WAP:
1. jelszórészlet: a csatatéren, az emlékkereszten a latin szöveg utolsó sorának első szava,
2. jelszórészlet: Montecuccoli megfigyelőpontján, a beton térképen nézd meg, hány török egység kelt át a Rábán (satírozott négyzettel van jelölve),
3. jelszórészletet a geoládában találod,
4. jelszórészlet: a múzeum melletti mamutfenyő (Sequoiadendron giganteum) ültetésének éve.
Egymás után folyamatosan írva, betűvel, és számjegyekkel. A teljes jelszó 20 karakter (11+1+4+4).
A ládába TravelBug helyezhető.
****************
Szentgotthárd Magyarország délnyugati csücskében fekszik, az Őrség kapujában, a Rába és a Lapincs folyó összefolyásánál. (Érdekesség, hogy a folyót minden szabály szerint innen Lapincsnak kellene nevezni a nagyobb ág után, de ezt felrúgva innentől mégis a kisebb Rába nevét viseli.)
A Vendvidék központjaként Vas megye legdinamikusabban fejlődő települése. Lakossága nagyrészt magyar, de számottevő nagyságrendben élnek itt szlovének és németajkúak is.
A települést III. Béla király alapította 1183-ban, amikor francia cisztercita szerzeteseket telepített ide, monostort építve számukra, melyet Szent Gotthárd hildesheimi püspökről neveztek el.
A monostor mellett majorság létesült, ahol 1350-ig virágzott a feudális rendszerű mezőgazdálkodás. A település 300 évig a Széchy család birtoka volt. Vizesárokkal körülvett erődítményét 1391-ben Széchy Miklós nádor, majd a Zrínyiek, Batthyányak építették. A monostort is, az erődöt is a Bocskai-felkelés idején az osztrákok felrobbantották, ezzel a szerzetesi élet megszűnt.
Szentgotthárd fénykora - ahogy általában a nyugat-magyarországi városoké - nagyjából a kiegyezéstől az első világháborúig tartott. Az apró belvárosban ücsörögve vagy az utcákon bandukolva még ma is ennek az időszaknak a kipárolgását szívhatjuk magunkba. Ekkor épültek a település gyárai, üzemei, no meg irigylésre méltó ipari, oktatási és szociális infrastruktúrája.
Aztán először Trianon tett keresztbe a fejlődésnek, majd a szocializmus. Ez utóbbinak köszönhetően az ellenséges határtól néhány méterre levő Szentgotthárd már majdnem maga is ellenséges területnek számított, így a vasfüggöny kivételével semmi nem épült, ami volt, az is sorvadt.
Az EU csatlakozást követően részben visszanyerte több mint száz évre elvesztett vonzáskörzetét, ezzel mára elfoglalhatja helyét a magyar-osztrák-szlovén hármashatár térségében.
****************
Nagyfalva (németül
Mogersdorf) falu a mai Ausztriában Burgenland tartományban a Gyanafalvai járásban. A trianoni békeszerződésig Vas vármegye Szentgotthárdi járásához tartozott. Magyar neve a falu nagyságára, német neve pedig az ottani magyarságra utal. Szentgotthárddal átellenben a magyar határ mellett a Rába bal partján fekszik. Határában zajlott 1664. augusztus 1-jén a szentgotthárdi csata.
****************
A török elleni 1664. évi szentgotthárdi csata nemcsak az ország, de egész Európa politikájára hatással volt.
A szentgotthárdi csata során 1664. augusztus 1-jén a Raimondo Montecuccoli vezette keresztény csapatok csaptak össze az Oszmán Birodalom Köprülü Ahmed vezette Bécs felé vonuló török hadseregével. Az európai hadak váratlanul
elsöprő győzelmet arattak. Mohács és Mezőkeresztes után ez volt az első nagy, nyílt ütközet, amely ráadásul nem a török győzelmével végződött. A hétórás küzdelem gigantikus csatája után, a menekülő törökök közül sokan belefulladtak a nagy zápor miatt megáradt Rábába. Sajnos a vasvári békében nem sikerült kihasználni a győzelemből fakadó előnyt, a bécsi kormányzat a magyarországi elit várakozása ellenére nem használta ki nyertes pozícióját.
A csatát a szégyenteljesnek nevezett vasvári béke követte, de a győzelem mindenképpen Magyarország török alóli fölszabadításának kezdetét jelentette.
****************
A csata:
A török nagyvezér Körmenden át Szentgotthárdhoz nyomult, ahol július 28-ikán egyesítette a rendelkezésére álló összes hadakat. Alsószölnök és Magyarlak közti térségben helyezkedtek el. Köprülü a szultán parancsára Bécs ellen vonult, noha ő valójában nem tartotta helyénvalónak a császárváros azonnali megtámadását, amivel annak idején I. Szulejmán is megpróbálkozott. A törökök az élelmezésről nem gondoskodtak, a katonák a lakosságot dúlták-rabolták, mely kétségbeesésében itt-ott fegyvert fogott ellenük. A császáriakat a Rába vize választotta el a töröktől, aki át igyekezett jutni a folyón, hogy végre csatára kényszerítse Montecuccolit. Némi meddő kisérlet után a nagyvezérnek sikerült is az átkelés, s hadai egy részét a Rába innenső partján helyezte el. Montecuccoli szerencséjére a törökök csupán egy helyen vertek hidat a folyón, azon próbálva meg mind átkelni. A keresztény erők eleinte útjukat állva védekeztek a törökök ellen, majd több ellentámadást intéztek. Július 29-ikén Nagyfalvánál a két sereg szemben állt egymással.
A Rába bal partján, mely ma Ausztria része, álltak fel az osztrák birodalmi, német császári, a rajnai szövetség katonái (az utóbbiak vezére Wolf Hohenlohe volt), a francia dandárokkal és egy horvát ezreddel, amely seregek összesen is valószínűtlen, hogy elérték a 30 ezer főt. A számbeli hátrányuk mellett hadianyag- és élelmiszerhiánnyal küszködtek, míg az ellenség pihent, jól ellátott csapatokkal bírt: reguláris janicsár és szpáhi egységeinek állománya meghaladta a 60-70 000 főt, és csak élelemnek és takarmánynak voltak némileg szűkében. A török haderőt ráadásul vagy tizenötezer fős tatár horda is kísérte ami a környéket (köztük a helyi szlovén falvakat) felégette.
Montecuccoli a Rába nyugati partján Nagyfalu (ma Mogersdorf, Ausztria) előtt foglalta el állásait. A generális csupán kényszerből választotta a megütközést, csapatait ugyanis nem tudta kellőképp felkészíteni és az ellenség erejét sem tudta fölmérni teljesen, ezért nem bízott a győzelemben. Montecuccoli a balszárnyra rendelte Coligny francia hadát, melyben sok előkelő nemes úr, szolgált; míg a jobbszárnyon a császári katonaságot helyezte el. A két szárny közt a középen a birodalmi had állott.
A török támadás épen a leggyöngébb pont, a közép ellen irányult s a birodalmi had csak akkor vette észre az ellenséget, mikor már a nyakán volt. Az erős rohamnak nem is bír ellenállani s érzékeny veszteséggel szoríttatott vissza. A veszélyes pillanatban a keresztény seregek két felől az ellenségre vetették magukat, s szerencsésen visszaverték. A török még két ízben teljes erővel újította meg a támadást, de mindig hasztalan. Montecuccoli végül még egy rohamra szánta el magát azzal a feltett szándékkal, hogy amennyiben az nem sikerül, akkor elrendeli a visszavonulást. A támadás azonban a várakozások ellenére sikerrel járt, s a török haderő meghátrált. A visszavonulásból hamarosan fejvesztett menekülés lett, több százan a Rábába vetették magukat (köztük a tatárok nagy része is), amely az utóbbi idők esőzéseitől megáradt. Sokakat elragadt az ár, másokat a francia gyalogság rájuk zúdított tüze ölt meg. Eközben a tüzérség erősen lövöldözte a Rába túlpartján levő török lovasságot, mely megfutott, mire a csata sorsa eldőlt s a török teljes vereséget szenvedett. A pasák közül többen, még pedig a legjelesebbek, elestek s 25000 török harcos vérzett el, vagy veszett a Rába hullámaiba; 40 zászló, 15 ágyú került a győztesek kezébe s noha tulajdonképpeni üldözés nem történt, a katonák töméntelen zsákmányt ejtettek. Magyarok a császári táborban csak kisebb számban harcoltak, mert az egykorúak szerint a vezérek hamis praktikája kizárta őket a maguk hazája oltalmából. De mégis magyar adta a győzelmet: a Rába vize, mely többet emésztett meg az ellenségből, mint a fegyver. A Rába vizén kívül azonban Zrínyi neve is hozzájárult a diadalhoz. A törökök azt hitték, hogy Zrínyivel állnak szemben, mert eszükbe sem juthatott, hogy a nagy törökverőt épen a döntő pillanatban tétlenségre kényszeríti irigyeinek konoksága. A török megvolt győződve, hogy Zrínyi vezeti a harcot s ez a tudat ólomsúllyal nehezedett rá a csata folyamán. Zrínyitől rettegett, előle futott meg s ő neki engedte át a csatatért a török.
Montecuccoli vezértársa Wolf von Hohenlohe, a Rajnai Szövetség német-francia erőinek parancsnoka. Vita tárgya, hogy vajon ő kezdeményezte a döntő ellentámadást, vagy Montecuccoli.
A törökök húsz-huszonötezer embere esett el a harcban, kétezren a vízbe fúltak, mások fogságba estek, vagy eltűntek. Összesen 30 000 ezer fős veszteséggel menekültek vissza. A keresztények mintegy kétezer embert vesztettek. A hirtelen támadt esőzések miatt a Rába még jobban megduzzadt, és az üldözést Montecuccoli inkább elszalasztotta. A törökök augusztus 5-én még kiküldtek egy kisebb egységet, amely megkísérelte újból az átjáró elfoglalását, ezt azonban véresen visszaverték.
A harc után a környékbeli, többségében szlovén ciszter jobbágyok temették el a halottakat. Montecuccoli az udvar parancsára nem folytatta a hadműveleteket. A győzelmet egész Európában ünnepelték.
A szentgotthárdi győzelem a legfényesebb fegyvertények, a legnagyobb diadalok egyike, melyeket keresztény fegyverek a törökön arattak. Csakhogy minden győzelem annyit ér, a mennyire a győztes fél értékesíteni tudja.
Montecuccoli nem üldözte a futó nagyvezért. Annál többet kérkedett győzelmével, mely Zrínyivel szemben ismét őt tette a hadjárat hősévé. Nagyhangú tudósításai szétmentek Európába s mindenüvé elvitték dicsőségét s a szentgotthárdi diadal hírét. Jelentései nem is túlzottak, mert a győzelem könnyen a török teljes megsemmisítésére vezethetett volna. Csakhogy Montecuccoli tétlenül pihent babérain s időt engedett a nagyvezérnek, hogy kiheverje a csapást, mely egy pillanatra teljesen elkábította. Minthogy nem üldözték, Ahmed pasa hamar föleszmélt s hadait a Bakonyon át Fehérvárnak, onnan meg Esztergomnak vezette. De a császári diplomácia volt az, mely a szentgotthárdi napot minden értékéből kiforgatta. Minthogy az udvar soha sem akarta a háborút s mindent elkövetett, hogy a törökkel megegyezzék, a váratlan győzelmet csak alkalomnak használta, hogy régi szándékát immár valósítsa.
Augusztus 10-én Vasváron béke jött létre a törökkel, ami meghagyta a korábbi oszmán hódításokat és visszaállította a háború előtti állapotokat.
A békét szeptemberben hozta nyilvánosságra I. Lipót.
Az udvar magyarországi és nemzetközi lelkesedés ellenére mutatott passzivitása így járult hozzá a főnemesi berkekben hamarosan megszerveződő Wesselényi-összeesküvés kibontakozásához.
****************
Emlékhelyek:
A csata helyének emlékműve a falu nyugati szélén látható
Fehér Kereszt. 1840-ben állíttatta Kuzmics Dániel szentgotthárdi perjel.
1. pont:
N 46° 56,799' E 16° 13,060' 230 m [GC1664-1] (1. jelszórészlet: a csatatéren, az emlékkereszten a latin szöveg utolsó sorának első szava)
A falutól 3 km-re levő Schössbergen 12. századi cisztercita templom és kolostor állott. A szentgotthárdi csata 300. évordulóján e helyen egy
15 m magas szürke kőkeresztet és emlékkápolnát emeltek. A kápolnát a cisztercita templom romjaiból alakították ki. Nagyon szép innen a kilátás. A kereszt a határmenti magyar falvakból, Szentgotthárdról, Tótfaluból, Szakonyfaluból, Alsószölnökről is gyönyörűen látható. Itt található a keresztény seregek vezetőinek megfigyelőállásán a csata beton térképe is.
2. pont:
N 46° 57,573' E 16° 14,183' 322 m [GC1664-2] (2. jelszórészlet: Montecuccoli megfigyelőpontján, a beton térképen nézd meg, hány török egység kelt át a Rábán, ezek satírozott négyzettel vanak jelölve)
A kápolnától sétáljatok el a ládához. Ameddig lehet, a földúton menjetek, csak az utolsó 10-15 méteren kell bemenni az erdőbe. Egy korhadt tuskót keress!
3. pont:
N 46° 57,507' E 16° 14,108' 298 m [GC1664-3] (3. jelszórészletet a geoládában találod)
A kereszttől nem messze
múzeumban is emlékeznek az 1664-es eseményekre. Belépőjegyet nem szednek, önkéntes alapon becsületkasszába lehet fizetni.
Szomorú tény, hogy, bár a falu osztrák neve is jelzi, hogy főleg magyarok lakták Nagyfalvát, a magyar határtól mindössze három kilométerre vagyunk, és együttes történelmi dicsőségünkre emlékezünk, az emlékhelyeken csak német eligazító táblákat, és feliratokat találunk. 2007-ben, az Európai Unió közös berkeiben. A nyitvatartási idő sem volt kiírva.
Bezzeg a Fehér Keresztnél (1. pont) 1840-ben négy nyelven állítottak emléket anno, magyarul, németül, franciául és latinul, és késöbb, 1984-ben oda került az ötödik, a török is, de ez valahogy így kerek.
4. pont:
N 46° 57,639' E 16° 14,033' 321 m [GC1664-4] (4. jelszórészlet: a múzeum melletti mamutfenyő -Sequoiadendron giganteum- ültetésének éve)
****************
Minden nyáron a szentgotthárdiak történelmi napok keretében is megemlékeznek a nagy eseményről. Ennek részeként megnyitják Mogersdorf és Szentgotthárd között a zöldhatárt a futók számára, akik a magyar városból felfutnak a dombtetőn levő kereszthez, majd - kellemesen megizzadva - visszatérnek Szentgotthárdra.
