Elhelyezés időpontja: 2006.05.27 00:00
Megjelenés időpontja: 2006.04.26 21:40
Utolsó változás: 2011.01.26 18:15
Rejtés típusa: Esemény geoláda
Elrejtők: geocaching.hu
Ládagazda: geocaching.hu Nehézség / Terep: 1.0 / 3.0
További infók: http://geocaching.hu/verseny.geo?id=14
Megtalálások száma: 132 + 6 egyéb Megtalálások (havi bontásban):
A legaktívabb hónap 2006-05 volt 116 'Megtaláltam' loggal, OFF
Megtalálások gyakorisága: 0.1 megtalálás hetente
Ezzel az esemény geoládával a IX. Magyar Geocaching fesztivál és versenynek állítunk - hasonlóan több korábbi versenyhez - virtuális emléket. Úgy tűnik a terepen nincs ott maradó, az esemény után is kereshető geoláda elhelyezésére méltó hely. (Ha mégis akadna ilyen akkor fenntartjuk a műsorváltozás lehetőségét!:-))
A versenyközpont a Somogy Kertje lesz, a részletes kiírás a verseny oldalán található!
Az eseményládát jelszó nélküli megtalálásként logoljátok be, írjátok le élményeiteket, rakjátok fel a legkedvesebb képeiteket!:-) A megtalálást jóváhagyjuk mindenkinek, aki részt vett a versenyen, fesztiválon.
Kellemes versenyzést kívánunk: a szervezők
Állapot: megszűnt
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
-
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
-
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
-
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
+
település belterületén van a láda
+
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
-
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
-
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
-
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
+
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
+
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
+
gyerekbarát láda
+
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
+
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
+
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
+
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Első geotali részvétel, szép somogyi tájon. A 15 km gyaloglás közben szerencsére volt 1 kocsma is, ami "életmentőnek" bizonyult. :-) Következő alkalommal próbálunk javítani a 44. helyezésen. Köszönjük a szervezőknek, jól éreztük magunkat!
Ez volt a negyedik versenyem. Hatalmas köszönet az időjárás szervezőjének, nem lett volna kellemes, ha a másnapi felhőszakadás jégeső egy napot siet és a terepen kap el bennünket. Esőkabátot mindannyian cipeltünk, szerencsére nem kellett elővenni. Előző este a rendezők mondták: kemény lesz. Reggel jött a meglepetés: most nem kapunk térképet. Nem baj, majd menet közben optimalizálunk. Mentünk amerre könnyebbnek látszott. Végül sikerült teljesíteni az eddigi legrövidebb idő alatt, és ez az első versenyem amelyiken nem sántítva értem célba. Az optimalizálás sikerülhetett volna jobban is, akkor talán kihagytuk volna a csalán fertő pontot és nem kerültünk volna több kilométert vissza a bázishoz az utunkat álló víz miatt. A táj, idő csodálatos volt. Kár, hogy a helyszínen nem volt szállás (Igalon szálltunk meg). Köszönet a szervezőknek!
Nekem is az első versenyem volt, de minden bizonnyal nem az utolsó! Nagyon tetszett és köszi a rendezésért!
A Vörös Brigádok nevű csapatban szerepeltem. A társaim (Sziló, Demon és Dorisz) még nem regisztráltak a gc.hu-n.
Ez volt az első versenyünk de nagyon tetszett. A táj nagyon szép volt és szerencsére az idő is kedvezett nekünk. Dc3-ékkal összebarátkoztunk és az utolsó pontokat velük találtuk meg. Az ősszel is menni fogunk majd.
Gandi néven jegyeztek fel , a 118.dik beérkezőként.A második részvételem az ilyen tipusú "versenyen" . Az elsőt még az elmult évben tettem meg de még nem önálló indulóként.A találkozó hangulata már megérte a fáraságot.
Mindig nagy várakozással tekintek a következő verseny elé. Most is volt ez. Korai kelés, vezetés.. és kellemes kis eső a helyszínen. Megmondom őszintén, hogy ez utóbbi már nem tünt olyan jó ötletnek. A verenyen Tücsivel, Kristóffal és Kaktusszal vettem részt. Jól bevált kis társaság. Csupa kütyümániás.
A versenyre jó felkészültünk, megtekintettük a várható terepviszonyokat, műholdképen, térképeken és ennek tudatában futottunk neki a teljesítésnek.
A versenyen 15 pont helyett 16-ot gyűlytöttünk be, de igazából nagyon élveztük, mert ez a somogyi dombos környezet kellemes és kevésbé fáradságos, de annál egészségesebb kikapcsolódással kecsegtetett minket.
Ezek a megpróbáltatások másoknak is megadták a kellemes lökéseket, így kicsiny csapatunk csupán a mezőny hátsó 1/3-adánál végzett. Azért mi pompásan éreztük magunkat, Kaktusz még egy felfújható gumi-gekkót is nyert a gyerekeknek...
Lejtett a talaj a sátrazó helyen, de legalább felvilágosítottak, hogy ingyen campinget sehol nem találok az országban. (Jajj, akkor én eddig hol jártam?) Lemaradtunk a HECT-től, elhagytuk a Vonós hordát, xarul optimalizáltunk (sőt nem is) több, mint 20-at mentünk, 16 pontot érintettünk, ja és kell a pont. :-) Gratula T. Nagy-nak. Vitézül bírta a megpróbáltatásokat. Ha legközelebb időben jön, akkor megnézhet egy normális, kényelmes versenyt is, ahol van térkép, meg optimalizálás, meg Vonós muzsika... Addigra lesz hozzá egy jó kis Scarponija is. :-) A megnyer Garmin cuccokat odaadtam Vándornak. legyen Ő a Garmin reklám embere :-)
Fonte csapatának tagjaként vettem részt a versenyen. Mint később kiderült azon csapatok között voltunk akik nem arra játszottak, hogy minél rövidebb idő alatt teljesítsék a megtalálásokat, hanem hogy minél több kilométert tegyenek meg. Nem bántuk meg, a környék gyönyörű volt, és így legalább sokkal több mindent láttunk, mint pl. Freddi akivel egyszer találkoztunk, de csak egy csíkot láttunk belóle, úgy elsuhant mellettünk. A babgulyás isteni volt, a palacsintában lehetett volna több lekvár is. Összességében nagyon-nagyon jól éreztem magam, köszönöm mindenkinek.
Emerzee logját nem tudom überolni, így csak röviden írok:-)
Hosszú és fárasztó hétvége volt, de nagyon jól telt. A 15 pontot én is teljesítettem, bár ezúttal kicsit másképp, mint eddig.
Most először - és úgy néz ki, hogy ez így is marad a jövőben - vettem részt a verseny lebonyolításában. Versenyezni könnyebb volt:) Pénteken KiVi-vel telepítettünk a 31-ből 10 palackot, a szombati nap a bázison telt, vasárnap pedig jutalomból szintén KiVi-vel beszedtünk 5 palackot:-)
Az időjárás ismét kegyes volt hozzánk végig, és minden eddiginél több geoládász vett részt a versenyen, fesztiválon. Öröm volt látni az induló majd érkező csapatokat, és a geotömeget a jóval több mint 1 órás eredményhirdetésen. Kösz, hogy ennyien eljöttetek!
Életem első versenye, de az biztos, hogy nem az utolsó. Nagyon élveztem és bár nem tudtam teljesíteni (ebben közrejátszott a kései indulás, és az eltunyultságom is), de meghatározó élmény maradt. Sok jópofa emberrel találkoztam, akiket eddig csak a logjaik és a fórum alapján ismerhettem, többekkel rövidebb-hoszabb időre összekapcoslódott az utunk.
És akkor következzen az utam krónikája.
Kb. flé kilenckor indultam pestről, 7-es főúton, közben küzdöttem a NaviGuide-dal mert hiába mondtam neki, hogy kerülje el az autópályát, mindenáron felakart rá kergetni. Veszprémből kifele a szembejövő sávban egy lovaskocsi mögött összesűsüsödött kocsik közül törmelékek csapódtak ki elém, egz nagy darab műanyagon át is robogtam a visszapillantóban még épp láttam, hogy a sor végére érkező kocsi vágódik be az árokba az elüttelébő meg keresztbeáll. Aztán végülis háromnegyed 11-kor megérkeztem, jó mesze sikerült csak megállnom, mert sokan voltak!:) A versenyt 11:05-kor kedtem el. SE-vel kezdtem az úton 3 kisráccal találkoztam, velük együtt vadásztam le, aztán jött FS, majd EM felé vettük utunkat, itt elhagztam a gyerkőcöket, ők elég hamar bevágódtak az erdőbe, én bíztam még egy kicist az útban, de aztán én is toronyirántra váltottam. A cumó hamar meglett elindultam MA felé, közben összefutottam srácokkal, ők nem találták meg EM-et. Miután csupa sár lettem a szakadékbaereszedés után és már nyakig nedves az avartól jött az első megrászküdtatás: MA felé vezető út ... ugyanazt a patakot 3-szor kereszteztem, kétszer bele is léptem, összevissza csípett a csalán, és amikor már majdnem ott voltam hallom, hogy mások is vannak arrafele, na mászom át a cslánon és látom, hogy ők az úton jönnek ... átkozódtam is magamba ... de aztán végülis meglett. Itt egy kicsit pihentem, hogy újra normálisan lássak ne csak villódzó fehér foltokat. Elindultam az úton közben találkoztam csomó méhecskével egy tisztáson, miközben körüldongták a kaptárjaikat (én meg aszidtem cacherek vannak arra és csak úcs caplattam oda, aztán fülem farkam behúzva oldalogtam el:)). KH-nál megint összefutottam ez előző csapattal, onnan RK-t vettük célba, ők toronyiránt, kerölgetve a szántókat, én a falunk keresztül az úton, én értem oda hamarabb.:) Na kerestem egy darabig mire meglett... onnan elindultam VM fele, de egy idő után emtudtam a bozótban továbbmenni, ezéert visszafordultam, itt is összevissza szurkáltak és csíptek, azt megint egy útra értem ki... az úton találkoztam két sráccal és egy csajjal (most már tudom, hogy bigcs, bigz és Pajkos), hozzájuk csapódtam, hogy hátha így nem járok annyi susnyát. Egy szántóföld kerülgetésénél elváltak útjaink egy pár percre persze ők fogták ki a roszabbik oldalt, így bejött a mondásuk, hogy ők is mindig a susnyásabb utat találják meg. VM elég nehezen lett meg. Utánna jött AK, itt egy nagy szántóföld kerülése után (megjegyzem itt már alig éltem) egy jópofa kis erdőn mentem keresztül, eléggé gyorsan haladtam mert kicsit lejtett is és nem volt susnya. Na sikerült egy akkorát esnem, hogy öröm volt nézni, majd kitürtem a jobb térdemet, el is ücsörögtem jajgatva vagy egy negyed órát. Aztán megint összefutottam a hármakkal. És közösen levadásztuk AK-t. Ott egy másik srác is arrajárt, onnan vele mentem tovább DI fele. Onnan irány lefele, neki már csak kevés volt hátra így ő jobbra én balra. ML után úgydöntöttem TP-t megkeresem, na nemsikerült fél órát bojongtam... ekkor már fél 4 volt. Elindultam vissyafele, akkor már majdnem faldtam. De még egy pár száz méterig letértem a falufele vezető útról, hogy megkeresem FL-t de aztán visszafordultam és feladtam. Lefele még amolyan szépítésként levadásztam TR-t és megittam egy narancslevet a kocsmában egy csapat cahcerrel. Azt visszabattyogtam a bázisra. 15 km-et gyalogoltam 5 óra alatt, ebből 2 óra volt állás (a kütyü szerint). Kb fél óra lihegés után megkajáltam a geomenüt, nagyon szuper volt, és dumcsiztam kicsit a többekkel. Majd kifeüdtem a rétre egy órácskára, és kb hárpmnegyen 6 körül hazaindultam. 9-re itthon is voltam.
Egy kullancs és 3 napos sántikálás után újra rendben voltam.:)
Zalába szakadt somogyiként nagyon örültem a verseny helyszínének (szülőföldem alig 10 km-re van innen légvonalban, úton 30-ra).
Tíz éve nem látott régi túratársammal mentünk erre a versenyre.
Reggel Zalaegerszegtől Boglárig zuhogó esőben toltam a geomobilnak. Majd az utolsó negyedórában kisütött a nap. Talán nem kell az esőkabát, gondoltam.
Az útvonal optimalizálását a szokásos módszerrel oldottam meg. Ránéztem a Vistára, aztán hajrá. Minek szutykolni a térképpel, majd csak lesz valahogy. Az első pont a falu fölött könnyen meglett, a vizes aljnövényzet sikeresen térdig áztatott. A második pont szakadékugró tudást követelt volna, de szerencsére egy segítőkész kolléga megmondta a kódot. Irány az erdő mélye. Sűrű aljnövényzetben törtetés előtte és utána. Most már átáztunk combtőig. Pocsolyás földúton keresztútig. A nadrágok megszáradtak, cipők besározódtak. A következő pontig könnyű séta a földúton. A többi zalai kolléga beérése és harsány üdvözlése, majd akkucsere. A pont után önálló elképzelésünk volt és megcéloztuk a patakmederben fekvő hűtőszekrényroncsról nevezetes pontot. Sikerült egy gyönyörő tölgyerdőbe jutnunk. Közepes aljnövényzettel és a műholdjelek teljes hiányával fogadott minket. Valahogy azért odaértünk a ponthoz. Valószínű, hogy teljesen egyedi helyeken jártunk, mert sem kessert, sem kesserösvényt nem találtunk. Az öt testvérnél megpihentünk egy kis evészetre, néhányan követték is példánkat. A grand canyonnál megmerítkeztem lábilag a vízmosás aljában, kikapaszkodtunk és a párás levegőben utat törtünk a csalánfertő felé. Innen a dagonyának vettük az irányt (szépen másztak a kullancsok). A sűrű aljnövényzetben érdekes volt minduntalan megbotlani az ágakban, vagy gödörbe lépni, vagy tuskóba rúgni. Dagonyától marinkáig gyors séta volt a földúton. Becéloztuk a következő pontot (talán VM volt? - sohasem jutottunk el oda). Haladtunk felé, és hirtelen elénk toppant a kishíd nevű pont. Ha a kollégák nem bajlódnak éppen a damillal, akkor simán elmentünk volna mellette (minek is a térkép). A romos kunyhó következett müzliszelettel. Kukoricaföldek szélén haladva jutottunk el a dombtetőn futó útig és gyors tempóban el is értük a bázislátót. Meredek leereszkedés után egy birkatenyészetet közelítettünk meg, majd a kertek alatt be is értünk a falu 2. sz. utcájába. Elég csüggesztő volt inne az aszfalton haladni és egyre távolodni a bázistól. A kocsmánál elhelyezett pontot simán kikerültük (nesze neked térkép nélkül), de nem is volt rá szükségünk, mert már úgyis megvolt a 15 pontunk.
Leadtuk a versenylapot és a kütyüt, macskamosdást rendeztünk, hőkezelést adtunk a kezünknek a gulyásos tállal. Ezek után kezdődött a nap fénypontja. Cipő és zokni lehúzása és a lábak süttetése a nappal, amúgy hobbit módra.
Eredményhirdetés előtt a zalaiak még megpróbáltak sárkányt röptetni, de szélcsendben nem volt hajlandó rá az a gaz.
Eredményhirdetés után pedig indulás haza, hogy még elkésett vendégként megünnepelhessem kislányom első szülinapját.
Nagyon jó verseny volt. Nem gyalogoltam annyit, mint Kistolmácson, nem küzdöttem annyit a bozóttal, mint Rakacán és nem fáztam annyira, mint Aggteleken a faházban péntek éjjel.
Szegény doGmAI! Kellett neki ilyen partnert felkarolni. Vehemensen indultam a kesselésnek, de igen hamar belefulladtam a mellig érő csalánba, az ember magasságot meghaladó bokrokba és az erre felfutó indákba. Ehhez jött még néhány keresztirányú vízmosás (szerencsére víz nélkül). Később még kifogtunk magunknak egy mellig érő bükkönyös táblát, amelyben a kínlódásunkat még egy kerités is meghosszabbította, mert vissza kellett fordulnunk az aktuális célpont előtt úgy kb. 30 m-rel. Keményen szívtunk a vízesés környezetében is. A végén már azért hajtottuk magunkat, hogy szégyen-szemre ne "zárás" után érjünk célba. Nem a csíga-csiga díjat tűztük ki magunknak, de majdnem megnyertük azt.
Jó buli volt.
Csatlakozom az előttem szólóhoz! A vendéglátóink tényleg a tíz perc alatt meggazdagodni vágyók népes táborához tartoznak, de ennek ellenére sikerült jól éreznünk magunkat. Annyit azért még kiegészítésképpen hozzátennék Mákos logjához, hogy a rántotta kakaóval együtt volt 1080 Ft :-), persze ez a lényegen nem változtat csak így korrekt az információ.
A versenyt megelőző héten végig úgy volt, hogy Horgerr és én nem tudunk jönni (még az Emerzee által meghirdetett "Péntek esti vétek" nevű programot is le kellett mondanunk, amiért ezúton is szeretnék mindenkitől elnézést kérni) de pénteken ez megváltozott, úgyhogy spontán lehaladás lett a dologból. Éjfélre értünk a táborhelyre HECT-es cimboráinknak nem kis meglepetést okozva. Ekkor hallottuk az első híreket a helyiek "nagyszerű" hozzáállásáról (köszi a korán érkezőknek a sátorhelyek kiharcolását). A Vonósok is velünk egyidőben érkeztek és rögtön bele is csaptak szokásos koncerjükbe (ismét elnézést kell kérnem, ezúttal azoktól akik aludni szerettek volna).
Másnap a versenyen Mákossal és a Vonóshordával mentünk és meglepően jó idő alatt sikerült is teljesítenünk a kitűzött feladatot. Bár az utolsó pont a TR nevű elég sok időnket elvette, de nem bántuk mert jól jött egy pár sör a nagy menet után (köszi Kulisz! Éreztem, hogy a te kezed van a dologban). A táborba visszaérve elfogyasztottuk a jól megérdemelt geomenüt, amit kis odafigyeléssel és némi fűszerezéssel sokkal jobban is el lehetett volna készíteni. Vacsora után a HECT nagyrésze elment a kocsmába "sört hozni", de amikor meghallottuk, hogy 150 Ft-ba kerül egy üveggel és a páilnka csak 100 Ft, tudtuk, hogy ennek ismét csúnya vége lesz. Eközben Mákossal megpróbáltunk tüzet rakni, aminek meghiúsulása ismét a helyiek "áldásos" tevékenységének volt köszönhető. A kocsmából visszatért társaság egy vert hadhoz volt leginkább hasonlítható, ennek megfelelően ötletszerűen a megfáradás pillanatában és helyén tértek nyugovóra. Horgerr a medence partján Vonós Tata pedig egy padon. Az előbbit Emerzee és Kulisz segítségével hálózsákba bújtattuk, utóbbit gondos kezek a padhoz rögzítették, nehogy leessen. Ami igazán meglepő és szerencsés dolog ezzel a hétvégével kapcsolatban, hogy az eső végig kerülgetett minket de mi nem áztunk meg, bár a vízhatlan egész idő alatt készenlétben volt.
Köszönet a verseny szervezőinek és mindenkinek aki hozzájárult valamilyen módon a hétvégéhez.
A verseny helyszíne, a vendéglátónk maga volt a katasztrófa. Ötösre vizsgáztak a hogyan szopassuk meg minél jobban a sátrazókat című tantárgyból. 450 Ft a kosó sör, 1080 a rántotta? Rablás. Tüzet rakni csak a világ végén lehet, de fát hozzunk a másik végéről. És még sorolhatnám, hogy mennyi huncut dolgot vetettek be azért, hogy ha már nem szállunk náluk, akkor húzzunk már le mi sátrazók az étterembe tápolni & vedelni milliókért... Egyszóval nem a mi árkategóránk volt. Kérném a szervezőket, hogy legközelebb ne vigyék ilyen helyre a versenyt!!!
Amúgy a verseny frankó volt, én a Húzós2es & Vonós3assal teljesítettem a távot, a hangulat emelkedett, a HECT sátortábor pedig igen jóra sikerült (leszámítva azt a néhány szervezkedő pattogó Obestrumführert, hogy ide ne, oda ne, ezt nem szabad, azt nem szabad).
Környezet: A táj szép volt, a vendéglátó... átlag: 3-as
Ez az első regisztrált megtalálásom. Örülök, hogy résztvehettem egy ilyen szép, izgalmas versenyen Fonte csapatában! Már sok láda levadászásában közreműködtem Fonte, Klári társaságában, de még idáig nem regisztráltam egyet sem.
A sátrazással kapcsolatos kezdeti nézeteltérések sikeres rendezése után talán az eddigi legjobb versenyhétvége kerekedett a 9. fesztiválból.
2 sátras éjszaka, esti sütkérezéssel, sörözgetéssel, éjszakai Vonós-zenével.
Közte egy kellemmes túra, 15 felkeresett ponttal, az éjszakai esőt meghazudtoló verőfényes napsütésben.