WAP: a láda Kelet-Ausztriában, a Schneeberg egyik csúcsa közelében, a Kaisersteinen található fűpaplan- és sziklatakarásban, gyönyörű kilátással, egy kissé kitett helyen. Gyerekekkel vigyázni!
Az Alpok egyik legkeletibb nyúlványára szeretnélek invitálni Téged, kedves ládász barátom. Soprontól légvonalban kb. 50 kilométerre található ez a vadregényes, romantikus, gyönyörűséges hegység, már 2000 méter feletti csúcsával! Talán a Bükkhöz tudnám hasonlítani. Mészkő a hegyalkotó kőzete, meredek oldalfala van és fent széles platója. Persze a magasságból adódóan a Schneeberget fent gyephavas növényzet jellemzi és a veszélyek is magashegyiek már! Remek kirándulóhely. Ha pünkösdkor jössz, lehet, hogy találkozunk!
Megközelítés kocsival: Budapest - Sopron - Bécsújhely - Puchberg, vagy körbe: Bécsújhely - Neunkirchen - Gloggnitz - Payerbach - Reichenau - Kaiserbrunn vonattal: Neunkirchen, majd tovább buszjárattal Puchbergig.
Felmenet a hegyre Drágán, de kényelmesen: Puchbergből a Salamandra motorkocsival, menettérti jeggyel 28 €-ért, vagy 6 €-ós felárral a gőzvontatású nosztalgia vonattal a www.schneebergbahn.at internetes címen levő menetrend és díjszabás szerint.
Hochschneeberg felső, hegyállomás 1796, piros, Damböck Hütte 1810, zöld-sárga, Klosterwappen, közelében
com-os láda 9 Summits-Niederösterreich (GCJNNG) N 47° 46,077' E 15° 48,247' 2066 m [GCSCHN+Klost], tovább még piros, majd
Fischer Hütte magyar személyzettel N 47° 46,346' E 15° 48,584' 2049 m [GCSCHN+Fisch],
Kaiserstein N 47° 46,403' E 15° 48,593' 2061 m [GCSCHN+Kaiser], Hó-hegy láda, onnan zöld, Damböck Hütte piros, tovább Hochschneeberg hegyi állomás - kisvasút kb. 2,5 óra a vasúttól a vasútig.
Történelem
A Római Birodalom egykori tartománya, Noricum a korai középkorban a Frank Birodalom, majd a Német-római Császárság része, annak keleti tartománya lett. Ostarrich tartomány a X. században a Babenbergek kezébe került, majd az 1278-as Morvamezei csata eredményeként Habsburg Rudolf szerezte meg, így került a Habsburg dinasztia kezébe. 1365-ben a Habsburgok egyesítették tartományaikat (örökös tartományok). A XV-XVI. századtól a Habsburgok és Magyarország története összefonódott. 1804-ben I. Ferenc a soknemzetiségű birodalmat Osztrák Császárság néven egyesítette, majd az 1867-es kiegyezés eredményeként létrejött az Osztrák-Magyar Monarchia, amely az I. világháború után bomlott fel. Ekkor hozták létre Ausztriát, melynek területe az egykori birodalomnak csak a töredéke, államformája köztársaság lett. 1938-ban Németország megszállta (Anschluss), a II. világháború után a győztes hatalmak 4 megszállási övezetet hoztak létre a területén (angol, amerikai, francia és szovjet). 1955-ben született meg az osztrák államszerződés, amely kimondja, hogy Ausztria semleges állam. Jelenleg Ausztria 9 tartományból álló szövetségi állam. (Alsó-Ausztria, Felső-Ausztria, Salzburg, Stájerország, Tirol, Karintia, Vorarlberg, Burgenland és Bécs)
Földrajz
Ausztria területének jelentős részét a Keleti-Alpok láncai foglalják el, a Rax, Schneeberg az Északi Mészkő-Alpok része. Itt ered a két hegyet elválasztó Schwarza folyócska, mely a Fertő-tavat megkerülve a Lajtán keresztül ömlik a Dunába.
Éghajlat
Ausztria keleti vidékén kontinentális éghajlat uralkodik, ez különösen nyáron érvényesül. Persze a nagy magasságokban és a mély völgyekben ez már nem mindig igaz. És a csapadékban bő éghajlat is segít gazdaggá tenni a völgyi növényzetet.
Figyelem! A legnagyobb melegben is hidegre változhat az időjárás, az öltözetet és az időbeosztást e szerint kell megválasztani!!!
Növény- és állatvilág
Lejjebb még lomb- és fenyőerdő vegyesen zöldell, feljebb már a változatos jegenye- és feketefenyő az uralkodó. A fenyők felső határán borókafenyő, majd a törpe(gyalog)fenyő következik. Még feljebb encián- és erikamezők lepik el a havasi réteket. A mészkősziklákon kankalinnal is gyakran találkozhatunk.
Az emlősök közül nagyon sok erdei vad megtalálható a hegyekben: szarvas, őz, vaddisznó, kőszáli kecske, a rendkívül védett zerge, mormota. És persze a hegyekben láthatjuk a kőszáli sast, a saskeselyűt, a fajdot, ölyvet is.
Forrásvíz a háztartásokban
Bécs városa átlagosan 390 ezer köbméter vizet használ fel naponta, amely felhasználás időről-időre akár az 580 ezer köbméteres mennyiséget is elérheti. A világon egyedülálló módon, a bécsi lakások vízvezetékeiből tiszta, hegyekből származó ivóvíz folyik. Ennek alapját a 19. század második felében teremtették meg az 1. és a 2. Bécsi Magasforrás-vízvezetékkel. A Rax-Schneeberg-i és a Hochschwab-i területről származó két vezeték ma már egész évben 1,6 millió bécsi lakost lát el friss forrásvízzel. Az éves felhasznált vízmennyiségnek csupán a három százaléka származik nem forrásterületekről, hanem a Duna melletti talajvízművekből és a Wientalban található felszíni vízműből. A császári időkből származó vízvezetékekben a gravitáció erejével folyik a friss alpesi víz a forrásoktól a felhasználókig.
Ha marad időtök hazafelé, ne hagyjátok ki a Hohe Wandot, ne felejtsétek el a Brombergen scele ládáját a GCBROM-ot is felkeresni! És persze a szomszéd hegyen melegen ajánlom a Haid-steig-látó GCRAX felkeresését is!
Forrás:
Vasút menti gyalogtúrák, prospektus
Pethő-Szombathy: Ausztria
F&B Semmering, Rax, Schneeeberg 1:50 000 térkép
Jó túrázást, jó ládázást kívánok! Zergi
Átmenetileg a láda beteg, fényképes jelszó nélkülieket elfogadok!
14.08.25.
Zergi
Hektornak köszönhetően a láda pótolva, kereshető! KÖSZÖNÖM!
14.08.30.
Állapot: kereshető
1 játékos jelölte kedvenc ládájának
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
+
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
+
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
-
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
-
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
+
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
-
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
+
gyerekbarát láda
-
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
-
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Csodaszép napot töltöttünk a Schneeberg megmászásával, gyönyörű időnk volt, ráadásul most túráztam először Ausztriában. De biztosan nem utoljára. :) Libegővel mentünk fel Losenheim-ből az Edelweishüttéig, majd túráztunk egy kört a Fischerhüttét és a Klosterwappent érintve, lefelé ugyancsak a libegőről gyönyörködtünk a tájban. Köszi a rejtést! [Geoládák v4.0.3]
A hegy hűen viselkedett nevéhez, azaz még havas volt itt és ott. Viszont csak 10 fok volt. De legalább addig nem esett, amíg le nem ereszkedtem a Fischer Hüttétől a hóakadályon át.
Jól esett a friss (ÜRES) logbookba írni. Zergét én is láttam. De be kell vallanom, a szintkülönbség zöme Szalamandrával fel és le egyaránt.
Soproni szállásról Losenheim, 6EUR parkolás leszurkolása, felfelé Nandlsteig 3 óra, lefelé Fadensteig 2 óra oxigénpalack és fel/levonó nélkül
és tényleg nem kellett hozzá beülő meg semmi más
Pazar idő, kellemesen elfáradás :-)
ja egyébként harmadszorra sikerült feljutni: első próbálkozás 2007 február Eupolisz hótalpazás, 1800-ig jutottunk toronyiránt, onnan jeges volt - de nekem gyanús hogy nem is jó irányból mentünk
második próbálkozás 2010 május talán ferihegyiekkel Ötscher csillagtúra után Weichtalklamm felől - csöpögő eső és "időhiány", visszafordulás 1400-ról
ezúttal magam szerveztem a két gyerekkel és láss csodát, sikerült :-)
Fogtam!
Csak a hűlt helyét találtam a ládának, de pótoltam egy dobozban doboz ládával!
Jó időben másztunk fel a Nandlgraton a gerincre, majd a Fischerhütténél levő ládához, onnan tovább már gyephavason a Windbergre és ereszkedtunk le a Fadensteigen Losenheimbe.
Pár hete cimborákkal próbáltuk meghágni a hegyet a libegő felöl, de a lenti jó idő ellenére, fenn eső és viharos szél volt, így elmaradt a láda keresés. Most vonattal mentem fel, és a nap is sütött, de szél most is viharos volt, ráadásul a Fischerhütte felől, a szakadék irányába fújt, így nem mertem lemenni a ládához!
Salamanderrel mentunk fel, szerencsere szep, napos, tiszta idot fogtunk ki. Dambockhaus-tol eleg meredek, kell a kondi. A ladat sajnos nem találtuk meg, a szakadek szélétől még 4 métert mutatott a gps..nem mertem teljesen a széléig menni...kozel 1000 m-es űr tátongott pár méterre..félelmetes volt.
Kérem a képek alapján a találatot elfogadni.
Koszonjuk a rejtest, egy élmény volt ott lenni.
Esővel indult a mai napunk. Sokáig okoskodtunk, menjünk, ne menjünk...mentünk, újra bele a ködbe, mint idén annyiszor...Na jó, amikor kiszálltunk a fogaskerekűből, volt némi hófehér paplan alattunk, ami azért már bakancslistás volt nálam. A láda rendben, bár útközben láttuk a hókotró nyomát, és a fenti hütte teraszáról is lapátolták a havat. Vicces volt, hogy a hókotró traktor helyi taxiként üzemel.
Túratársainkkal közösen másztunk fel a csúcsra a Fadensteig útvonalán keresztül. Lefele jövet négyesben még egy kitérőt tettünk a a ládához, amit szerencsére gyorsan meg is találtunk.
Köszönöm a rejtésbe fektetett munkát, mely felhívta a figyelmemet erre a helyre! Bővebben később. Tamás [Geoládák v3.12.10]
Losenheimből ülőlifttel egy kis könnyítés, majd az izgalmas Fadensteigen keresztül egy hamisítatlan magashegyi túra a tetőre. A Fischerhüttébe szinte egyszerre érkeztünk a csapat másik felével, akik a kisebb gyerekeik miatt ezt az útvonalat nem vállalták, ezért a fogaskerekű felől támadták a hegyet. Kis melegedés és ebéd után együtt értünk fel a csúcsra. Lefele a Grafensteigen keresztül kényelmesen ereszkedtünk vissza a felvonóhoz. Csodás nap volt, csak kilátást hiányoltuk odafent.
A rejtés egyébként teljesen rendben van, mint ahogy azt az általam nagyra tartott ládagazdától már megszokhattuk. A láda veszélytelenül megközelíthető a leírásnak megfelelő helyen. Egy biztonságos tereplépcsőn kell lelépni, és már ott is van a kereső a doboz előtt.
Nagy élményt jelentett együtt túrázni itt. Szuper nap volt!
Kedves Rejtő!
Sajnos nem találtuk meg.
Apa és anya (feel2006+sziszko 2014.09.04-n már járt itt, most 5 évesen elhozott engem is. 10:30-kor szálltunk le a fogaskerekűröl, 14:45-öst pedig már visszafelé el is értük.
A ládát kerestük, de nem találtuk meg, fent még néha 3-6métert mutatott a GPS, de nem mertünk jobban a szakadák szélére menni.
Kérlek a képek alapján, fogadd el megtalálásom.
Köszönöm
Gréti író apukája (feel2006) :)
Fogaskerekűvel mentünk fel a hegyre. Nézelődéssel, fotózással, ládakereséssel simán el lehet tölteni 3-4 órát a hegyen. Kb 15 fok volt a hegytetőn nagy széllel, de a kánikula után ez nagyon is jó idő volt. Gyönyörű hely.
Köszönöm a rejtést! [Geoládák v3.12.10]
Családi hétvége Ausztriában. Vasárnap reggel Puchbergből a Salamandra fogaskerekű vonattal mentünk fel a Hochschneeberg Bergbanhof-ig. Onnan kapaszkodtunk fel a Klosterwappen 2076 méteres csúcsára, majd a gerincen átsétáltunk a 2049 méteren lévő Fischerhüttéig. Itt megpihentünk és egy tányér jó májgombóc levestől ismét erőt kapva kerestem meg a ládát a Kaiserstein közelében. Kapaszkodás közben két zerge futott el mellettünk egész közel hozzánk. A visszaúton még felkapaszkodtam az állomás feletti hegyre, ahol azt is meg lehet tudni, hogy milyen messze vagyunk Budapesttől. Érdekes, hogy tegnap a Rax-on rengeteg magyar szót hallottunk, itt a Sneebergen egész nap csak egyetlen magyar családdal találkoztunk.
Megtaláltam SzMartzy társaságában, köszönöm a rejtést! A kilátás lélegzetelállító volt, ha lehetne csillagos 6-ost adni, azt adnék rá. [Geoládák v3.12.10]
30 fős csoportot kísértem túravezetőként az Edelveisshüttétől a Fadensteigen keresztül a Kaisersteinre. Szombaton a megérkezett hidegfront nagy havazással járt, próbáltam a közelébe kerülni, de a frissen esett hóban esélyem sem volt megközelíteni a ládát. A Fadenwände alatt mentünk vissza a csapattal a felvonó felé. Rád bízom, hogy elfogadható-e jelszó nélküli megtalálásnak? Köszönöm.
A hegy másik oldaláról a Salamander Sessellift parkolójából (N 47.791897° E 15.832028°) végig a sárga útvonalon haladva oda-vissza 13 km, 1200 m szintemelkedéssel, sajnos erőltetett menetben 6 óra alatt, remek időben, végig gyönyörű kilátással. Inkább érdemes rászánni egy teljes napot. Rég volt ilyen izomlázam. Térdfájósoknak, főleg lefele túrabot kötelező.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! Szuper a hely, rejtés rendben.
Felvonóval Puchberg am Schneeberg-Losenheim-ből, ez 830-ról felvisz 1230-ig. Felnőtt jegy 9€ egy útra. Onnan a Fadensteig-en egészen végig a Fischerhütte-ig, ami kb. 150 m a ládától.
A hüttében egy leves kb. 6€, egy főétel 10-14€. Üditő 2dl 3,30€. Viszont a wi-fi ingyen van!
Az egész túra felvonostól, kajával, kis pihenéssel oda-vissza kb. 6 óra alatt teljesíthető.
Gyönyörű a kilátás, a Salamander néhol elég vadregényes és veszélyesnek tűnő helyeken vitt minket. Nagyon megérte felmennünk ide, pedig jó sokat utaztunk érte. :)
Soha nem jártunk még ilyen magas hegyen.
Sajnos a gyerekek (3 és 5 évesek) már nagyon elfáradtak a végére, így nem tudtunk eljutni a ládáig, és indulnunk kellett vissza az utolsó Salamanderhez. Viszont ez volt az első ilyen élményük, és szinte biztos, hogy ide soha többé nem fogunk már feljutni, szóval nagyon-nagyon bízunk a rejtő jóindulatában, hogy elfogadja így is nekünk. :) A mellékelt képek bizonyítják, hogy ott jártunk. :)
Mind a két feljutási lehetőséget kipróbáltuk Először Puchberg-ből gyalog a vonat felső állomásáig majd vissza gyalog, pár nap múlva vonattal (fel és le) és egy nagy kör fenn.
A ládához lemenni nem voltunk elég bátrak, lehet hogy öregszünk?
A mellékelt kép alapján bízunk a rejtő jóindualátában.
Kényelmes üzemmódban érkeztünk fel a hegyre. Bejártuk az általad javasolt útvonalat melynek vége előtt a Waxriegelhez is felmásztunk. Fantasztikus élmény volt, köszönjük, hogy ajánlottad a helyet.
Sajnos a láda közelében az utolsó métereket már nem volt bátorságunk megtenni a közeli mélység miatt, nem éreztük biztonságosnak a terepet. Ezért a mellékelt fotók alapján szeretnénk kérni a jóváhagyásod, melyet előre is köszönünk.
Születésnapi túra a Schneebergen a Weichtalklammon keresztül. Csodálatos őszidőben, szép kis társasággal kiraándultunk. A szurdokvölgy gyönyörű, változatos és sok meglepetést kínál.
A Kienthalerhütténél megmászattam a népekkel a Turmstein Klettersteiget :-) Remek móka volt! Lefelé a remek kilátópontokkal rendelkező Ferdinand-Mayr-úton sétáltunk vissza a Weichtalhaushoz.
Köszönjük a rejtést! Az 5napos osztrák sátrazásunk utolsó kirándulása. Fel és le szalamandra vonattal, két gyerekkel a háton. Gyors ebéd közben sikerült a ládát is felkeresni. Még nem száradt meg. :(
Gyönyörű túra volt! A három és fél éves kisfiammal fogaskerekűvel, majd gyalog, a nagyobbakkal (nyolc és fél, valamint tizenkettő) gyalog mentünk fel. A idő csodálatos, 20 fok volt, enyhe szellővel, a táj hihetetlenül szép. A összes virág most nyár közepén, szinte egyszerre akar virágozni. A kilátás pedig elképesztő. Még havat is láttunk; négy hófoltot. Nagyon köszönjük a rejtés. (Szegény láda már cserére szorul, nagyon el van ázva.)
Régi terv volt a schneebergi túra. Fogaskerekűvel oda-vissza. Gyönyörű virágtenger fogadott minket, a Fischer hütte alatt még hó. A doboz a gondos dupla csomagolás ellenére beázott de sajnos a viharos szél és időhiány miatt nem tudtuk kiszárítani
Hát.. Sajnos a ládáig nem sikerült elérni.. Elkapott minket a vihar, és a felszerelésünk enyhén hiányos volt, így a hüttétől visszafordultunk. Közel voltunk, de most nem. :D
A sìlifttől kB. 11:00 kor indultunk. A "könnyebb" utat választva megkerültük ny-ról a hegyet, majd az utolsó 1,7 km brutális emelkedőn nagy nehezen feljutottunk a hüttéig. A csapat 4 tagja közül ketten még a csúcsra is felmentek nekem ott már nem volt erőm ìgy addig a hüttében pihentünk. Ezután elsétáltunk a ládáig de 40-60 centis hó volt és mivel láttam hogy hol van a láda nem mertem lemenni érte. Visszafelé is elég kalandos volt de a hótalpak nagyon jók voltak! Nem használtam még eddig de nagyon sokat segítettek! Mire visszaértünk a felvonó már nem járt így sípályán tettük meg az utolsó kilométereket a kocsiig! KB 5:30 ra értünk a kocsihoz fáradtan de élményekkel!
Sajnos akkora szél volt, hogy csak egymásba kapaszkodva lehetett feljutni, így a ládához való kimászás meghiúsult. Kérném a megtalálást a fotók alapján elfogadni. Köszi! :)
Felfelé vonattal, majd körbe a panoráma körön és gyalog le Puchbergbe. Kellemes térdmasszírozó túra. A völgyben már reggel hőség volt, de a felső állomáson is szokatlanul meleg volt, talán csak a láda körül volt friss levegő, na meg gyönyörű panoráma. A doboz fedetlenül hevert a földön, egy cseh páros érdeklődve találgatta, hogy mi lehet az, de nem bántották. Logolás után visszaraktam az üregbe.
Puchbergből a Salamander vasút mellett gyalogoltunk fel, közben finom rétest és buktát ettünk. Megmásztuk a csúcsokat, majd az utolsó vonattal jöttünk le, így 24 km lett 1600 szinttel. Remek túra volt. A rejtés is tetszett, köszönet érte.
Sajnos a gps bevágta a durcit és nem volt hajlandó segíteni nekünk, így nem tudtuk megtalálni a ládát, + még a sűrű ködfelhő sem könnyítette meg a keresésünket. Egyébként tökéletes nap volt és gyönyörű környezet! A képek alapján kérném szépen a láda megtalálásának elfogadását. Köszönjük!
Hát ez remek!
Másodszor vagyok ezen csúcson. Épp nyolc év után.
Köszönet érte Lackónak és a csapat mentális tartásának.
Ma csábítóan közöl jöttünk a hegyhez, de elrettentően nem volt jó idő, majd eleget ejtőzve a hegyi pihenőben, eléggé átmelegedve, a mászás mellett döntöttünk: Fadensteigen két óra alatt felértünk.
A lefele már gyerekjáték volt szélcsendes oldalban.
Tavaly már feljöttünk a fogaskerekűvel a kápolnáig,
Most az olcsó és fáradtságos utat választva vadásztam le a ládát, lefele viszont vonattal mentünk :)
Régóta szerettünk volna a "szomszédban" is geozni, de sajna nem akart olyan simán összejönni.. Kérném a Rejtőt, hogy Feel2006 képei alapján fogadja el a megtalálásunkat jelszó nélküliként, igaz nem sok választott minket el, de a feszített tempó vissza a vonathoz megakadályozott minket a láda megtalálásában.
2014.09.04 kerestük volna fel a ládát.
4 napos hosszú hétvégénk első napja volt, épp úton szállásunk, Niederöblran felé félúton.
Kicsit feszített volt a tempónk, mert a 10-órás szalamandrával jöttünk fel, majd a 13:15-ösre volt a vissza jegyünk. Ezután még Semmering és a szállás esti elfoglalása következett.
Szerencsétlenségünkre a felhők folyamatosan beterítették a fenti tájat (irigykedve néztük más megtalálók tiszta időben készült képeit), így volt amikor 10 métert láttunk csak. :( Sajnos a láda nem lett meg, oda indultunk, de 2020 méterig jutottunk a GPS szerint (Puhányok voltunk, és lassan haladtunk, és a vonathoz is kellet az idő, hogy visszaérjünk!)
Reméljük a jövőben még visszajutunk és akkor le is sétálunk innen.
Bízva a rejtő jóindulatában, kérjük a megtalálás elfogadását a képek alapján.
Házassági évfordulónk alkalmából ajándékoztuk meg magunkat a schneebergi kirándulással.A hegyre oda-vissza vasúttal mentünk.Nem volt olcsó de megérte az élményért cserébe.Schneeberg utáni következő úticélunk a Sebastian-vízesés volt érdemes megnézni nagyon szép.A vízeséstől kb.15 percre lévő parkolóból a kék jelzésen könnyed sétával érhető el.
Sajnos én sem találtam meg :( Kb 10 percet szántam rá... de az egész hegy nagy felhőben volt és már a szakadék szélén botorkáltam, végül feladtam... Kérlek a képek alapján fogadd el lszi!
A kilátás miatt még vissza kell menjek oda, mert semmit nem láttam a sűrű felhőben :)
Kőszegi hegységben való nyaralásunk utolsó napjára került a Schneeberg meghódítása az időjárási viszonyok miatt. A szurdok parkolójából indultunk el, de az azt elkerülő ösvényt választottuk. Nem volt könnyű, de felértünk. Leírhatatlan érzés volt számunkra együtt megmászni az első 2000 csúcsunkat. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, sütött a nap, az elénk táruló panoráma meseszép. Meghatározó élmény!!! Sajnos a ládát mi sem találtuk meg, ezennel kérjük szépen a jelszó nélküli elfogadást a képek alapján! Köszönjük!
Hétvégi hegymászás sajnos nem hozott sikert. Viszont csodás kilátásban volt részünk. Bővebben Cav004 bejyegzésében. Kérném a jelszó nélküli találat elfogadását
Ausztriai hétvégénk második napján, négyen másztuk meg a Schneeberget. A kaiserbrunn-i kempingben aludtunk, reggelink közben már szemezhettünk a heggyel. Akkor még felhőben volt a csúcs. Megérte felmászni, szép időnk volt, jó kilátással, a fiúk szerint a sör is kiváló. Sajnos a ládát nem találtuk mi sem, kérnénk a képek alapján az elfogadást.
Akik gyalogosan vágnak neki az útnak, azok félúton találhatnak egy jéghideg forrást. Melegben a mászás legjobb része volt, azt azonban nem tudom, hogy vajon mindig folydogál-e.
Fantasztikus volt felmászni a legmagasabb csúcsra és túrázni a hegyen. Csak ajánlani tudom, mivel többször jártam már itt. Most a képek kedvéért teszem fel. Búcsú a hegytől az Édelweis Hütténél szivárvánnyal.
Családi kirándulás a Weichtalhaus-tól indulva. A csapat egy része csak a Kienthaler Hüttéig jött. Hárman támadtuk a csúcsot, sikeresen. A ládát sajnos nem találtuk: vagy rossz helyen kerestük, vagy nem voltunk elég bátrak, pedig egyikünk lejjebb is mászott egy kicsit... Sajnos a zsákom hátán szárított pólómat a nagy szél a gerincen lefújta (egyikünk sem vette észre), de ennyit megért a nap. Lefelé még jobban szedtük a lábunkat, úgyhogy a többiek nem vártak ránk sokat. Felhők többször vonultak felettünk, de szerencsére csak a visszaúton, a forrás környékén cserepgett kb. 10 percig az eső. Köszönjük a rejtést, nagy élmény volt úgy is felmenni a csúcsra, hogy volt kilátás. :-) (Régebben ex-kollégáimmal már voltam, de akkor a nagy ködtől semmit nem láttunk.) Még mi is láttunk havat!
Hát ez nagyon jó volt, de most, hogy a logot írom még a hajam is fáj! :-)
Pünkösdi 7 vége fő programja volt a Hó-hegy megmászása. Weichtalhaus-tól indultunk a Weintalklammon keresztül. Minden pillanatát élveztük... Majdnem! :-) Nagyon jó volt. néhol még víz is volt benne. Majd irány a tető. Hát az nincs alacsonyan. 18 km lett a vége és közel 1700m szint fel és le. Nagyon klassz időnk volt hozzá. A nap szinte végig sütött. Kivéve a mászás legvégén, amikor a nyílt terepen mentünk. De ez még szerencse is mert különben odakozmáltunk volna. :-) Néhol még most is komoly hófoltok vannak fent.
És hát a láda... Sajnos nem találtuk meg, pedig ahol a fénykép is mutatja átfésültem a terepet. Ha ez így és a fényképek érnek annyit, kérlek fogadd el a találatot.
Köszönöm Nektek, hogy ide invitáltatok ezzel a rejtéssel. Doboz nélkül nem biztos, hogy felmásztunk volna. :-)
Anita és Reggel
A többi kép otthonról, mert itt nagyon lassú a net.
Születésnapomra kértem egy 2000 méter magas hegyet, de mivel a hegy nem jött hozzám, így én mentem a hegyhez:-)
Felfelé vasúttal, lefelé gyalogosan, a Baumgartnernél megebédeltünk, csudi jó nap volt!!
Tetszett a tó!
Mivel Puchbergben volt a bázisunk, ide is feljöttünk. Persze a Salamandrával :-) ....... drága! A megtalálás örömére ittunk egy sört a Fisher hüttében. Életem legdrágább söre volt... Egyébként az előző napok klettersteig mászásai után ez gyógy terep. A kilátás szuper!
Megtaláltuk :)
Pár nap hűsölés reményében jöttünk ide, de mint kiderült a kánikula itt is csúcsokat döntögetett épp. Azért mi nekivágtunk.
Sorrend: Salamandra fogaskerekűvel fel, és mivel a közelben volt a .com-os Elizabeth-Kirche mikroláda, elsőként azt vadásztuk le, majd irány felfelé a Klosterwappen 2076 métere a .com-os 9 Summiths - Niederösterreich ládájával és végül tekintettel a folyadékpótlásra a 30 akárhány fokos melegben egy korsó sör után a mi jó kis magyaros dobozkánk is meglett :)
Lélegzetelállító táj, szédítő mélység és magasság szuper ötletes rejtéssel! Valóban nincs szem előtt, pedig sokan voltak fenn!
ÉÉÉÉÉS igen, ez volt a legszebb ládika a mai nap, és büszkék is vagyunk rá! Köszönjük, csodás túra volt!
Másnap még megkerestünk 4 .com-os ládát, így a hétvégi ausztriai túránkat 7 ládikóval zártuk :)
Kár, hogy ez nincs fenn a com-os oldalon!
Kemény mászással, de meglett. A felvonótól jöttünk a Fadensteigen. Nagyon szép a kilátás, körpanoráma van. A vasárnapi jó időnek köszönhetően rengeteg ember volt fenn a hegyen, a Salamanderbahn-ra állítólag nem lehetett jegyet kapni. A láda tényleg eléggé kitett helyen van, így a tömeg nem zavart. Köszi a rejtést!
A mára betervezett láda megtalálva! Pazar kilátás és....
HOSSZAS TERVEZGETÉS UTÁN A KLOSTERWAPPE ÁRNYÉKÁBAN MEGKÉRTEM BARÁTNŐM KEZÉT... IGENT MONDOTT! :)
A környezet természetesen csillagos ötös, mint ahogy a rejtés is mintaszerű. Mi egy közepes verziót választottunk, felfelé a Salamanderrel, lefelé gyalog. Az első nehézség mindjárt a Puchberg-i parkolással támadt, ugyanis nem volt az állomásnál szabad hely. Szerencsére találkoztunk magyarokkal :) , akik segítettek, és elárulták, hogy van egy Spar-közért nem messze az állomástól. Így sikerült hát leküzdenünk az első akadályt. Igazából több nem is volt, minden más meseszerűen sikerült. A képek természetesen nem adhatják vissza a hangulatot, aki teheti menjen oda személyesen. Köszönet a rejtőnek, hogy adott némi kezdőlökést ehhez nekünk is...:) Vali, Zsolt
A Vasutas Természetjárók soproni Országos Találkozója alkalmából egy 17 fős csoporttal Losenheimből előbb a felvonóval indultunk nem sokkal 9 után, majd az Edelweis hüttétől a Fadensteigen másztunk fel 800 métert kb. 2,5 óra alatt a Kaisersteinre.
Láda karbantartás jött volna, de a doboz a dobozban megoldás jól működik. Hogy kinek mi volt az indíttatása, hogy a kötelező szöveget borító genotermből miért vette ki a papírt - mely így azért eléggé vizes lett - és tette bele a két dobozt teljesen feleslegesen, azt nem sejtem!:(:(:(
A ládától átugrottunk a Klosterwappenre, vissza a Fischer hüttéhez és a kis kerülőt tartalmazó Fadenwegen a dörgés hatására 40 perc alatt ereszkedtünk 500 métert:) Az erdei utat elérve el is kezdett esni az eső, a remek csapat mégis jóval az utolsó idő előtt elérte a levonót.
REMEK NAP . AZ IDŐJÁRÁS A KEGYEIBE FOGADOTT.
ÉN ,MA A KÖNNYEBBIK MEGKÖZELÍTÉST VÁLASZTOTTAM. (SZALAMANDRA VASÚT).AZÉRT ÖSSZEFUTOTTUNK ZERGIVEL EGY PILLANATRA A CSÚCSON. :)
1NAP,1PONT,DE CSODÁLATOS ÉLMÉNY!!
Későn indultunk a társasággal, s kényelmesre vettük az út első felét.
Útközben azért úgy gondoltam esélyes a csúcs meghódítása.
Balázzsal megbeszéltük, s úgy döntöttünk, hogy belevágunk, s ha útközben úgy tűnik, nem jön össze, visszafordulunk.
Az időt ma az határozta meg, hogy 12:00 körül járt az idő, s a tervek szerint az autókkal 18:30-19:00 körül indulnánk.
Nagyon erős tempóval a táblákon jelzett 2 órát jóval alul múltuk.
Nekünk a 2 óra arra is elég volt, hogy a két csúcs között is átmenjünk, összeszedjük a 4-ből 3 ládát (1 a hó alatt volt, s ott is maradt).
Lefelé egy helyen ihletet kapva elkezdtem nyargalni lefelé a szálláshelyig.
Hááát, qrva gyorsan leértem!
:-))))))))
Sőt, a parkolónál még a rejtővel is összefutottam a véletlenek láncolatán keresztül...
:-)
Ha feldolgoztam a track-eket, teszek fel róla képeket...
Hihetetlen, hogy 7 hónapja senki nem találta meg a ládát és ma egy kedves budapesti család kezéből "csavartuk ki". A Schneebergről csak annyit, hogy átlagember kevés ennél szebb panorámát nyújtó helyre jut el. A Schneebergbahn-al mentünk fel, majd az állomástól a Damboeckhaus érintésével a Fischerhüttéig. Ettünk egy finom, levest, meg sültkolbit, természetesen leöblítettük egy Almdudlerrel, logoltuk a ládát és már mehettünk is vissza a vonathoz. Maszatka, legyőzve önmagát a viharos szélben teljesítette a túrát. Szerintünk ilyen egy tökéletes nap. Köszönjük Schneeberg!
A láda sikeresen átvészelte a telet, így idén elsőként találtuk meg, csak a log után elfelejtettük a nevünket beírni.
Dorka születésnapi kívánságát teljesítettük ezzel a túrával, igaz 3 hetet csúsztunk a kedvezőtlen időjárás miatt.
Apa fájós derekát kímélve a Szalamandra-vasúttal mentünk fel a kápolnáig. Amikor felértünk, a végállomás környéke felhőbe burkolózott.
Először a Sissy kápolnát néztük meg, közben eltűntek a felhők és kisütött a nap. Klosterwappen felé vettük utunkat. Útközben a mélyedésekben megmaradt havat kihasználva szánkózott az egész család -ehhez mindössze egy nylonzacskót vittünk magunkkal.
A csúcsra felkapaszkodva a kereszt tövében megettük a megérdemelt "csúcscsokit". Innen a Fischerhüttéhez mentünk, ahol beírtuk magunkat a "nagykönyvbe" és pecsételtünk. Egy frissítő kakaó/kávé/Almdudler/sör után kerestük meg a ládát. Szerencsére a láda előkerítésekor éppen egy felhő vett körül bennünket, így nem volt tériszonyunk. Lefelé nézve a felhőben még egy szivárványt is láttunk.
Bizonyítva, hogy nem vagyunk puhányak, visszafelé nem vasúttal, hanem gyalog tettük meg az utat egészen Puchbergig. Az első szakasz elég meredek volt, de a gyönyörű virágok fényképezése és határozása miatt nem tűnt annyira vészesnek. Találkoztunk egy békésen legelő zergével is.
A visszafelé vezető úton Bencében csak a híres bukta megkóstolása tartotta a lelket. Még éppen zárás előtt odaértünk.
Nagyon elfáradtunk, de nagyon klassz volt ez a nap! :)
Úgy látom behuzós mindent leírt. Cak annyit tennék hozzá, hogy lefelé előbb a zöld, majd utána a sárga jelzésen jöttünk. Így sikerült 14.3 km tenni. És tényleg nagyon elfáradtunk.
Az utunk felfelé borzalmas volt. Délutánra havazást igért a meteorológia. Eső kisérte végig az utunkat, a csúcsközelben hozzájöttek még a felhők is. 20m-es látóhatár néha. Felérve csúcsra orkán erejű szél fogadott minket. A Fischer hütténél 4C fogadott minket. A láda megtalálása után a gps akkuja a hidegtől felmondta a szolgálatot. Valahogy számítottunk rá, mert évek óta most először vittünk magunkkal papírtérképet. Lefelé a sárga jelzésen jöttünk. mert nem akartuk ismét a szurdokon átvergődni, mert így is már elemlámpákkal világítva értük el a parkolót. Kíváló túra volt. Elfáradtunk rendesen. Köszönjük.
Nagyon fáradtak vagyunk, mert egy hatalmasat túráztunk a Schneebergen!
Kihasználtuk a szeptemberi napsütést és felkerekedtünk, hogy megkeressük ezt a ládát. Losenheim felől mentünk fel a lifttel, majd a Fadensteigen kapaszkodtunk a sziklákon. Hát, nem tériszonyosoknak való hely, az biztos. A gyerekeink nagyon rendesen megvártak minket egy-egy nagyobb szakasz után. A fenti mezőn ebédeltünk, majd az útikönyvünk szerint könnyű emelkedőn haladtunk továb a Fischerhütte felé, 100 méterenként megállva, hogy a szívünk újra oxigént szerezhessen.
A hütténél pihentünk, aztán megkerestük a dobozt. Nem olyan vészes, mint első pillantásra. Megismerkedtünk Amyvel, aki a hüttekutya, mellesleg 11-szeres kismama. A kiskutyák megharapdálták Domi ujjait. Visszafelé egy másik utat választottunk, de nem bizonyult sokkal könnyebbnek, főleg miután lekéstük az utolsó felvonót és a faluba is gyalog ereszkedtünk vissza. Versidézet-kitalálósat játszottunk útközben, hogy ne a sajgó izmokra koncentráljunk (annyira).
Nagyon szép napunk volt, köszönjük a lehetőséget!
A képek alapján ezt a ládát vártam talán legjobban. Sajnos reggel a környéken szemerkélt az eső, és a hegy is felhőben volt, de nekivágtunk. Losenheimnél parkoltunk, de a rossz idő miatt a felvonó sem ment. (rossz időben csak minden második fogas megy amúgy). Az edelweishütte után nem akartunk a fadensteigen menni, így a kényelmesebb sárga, majd zöld jelzésen haladtunk. Igazából nem volt esély, h följussunk a csúcsra. DE! Megtaláltuk a Bergrettung ház téli szállását (sárga-zöld találkozása után 10 perc a zöldön). Volt 2 polifoam, 6 pokróc, és zárható volt a külső ajtó. Ezek alapján fölmentünk a csúcsra (18:00 körül értünk fel) 15m/s szél, 4C, -1C hőérzet: jól esett a meleg tea. Visszamentünk a menedékházhoz és jól bevackoltuk magunkat. Itt bent is nagyjából 11C volt, épp elég volt 2 embernek a felszerelés (egy hálózsák azért melegebb). Másnap lefelé pedig láttuk az alpesi teheneket :)
Az utat a Weichtalhaus-Weichtalklamm- sárgán a Heinrich-Krempel-Hütte és a zöldön a csúcsig tettük meg. Nehéz de nagyon szép útvonal. Visszafelé a szurdok helyett a sárga jelzést választottuk.
Csúcs ez a láda! Gyönyörű környezet, jó rejtés. Kissé elfáradtunk, mivel az autóhoz amely puchbergen parkolt, majdnem végig gyalog mentünk vissza. 1400 m szint lefelé... 10km-en...nem vagyunk hozzászokva...Kösz a rejtést!
Megtaláltuk Birkabandával és Villemóval. Köszi a rejtést! A láda helye nem egy életbiztosítás! Óvatosan! CSUDAJÓ túra volt!!! A hegy megmutatta, mit is tud időjárásban produkálni, de ez volt a varázsa. :) Kicsit önmagunkat is legyőztük. :)
Pünkösdkor hógolyózni! Na ezt sem gondoltam volna :)
Megtaláltuk Kismanccsal és Villemoval együtt.
A Fadensteig felől közelítettük meg a Fischer-hüttét, majd a csúcsot. Nyárból indultunk, majd ősz lett, és kaptunk ízelítőt a télből is (napsütés, eső, havaseső, jég). De megérte.
Tériszonyosok ne közelítsék meg a ládát! :D.
Köszönjük a rejtést.
Kata&Dani, Fonyi társaságában próbáltuk megtalálni a ládát, de a nagy szél miatt sem szerettük volna sziklamászásra fogni a figurát. Az utvonalat Dani lent már nagyon szépen leírta, ehhez hozzátenni már csak annyit tudok, hogy nagyon örülök, hogy végre feljutottam a Schneebergre, a csodás időjárás már ráadás volt.
Kérem a rejtőt a képek alapján fogadja el a megtalálást.
Losenheim településről indultunk, felvonóval felmentünk az Edelweiss-Hüttéig. Innen a Fadensteig-en másztunk fel a fennsíkra. Ez az út kitett, mászós, de egy-két rövidebb szakasztól eltekintve jó járható volt (klettersteig-cucc nem kell!). A fennsíkon jó fél-háromnegyed órás gyaloglással értük el a Kaiserstein csúcsot, ahol a láda is van. Sajnos a dobozt nem sikerült megtalálni, mert vagy még hó alatt van, vagy eltűnt. A 3-as terep nehézségből arra következtettünk, hogy a szakadékba nem kell lemászni :-)
A fennsík egyébként még részben havas volt, de a meleg hatására a hó erősen olvadt. Ezen a hétvégén nyitott ki a Fischerhütte, ahol elfogyasztottuk jól megérdemelt sörünket és teánkat. Természetesen a Klosterwappen "meghódítását" sem hagytuk ki. Lefelé a Fadenweg normál gyalogúton mentünk vissza az Edelweiss-Hüttéig. Az út kezdetben a gerincen haladt végig, majd a völgyben folytatódott tovább. A völgyben még nagy hó volt, kb. 2 méter.
Összegezve: remek túra volt, nagyszerű időjárással.
Kérnénk a rejtőt, hogy a képek alapján fogadja el a találatot. Köszönjük!
Erre a ládára már nagyon régen "vágytam". Gyalog mentünk fel a fiammal, a szintidőtől, messze elmaradva, aminek én voltam az oka. Életemben először vállalkoztam ilyen megerőltető túrára.
A láda jó állapotban van, a környék természetesen felülmúlhatatlan.
Köszönjük a rejtést!
A Weichtalhaus-nál parkoltunk, majd végigjártuk a Weichtalklamm-ot, nagyon szuper hely. A Kienthalerhütte még zárva volt, de mikor már lefelé jöttünk, kinyitott. Itt ettünk felfelé is meg lefelé is. Ebéd után megkezdtük a csúcstámadást, ami elég hosszúra nyúlt. Fent gyors fotók, aztán irány a láda! A rejtek száraz időben egyáltalán nincs veszélyes helyen, nem kell sokat lemászni érte. :) Logolás után a Fischerhütte-ben ittunk nagyon finom Almdudlert. Sajnos idő hiányában indulnunk kellett le a kocsihoz, így a Szalamandra-vasutat nem láttuk, ezért még vissza kell jönnünk ide! Cikázó villámokkal körülvéve kezdtük meg a gyors ereszkedést. A Ferdinand Meyr weg-en kapott el az eső, meg ránk is sötétedett, úgyhogy az út végét már alig vártuk, jó hosszan kanyarogtunk a sötétben, de eltévedni nem lehet. Egyszóval csodás napot töltöttünk el, a láda klassz helyre hozott minket, úgyhogy hálás köszönet érte.
Utolsó napunkon felmentünk a Schneebergbannal, bizony kicsit szívtuk a fogunkat, mert retúrt vettünk. Gondolván jót túrázunk fönt. Ekkor még jó időnek ígérkezett. Amikor felértünk, már gyülekeztek a felhők, reménykedtünk és még tudtunk pár jó képet is készíeni. Már kis idő mulva egyre zordabb időjárás lett, és elkezdett esni, eleinte szitált, utána már egyre jobban esett. Mikor bőrig áztunk térdtől lefelé, mert esőkabátunk azért volt, azt mondtuk tovább nem megyünk, így visszafordultunk. A ködben esőben már nem is fotóztunk. Ha megérdemeljük, kérjük a megtalálás lehetőségét. Köszönjük a szép utat.
Miután a Salamander vasúttal felmentünk a Sneebergre, elindultunk, hogy megjárjuk a csúcsokat is. Sajnos az idő mihozzánk sem volt kegyes, a sok felhő miatt csak keveset gyönyörködhettünk a kilátásban. Mikor felértünk a Hoch-Schneebergre teljesen beborított a köd, az orrunkig alig láttunk, és a Fischerhütténél a visszavezető utat is alig találtuk meg :). Mindettől függetlenül nagyon jó volt fent a hegyen, nagyon szerettük.
A láda megtalálása sajnos nem valósult meg, de remélem így is elfogadható a megtalálás. Köszönjük.
A völgyben még 30 fokos, felfelé is alig csökkenő melegben Losenheim felől a piros úton megkerülve a hegyet, majd a sárgán először a Klosterwappen csúcsra értünk, majd átsétáltunk a Kaisersteinre, ahol Fischer hütte hideg söre után találtuk meg a remekül kereshető, csodás panorámával rendelkező ládát.
Csodálatos hely, Kaiserbrunn szállásunkról indulva másztuk meg a hegyet. A ládát sajnos nem találtuk meg, mert mire felértünk jött egy kisebb zivatar és kb. 60-70 km/h szél. Nem mertünk lemászni érte, de a hógolyózás meg volt. Sör a Fischerhüttében, majd egy webcam fényképezkedés a Schneebergbahn-nál! Hatalmas élmény volt, főleg az, hogy 18:30-ra mire a sátorhoz értünk jött a vihar és szétázott a szállásunk. Úgy menekültünk szó szerint haza a viharban.....
Kora reggel Sopronból indultunk Puchberg-be, ahonnan a 9 órakor induló Szalamandra fogaskerekű vasúttal a felső hegyállomásig (1796m) utaztunk. A vonatból kiszállva csodálatos panoráma fogadott, tiszta idő, verőfényes napsütés A Sissy kápolna megtekintése után elsőként a Klosterwappen 2076m-es csúcsát céloztuk meg a sárga jelzés mentén. Az ösvény mellett csodaszép sziklákkal tarkított, virágos rétek pompáztak, a sziklahasadékokban még a hó fehérlett. A csúcs felé közeledve még zergéket is láttunk. A csúcskeresztnél fotózkodást követően indultunk a Kaisersteinhez, de ekkor már sötét felhők gyűltek a fejünk, valamint a közeli csúcsok felett. Éppen megérkeztünk, amikor elkezdett esni, így rövid időre Fischer Hütténél kerestünk menedéket, de szerencsére rövidesen csendesedett az eső, és elindulhattunk megkeresni a ládát. Fantasztikus a rejtek, mint egy páholyból csodálható a lélegzetelállító kilátás. ( láda teljesen felújítva, kitűnő állapotban van) A zápornak és az időközben kisütő napnak köszönhetően a szakadék felett először egy, majd még egy szivárványhíd rajzolódott ki hogy a lenyűgöző látványt még fokozza. Egyszerűen nem tudtunk betelni a látvánnyal, az eső permetezett tovább, mi pedig csak álltunk és csodáltuk a természet e csodás remekművét.
Lassan azonban indulnunk kellett lefelé mivel még elég hosszadalmas ereszkedés állott előttünk (a kiinduló állomás. A zöld jelzésen, törpefenyők által szegélyezett sziklaösvényen kezdtünk, majd az erdőhatárt elérve a sárga jelzésen folytattuk utunkat. Vadregényes gyönyörű fenyvesek között, csodálatos sziklafalak által határolt úton haladtunk. Célunk a Sesselbahn ülőlift állomása, ahol a sipálya mellett lévő ösvényen elérhetünk Losenheim-be. Azonban az ösvénynek nyomára nem akadtunk, így ahogy tudtunk ereszkedtünk lefelé, helyenként ember magasságú növényzet, valamint a legelőket határoló villanypásztorok állták utunkat. Miután sikeresen leküzdöttük az akadályokat, megérkeztünk a kiszemelt célállomásra ( terveinkben autóbuszos visszautazás szerepelt Puchbergbe) azonban az utolsó járat 10 perccel korábban elment. Így folytattuk sétánkat és még néhány km-t és 3 falut kellett átsétálni. 19:30 ra érkeztünk a parkolóba várakozó autónkhoz, ahol a gyors átöltözést követően a közeli vendéglátó egységben némi frissítőt vettünk, és kissé fájó szívvel, de csodás élményekkel gazdagodva indultunk szálláshelyünkre Sopronba.
Köszönjük a rejtést! Csodálatos élményekkel gazdagodtunk.
Kétdobozos láda került kihelyezésre új, száraz logbookkal. Csak pici ajándék fér el benne!!!
Kérem szépen a gondos, télálló visszarejtést! Köszönöm!
Most egy új úton, Losenheimből felvonós besegítéssel mentünk fel az Edelweis hüttéig. Onnan a Fadensteigen jutottunk a Kaisersteinhez és a Fiscer Hüttéhez. Sajnos elég sűrű köd volt végig, kilátás egy szál se. Dobozcsere és ebéd után a Damböck Haus érintésével előbb az Ober Herminensteigen ereszkedtünk (néha már voltak tisztább percek is), majd a Nördl Grafensteigen (itt már kitisztult az idő) a Rettungshütte közelítésével értünk vissza Losenheimbe.
A tegnapi Bromberg utan ma a Schneeberg volt a celpont. A tegnapi ragyogo idovel ellentetben azonban ma delelott nem volt szerencsenk az idojarassal. Felhoben-kodben, idonkent szemerkelo esoben vagtunk neki a parkolobol a felvononak, majd aztan tovabb a hegynek.
Sajat figyelmetlensegem es a felho/kod miatti rovid latotavnak koszonhetoen felfele menet sikerult elszakadnom a csoporttol. Utolertem par osztrak turistat, akiket hiaba kerdezgettem a magyar turistacsoporttol. A szembejovokkel sem jartam sikerrel. Terero nemigen volt, probaltam megereszteni egy-ket SMS-t, de nem jott valasz. 1700m korul aztan harom magyar srac jott lefele, akikkel elbeszelgettem egy darabig, de ok sem talalkoztak magyar turistakkal.
A joparszaz meterrel lejjebb kuldott SMS-ek egyikere aztan mar a gerincen kaptam valaszt. Kiderult, hogy a csoport (egyik fele?) mogottem van. Bevarni azonban nem akartam oket, mivel szelvedett hely nem volt a gerincen, igy inkab folytattam az utamat a kb 1 oszloptavnyi latotavolsagu kodben/felhoben. A paratartalom nem konnyitette a dolgomat, kb percenkent alltam meg torolgetni a szemuvegemen patakzo vizet.
Az utolso meterek voltak a legfarasztobbak, pedig itt mar szintemelkedes is alig volt. A ladatol sajnos zero kilatasban volt reszem. A rejtes par perc keresgeles utan meglett, a lada azonban teljesen szetazott, igy a logolas elmaradt. Ezutan elmentem a Fischer Huttehez, ahova elsokent erkeztem a csoportunkbol. Kb 15-20 perc mulva futottak be az elso turatarsak.
Miutan mindenki megerkezett, Zergi kiment ladat cserelni, igy ujra felkutattam a dobozt, hogy logolni is tudjak vegre. Pihenes es revitalizalodas utan immar egyutt indultunk lefele a hegyrol. Szerencsere az idojaras delutan kegyesebb volt hozzank, es lefele menet aztan kiertunk a felhobol a napsutesbe, es vegre panoramaban is volt reszunk, ami felfele jovet teljesen kimaradt.
Táncival megtaláltuk a ládát, de sajnos teljesen el volt ázva, beleírni nem tudtunk :( Életembe nem volt ekkora izomlázam, mint ezután a túra után ;-) de megérte!
A képek alapján kérjük a megtalálás elfogadását. A láda sajnos be volt fagyva a helyére, részben az előző napi hóvihar miatt, bár Noémi felajánlotta a forróvizet, nem akartuk, hogy sérüljön a zacskó...
Sajnos semmit nem tudtunk a ládáról - még azt sem, hogy .hu-s vagy .com-os, csak benne volt a GPS-ben - de most a képek alapján azt hiszem, jól sejtettem, hogy valamennyit le kellett volna mászni a tetőről. Ha ez igaz, akkor ezt azért nem 3-as nehézségűnek mondanám. Anélkül, hogy biztos lettem volna benne, hogy van értelme lemászni, inkább nem kockáztattam az erős szélben.
A rejtéstől kb 1m-re lehettünk, de a párás idő, és a csúszós sziklák miatt nem kockáztattuk meg a kimenetelt, tényleg elég kitett hely:))
A fényképek alapján kérjük a megtalálás elfogadását.Köszönjük!
E.T. ezt is megtalálta! Gyönyörű panorámás láda! Ilyen magasan még nem ládáztunk, itt nem volt "gyenge GPS jel, szabad rálátás kell" felirat a GPS-en :) Mi a vasúttól a ládáig a csúcson át kényelmes sétával 4 óra alatt jártuk be az utat. A leírásban szereplő 2,5 órás bejárás talán futva történt, vagy nem ment el a csúcsig... Ami a feljutást illeti: érdemes nyelvtudás hiányában egy német nyelvet jól beszélő barát segítségével telefonon jegyet foglalni. (ha van valakinek osztrák banknál vezetett számlája akkor online jegy esetén még sorba sem kell állni) Mi 8:30-as Puchbergi érkezés után nagy szerencsével a 12:00-s vonattal tudtunk felmenni, mert páran nem jöttek a lefoglalt jegyükért. Sima jegyvétel estén a 13:30-ra volt szabad jegy 8:30-kor. A jegy 32 euro oda-vissza / fő. Köszönjük a rejtést!
A rejtés nem is olyan vészes, azért biztonsággal megközelíthető, bár szédítő. De ha valaki a Schneeberg-et szeretné megmutatni, akkor csakis ide teheti a ládát! Hogy ezt megértsd, autózz be Losenheimbe, és nézz fel a ládához!!!
Csodálatos nap, 6 gyerekkel másztuk meg a csúcsot a leírást követve, a szalamander vasúttal ajánlott kört bejárva. Páratlan élmény volt!!!
Csapatunkkal egész napos kirándulást tettünk a Schneebergen.
Losenheimben, kb. 900m-en hagytuk az autókat, vagyis észak felől mentünk fel a csúcsra. Egy sípálya mellett haladó kaptatós ösvényen, majd egy sziklás, "kellemesen mászós" részen kapaszkodtunk felfelé. A panoráma végig pazar volt a hegy mellett elterülő völgyre, de a platóra felérve "beleértünk" a hegycsúcson nyugvó felhőbe, ami már lentről is látszott. A szélnek köszönhetően viszont folyamatosan újabb és újabb kilátás tárult elénk, ahogy közeledtünk a Fischer Hüttéhez. A geoláda viszonylag könnyen meglett. Kicsit elázott állapotban van...
A hüttében levest ettünk, Almdudlert ittunk, majd felsétáltunk a Klosterwappenre. Itt szerencsére valamelyest tisztult az idő, így láthattuk a Schneeberg mellett elterülő Rax tömbjét, ahol már többen jártunk nem is egyszer.
A zöld jelzést követve, vagyis kerülőúton ereszkedtünk vissza a parkolóhoz. Útközben zergékkel és egy szalamandrával találkoztunk.
Élmény volt, köszönjük a rejtést!
Emese, Margi, Márti, Orsi, Petra, Szilvi, Attila, Csabi, Tamás
és BBálint
Egész napos túra a Schneebergen! A hegymászós utat választottuk felfelé a Kaisersteinig, lefelé egy kényelmes gyaloglós zöldet! A Sesselbahnt használtuk! A láda helyét nagyjából sejtem, de az időjárás és a szakadék közelsége miatt őszintén bevallom nem mertem lemászni! A GPS szerint eléggé le kellett volna... Ezért kérem a rejtőket a fényképeim alapján történő elfogadásra! Köszönöm!
Reggeli közben a szemerkélő esőben kicsit tanakodtunk, hogy vajon a szombati naphoz hasonlóan vasárnap is kegyes lesz-e hozzánk az időjárás. Aztán úgy döntöttünk, hogy bízunk benne.
8 előtt nem sokkal útra keltünk a Weichtalklammon felfelé, követve az "olcsón, de fáradtságosan" útvonal leírását.
9.45-kor a Kienthaler Hütténél voltunk, nem sokkal később kb.1600 méter magasan ránk telepedett a felhő, 1800 métertől pedig egyre erősödő szél is fokozta a téli időjárás érzetét.
11.30-ra felértünk a csúcsra, ahol már viharos szél, kb.7°C és a sűrű felhő nedvessége fogadott. Áztunk, fáztunk, így nem maradtunk sokáig. Megcéloztuk a Fischer Hüttét, ahol a csúcssör helyett ezúttal a finom, meleg hagymakrém levest választottuk. Kicsit átmelegedtünk, ládavadászat, aztán ettünk még egy kis hazait, majd du.1 körül indulás ki a viharba, ereszkedésbe kezdtünk, hogy mielőbb kijussunk a felhős, szeles rétegből. Néha esett, de a szél csillapodott lefelé menet, így a kedvünk is javult. 5 körül értünk vissza a parkolóba.
Szép nap volt annak ellenére, hogy fentről sajnos nem láttunk semmit. Majd legközelebb...
Köszönet a ládáért és útitársaimnak a kellemes hétvégéért!
Egynapos villámlátogatás kristálytiszta időben a Schneeberg-en Hugival.
Hajnali kelés után f9-kor indultunk a Weichtalhaustól és ezúttal a Stadelwandgraben nevű ösvényen mentünk fel a csúcsra. Útközben megkóstoltuk a "Sex-quelle" ;) vizét, fotóztunk zergéket, eltévelyedtünk, visszataláltunk. Fent a fogasvasút hatásaként már elég sokan voltak. Csúcsfotózkodás, utána ettünk egy jót a Fischerhüttében. Pár szót váltottunk a magyar személyzettel, de rengetegen voltak, így sok idejük nem volt. Hógolyóztunk (!), majd levadásztuk a ládá(ka)t.
Lefelé már a leírás szerinti úton mentünk még egy-két .com-os ládát útbaejtve és este 6-ra egy szép körtúra után vissza is értünk a parkolóhelyre.
3 napos hétvégén a Schneebergen kifogtuk azt az egy napot, amit nem kifejezetten túrázásra és ládakeresésre talált ki a természet.
Más szavakkal: hideg, szél, köd, eső (majdnem havaseső) egyszerre.
Még másabbul: sz@rrá áztunk és fáztunk a hegyen. A láda ezzel együtt tetszett, még így zuhogó esőben sem éreztem veszélyesnek a helyet. Mondjuk kisgyereket nem mernék oda magammal vinni. A Fischerhütte személyzetében dolgozó magyaroknak megköszöntük a ládakarbantartást. A forgalmukat is növeltük egy picit. Nagyon elkelt belénk a rumos forró ital erősítésnek.
Útközben többször találkoztunk zergékkel, láthatóan nem zavartatták magukat az emberektől.
Bigmick, Iza
Együttes találat Marcival, Orsival
A hegyen egy éjszakát töltöttünk el a kisvasút végállomásán, a Hotel Hochschneebergben.
A felfelé utat a Salamander fogaskerekű vaúttal tettük meg, útközben nem hagytuk a finom buktát a Baumgartnerhausnál. Senki ne tegye! :-)
A ládakeresést a Klosterwappen megmászásával (szó szerint) kezdtük, majd a gerincen a Fischerhütte irányába, a Kaiserstein felé indultunk. Sajnos közben az időjárás egyre szelesebb lett és csak fokozódott a csúcson. A Kaiserstein közelében tudtam, hogy közel van a láda, de a "kissé kitett helyet" ebben az erős szélben veszélyesnek találtuk és sajnos nem kerestük fel.
Amennyiben a láda tulajdonos elfogadja megtalálásnak, köszönjük neki.
Egy elég kemény emelkedő meghódítását követően a csúcson megleltük a ládát... A környezet nagyon szép, megéri felmászni (szó szerint :-) a hegyre.
Azonban azt is megjegyeznénk, hogy a ládát át kellene tennie egy biztonságosabb helyre, mert a leírásban található "kicsit kitett hely" nem kicsit kitett, hanem nagyon, főleg erős szél esetén és gyerekkel!
Kedves Fischerhütte! Kedves Noémi és Tamás!
Nagyon szépen köszönöm a segítségeteket, el sem tudom mondani, hogy milyen hálás vagyok Nektek!
Kérek minden következő megtalálót, hogy adja át személyes üdvözletemet a ház magyar személyzetének - némi fogyasztás hadd lendítse az üzletet!
Üdvözlettel Zergi
Kijavítottuk a ládát,a füzetet nem csereltük,csak megszárítottuk,írható bele.Tettünk meglepit a megtaláloknak,jó szorakozást.Üdv:FarkasNoémi,Makai Tamás.
Megtaláltuk. Továbbra is GPS nélkül. :)
Az autót Losenheimben hagytuk a Salamander-libegőnél, majd irány az Edelweiß Hütte. Innen indultunk délnek, először szitált, aztán csepergett, majd esett. A lányok az út elején visszaindultak, a sziklák megmászásakor sokszor örültem is a felhőknek, legalább nem láttam lefelé a mélységet. Ezt az útvonalat kevésbé ajánlom tériszonyosoknak, illetve kevésbé gyakorlott túrázóknak. A csúcsról mi is a Schauerstein felé ereszkedünk alá. Sajnos az eső és felhők miatt a látótávolság max. 20 méter volt, majd visszamászunk még egyszer. :)
A logbook teljesen elázott, nem is tudtunk belejegyezni.
Az útvonal:
Sopron - Puchberg stoppal
majd gyalog: Losenheim - Edelweiss hütte - Fadensteig - GCSCHN (első kütyüs találat-Ja, így könnyű!) - Klosterwappen - Kienthaler H. - Weichtal H. - Schönbrunner Steig (itt kezdett esni az eső) - Otto Haus
A bivak helyett matracláger az eső miatt. Reggel ködszitálás, irány a csúcs!
Seeweg - Neue Seehütte (csak egy kutya volt ott, aki fel akart falni és itt kezdett szakadni az eső) - GCRAX - Neue Seehütte - Karl Ludvig Haus lett volna, de az időjárás miatt Waxriegel Steig-en le a hüttéhez - Preiner Gscheid
stoppal Sopron
Vicces érzés, mikor a vízhatlan nadrág átázik,és nekiáll levezetni a vizet a kamásli alatt a Gore-Tex bakancsba, melynek vízállósága megakadályozza a víz távozását:)
2 km-enként meg kellett álljak kiönteni a bakancsot..
Az út során láttam: zergét, szalamandrát (násztánc közben), havasi csókát, siketfajdot és egy halom pillangót. Kilátás a Raxról a köd/felhő miatt nem volt..
Köszönöm a rejtéseket, kiváló helyek.
Csodálatos célpont!
Ködös, párás, reménytelenül beborult időben indultunk el, de... elindultunk, mert nem bírtunk magunkkal. A fogaskerekű viszont áttörte a sűrű felhőt, ami fölött sziporkázó napsütés és meleg fogadott. Döbbenetes látvány volt, ahogy messze alattunk hömpölygött a... trutyi. E csodálatos kirándulás végeztével, rossz érzés volt visszamerülni a nedvességbe.
Kitűnő kirándulás, minden porcikájában élmény volt.
Köszönjük a célpontot a rejtőnek.
Miki és Anikó
Voltunk már itt korábban, de mivel nagyon kellemes emlékeink voltak a barátainkkal visszatértünk egy hosszú 7végére. Első nap a Szalamandrával jöttünk fel, és onnan gyalogoltunk fel a csúcsig, majd lefelé a "rövid úton" az Edelweishütte-ig, majd a szállásunkhoz. Másnap a piros jelzésen keresztül hódítottuk meg a csúcsot, egy kis ízelítőt kapva az alpok szikláiból. Lefelé a hosszabb sárga utat választottuk, ez sem kutya:))) Még hosszú hetekig álmodtuk újra és újra a túrát.
Mindkét nap sok zergével találkoztunk!!!
Gyönyőrű idő volt Puchbergben és rengeteg ember az állomáson, csak a déli vonatra lehetett jegyet kapni. Felérve elindultunk a Fischer Hütte (és a láda) felé, a turistaút mellett még néhol hófoltok fehérlettek. A Kaisersteinen pompás kilátás fogadott minket, a láda lehetséges helyét gyorsan kiszúrtam. A tériszonyom miatt először túl kitettnek tűnt a rejtés (a néha erős szél is szerepet játszott benne), de aztán lenyugodva egy kis odafigyeléssel könnyen levadásztam. Köszi a rejtést!
Négynapos túra harmadik napján (az elsőn győri evangélikus kitérő után Hohe Wandos ládák, a másodikon Rax, a harmadikon Schneeberg, a negyediken Balaton közepe).
Sajnos nincs wapos telefonom, így nem tudtam, hogy Kulisz már kicserélte a dobozt, amit ezúton is köszönök neki! A logbookot kicseréltem, mert korábban elázott. Ajándékok nem nagyon férnek már a ládába, mert kicsi!
Szóval a hazautazós napon Salamandrával (csak a 13.30-as vonatra volt hely, mert a Höllentalban kissé elhúzódott a sátorbontás - és csak az utolsó, 18.30-as lefelé induló fogasra kaptunk jegyet) utaztunk. Onnan sétáltunk fel a ládához. Hétágra sütött a nap, de a szél egy kicsit hideg volt.
Kellemes meglepetés: mosonmagyaróvári magyar személyzet (Makai Tamás) dolgozik itt!
Hétvége Alsó-Ausztriában, Rax-Schnebeerg, második felvonás:)
Az előző nap(ok)on nem volt szerencsénk az időjárással - lásd a logomat a Rax-nál - ellenben ma nagyon jó időt fogtunk ki.
A dobozt meg is találtam, és a rejtő kérésének megfelelően ki is cseréltem. Azt ugyan nem tudtam, hogy mekkora is a doboz, de pont egy ugyanakkora pótdoboz volt nálam. Ajándék viszont nincs benne, azzal én sem készültem, így azt vigyenek bele a következők.
Mivel ma még haza is kellett érni, a kényelmes verziót választottuk, a Scneebergbahn-t. A 9.00-ás szalamandrát céloztuk meg, és nagy szerencsénk volt, hogy felfértünk! A parkolóba 8.40-kor érkeztünk, mentünk is jegyet váltani - egyébként most 30.50 euro - 4 hely volt még. A 10 órásra egy sem! Ha nem kaptunk volna jegyet a 9-esre, legközelebb 11 óra, ami azt jelenti, hogy ez a túra elmaradt volna. Érdemes tehát figyelni az időbeni jegyváltásra, annak aki a vonatos feljutást tervezi.
A vonatozás maga egy élmény természetesen. Van közben egy megálló, a Baumgartner háznál, itt lehet buktát venni - szilvalekváros volt - és fényképezgetni. A felérkezést követően rögtön belecsaptunk a túrába, és hamar a Damböck házhoz értünk. Az út a fennsíkon vezet tovább, töbrök, tehenek és kisebb-nagyobb emelkedők-lejtők között. Mi a zöld jelzésen a Kaiserstein-t becélozva haladtunk fel, a tömeg inkább a Klosterwappen felé ment, és onnan a Fischer-hüttéig. A ház előtti 100 méter szint szuszogós, sziklás, szintvonalra merőleges. A ház előtt kicsit pihentem, arcomat sütötte a nap. Jó érzés volt:)
Aztán irány a csúcs, illetve a láda. Valóban nem érdemes a koordinátára rámenni nullára, mert akkor leesel:) A hová rejteném taktikával keresve gyorsan meg is lett a doboz, hibahatáron belül. Jó hely az. Fentről nem lehet odalátni, ez fontos, mert van forgalom. Ládát gyógyítottam, majd ismét irány a csúcs, végigsétáltam a sziklafal szélén. Szeretem az ilyen helyeket. Persze ha fúj a szél, akkor ezt nem érdemes megcsinálni, veszélyes mutatvány. Érdekes volt látni, hogy a Kaiserstein sziklafala gyakorlatilag megállította a Puchberg irányából érkező felhőket.
Innen irány a Klosterwappen, végig a jó széles gerincen, kicsit le, kicsit fel, mindvégig élvezve a gyönyörű kilátást, közte az előző napi Rax látványát. Innen a sárga jelzésen szintén sziklákon meredeken veszítünk 100 méter szintet, és a már ismert úton a Damböck házhoz értünk vissza. Én még pluszban megmásztam a ház és az állomás közti 1900 méteren lévő csúcsot is, bár itt már sok újat nem láttam:)
A vonat indulásra várva megnéztük a kápolnát, és onnan a kilátást, majd búcsút intve a tájnak levonatoztunk, és egyből indultunk haza. Érdemes volt eljönni, egy újabb érdekes és szép tájat sikerült felfedezni a Rax-Schneeberg "gruppe személyében". Kicsit Biharos, kicsit Tátrás, kicsit Bükkös, ha hasonlítani akarnám valamihez, de persze inkább jöjjön el mindenki, és győződjön meg maga:)
Hát ez elég kalandosra sikeredett.
Salamander vonattal fel a 4 éves lányunkkal. A végállomásra 9:45-kor értünk fel. Azonnal megkeztük a csúcs támadást. Lent napsütés, fenn 6 fok hideg, 60-70 km/h szél, köd, látótávolság 20 m, páratartalom 94%. Ilyen idöjárásban minden méterért meg kellett küzdenünk, sokszor össze kellett kapaszkodnunk hogy a szél el ne sodorjon bennünnket. Az utjelzö póznákat is alig láttuk, a lányunk azt monda: "Nem adjuk fel. Megcsináljuk." Kire ütött ez a gyerek? :) Fischer Hütte-t 11:20-kor értük el. Itt forró tea, kis melegedés, és csúcs támadás. A 2061m-n gyors fényképezés, gyors csúcscsoki. A láda sem volt egyszerü. A családom azon rettegett, hogy a ládánál mikor dönt le a szél a mélybe. A ládától már csak hason kuszva tudtam feljönni a viharos erejü szél miatt.
A láda megtalálása után lefelé ugyanaz a zord idöjárás fogadott bennünket, de legalább a szél hátulról fujt. Találkoztunk egy magyar csapattal, akik egymást avval biztatták, hogy ha ilyen kislány fel tudott jutni a csúcsra, akkor ök is. :) Büszkék vagyunk a lányunkra, hogy segitség nélkül egyedül jutott fel a csúcsra.
A felsö végállomásra 12:45-kor értünk vissza.
Köszönjük szuper volt.
Ide még egyszer eljövünk amikor látunk is valamit, napocskás idöben.
A következö megtaláló kérem vigyen egy uj ládát, mert a fedele teljesen szét volt törve, és ezért zacsiba csomagoltuk vissza a ládát.
DJ, Timea, Dorisz
Egy álló hétig tartó csúcsostrom után szégyenszemre fogaskerekűvel értünk fel a hegyre. Mentségünkre szóljon, hogy többször is roppant közel voltunk a tetőhöz, tehát szintben jóval többet teljesítettünk. :) Azonban az 1800 méter felett ránk törő széllökéseket nem vállatuk be a kiskölökkel, így lementünk. Máskor pedig a Gyermekvédő Liga kommandósai fenyegettek meg, ha továbbmegyünk, elkobozzák Iszlipót. Mivel nagyon szeretjük őt, ezúttal is inkább visszavonulót fújtunk. Így az utolsó, szokás szerint derüsre sikerült napot nem volt szívünk teljes egészében a hazaúttal tölteni. Köszönjük.
Mudman, Dóri, Iszlipó
Céges schneebergi hétvége ládája. Pénteken a kocsikat lent hagytuk, s gyalog felmentünk a ternitzer hüttéig, ahonnan másnap megtámadtuk a csúcsot. Erős tériszonyom miatt majdnem veszett a láda, de kockás megtalálta. Vissza a hüttéig hógolyózás, sörözés, majd este bográcsozás. Vasárnap láttuk a gőzöst is, délután érkezés vissza Sopronba.
Céges hétvégi kirándulás ládázással egybekötve. GPS nélkül kapásból meglett, szinte éreztem, hogy ott van:) Tériszonyosoknak viszont nem ajánlom.
Használható toll nem volt a ládában, ezt a hiányosságot pótoltuk.
Nagy szerencsénk volt az időjárással, viszont a logbook el volt ázva, egy zacskó segítene.
Mivel nagyon későn indultunk el, s az elsődleges cél a völgy végigsétálása volt, így a láda most kimaradt (de még visszajövünk :-) ).
Első nekifutásra (mivel a térképet persze nem néztem meg :-) ), azt hittem hogy ugyanonnét indul a vonat és a völgyön keresztül felvezető út. Jó 10 km felesleges autózás után jöttem rá, hogy rossz irányba megyünk, így 3/4 4-kor indultunk el a javasolt parkolóból. Ekkor már egyértelmű volt, hogy csak az első hüttéig megyünk fel.
Bárkinek ajánljuk ezt a túrát is, akit elrettent a teljes kör, megéri végigmászni a szurdokot.
Szerencsére víz nem nagyon volt, ilyen későn már túrázók sem, úgyhogy nem volt szégyen hogy az utolsó 300 m-en (légvonalban :-))) már kb. 30 méterenként meg kellett állnom lihegni, mert ritkult az oxigén :-)))
Mindezt megdobta még az is, hogy odafelé kilyukadt egy sör a kocsiban, amit önfeláldozóan megittam (éhgyomorra), visszafelé pedig a hüttében elfogyasztott fél literes fröccs adta meg a kellő egyensúlyérzéket :-)))
Nagyon tetszett a környék, biztosan visszajövünk a ládáért is.
Megvan. Mi már többször közelíttetünk a szurdok felől, de akkor a csapat miatt nem volt idő feljutni a csúcsra, Ebben az évben a kisvasutat választottuk, és az időjárásra tekintettel szerintem jól tettük, mert lefele a csúcsról elkapott minket az eső. A ládát a szakadékban jelzi a GPS, de nem kell sziklát mászni. Én háromszor másztam végig a peremen, (a koordinátát megközelíteni én sem mertem), majd elkezdtem gondolkozni, hogy én hová tenném, úgy, hogy az ne legyen életveszélyes. Nagyon jól álcázzák a kis kavicsok a kicsiny ládát.
Hétvégi Via Ferrata túránk zárónapján három megszállott kaptatott fel ehez a ládához: Belga, Attis és én. Egy óriási élmény volt és embert próbáló túra volt.
Mi az "Olcsón, de fáradtságosan" típusú felmentelt választottuk és a "Drágán, de kénylemesen" típusú lejövetelt, mivel lent a szállásnál várt ránk Zsu és Levin (akik az utolsó nap is a sziklamászás mellett döntöttek), hogy elindulhassunk vissza Magyarországra.
A kis de annál vidámabb csapatunk lentről a szállástól a Weichtalhaus-tól indultunk. Nem eröltettük nagyon a tempót inkább beszélgettünk, de így is inkább mi előzgettük a csoportokat, mint sem fordítva. Már a Kienthaler Hütte elérése is szép kemény túrának mutatkozott, de az ott elfogyasztott szilárd és folyékony halmaz állapotú energia utánpótlás és persze a remek társaság kedvéért is úgy döntött Belga hogy nem hagy minket magunkra. A csúcs közelében már teljesen bizonyos volt afelöl, hogy Ő nem normális, hogy neki vágott ennek az utnak. Persze amikor elértük a 2000m-t (az Ő személyes csúcsát) akkor csak sikerült kicsalni belöle 1/100sec időtartamra egy mosolyt, amihez igazítottam a blende méretet, és fel használtam egy fénykép készítésére. 15:15-kor értük el a csúcsot, de amivel nem számoltunk, hogy az utolsó vonat fél ötkor indul, és az állomás (a helyiek szerint) 45-60 percre volt. így a csúcssör elfogyasztása csúcssebességgel történt, majd rohantam a láda irányába. Szerencsére sikerült lefékezzem, mert a GPS pont a perem szélére mutatott. Itt a főproblémát az jelentette, hogy perem szélén megállt a hó, amit egy szikla támasztott meg, de a hóra ráállni nem mertem, mert féltem, hogy alatta már semmi nincs. Amennyire a bátorságom és az eszem diktálta próbáltam le mászni, de ahol a láda lehetett oda már nem merészkedtem.
így maradt a fényképezgetés majd rohanás a vonathoz. Elég jó időt futottunk, és sikerült kb 30perc alatt 20perccel a vonatindulása elött odaérni. Puchbergben bőven volt időnk napozni/pihenni/sörözgetni mire odaértek Zsuék.
Nagyon hálás vagyok Belgának, Attisnak hogy elkisértek erre a túrára, mert egyedül nem vágtam volna neki, Zsunak és Levinnek a türelmükért és persze a fuvarozásért, illetve a rejtőknek ezert a remek ládáért. Ja, és Belgának külön gratuláció, hogy végig csinálta ezt az utat.
Új magassági csúcsot döntöttem, ugyanis ilyen magasan még nem jártam. Továbbá nyugaton is első ízben jártam, és bizony lenyűgözött.
A táj is csodás volt. Az osztrákoknál egy kicsit más dimenzióban mozog a turizmus, mint kis hazánkban. Elgondolkodtató volt az a különbség, amivel szembesültem ott.
A hegyen nagyon erős szél fújt, alig bírtunk megmaradni.
Mi egyébként más irányból közelítettük a csúcsot, mint ami a leírásban szerepel. Hamarosan ezt is közölni fogom.
Okt 23-án lévő hosszú hétvégén, egy ausztriai kirándulást szerveztünk barátainkkal. Megcsináltuk a Medveölő szurdokot, a Myrafalle vízesést, a török likat és a Schneeberg is cél volt.
Hirtelen egy igen hideg havas idő köszöntött be. Puchberg felől nem lehetett felmenni, a kisvasút nem járt. A másik oldalról a Weichtalklamm felől mentünk fel vagy 12-en a 1360 körüli menedékházig. Ott már néhol méteres hó fogadott, a menedékház természetesen zárva. Egy 5 fős öngyilkos csapattal továbbmentünk a csúcsig. Felfelé már körvonalazódott, hogy esélyem sem lesz megtalálni a ládát a hóban, de hát a cél a csúcs volt. A csúcs előtt kb 200méterre kezdett csak elviselhetetlenné válni az időjárás. A szél pont az ellenkező irányból fújt, és nagyon sokáig "kellemes" szélárnyékban toltuk fel a túrát. De hát akkor a cél előtt már nem akartunk visszafordulni. Fenn kegyetlen szél és metsző hideg. A fényképezőmet 10 másodpercre vettem elő, és azt hittem leesik a kezem a fájdalomtól.
Csatolok pár fotót, talán átjön, hogy milyen embertelen időjárás volt fenn.
Szóval. Lejöttünk, örültünk a teljesítményünknek,és büszkék voltunk magunkra. Belogolok jelszó nélkülinek, hátha ez a kaland is ér egy találatot.
Köszönjük a kalandot. Ez a túra sem jöhetett volna létre a geocaching nélkül, ugyanis az egészet a gc.hu leirások alapján állítottam össze, és maradandó élményt okozott:)
Első nekifutás 2007.08.11. Már induláskor esett az eső, soproni határátkelőn egyenesen szakadt, Pötschingnél már az utat is alig láttuk. Mindegy visszafordulni nem akartunk, a jegyeket interneten megrendeltük, lesz, ami lesz. Puchbergen alig csöpögött, ám a hegytető sűrű felhőben állt. A turisztikai irodában osztrák turisták megkérdezték, hogy milyen idő van odafenn. +6C', eső és nagy szél. - hangzott a válasz. Gyorsan a hátizsákba pakoltuk az újonnan vásárolt 4000mm esőt bíró poncsókat. A Salamandra vonattal felkapaszkodtunk a hegyre, közben igen finom lekváros fánkot ettünk a Baumgartner megállónál. A végállomásnál kiszálltunk, és már tudtuk, hogy sok babér nem terem számunkra. Kb. 100Km/órás szél, öklömnyi esőcseppek, és +5C' fogadott minket. A váróterembe beöltöztünk, és elindultunk. Még az első hüttéig sem értünk el, már tudtuk, hogy a poncsókat nem ilyen szélre tervezték. Állandóan aláfújt a szél, vagy szétkapcsolta a patentokat az oldalán. A nagy esőcseppek úgy ütöttek át az anyagán, mintha itatóspapírból lenne. Az aljáról a nadrágunkra folyt a víz, onnan meg a zoknin keresztül be a bakancsunkba. Visszafordultunk, a következő vonattal lementünk. A Schneeberg csatát nyert, de a háborút mi nyerjük, gondoltuk búcsúzáskor.
Második nekifutás 2007.09.15. Tanulva az előzőekből, komoly felszerelést állítottunk össze. Poncsó helyett rendes kabát, szélálló thermo kardigán, sapka, lekezelt bakancsok, kamásli. 8 órakor értünk a vasútállomásra, ragyogó napsütés, fenn is lenn is. Ráérős reggeli, pakolás, öltözködés. 9 órakor erős széllel sötét fellegek érkeztek a hegy fölé, és egy szivárvány is megjelent, az eső biztos jeleként. Baumgartner állomáson ismét jól belaktunk, ezúttal túros buktából, ez még talán jobban ízlett, mint a lekváros. A bódé oldalán nagyon szép jelvényeket találtunk, vettünk is belőle. Fenn a múltkorinál is durvább idő fogadott minket, kicsit még a tapasztaltabb Osztrák turisták is megszeppentek az idő láttán. Orkán erejű szél, vízszintesen hordta a havas-esőt. A templom tetején lévő felépítmény iszonyatos hangokat adott ki a rajta átfújó szél miatt. Mindenki felcihelődött és elindult. Mi a múltkoriból tanulva kicsit bennmaradtunk a váróterembe. Kb. fél órával később elállt a havas-eső. Elindultunk, megfogadtuk lesz ami lesz, a ládát megkeressük. Az első hüttéig, kb. 50 méteres látótávolság volt, később tovább csökkent. Egyre erősebb lett a szél, és újra rákezdett az ónóshavasködös-eső is. A Fischer hüttéig egy emberrel találkoztunk, kicsit meg is ijedtünk tőle, mert a látótáv csak kb.5 métere csökkent, és egyszer csak ott volt előttünk :-). Az utolsó kaptatón egy tizenöt méter magas hófalat kellett megmásznunk, melybe néha derékig szakadtunk. A ládát minden körülmény ellenére nagyon könnyen megtaláltuk. Tollat hagytunk benn, mert a régi nem fogott. A hüttébe ittunk citromos teát, jót beszélgettünk a magyarul tudó sráccal. A .com-os ládát és a csúcsot természetesen meg akartuk még keresni. A hegytetőn minden képzeletet felülmúló szél támadt ránk. Én felszereléssel együtt kb. 120kg-ot nyomok, de komolyan neki kellett támaszkodnom, hogy megálljak a lábamon. A csúcs-csokikat elroszogtattuk, mert megfagytak :-). Látótávolság zéró lett, már a levert cölöpöket sem láttuk, a csiganyál alapján mentünk vissza a hüttéig. Lejjebb már jobb idő fogadott, minket, az állomásnál még egy kicsi kilátást is élvezhettünk. Köszönjük a rejtést, egy örök élménnyel gazdagodtunk!
RIPTOR, Gabi
Az interneten is ajánlott körtúrát és kombijegyet választottuk. Indulás 4-kor, mert 8.30-kor megy a busz !
Puchbergbe 8-ra értünk, kényelmesen elértük a losenheim-i buszt. Innen ülőszékes felvonóval mentünk 1200 m-re, innen a csúcsig gyalog. Kellemes volt az idő, egész nap napsütés és szélcsend volt. A felfelé vezető út helyenként kemény volt, de élvezetes. A Fisherhüttében óriási volt a tömeg. Nagyon jól esik a sör 2000 méter felett :-))
A láda rejtése szuper, a kilátás fantasztikus !
Begyűjtöttük még a nemzetközi ládát, majd továbbsétáltunk a vonat felső állomásáig, Marci fiunk letesztelte a hegyi játszóteret, aztán levonatoztunk a hegyről. Remek kirándulás volt, köszönet a rejtőknek a kirándulási ötletért !
További képek : http://kep.tar.hu/laci-62
Elöször a .com-os ládát gyűjtöttük be (otthagyva két TB-t), majd onnan sétáltunk át ehhez a ládához. 15-20 percet szárítottuk a ládát a napfényban, kidobtuk belőle a teljesen átázott papírzsebkendőket, majd visszaballagtunk a vonathoz
Véleményünk szerint ez az útvonal a könnyebb, bár a .com-os ládához felfelé az út igen meredek, de lefelé sokkal veszélytelenebb innen.
Remek időt fogtunk ki, nagyon élveztük a kirándulást. Felfelé vonattal jöttünk, lefelé pedig a Fadensteigen a libegőhöz. Innen a buszra két órát kellett volna várni, ezért autóstoppal próbálkoztunk, sikerrel. Köszönjük.
Nem egészen így terveztük a hétvégét, de az időjárás közbeszólt, inkább a Schneebergre mentünk fel esőben. Nagyon szép a W.klamm út, hasonlít kicsit a szlovákparadicsomhoz, víz az sajnos nem volt benne így nem volt olyan izgalmas. A Kientahlerhütténél a rövidke klettersteig kitérőt érdemes megcsinálni. Innen jó kis szerpentines mászás következett. Kis napozás, hüttézés és leves+puntigamer sör után a láda hamar meglett, de a viharfelhők egyre közeledtek, és pár perc múlva iszonyatos erővel csapott le a vihar, ezután a csúszós köves 1500 m lefelé nem volt leányálom, bőrigázva érkeztünk a höllentali menedékházhoz. Vártunk 1 órát hátha megjavul az idő és másnap felmehetünk hadsteigra, de okosabbank láttuk hazamenni.
Igazából a Haid Steigre indultunk, de szombat reggel mikor odaértünk, elég reménytelenül esett az eső. Igy inkább a Schneeberg mellett döntöttünk, a Weichtalklammon át. 2 óra múlva kisütött a nap, és egészen a csúcssörig ki is tartott. Aztán egyszer csak levonták mellettünk a zászlót az egyre erősödő szél miatt, és rájöttünk hogy ez már a zivatar előtti kifutószél. Annyi időnk maradt, hogy megkeressük a ládát, ami belül még mindíg nedves, és rohanjunk lefele. Kb. tíz perc múlva már szakadó esőben, mindenbe belenyugodva és bőrig ázva kerülgettük a tehénlepényeket.
A Salamandrával mentünk fel, és 11 órakor 6 fok, viharos szél és napsütés fogadott bennünket. Mit mondjak, eddig csak síelésen ittunk forralt bort. Lenyűgöző a panoráma, alig tudtunk betelni a látvánnyal.
Na és a hütték nemcsak télen kellemesek.
Hardos, Iza, Bence
Nagyon sokszor jártam már a Schneebergen, szinte minden oldalról megmásztam már. Sziklafalon is volt már kisérlet, voltam fent ködben, szakadó esőben, hóban, orkán erejű szélben... Nagyon szeretjük a hegyet. Ma könnyed sétát terveztünk ezért vonattal jöttünk.
Lent meleg nyár, fent 7°C, köd és egy kis eső. Hármasban, hátihordozóval. [wapon beküldött szöveg]
Sopron környéki kirándulás 2. nap, 5. láda
Erre a napra egy kis Ausztriai barangolást terveztünk, megfűszerezve egy-két ládával. Elsőnek ezt a célpontot választottuk. 9:30kor értünk Puchbergbe, ahol megváltottuk a jegyet a szalamandrára. A gyalogtúra egy kicsit hosszú és nehéz lett volna Csengével a hátamon. Végülis jó döntés volt, Csengusnak nagyon tetszett a vonatozás.
A visszaútra 13:30ra váltottunk jegyet, így 2,5 óránk volt, hogy megjárjuk az utat fel a csúcsra és vissza. Az első métereken Csenge elaludt a zsákban, ezért csenben haladtunk és élveztük a kilátást. Sajnos nem sokáig, mert elértük a felhőket és a csúcstól 500 méterre átláthatatlan köd telepedett a hegyre. Elértük a Fischer hütte túristaházat, de innen csak egyedül mentem tovább a csúcsra a ládához, mert közben az eső is elkezdett esni. A rejtekhelyet könnyen megtaláltam. A láda belülről nedves volt, de sajnos 7°C-ban, szitáló esőben nem volt lehetőségem kiszárítani. A kilátás a ládától nem nyűgözött le, sajnos az orromig alig láttam.
Siettem vissza először a túristaházhoz, majd a lányokkal vissza a vonathoz. Mikor a Damböck hütte-nél jártunk kezdett tisztulni az idő. Itt még megnéztük a teheneket (Csenge szerint: boci) és vonatoztunk vissza a völgybe.
Puchbergből még elmentünk a közeli vízeséshez. Ha valaki erre jár mindenképpen érdemes megnézni. A vízesésről bővebb információ hamarosan.
Osztrák ládavadász hétvége második napja nagy dilemma elé állított. Vagy az előző nap elsajátított klettersteig túrázás fokozása, vagy a Weichtalklamm. A változatosság kedvéért az utóbbi mellett döntöttünk, helyesen! Csuda jó hely, kicsiny csapatunk ezt az utat is nagyon élvezte! Mindenkinek csak ajánlani tudom, főleg hogy semmi extra igénybevételt és erőnlétet nem igényel.
A ládához vezető út számunkra legnehezebb része az volt, amikor 1500m fölött megszűnt a fák hűsítő árnyékoltalma és csak a meredek kaptató várt ránk a tűző napon.
Fiserhüttében ajánlom a malacsültet! Messze földön nem ettem még ilyen finom, ízletes malacot mint ott! Ezért még visszatérek oda...
Ausztriai kirándulásaink során eddig csak messziről szemezgettünk a Schneeberggel, most úgy éreztük itt az idő közelebbről is megnézni.
Losenheimből indultunk sífelvonóval az Edelweisshüttéig, innen a sárga jelzést követve a Fadensteigen keresztül értük el a fennsíkot. Mire felértünk, már mindenféle időjárásból kaptunk egy kis ízelítőt, szikrázó napsütés, dörgés-villámlás, egy kevés eső, hideg szél. Ezekután már nem is csodálkoztunk, hogy míg a Kaisersteinről a Klosterwappenre átsétáltunk ködbe borult a hegytető. A csúcscsoki elfogyasztása után a Waxriegelt megkerülve az Elizabeth kápolna, és a gyerekeket felvillanyozó játszótér felé vettük az irányt. Itt egy kis pihenő, majd elindultunk lefelé a sárga jelzésen, és a Mieseltalon keresztül érkeztünk Schneebergdörflbe. A gyerekek hősiesen bírták az utat és a szintkülönbséget, de a Losenheimbe vezető utolsó 3km-től már megkíméltem őket és itt megvárták, míg áthozom az autót. Összességében nagyon jó túra volt, de legjobban a Fadensteig szakaszt élveztük.
Hutti, Márti, Dorina és Levi
ui: A láda és benne a logfüzet el van ázva, de sajnos az állapotán nem tudtunk javítani. Ha valaki arra jár, legalább egy jól záródó zacskót vigyen magával.
Pünkösdi három napos ausztriai túránk 5. állomása. Este 10 órakor szakadó esőben értünk Kaiserbrunnba, a "mosdós" vadkempingbe. Álmunkban sem gondoltuk volna, hogy annyian lesznek, hogy nem lesz könnyű helyet találni. Sátorállítás esőben, gyors alvás, reggel 6-kor ébredés, egy gyors reggeli, kávé a Weichtalhausban és irány a Weichtalklammon keresztül a Kienthaler Hütte. Rövid pihenő a limonádés bor mellett, majd felfelé a hegyen elhagyva a lombos fákat, a fenyőket, a törpefenyőket, aztán csak vakító napsütés és süvítő szél.
A csúcsfotóhoz pózolás és ládakeresés. Viszonylag könnyen megtaláltuk, nagyon ötletes elhelyezés, még takarni sem kell. Aki ott véletlenül megtalálja, megérdemli...
Ebéd a Fischer Hüttében, ahol elviselhető árak, finom ételek és kedves magyar pincér fiúk, lányok vannak.
Innét még elindultunk a Sissy kápolnához a Salamandra vonat végállomásához. Útközben a Damböck Hüttében még egy sör (csapolt, savanyú, borzasztó). Salamandrát nem láttunk, viszont a nosztalgia vonat éppen érkezésünkkor indult vissza a völgybe. Kicsúsztunk az időből és visszafelé az izületgyilkos úton még futottunk is, hogy a 10 órakor záró Weichtalhausban még kapjunk vacsorát. Kemény túra volt,de nagyon-nagyon szuper!!!
Holnap irány a Rax!
Skali-Margó
A héten szadságon voltunk. Szeretjük a természetet, s a magas hegyeket, ezért választottuk ezt a környéket. Sok magyar láda sok szép helyre kalauzolt el minket.
264. ládánk. Mi Salamandra vonattal mentünk. A Puchbergi állomás koordinátái: N47°47,438' E15°54,727' 538m. Azután séta a ládához. Nagyon szép táj. Sok szép virág volt, legalább 20-30 féle. Hó még volt a hegyen. Zergi itt is figyelte a rejteket.
Először voltam ilyen jellegű kiránduláson, és hát sajog minden tagom! Gyönyörű volt, de megszenvedtünk érte. A felfele út hagyján, azt hittük, majd a fennsík milyen egyszerű lesz, és az volt a legnehezebb. Nagyon nagy szél volt, az alja jegesre fagyva, és figyelni kellett el ne repítsen minket. Sajnos emiatt a láda sem lett meg, megközelítettük, de mikor dobott rajtam egy két métereset a szél, inkább nem kockáztattunk. Köszönjük Joenak és Viktornak, hogy lehetővé tették számunkra ezt a kirándulást! Lefele láttunk zergét. Kérem jelszó nélkül a megtalálás elfogadását, de ha nem, az sem baj, megyünk mi még ide nyáron! Kata, Viczi
Kellemes időben Losenheimből indultam a családdal a sípályán, majd a Fadensteigen keresztül a fennsíkon át haladtunk és értük el a Fisherhüttét. Itt megcsodáltuk a kilátást, megkerestem a remek rejtést, csináltunk néhány fotót a rendkívül szelíd madarakról, megismerkedtünk néhány kedves emberrel, bebarangoltuk a környéket. Visszafelé a Ferdinand Fleicher Gedenksteinhez a zöldön, majd a sárgán Losenheimbe értünk. Gyönyörű túra, mindenképpen az idei szezonban dobogós helyet kap. Köszönjük a jó leírást, a szép és érdekes helyet!
Ez a 150. ládánk. Ezt plussz a két com-os ládát találtunk. Felfele még kellemesen jó idő volt, jó volt hógolyózni, lefelé viszont futottunk a jégesőben. Sok szép virágot is láttunk. Nem tudjuk biztosan, hogy ez a szép kék virág Encián-e.
Jó kis hétszemélyes túra volt. Indulás reggel hatkor Zalaegerszegről. Én már többször is voltam itt (talán 7-8x), de a többiek még mind "szüzek" voltak hegymászás és geocaching szempontjából is.
Losenheimben hagytuk az autókat. Az új sípályán (mellyel alaposan tönkretették a hajdan gyönyörű legelőt és facsoportokat) küzdöttünk a sárral és a szalmával az Edelweis hüttéig. Innen a Fadensteig következett. A fennsíkon esőbe és égzengésbe keveredtünk, de nem csapott belénk a villám a Fisher-hütte eléréséig. (szerencsére utána sem). Tartottunk egy teázós pihenőt, megismerkedtünk a magyar alkalmazottakkal és egy kiképzett hegyimentőkutyával.
Teáztunk, megszáradtunk és megkerestük a ládát. Nem volt nehéz rejtés, csak egy kicsit óvatosnak kellett lenni.
Lefelé már egy kicsit hosszabb úton jöttünk. Nem is értünk le gyorsabban. 19.30-ra azért leértünk fáradtan és sárosan. Egy kis élményautózás következett a kanyargós osztrák utakon és 23.15-re sikerült hazaérni.
Köszönet a rejtésért, élmény volt. Az összes "újonc" is nagyon élvezte a túrát. Már tevezgetjük a következő célpontot.
Kis eltévedés után 3 fős csapatunk 10:45-kor indult el a hegyre. A múltkori sikertelenség után nem tudtunk 1 évet várni a hegy meghódításáig. Hogy meg ne unjuk egy új útvonalon vágtunk neki. Puchbergnél hagytuk az autót a 47 47,527 15 49,860 koordinátájú parkolóban. A sípályán mentünk föl az Edelweis Hüttéig. A hegy teteje folymatosan a felhőkbe lógott. A hüttében pihentünk egy fél órát majd elindultunk a sárga jelzésen a Fadensteig lépcsőin. Az út egy darabig az erdőben vezetett majd gyöngyörű sziklás részek következtek. Sok helyen a kezünket is használnunk kellett mászás közben. A lépcső leküzdése után lankásabb terep következett, de itt már erősen felhős volt az idő. A Fischer hüttét 14:30 körül értük el. A házban két magyar is dolgozik. Egy sör és az ebéd elfogyasztása után megkerestük a ládát, ami könnyen meg lett. A láda után felmásztunk a csúcshoz és megettük a csúcs csokinkat, és rövid pihenő után lefele vettük az irányt. Közben erős felhősödés kezdődött és sok helyen az utat jelző karókat is alig láttuk. Lefelé az erdő alján aztán elkapott minket az eső és mire leértünk jól eláztunk.
Július 1. és 8. között Szenior Tájfutó Világbajnokság Bécsújhely (Wiener Neustadt) környékén. Az edzések, selejtezők és a döntő előtt-között-után kirándulás és ládázás: 5 ausztriai magyar cache, 13 .com-os láda és 3 TB.
A szerdai selejtezőn egy nagy hiba ellenére is bejutottam az A-döntőbe. A pihenőnapon "formábantartás" gyanánt jöttünk ide kirándulni.
A Weichtalklammon hárman mentünk fel a Kienthaler Hüttéig. Ott egy kis klettersteig, majd egyedül tovább a csúcsokra. Lefelé a Ferd. Mayr Wegen. 3 osztrák ládával, fényképezéssel, pihenéssel együtt parkolótól parkolóig 6 óra.
Hat napot töltöttünk Ausztriában, és tervbe volt véve a schneebergi látogatás is. Szalamandra vasúttal mentünk fel a platóra, onnan végig a javasolt úton. Gyönyörű volt a táj, tiszta időben messzire láttunk. A ládát is sikerült a kevésbé szédülősöknek begyűjteni. Csodálatos volt!!
PEx2 család Benjyékkel.
Fantasztikus [wapon beküldött szöveg]
8 napos ausztriai tartózkodásunk első 4 napját Alsó-Ausztriában töltöttük. Nagyon kellemes időjárásban volt részünk. Csodás környékeket ismerhettünk meg. Második nap a Schneeberg lett a célpont. Mivel nászúton voltunk és nem teljesitménytúrán, ezért a drágább, de kényelmesebb verziót választottuk: a Salamandrát. Nagyszerű élmény volt a vonatozás. Fent kissé hűvös fogadott, de nem volt hideg. Elindultunk hát a csúcs felé. Kellemes túra végig csodás helyeken. A 9 summits comos láda megkeresése után folytattuk utunkat a magyar láda felé. Könnyű találat! Csodás helyen! Hálás köszönet a rejtőnek. A comos ládában hagytam egy geocoint és egy TB-t. Visszafelé egy jót ettünk a Damböck hüttében. Nem volt drága, de nagyon jó volt! Ritkán adatik meg 1800 méteren egy jót ebédelni...
Olvastuk, az utolsó bejegyzést, hogy erre milyen jó vizes túrát lehet csapni, úgyhogy szombat reggel neki is indultunk ausztriának. A szurdok szép volt, de csont száraz. Aztan a csúcs közelében megkaptuk kétszer is a vizet szakadő eső formájában. A láda könnyen meglett, a szatyor, amiben van nagyon sáros belül is, aki legközelebb ide készül vigyen magával.
Gyönyörű környezet száraz szurdok sok eső. Kb így lehet jellemezni a túrát, de megérte felmenni a hegyre. A geoláda is jó helyen lett elrejtve. Csak ajállani tudom mindenkinek.
Lelkes 5 fős csapatunk reggel 8-kor indult Görbehalomról. Alig több mint egy óra alatt a Weichtalhaus-ban kávéztunk. Vettem egy túristatérképet 7,50 Euro-ért majd szemerkélő esőben nekivágtunk a Weichtalklamm szurdoknak. A megduzzadt patakon nehéz volt az átkelés, maximálisan kihasználtuk a kamáslit és a túrabotot. Sajnos az egyik túrabotot elejtettük és elsodorta a sebesen rohanó patak. Csapatunkból 2 fő 1 óra múlva feladta és hárman folytattuk az utunkat. Lassan haladtunk a bő vizű szurdokban. Az első meglepetés akkor ért minket mikor olyan helyen kellett felmásznunk ahol a kialakított belépőknél zúdult le a jéghideg víz. Itt még úgy-ahogy bírta a kamásli. Aztán az egyik helyen nem volt meg a létra és egy 1,5-2 méteres sziklára kellett volna feljutni. A létra a patakmederben hevert. Visszatettük a helyére és felmásztunk rajta. Ezután egy durvább zuhany következett. Az egyik létránál amely 4 méter magasra segített minket a felette lévő szikláról zúdult le a víz. Az egész testünket beterítette és amink eddig még nem az most elázott. A szurkod nagyon hosszú és sokára lett vége.
Egy rövidebb meredekebb szakasz után értük el az életmentő Klienthaler menedékházhoz. Jó meleg fogadott bent a ruháinkat levettük és a cserépkályhán szárítottuk, közben pedig rumos teát kortyolgattunk. 1 órás pihenő után indultunk neki a csúcsnak.
Innen az eddigi kalandúrát felváltotta egy téli túra. Ahogy egyre följebb mentünk egyre mélyült a hó és egyre hidegebb és erősebb szél fújt. Találkoztunk 4 emberrel lefelé akik mondták, hogy feljebb még rosszabbak a körülmények és hatalmas köd van. Mi folytattuk az utunkat, majd ismét jött le két srác és megerősítették az előbb elmondottakat, az egyikük kiegészítette még azzal, hogy óvatosak legyünk mert a régi hóra új hó hullott és ő inkább lejött mert lavinától tartott. 1807 méterig mentünk fel, majd jobbnak láttuk ha inkább visszafordulunk.
Lefelé ismét beugrottunk a hüttébe majd a kanyont kikerülve a könnyebbik úton mentünk le. Jövőre visszatérünk és ismét megkíséreljük a feljutást talán egy Júliusi időpontban.
Tegnap jottunk fel hegyre, majd a Fischer Hutteben ejszakaztunk, egy kicsit 'huvos' volt az ejjel. A rejtes eleg logikus, nem volt nehez dolgunk. A 2 nap idojarasa amugy szoges ellentetben allnak, elso nap felfele Eso, kod, jeges szel, -2 - +4 fok, ma lefele egesz nap kek eg, 1000el tuzo nap, szelcsend, es persze leegtem az arcboromon. szoval egy kiraly tura volt, meg megyunk vissza maskor is:) [wapon beküldött szöveg]
Nagyon csúcs! Az előző napi Rax-os kirándulás után ismét Kőszegről indultunk útnak, már rutinosan véve a logisztikai feladatot. A gyalogos táv rövidebbnek tűnt, de magasabbra mentünk - igaz fogaskerekűvel... A csapat elfáradt előző nap, az idő sem volt egyértelmű. A Szalamandra vonat végállomásánál elváltunk a "tömegtől" a com-os láda felé (GCQ4MP) menve, ahol is a ködből mindíg újabb túrázók bukkantak fel.
A Damböck Hüttétől már széles csapáson (több menedékháznál helyi terepjáró áll a fészerben) indultunk a Klosterwappen csúcs felé. A rövidebb, de meredekebb utat választottuk. Ismét bizonyítást nyert: fizikailag mindíg többet kibírsz, mint gondolnád - lelkileg kell rendben lenni. Itt fönt már igazából nincsenek nagy távolságok, viszont többnyire látod, milyen messzire kell menni és az valahogy nehezebbnek tűnik, mint amilyen. A csúcson köd és szél, olykor kibukkant a szép táj is. A com-os ládától is (GCJNNG) látszik a kereszt. A csúcson lévő műszaki berendezések kissé elcsúfítják a helyet, de felhőben voltunk, nem mindíg láttuk. Innen már közel volt a Fischer Hütte, ahol jólesett a meleg leves.
Míg a csapattagok pihiztek elugrottam a ládáért, amely nagyon megfelelő helyen van, élmény! Az erős szél miatt a zacsi könnyen kiszabadul a szűk lyukból - elég jól látszott, persze csak ha megfelelő szögből nézted. Jól el kell torlaszolni kövekkel, megfontolandó, hogy a következő rejtő talán a zacskót ki is szuperálhatná. Annyi kő van mindenütt, (hoztunk is egyet-egyet a sziklakertbe) de érdekes, hogy a rejtéshez a környéken alig találsz - gyárilag mind be van építve. Visszafelére az idő is jobb lett, a fennsíkon a legelésző szarvasmarhák között kényelmesen le-visszasétáltunk a kezdőpontunkhoz, tüzetesen megnézve a bekerített víznyerő helyeket amelyek be voltak fagyva!
Igaz ebből az irányból a hely megközelítése meglehetősen drága, de szerintem rosszabb időjárási viszonyok között is (persze alkalmas felszereléssel) jól megközelíthető a láda. (Az útjelző pálcák 2-3 méteresek az út mellett...) Persze csak ha nincs erős szél! Indulás előtt állandóan figyeltem az időjárásjelentést. Viszont hóban a com-os ládákat csak óvatosan szabad megközelíteni, mert az egyik nagyon közel van egy a peremhez, a GCJNNG mellett pedig egy nagy nyiladék van, ami nehezen észlelhető.
Köszönet a rejtőnek, hogy elhívott bennünket erre a szép helyre!
Több képet látsz itt.
[wapon beküldött szöveg]
Hirtelen felindulásból elhatároztam este, hogy 3-kor felkelek és kiugrok hegyiládázni Ausztriába :) Sietnem kellett, mert este 8-ra Veszprémben kellett lennem.
4-kor el is indultam, fél hét után már a javasolt parkolóban leparkoltam a kocsit. Kicsit összeszedtem magam, felébredtem gyorsan :)
Minden bolt zárva volt még, italt nem tudtam venni. Nem is nagyon kellett, van egy jó kis forrás ott :)
Tényleg olyasmi mint a Rámszakadék, csak nagyobb. Jó képeket nem tudtam csinálni, mert szinte sötét volt még ott a hasadékban. De jó móka volt! A fényképező a nyakamban lógott végig, szóval nem egy nehéz terep.
Utána már sima turista út következik. Gyorsan haladtam a még mindig beteg térdeimmel (már egész jók), gyorsan fent is voltam 2000m-en. Zergéket is láttam, ők is néztek engem, kb. úgy, mint Albániában a szkipetárok mikor átbicajoztam az országon :)
Először a komos ládát kerestem meg, mert volt nálam egy TravelBug amit még San Marinoból hoztam. Jól megutaztattam! Ez volt a 8. ország amit megmutattam neki :D
Onnan már csak egy pár perc a Hó-hegy láda. 2.5 óra alatt fent voltam a csúcson. A szél veszettül fújt, de a nap szerencsére elő-elő bukkant pár percre, hogy megcsodálhassam a környező tájat. Szép!
Lefelé már csak 2 óra volt a kocsiig, szép kényelmes fényképezgetős tempóban :)
Onnan átgurultam a GCRAX parkolójába...
A Barakával voltam itt egy négynapos gyalogtúrán. Sajnos, csak ez a láda esett pont útba, pedig fájt a fogam a GCRAX-ra is. Amellett 413 m-re mentünk el, de hát egy társas úton nem lehet a többiektől ekkora kiterőt tenni... Majdnem gutaütést kaptam. Ehhez a ládához a Weichtal-szurdokon keresztül mentünk, 5 óra alatt értünk fel. Eredetileg úgy volt, hogy fenn alszunk, s másnap gyalog jövünk le, de valami probléma volt a szállással, ezért még aznap Szalamadrával mentünk Puchberg felé. Sajnáltam, hogy kihagytuk a gyalog-lefelé utat. Mire felértunk, két réteg felhő közé kerültek a hegycsúcsok, szép látvány volt. Képeket majd töltök fel.
Az unokahugom viszi a Hohe Wandon (lätsd brombergi läda) a Herrrgottschintzerhaus-t, ami ügye nincs messze. Bälint fiammal rä is startoltunk. A Klosterwappenig minden OK volt, a com-os läda pont utba esik. A a gerincen kapott el minket a vihar, a gyerek kezet fogtam, hogy a szellökesek le ne sodorjäk. Futäsban a Fischer hütteig (lejt). 1/2 ora mulva jobb lett az idö, elindultunk a ladahoz. Persze a koordinätät manuälisan vittük be es el is ütöttük. Mär majdnem leertunk a Sparbacher hütteig (koräbban sokat szälltunk meg ott), amikor gyanus lett a dolog. WAP, es pofära eses, vissa kellett mäszni a csucsra. Sebaj ugy is izzadni jöttünk. A läda meglett. Lefele a Damböck hüttenel Bälint szolt, hogy a GPS ott maradt a läda melett. A gyereket leültettem, nyomäs megint vissza csucsra. Az esö miatt szerencsere nem volt nagy forgalom, a müszer ott volt ahol hagytuk. Lefele a Salamandrän mentünk. Puchbergben 31 fok, napsütes. Kösz. (csak nemetül tud a billentyüzet)
A láda egészségének érdekében nem is kerestem. [wapon beküldött szöveg] No igen. A Hochschneeberg-en elméleti 6 celsius fok, és 100-120 km-es szélsebesség fogadott bennünket, ennek megfelelően vízszintesen "hulló" esővel. Gyorsan felmásztunk a csúcsra, (Klosterwappen 2076 m) majd a Fischer Hütte, Damböck Hütte, Schneebergbahn útvonalon lefelé. Még a sör sem esett egészen jól, annyira fáztunk. :-)
Reggel egy kicsit későn tudtunk indulni a kirándulásra, mert esett az eső. Így aztán 11 óra volt, amikor leparkoltunk a Weichtalhaus parkolójában. Aztán irány a hegy. Mi innen a könnyebb utat válsztottuk, én alkalmatlan vagyok az olyan helyeken való kirándulásra, mint egy szurdok! Kellemes, egyenletesen emelkedő út volt, egészen a Kienthaler Hütte-ig. A hütte előtti részen egy szakaszon a patakban ment az út, vagy az útban a patak? Érdekes volt. Innen egy darabig még erdőben haladtunk, aztán jöttek a "nagy" kedvenceink, a törpefenyők! Szeretem, amikor derékig vagyok az erdőben, és a fák feje fölött gyönyörködhetek a tájban. Fantasztikus látvány az itt nyíló virágok színkavalkádja! Amikor kiértünk a törpék közül, zergékkel találkoztunk. Nem zavarta őket a jelenlétünk, nyugodtan legelésztek tovább.
Kb 100 m-rel a Klosterwappen alatt hatalmas eső szakadt ránk, nagy köd lett, néha alig láttuk egymást. Fönt a keresztnél nagy szél fogadott bennünket, és sajnos a köd miatt nem nagyon láttunk messzire. Onnan futás a ládához, amit könnyen megtaláltunk. Szeretnék én itt láda lenni! Bementünk a Fischer Hüttébe, egy kicsit melegedtünk, egy császármorzsa és egy sör társaságában -magyar a személyzet- és irány vissza az autóhoz. Közben elállt az eső, szép lassan meg is száradtunk, és még jóval sötétedés előtt leértünk. A zergékkel megint találkoztunk.
Gyönyörű út volt. Köszönet a rejtőknek ezért a szép napért!
Képek később.
Era, Tomi
Csatlakozom arrabonahoz, talán ez volt eddig a legszebb és legfárasztóbb túránk :) Sajna nekünk a nehéz szakaszra nem volt elég a 8-9 óra :), de megérte. Szerencse hogy a góliátelemeket hoztuk el a ládából, ugyanis a sajátunk lemerült visszafelé menet :) Köszönjük
Loveaggal közösen indultunk erre a gyönyörű túrára, a fárasztóbb úton. Mondanom sem kell tényleg fárasztó volt, de a látvány az kárpótolt minket. A szurdok gyönyörű, a kilátás pedig pazar a hegy tetejérő. Nekem az tetszett a legjobban, ahogyan emelkedtünk, úgy változott a növényzet, ennyi fajta növénnyel még nem találkoztam egy túra alkalmával. De a lagnagyobb meglepetés a hegy tetején ért minket, ugyanis találtunk havat. Érdekes volt mert 15 fok volt, és a hó mégsem olvadt el. A szél viszont nagyon fújt itt már melegebb ruhára váltottunk. A láda könnyen meg lett. Visszafelé találkoztunk zergével furcsáltam, hogy nem félt tőllünk egésszen közel tudtunk menni hozzá. Izgalmas volt lefelé ugyanis az erdőben ránksötétedett, így az utolsó 700 métert lámpa segítségével tettük meg, de ennek is meg volt a szépsége, mert itt szentjános bogarakkal találkoztunk.l