Elhelyezés időpontja: 2005.07.21 15:56
Megjelenés időpontja: 2005.08.20 19:40
Utolsó lényeges változás: 2014.08.11 13:25
Utolsó változás: 2015.09.14 11:37
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: Miki, Anikó, Melinda és Dani
Ládagazda: MikiCache Nehézség / Terep: 1.0 / 4.5
Megtalálások száma: 291 + 9 sikertelen + 13 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.3 megtalálás hetente
WAP: A 8x12cm-es henger alakú doboz, a kék jelzésű úttól kb. 10 méterre van, egy könnyen felismerhető sziklaodúban. Kérjük szépen, gondosan visszarejteni, mintha a sajátod volna a láda és nem szeretnéd, hogy valaki eltulajdonítsa. Köszönjük.
2011.06.17. zeus kessertársunknak hála, a láda ismét kereshető. 2015.08.22. Dr.Lada kessertársunknak hála, a láda ismét kereshető.
Ezzel a geoládával a Pádis-karsztvidék egy kicsiny kis szeletét szeretnénk bemutatni, mely káprázatos karsztvidék Erdélyben, az Erdélyi-Szigethegységben és azon belül is a Bihar-hegységben található.
Megközelíthetősége Fontos koordináták: Figyelem! A Csodavár túra A Bihar-hegység ismertetése Irodalomjegyzék: Geoláda megtalálói: Megközelíthetősége
Természetesen, mint a legtöbb célpontot, a Pádis-karsztvidéket is legalább két irányból meg lehet közelíteni, de itt csak azt fogjuk leírni, melyen mi is odajutottunk. Magyarországot az ártándi határátkelőnél hagyjuk el, majd Nagyváradon (Oradea) a dél-keleti irányú DN76 (E79)-es főutat kell keresni. Koordinátát a kiinduláshoz felesleges lenne megadnom, hiszen Nagyvárad utcáit - ahogy a munkálatok haladnak - még egy pár évtizedik fogják bütykölni, ezért az útelterelések folyamatosan változnak. Belényest (Beius) elhagyva is a DN76-on maradunk, és csak az N 46° 36,217' E 22° 25,336' 241 m [GCPoTo+1Utelagazas] pontban térünk kelet felé, Vasaskőfalva (Pietroasa) irányába. A faluban az N 46° 35,436' E 22° 33,242' 337 m [GCPoTo+RosszUt] pontban véget ér az aszfaltburkolat. Innen 22,4 km van szálláshelyünkig, a Csodavár menedékház, (Cabana Cetatile Ponorului)-ig. Ez bizony egy meglehetősen rossz minőségű út, de megijedni nem szabad, azért annyira nem rossz:-) A magas alvázú gépkocsik kényelmesen, de óvatosan végig tudnak menni, a terepjárók meg röhögve. Az én alacsonyalvázúmmal, nyolc napra és négy személlyel megpakolva, három óra alatt sikerült, de karcmentesen. Budapest, Clark Ádám tér - Csodavár menedékház 364,4 km.
A Glavoi-rét déli bejáratától kb. 20 méterre egy sorompó állja utunkat. Ez csak azért van, mert ennél lejjebb nem szabad sátrat verni. Akinek már van szállásfoglalása a Csodavár menedékházban, vagy éppen azért megy oda, az nyugodtan nyissa fel a sorompót, majd csukja be maga után. A sorompót nem lehet bezárni, de mindig csukva van. Egyébként ennek hivatalos menete az, amikor erre engedélyt kapunk a hegyi mentősöktől, de ez meglehetősen időigényes, ha azok éppen valamelyik menedékházban levegővel töltik fel a sörösüvegeket:-(
Mostani túránk alkalmával a Pádis-karsztvidék talán legcsodálatosabb dolina-, zsomboly- és barlang-együttesét, a Csodavár-at szeretnénk bemutatni. Az egész út, Csodavár menedékház-tól, Csodavár menedékház-ig úgy 5,6 km. Tehát egyáltalán nem sok, viszont arra azért legyünk felkészülve, hogy ez bizony nem vízszintes út, sőt, ebből van a legkevesebb:-) Ez természetesen ne vegye el a kedvünket, hiszen éppen ez a rendkívül változatos terep az, ami ennyire vonzóvá teszi a Csodavár-at. Most pedig vegyük szépen sorba a Csodavár csodáinak megtekintését.
Figyelem!
A hegyekbe indulunk, ahol a hegyek törvénye érvényesül! Az eső és a hideg váratlanul érkezik! Tehát vigyünk magunkkal meleg ruhát és esőkabátot! (Nem esernyőt!) Az éjszakák hidegek! A barlangok sötétek és gyakran sárosak, csúszósak! Ebben az esetben pedig, fokozottan így van, sőt, a legnagyobb barlangban faltól falig patak is van. Nagy hasznát vehetjük egy munkavédelmi kesztyűnek. A környéken vannak források, mindegyik patak vize nyugodtan iható, mégis vigyünk magunkkal vizet. Túráink egyik legfontosabb kelléke a kényelmes, vízhatlan bakancs, amely a bokánkat is védi! A fejlámpát se felejtsük magunkkal vinni. Erre a körútra, a legnagyobb kánikulában is vigyünk magunkkal meleg ruhát!
A turistajelzések mindenütt egyszerűen tökéletesek sőt, példamutatóak. Mégis érdemes felkészülni térképpel, esetleg útleírással. Térképként a Dimap "A bihari Pádis karsztvidéke" 1:30000-es térképét, míg útleírásként, amiben egyébként térképek és kitűnő rajzok is vannak, az "ERDÉLY HEGYEI" sorozat 20. kiskönyvét, Palczer János "Bihar Vlegyásza" című munkáját tudnánk ajánlani.
Az N 46° 33,837' E 22° 42,222' 1021 m [GCPoTo+Lepcso] pontban egy vaslépcsőt találunk, ahonnan elénk tárul a Portálénak nevezett barlangkapu. De ez még mind semmi. Innen vaslépcsőn, majd acélsodronyba kapaszkodva leereszkedünk az óriás-zsomboly aljába, az I. számú Előcsarnokba, vagy I. Dolinába, a Portálé elé. "Az előttünk kitárulkozó kép minden túlzás nélkül lenyűgöző: hatalmas, 75 m magas, és 30 m széles barlangkapu egy sziklafal alján, óriási sziklatömbök közt, melyet fülsüketítő dübörgéssel lezúduló vízsugárban hömpölygő, vad zuhatag tesz félelmetessé, monumentálissá, ezt a pokol tornácának is elképzelhető természeti csodát, ami világviszonylatban is páratlan." Innen pár métert még lejjebb tudunk ereszkedni és szintén acélsodronyba kapaszkodva. A patak partjához érünk, melyen általában nagyon nehéz az átkelés, de megéri. Esetleg fentebb kell próbálkozni, majd a patak túlsó partján, a hatalmas köveken leereszkedni. A Portálé alatt, jobb oldalon, érdemes felkapaszkodni a csúszós, omladékos barlangúton, egész pontosan a Pethő-kapun keresztül a Belső Várudvar-nak nevezett II. Dolinába. Ez az óriás-zsomboly is két dolinából áll, melyek között, az N 46° 33,890' E 22° 42,074' 1014 m [GCPoTo+II-Dolina] pontban állva, tőlünk balra lesz az elképesztő méretű Pethő-kapu, amin feljöttünk, és jobbra a rendkívül veszélyes Sötét-kapu. Ez utóbbit csak különleges felszereléssel szabad megközelíteni, de a legjobb a közelébe sem menni:-)
Miután visszajutunk a Portálé elé, innen újabb vaslépcsőt megmászva átjutunk a következő, és egyben a legnagyobb óriás-zsombolyba, a Külső Várudvarba, vagy a III. Dolinába, melyet több mint 100 méteres sziklafalak vesznek körül. Az N 46° 33,764' E 22° 42,057' 955 m [GCPoTo+Alvilag] pontban egy elképesztő, föld alatti járat kapujában, az Alvilág-kapuban találjuk magunkat. Itt bizony érdemes meleg ruhát venni, és bekapcsolni a fejlámpát. Leereszkedve az Alvilág-kapun bizony kiderül, hogy ott hideg van, méghozzá rendesen, mert utunkat hófoltok szegélyezik. Visszatekintve a barlangszáj felé, sziklák, hófoltok és elüszkösödött fatörzsek között látszik a "hegy lehelete". Elképesztő kép.
Több tíz méteres, ereszkedő után lejutunk egy óriási barlangjáratba, mely barlangjárat balra induló részét Leopárd-bőr-nek nevezik. Itt csak keveset tudunk előrehaladni, mert a faltól-falig érő Vár-patakot egyszer csak elnyeli a föld, és ha tovább megyünk, akkor bennünket is. Inkább jobbra induljunk el a szinte vízszintes és kolosszális méretű barlangon, a Czárán-csarnokon keresztül, mely csarnok Czárán Gyula - a bihari hegyek lelkes rajongójának, szépségeinek kutatója és felfedezőjének nevét viseli. A patakot itt sem lehet kikerülni, így kőről-kőre lépegetve el lehet jutni a csarnok végéig, ahova a Külső Várudvar Sötét-kapuján keresztül fény tódul be, míg a jobbra nyíló Nagy Sándor-járaton át, a Portálén keresztül a Vár-patak ömlik be dübörögve. Döbbenetes hely. Ezt egész egyszerűen nem szabad kihagyni!
Elhagyva a kísértetiesen megvilágított alvilágot, a Külső Várudvarból az amfiteátrumszerű várbástya tetejére, a Tulogdi-gádoron, vagy a Nagy-Szohodolnak nevezett hegyoldalon felkapaszkodva tudunk eljutni. Az N 46° 33,640' E 22° 42,185' 1009 m [GCPoTo+2Elag] pontban nyugati irányba fordulunk, a kék pötty és sárga pötty jelzésen, majd az N 46° 33,678' E 22° 41,997' 1013 m [GCPoTo+3Elag] pontban észak-keleti irányba a kék pöttyön folytatjuk utunkat a Csodavár erkélyei felé.
A Bihar-hegység ismertetése
"Az Erdélyi-Szigethegység amint már a neve is elárulja, jól körülhatárolt, nagy kiterjedésű majdnem 20.000 km2-nyi hegytömb, amely nyugatról elválasztja a Tisza alföldjét a keletre elhelyezkedő Erdélyi-medencétől, míg északon a Szamos, délen a Maros szab határt a hegyvidéknek. Fő vonzerejét nem a hatalmas hegycsúcsok, hanem a szirtekben, zuhogó vízesésekben, vízelnyelő barlangokban, elszórt hegyi tanyákban gazdag vidéke jelenti. Sehol máshol nem található ennyi lenyűgöző karsztjelenség mindössze néhány kilométerre egymástól, mint itt, a Czárán Gyula által feltárt turistaparadicsomban.
A hegység állatvilága nem túl gazdag. Előfordul itt medve, szarvas és farkas is, de gyakoribb a vaddisznó és az őz.
A Bihar-hegység legismertebb tájegysége Pádis vidéke, egy 1200 m középmagasságú karszt-fennsík, melyet hatalmas szakadékok öveznek, ezek között pedig mély völgyek, szorosok és kanyonok találhatók. A karsztfennsíkon dolinák, töbrök, barlangok, gleccserek, karrok, marmiták alakultak ki. A völgyekben rohanó vizek töbrökben, víznyelőkben, vagy barlangok szájában tűnnek el, majd kilométeres távolságokban karsztforrások formájában jelentkeznek újra."
Pádisi ládasorozatunkkal olyan természeti csodákra szeretnénk felhívni a figyelmet, mint a Szamosbazár, melynek egy része az Aragyásza-barlang, a Boga-csűr, az Elveszett Világ, az Eszkimó-jégbarlang, a Pokol Tornácai, azaz a Csodavár, és a Rozsda-szakadék.
Egytől egyik télen járhatatlan, megközelíthetetlen célpontok! Használjátok ki a nyarat és főleg a kora őszt ezen csodálatos célpontok felkeresésére.
Ebben kívánunk Nektek nagyon jó időt, kellemes túrákat, sok pozitív, felejthetetlen élményt és Jó Szerencsét a barlangokban!
Anikó, Miki, Melinda és Dani
Irodalomjegyzék:
- Palczer János - Bihar Vlegyásza
Állapot: kereshető
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
+
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
+
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
+
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
-
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
+
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
-
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
-
gyerekbarát láda
-
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
+
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
+
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
-
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
A remekül felújított Csodavár menedékházban töltöttük a hétvégét. Pénteken a Csodavár volt a cél. A leírásban szereplő útvonal minden pontját a javasolt sorrendben végigjártuk. Elképesztő mindegyik dolina felszíni és felszín alatti része is. Felmásztunk a 2. dolinába, majd a 3. dolinából az alvilág kapuján át le a barlangba, a patakon átkelve egészen a 2. dolina hatalmas fekete szájának aljáig. Majd vissza. Itt is nagyon jó szolgálatot tett a magunkkal hozott gumicsizma és fejlámpa. Barlangkutatóként csak ámultunk a járatok méretein, vadságán és szépségén. A lenti részek után az erkélyekről is elképedve bámultuk az alattunk tátongó mélységet. A láda rendben a helyén található, jó állapotban, a dolinából felfelé vezető kék ösvény mellett. A kereszteződés táblájától jó 20 méterre a lejtő felé egy sziklaodúban. Köszönjük a virtuális idegenvezetést!
Megtaláltam, köszönöm a lehetőséget! :)
[g:hu+ 2.0.31]
Pár éve már jártunk erre, de akkor a hó miatt nem mertünk leereszkedni, csak fentről csodáltuk meg a barlangot, most viszont tettünk egy körtúrát. Képek alapján már volt fogalmam a látványról, de a valóság mindent átírt. Lélegzetelállító a szépsége és a nagysága. Most bemenni nem tudtunk, cserébe viszont vízesés látványban is részesültünk. Időnként az eső is eleredt, így nem volt egyszerű közlekedni a csúszós talajon, de végül a Galbina-Szirt érintésével szerencsésen leértünk a Glavoj réten parkoló autóhoz.
4-en rontottunk rá a hegyoldalra és vadásztuk a ládát! nem volt könnyű, de testvérem MókusSoma végül megtalálta! A nálam lévő Svéd travelbugot belecspésztük a ládába! További jó utat neki!
waaaa! PipiDzsem! [Geoládák v3.11.3]
Sajnos barhogy is probalkoztunk, nem talaltuk meg a ladat. Pedig a vegen mar a fel tarsasag azt kereste. De sebaj, mert a hely gyonyoru volt, a tura pedig igazi kihivas volt szamomra.
Nagy élmény volt a Csodavár túra. Végig a kék pöttyön haladtunk, úgy tettük meg a kört, az óramutató járásának megfelelően. Ez a jobb változat, mert így először kell legyűrni a nehezét. Út közben eleredt az eső is, de nem volt hideg, így mentünk, illetve inkább másztunk tovább. Kemény túra volt, de megérte. A ládát sokat kerestem, mert a gps vétel bizonytalan volt, aztán Kriszti egyszer csak odament, ahova kell, és előhúzta.
Köszönjük a rejtést.
Szervezett hótalpas túra alkalmával jártam ezen a gyönyörű helyen.
A ládikát meg sem próbáltam keresni a 60-80 cm hóban.
Ezért kérem a rejtőt, hogy a fényképek alapján fogadja el a megtalálást.
A Glavoj rétről a peremen jártuk körbe a Csodavárat. Ez is tartogatott elég leküzdendő nehézséget, sziklaszoros, meredek , sziklás szakaszok. A ládát némi nézelődés után a valóban jellegzetes sziklaüregben leltem meg. Lenyűgöző kilátás a méretes sziklafalakra, sajnos a mélybe ereszkedéshez már nem volt energiánk.
Négynapos Pádis-túra keretében, Glavoj réti sátrazással. Eső, jégeső is volt, de talán ennek köszönhetően kevesen voltak.
Sajnos a belső udvarba nem volt időnk bemenni :(
Az utolsó napon bevállaltuk a hosszú utazást és visszajöttünk Padisra... A csodavár körtúrát tettük meg, ami nagyon nagy élmény volt és méltó lezárása ennek a csodálatos pár napnak itt a Bihar- hegységben... Nem is tudom mit lehetne kiemelni... A csodaszép réteket a patakokkal? A sziklás "járhatatlan" utakat a berlang felé? A hatalmas barlangnyílást, ahová csak láncok segítségével lehet lejutni? Az alvilág kapuját, ahonnan tódúl ki a hideg gőz és a morajló hang? A hatalmas katlant, ahol az ember aprónak érzi magát? A lányt, aki mezítlább csinálta ezt végig? (Ő nem velünk volt, de sokszor összefutottunk) Ezt a sok élményt feldolgozni is nehéz... Azt hiszem hogy ezt méégegyszer látnom kell majd...
Köszi a rejtést!
Nomen est omen ... :) a Csodavár tényleg rászolgál a nevére. A mai (valamint a következő 3 nap túráival a 170 évvel ezelőtt született Czárán Gyula emlékének tisztelegtünk. A pádisi fennnsíkról indulva a Ponor réten át jöttünk ide. Mivel a vízállás engedte át is sétáltunk a barlangon. Köszönjük a rejtést.
Két napos Pádis-túra. Első nap: GCBAME - GCBOCS - GCMOCT - GCELVI. Második nap: GCPOTO - GCGALB - GCEJEG - GCALBI - GCBARZ. A második nap kora délutánig esős, az idő többi része viszont napos, meleg volt. De a szép helyeket az eső sem tudta elcsúfítani. Köszönet a ládákért és a környék bemutatásáért! Biztosan jövök még ide!
Másodszor jártunk a Csodavár közelében, de ezúttal volt időnk a barlangrendszerbe is lemenni. Az alacsony vízállásnak köszönhetően szinte száraz lábbal sikerült átjutnunk a Portálétól az Alvilág kapujáig a patak mentén. Felmászva a 3. dolinából a Tulogdi-gödör felé, az elágazás előtt nem sokkal egy sziklacsoportban, bal kéz felől meg is találtuk a ládát.
Köszönjük a rejtést.
Kérem a kép alapján a találat elfogadását. Sajnos ránk sötétedett, így a ládát nem sikerült megtalálnunk. Fantasztikus élmény volt! A ledobott kő közel 7 mp-ig zuhant. Elképesztő mélység! Valóban a pokol tornáca..
Sokszor jártam már itt -mindig lenyűgöz a táj-, de mióta ládázok, most először. A láda rendben van, száraz a logfüzet, van írószer, ajándékból kicsit kifogyva, ezért nem is vettem ki semmit, viszont hagytam valamit. Köszi a rejtést :)
Izgalmas bejárás volt, de sikerült. GPS-t végig figyelve örömmel tapasztaltam, hogy a rejtés nem veszélyes/meredek helyen van, így a 4 éves kis betyárunkkal is kényelmesen kereshettük. Nem kevés idő alatt alaposan minden kis repedésbe bekukkantottunk pedig nem kevés volt belőle. :) A ládát végül sajnos nem találtuk meg. :( Persze valószínű ott rejtezik valahol a helyén, de nekünk nem mutatta meg magát ezúttal. Kérem, ha lehetséges, a csatolt képek alapján (rejtek környékén a 2. és 3. kép készült) a találat elfogadását. Köszönjük! :)
Köszönet a rejtésért és a felújításért. A ládát megtalálni nem nehéz, a túrát teljesíteni viszont igencsak kemény feladat. (...volt nekünk...) Mi a Boga völgyben laktunk, onnan autóztunk fel, mert "az út Pádisig olyan, hogy pingpongozni lehet rajta". Az elágazástól a Glavoi rétre viszont több mint két kilométer zötykölődés. A leírásban szereplő utolsó benzinkút nem üzemel, mert a tulajdonos tavaly vagy tavalyelőtt meghalt. A bolt viszont remek, bár túrós batyu nem mindig kapható.
Pünkösd vasárnap jártuk be a Csodavárat, most voltunk először, lenyűgöző volt a látvány. Sajnos olyan bővizű volta patak, hogy esélyünk sem volt bejutni a belső udvarba. Majd legközelebb ;)
Az októberi hosszú hétvégét kihasználva egy nagyszerű 8 fős baráti társasággal vágtunk neki a Pádis-fennsíknak. Annyira belefeledkeztem a táj izgalmas szépségébea túra kezdetén, hogy a GPS-t is elfelejtettem bekapcsolni, nem hogy a ládát felszedjem.
A belső várudvarnál ereszkedtünk le a barlang bejáratához, az alsó szakaszon láncokkal rásegítve. A barlangba érve derült ki, hogy a fejlámpám eleme lemerült, a bontatlan meg persze a szálláson hagytam. No sebaj, hard mode on. Párom ment előttem, leginkább azt figyeltem ő hova lép és próbáltam megjegyezni a környezetet. A vége felé volt egy kis fürdés is a fagyosan hideg vízben.
A portálnál a sziklák alatt átbújva kapaszkodtunk fel, majd kis pihenő után a kábelen és a láncokon másztunk fel balra tartva. Amikor elfogyott a kapaszkodó, de még volt pár méter felfelé, elkezdtem gondolkodni, hogy jó helyen vagyok-e. :)
Délután elnéztünk még a Mócok Templomához, másnap pedig Aragyásza-barlangnál szedtem fel még egy rejtést. Tisztelettel kérem a megtalálás elfogadását.
Lopakodóval közösen elkövetve Pádisi túránk alkalmával.:-)
Pádis kirándulásunk egyik fő célpontja a Csodavár volt, így a láda sem maradhatott ki. Azt hiszem a hely kimagaslóan érdekes, a leírás pedig tökéletes és részletes, még gps nélkül is végigjárható csak a leírást olvasva, ez példás, így csillagos 5-ös láda.:-)
Mivel Scele egy túrán megemlítette, hogy már tökéletes út vezet fel a fennsíkra, így lent szálltunk meg egy remek szálláson és minden nap felautóztunk a fennsíkra túrázni. Ezen napon is felautóztunk és leparkoltunk a Csodavár menedékház mellett, majd nekiindultunk a tökéletes leírás alapján.
A ládát már előző napi Galbena szorosi túránk alkalmával is kerestük, hisz ott mentünk el mellette, de nem leltük vagy 20 perc keresgélés után sem, így még akkor Lopakodó felhívta Piást, hogy itthon nézzen körül és szerezzen jelszót, mert volt nálam pótláda. Piás kitűnő háttérmunkát végzett nekünk amit ezúton is köszönünk, így visszafelé jövet már tudtuk a jelszót, mikor visszaúton is odaértünk épp szakadt az eső és tudtuk, hogy másnap ismét járunk itt, hisz arra a napra volt tervezve a láda megmutatni kívánt érdekessége a Csodavár. Ahogy odaértünk épp Tiszaparti kereste a ládát, még egyszer mi is nekiugrottunk, hátha csak bénák voltunk, de 3-an sem leltük, így végül megmondtuk Tiszaparti-nak a jelszót, aztán siettünk a szakadó esőbe a kocsikhoz.
Másnap ismét Csodavár menedékháznál parkoltunk és újra a láda helyéhez értünk, ekkor ha nem is sütött hét ágról a nap, de legalább nem esett, így kényelmesen megírtuk a logbookot és kihelyeztük az egyesületi cseredobozt ami nálam volt már 3 napja a hátizsákomba. Így a láda ismét a helyén.
Mikor ezzel a művelettel végeztünk végigjártuk a kilátópontokat, mindegyikről pazar kilátás vagy inkább belátás nyílik a "kőkatlanba". Mikor az utolsó kilátópontot is elértük visszajöttünk a ládához és ott beereszkedtünk a "kőkatlanba". Leérve egyből a barlangba is beereszkedtünk, ami szintén jó meredek, sajnos csak az aljáig jutottunk mert a patak az előző heti nagy esőzések miatt felduzzadt, így lent egy kő sem látszott ki a vízből és hatalmas sebességgel robogott lefelé a szoros felé. Azért láttuk a túlsó végén a fényt ahol beérkezik a víz.:-) Kimásztunk és megkerültük, a másik részbe hatalmas lendülettel érkezett a víz, így sok szép vízesésben volt részünk, ez kárpótolt, hogy nem tudtunk a barlangban átsétálni.:-) Miután itt is kigyönyörködtük, kifényképeztük magunkat a szintén jó meredeken kimásztunk a Csodavárból és megcéloztuk a Ponor rétet a forrással, barlangokkal, na meg a végén a trilógia 3. ládáját a GCelvi-t.
Amit ajánlanék az utánunk jövőknek:
Mielőtt elindulnál felfelé a fennsíkra Vasaskőfalván N46 35.444 E22 33.367 van egy közért, úgy tűnik mint egy kocsma mert előtte asztalok vannak és ott söröznek a helyiek, de érdemes betérni, mert 1 lejért hatalmas és finom túros táskát lehet kapni amibe van is túró bőségesen, emellett alkoholos és nem alkoholos italokból is hatalmas a választék, de lehet kapni gyorskötözőt, awab bilincset, szerszámot, edényeket és minden egyebet, így ha az autón valamit buherálni kell is, itt van hozzá sokminden. A nyitva tartása: H-P: 7-22 Sz: 7-21 V 9-21
Glavoi réten N46 34.693 E22 42.216 Terasa Micu ABC-ben nagyon finom a móc palacsinta (áfonyás) ez olyan mintha egy lángost tekernének fel palacsintának, és itt lehet kapni nagyon finom áfonyapálinkát fél liter 25 lej.
Dr.Lada pádisi túrája keretében kerestük. Első nap nem találtuk, ezért segítséget kértünk és második nap pótoltuk a ládát. Most a kőfülkében várja megtalálóit.
Köszi!
A Csodavárból kijövet kerestem a ládát. Már éppen feladni készültem a keresést az áztató esőben amikor egy másik csapat is megérkezett és gyanúsan keresgélni kezdtek a fák és kövek között. Kiderült, hogy ugyan azt keressük, de közösen sem találtuk meg.
Viszont ők már tudták a jelszót a rejtőtől, így elkértem tőlük.
Külön köszönet a jelszóért Lopakodónak és társainak.
Már a Pádis egy diavetítés óta vágyódom ide .A látnivaló csodálatos de a láda nincs annak ellenére hogy a bejegyzés szerint néhány napja még meg volt.Valószínűleg régen jó hely volt a rejtek mikor még a nem felújított szerpentinen nem jártak ennyien fel ide. Most én úgy érzem hogy egy találkozó pont kirakatában van a rejtés és ez a bődületes mennyiségű turista közül valaki rossz szándékú el tulajdonította Közeli ládákat amit tudtam a napokban begyűjtöttem .Képet egyenlőre nem tudok fel tenni .Hazudni nem akarok de ha erőm lehetőségem lesz még vissza jövök.Üdv Miki ,Csapdoki voltam Kérem az elfogadást.Köszi.
köszi - összesen 9 napot töltöttünk Erdélyben, javarészt Biharban. Gyönyörű út volt, 190 km gyaloglással és a helyi közlekedés sajátosságaival fűszerezve :)
Nagyon tetszett a hely, a láda pedig jól megtalálható.
Erdélyi ősz 6/6
Úgy indultam neki, hogy előtte nem néztem utána mi is az a Csodavár, így megérkezve csak ámultam a látványtól. Nagyon szép hely.
Köszönöm a rejtést! :)
Erdélyi kirándulásunk harmadik napján kerestük fel ezt a csodálatos és lenyűgöző helyet. Körbejártuk, majd le is ereszkedtünk a barlanghoz. Köszönöm a rejtést! :)
Újra itt, 5 napos pádisi, baráti társaságban eltöltött túra keretében. Legutóbb 2006.07.26-án jártam erre MikiCache által szervezett Pádis túrán. Most kisebb volt a vízszint, így könnyebb volt a barlangon való mászkálás, nameg készültünk is a túrára, így eleve gumicsizmában jöttem. Ennek, és a kisebb víznek köszönhetően sikerült egészen a Portáléig visszamenni a barlangban. Aztán elindultunk felderíteni a lejárattól balra eső "Leopár-bőr" barlangszakaszt is, amiről a rejtő a leírásban úgy fogalmaz, hogy hamarosan elnyeli itt a patakot a föld. Hát nem egészen. Vagy 6-800 m-t sétáltunk befelé, és a patak csak folydogált komótosan. Még simán tudtunk volna sétálni tovább is, de nem akartuk tovább váratni fent ücsörgő társainkat, így visszafordultunk. Mindenesetre a barlang belseje lélegzetelállító!
Az utolsó teljes és túrázós nap első felvonása. A nap megint a Glavoi-on indult. Most egy másik útvonalon jöttünk ide, mint tegnap. Igaz, akkor fent mentünk körbe a Porcika-zsomboly felé, most meg bementünk. Elképesztőek ezek a méretek. Magyarországon nincsenek ilyen képződmények; talán ezért is csodálkozok így rá. Pedig léteznek még a Földön ennél sokszorta nagyobb karsztos területek is... A Portálé hatalmas. Igazából az ember csak áll a hatalmas "boltív" alatt és nem fér a fejébe, hogy miért és miként lett ez ekkora. Persze, a patak. Meg az idő. De akkor is... A Pethő-kapun át bementünk a Belső Várudvarba is. Az is egy hatalmas élmény volt. Tegnap odafentről, ma idelentről. Az is érdekes, hogy a 60 méter mély és vagy 40 méter széles lyukban hibátlan térerő van és tudok beszélni az otthoniakkal. Csodavilág, na! Tegnap is kerestük a ládát, de akkor nem találtuk. Ma meg mindkettő meglett, de nekünk csak az újratelepített jutott. A többieknek meg az eredeti. A miénkben volt logfüzet és jelszó is. Bobó medvémmel osztoztam az élményen.
Megtaláltuk (:jan:) - nal, remélem nem gond, ha én külön nem töltöm fel azt a képet.
A hely csodás, az eső viszont megnehezíti a túrázást, néhol kifejezetten veszélyes a közlekedés a csúszós köveken. Ettől függetlenül mindenkinek javaslom, hogy keresse fel a helyet! :) köszönjük a rejtést illetve a láda gyógyítást!
Második pádisi kirándulásunk ládája (lett volna).
Bogatelepen volt szállásunk onnan jártunk fel nap mind nap a fennsíkra, könnyedén az új útnak köszönhetően.
A Glavojon parkoltunk le a tegnap már kinézett helyen. Tervben volt még ugyanezen napra az Elveszett Világ felkeresése is, de az időjárás és a barlangi patak közbeszólt.
A patakba én csúsztam bele a Czárán-csarnokon való átkeléskor. Ekkor beázott mindkét bakancsom és vizes lett a nadrágom és pulóverem. Ezen utóbbiak még viszonylag jól száradtak kiérkeztünk után, csakhogy hamarosan eleredt az eső. Onnantól kezdve szomorkás időben esőkabátban jártuk körbe a teraszokat. A ládát is csurom vizesen kerestem. De legalább megtaláltam, nem úgy mint GCEJEG-nél előző nap. Persze sokra nem mentem vele, mivel a láda belseje nedvességi állapotát illetően szemernyire sem különbözött a külső viszonyoktól.
Készülvén pádisi kirándulásainkra és ládázásunkra, láttam, hogy két MikiCache láda is betegeskedik. Felajánlottam a gyógyításukat. Indulásig válasz nem érkezett, ezért saját kútfőből vett jelszóval ellátott ládikával végeztem a karbantartást itt és GCEJEG-nél is előző nap. A 6x6x6 cm-es ládika a szemmel láthatólag nem eléggé vízálló majonézes burgonyás dobozon várja a keresőket. Azért az eredeti dobozba is helyeztem két laminált lapot az általam kitalált jelszóval.
4,5 óra kocsikázás után szép, tiszta időben vágtunk neki az 5 órás Csodavár körtúrának. A magas vízállás miatt nem tudtuk megnézni a belső várudvart és a K. Nagy Sándor járatot, valamint az Alvilág kapuján keresztül sem jutottunk túl messzire. A méretek valóban nem adhatóak vissza fényképeken, elképesztő a természet monumentalitása és ereje.
A láda teljesen átázott, csak a szerencsének köszönhető, hogy sikerült leolvasnom a jelszót a nyálkás papírcafatról.
2-ik romániai ládikónk, és jelenleg a legkeletibb találatunk.
A láda teljesen el volt ázva. A logbook olvashatatlan volt. A jelszót (ha volt benne) nem tudtam kivenni. Ajánlom a karbantartást.
Egyébként gyönyörű környék. Lementem a barlang aljába a folyóhoz, de átmenve a folyón sajnos a túloldalt nem lehet kijönni.
Kérem a képek alapján fogadja el a megtalálást.
Nagyon szép hely! Sajnos egy hirtelen jött kiadós zápor a társaságot sietésre ösztökélte.
Kérem a mellékelt képek alapján a log engedélyezését.
Qgyi és családja
A Húsvétot a Pádis-fennsíkon töltöttük. A három fő nevezetességét a Szamos-bazárt, a Galbina-kőközt és a Csodavárat jártuk be. Központi táborhelyünk a Glavoi-réten volt. Az előszezon minden előnyét érezhettük, hisz alig voltak még a fennsíkon. Köszönöm a rejtést!
A láda nagyon rossz állapotban van. A jelszó alig látszik, a logbook teljesen elázva. Minden cserére szorul.
Csodás, felejthetetlen hely!
A láda sajnos nem lett meg.
Köszönjük, hogy ide is elvezettél bennünket
A képek alapján kérlek, fogadd el a találatot.
Köszönjük!
Gyönyörű környezet, csodálatos idő és szuper térsaság.
A Csodavár menedékháznál szilvesztereztünk és innen túrázgattunk négy napon keresztül.
Köszonjük, hogy elvezettél ide minket.
Csodálatos környezetben első Magyarországon kívüli ládatalálat!
Sajnos a logbook elázva, elég gyatra kis műanyag dobozban. A láda rejtekhelyéül választott sziklaodú nekem tetszik.
A Csodavár túra nekem az eddigi legcsodálatosabb dolina-, zsomboly és barlang-együttese.
Köszönjük a rejtést!
A láda sürgős javításra szorul, nincs meg a teteje, a logbook teljesen el van ázva, nem lehetett írni bele. Aki legközelebb keresi vigyen új ládát.
Egyébként a látvány döbbenetes és lenyűgöző megéri leereszkedni, de nem innen a láda felől hanem az I-es Dolinába, erre feljönni érdemes, így is kemény.
Az első vaslépcsőnél vissza akartam fordulni, és a fenti úton kényelmesen megkeresni a ládát.
A látványért megérte végigcsinálni, egyszer. Még egyszer nem mennék le.
Köszönöm a rejtést, a Gyopár Egyesülettel közösen.
Barlangászós hosszú hétvége során levadászva. Első nap a Galbina-kőközben kirándultunk, ennek során útba ejtettük ezt a ládát is.
Másnap aztán délelőtt a Csodavár kanyonjában bóklásztunk, majd délután a Porcika-zsombolyba ereszkedtünk le. Mindkettő fantasztikus élmény, a Porcika aljában összegyűlt hatalmas jégtömb oldalában leereszkedve gyönyörű, tiszta jéglejtők, jégoszlopok és -kristályok várják az embert. Köszi!
Esőben sárban, de sikerrel meglelve.
A láda rendben volt, de sajnos nem jutottunk le a csodavár aljára, ennek ellenére körbejártuk és a balkonról is szép látványban részesültünk. Köszönjük a rejtést, Árpik
Sajnos a ládát nem találtam meg, bár többen is kerestük kb. fél órán keresztül, de hiába. Vagy nagyon jól sikerült a rejtés, vagy mi nem voltunk teljesen a helyzet magaslatán, vagy történt valami a ládával.
A Csodavár viszont nagyon szép volt. Szerencsénkre nme volt benne sok víz így át tudtunk rajta sétálni.
Ez a hely valóban csodálatos, örülök, hogy ez lett a 250. megtalálásom. A lejutás kicsit meredek volt. Most először jártam olyan barlangban, melyen át leget jutni egy másik helyre és nincs kiépítve a belsejében járda. A koordináták pontatlanok, kár, hogy nincs fent a nemzetközi oldalon. Köszönjük a rejtést!
Sokan összegyűltunk a portálé előtt. A 2-es zsombolyt, és a barlangtúrát kihagytuk. Nem mertünk leereszkedni az utolsó sodronyos szakaszon, attól tartottunk, hogy nem tudunk visszajönni.
Pádisi kirándulásunk utolsó ládája (egyelőre). Mert hogy jövünk erre a környékre még, az biztos!
Fantasztikus látvány volt a három "várudvar", meg az átjutás egyikből a másikba hol kőgörgetegen, hol a barlangon keresztül.
A ládát kicsit keresni kellett, jól be kellett nyúlni abba sziklaodúba, de megvolt!
A kilátóhelyeken egykor építmények is voltak, ma már csak az alapjaik vannak meg. Kár...
Szerintem ez a láda is megérdemelné az 5-ös erősséget a láncokon és sodronyokon való mászás miatt.
Ezen a napon érkeztünk a Glavoi-i kempingbe stoppal és gyalog. Sátorverés után egy kicsit szusszantunk, közben egy barázdabillegető keresgélt élelem után a tűzrakó hely kövei közt élelem után. Majd elindultunk, hogy felkeressük ezt a csodálatos helyet. Az odavezető út is elbűvölt, de a hatalmas Portale lélegzetelállító volt. Végig a barlangon, majd tovább a vadragényes sziklás környezetben igazán felejthetetlen élményt adott. Visszafelé természetesen a balkonokról csodáltuk a lenyűgöző szépségű kilátást.
Reggel összecsomagoltunk, kimentünk a nagyobbik elágazáshoz, majd elkezdtünk stoppolni. Nem volt kedvünk ezekkel a még mindig nagy zsákokkal egészen Glavoi-ig gyalogolni.
Hamar fel is vettek, és egészen a Glavoi-elágazásig vittek minket. Innen gyalog értünk le a völgybe, a kempingbe. Sátorverés és ebéd után elindultunk a Csodavár felé. A kőútról letérve hamar meredek lett az ösvény, ami elvitt minket az első létrás szakaszig. Innen már egyértelmű volt az út, viszont korántsem könnyű. Néha nem értettem, hogy miért nem történik itt naponta 1-2 baleset. A láncok segítségével végülis leértünk a Portálé aljába, ahol először a folyót követtem, majd a bal oldalra átmászva beértem egy rövidke barlangba. 10-20 méter után azonban vége lett, így visszamentünk a 3-as dolinába vezető létráig. Felmászva, majd kicsit megpihenve továbbindultunk a kőzúzalék-rengetegen átvezető ösvényen. A közeli barlangba lemásztunk. Sajnos a jobb oldali ágban nem tudtunk végigmenni, túl nagy volt a vízállás.
Kijöttünk, majd indultunk tovább. Itt egy nagyon meredek szakaszon kellett feljönni. A ládát hamar megtaláltuk, majd indultunk a balkonok felé. Négy helyen is volt kilátás-lelátás. Innen továbbmenve hamar elértük a tábort, majd az egyik bolthoz beülve megittunk 1-1 sört. Az asztalként működő fatuskó az évgyűrűk alapján legalább 120 éves volt - már amíg élt. :-D
Hát ekkora élményben még nem volt részem. Szavakat nem találok a látványra, a kaland pedig rendesen emeli az adrenalinszintet. Nem hittem, hogy szárazon megúszom, annyit kellett ugrálni kőről kőre, de végül csak nem potyyantam a vízbe.
Dalissime-vel jöttem erre a csoda helyre. Nagyon tetszett nekünk.
Sajnos a láda nem lett meg, sokáig kerestük de a közelgő vihar miatt mennünk kellet. Remélem legközelebb meg lesz.
Sokszor voltam már a Csodavárban, lent, fent.
Most az egyik barátom kérésére mentünk el.
Strandszezon van ugyan, de én nem szándékosan csúsztam le egy kőről a barlangban, megmártózva egy kicsit a hűs patakban.
Legközelebb eleve mezítláb megyek be:-)
Motoros túránk célja volt a Csodavár. Vasárnap jó idő lévén a "várban" telt ház volt,nagyon sokan kívácsiak voltak erre a csodára. Bejártuk a leírás alapján amit lehetett, nagyon tetszett, életre szóló élménnyel lettünk gazdagabbak! Remélem sikerült toboroznom új tagokat a geocachingnek. Köszönjük!
Szinte hívogatott a rejtek! Könnyű találat a Bihari Természetbarátok szervezte pádisi kirándulás alkalmával. A barlangon adrenalinfröccs volt végigmenni! :-)
Tegnap jártunk erre négyen egy motoros túra keretében. Ez az első megtalálásom! Örülök, hogy ez a látványos hely lehet az első a -remélem-számos további találatom sorában.
csodálatos hely! reggel a menedékháznál csatlakozott hozzánk egy túra-kutya, aki végigcsinálta velünk az egész napi mentet. mint kiderült, minden nap reggel kiválaszt valaki(ke)t, és egész nap velük megy.
Mai napon a GCBAME felől szerettünk volna felmenni a GCTVK-hoz. Az odavezető út azonban elég nehezen járható, így inkább korábban parkoltunk le és leírás nélkül próbáltunk szerencsét. GCALBI-ről kellemes sétával jöttünk át ide. Az úton néhányszor hátranéztünk, hogy a felhő éppen melyik irányba megy? Elázunk? Vagy megússzuk? Szerencsénkre azonban megúsztuk. :)))
A szírtről a Porcikáig vezető út tömve volt medvehagymával. Hihetetlen volt látni ezt ill. árezni a tömény hagyma illatot. A Porcika megdöbbentő volt. Nem szerettem volna belecsúszni.
Az rejtek előtti kb. 350 métert a kutyás párral együtt tettük meg. A kilátópontoknál egymást váltottuk. Lenyűgöző volt a látvány. A rejtek előtt 80 méterrel leültünk a kilátópontnál (ezt uis mi értük el előbb) és a csodálkozás közepette elfogyasztottuk a csúcscsokinkat is. Nézelődés közben teljesen véletlenül megpillantottunk a szemközt lévő falon 1 zergét, majd a fotózás közben kiderült, hogy ott van a kölyke is. Fantasztikus élmény volt. Ettől teljesen felpörögtünk. Majd igyekeztünk megkeresni a ládát, de annak hűlt helye volt. A rejtek itt egyértelműen beazonosítható volt, azonban még megnéztük a környező fa gyökerét is, ám hiába.
Így a mellékelt képek és a mailben küldött track alapján kérnénk szépen a találat elfogadását! Előre is köszönjük!
Régi vágyunk volt eljutni a Csodavárba. Csodálatos leírhatatlan lenyűgöző a látvány. Sajnos a láda hiába kerestük nem került elő. Emese62 és Robi segítségével átnéztünk minden lehetséges rejteket. A valószínű rejteknél csupán az álca fadarabok voltak, a láda sehol.
Kérjük a rejtőt a fotók alapján fogadja el megtalálásunkat.
Sajnos a ládát nem találtuk meg FOJO-valk közös ládakeresés. A rejtés helye jól látszik, az álcázás is, de a láda sehol! A Csodavár most is csodálatos végig jártuk a teljes kört. Remek időnk volt. A képek alapján kérném a találat elfogadását. Köszönöm!
Májusi Glavoi sátrazásunk alkalmával jártunk ezen a csodálatos helyen,de a ládát nem találtam ezért kérem a rejtőt a mellékelt képek alapján a találat elfogadására.
Barlangászni érkeztünk a környékre, de szerencsére elég sokat kirándultunk is. Csodavár kőrtúrát csináltunk ami nagyon szép volt. A barlangban köveken lépkedve haladtunk a patakban, de azért sikerült száraz lábbal megúszni.
A rejtekhelyen a ládát nem találtuk meg. pedig nagyon úgy tűnt, hogy ott kéne lennie. Kérném a találat elfogadását.
Köszönöm
Barlangász-hétvége során, Lehetetlennel. Délelőtt a Boga-csűrhöz sétáltunk el, délután a Csodavárat néztük meg. Közben három társunk a Csodavár vizes részeivel ismerkedett közelebbről. Hatalmas, lenyűgöző barlang. A ládaleírás alapján minden olyan részébe ellátogattunk, ami száraz lábbal megközelíthető.
Sajnos a ládát nem találtuk. Azt gondoljuk, hogy a helyét megleltük, mert kesser-ösvény és a kütyü is odavezetett, és volt is ott egy fakéreggel eltakart kis üreg. De sajnos a láda sehol. Kérjük a rejtőt, hogy a képek alapján fogadja el a megtalálást!
Barlangászni jöttünk a Pádisra, de első nap annyira gyönyörszép idő volt, hogy inkább felszíni túrára csábítottam Pas-t.
Csodavár lenyűgözött, bár nem ez az első nagy szádájú barlang, amit láttam. Rögtön megindult a fantáziánk és bemásztunk minden, nem vízzel telített lyukba. Köszönöm a rejtést.
Reggel 9-re értünk fel a Glavoi-rétre, sátorverés után indultunk túrázni. A barlang bejáratáig kicsit nehézkes volt lejutni, igen csúszott az utolsó szakasz, a barlangon keresztül menni is izgalmas volt.
Hajnali indulás után Budapestről, még aznap sikerült végigmenni a barlangon. Hihetetlen méretek vannak, végig egészen picinek éreztem magam. Mondjuk nem is vagyok nagy. :)
Ha lehet egyáltalán fokozni, akkor én egy még későbbi beregeléssel próbálkozom.
Klaci szervezésében 2010. nyarán bolyongtuk be a Pádis ezen részét. A megtalált ládák jelszavait ugyan elkavartam, de az élmények megmaradtak:
- a zsúfolt tisztás sajátos "társadalma"
- a különös mészkő-formák
- a földrajz órán tanult karszt-képződmények megelevenedése
- a rettentő mélységek és magasságok
- a jég és víz a barlangok mélyén
- a fehér mészkő és a "haragos zöld" növényzet
- a "via ferrata"-útvonalak
- a lovak és a "lángos"
Úgy gondolom, ebben a játékban nem feltétlenül a jelszó, sokkal inkább az egymásnak bemutatott értékek az igazán fontosak.
Köszönöm az útmutatásodat, és kérem a felfedezés elfogadását.
2011.03.18.
Hát ez egy késői bejegyzés. :)
Nyáron voltunk a Pádison, ezt a ládát megtaláltuk.
Viszont a jelszót egyedk barátom írta fel, fényképezni pedig egy másik társunk fényképezett.
Egyedk barátom elhagyta a felírt jelszavakat tartalmazó papírt, KI barátom pedig fél évig küldte a fotókat. Pedig Karácsonyra ezt kértem tőle. :) Valamikor januárban aztán megjött - születésnapomra :) - a képsor, viszont annyira el voltam havazva munkával, hogy úgy voltam vele, most már mindegy, mikor írok.
Én az elmúlt két nyáron bejártam Pádis ezen részét, így várhatóan jó darabig nem megyek erre. Ezért szeretném kérni a képek alapján a megtalálás elfogadását. Az az igazság, hogy a naplófüzetben benne vagyunk. :)
A ládát a glavoj-réti sátrazásunk első túranapján találtuk meg a Galbináktól hazafelé, a dolinákba és a barlangba másnap ereszkedtünk le, majd onnan a Hamlet-barlanghoz folytattuk az utunkat.
A Csodavárban is felfogathatatlan nagyság, szépség és izgalom fogadott. A barlangon keresztül iszonyatosan jó volt átmenni, vigyázva arra, hogy ne legyen vizes a bakancsom, keresve az utat, ahol a legkönnyebben lehet tovább mászni vagy épp a nyakunkba zuhanó hideg vízcseppek alatt átfutni.
Jó érzés volt az is, hogy turistatársainkkal együtt segítettünk egymásnak: világítottunk, kezet nyújtottunk vagy éppen tanácskoztunk, hogy merre is lenne a legegyszerűbb tovább menni, még ha nem is mindig beszéltük egymás nyelvét.
Reggel elfelejtettem beütni a gépbe az adatokat, így a "pokol tornácára" menet elmentünk mellette. Végül délután visszasétáltam a Glavojon lévő sátrunktól. A láda közvetlen környezete nem különleges, de a hely, amire felhívja a figyelmet nem 5-t érdemelne, hanem 7-t! Aki csak teheti, jöjjön el ide! Nem könnyű túra, de felejthetetlen!
Jubiláltam! 10 év alatt most voltam ötödször a Csodavárban. Éppen a békéscsabai agilitysek kértek meg, hogy vezessem be őket a Bihar szépségeibe.
De az ég nagyon zengett, a társaság türelmét meg nem akartam túl sokáig feszíteni, a számukra értelmetlen keresgéléssel, így nem is lett meg a láda. De a "történelmi" fényképek alapján kérem a rejtőtől a találat elfogadását. Ha nem, akkor megyek hatodszor is. Talán a veresegyházi asszonykórussal vagy a 100 tagú cigágyzenekarral ;)
MeSa barátom szervezésében 2009 júliusában volt először szerencsém végigcsinálni ezt a túrát. Egy igazi vadkempinges "szoktató". Annyira megtetszett ez a környék, hogy következő évben ismét visszatértünk! Ekkor még nem voltam regisztrált kesser, de MeSa biztatott, hogy jelszó nélküli megtalálással képek alapján is van esélyem elfogadtatni a találatot! Remélem lesz még lehetőségem ismét felkeresni eme csodás vidéket!
Addig is képek alapján szeretném elfogadtatni a találatot!
Köszönettel JhonnyP1979!
Reggeli bemelegítő túra Galbina előtt.
Meglepő módon a Galvoi-on NEM volt senki.
Még a bolt sem volt nyitva, pedig egy jó sört bevállaltunk volna utána.
:-))
Sajnos a magas vízállás miatt a barlangon nem tudtunk átmenni, csak a hátsó bejáratnál ereszkedtünk be.
Csodás, felejthetetlen hely!
A láda sajnos nem lett meg.
Köszönjük, hogy ide is elvezettél bennünket
A képek alapján kérlek, fogadd el a találatot.
Köszönjük!
Bár tiszta hó, jég és sár volt a terep, bőven megérte lemászni a Csodavárhoz. Egyszerűen leírhatatlan, ahogy a mérges patak eltűnik a hatalmas barlangban, ködöt és vízpárát hátra hagyva. Felülről meg nagyon szép a lelátás.
A hegyen-völgyön egyesület túranapján megejtett ládázásom alkalmával elcsípett találat. A keresést nagyban nehezítette hogy 30 cm-es hó fedi a pádis fensík bizonyos részeit, amely ugyan már nagyban olvadozott ottjártamkor na de ez is egy olyan tényező amely nem sokat segített az ügyön.
Mindenesetre harmad magammal megleltük a ládát, minden a legnagyobb rendben vele, köszöni szépen jól érzi magát! Nagyon jó kis helyre van rejtve, szinte mindentől védve van!
Sok sikert az utánunk érkezőknek és köszönet a rejtésért!
Osztálykiránduláson segédkeztünk és közben új kessereket avattunk. 27 gyerekből a fele nagy lelkesedéssel kereste meg a dobozt.
A láda tisztán szárazon várja megtalálóit.
Hát ez valami csodálatos de egyben félelmetes és nem kicsit veszélyes is volt, de nagyon élveztük!
Bevállaltuk a láncos-sodronyos szakaszt, nagy hasznát véve a kesztyűknek. Nagyszerű kilátás, szuszogtatós mászások, félelmetes mélységek.
A csodabarlang tényleg csodálatos volt,de sajna a láda közvetlen közelében működött a helyi mosdó, így az elrejtés csak 4est ér.
Aki be akar menni a barlangba, vízhatlan cipőt vigyen!
A mai nap után mégegyszer felkerestük a barlangot, mivel túracsaptunkhoz új társ csatlakozott.
Mindkét alkalommal nagyon élveztük az utat, s a szép kilátást.
5 napos Bihar túránk első ládája volt. (Netti, Attila, Betti, Laci, Hajni, Reni, Misi, Breszkó és Alberték. A barlangban alacsony volt a víz, így végigmentünk a köveken lépdelve.
Egyik kedvenc helyem a Bihar-hegységben, két éve jártam már itt, GPS is volt nálam, de akkor még nem ismertem a játékot :( sajnos. De most bepótoltam ezt is.
Csodálatos a környék, egyszerűen leírhatatlan a látvány. A barlangon való átmászást kihagytuk, majd legközelebb. Így is fantasztikus élményekkel gazdagodtunk. Kár, hogy a láda környéke alá van aknázva.
Béka, Bütyök
Nehezen de megtalaltam. A terep agyon volt "aknázva". Csak labujjhegyen lehetett jarni. Sajna a kilatókat lebontották mert korhdattak voltak. Az egész vidék csodálatos. Koszi a rejtést.
Egész könnyen meglett a láda. Ez volt az első a GCPoTo - GCEjeg - GCalbi - GCElVi - GCGalb sorból, végig a 4 nap alatt egész jó időnk volt, és még ládarejtésre is futotta az időből :)
Két éve az össze Pádisos ládát rátöltöttem a kütyüre, hogy majd túra közben jól megkeresem őket. Aztán ebből az lett, hogy utólag, a tracklogot nézegetve láttam, hogy milyen ládák mellett is mentem el pár méterre - jobban lekötött a látvány. Kicsit bosszantott akkor, de most visszatértem, és célzottan 1-2 geoládára hajtva :)
A Csodavár lenyűgöző, kár fotókon nézegetni, el kell jönni, és meg kell nézni.
Na szóval...
Péntek délben indultunk Pátyról, két Toyota Hiace kisbusszal, és kb 8, és fél óra alatt már ott is voltunk. Kifelé kerültünk a Pünkösd miatt, Létavértes felé, nehogy beragadjunk a határon.
Első jó hírem, hogy a leírás szerinti 3 és fél órás vég szakasz (24 km) most kb 1óra 15, ugyanis, persze ez csak nekem új Bogáig megcsinálták az utat! Csak a maradék 13 km küzdős, de nem veszélyesen.
Péntek este még szinte egyedül voltunk a szálláson, de éjjel fokozatosan jöttek mások, így végül is nem aludtunk....
Mivel csak két napunk volt, így tömörítettünk, vagyis minden nap, legalább két napra valót néztünk meg.
Reggel induláskor még fagyott.
Ma a Csodavár után, közfelkiáltással a Galbena kőközt néztük meg.
A csodavárnál rendesen volt vízbőség, így a patakon átkelést nem tudtuk megoldani, így a kapun nem másztunk fel. Azért láttuk! Az alvilág kapuján beereszkedve is csak a barlang feléig értünk el, tovább már térd áztatás lett volna, de gyönyörű volt így is.
Ez után jött a leereszkedés a Galbena vízkitöréshez, Gerecsei mennyiségű medvehagyma közt! Itt hasonló vízbőség fogadott, végig gyönyörűek voltak a vízesések. Az eminenciás vízesésénél sajnos szintén nem tudtunk átmenni, így vissza kb 710 méterről 1250-re...
Na ez jót tett a térdemnek. A porcikától újabb ereszkedés a házig, szóval valóban érdemes komolyan venni a hely út, és szint viszonyait.
A Coloradó szerint 17.1 km volt, 1116 méter szinttel.
A bőséges vacsora után este nem kellett altató.
Csak nagybetűkkel lehet a helyről írni, ugyhogy köszi a rejtőnek is.
Ha lehetne, csupa 10-est adtam volna, nekem ez "A csúcs"
Hosszú hétvégén jártunk itt. Péntek hajnali indulás Kecskemétről, és délután már a szikás patakmederben másztunk le-fel. Meglepett a sok hó, bár igaz, csak az árnyékos, északi oldalon maradt meg. 7 fős csapatunkból 2 már nem mert leereszkedni, de a többiek végigcsináltuk. Gyönyörű, szép, csodás, káprázatos... egy alföldi, vízszintes terephez szokott ember számára szavak sincsenek rá.
Egy szépséghiba volt csak, hogy a GPS a sátorban maradt. Olyan jól fel vannak festve a jelzések, hogy kiment a fejemből. Szóval kérem szépen a megtalálás jóváhagyását!
Még vissza kell ide jönni, mert egymáshoz közel, kis területen nagyon sok látnivaló van. :)
Először is köszönöm a fantasztikus leírásokat. Nagyon sokat segítettek nekünk - kezdő Pádistáknak. A hosszú hétvégé számomra legemlékezetesebb útja a barlangon át vezetett. Ha nevet kellene adnom, akkor talán a Mordori élménypark lenne a legmegfelelőbb. Későn értünk a Czárán csarnokhoz, és innen mentünk át a pokol tornácáig. Volt víz bőven, így igencsak izgalmas volt a száraz út keresés.
Fantasztikus a csodavár is. Köszi mégegyszer!
Nem értem, miért kell olyan helyen, ahol remek sziklák, azokban kis száraz üregek találhatók, a rothadó aljnövényzetbe rejteni. A leírás túl terjedelmes, azonkívül megtévesztő, télen is nyugodtan felkereshető a környék, egyetlen dolog tűnik lehetetlennek, hó alatt megtalálni a ládát.
Szülinapi ittlétünk második ládája, miután kellőképpen körbejártuk a vidéket. Hihetetlen a tömeg, ilyet még sosem láttam, ahogy a meleg is meglehetős fejbevágós volt. Ismét sikerült új arcát megismernünk Pádisnak, ami jelen esetben annyit tesz, hogy ilyentájt többet vissza nem jövök. Szerencsére a társaság mindent felejtetett, bár amiatt elég bánatos voltam, hogy a másnapi Csodavár-lemenetel előtt elveszejtettük zolizáékat, így velük már csak késő délután sikerült újra találkozni. Ami után arról is bizonyságot is tettem, milyen az igazi katica-ládász - ajándékomat nem volt egyszerű a kezembe nyomott GPS-szel megkeresni. Lehet tájolóval könnyebb feladat lett volna :)))
A száraz patakmeder valószínű, hogy kevésbé látványos, mint bő víz idején, mindenesetre mászható, Örültem, hogy végigjárhattam a köveket, és érezhettem, amit annak idején. A belső udvar fantasztikus, és amit ezek a leszakadások okoznak, az ember számára elképesztő csodákat tud megnyitni. Még jó, hogy a "Sötétkapu"-n csak benézni akartunk. Lent a barlangban már fürödni is sikerült, és a fényképezőgépem ráadásul épp bőrrel megúszta. Gyönyörű volt! Köszönöm!
Pádis V2.0, ismét gyönyörű környezet, csodálatos természeti jelenségek, volt minden: hegy, völgy, barlang, kiszáradt patak, tele patak, vízesések. Egyik ámulatból estünk a másikba(volt aki a patakba :-))) )
A Galbina-szirten tett kirandulasunk utan erre jottunk tovabb.
Az egesz ugy ahogy van meses. Felesleges halmozni a jelzoket, ugysem lehet leirni a latvanyt, oda kell menni, meg kell nezni, at kell elni. Magasabb vizallas eseten biztosan meg szebb es varazslatosabb lett volna, de azert igy is magaval ragadott.
A kilatoteraszoknak csufolt kaszkador takolmanyok eleg bizarr latvanyt nyujtottak, de mindenki kiallta a batorsagprobat, aki ramereszkedett :)
Ez megintcsak valami egészen fantasztikus volt, milyen lehet, ha még víz is van? A legjobban talán Czárán csarnoka tetszett, itt végre nem csúsztak a sziklák és nagyon jókat lehetett ugrándozni a sötétségben a patakban:-)
Élveztük a láncon mászást megint. Kicsit sajnáltuk a patakmeder szárazságát, szép lehet a többlépcsős vízesés. A patakos barlangon való átkelést külön élveztem, persze sajnálva azokat akik beleestek,örülök, hogy a fényképezőgép megjavult, az én PMR-em MaciMac zsebében átvészelte a fürdést, csak szegény Hangya sapija estt áldozatul. Amikor lent eszegettünk és mutatták odafennt a hegytetőn a láda helyét, nem hittem, hogy feljutok odáig. Különösen nem gondoltam a "finom illatú" Ben Gay-jel kezelt túratársak allergizáló illlata miatt sem. Enikő gyorsan oldódó kalcium tablettája megmentett a fulladástól, és nem utolsósorban finommá tette az ivóvizemet is. Köszi! A lépcsőzés és sziklamászás nekem könnyebb volt, mint a sima kaptató. Hát tényleg csoda ez a "vár", amit Bélavár óta tudunk, hogy nem kell keresni.:))
Nem kérdéses, hogy miért CSODAvár... Fantasztikus hely, a túra talán leglátványosabb helyszíne volt. A Portálé felé ereszkedve ismét sűrűn dicsértem a vágásbiztos kesztyű ötletet, jó szolgálatott tett a sodronyokkal, láncokkal tűzdelt szakaszokon. Átmentem a Belső Várudvarba is, nagy kár lett volna kihagyni. Akkor még azt hittem, hogy a Pethő-kapun átvezető szakasz nehéz, de később rájöttem, ez semmi ahhoz képest, ami még jön. Az Alvilág-kapujában megcsapott minket a "hegy lehelete", belülről hihetetlen szép volt a barlang bejárata előtti függöny. A köveken egyensúlyozást mi megúsztuk fürdés nélkül, jó kis kaland volt. Na, az erkélyek felé vezető út, az komoly volt. Egy rossz mozdulat, és nincs megállás a lejtő aljáig. Jól ment a mászás a már megedződött csapatnak, szerencsére senki sem csúszott vissza az emelkedőn. Még most sem akarom elhinni, hogy a helyiek itt strandpapucsban másztak fel, pedig saját szememmel láttam. A teraszokról olyan panoráma tárult elénk, amivel nem lehetett betelni. Órákig tudtam volna még nézelődni, de a Glavoi-réten megcélzott sör-POI is csábító volt. :-)
Pádis túra, 5. nap
A hét egyik leglátványosabb kirándulása. A Portálé, az alvilág kapuja, az erkélyek, mind-mind felejthetetlenek. A túra után átmentünk punnyadni a Glavoi rétre.
Az egyik kedvencem lett a túra alatt. Miki nagyon sok mindent elmondott a helyről és töviről-hegyire bejárta velünk. Az udvarokat, barlangot és fent is.
Hazaérkezve a kis feleségemnek beugrott, hogy az ő nagymamája régen nagyon sokat mesélt neki a pokol tornácáról...
Köszönet az egész hétért!
Gyönyörű környék, szuper túra. Köszi a rejtést. Egy tanács GARMIN tulajdonosoknak. NE BIZZ a GARMIN ővcsipeszében!!! Üröm az örömben az alvilág patakja elnyelte a Garmin 60CSX-emet, Két nagy szikla között álltam nagy terpeszben, segítettem a gyerekeknek átkelni, az utolsó gyereknél éreztem, hogy valami lehullik, hát a GARMIN volt az kiakadt az ővcsipeszből, megtalálni lehetetlen volt, bár sokáig próbáltam, feladtam. Nem indult jól a nap.
Májusban a nagy hó miatt csak körbejárni tudtuk a Csodavárat. Most a glavoji megérkezés után rögtön ide indultunk:
1. dolina - Pokol tornáca - 2. dolina - végig az Alvilágon - 3. dolina - erkélyek.
A GCSPIR-ről sajnos lemaradtunk.
Bihar-Torockó kirándulás.
4 éjszaka sátrazás a Glavoj-réten.
Csodavár, Ponor-rét, Elveszett világ, Bászra-katlan, Szamos-bazár, Eszkimó-jégbarlang, Galbinária.
VP, Mila Piroska, Misi, Miki, Gyula
Fel-le-át-fel-le-vegőt!
Hosszú volt, időként félelmetes, de gyönyörű a vadságában. A láda-név jobban passzol rá szerintem, mint a Csodavár. Köszönöm, hogy elhoztatok és áthúztatok, illetve a rejtést.
Áprilisban már jártam itt, de a másfél méteres hó alatt nem találtam meg. Mikicache a fotók alapján jóváhagyta, de becsületből most ismét a keresésének indultam Vkovács barátommal. Szuper a hely. A csodavár erkélyek között elrejtettem a GCSPIR mobil ládát, ha van időtök keressétek.
A csodavár nem volt átjárható a magas vízállás miatt, így nem lehetett átmenni a barlangon. Sok mókus járkált, viszonlyag könnyen meglett a láda. Visszafelé eltévedtünk így a 2. állomást a Glavoiról közelítettük meg.
Ezen a napon fentről néztük meg a Csodavárat. Lent hatalmas hó és tomboló patak. Az Alvilágba esélyünk se volt lejutni. Az erkélyek nagyon rossz állapotban vannak. A rejtés szerencsére épp nem volt hó alatt.
Glavoj-rét - Csodavár erkélyei (GCPoTo és GC15EG4) - Porcika-zsomboly - Galbinária: erkély (GCGalb) - vízkitörés - barlangok - Eminenciás-esés - a kőköztől vissza - Flóra-rét - Galbinária alja - Eszkimó-jégbarlang (GCEjeg és GC15EGY) - Galbina-szirt (GCalbi) - Fekete-barlang (víznyelő a Bászra-katlanban) - Glavoj-rét.
13 év után újra a Biharban! Az 1981-es, 1985-ös, 1991-es és 1995-ös nagy egyhetes-tíznapos hátizsákos vándorlások után most Tibor barátommal autóval mentünk fel a Glavoj-rétre, ott sátraztunk négy napig, és onnan jártuk be a fennsíkot.
Tél és tavasz között! Az északi oldalakon és a dolinákban több méteres hó - a déli oldalakon és a réteken virágtenger. A hó alatt a víz üregeket vájt, volt ahol nyakig süppedtem a hóba - a fennsík legelőin viszont milliárdszám nyílik a kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus).
Sokat változott a környék: Pádison szörnyű épületek épülnek, félő, hogy tönkreteszik ezt a gyönyörű tájat.
0. nap: éjszaka 11-kor érkezés Glavojra.
1. nap: Csodavár erkélyei - Galbinária - Eszkimó-jégbarnag és Galbina-szirt - egy kicsi a Bászra-katlanból
2. nap: Csodavár Pokol tornáca - Elveszett világ - Pádis-tó (a Pádis-rét helyén) - Pádis - Mócok temploma
3. nap: Boga-csűr - Szamosbazár
4. nap reggel autóval le Bogatelepre, és onnan: vízesések - Csonka-kő + hazafelé ládák
Nagyon szép időnk volt, szerencsénk volt a ládával mert leolvadt a hó róla.
Épp készültünk elhagyni a helyszint amikor gyanús lett a sok párhuzamos fadarab. A láda szerencsésen túlélte a telet.
(227) Hm. Hát túl nagy volt a hó. Néhol méteres, másfél méteres hóban barangoltunk népes kis csapatunkkal. A Flóra rét felől toltuk fel 500m szintkülönbséggel, ott a Porcika zsombolynál bevártuk a többieket. Onnan kezdődött a csoda. Megpróbálunk először lemenni a barlangba hátulról, de az utolsó 30 méternél vissza kellett fordulnunk, mert lehetetlen volt megközelíteni biztonságosan, mert az olvadó hó bármikor a nyakunkba csúszhatott volna. A comos láda ott maradt árván. Onnan a kék túristaútra visszasasszáztunk, át a patakon, hogy az erkélyekről is megleshessük a csodát. Hát, felejthetetlen. A ládánál, amit egy kivágott fa gyökerei között kellett volna keresnem, szintén egy-másfél méteres hó lakott. Nemhogy a gyökereket, de a fát sem láttam. A gps 10-15 méteres pontossággal hol ide-hol oda küldött. A Porcika felé vissza még megpróbálkoztam a másik comos balkon ládával is, de már nem is lepődtem meg, hogy természetesen az is a hó alatt alszik. Hát így jártam. Ha ez így a fotókkal illusztálva elfogadható, nagyon köszönöm. Meg az élményt is!
Jó lenne már egy Czárán Gyula reinkarnáció, aki rendbe teszi pl. ezeket a kilátókat, hogy ismét használhatók legyenek.
a románoktól csak annyi telik hogy kiírják, persze csak Románul, hogy a megközelítésük életveszélyes. Ennyit róluk. A dolog rendezéséről meg annyit hogy én már visszavásároltam 3 hektárt Erdélyből.
tuti idő volt szépet kirándultunk, meg még láda is lett. Szupi
Kemény "utat" sikerült találnunk a GCALBI-tól a ládáig. Légvonalban csak repülő alkalmatossággal ajánlott. A látnivalók után a menedékházban lábadoztunk.
Havaspádis túra a HECT 4. szülinapja alkalmából. Ezúttal csak a peremet jártuk végig, nem ereszkedtünk a mélybe, pedig vittünk gumicsizmát is, meg barlangászokat magunkkal. ;) De lassan már sötétedett, nem fért bele a barlangtúra.
Barbárka
Megtaláltam: 2009.08.06 16:35. Ez volt az első ládám, már 2007-ben megtaláltam. Azóta már harmadjára voltam itt. Nagyon lenyűgöző, de sajnos egyre többen vannak.
Sajnos nem volt lehetőségem a láda megkeresésére, mert a kis csapatunk rohant tovább!
Remélem a képet mindent bizonyítanak!:-)
Leírni, elmesélni képtelenség azt az érzést, ami bennem volt!
Iszonyatosan féltem, mikor a drótkötélen ereszkedtünk le a barlangba!
:-) De túléltem, és visszavágyom!
Sokadjára voltam itt, de most bántam, hogy ide jöttem. Olyan sokan voltak, hogy a kilátóhelyeken sorba kellett állni. A Glavoiban az autók felén magyar rendszám volt. Szemét minden felé, a Csodavár ösvényein is. Üvöltöző (magyar) turisták (is) próbáltak visszhangot előcsalni a katlanból. A ládát előbb néhány méterrel arrébb, az ösvényhez közelebb, egy másik kivágott fa gyökerei között kerestem ürülékhalmok és szétdobált WC-papír cafatok között, de szerencsére a velem lévő gyerekek hamar rátaláltak a ládára.
Melléklet képek alapján kérem az elfogadást, részletes túraleírás Zerginél. 21 fős lelkes csapattal voltunk Pádison, igazán szép túrákon vettünk részt.
Fogtam!
A Galbinából a Glavoi-rét felé menet eljöttünk a láda mellett anélkül, hogy tudtuk volna, hogy ott van! Sajnos nem figyeltem a gps-t, pedig logikus, hogy ott a láda helye, ahol jó a műholdvétel.
Kérem szépen a megtalálás elfogadását! Köszi!
5. nap (29): Csodavár barlangrendszer
A Nagy-Pádis-fennsíkot átszelve indultunk a Ponor-rét felé, ott megnéztük a tavaszi olvadáskor a kis keresztmetszetű víznyelők következtében keletkező tó vízszintjének nyomait is. Majd átmentünk a Csodavárat övező hegykoszorúhoz. A Csodavár egész Erdély egyedülálló, óriási méretű karsztjelensége, méltán híres szerte Európában. Három "várudvarból", azaz hatalmas beszakadt dolinából áll, melyeket a szinte hihetetlen méretű Csodavár-barlang köt össze. A Csodavár vezeti le a zárt Pádis-fennsík minden csapadékvizét mélyen a felszín alatt. A barlang főbejárata, a Portálé 78 m magas és 30 m széles, benne valóságos földalatti folyó dübörög. Az 1-es dolinán ereszkedtünk le, majd a főbejárat előtt átvágtunk a 3-as dolinából nyíló hátsó bejárathoz. Itt ereszkedtünk le kőomláson keresztül a barlangba. A folyóban vízfolyással szemben a föld alatt tettünk egy 400 méter hosszú, kalandos túrát kőről-kőre ugrálva. Közben barlang-ablakon keresztül kiláttunk a 2-es dolinára is. A Portálénál kis kúszással jutottunk ki a napfényre. A ládázás sajnos elmaradt, mert a láda a Csodavár körtúra mentén vagy száz méterrel feljebb volt elhelyezve. A Galbina-túrán sajnos eljöttünk mellette. A Csodavárból előbb drótkötélbe kapaszkodva, később meredek ösvényen jutottunk ki az útra, majd egy erdészeti úton indultunk tovább, hogy meglátogassuk a Hamlet-barlang aknáját, mely tulajdonképpen egy állandóan működő víznyelő. Az itt létesített barlangkutató ház melletti füves réten ebédeltünk, pihentünk. Rövid sétával elértük a Hideg-forrás előtörését, innen kezdődött az Elveszett-világ. Ez a hely a nevét onnan kapta, hogy felfedezésekor teljesen vad és sűrű rengeteg borította. Látnivalója négy különleges zsomboly azaz aknabarlang. Első a Fedett-zsomboly, melyet mintha lefedne a fölé magasodó sziklafal. Második az Úttörő-zsomboly, harmadik pedig a Fekete-zsomboly, mely hatalmas szájával és 100 méternél nagyobb mélységével tűnik ki. A hatásfokozás eredményeként a negyedik tette fel a látványokra a koronát, ez volt az Iker-zsomboly, melyet egy masszív sziklaív oszt ketté. Természetesen itt is megkerestük az eldugott kincsesládát. Innen visszatértünk a Hideg-forráshoz, majd a táborunkba.
Tériszonnyal tényleg furcsa itt túrázni, de ha egyszer kihagyhatatlan...
Kis pontnak éreztük magunkat végig a túrán, néha pedig nagyon törékenynek. Az erkélyeken megnyugtató volt látni, hogy más turisták is térdelve néznek csak le :)
A ládát 10 m-re megközelítve a keresést egy népes nyugdíjas túristacsapat miatt felfüggesztettük, később keresgéltük egy ideig (a műholdak éppen ebédelhettek).
Irány Csodavár-menedékház ebédelni, majd megkeresni az Elveszett-világot.
Pádis Soóskáékkal 3/1
Hűűűűű. Kihasználtuk a 4 napos szünetet, majálist, és elmentünk erre a vidékre. Őszintén szólva amikor tavaly a GC társaság itt volt, akkor nem tűnt túl érdekesnek a hely, utólag kicsit bánom, mert több helyre el tudtak jutni, a jobb helyismeret miatt. A szállásunk a Pension Sebisel volt, mert ez tűnt a legolcsóbbnak. Igazából maga a hely szép, nincs semmi a környékén, de távol esik mindentől. (Boga teleptől ÉNYra 3km, de az út már korán elágazik.) Innen eljutni Boga telepre csak 8km, de autóval 1.5 óra. Az utak rosszabbak mint álmomban gondoltam volna. Eredetileg volt beton , majd hol kilyukadt, és nagy gödrök vannak benne itt nagyjából 10km/h val lehet haladni (Boga telepig). Aztán van ennél rosszabb, hogy erdei utakon , ami földút, de katalmas gödrök, és kövek vannak mindenhol (Boga teleptől Csodavárig) itt kb 5-10km/h a reális cél. Ide a szomszéd a utóját célszerű kölcsönkérni. Szóval nekünk míg felértünk ide (a második napunkon) az kb 3 óra volt a szállástól. Fenn csak a vadászházig lehet menni autóval ott rengetegen sátraznak mindig. Innen gyalog még 2km a katlan. Ahogy odaértünk már zúgott a víz hangosan. Jó volt meglátni a nagy barlang szájat. Le emntünk odáig, majd a köveken átmentünk a belső katlanba. (Azt hittem arra megy az út, de ez tévedés.) A köveken való átkelés igen izgalmas volt, és egy kissé veszélyes is, mert nagy a víz sodrása. Fura látni ekkora sziklatömböt. A belső katlanból elvileg ki lehet jutni lefelé az ott lévő barlangon is, csak kell hozzá lámpa, kb 200m, és térdig áll a víz. Szóval mi visszajöttünk, visszamásztunk, és megnéztük a katlan folytatását. Majd fentről a kilátóból egészen elcsodálkoztunk, milyen magasan is vagyunk. A katlan alja, kb 200m mély.. Szép de nem a legszebb. A gablina sokkal jobb volt. A láda elrejtése jó volt, örültem, h nincs messze a túristaúttól.
Sátraztunk a Glavoj réten. Farkasordító hideg volt. Annak is tudtunk örülni, hogy reggel havazott, mert akkor legalább melegebb volt egy kicsit. A nagy vízállás miatt nem tudtunk kerestrül menni, mert előző nap esett az eső (reggeltől estig).
Évek óta járunk Biharba a családdal kirándulni. Mivel másfél éve ládázok, így nagy élmény volt még egyszer megnézni a "Csodavárat". Sajnos szomorúan tapasztaltuk, hogy a tornácok sokat romlottak állagukból. Viszont tényleg igaz, hogy a turistajelzések példaértékűek. Az odavezető út az semmit nem változott, ugyanolyan rossz mint három évvel azelőtt, ennek ellenére viszonylag alacsony felépítésű autóval minden gond nélkül feltudtunk menni. Mindenkinek tudjuk ajánlani akik még nem járt itt. Köszönjük Miklós a szép rejtést: a Katona család
Télen (Azaz májusban, méteres hóban) már kerestük egyszer, akkor nem találtuk. Érdekes hogy akkor a GPS makacsul kb 30 méterrel odébb mutatta. Ha jó helyre vezet minket alighanem megtaláljuk hóban is. De akkor nem kerestünk elég nagy körben.
Jó nagy viz volt a barlangban, mindenki hümmögöt amikor kezdtük elöszedni a lámpákat. Gyözködtek hogy lehetelen ilyenkor átmenni a barlangon. Nos nem nagy ügy, pláne úgy hogy én már voltam a folyásirányban a záró szifonnál. No az jó kis kaland, az elsö szifonkerülö ráadásul csudaszép. A végponton néhány emléktáblán kivül csak rengeteg uszadékot és pangó vizet találni.
Csodálatos pádisi hosszúhétvége Fűkockáékkal! A 4 nap alatt felhőt is alig láttunk, egy csepp sem esett. A mérleg: 9 .hu-s erdélyi láda, egy román és 4 .com-os láda. A GCgalb-nál és a nagyváradi .com-os ládánál elsők lettünk :)
2. nap: húzós túrák. A Csodavár menedékházban laktunk és innen indultunk a kék kör túristaúton le a katlanba, majd fel. Innen a sárga körre váltottunk a Porcika zsomboly felé. (Csodás ez is!), majd megcéloztuk a GCgalb ládát. A Galbena-kőszirt körtúrájának lesétálása után visszafelé kerestük meg a román ládát, valamint a GCPoTo ládáját és a kék körön visszatértünk a Csodávár menedékházba... Szép kis túra volt! Azért a végén mégegyszer felszaladtunk Fűkockával a GCElvi-hez...
Megvan a 2. is.
Gyönyörű hely, egyszerűen lenyűgöző. Sajnos a patak magas vízállása miatt nem tudtunk a barlangon általmászni, de így is szép kis túra kerekedett belőle.
Pádis túra ötödik nap: Erről nem írnék mást csak annyit, hogy nem véletlenül hívják Csodavárnak... a többi leírhatatlan, látni kell, át kell élni és érezni a helyet.
6/4. megtalálás! Szuper volt lemenni a Pokolba és megnézni a gigantikus méreteket lent. Majd lentről meredek úton fel a tornácokhoz. Hihetetlen az elén táruló látvány.
Nem tudom, miért ilyen sokára logolom ezt a ládát, lusta vagyok, mint a föld...
Szuper túra volt, sok veszélyes mászkálással, ami igen ínymre van...:-)
Közös geotúra alkamával ejtettük útba e ládikót.Mesélni róla felesleges,hiszen ha közelebb fekszene hétvégéimet nem kéne tervezgetni;itt lennék mindig!Köszönet mindezért.
Számomra a Csodavár elsősorban a monumentális méretei miatt maradt emlékezetes, no nem mintha amúgy nem lenne izgalmas hely. Ismét jó 1 órás fáziskéséssel indult el a HECT a többiekhez képest, de így is utolértük a csapatot az I-es dolina előtti vaskorlátnál. Az acélsodronyos-láncos segítséggel történő leereszkedés a dolina aljába már teljesen magától értetődő volt.
A Portálé a maga teljességében a patak partjáról nézve szinte nem is tűnt rendkívülinek. Ez most tudom, hogy kicsit furcsán hangzott, hiszen egy 73 méter magasságú képződményről van szó, talán az a helyesebb, hogy ott állva törpeként az aljában, szinte felfoghatatlanok a valós méretei. A viszonyításban persze valamennyit segít, ha az ember látja a társait, akik átkelve a patakon (ezt nem vállaltam be, mert túl neccesnek találtam) elindulnak felfelé a Pethő-kapuban a II-es dolinába, és a kapu tetején már egész aprónak tűnnek, pedig közel vannak. És hát hol van még a II-es dolina fenékszintjéhez képest is a Portálé boltozata!
Az I-es dolinából egy létrás szakaszt követően a III-as, legnagyobb dolinába érkeztünk, azon belül is az Alvilág-kapujához. Egészen nagy, békaszáj alakú a barlang bejárata, és dől ki belőle a hideg. A csábításnak nem is tudtunk, meg persze nem is akartunk ellenállni, és irány lefelé. Vágásbiztosan, of course, csakúgy mint eddig oly sokszor:-)
A balra induló ágba, azaz a Leopárd-bőrbe nem igazán lehetett bemenni, a Vár-patak vízállása ezt nem tette lehetővé. A Czárán-csarnokban is akadt egy-két necces kőátugrás, én magam vissza is fordultam, nem akartam hogy a bakancsom esetleg telemenjen vízzel. Jó lenne valamikor visszatérni, és megnézni azt, ami így most kimaradt (Nagy-Sándor járat, illetve belső várudvar, és Sötét-kapu). A barlang lehelete az Alvilág-kapuján kifelé jövet látszik igazán, ez sem egy mindennapi látvány.
A barlanglátogatás után a Tulogdi-gádoron felkapaszkodva hamarosan a sziklavár peremén haladó felső körútra érkeztünk - a változatosság kedvéért közben esett egy kicsit az eső. Az erkélyekről álmélkodva nézegettünk le a 150-200 méteres (attól függ, melyik erkély) mélységbe, ahol nem sokkal azelőtt járkáltunk. A hab a tortán a geoláda megkeresése volt, a hab a sörre pedig - már szokásosnak mondható módon - a Glavoi-réten került, ahová a Csodavár-túra után még elzarándokoltunk jó sokan, amúgy levezetésképpen:-)
Örök hála és nagyfokú elismerés Mikinek és Anikónak, akik a ládák kihelyezésével, alapos leírásokkal, majd most egy negyvenfős csapat megszervezésével, végigvezetésével és minden gondjának viselésével megmutatták nekünk a Pádis szépségeit! Bátor ötlet volt, pompásan megvalósítva - ezúton is köszönöm mindannyiunk nevében! Nagyszerű hét volt, rengeteg gyönyörű hellyel és érdekes élménnyel.
Elképesztő túra, csak tátottam a számat! Volt benne némi izgalom is, amikor a Pethő-kapunál át kellett kelni a síkos sziklákon - társaim segítsége nélkül nemigen boldogultam volna. A barlang külön csoda, nem lehet fotón vagy leírásban visszaadni, ezt látni kell!
Számunkra a barlang nyújtotta a legfantasztikusabb élményt. A melegről a hűvös párás sötét helyre lemenni több méter mélyre a hatalmas nyíláson, csodálatos volt. Lent a zubogó patak, visszafele pedig látszódott a barlang lehelete. Majd újra felfelé mentünk, hogy megcsodáljuk a tornácokat. Köszönjük, hogy itt lehettünk Veletek Pádison!
Mikicache által szervezett Pádis túra egyik meghatározó élménye. Miki pádisi ládáinak a leírását böngészve az "ütött" meg először, amikor a Portáléról olvastam, hogy 75 m magas-30 m széles. És láttam. Fantasztikus! S ami utána jött. Esszméletlen... Bárki, ha olvasod, s még nem voltál itt: gyere el!! Nézd meg!!!
Kedves Anikó és Miki! Innen is köszönöm ezeket a felejthetetlen napokat!
Ide Mindenkinek el kell menni!
Izgalmas túra volt: Drótköteles leereszkedés a zuhatag mellett, a Portálé megpillantása, majd a Portálé aljában átkelés a patakon és a Pethő-kapun keresztül a Belső Várudvar meglátogatása. Ezek után átmentünk a szomszédos dolinába, aminek az alján az Alvilág Kapuján keresztül leereszkedtünk a föld alá. A hihetetlen méretű Czárán-Csarnokában, csak a patakmederben, kőről-kőre ugrálva tudtunk eljutni a barlang mélyébe, ahol belülről is megnéztük a Sötét-kaput.
Amikor visszértünk a felszínre, némi pihenő után elindultunk felfelé a meredek kaptatón, aminek a végén az erkélyek vártak ránk. Közben eleredt az eső is. Az első erkélynél újabb, ebéddel egybekötött pihenőt iktattunk be, miközban óvatosan nézegettünk lefelé a függőleges, többszáz méter mély szakadékba, aminek nemrég még az alján jártunk. Most egy könnyebb szakasz következett, majd az utolsó erkély előtt felkerestük a ládát is.
Innen már csak lefelé mentünk, elállt az eső és végül a Glavoj-réti italkimérő-elsősegély-állomáson fejeztük be a mai túrát.
Illetve estefelé még át kellett menni a Hamlet(Caput)-barlangba is, de az már egy másik történet.
Ezúton is köszönöm szépen MikiCache-nek és Anikónak, hogy összehozták a Csapatot és a lehetőséget, hogy eljuthattunk ide! :o)
A ládagazda által szervezett remekbeszabott Pádis-karsztfensík túra ötödik napján. Talán az egyik legszebb, és legváltozatosabb nap. Volt itt minden. Meredek drótköteles leereszkedés, veszélyes patakon történő átkelés, húzós emelkedő, hatalmas barlang, ugrándozás a barlangi patak kövein, bámulatos kilátás az erkélyekről, iszogatás a Glavoj-réten, borzasztó hőség, és iszonyatos felhőszakadás. Korán indultunk, mert nem volt egyszerű a terep. Szépen lassan jutottunk el a Portáléig, ami tényleg monumentális. Az állunk is leesett. Sajnos a fotók nem tudják visszaadni, hogy milyen méretek is vannak itt. A két drótköteles leereszkedés után néhányan átverekedtük magunkat a zúgó patakon, hogy a 2. dolinát is megnézhessük. Fantasztikus volt! Aztán megint mászás, és ereszkedés. Ezután következett a csúcspont, a barlang. Ezt nagyon élveztem! Izgalmas volt elugrabugrálni a faltól-falig érő patakban a köveken a Sötét-kapuig, ami csak kívülről sötét. Innen nagyon is világos volt. Megvilágította a barlang szikláit. Pazar látvány! Aztán ahol a völgyben voltunk, azt felülről is megnézhettük, bár az ide vezető út igencsak meredek volt. Az egész felülről is elképesztő! Olyannyira tetszett, hogy néhány fanatikussal a nap végén ismét visszamásztunk ide, és még egyszer körbejártuk az egészet visszafelé is. Meg persze most már a nap is sütött, így jobb képeket is sikerült készíteni. Nagyszerű nap volt ez is. Köszönjük!
Drótkötelekkel biztosított úton ereszkedtünk a 'belső várudvar ' bejáratához. A patakon való veszélyes átkelést a csapat egy része - én sem - vállaltam , a túristaúton vártam meg a barlangot felfedező társainkat.
Továbbmenve az Alvilág kapujához érünk ahol a Czárán csarnokban való séta következett. A patak a barlang teljes szálességét kitölti , igy csak szikláról -sziklára lépve lehet mintegy 200 métert előrejutni benne.
Mit mondjak , megkönnyebbültem, mikor újra a felszinen voltam.
Fantasztikus és lenyűgöző túra volt! A vágásbiztos kesztyűknek ismét volt lehetőségük bizonyítani. El sem merem képzelni mi lett volna velünk nélkülük! :-)
Pirettel együtt a könnyebb utat választva, a kilátóhelyeket érintve sétáltunk körbe. Néha le-le néztünk, vadul kapaszkodva amibe éppen lehetett. Szép volt és félelmetes, még innen fentről is.
Nagyon jó érzés volt, hogy valaki úgyanúgy érezte magát a mélységek láttán, és megértette a félelmeimet.
A Galbena-szirttől a Porcika-zsomboly érintésével közelítettük meg a ládát, mert előző nap láttak medvét a zsomboly és a Csodavár közötti úton, ... nekünk sajnos nem sikerült, két vipera-fénykép lett csak a "zsákmányunk" az erkélyeknél. A ládát, az eddigiekhez képest szokatlanul, azonnal megtaláltuk. Logolás után körbesétáltuk felül a katlant, de estefelé, kis tanakodás után nem kezdtük meg az ereszkedést a mélybe.
Másnap délelőtt másztunk le, a "szokásos" reggeli felhőszakadás után. Sajnos a Portálé alatt nagyon sok víz hömpölygött, így a nedves sziklákon nem próbáltunk meg átmászni. A Czárán csarnokba azért lemásztunk az Alvilág-kapun keresztül.
Csuda jó kis csapattal kaptattunk fel a hőn imádott Pádisra, most is, mint minden rendes évben... Ám az időjárás a tapasztalt Pádis-járókat is hókon csapta: térdig érő hó, a Ponor-rét helyén tóka csillogott nemes ezüstségben, s reggelre dér lepte az álmosan terpeszkedő sátrakat... Disco is deresen pislogott, de a nagy hóban is derekasan helyt állt :o)).
A barlangokból kizárt mindket a bő vizű patakok s a havak hada, ám a lelkes csapat meleget és jó kedvet lelt a bogrács, a nyárs s a "hazai mézes" tövében:o).
A ládát hóúrfi ölébe vette, s kötényével takarta, de mentségünkre legyen mondva: soká' kerestük, s lelkesen. Nyáron vissztér a kis csapat - megfogadtuk valahányan, hisz a csodát haragoszölden, lovakkal és bivalyokkal tarkítva is látni kell...
Köszönjük a csapatnak, s köszönjük a rejtőnek, hogy hitt a képeknek, s nekünk...
Kata, Zsolt, Levi, Ildi, Laci, Petra, Peti, Jani, Csuhi és Imelda
Nagyon is szerencsés és találó az elnevezés! Ugyanis az erkélyekről, melyek alatt óriási mélységek tátonganak, neveztem el a ládát. Másrészt pedig úgy nevezem el a geoládát, ahogy éppen akarom, és ez a jog minden rejtőt megillet.
A TrekkingKlub pedig úgy látszik nem ért magyarul, hiszen a bejegyzésüket követően rögtön emilben próbáltam elejét venni ennek a nyilvános helyreigazításnak, de mint látszik: falra hányt borsó! Csalódtam bennük, pedig annak idején a kiváltságukat, tekintettel a körülményekre, én is megszavaztam.
Az alvilag a legjobb,erre kisbisi pont azt aludta vegig. Volt egy kis eso is. [wapon beküldött szöveg]
Kocsival mentünk a Csodavár és a Glavoi rét közötti részig, és ott parkoltunk, onnantól a leírás szerinti úton mentünk. Lánybisi még nem volt a Csodavárnál, ki is ült arcára a döbbenet, amikor meglátta a bejáratot. Leereszkedtünk a drótkötél mellett. Itt szeretnénk elmondani, hogy az itteni "láncos utak" biztosítását és kiépítését nem lihegték túl, tényleg csak ott van lánc, ahol nagyon kell. Ez valahol jó, de elég parás, amikor pont azon a két méteren kellene valami biztos pont, ahol nincs. Így viszont kalandosabb.
Épp eső után voltunk, ezért elég nehéz volt gyerekkel lemászni a patakhoz, mert minden csúszott. Felmentünk a 2-es dolinába, ahol egy román csapatot lebeszéltünk arról, hogy a Sötét kapun keresztül távozzanak a 3-as dolinába, mert az egyikük úgy emlékezett, hogy régen ott ment az út. Eléggé elcsodálkoztak, mikor kiderült, hogy vissza kell gurulni a kapu elé aztán vissza fel a vaslétrához.
A Portálé alól különben nemcsak felfelé a gerincen lehet eljtuni a 3-as dolinába, hanem a Czárán csarnokon és a Nagy-Sándor járaton keresztül is a föld alatt, a patakmederben. Mi majdnem arra mentünk, csak nem tudtuk, hogy most milyenek a viszonyok, és gyerkőccel a háton nem kockáztattunk. Majd kiderült, hogy simán lehetett volna. A Portálé alatt le kell mászni a patakhoz, és ahol eltűnik, ott bemenni, és olyan 50 méter múlva (át a Nagy Sándor járaton) az ember kijut a Czárán csarnokba, ahonnan már látszik alulról az Alvilág kapuja. Ez egy sokkal rövdebb és gyorsabb út, mint a fenti, ha járható a patak, és van az embernél lámpa. Magas vízállásnál és lámpa nélkül egyáltalán nem ajánlott.
Így visszamentünk a gerincre és a normál úton ereszkedtünk le a 3-as dolinába. A hegyoldalon ebédeltünk, és mire nekivágtunk az Alvilágnak, kisbisi már aludt is. Pedig az Alvilág nagyon izgalmas volt, és majdnem a Portálé alá visszamentünk a patakmederben. Lent voltunk vagy fél órát.
A dolinából kifelé jövet elkapott minket egy zápor, de mire felértünk kisütött a nap, hamar megszáradtunk.
A ládát viszonylag könnyen megtaláltuk, a pádisi ládák közül ezt kerestük a legkevesebbet, az tény, hogy van némi furfang a rejtésben, de egyértelmű. Mi is jól visszarejtettük, most még egy nagy mohás fakéreg is fedi a lukat.
Visszafelé szedtünk málnát, attól kezdve kisbisi egész nap azt hajtogatta, hogy bogyó bogyó.
Szokás szerint nem kapkodtuk el az indulást, pedig most okunk is lett volna rá, de csak nem jött semmilyen haragos erdész, ígyhát ment minden, ahogy szokott. A Glavoj-réten raktuk le a verdát. Így utószezonban, hétköznap meglepően nyugodt hely ez, még szerencse, hogy a vakmerőem vagánykodó, Aróbetyár büfés nyitva volt, nem is haboztunk hát sört és kenyeret vételezni, majd megindultunk Wunderburg irányába. A barlangolás jó hosszúra sikeredett, olyan egy és háromnegyed órásra. A vízállás kellemes volt, a robaj hangos, azonban szárazláb díjat csak két sporttárs kaphatott. A könnyed méhecske, valamint a tramplibakancsos láb. Így megy ez. Kiérve a pokolból csak egy rövid csoki-cukor és megfagyás szünet volt engedélyezve, menetelni kellet a ládának, mert a pont a lényeg :-), nem beszélve arról, hogy a nap sincs fent örökké. Odafent megcsodáltuk a farkas és medve* nyomokat a sárban, és jól leláttunk a tűzifa erkélyekről. Ne lépjük túl a megengedett teherbírást! - fordítja* románból Vera, az angol meg csak do not use-t kiált, ejha, ennek a fele se tréfa!
A ládától nem messze végre letelepedhetett a csapat lakmározni. Közben a doboz is megkerült kisebb keresés után, és egyszerűen nem hiszünk a szemünknek. Há-há-háá, üdvrivalgások sokasága, megtaláltuk életünk első szűz ládáját! Nem semmi mulatság, a mindenit. Hát szóval, ezt is megéltük. Azt már nem tudni, hogy a nagy örömtől, vagy más okból kifolyólag, de Balázs rájött, hogy tigris módjára rohanni és ugrálni az erdőben nagyon jó dolog, és ennek szellemében rejtette vissza a ládát, majd később emígyen helyezte vissza bele a kint felejtett tollat. Teljesen jó, csak kellő beleéléssel kell csinálni, akár az indiánusok. Addig persze, míg a boka ki nem fordul, de hát persze ilyen nem eshet meg egy tigrissel.
Az outóhoz hamar visszanyargaltunk, éjszakázásra pedig a Csodavár menedékházat választottuk, ahol a rumlirakás, muzsikálás és a villanytalanságé volt a fő szerep. Tettem hát oda is pár képet. Klikk.
JAAJ csapat: Vera tanító néni, Mari méhecske, Dani kapitány, Balázs trampliláb-tigris és Tamás deák
3/6 A barlangon sikerült átjutnunk igaz nem volt könny?. A végén nagy meglepetés ért minket de nem lövöm le a poént. Annyit árulok el hogy nagyon oda kell figyelni hogy hová lép az ember ja és ne legyen tériszonyunk. A ládát sajnos mi sem találtuk meg pedig bejártuk és áttúrtuk a környéket. A GPS sem volt túl pontos és m?hold jelben is volt hiány. [wapon beküldött szöveg]
Következő leírásommal arrabonaval közösen megtett GCEjeg-GCElVi-GCPoTo-GCBoCs-GCBaMe-GCRozs túránkat szeretném bemutatni.
4. nap - Pokol Tornácai
A mai nap összepakoltunk, beültünk a kocsiba és elhagytuk a Csodavár menedékházat. Ugyanis a következő túrák közelebb lesznek a Varasó-házhoz, így átköltözünk. Viszont előtte még meglátogatjuk a híres Csodavárat és barlangjait.
A mai túra nem úgy sikerült, ahogy elterveztük. A Portáléig simán eljutottunk (1. kép), lementünk a lépcsőn, majd a függőleges vassodronyon is (2. kép). Itt már nem volt a GPS-nek jele. Megcsodáltuk az óriási 75m magas barlang bejáratát, a benne lévő "kissebb" barlangokat ahová és ahonnan ömlött a víz és a patakot is a kis vízesésével (3. kép). Fantasztikus a monumentalitás. Itt minden 10x akkora mint általában. Utána nagy nehezen felevickéltünk a belső várba ahová legalább 60 fokos csúszós sziklás út vezet, de a szemben lévő barlangnyílásba nem mentünk át, mert a balra lévő ugyancsak óriási barlangjárat, a Sötét-kapu felé vezető meredek hegyoldal, aminek a szélén kellett volna elhaladni, nem vonzott. Itt kavarodtunk meg először. Műhold jel nem volt, a leírást pedig kicsit félreértelmeztük. Visszamentünk a bejárathoz a meredek lejtőn a vaslépcsőt keresve, amikor a térképet és a GPS-t böngészve úgy döntöttem, hogy mégis a felső barlang lesz a továbbjutás kulcsa. Így újra megmásztuk az emelkedőt plussz a Sötét-kapu előtt is el mertünk menni. Végül szomorúan tapasztaltuk, hogy a barlang zsákutca. Úgyhogy vissza :)
Végül megtaláltuk a vaslépcsőt, amiről a leírás ír, vissza kellett mászni a vassodronyon, és ott volt rögtön jobbra. Nem tudom hogy nem vettük észre mikor jöttünk. Végre eljutottunk az alvilágba. Óriási barlangszájon kezdtünk leereszkedni a csúszós, köves lejtőn. Ami ez után jött, az elmondhatatlan. Leérve a sötétségbe óriási köveken lépdeltünk a patakban miután felvettük a bakancsot. A víz egyre mélyebb és sebesebb sodrású volt. Volt néhány necces helyzet mikor igen gondolkodni kellett, hogy sikerül-e az ugrás vagy az akrobatamutatvány. Végül néhány óra alatt átjutottunk a barlangon kicsit elázva, de egy óriási élménnyel gazdagabban. Sajnos a barlang belsejében csak ez az egy kép sikerült jól, bár igaz, nem is volt nagyon eszembe, hogy fényképezzek :) (4. kép) Ezen a képen egyébként éppen a fentebb emlegetett Sötét-kapun keresztül árad be a fény. Óriásit csodálkoztunk, amikor kiérve a barlangból rájöttünk, hol lyukadtunk ki. De nem lövöm le a poént :)
A tájékozódási problémánk ez után sem szünt meg, ugyanis nem találtuk a tovább vezető utat. Inkább visszamentünk a murvás útig, és a végétől visszafelé kezdtük keresni a ládát. Sajnos kevés sikerrel, ugyanis legalább 2 órát kerestük, de nem lett meg. Átnéztük pedig az összes kivágott farönköt a környéken. Bár a GPS itt is hülyéskedett, 9m és 80m között ingadozott a pontosság. De elég sokszor ide vezetett: (5. kép).
Miután feladtuk, úgy döntöttünk már nem megyünk el a Varasó-házig, hanem felverjük a sátrat a Glavoi-réten.
Itt van egy román geoláda is, mi tavaly ezt kerestük meg. Eddigi egyetlen megtalálóként :)
itt a cím: http://www.geocaching.ro/gvled2.htm
és arra az esetre, ha nem működne a link:
Kordináták: N 46° 33.737' E 22° 42.003'
Magasság: 1099 méter
Az oldal magyarul íródott amúgy :)