Rövid leírás: 3 pontból álló multi-geoláda.
1. pont: Ismertető tábla kőbányáról szóló fejezetéből a leírás harmadik mondatának kezdőszava.
2. pont: Mikroláda az alsó bánya felső katlanjának jobb oldali utolsó bejáratának falába fúrt lyukban.
3. pont: Geoláda a felső bánya keleti végén, az ún. "Római-árokban", a keleti domboldalon, egy preparált tuskóban.
A ládába TravelBug
nem helyezhető.
Megközelítés
Gépkocsival: Az autót az első koordináta közvetlen közelében lehet leparkolni.
Tömegközlekedéssel: 13-as, 725-ös vagy 727-es busszal, Tátika utca megállóból sétálva. Esetleg 710, 712, 720, 722 buszokkal, Gyár utca megállóból, többet sétálva.
Kerékpárral: Minden pont szinte közvetlenül megközelíthető biciklivel.
A rejtés
Könnyű sétára invitállak Titeket egy főváros környéki ipartörténeti emlékhez, a ma már nem működő diósdi mészkőbányába. A multi három pontból áll, a pontok közötti távolság csupán pár száz méter.
Az első pont, mely virtuális, a geológiai park és erdő területének alsó bejáratánál található információs tábla. A jelszó első részlete a tábla kőbányáról szóló fejezetéből a leírás harmadik mondatának kezdőszava (6 betű).
N 47° 24,667' E 18° 56,212' 163 m [GCDIKO-1]
A második pont az alsó bánya felső katlanjában található. A mikroládát, benne a jelszó második részletével a jobb oldali utolsó bejárat egyik falában találhatjátok. Mikroláda alakja van, de virtuális láda, nem tartalmaz logfüzetet. (Rejtéstörténeti fosszíliát is láthattok egy kindertojás képében a bal oldali táró falában fúrt lyukban, de azt sem kiszedni nem lehet, sem a jelszót leolvasni róla.)
N 47° 24,659' E 18° 56,123' 175 m [GCDIKO-2]
A harmadik ponton egy geoládát találhattok. Ez tartalmazza a jelszó harmadik részletét, a felső bánya keleti végén, az ún. "Római-árokban" bújik meg, a domboldalban, egy preparált tuskóban.
N 47° 24,783' E 18° 56,135' 182 m [GCDIKO-3]
A mészkőbányászat
A mészkövet külszíni fejtéssel vagy mélyműveléssel termelik ki. Külszíni fejtés esetén az előkészítő munkák általában költségesek és hosszabb időt vesznek igénybe, viszont a kitermelés később sokkal termelékenyebb lehet. Mélyművelést akkor érdemes alkalmazni, ha nem áll rendelkezésre a külszíni fejtéshez megfelelő gazdasági és mérnöki körülmény.
Külfejtési módszer alkalmazása esetén először a termőföldet eltávolítják a bányászati területről, majd a tovább folytatják a rétegek elszállítását, amíg az értékes kőzetig eljutnak. Ez Diósdon is, ahogy a térségben általában, alig 1-2 méter mélységet jelent. Ekkor előbukkan a mészkő, ami viszont építőkőnek még nem alkalmas, mert agyaggal szennyezett, vagy porlódó, illetve a gyökerek által átszőtt. Az alsó bánya alsó katlanja jellemző példája a külszíni fejtésnek.
Mélyművelés során csak a bányaudvart mélyítik ki, ahonnan a megfelelő réteget követve vízszintesen indítják meg a fejtést. Mészkőbányászatnál jellemzően egymással párhuzamos-merőleges tárókat nyitnak, tulajdonképpen oszlopcsarnokot építenek, bányászat közben ügyelnek nagy teherbírású természetes kőoszlopok megtartására, hogy az értékes anyag fölötti meghagyott meddőréteget elbírja. A tárók teteje gyámok nélkül alakul ki. A felső bánya megmaradt tárói és a felső katlan a mélyművelésre mutat szemléletes példát. A mélyművelésnél jobban ügyelni kell a meddőréteg tartóinek statikájára, a meghagyott rétegvastagságra, mert ellenkező esetben leszakadhat, ami jogosan okoz súlyos ipari balesetet. A felhagyott mélyművelésű bányák esetében mindig problémás a fedőréteg stabilitásának problémája.
A meddő eltávolítása vagy a bányaudvar mélyítése után mészkövet kézi vagy gépi erővel bányászták.
Kézi erővel bányászás esetén a legelterjedtebb módszer a hasítás volt. A természetes repedések, erezet, anyaghibák ismeretében meghatározták ékelés vonalát. Ez után egy egyenes vonal mentén kisebb köveknél vésővel, nagyobbnál fúróval egy sor kúpos vagy hengeres keresztmetszetű furatot mélyítettek (egy ilyen furatban van a multiláda 2. pontja). Ezekbe a fészkekbe helyezték a vasékeket (kiegészítve a csúszólapokkal, amik a fém-a-fémen súrlódás miatt használtak), amiket elkezdték egyenletesen beütni, ügyelve, hogy egyik se feszítse a követ sokkal jobban, mint a többi. A függőleges repesztés után elvégezték a vízszintes felrepesztést is, ami által a kő a megfelelő formát öltve elvált az anyakőzettől. Egyszerre jellemzően 7-8 méteres szélességben és 0,8-1 méteres mélységben fejtették a megkezdett kőpadkákat. Ez a méret az építőkövek szabványos méretének egész számú többszöröse volt, így minimalizálták a hulladékot és a hasítási számot. A bányászok 8-10 fős csapatokban dolgoztak, amiket kiegészítettek a segédmunkások, akik a kitermelt követ vagy meddőt elszállították a munkaterületről.
A kézi erővel történő fejtés rendkívüli munkaigénye és a munkások igen nagy fizikai megterhelése miatt a legkisebb bányák kivételével a 20. században a technika előrehaladásával mindenhol felváltották a technológiát géppel végzettre. A legelső gépi fejtésű kőtömbök a 19. század közepén váltak ki anyakőzetükből, ekkor még gőzüzemű fúró-, véső- és fűrészelő gépek segítségével. A szocialista iparosítás során a gépi kőbányászat végleg elterjedt. Az utolsó kézi fejtésű kőbányák a 80-as években zártak be. A leválasztás és darabolás a 20. században javarészt gyémánt élű drótfűrésszel történt, és történik máig is.
A kitermelés által a fejtés szintje egyre lejjebb helyeződött, kialakultak a magas kőfalak. A falakban esetenként munkáslakásokat is kialakítottak, felhagyott bányák állapotuk függvényében sűrűn szolgáltak később más gazdasági művelés színhelyeivé (bor-, pezsgő és gombapincészet, hadi- és polgári raktározás, óvóhely, lakóhely).
Dél-Buda környéki mészkőbányászat
A térségben jelentős mennyiségben előforduló lajta- és szarmata mészkő ("félkemény durvamészkő") megfelelő mélységben, mennyiségben és minőségben fordul elő. A kitermelésre az újkorban nagy igény mutatkozott, az egyre időtállóbb épületek építése törekvéssé vált. Templomok, kastélyok, paloták, hivatalok, múzeumok, lakóházak, pincék, hidak épültek a kitermelt kövekből. Tulajdonképpen a 19. században világvárossá fejlődő, a bányaterülethez közel fekvő Buda és Pest, majd Budapest határtalan építőanyag igénye miatt bármennyi kőre volt kereslet, így a meglévő bányák művelése felpörgött, újak is nyíltak. A környék majdnem minden településén volt kőbányászat. Ezek közül jelenleg már csak Sóskút (Öreghegy) működik. Felhagyottak közül jelentősebbek: Biatorbágy (Bolha-hegy, Ürge-hegy), Budafok (Felsőváros), Érd (Fundoklia), Nagytétény (Diósárok), Sóskút (Kálvária-hegy), Törökbálint (Anna-hegy) bányái. Ezekben javarészt a 18. század végétől a 20. század közepéig volt bányaművelés.
A térség mészköve félkemény durvamészkő, szerkezet lyukacsos, durva felületű, színe sárgásfehér, ami városi levegőn feketedik. Jól fejthető, darabolható, nedvesen jól fűrészelhető, jól hasítható, faragható, szilárdsága nagy.
A diósdi mészkőbányák
A dél-budai térségben a sík kőzetfelület miatt elterjedt bányaalak a mélyudvar, egy minden oldalról függőleges falú fejtés, amibe egy, az elszállítás céljára kialakított rámpa vezet le. Diósdon erre a természetesen kialakult árkok miatt nem volt szükség.
A bányászok a fejtés során sűrűn találkoztak a kőzet természetes vetődéseivel, üregeivel. Előbbire jó példa a felső bánya "színpadjának" repedése. Itt a kitermelést pont azért hagyták abba, és maradt meg ezért ez a platform, mert nem lett volna gazdaságos egy ekkora repedést kerülgetni, tulajdonképpen selejtet bányászni.
Az alsó bánya falának felső pereme alatt egy méterrel nyílik a természetes kialakulású Római-barlang, amit szintén a bányaművelés eredményeképpen fedeztek fel. 13 méter hosszú, 1 méter széles és magas járat, elágazás nélkül. Miocén szarmata mészkőben alakult ki, réteglap közi síkban, korrózió eredményeképpen. Nevét a bánya területén áthaladó római eredetű útról kapta.
A bánya a művelés kezdetén Ilkapuszta és Felsőgazdagdűlő területi egység néven ismert mezők között helyezkedett el. A két dűlő határa a Római árok volt (a bányák erdőjében található ősi út nyomvonala, a fejtésektől keletre, a Krisztina tértől a Vadrózsa utcáig elnyúló ösvény, erdővel borítva, kaptárkövekkel szegélyezve). Mindkét dűlő mára majdnem teljesen beépült.
Az alsó bánya művelését a 18. században végén kezdték meg, a Második katonai felmérés (1819-69) már ábrázolja az alsó katlant, a felső katlan ekkor még nem létezett. A felső bányát a 20. század elején kezdték el kitermelni. Az alsó bánya művelése javarészt kézi, a felső gépi bányászati technológiával történt. Az alsó bányát a 30-as években, a felsőt az 80-as években hagyták fel. A felső bánya részben mélyművelésű volt, a 80-as évekre életveszélyessé vált, tárói felett lévő vékony meddőréteg a repedezések miatt részben beszakadt, részben omlásveszélyessé vált. A felső bányaudvar mai kinézetét meghatározza a beszakadásveszélyes meddőréteg bedöntése és elszállítása, amit az ezredfordulón végeztek el. A mélyművelésű tárók emlékére a bal oldali utolsó csarnokokat bontás helyett stabilizálták, így 2002-ben megnyitott a Kőfejtő Park ipartörténeti emlékhely.
A közelben, a Pincesor utca és a Római árok közötti területen található a kevésbé ismert "Kis kőbánya" is, ami a 19. században a községi igényeket volt hivatott kiszolgálni, a nagy (alsó) kőbánya "árnyékában". Némi fizetség ellenében Diósd lakosai fejthettek követ a saját épületeik építéséhez.
Források
http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=cave_4710-8
https://pecato.hu/a-bolha-hegyi-kofejto/
http://banyaszmult.uw.hu/K.htm
Boldizsár Tibor szerk.: Bányászati kézikönyv Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1963
https://mapire.eu/hu/map/secondsurvey-hungary/embed/?layers=5&bbox=2106326.158780923%2C6008692.432231469%2C2110871.773306757%2C6010364.492225207
https://www.fentrol.hu/hu/legifoto/embed/150299
Köszönettel tartozom az eredeti rejtőnek, mozo-nak és segítőinek!
Külön köszönet Yami-nak az együttműködésért az újrarejtés során.
Kellemes vadászatot! Dbkh és családja.
Ládatörténet:
2005.05.17.: Újramérve a 3. pont (köszönöm Egresip-nek a segítséget, a megtalálóknak pedig a türelmet), valamint egyértelműsítve a leírás."
2006.01.26.: Mivel az alsó katlanban levő táblát összetörték, ezért az eddigi tartalék tábla lett a multi első pontja. Togo kérésére módosítva a mikroláda helyének leírása, falról oszlopra.
2009.07.12.: A láda második és harmadik pontját mozo, Laci62 és családja eltűnés miatt renoválta. A második pontnál elhelyezve egy könnyítő fadarab is.
2011.09.04.: A végláda a sorozatos eltűnések és rongálások miatt máshová került.
2013.01.05.: A végláda a sorozatos eltűnések és rongálások miatt ismét áthelyezésre került.
2019.10.26.: A végláda és a mikro is eltűnt, a multit a ládadoki beteggé minősítette.
2020.11.29.: A láda több mint négy hónapja beteg volt, a ládagazda már nem aktív (vagy nem látszik javítási szándék), a ládaoldal nincs aktualizálva, ezért adoptálhatóvá teszem. [Admin(kectam)] Dbkh felhasználó adoptálta.
2020.11.30.: Hosszú betegállomány után a láda helyreállítva, így újra kereshető lett. A harmadik pont helye megváltoztatva. Ládaoldal újraírva.
2021.05.30. Harmadik pont ládája megint, az új helyről is eltűnt. Ismét két pontos a multi.
2023.02.01. Ismét elhelyezve a harmadik pont, újabb koordinátán.
2023.10.27. Az önkormányzat lecserélte, illetve eltávolította az 1. pont jelszavát adó táblát. Leírás frissítve az új táblához.
