16:54-kor sikerült beérnünk. Természetesen egyből a sörcsap felé vettem az irányt és csak a hideg itallal a kezemben hasított belém a gondolat, hogy a lányokat fenthagytam a hegyen gépées nélkül. Szerencsére Szabimaciék utolérték őket és biztonságosan leértek.
Később elfogyasztottuk a remek és bőséges geomenüt és még egy éjszakát töltöttünk ebben a csodálatos környezetben.
Köszönet a szervezőknek és mindenkinek aki bármilyen módon hozzájárult a hétvége sikeréhez.
Többedik versenyem, most először Ágota lányommal, aki szintén élvezte a túrát, a keresgélést. Sajnos nem mindenhol találtunk járható utat, hiányos térképpel gyakran bozótharcra kényszerültünk.
Végül arra mentünk, amerre tudtunk utat, így több láda kimaradt, és nagy kört kellett bejárnunk, 22 km kicsit sok volt.
Ráadásul a végén, az UK dombtetőre mászásnál sikerült a lehető legmeredekre venni az irányt, bizony megizzadtunk, mire végre meglett. Majdnem lekéstük a befutót, de örültünk, hogy sikerült!
A geomenü is telitalálat volt, ketten jóllaktunk vele.
Az egész tetszett, a helyszínre is szívesen visszatérünk, és persze a következő versenyre is jövünk!
Dávid, Ágó
Jó kis kihívás volt számunkra az idei verseny. Persze lehetett 7 kilométerrel rövidebb távot is összehozni, csak megfelelően kellett volna megtervezni utunkat. Utólag mindig örömmel gondolunk vissza a részvételre, és a helyszín is szolgált némi meglepetéssel.
Ez ismét nagyon jó volt, köszönet a szervezőknek.
Bevallom, nagyon elfáradtam. Egy ilyen alacsony hegységben hogy lehet ennyit felfelé menni? A dzsindzsa sem volt semmi, még mindig úgy nézek ki, mintha harcias macskám lenne.
Köszönet Zerginek a társaságért, azért, hogy mindig megvárt, és tűrte a nyafogásomat.
A verseny előtt-után jókat beszélgettem, megint megállapítottam, hogy szeretem ezt a csapatot!
A versenyről szokás szerint szép emlékekkel tértünk vissza, ugyanakkor csalódást okozott hogy az animáción nem láttuk viszont magunkat. Sajnos régi Garmin GPS-ünket elhagytuk, a PDA-val készített mps trackünk valóban nem volt a legpontosabb, mégis szívesen néztük volna vissza a mozgásunkat a többi versenyzőhöz képest az animáción. A track file-t ide jobb egérrel klikkelve töltheted le a "Cél mentése más néven..." menüpontal. (A file helyes kiterjesztése mps, ugyanez zip-elve itt.)
PeterPan társaságában vágtunk neki az első versenyünknek, és kicsit elszámítottuk magunkat... A következő alkalommal időben el kell indulnunk, és jobban meg kell terveznünk az útvonalat is, hogy eredményesen befejezhessük a versenyt :-) Így mentünk 20,5 km-t, a 12. pont megtalálása után pedig már látszott, hogy nem érünk be időben, így inkább besétáltunk a béri kocsmahivatalba, és nem kis feltűnést keltve üdítőt rendeltünk... Jót beszélgettünk a törzsvendégekkel, majd igyekeztünk vissza, hogy legalább az eredményhirdetés előtt beérjünk :-) Köszönjük a rendezőknek a szervezést, nagyon tetszett a helyszín, és a versenyen is jól éreztük magunkat.
Megint valami fantasztikus helyen járhattunk - illetve a "főutakról" letérve a megközelítés is csodás volt már!
Igazi ajándék-nap volt, kicsit sajnáltam, hogy nem maradtunk másnapig.
Nagyon-nagyon jól éreztük magunkat, hálás köszönet a szervezőknek a sok munkáért és energiáért!
Nem gondoltam, hogy ilyen jó kis hotelek vannak kis országunkban! A tevének nem voltam szimpi, mert megkergetett, de lehet, hogy csak a hatalmas túros táskát akarta, amit az ebéd mellé adtak! :))
Utközben két ember életét is megmentettük a vízkészletünkel, jó meleg volt :)
Frissítésen még elgondolkodhatna a rendezőség, egyébként jó volt, köszönjük a rendezést!
Ez volt az első versenyünk Judithal! Egyűt mentünk K:Pisti-vel és Arrabonával. Jó társaság volt. Nevetés, bukdácsolás, nevetés, kuszás, nevetés, mászás, nevetés. De a végére már nem nagyon nevettünk:) Nem sikerült se a megtalálás se a szint idő, se baj, majd legközelebb! 11 megtalálás, 17.8 km gyaloglás. Én még ennyit nem gyalogoltam egyszerre;)
Így utólag jó volt.
Már a versenyen megfogalmazódót bennem is az, hogy nem lehetne a következő versenyt úgy lebonyolítani, hogy volna mondjuk kettő vagy három kategória. Például: 1. 10 megtalálás 2. 15 megtalálás 3. 20 megtalálás.
Nem tetszetek a különböző bekiabálások :(
Első versenyünk. Zemékkel indulva, aztán a kápolnai pontnál leakadtunk, visszasétáltunk, inkább a békés állatokat választottuk... :-)
Őszre majd jobban készülünk!!!
Pénteken érkeztünk a verseny helyszínére, rögtön egy pávába botlottunk :) Egzotikus volt a helyszín, legalábbis ami az állatparkot illeti :) A legjobban az éjszaka sétálgató tevék és a rikoltozó pávák voltak, bár a szarvas agancsának simogatása sem volt utolsó...
A versenyen sikerült nagyon jó időt sétálni, nem is hittük, hogy hetedikek leszünk vele :) A koncepció szerint lefelé futottunk volna, de aztán valahogy a sok bozót miatt ezt mellőztük, még az utakon is. Szinte nem is emlékszem másra, minthogy Péter kiadja az utasítást, hogy valahol vágjunk be a bozótba... A verseny alatt négyszer ugrottunk patakot és egyszer másztunk fel egy nagyon magas sziklára - ez volt a legfélelmetesebb.
Miután délben visszaértünk a bázisra, még elmentünk megkeresni az andezitoszlopoknál lévő ládát, mert arra nem voltunk a pontoknál. Amikor innen sikerült visszaérnünk, akkor már tényleg fáradtak voltunk. Letusoltunk, és amikor szép tisztán sétálgattunk az állatok között, éppen befutottak Haushinkáék is a célba négykor. Nagyon büszke vagyok rá, ez volt az első versenye, amin el is indult :)
Remekül mulattunk egész idő alatt, kár volt, hogy vasárnap vissza kellett jönni Budapestre, még szívesen maradtunk volna.
Nagyon tetszett minden, köszönjük!
Mackka & Péter
Nadrágáldozattal hódoltam az akác, a galagonya és a csipkebokrok isteneinek, így hát isteni volt a verseny. Külön öröm, hogy libat-tal összeakadva nyomtuk végig a távot. Ismét csak nagyon szép helyre szerveztek a szervezők, és az időjárást is ideálisan csinálták meg! Nem bántam, hogy a palackok csak ennyire voltak eldugva - elmaradt a korábbi versenyekről ismerős hosszankeresős-torlódós-PMR-es kutatás - legalábbis annál a 15-nél, amerre én jártam. Kösz mindenkinek!
Hát egy nap alatt ennyi susnyát, dzsindzsát, tövist és tüskét még nem láttam, s a kullancsok tekintetében is dobogós túra volt! Már ezért IS megérte elmenni! Amúgy meg igen, elfáradtam a végére, de csak azért, mert a végefelé már a hátamon kellett vinnem Klárit!
Ez volt a 6., egyben legnehezebb versenyem. Lopakodóval, Siglivel és Lzolcsival indultunk "közös brancsban", 3 GPS-t nevezve, 9h 26'-kor....., a 17h-ig hátralévő idő kevésnek bizonyult, 17H 01'-kor értünk célba...., kizáródtunk mint a sérv, nem teljesítettük a szintidőt! Kissé morogtunk, de így szólt a kiírás, tehát jogos volt a kizárásunk.
Az eddigiek közül - talán - a legjobb volt a bázis, a környezet is nagyon szép volt. Köszönet a szervezésért!
A jövőben meggondolandó lenne az, hogy két kategóriában kellene versenyt indítani, elkülönítve a profikat és az amatőröket, csládosokat, kezdőket.
A verseny alatt sikerült még az andezitoszlopoknál lévő - már oly régóta levadászni tervezett - ládára is sort kerítenünk. Nem ez a plusz láda vette el az erőnket, hanem az eddigi versenyektől legalább 1,5 nehézségi ponttal eltérő körtúra (vagy tortúra). A lényeg, hogy kis jóindulattal a versenyt eredményesen zárhattuk.
Bruttó 7 óra 28 perc versenyidő, nettó, "csupán" 4 óra 39 perc (GPS szerint) a mozgásban megtett idő, közben 17.9 km a lábunkban, 11 palack megtalálva, rengeteg szép látnivaló, sok-sok panoráma és makró lefotózva, csodás környezet, egzotikus állatok megfigyelve, majd végül fáradt, elcsigázott célba érkezés, de mindez remek társaságban! A szervezők kitettek magukért, nekem az eddigi 4 versenyből ez volt a legnehezebb, de mindenért kárpótolt az élmény.
A Rozsdás Térdízületek csapatát most csak én képviseltem, a többiek sajnálhatják, hogy nem jöttek el. Végig röhögtük (a végén már kínunkban :) az egész napot. :-) Klassz nap volt, nem bántam meg. Köszönet érte a szervezőknek!
Ez volt a 4. versenyem és valószínűleg ez lesz az eddigi legjobb helyezésem, de nagyon elfáradtam...
A teljes sztorihoz az is hozzátartozik , hogy péntek éjjel még Pesten ünnepeltük baráti társaságban, hogy egyikükhöz beköszön a gólya :) pár óra alvás után indultam Bérre Jalso segítségével, akinek ezúton is köszönöm az oda-vissza fuvarozást, majd rádöbbentem, hogy az éjszakai bulinak köszönhetően elfelejtettem feltölteni a gps akkuit... :)) Volt nálam töltő, a jégkrémes pult mellett dugaszoltam be, s vártam 11-ig az indulással, az elemek töltődtek, én regenerálódtam... :)
Azt hiszem eléggé optimális útvonalat sikerült tervezni, ahogy beszélgettünk és rövid ideig együtt mentünk pl Dc3-mal és Mikulással ők is nagyjából ugyanezt járták be.
Még nem tudom, hogy a 4h 22perces eredményem hányadik helyre lesz elegendő, de tizen-x. helyben reménykedem.
Az elején még tempósan tudtam haladni, de láttam hogy ez nem könnyű séta lesz. Nem volt saját részletes térképem, a gps-em egy Geko, amin szintén semmi térkép, így meglehetősen nehéz volt megtalálni az utakat, de igyekeztem elkerülni a 'gyerünk légvonalban' megoldásokat. A szervezők által nyomtatott térkép szintvonalai alapján terveztem a pontsorrendet és próbáltam navigálni.
Az utolsó pont előtt azonban eljött a mélypont, felváltva görcsölt a bal-jobb combom, le kellett ülnöm pihenni, így ez a szakasz 50 percembe került.
Meglehetősen jólesett beérni a célba, pihenni és beburkolni a kiadós gulyást.
Hab a tortán, hogy a végén nyertem egy Scarponi-tatai bakancsot!
Köszönet a szervezőknek a színvonalas versenyért, Jalsonak a szállításért, a név-húzó kislánynak a tatai bakancsért ! :)
ui.:
12 órás alvással ünnepeltem a tegnapi napot :)
BaLee-val és Adriennel közösen alkottuk a Kaposvárról érkező csapatot. Na jó valójában ők a Balcsiról, én pedig Pestről érkeztem reggel.
11-kor indultunk, egyből neki a hegynek. Aztán mentünk mi is tökön-réten át. Eleinte még örülhettünk a frissen kitaposott kesserösvényeknek. Aztán valahogy letértünk ezekről. Túl sokat mentünk ugyanazon az útvonalon egy egy ponthoz, majd vissza. Emiatt amikor egy hosszú zöld csík túra után, amit szó szerint keresztbe és hosszába is abszolváltunk, felértünk az andezitömléshez, rájöttünk, hogy bár még egy óra van hátra 17.00-ig, nem fogunk tudni beérni. Versenyen kívül logoltunk a GCbara ponton, majd begyűjtöttük a 12. egyben utolsó versenyládánkat. Olvasva az eddigi logokat két dolog tanulságos: 17.00 után is befogadták volna a szervezők a 15 teljesített pontos csapatot. A másik, hogy a mi egytucatnyi megtalálásunk kezdő csapattól nem is olyan rossz eredmény.
Kicsit szomorúak vagyunk, mert nem sikerült, de jól éreztük magunkat. Ez az amiért legközelebb is elmegyünk!
"I was taught to fight, taught to win.
I never thought that I may fail."
11:35 -késői indulás
Kápolna -még frissen, Fonte-vel megismerkedés
Vízhiány -tavi róka legalább hűt
16:40 -megvan a 15. palack, irány a bázis
DE KÖZBEN EGY HEGY!
16:50 -rohanás
17:00 -esélytelenek nyugalmával kerülgetve a patakot, Bérről felsétálva, elkenődött kessereket biztatva... 17:35-re besétálva
17:40 -jééé, még elfogadjátok a papírt?!? általános örvendezés
18:00 -ebéd? :-)
Hálásan köszönöm a szervezést! :-)
Miután néhány apróbb karcolással megúsztam az árkon-bokron át közlekedést, a biztonságos bázison ért egy kis baleset, amikor a már kiolvasott gps átvételére behajoltam a rendezők kuckójába. A tető csücske éppen útjában állt tar fejemnek, és e találkozásnak nem a tető látta kárát. A sérülést Zsu (l. Mikulás) és Mariann (l. Fűkocka) nagy szakértelemmel látta el, akiknek örök hálával tartozom. Utólag tudtam meg, hogy a gyógyír, amellyel kezeltek az Aloe First spray (ez fertőtlenített) és az Aloe Gelly (úgynevezett "zöld krém", amely a gyors hámosítást segíti elő). Ennyi reklám igazán megengedhető a bázis áldozatának. :-)
További gyógyír a sebre, hogy a sorsoláson nyertem egy "Hogyan töltsünk turista térképeket PDA készülékünkre?" c. tudományos oktatófilmet a HECT Tudósklub kiadásában, egy igen voluminózus "PDA-ra tölthető Európa autóatlasz" kíséretében. A kód még nincs meg, ezért az atlaszt még nem sikerült feltörnöm (sajnos nem úgy néz ki, mintha gömbszörp lenne - na, ezt legfeljebb a Tudósklub érti majd). Gratulálok a helyezetteknek, különösen VP-nek, Tüdőnek, Fűkockának és Mikulásnak. A pályán való szenvedést és a sérülést is beleszámítva nagyszerű élmény volt ez a verseny.
Lricsi társaságában érkeztem a bázisra nem sokkal 9 után, ahol meglepően rövid sorok álltak a jelentkezésnél, hála a szervezésnek, ami a verseny végeztével a gyors eredményhirdetésben is megnyilvánult. Köszönet ezért, mint ahogyan köszönet a szép környezetért, a figyelmes vendéglátásért (benne a geomenüért, amelynek tészta-részét én leginkább túrós koffernak nevezném). Jó volt a büfé is a jéghideg sörrel, üdítőkkel és a kávéval.
9:50 tájban, egy igencsak hevenyészett útvonaltervezés után el is indultam az UK (útkeresés) pont irányába, ahol az út ugyan megvolt, de rögtön egy pár perces palackkeresés következett - nem az első ezen a versenyen. Az igazán nagy keresés a TR (taviróka) pontnál következett be, ahol a pár perccel utánam érkező Mikulással, majd az időközben csatlakozó jspanyikkal 15-20 percet elvesztegettünk (Mikulás dobogós helye valószínűleg itt ment el). Addig azonban igen szép helynek bizonyult a nagyszerű kilátást nyújtó VZ (vadászles) és a térképen nem jelölt tó is, amelyet ezért talán rossz oldalról kerültem meg, kárpótlásul viszont nagyon szép élményekkel gazdagodtam. Az igencsak rozoga ML (magasles) tetején megebédeltem, majd az Öreg tölgy, Zsákutca, Mátralátó és Kálvária sorozat után éppen délután 2 óra volt (versenyidőben 4:10), és már csak három palackot kellett megtalálnom. Na, hát ez lett az én kálváriám! A BG-VC-DH hármasra 1 óra 40 percem ment el, beleszámítva a DH palackja körüli kóválygást, majd a DH-ról a bázisra visszaérés 50 percet vett igénybe, többszáz méteres bolyongással egy fiatal, sűrű fenyvesben. Nem tudom, mennyire vittem be ugyanebbe az erdőbe a szegény gyuric csapatot, akikkel többször is találkoztam a játék folyamán, és a DH-ról eljövet (remélem, hogy csak egy ideig) követtek.
Köszönöm a szervezést!
Csatlakozva az előttem szólókhoz, szerintem is nehezebb volt az eddigieknél, de ez egyáltalán nem baj, sőt...lesz ez nehezebb is, ugye? :-))))
Nagyon jó helyet választottak a szervezők, az idő pedig tökéletes volt. Evab, Robin13 és családom keretében vágtunk neki. Az eddigi legjobb versenyem volt. Mégegyszer köszi!
Az első versenyünk, kihívás volt (23km), de teljesítettük. Csokival összefogva leküzdöttük. Szép környezet, jó családi program volt, a következőn is feltétlen résztveszünk. Köszönjük!
első geocaching verseny amin résztvettem (természetesen későn indultam, és be sem értem időben), nagyon jól éreztem magam, de van még mit pótolnom őszig erőnlét ügyileg....
köszi a szervezést
Ja, és itt szeretném üzenni Brezinek hogy most már ne keressen a rádión, mert már nem vagyok ott! ;-)
Gratulálok a nyerteseknek, és Mindenkinek ott volt!
Nekünk is ez volt az első versenyünk, nagyon tetszett bár egy kicsit könnyebb terepre számítottunk, de a lényeg hogy sikerült teljesíteni a 15 pontot - igaz a végén futni kellet és 10 percel 5 előtt értünk be- A környék nagyon szép, ide máskor is eljövünk kirándulni. A Geomenü isteni volt...
Üdv!
Először vettem részt GC versenyen, és ma már tudom, hogy nem utoljára. (Tegnap voltak pillanatok amikor másként gondoltam... :) )
A lécet nem raktam túl magasra: azzal a céllal vágtam neki, hogy megismerkedjek egy ilyen verseny menetével, körülményeivel és nem utolsósorban a résztvevő társasággal. Az elvárt minimum az volt, hogy időn belül teljesítsem a 15 pontos feladatot, és ez sikerült is.
Közben jó társaságban (ZséZsé és barátaik, akiket a verseny alatt ismertem meg), gyönyörű helyen kirándultam, az időjárás is kíváló volt.
Komoly küzdelemnek bizonyult ez a verseny, legközelebb min. 3 l ivóvízzel vágok neki... :)
Köszönet a kíváló szervezésért!
Ja, és duplán nyertem! A sorsoláson egy pár Scarponi bakancs szerencsés nyertese is lettem. :) Köszönet a felajánlónak!
Sikerült teljesíteni a távot a megadott szintidőn bellül. De bizony ez nehezebb volt mint az előzőek. Saját mérés alapján 21,5km.
Kemény verseny volt. Köszönjük!
Első versenyünk volt, azt hiszem nem voltunk kellőképp felkészülve erre a terepre... 5 pontot sikerült megkeresni, többször sikerült a szememen és a fülemen venni a levegőt, valamint szép színes karikákat látni nappal az Andezitoszlopoknál. Osztottunk-szoroztunk-visszasétáltunk. A tanulság: legközelebb (mert lesz legközelebb, ez biztos) alapos felkészülés, térkép, és korai indulás :-)
Az első Geocaching Fesztivál Versenyemen a kiváló és tapasztalt EVAB-al és Red 6T6-al vehettem részt. Sokat tanultam Tőlük, köszönöm. A kisérő kedves családtagoknak a teljesítményükért pedig szívből gratulálok.
Nagyon jó volt a ládák "kurkászása" különösen a bozótosokon keresztül. A természet szépségeinek és a ládakeresés gyönyöreinek élvezetéhez hozzá tartozik a csalánosba való "négykézlábazás", meg a tüskék szedegetése a különböző testrészeinkből. A kiváló rendezésért gratulálunk a szervezőknek. Evab-al teljes egyetértésben falusi turizmus fejlődés kis és nagy fröccs nélkül elképzelhetetlen.
[Jóváhagyta: geocaching.hu, 2007.05.20 22:08]
Nagyon jól éreztem magam versenyen. Péntek egész későn 11 óra felé érkeztünk meg Flektogonnal és szinte azonnal kezdetét vette egy pihentető HECT mulatozás. Másnap Palazsuval és Levinnel leváltunk már a bázison a HECT-ről és az első pontig hármasban vonultunk. Ott csatlakoztunk Szabimacihoz, az öccséhez és egy harmadik kedves versenytársunkhoz Andráshoz. A terep nehéz volt és kb. a 9-ik pont környékén rájöttünk, hogy nem lesz elég az időnk. Az utolsó pontnál még egy kilométernyire voltunk a bázistól és akkor volt 16:35! Ezért Levin és András hősiesen magukhoz ragadták a papírokat és levágtattak a bázisra. Levin halálos fejsérülését a fejkendője védte ki, hiába a megfelelő biztonsági öltözék elengedhetetlen. Nekik köszönhetően 16:54 perckor sikerült regisztrálnunk. Palazsuval és Szabimaciékkal együtt értünk be kicsivel később! :) Tényleg csak egy kicsikével! De a lényeg, hogy sikerült!
Szóval köszönjük a szervezőknek, és remélem majd ők is írnak pár sort arról, hogyan sikerült a Sceléék által Nekik szervezett kis geoverseny! :)
Sziasztok!
Nekünk is ez volt az első versenyünk!
Sikerült teljesíteni eredményesen a versenyt aminek nagyon örültünk.
Kicsit nehéznek találtam de amikor megtudtam hogy az eddigiek könnyebbek voltak örültem hogy tudtam teljesíteni.
Külön köszönet Pancserzolinak !
A log időpontja a helyszín elhagyása, remek volt ez a 67 óra amit a eltöltöttem itt.
Külön öröm, hogy szinte csak pozitív visszajelzéseket olvasok, sikerült egy igazi, küzdős versenyt szervezni. ;) (Nem volt könnyű ilyen szépen elosztani a pontokat.) A mai pontbegyűjés végére elég is volt a túrázásból, kész csoda, hogy maradt energiám hazavezetni. :)
A hétvége meglepetése mindenképp Scele és Lelcache mini versenye, jól titkolták, nem számítottunk rá. Kellemes kört "futottam" a bázis körül, az első 3 pont simán meglett (SN -> KJ -> KV) az első fejtörés az MC-nél ért. Itt rövid tanakodás után (mivel damilt nem láttam) lemásztam én is a kútba. (Közben a teve áttörte a kerítést s jött érdeklődni. :) ) Az igazi szívás a KM pont volt, itt már erősen sötétedett a szurdokban csak fejlámpával láttam. A GPS nagyon nem oda mutatott ahol végülis volt a palack, csak telefonos segítséggel és egy csomó kutatással lett meg. Ez után OT felé kicsit kerestem az utat, a bozóton inkább nem hámoztam át magam. Sajnos már teljes sötétben értem a szénáskocsihoz, nem is lett meg a palack pedig még a kocsira is felmásztam. Végül az előkelő 5. helyet sikerült elcsípnem, ilyen jó helyen még nem végeztem versenyen. (A legjobb a Koloska-völgyi 23. helyem.) :)
Nekünk ez volt az első, kicsit fájt is. Kissé alábecsültük a feladatot, vagy talán magunkat túl, ezért elég későn indultunk. Az ötödik ládánál már éreztük, hogy ötre nem fogunk visszaérni, s hogy több vizet kellett volna hozni magunkkal. Végül csak 3/4 6-ra értünk be. Gazdagodtunk egy élménnyel, egy tapasztalattal és jónéhány felületi sérüléssel.
5. versenyem, ezúttal egyedül meneteltem, de szerencsére útközben sok régi ismerőssel találkoztam. Múltkori versenyen elért időeredményem alapján kissé nagyképűen csak 11 körül indultam és sokáig egészen jó ütemben haladtam, majd egy nagy esés, a bozótharcok és a fáradtság miatt egyre jobban úgy nézett ki, hogy nem érek be 17 óráig. Nos 4 perccel a végső határidő előtt csak sikerült, igaz eléggé megrogyva. Összességében jó kis pálya volt, bár egyértelmű, hogy nekem ez volt eddig a legkeményebb.
Köszönet a Szervezőknek, gratulálok VP-nek, járt már neki e győzelem.
Hát a szervezőket most nem dícsérném meg. Talán éreznék némi elégtételt, ha még mindig bolyonganának a 6 pontjukat keresve :)
Köszönöm Kíváncsifáncsinak, hogy fuvarozott, navigált, etetett-itatott és folyton bevárt hogy tartsa bennem a lelket. Most már csak arra kell várni hogy visszanőjön a bőröm :)
Ismét egy remek verseny, remek társaságban. A hely ismerős, sok emlék köt ide Bérre és környékére. Maga a verseny olyan szokásos HECT-es stílusban ment, azzal a kivétellel, hogy most nem kellett futni a végén, hogy 5-re beérjünk! :) Köszönjük a szervezőknek
Megvolt az első versenyem... illetve, sajnos nem lett meg:-(((
Az utolsó pillanatig gondolkoztam, hogy eljöjjek -e, mert a barátnőm, akit nagy nehezen sikerült rábeszélnem, végül lemondta a részvételt és egyedül nem nagy kedvem volt a dologhoz. A felkészülés abból állt, hogy megnéztem az előző 2 verseny eredményeit és mivel ott a túlnyomó többség 5-6 órán belül célbaért, minél később akartam indulni, hogy ne kelljen túl sokat várni az eredményhirdetésig:-)
Nagy lendülettel startoltam fél 12-kor, a falu felé indultam, onnan pedig a turistautak melletti ládákat céloztam be. A harmadiknál már éreztem, hogy nem fogok célbaérni időn belül... A mélypont a Tavi róka volt, a tótól a palackig vezető 200 m-es utat a fűben a napsütésben a szomjhalál szélén vánszorogtam végig. Itt aztán megráztam magam és újult lendülettel iramodtam a hátralévő 4 pont nyomába, amikre mindössze másfél órám maradt:-) A remények a 14.-nél (OT), fél ötkor szálltak el, nem maradt más hátra, mint hogy visszatérjek a bázisra. A java még csak ezután jött:-) Kiértem egy földútra, ahonnan már látszott Virágospuszta, ott ledőltem egy kicsit, majd, mivel utat nem találtam, toronyiránt céloztam be a bázist, de a bokros rész és az áthatolhatatlan fenyves is visszavonulásra kényszerített, sőt, még a nadrágom is elszakadt:-) Végül is telefonon segítséget kértem a szervezőktől, ami alapján fél órán belül a célban voltam (6 óra után...) Ott aztán kiderült, hogy 26 km-t gyalogoltam le, úgy tűnik, nem volt a legszerencsésebb az útvonalválasztás:-))
A kudarc ellenére nagyon örülök, hogy részt vettem, a tanulságot levontam: a következőn az elsők között fogok rajtolni:-)
Nagyon jólesett az a segítőkészség, amit mind a szervezők, mind a versenyzőtársak részéről tapasztaltam, ezúton is köszönet érte!
Éva
Szuper verseny volt, bár jóval nehezebbre sikeredett mint anno az aggteleki (azon voltam legutóbb).
@david-dal ártuk végig a 15 pontot 11:15-16:55 között. Szép volt a hajrá a végén! :)
Ez volt az első versenyem. Luiluival K.pistivel és Arrabonával mentünk együtt. Nem tudtam, mire vállalkoztam! (Persze nem bántam meg). Én, aki inkább a könnyebb terepet részesítem előnybe, most mindent mondhatok, csak azt nem, hogy könnyű volt. Azt hittem, ez csak az én véleményem mivel nem vagyok hozzá szokva, de megkönnyebbülten hallottam tegnap a verseny után, és olvasgatom most mások véleményét a verseny nehézségéről.
Gyönyörű volt a táj, nagyon nehéz volt a terep. A tájba való gyönyörködést használtam arra, hogy néha-néha levegőhöz jussak. Aztán volt egy másik trükköm is a pihenésre, úgy, hogy a többiek ne mondják azt, hogy nem bírom a terepet. Akkorát estem, és úgy elterültem, mint a nagy Alföld! A környező levelek 10cm-re felemelkedtek a levegőbe. Na erre Arrabona, K.pisti, és párom Luilui odarohantak és természetesen segítségüket felajánlva próbáltak felsegíteni a földről. Érdeklődtek, mivel meg sem mozdulva hasaltam a földön, csak nem eltört a karom? Én csak annyit tudtam kinyögni, hogy hagyjanak, ne nyúljanak hozzám. Hát persze, megütöttem magam, fájt is a térden a tenyerem meg úgy mindenem, de olyan jó volt hasalni a földön legalább pihenhettem egyet.
Nekem nagyon nehéz volt a bozótharc, a hegyre fel, a völgybe le, de bámulatosan szép is egyben.
Jövőre is mennék szívesen, de kérdés a verseny szervezőihez: nem lehetne egy könnyebb pályát is beiktatni a kezdők, a gyerekesek, a kissé lassabbak részére?
Negyedszer vettünk részt geocaching versenyen, eddig ez tetszett a legjobban.
A táj csodálatos volt, a kilométereket is sikerült optimalizálni (most sikerült először megúsznunk 20 km alatt) és a bozótharc is elenyésző volt - különösen a bonnyai versenyzésünkhöz viszonyítva.
A palackok koordinátái nagyon pontosan voltak bemérve, bár a rejtés nehézsége nagyon különböző volt az ÉK-i és ÉNY-i végeken; Buják környékén egyenként legalább 5-10 percig keresgéltük a palackokat, viszont a zöld jelzés környékén palackok már messziről látszottak. Kicsit zavaró volt, hogy a tiltott terület határát csak a GPS jelezte, a terepen semmi nem mutatta azt, sőt az erdei út is egyenesen belevezetett volna minket, ha nem vigyázunk.
A versenyt még kellemesebbé tette, hogy a hatodik ponttól együtt kerestük a palackokat Micsinaiékkal.
Köszönjük a 001-es pont koordinátáját Ferinek, akivel együtt közelítettük meg KU-t!
Ez volt az első olyan versenyünk, ami után még volt erőnk ládát keresni; a megérdemelt sörök és az egyébként nem túl jó geomenü elfogyasztása után még közösen felsétáltunk az andezitömléshez.
Első versenyünk, és nagyon élveztük. A városi léthez szokott testünket megviselte kicsit a túra, de édes volt a pihenés. Mi egy vaddisznó családba botlottunk, ezért egy pont kimaradt, mert nem voltam hajlandó utánuk menni az erdőbe:(((( Köszönet a szervezöknek a jó versenyért. Ja és ha valaki tudja, el árulhatná, hogy került Bérre egy teve:)))
Sikerült :) Jalsoval 6 pontnál futottunk össze:) A legrövidebb út, a meredek, gondoltuk, de olyan áthatolhatatlan növényzetbe ütköztünk, hogy a 10 percből 1 óra lett:) Nagyon tetszett a verseny és a környezet is. Egy csacsi és egy ló, rém pofátlan volt:)
Most első alkalommal vettem részt GC-versenyen egymagamban. Sajnos fiam, barátaim - akikkel együtt szoktunk futni, nem tudtak jönni, ezért kicsit tartottam a naptól a rossz szemeim miatt. Végül a szememmel kevesebb baj volt, mint gondoltam. A mai verseny jellege a korábbi hosszabb, nehezebb terepen lebonyolított versenyekre emlékeztetett: nagyobb táv, jobban szétszórt ládák, tüskés domboldalak, szintkülönbségek. Ezzel nem is volt baj, ilyen egy GC-verseny.
Inkább az bosszantott, hogy 4-5 helyen hosszú percek mentek el a palackok keresésével, UK-nál pedig több, mint húsz perc :-(. Valaki előttem a szikla alá rejtette a palackot, és szépen, egyenletesen avarral fedte be.
A társak, a barátok igazán emlékezetessé tették a napot. Jól esett a sok személyes találkozás, beszélgetés. A verseny szervezése kiváló volt, minden szempontból öröm volt rajta részt venni.
Ha ilyen sokan mondják, hogy nehéz volt, az csak növeli az elégedettségünket :-) Csak 14 "láda" fért bele az általunk kicsit szűkre szabott szintidőbe (11.22-kor rajtoltunk) - pontosabban a 15. már nem fért bele, mert a 14. megtalálás után Bér központjából 20 percünk maradt volna még egy ládára és a célbaérkezésre, ezért ott érkezett el a feladás pillanata. A falu északi végében kiterültem az út mellett, és vagy negyed órát pihentünk, mert rettenetesen elfáradtam. Jobban, mint egy korábbi Kinizsi 100-as túrámon, amelyet idén éppen ma rendeztek (de egy picit sem bánom, hogy nem arra mentem). A szervezés fantasztikus, a gulyás és a gigantikus túrós bukta csodás, a környék páratlanul szép, meg az időjárás is kegyes volt (néha még lehetett volna hűvősebb is). Az eredményhirdetésre már az esélytelenek nyugalmával maradtunk ott, előtte még az állatokkal is tudtunk barátkozni. Némelyiknek az állapota kimeríti az állatkínzás fogalmát szerintem...
A rendezői verseny végét nem vártuk meg, kíváncsian várjuk a végeredményt:-)
Köszönjük a rendezők munkáját, és igyekszünk ezentúl gyakrabban részt venni a versenyeken!
Ryan, Kinga & Zsófi
grat Vp-nek!
16,8 km 3:28perc
egy kicsit gyege navigációval, totyakosan, 10 éves szomjas gyerekkel, 6 hónapos kutyával, éhesen :) és a cipőfűzőt sem ragaszottam össze :)
elégedett vagyok a szervezéssel, a helyezéssel és a tereppel is. végre egy jót kirándultam.
Ez volt a második versenyünk. Családdal indultunk, és hát bizony kemény volt. Nehéz volt a terep, hegyek, dombok, völgyek, patakok, szakadékok tagolták. Ritkán voltak a ládák, 500-600 méter távolságra. A rejtések szinte mind sűrű erdőben, gondosan álcázva. Azért nem adtuk fel, 7 óra alatt sikerült leküzdeni 15 ládát. PDA-val indulva, kemény akkugondok még nehezítették is a dolgot. Na igen, erősen érik egy cél-GPS vétel.
Mindent összevetve, szép volt a táj, jó volt a szervezés. Köszönjük a versenyt, bízva abban hogy a jövőben a szervezők gondolnak a családosokra, és a kezdőkre.
Járatlan utakon, bozótharcban bővelkedő majdnem 20 kilóméter van mögöttünk, de büszkén mondhatjuk teljesítettük a 3. versenyünket is, bár az eddigieknél jóval meggyötörtebben érkeztünk meg. Közben sokszor rácsodálkoztunk a táj szépségére is.kíváncsian várjuk, hogy mi lesz a következő helyszín.
Robin13 valamint red6t6 és családja társaságában lebonyolított geoverseny, mely határozottan nehezebb volt, mint az eddigiek amiken részt vettem. Sokat kellett bozótosban menni, és a táv is most volt a leghosszabb. Mindezek mellett szép nap volt, vidám hangulatban, jó csapattal. Az andezit oszlopok egészen rendkívüliek. Egyetlen szépséghibája a helynek, hogy nem tudtak fröccsöt adni sem a bázison, sem a falu kocsmájában! Köszönjük a szervezők munkáját!
Előző nap érkeztem Szandavár,Béri andezit útvonalon a helyszínre,ahol régi ismerősök fogadtak.Az éjszakai zuhé kicsit megijesztett,de a kihelyezett büfé kárpótolt mindenért! A versenyben nem csalódtam:szívtam rendesen;nehezen megtalált pont,feladott pont,kocsma pont;-) ,egyaránt hozzájárult ahhoz,hogy bizony egy óriási kört tettem meg.De sebaj!Sok-sok új és régi baráttal találkoztam ismét.Köszönet a rendezőknek!
Ez volt a harmadik versenyünk Marcsival. Az előző kettőt szerencsésen teljjesítettük, hát ezt nem sikerült.
Az első gondunk ott volt, amikor a tiltott terület határán lavíroztunk, néha talán érintve is azt, aztán gyors irányváltás. Aztán amikor a 4. pontot megtaláltuk, már láttuk, nem fog menni a 15 palack a szintidő alatt. Így aztán kellemesen elüldögéltünk a Kálvária lépcsőjén, gyönyörködve a kilátásban, majd visszasétáltunk a bázisra. Ott aztán jókat beszélgettünk, régi és új ismerősökkel, körbecsodáltuk az 1. Pádis babát (csak gratulálni tudunk Attilának és Katának!!), jót ebédeltünk, és szépen csendben hazajöttünk.
Csodaszép volt a környezet, dicséret illeti a hekyszín kiválasztóját, de a terep nekünk egy kicsit nehéz volt.
Köszönet a szervezőknek ezért a csodálatos napért!
Harmadik Geoversenyünk. A bonnyait elég elszúrtuk, ezért nagy lelkesedéssel vágtunk neki. Szerintünk elég nehéz volt ez a verseny. Már a másogik (DO) pontnál lévő bozótharcok próbálták megakadályozni a 15 pont teljesítését. Még egy-két bozotharcot leszámítva minden simán ment, minden pont meglett elsőre, s sikerült 5 előtt beérni. A környezet tetszett. Előtte kettő, s közben még egy ládát is begyűjtöttünk. Az ajándék meg a nap megkoronázása.
Köszönjük a szervezést.
A verseny óta mély depresszioban vagyunk :)Ez volt a hatodik versenyünk, de ez most kifogott rajtunk :( A 15 pontot begyűjtöttük, de sajnos 5 után értünk 20 perccel célba. Sajnáltuk eléggé, hogy így alakult, pedig minden ediggénél most mentünk a legjobban -az elöző versenyhez képest -, össztávunk 21km lett.
Szerencsére kárpótolt minket a kedves társaság :)
A versenypontok eléggé szórtak voltak, nem találtuk meg az optimális 15 pontot, így egy nagyobb kört sikerült mennünk. A legrosszabb Zsákutca pont volt számunkra főként, hogy itt háromszor is átkeltünk. Parker szerint a bázis irányából még a csuklást is lehetett hallani :)
Az idő szép volt szerencsére, az elöző naphoz képest, váratlan meglepetést hozott, nekünk még leégni is sikerült :)
Azt hiszem, ez nem a mi terepünk volt... Úgyhogy feladni kényszerültünk, miután már másodszor fordultunk vissza, merthogy előrefelé már nem volt olyan 'út', amire azt mondtuk volna, hogy na, itt még keresztülvágunk.
A hely maga nagyon szép, csak a palackok elhelyezése valahogy most nem feküdt nekünk. Vagy mi vagyunk puhányok (ami ugye teljességgel lehetetlen!! ;o) ) vagy a 'mezei kessereknek' talán egy kicsit nehézre sikeredett a pálya.
Kíváncsi vagyok, hány csapatnak sikerült szintidőn belül, 15 találattal beérkezni!! :o)
Sajnos feladtuk 10 palack után, mert nem értünk volna be 17 óráig. Mostanában keveset voltunk túrázni, teljesen tunyán indultunk neki. A környezet tetszett. Sok embert megismertünk.
Köszönjük mindenkinek!
Lolival ketten gyalogoltuk végig, minden a tervek szerint: indulás fél 12-kor, érkezés 5 előtt pár perccel, 15 palack + 1 láda. A gyermekeimet most otthon hagytam, nekik még húzós lett volna ez a táv.
Rendezés szerintem kitűnő volt.
Első versenyem volt ez a mai és nagyon élveztem.
Sajnos az előzetesen 30 fősre tervezett létszám a rajt napjára 2 fősre apadt, így Fazékkal kettecskén építettünk csapatot.
Odafelé menet 2 ládát is útbaejtettünk, így csak dél előtt kicsivel indítottuk a stopperórát, arra viszont nagyon büszke vagyok, hogy 15 ponttal a hátunk mögött 17óra előtt sikerült becsekkolnunk :)
A környék nekem nagyon tetszett, őzikével és nyuszival is találkoztunk. A szúrós bozót, a csalán, és az árokmászás se szegte kedvünket semmitől, és menet közben még +1 ládát is sikerült begyűjteni.
Azt persze nem állítom, hogy nem fáradtam el nagyon, de a bázison a csapolt sör kellően hideg volt a rekreációhoz :)
Az ellátás is fenomenális volt, idejét se tudom mikor ettem túrós batyut, hát még ekkorát :)
Sajna az én fotómasinám otthon maradt, így Fazék megúszhatta fényképes bizonyíték nélkül... de jövőre ;)
Akkor azért jó lenne vmi ajándékot is nyerni ;)
Első versenyünk volt. Fiaimat is elhoztam, hogy szokják a kiképzést. Nem vagyunk lekvárből, de ez kemény volt. A 9:30-as indítást követően a kevésbé szerencsés útvonalválasztás miatt több órát töltöttünk a bozótosban. Csak dél körül iramodtunk neki időnként SakiKék társaságában. Egy-két felesleges csalinkáztást is belevéve - csak hogy ne maradjunk kilométerhiányosak - a 23,3km megtételére nem volt elegendő a szintidő. Kb. 40perc késéssel értünk be, de a geomenü minden várakozást felülmúlt. Köszönjük a lehetőséget!
Szélvész, Vacskmati és a fiúk Attila (11é), Andris (9é)
Ismét jó volt együtt lenni Veletek!
Köszönöm az extra verseny szivatóinak, azt a boldog pillanatot, amikor visszaérhettem a Bázisra:-)
De a viccet félretéve, tényleg jó kis versenyt szerveztek nekünk, aminek persze úgy lesz igazán értéke, ha nem ismétlődik... :-)
Nagyszerű terepen és szép időben élveztük a kirándulás örömeit. Dorkával gyűjtöttem be a 15 pontot. Az első három pontig Anyum is elkísért.
Jólesett a gyaloglás, a végére kellemesen elfáradtunk.
Nagyon finom volt a menü is, a levesből négy tányérral ettem.
Végül a nyereményem megkoronázta a programot.
Nagyszerűen éreztük magunkat, köszönet a Szervezőknek!
Nagyon gyönyörű helyen volt ez a geocaching verseny is a többihez hasonlóan, bár ezt a helyet, mármint Bér falucskáját jól ismerem, 10 évig minden nyáron itt nyaraltunk, a saját és szép nyaralónkba. Nagymamám itt született, ő mindenkit ismer itt :) Nagyon szép emlékeim vannak erről a helyről. Pl amikor néhány évesen mindig lejártunk a patakpartra rákokra és békékra vadászni... :)
A versenyről annyit, hogy számunkra nagyon nehéznek tűnt, sajnos nem sikerült 5 előtt célba érni (5 után kb 15 perccel adtuk le MikiCache-nek a GPS-t). Ez betudható annak is, hogy a domboldalon lévő (DO) palackot kb 20 társunkkal együtt nem találtuk meg, és itt vesztegeltünk majd fél órát. Aztán mikor feladtuk és továbbindultunk 5 perc múlva PMR-en érkezik az örömhír, hogy megvan a palack :| A többi pont többé kevésbé rendben volt, bár küzdöttünk sokat persze mindegyikért. Tollat persze elfelejtettünk vinni, ezért ez is időt vett el, hogy a multimátrix kódjait bepötyögtem a GPS-be. A végén, mikor még lett volna remény (kb 20 perc volt 5-ig és mi kb 900m-re voltunk légvonalban) elkezdünk futni, de sajnos az utunkba állt egy olyan fenyőerdő, ahol nem hogy futva de négykézláb mászva sem lehet átjutni, így kerültünk. Egy szó mint száz, a verseny nagyon klassz volt, szép, ismerős környezetben, persze fáj, hogy nem lettünk pontszerzők, de teljesítettük a 15 (sőt gyakorlatilag 16) pontot.
Szokas szerint gyonyoru kornyeket jarhattunk be a pontok keresese kozben. Iden meglepoen nagy volt az egy negyzetmeterre eso vadaszlesek, vadetetok es akacosok szama :)
Ezidaig ez volt a harmadik versenyunk, igy nincs tul sok viszonyitasi alapunk, de az eddigiek kozul a mostani geomenu magasan viszi a palmat. A levesbol csak a csipos paprika hianyzott, de ezt sikerult potolni. A pesti pszeudo-peksutemenyekhez szokott arcom pedig igencsak nagyot nyult, amikor meglattam, hogy a turos batyut mekkorara meretezik errefele :)
Meg nyeremenyt is sikerult bezsakolnunk, ugyhogy minden tekintetben jol sikerult ez a versenyunk is. Igaz, az ajandek XS-es polot meg sem probaltam felvenni, de szerencsere Erikara jo.
A verseny teljesitese kozben meg az andezitoszlopokat is sikerult felkeresnunk. Ezt a ladat eredetileg a verseny utan szerettuk volna felkeresni, de a szervezok bolcs elorelatasanak koszonhetoen erre mar nem volt szukseg.
Első fesztiválunk! Tapasztalat hiányában nem sok sikerrel, mindössze 7 ládát találtunk meg, majd sajnos feladásra kényszerültünk! De ebben a 7 ládában 3 és fél hegy megmászása benne van! Büszkék vagyunk magunkra, szeptemberben jobbak leszünk!
Jól éreztük magunkat, köszönjük a szervezőknek ezt a "fáradtságos" napot! :)
Beus, Éva, János
Ismét egy újabb verseny, újabb kihívásokkal. Bár minden erőnkkel igyekeztünk készülni a megpróbáltatásokra, a valóság mindig tartogat számunkra meglepetéseket. Az idén az időjárás viccelt meg minket némiképp. Reggel még nem úgy tünt, hogy aggódnunk kell a meleg miatt. Pár órával később azonban már gondban voltunk, mert igen szomjasak voltunk, és természetesen melegünk is volt meglehetősen. Az elejére hagytuk a keményebb pontokat, így a vége felé meglehetősen igyekeznunk kellett, ugyanis délután kettő felé még csak a pontok felét sikerült megtalálni... Nagy segítségünkre volt a környékről rendelkezésünkre álló tájfutő térkép. Ennek segítségével próbáltuk elkerülni a legnagyobb bozótosokat. Nem volt egyszerű teljesíteni a pályát, de azért sikerült.
Erős terep, gyenge versenyző. :) Ez persze csak a mi szemszögünkből. Kifogott rajtunk a pálya, 11 megtalálás után feladni kényszerültünk. Mindehhez megtettünk 15,3 km-t. Sebaj, ősszel is lesz verseny, és a mai tapasztalatainkkal már sokkal jobbak leszünk. De Freddyt megelőztünk!!!!(Ugyanis nem indult.):))))
Mindezektől eltekintve nagyon jól éreztük magunkat, megint szereztünk 1-2 ismerőst.
Első versenyem volt, Togoval indultam. Megtaláltuk a 15 pontot :), de későn értünk vissza :(. Talán, ha időben kezdtük volna a versenyt, sikerül... De nagyon jól éreztem magam.
Minden megvolt ami egy jó versenyhez kell. Hegymászás, patakugrás, erdőjárás miegymás. A 15 pontot megkerestük ugyan, csak a végén kifutottunk az időböl, de a fene bánja. :) Illetve a térdem az bánja. Most alig birok rálépni.
Hát ez kemény volt [wapon beküldött szöveg]
[Jóváhagyta: geocaching.hu, 2007.05.20 22:05]
Jó lett volna, ha van egy olyan térképünk, amin az utak is rajta vannak.
Mivel nem volt, tübbnyire toronyiránt kozlekedtünk, persze mindíg a legnagyobb susnyán keresztül.
Már a második pontnál (DH) rájöttünk, hogy nem lesz egy könnyű séta.
Utólag is elnézést kérek a rejtők felmenőitöl.
Az utolsó pont elött (DO) még úgy nézett ki, hogy beérünk időben. Hát nem sikerült:-( (10 percet késtünk), de legalább a 15 palack meg lett.
Köszi mindenkinek a jó szervezést, a jó hangulatot.
Zsofival mentunk vegig, nem volt konnyu, viszont annal szebb, es meg egy ozet is lattunk ugy 5 meterrol, jol megijesztettuk egymast, aztan bemutatta hogyan kell az erdoben kozlekedni. :)
Beerni nem igazan sikerult idore (igaz fel 12-kor indultunk), de nem is az a lenyeg, inkabb osszeszedtuk a 15 pontot.
5. versenyünk volt, és talán a legnehezebb. Ennek is köszönhető, hogy nem sikerült időben beérkezni, de a 15 pontot azért megkerestük. Szerencsére jó társaságunk akadt, és volt sima út, bozót, szikla, tiszta erdő, bozótos erdő, emelkedő, lejtő, mindenféle jó. Csak sajna időszűke miatt nem tudtam találkozni és dumcsizni kedves ismerősökkel.
Első versenyünk volt, és a ahogy a logokból kiderül szépen bele is trafáltunk az egyik legnehezebbe. Az utolsó pillanatban indultunk pár percel 12 előtt, így 17 km, és sok bozót harcot letudva, végül 10 palackot találtunk meg :)
Ez volt a második versenyünk. Szegeden esett az eső, itt viszont meleg volt sőt le is égtünk. Hát igen, a szó több értelmében is. Csak 10 palackot tudtunk megtalálni. Már az elején látszott, hogy erre nem vagyunk felkészülve, se fizikailag se térképileg. Jó lett volna több ösvényt látni a gps-en. Verseny közben az járt a fejemben hogy ez a vezetőség bosszúja az elégedetlenkedőkkel szemben. De én nem is elégedetlenkedtem! A mérleg azonban mégiscsak bőven pozitív még akkor is ha beleszámítjuk a hat órás autózást oda-vissza. Először is tényleg sok kedves emberrel találkoztunk, akik mind szeretnek túrázni. Tetszett a táj is, az andezitoszlopok különösen. Kellemesen nagyon elfáradtunk és nagyon jót sétáltunk. Finom volt az ebéd! Hibátlan a szervezés. A DO pontot a mi Ramonunk találta meg, mikor vagy huszan ott toporogtak már. Kicsit begyalogoltunk a tiltott zónába, és a bírák megértőek voltak. Virágospuszta is egy csodálatos hely a szabadon kóborló állatokkal, talán vissza is jövünk még ide.
Köszönjük a rendezést.
A verseny helyszínén már voltam tavasszal a megbeszéléskor. Akkor a ládákat is levadásztuk, meg most lett volna más dolgom is, ezért most nem volt annyira kedvem jönni. Sigma hatására eljöttem, és egész jó volt. 11 körül érkeztünk reggel, kicsit később elindultunk. Most terveztünk egy ideális utat, aztán kiderült, h a topon van egy csomó más út is, ami nincs a térképen, ezér menetközben változtattunk. Az biztos h nem az ideális úton mentünk. A rendezők most nehezítettek, elmondásuk alapján, meg én is így éreztem. Inkább a bal oldali ládákat kerestük meg. Az andezitnél nagyon szép volt a kilátás pihentünk is sokat. Mivel nem hoztam magammal kaját, ezért sigma csokijai életmentőek voltak. Az AI pont borzalmas volt. Alatta nem messze ott volt néhány hűvös barlang, ami jobb lett volna. A gulyáslevesből 4 tányérral pusztítottam. Végül 20km, 6:00 idő lett . Köszönjük.
Édesanyámat csaltam el egy egész napos kirándulásra a Cserhátba. Jól lefárasztottam mind őt, mind magamat is. Hosszúra sikerült, de ezt egy cseppet sem bántuk. Nagyon kellemes volt beérkezés után a gulyás és a sör, biztos jövünk a következőre is.
Ez volt a 3. verseny, amin részt vettünk. Nagyon tetszett a környezet, sok ismerőssel találkoztunk, és a kaja is most volt a legjobb. Ekkora túróstáskát még nem is láttunk!
A verseny viszont kicsit problémásan indult, ugyanis véletlenül belementünk a tiltott részbe. No, ekkor két dolgot választhattunk: vagy abbahagyjuk, vagy visszamegyünk a bázisra és újraindulunk. Mi az utóbbit választottuk, ezért majdnem 1,5 óra késéssel folytattuk az elejéről...
Később a bozótharcokban a bokám többször is kificamodott, ezért a végére alig tudtam a bázisra visszabotladozni!
De még így is sikerült 10 pontot felkeresni, amire büszkék vagyunk.
Köszönjük a szervezőknek ezt a szép napot!
XI. Geocaching Fesztivál és Verseny - Bér-Virágospuszta - 2007. május 19.-----22/15 láda/3 nap.
SylverRat-ékkel egy csapatban versenyeztünk, mivel együtt alkotjuk az Éjszakai ragadozók csapatát. Kezdő kesserekként, és hegyi emberek lévén, nem néztük a szinteket, hanem az orrunk után mentünk. Már a negyedik legmagasabb hegyet másztuk meg, mikor rájöttünk, hogy hibát követtünk el, és nincs sok esélyünk a 15 pont teljesítésére. azt azért megtanultuk , nem a légvonal mindig a legrövidebb út.Azonban az éjszakai ragadozók nem adják fel, fogcsikorgatva tovább "loholtunk....". Az utólsó percekben, 16: 51-kor szó szerint beestünk a célba. Azt hiszem megdöntöttük a lassúsági csúcsot, 7 óra 40 perc. Igaz mániákus fotós lévén, sok idő elment a fényképezésre. Kicsit ládáztunk is közben.
Az élmény feledhtetlen lesz, köszönjük.
Nekünk az első, így nagy élmény. Szerintünk mi voltunk a "legjobb" csapat, legalábbis a rendelkezésre álló 8 órát maradéktalanul kihasználtuk! :-)
Sok új ismerős, barát, és végre a fórumbeli nevek mögé is arcok kerültek... :-)
Egy nap a XI. Geocaching Fesztivál és Verseny jegyében 3.
Első versenyem volt, ahogy a csapat (Kokó, Mathau és Pumbi) minden tagjának. A tapasztalatot erchegyia kolléga jelentette, aki dacára annak, hogy külön nevezett, végig velünk tartott. Előzetes és gondos tervezés után kidolgozott stratégiával vágtunk neki a nem mindennapi mulatságnak ígérkező versenynek. Még laptopot is bevetettünk. Az igazi tökön-paszulyon át való közlekedést megfelelő módon próbáltuk ötvözni a használatban lévő utakkal. Ez néhol a védett terület 1 méteres(!) megközelítését jelentette. Azt tudtam, hogy a Cserhát nem a tágas bükkerdőiről híres, de néhol még én is meglepődtem attól a mocorkástól, ami néhol közénk és a palackok közé állt. A BG (Betongyűrű) pont életmentő volt számunkra, mert bár vittünk magunkkal folyadékot, gyakorlatilag elfogyott eddigre. A forrás hűvös vize pedig nagyon finom volt. Innen már sikerült többé-kevésbé az utakat használni, aminek elsősorban Mathau örült, mert elkövette azt a hatalmas felelőtlenséget, hogy rövidgatyában indult el. Nekem volt egy kicsi helyismeretem, ami a középső szakaszban nagyon jól jött. A bujáki kálvárián (KA) és utána, a Mátralátó (MA) ponton is csodás panorámánk volt. A végére egészen belejöttünk és bőven idő előtt értünk vissza a bázisra. A 15 palackot megtaláltuk, az idő, amit "futottunk" 5:24 lett. Ez a 32. helyre volt elég. De nem is ezért jöttünk. A végére csapattársaim elfáradtak (én nem, há-há), de a balhés gulyás és hatalmas, kétkezes bukta elegendő energiát adott, hogy a díjkiosztásig hátralévő időt végigbeszélgessük. A szerencsénk nem hagyott cserben minket, ugyanis semmit sem sikerült nyernünk. A végén még 19izsi73 magánszáma (mely közben egy lovat próbált rábeszélni arra, hogy egy pár méterrel odébb legelésszen) már csak hab volt a tortán. Egyszerűen: Fantasztikus volt!!! Remélem, hogy ezután minél többön vehetek részt. Köszönöm mindenkinek, aki kivette a szervezésből a részét! Köszönet a csapatnak, mely biztos, hogy legközelebb sokkal jobb helyezést fog elérni.
Első próbálkozásom a versenyen.
Remek társaságban, remek hangulattal. Nagyon jó volt!
(Sajnos otthon felkészültem palacsintából - Bukta-m :).)
Ajánlott útvonalak hiányában gyakran folyamodtunk a számomra oly ellenszenves Toronyiránt technikához. Ennek ellenére sikerült vagy 20km-t sétálnunk alig több mint 5 óra alatt. Számomra ez nagyon jó idő! A Kíséretem nélkül biztosan rosszabb eredményt értem volna el. Ezúton is köszönöm támogatásukat! Remélem a következő versenyen is számíthatok rájuk!
Kozárd - Csipkeház bázisról vágtunk neki a napnak Lassúval és középső, nagy (kinek melyik) fiainkkal. Az előző esti átmozgató jellegű taktikai megbeszélés után elég ötletszerűen indultunk neki első versenyünknek. A harmadik pontunkra menet azonban útba esett a béri kocsma (miután kijöttünk egy kertből aminek a domb felől csak bozótosa volt kerítése nem), ahol újabb taktikai megbeszélés keretében kitűztük a pályánkat. Ezután már csak a hegyekre kellett felmászni meg le, néha volt pici bozót is de nem vészes. Egy darabig nem hittem, hogy végigérünk de amikor felmásztunk a völgyből a hegyre, már tudtuk, hogy szintidőn belül beérünk. Ja, az andezitoszlopoknál majdnem lemásztunk az aljába, mert a tetején először nem találtuk de szerencsére volt ott nálunk ügyesebb. Beérkezés után ettünk ittunk, sorsoláson nyertünk, majd estére levezető-értékelő taktikai megbeszélést tartottunk a kozárdi Vadvirág étteremben mely zárás után a száláson teljesedett ki.
XI. GC fesztivál és vidéke (1)
Csapat: Lóci, Máté, Lassu és én
Madi-val és 6 évesforma fiainkkal futottunk neki, és az utolsó pillanatban úgy döntöttünk, hogy mégiscsak két csapatban indulunk (a végén ennek persze szerepe lett).
A második láda után a béri kocsmát is felvettük a listára taktikai megbeszélés céljából, itt rájüttünk, hogy még elég kemény menet elé nézünk. Végül fél öt felé beértünk, 16,6 km-os táv 600 m szinttel, a gyerkőcöktől (is) ez elég szép teljesítmény.
A nap megkoronázása gyanánt még elnyertük a második fődíjat, egy brutál távirányítós autót, Lóci fiam azóta is földöntúli boldogságban mosolyog.
Köszönet a szervezésért.
Reggel nem siettem el az indulást, így biciklivel fél 12-re értem oda.(61km)
Kicsit pihentem, kihasználtam a lehető legkésőbbi rajtot, vagyis 12-kor kezdtem bele a "versenybe". Az első pontnál összefutottam Mikulással, innen jódarabon együtt mentünk, erdőn-mezőn-bokron-dzsinzsán-mocsáron át. :) Mivel ő már kicsit előbbre tartott így 4 pontot a végén még egyedül kellett felkeresnem. A vége elég nehezen ment, így csak 4,5 órás eredmény lett és kb. 21km-t mentem.
Sajnos a sorsoláson nem nyertem semmit. :( Úgyhogy elkezdtem hazatekerni, de útközben utolért Fűkocka és felajánlotta, hogy elhoz. Én meg nem ellenkeztem, mivel sötétben nem szeretek tekerni és a hátsó lámpám is otthon felejtettem. Kistarcsán rakott ki, onnan már nem sok volt hazáig. Szóval köszönöm szépen neki, jelentősen leegyszerűsítette a hazajutást. :)
Szép környezetben, kicsit küzdöttem a nehéz tereppel. Az utolsó másfél kilómétert csak kb. 1 óra alatt sikerült leküzdenem. De végül is jó volt megint itt lenni és találkozni az ismerős játékostársakkal!
Köszönet minazoknak akik munkájukkal hozzájárultak a szervezéshez és a színvonalas lebonyolításhoz!
Szokásosan indult a verseny :-) (Péntek 23:00-kor még ellátmányt vásároltam). Nagyon szép a táj. Bár a vége felé kicsit elbizonytalanodtunk (3-an 4 felé terveztük a bázis megközelítését), mégis sikerült beérni. Még közbejött ugyan egy nem várt hegy, ami kissé visszavetette a tempót. Szerettem volna verseny után még maradni, de sajnos céges csapatépítésre kellett mennem Várgesztesre.
Első versenyünk volt, de egészen biztos, hogy nem az utolsó!
Köszönjük a szervezőknek ezt a remek napot, igazán jó móka volt, nagyon jól éreztük magunkat. Kellemesen elfáradtunk, de szerencsére van még néhány nap, hogy kipihenjük magunkat a Torockó-túráig.
Örülök, hogy első versenyesként ezen, a rutinosak által is nehéznek mondott versenyen sikerült teljesítenünk a 15 pontot. Az elején jól választottunk útvonalat, ez már fél siker volt. Végig lelkesen kerestük a potokat, többnyire megtaláltuk a jól járható utakat, de a végén, az utolsó ponttól a bázis felé rendesen bekeveredtünk a bozótba. 18,8 km megtétele után 16:20-ra végül sikerült beérni, ezzel teljesítettük első versenyünket.
A nagy menet után jól esett a finom és bőséges gulyás, az XXL-es bukta és a beszélgetés az ismerősökkel.
Kírával és a SagiK csapattal együtt teljesítettük a versenytávot. A tizenöt ládát majd 19km-es túrával értük el kb. hat és fél óra alatt. Le a kalappal a lányok előtt, akik nagyon jól bírták a versenyt. Oly annyira, hogy Kíra az utolsó 450m-t futva tette meg a célig.
Nagyon jól éreztük magunkat. Késő estig maradtunk. Köszönet a szervezőknek.
Bár nagyon jó volt a hangulat, hála a vonós együttesnek, akik most új, friss "tagokkal" bővültek, de este 10-kor már muszáj volt elindulni. Hazafelé persze a kocsiba rögtön kidőltek a lányok. (SagiK-kal együtt :)
A szervezők egy kicsit bekeményítettek az elmúlt 1-2 versenyhez képest, de nem baj, így is jól éreztük magunkat. Reméljük, hogy a következő még keményebb lesz. :)
20 km, 4:16 alatt. Ez most a 8. helyre volt elég.
Első verseny, +2 (8 és 10 éves)gyermek, 4.40 óra, 10,1 km, 8 palack. Kemény volt, de nagyon élveztük! A terephez viszonyítva, családos kategóriában, abszolút elégedettek vagyunk magunkkal. A gulyás pazar volt. A túrós batyu - ha kínai szerencsesüti lett volna - simán befogadott volna egy PDA-t :-)
Első versenyünk volt. mindkét gyermek elkísért, ( 8 és 17 évesek). Kissé későn is indultunk, és talán az útvonalválasztás sem volt szerencsés. UK-val kezdtük, ami eléggé lefárasztott, aztán AI végképp hazavágta az esélyeket. A 8. ládánál mivel már csak két óra időnk maradt, feladásra kényszerültünk. A kudarc csak megacélozott minket abban, hogy legközelebb időben indulva megoldjuk a feladatot. Nagyon jót kirándultunk, a geomenü finom volt, a bukta belénk sem fért. már várjuk a következőt !
Megtaláltam? :o) [wapon beküldött szöveg]
Mikulás, Zsu és Dc3 társaságában érkeztem.
Üdvözöltük egymást a kedves ismerősökkel, barátokkal, beszélgettünk egy darabig, majd a fotó-masinámmal a nyakamban elindultam a bázis felderítésére.
A Versenyen nem akartam indulni ezért szép nyugodtan megnéztem az istállókat, épületeket, állatokat - mindent. Szép helyet találtak a szervezők! :o)
A Bázisra visszatérőben találkoztam radpeterrel és Orsival, Akik szintén a környéket derítették fel. Csatlakoztam hozzájuk és újból bejártam a környéket.
Nem sokkal visszatértünk után radpeteréknek haza kellett indulni, én meg fel akartam keresni a GCBERA ládát így csatlakoztam hozzájuk, hogy legalább a faluig ne kelljen gyalogolnom. Útközben Péteréknek is megjött a kedvük a láda felkeresésére, így hármasban másztunk fel.
Menet közben sok versenyzővel találkoztunk. Visszafelé a faluban elköszöntem radpetertől és Orsitól, majd elindultam a Bázis felé vezető úton. Már viszonylag közel jártam, amikor Mihullal találkoztam, Ő éppen végzett a versennyel, ezért együtt sétáltunk vissza.
Mivel a másfél kilométeres séta a napon kissé kitikkasztott, Scele életmentő sörrel kínált meg! :o) Ezúton is köszönöm szépen! :o)))
Nem sokkal később kellemes társaságban megebédeltem. Nagyon finomra sikeredett a Geomenü! :o) Már a levessel annyira jóllaktam, hogy a Giga-buktát meg sem bírtam enni! Ezek után sörözgetéssel, beszélgetéssel töltöttük az időt az eredményhirdetésig.
Amikor a Scele-szervezte szervező-verseny elrajtolt, mi is elindultunk hazafelé Mikulásékkal.
Sajnos sokaktól el sem tudtam köszönni, remélem, nem haragszanak meg érte! :o)
Ezúton is köszönöm szépen Mikulásnak, hogy eljuthattam ide! :o)
5. Geocaching versenyem, mindegyiket nagyon élveztem, ez sem volt ezalól kivétel. Úgy volt, hogy a nemrég kilakult asztmám miatt nem fogok tudni indulni, max. sétálgatni a versenyen. Bevallom, "elkapott a gépszíj", nem tudok egy versenyen lötyögni. Hoztam amit tudtam. 3óra 38 perc lett, ez a 6. helyre volt elég, amivel nagyon boldog vagyok! A verseny második felében, de főleg a vége felé komoly kételyek merültek fel bennem, hogy végig bírok-e menni. Volt, hogy le kellett ülnöm. Ha szédelegve is, de beértem.
A társaságot megint nagyon élveztem. Mindig örülök annak, hogy egyre több ismerősöm van! Hatalmas gratuláció a dobogósoknak: VP-nek, aki már igazán megérdemelte a kupát, Jeladónak a szuper 3 órán belüli teljesítményért és Apexeknek, aki azt hiszem most lett először dobogós! A szervezőknek hálás köszönet! Megint színvonalas versenyt alkottak! Zsuval szuperül éreztük magunkat! Bizonyos szempontból igen tanulságos volt ez a verseny...
Keményen szúrós terep volt, jól szétrakott pontokkal. A GPS mérése szerint: 4:50 mozgásban töltött idő, 3,9 km/h mozgás átlag sebesség, 18,8 km. Majd kiderül mindez mennyire lesz elég.
A versenyközpont nagyon érdekes volt a sokféle állattal. A geomenü kiváló volt, talán az eddigi legjobb.
Üdv Mr Zerge.
Harmadik versenyem, és két 3. hely után végre sikerült győzni.
A bozót, a sok szint (amikhez tájfutóként szokva vagyok) és a terep egy részéről egy régebbi tájfutótérkép segített.
Azt sajnálom, hogy Freddy nem indult.
A verseny nekem, nekünk Bubukával jó nehéz volt. Nem volt ideális az útvonal választásunk, így aztán a bírhatónál több volt benne a táv, meg a szint (19,13km/738m/5ó2'), meg a bozót. Legközelebb jobban összpontosítunk! A hangulat egy kicsit kárpótolt azért a rengeteg fáradtságért. A geomenü és a túrósbatyu finom volt!
Javaslat: mivel ez már nem játék, hanem verseny, ezért korcsoportonkénti kategórákra kellene osztani a résztvevőket, ösztönzőbb lenne!
Kíváncsian várom a Scele-verseny eredményét!!!
Köszönöm a rendezést.
Egyéb programunk volt délután, ezért csak egy rövid látogatásra és a GCBERA levadászására jutott idő. Volt szerencsénk még elrajtolásuk előtt találkozni néhány kedves ládász barátunkkal, de az AO pont környékén is számtalan ismerőssel futottunk össze. Kellemes hangulatú volt a bázis a rengeteg szabadon kószáló állattal, muszáj lesz visszahozni a család többi gyerektagját is egy kis vadmalac lesre.
Ez a virtuális láda egyben a hatszázadik megtalálásunk, igy ez úton is köszönöm minden rejtőnek az élményt, melyet egy-egy láda elrejtésével nyújtanak és köszönöm barátaimnak, túratársaimnak a társaságot!
Szokásunkhoz híven ide is egy nappal korábban érkeztünk, közben beiktatva egy kis ládázást. Aránylag korán elértük a bázist, és mi is belekezdtünk egy kis palackrejtésbe, mert meglepetés versenyt készítettünk elő scelével a verseny szervezőinek. Ennek aztán nagy sikere is lett!
Nagyon tetszett az idei verseny is. Hagyományosan ezt is scelével küzdöttük végig, szó szerint. Az idei verseny talán picit nehezebb volt az eddigieknél. A szervezőség jól eltolta a pontokat, ügyelve arra, hogy egy kisebb körön ne lehessen begyűjteni a 15 pontot. Tetszett viszont, hogy nem kellett bekapcsolni az "úton tart" funkciót, így ha elég vér volt az ember pucájában, akkor légvonalban is közlekedhetett az egyes pontok között. Nos, mi elég sokszor éltünk is a lehetőséggel. Ha nem volt egyértelmű út arrafelé, amerre haladni kívántunk, akkor bizony bevállaltuk az ismeretlen terepet. Ezt sokszor rendesen meg is jártuk. Háromszor futottunk bele, a céltól 50-60 m-re csúnyább meredek völgybe. Legemlékezetesebb a "Zsákutca" (ZS) nevű pont volt. Simán közeledve a pont felé, már örültünk, hogy nyilván a másik oldalról közelítők fogják megtapasztalni, hogy ezt a pontot miért is nevezték el így a szervezők. 50m-re a céltól rá kellett döbbennünk a szomorú valóságra, hogy bizony ez a másik irányból zsákutca. Nagyon mély, és meredek árok választott el minket a palacktól. Sokat azért nem haboztunk. Eldörmögtünk néhány szót, amit most a jó ízlés miatt nem vetnék képernyőre, és lebucskáztunk a szurdok aljára. Aztán persze hasonlóan meredeken fel is kellett kapaszkodni. A pláne a dologban az, hogy ugyanezt a mutatványt visszafelé is elő kellett adnunk tekintve, hogy utunk a túloldalon folytatódott. A "Vaddisznócsalád" (VC) pontnál találkoztunk először versenyzőkkel, pedig az már a 8. pontunk volt. Addig egy lelket sem láttunk, eltekintve a rajttól. Talán ez annak is köszönhető, hogy szokásunkhoz híven megint az elsők között rajtoltunk el 9 órakor. A "Betongyűrű" (BG) nevű pontnál kisebb tömegbe botlottunk. Ismerős arcok köszöntek vissza. Jó volt néhány szót váltani velük. Innen kezdődött az igazi dzsindzsaharc. Először a "Dombhát" (DH) pontig vezető utat kellet elérnünk, sűrű, meredek szúrós susnyáson keresztül. Szerencsére ez viszonylag rövid, olyan 250-300m-es szakasz volt csak, és térképen láttuk, hogy hol lesz a vége. A következő DH és GK közötti 900m-es dzsindzsás szakasz azonban rendesen próbára tett minket. Felbuzdulva azon, hogy aránylag könnyen törtünk utat eddig magunknak, bevállaltuk ezt is légvonalban. Na, hát a légvonal itt nem sikerült. Olyan sűrű növényzetet értünk el, amit nem vállaltunk be. Kis keresgélés után találtunk egy darab telepített fenyvest. Ezen próbáltunk keresztülgázolni. Szörnyű volt. A fák nagyon sűrűn álltak, alig lehetett köztük közlekedni. Legtöbb helyen csak lapjával fértünk el. A sűrű ágak miatt pedig végig meggörnyedt testhelyzetben kellett menni. A vadcsapásokat próbáltuk követni, de ugye a vad ritkán nő 186 cm magasra. Ráadásul a térkép semmilyen utat sem jelzett a közelben, így azt sem tudtuk, mikor lyukadunk ki ebből egyáltalán, és valóban ki fogunk-e tudni menni ebből az erdőből, és a végén nem egy áthatolhatatlan tüskés bozótos vár. Aztán végül sikerült egy lukat találnunk a rengetegen, és kikecmeregtünk innen. Talán ez a 900m volt a legnehezebb a versenyen. A "Domboldal" (DO) ponttól lefelé menet ismét sikerült szem elől veszteni az utat, és toronyiránt közlekedés következett. Ennek eredményeként egy magánház kertjébe sikerült beérnünk hátulról. A tulaj kicsit furcsán nézett, hogy hogyan kerültünk oda, de nagyon kedvesen kiengedett minket a kapun. Bár annyira mégsem volt kedves, mert semmiféle hideg üdítővel sem kínált meg bennünket! :-) Ezután már csak egy kevés dzsindzsaharc, és jelentős mennyiségű emelkedő következett a további pontokig, és a célig. A GPS szerint 18,3 km-t sikerült gyalogolnunk 652m szintemelkedéssel. Ehhez 4 óra és 36 percre volt szükségünk, ami a 13. helyhez volt elegendő. Rendesen elfáradtam, de nagyon jól éreztem magam. Ismét sikerült nyernem a sorsoláson is. Köszönjük a szervezőknek ezt a színvonalas, jól sikerült versenyt!
Ismét Lelcache-el vágtam neki a távnak. Már az első pont felé haladtunk, mikor észrevettem, hogy a laptopnál maradt a GPS.
Így aztán rohanás vissza. Mindenki gratulált, hogy milyen gyorsan teljesítettem a versenyt. :-)))
Egész szépen haladtunk. Mivel elég messze lévő pontokat választottunk és korán indultunk az első pontoknál senkivel nem találkoztunk. Az első szívás a Zsákutca pontnál várt minket. Itt az árkon átkelés után a palack megkeresése is elég nehezen ment. Utána sorban érkeztünk a szebbnél-szebb pontokra. Mátralátó, Kápolna, Vaddisznócsalád és Betongyűrű.
Az utóbbi kettő között a völgy felejthetetlen volt.
A BG-től kezdődött az első dzsindzsajárás. Próbáltuk a tiltott területet még véletlenül se érinteni, így aztán még nehezebb volt az előrejutás.
A DombOldal-ról lefelé sikerült egy ház telkére bejutni. A tulaj kicsit érdekesen nézett ránk, de kiengedett minket.
A végén természetesen futottunk egy kicsit.
Útközben azt hittük, hogy nagyon rossz eredménnyel érkezünk a célba, de végül nagyon jó helyen végeztünk.
Lelcache-el levadásztunk vasárnap 4 ládát és begyűjtöttünk 3 versenypalackot is.
Köszönjük a szervezőknek és a közreműködöknek ezt a csodálatos hétvégét.
Első befutó! 12:24:26
Azt hittem, mire így fáradtan bevánszorgok, tele lesz már a cél!
:-)))))))))
Mikicache-ék fogadtak az előzetes jó hírrel!
Ezeknek a GEO-rendezvényeknek nem lehet eleget emlegetni a (szerintem) fő célját:
A kesserek elég el vannak szigetelődve egymástól a túrák jellegéből adódóan (hisz kit merre visz a dolga....), s ilyenkor lehet összetalálkozni azokkal a társakkal, akinek a logjait, ládái leírásait oly sokszor böngészük...
Én sem voltam még sok találkozón, de jól esett, mikor olyan emberek köszöntenek ismerősként, akikkel sokszor csak futtában találkoztam.
Este a verseny utáni levezetéskor jó volt összeülni SAGIK-kal, VONÓS-sal, s a többiekkel egy kis dalolásra zenekisérettel!
Üdv: APEXSEK
Sajnos egy sérülés miatt nem mehettem végig a versenyen, ettől függetlenül minden percét élveztem az ottlétnek. Zsúval szurkoltunk Mikulásnak, sms-ben tartva a kapcsolatot, gondolatban együtt voltunk az erdőben. Kedvesem most először kísért el, Ő is nagyon jól érezte magát. Gratulálok a célba érkezőknek, függetlenül attól, hogy mennyi idő alatt sikerült! Itt csak nyertesek vannak!
Vp ennyi idő alatt én csak a parkolóig tudtam volna menni.... Le a kalappal, megérdemelt volt a kupa!
Csodálatos ez a farm. Idilli környezetben, az állatok tényleg testközelben.
Hibátlan volt a rendezés, a szervezés, az ebéd csillagos ötös! Köszönet ezekért mindenkinek aki akár csak egy picit is hozzájárult, hogy mi önfeledten élvezhessük a napot.
Remek dolog ennyi kedves ismerőssel múlatni az időt! Köszönöm kedves barátaim! (elnézést, hogy név szerint nem írlak Téged most ide)
Az ajándékok mennyisége, minősége, minden képzeletet felülmúlt!
Szokás szerint most sem indultam a versenyen, pedig most be volt tervezve, hogy Bal3-mékkal tartok. Mindenesetre így is remekül éreztem magam ezen a szép helyen a társaságukban, és a többi ismerőssel. Gratulálok mindenkinek, aki végigcsinálta a versenyt! Nagyon kellemes nap volt.
Életem első versenye volt, nagy élmény!
Elkövettem azt a hatalmas hibát, hogy rövidnadrágban indultam neki a terepnek, amíg élek nem felejtem el a csalános pontot az biztos.