Elhelyezés időpontja: 2005.01.15 13:52
Megjelenés időpontja: 2005.01.16 18:38
Utolsó lényeges változás: 2017.07.26 15:24
Rejtés típusa: Multi geoláda (1H+1V)
Elrejtők: The Goonies
Ládagazda: guess.who Nehézség / Terep: 2.5 / 3.5
Megtalálások száma: 316 + 1 sikertelen + 4 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.3 megtalálás hetente
[WAP: Kétpontos multi.
A jelszó első része a N48 16.572 E21 11.127 139m ponton található Ulánus-ház kapuján levő szőlőfürtök száma. Innen a Kálvárián keresztül ajánlott a második pont, a hagyományos geoláda megközelítése: a város fölötti Sátorhegy tetején, a N48 16.166 E21 11.602 327m pontban van, egy soktörzsű fa tövében, kövekkel takarva.]
A tokaj-hegyaljai borvidéket bemutató ládasorozatunk következő állomása Abaújszántó.
Kérjük, hogy a jelszót jól őrizzétek meg, a ládasorozat többi tagjához hasonlóan!
A láda
E kétpontos multiláda első, virtuális pontja az Ulánus-ház N 48° 16,572' E 21° 11,127' 139 m [GCAbHa-1] főkapuja. Az itt található szőlőfürtök száma adja a jelszó első részét. (A számolásnál figyeljetek oda!)
A második pont maga a doboz: a város fölötti Sátor-hegyen található, a N 48° 16,166' E 21° 11,602' 327 m [GCAbHa-2] ponton, a fakereszttől néhány méterre, egy soktörzsű fa tövében, kövekkel takarva. Itt található a jelszó második része. Megközelítéséhez javasoljuk a turistautak.hu térképén is megtalálható Kálvária ösvényét!
(Autóval érkezőknek: kisebb parkoló található a görög katolikus templom mellett, a N 48° 16,492' E 21° 10,957' 131 m [GCAbHa+Parkolo] ponton, de a Kálvária alatti présházhoz vezető aszfaltút végében is meg lehet állni. Felhívjuk a keresők figyelmét, hogy a hegytetőre vezető Kálvária ösvénye ugyan jól járható, de meredek kaptató, ezért mindenképpen ajánlott túracipő viselése! A hegytetőn a talaj és a védett növényfajok megóvása érdekében fokozott óvatossággal közlekedjetek!)
A város
A környékbeli ásatásokból tudjuk, hogy a terület már az őskorban is lakott hely volt: az Aranyos-völgyben talált barlangokban kőből rakott tűzhelyek maradványaira és egyéb leletekre is bukkantak.
A honfoglalás előtt a kabarok éltek errefelé, míg I. István idején az Aba nemzetség birtoka lett. Első írásos említése 1275-ből, az egri püspök kimutatásából ismert, amely szerint több településsel együtt bordézsmával tartozik az akkor még "Zamthon" néven leírt község. Ekkoriban még királyi birtok volt, a XV. században azonban a Szapolyaiak kapták zálogba. Az első szőlőtelepítésekről I. Károly idejéből származó feljegyzések tanúskodnak.
Egy 1459-ben kelt okirat mezővárosként említi, ezidőtájt lélekszáma szerint a harmadik volt Abaúj vármegyében Kassa és Gönc után. 1590-től a Rákócziak birtokolják; bukásuk után, 1711-től a Trautsonoké lesz, akik a mai napig itt élő szászokat telepítik be. 1780-tól a Bretzenheim család tulajdonába kerül.
1870-től már Abaúj-Szántó néven ismert, de ekkor elvesztette mezővárosi címét, és visszaminősítették nagyközséggé. A Hegyalján 1877-től 1890-ig többször támadó filoxéra-járvány a község teljes meglévő szőlőállományát kipusztította, s ez méginkább visszavetette a fejlődésben, népessége az elvándorlások miatt erősen csökkent.
Jelenleg mintegy 450 pincét tartanak nyilván a településen, melyeket a XVII. századtól kezdve építettek ki összefüggő rendszerré. A nagyközséget és a környező szőlőterületeket az UNESCO, a hegyaljai borvidék tagjaként 2002-ben a világörökség részévé nyilvánította; 2004. szeptember 29-én pedig a köztársasági elnök újra városi címet adományozott Abaújszántónak.
Fontosabb látnivalók, természeti értékek
A város legrégebbi épülete a főutca kiszélesedő részén álló, XIV.-XV. századi gótikus stílusú római katolikus templom N 48° 16,570' E 21° 11,151' 132 m [GCAbHa+KatTemp], amely mai, barokkizált formáját a XVIII. században nyerte el: 1771-ben hajóját újraboltozták, északi oldalára sekrestyét építettek. Gótikus tornya a főhomlokzat előtt áll, a második emelet fölött nyolcszögletű. A harang alakú, barokk toronysisak valószínűleg 1804-ben készült, a két barokk mellékoltár és a copf stílusú szószék a XVIII. századból való.
Az egyhajós, barokk stílusú református templom N 48° 16,600' E 21° 10,999' 119 m [GCAbHa+RefTemp] 1752-ben épült, bár tornya csak jóval később, a XIX. században készült el; koronás szószéke copf stílusú, a XVIII. század végéről való.
Az 1791-92-ben épült neobarokk görög katolikus templom N 48° 16,468' E 21° 10,953' 135 m [GCAbHa+GoKTemp] díszítések nélküli, egyszerű épület, tornya a főhomlokzat fölött található. A diadalív nyílását kitöltő, 1811-ből származó ikonosztázion részben copf, részben klasszicista stílusú fafaragványokkal díszített.
Az egyhajós, félkörös szentélyű evangélikus templom N 48° 16,793' E 21° 11,185' 134 m [GCAbHa+EvaTemp] 1798-99-ben épült, copf stílusban. Egyszerű tagolású, gúlasisakos tornya a főhomlokzat előtt áll. Míves copf főoltára, keresztelőkútja és szószéke is egyidős a templommal.
A Béke u. 42 alatt található Ulánus- vagy Kapitány-ház 1820-1830 között épült, klasszicista stílusban. Elnevezése az 1800-as évek második feléből származik, amikor osztrák katonákat szállásoltak el itt, és velük lakott a parancsnokuk is. Részben alápincézett épület, pincéjének érdekessége, hogy mély kút található benne. A ház jelenleg a helytörténeti gyűjteménynek, és a bortermelés hagyományait bemutató kiállításnak ad otthont. (A kiállításokra bejelentkezni a 47/330-053-as telefonszámon lehet.)
Az 1943-ban Abaújszántóhoz csatolt Cekeházán található az 1820 körül épült, klasszicista stílusú Patay-kastély N 48° 17,039' E 21° 12,518' 143 m [GCAbHa+Q_Patay]. Épülete nagyobbrészt földszintes, főbejáratának tömbje egyemeletes. A II. Világháború után egy ideig kollégiumként használták, később a helyi termelőszövetkezet hasznosította. Mára sajnos igen romos állapotba került, teljes pusztulása előtt még talán megkezdődik a renoválása. Az 1990-es évek elején ugyan új födémszerkezetet és tetőzetet kapott, de egyes szobák boltozatos plafonja, és a főbejárat alatti pince födémje beszakadt. Egykori szépségének nyomai azonban még most is felfedezhetőek: a főbejárat oromzatának címere, az erkélyek kovácsoltvas korlátjai stb. (A kastély elérhető a Boldogkőváralja felé vivő útról a N 48° 17,294' E 21° 12,250' 144 m [GCAbHa+Y_PatayWP1] ponton található letérőnél (ez az aszfaltozott út elég kátyús, személyautóval csak lassan járható!), vagy a község főutcájáról leágazó Táncsics köz végén, a Dobó István útra fordulva. Gyalog a szántói vasútállomásról induló -et követve.)
Megtekintésre érdemes geológiai érdekesség a Szfinx-szikla N 48° 17,657' E 21° 11,243' 175 m [GCAbHa+Szfinx], melyet a községből a Gönc felé vezető főúton érhetünk el, a N 48° 17,464' E 21° 11,274' 137 m [GCAbHa+WPSzfinx] letérő aszfaltozott úton keresztül. A szikla az út végétől kisebb sétával megközelíthető, Gyűr-tető nevű, fennsíkszerű domb oldalában van, jellegzetes sziklakibúvásként. Megfigyelhető rajta a kőzet aprózódása, a szél, eső és jég jellegzetes munkája, amely a felső, keményebb kőzetet kevésbé; az alatta levő puhábbat sokkal inkább morzsolja, alakítja, fura formákat vájva a sziklába.
A község déli végén, a Fürdőház 1. szám alatt található az alkáli hidrogén-karbonátos meleg gyógyvízforrásra épült strand- és gyógyfürdő N 48° 16,119' E 21° 10,867' 116 m [GCAbHa+N_Furdo]. E gyógyvíz elsősorban a mozgásszervi betegségekre van pozitív hatással. (Jelenlegi nem üzemel, eredetileg márciustól szeptemberig tartott nyitva.)
A Hegyalja kezdetét jelentő abaújszántói Sátor-hegy tetején található fakereszt N 48° 16,152' E 21° 11,595' 327 m [GCAbHa+Fakereszt] a monda szerint a hegy szellemét, a föld belső erejét nyugtatja meg, hogy a környék lakói békességben élhessenek. A kereszthez a hegyoldalban egy meredek, de aránylag jól járható erdei ösvény visz, amelyen egy 14 pontból álló Kálváriát alakítottak ki. Kiindulópontja közelébe a község pincesorától aszfaltút N 48° 16,164' E 21° 11,013' 129 m [GCAbHa+1KalvariaAszfaltutWP] visz, egészen a N 48° 16,142' E 21° 11,211' 164 m [GCAbHa+2KalvariaWP] pontban lévő régi présházig, illetve a mellette található díszes pincelejáratig. A pince fölött indul az út egyenesen a szőlőkön keresztül, a N 48° 16,136' E 21° 11,307' 188 m [GCAbHa+3KalvariaStartWP] pontig, ahol maga a Kálvária kezdődik.
A hegytető keresztje az állomástól induló -et követve is megközelíthető; bár a jel a szomszédos Krakó tetejére visz, így a hegyoldalban le kell róla térni egy kisebb útra. A hegytetőre érve a gerincen érdemes elsétálni a N 48° 16,065' E 21° 11,863' 336 m [GCAbHa+V_SatorKilato] pontig, ahonnan még szebb körpanoráma tárul elénk, illetve a Sátor-hegy és a Krakó közötti völgybe is le lehet látni. Tiszta időben észak felé a Tátra is jól látható.
A hegyoldal északi szoknyáján kisebb sípálya is található, melynek felvonója a N 48° 15,297' E 21° 12,074' 169 m [GCAbHa+U_SipalyaStart] pontban lévő felvonóháztól indul, és a N 48° 16,420' E 21° 11,541' 247 m [GCAbHa+T_SipalyaEnd] ponton ér véget.
A város környéki hegyeken több védett vagy fokozottan védett növény- és állatfaj él: árvalányhajak (például a pusztai [Stipa pennata], a csinos [Stipa pulcherrima] vagy a bozontos [Stipa dasyphylla]), a leánykökörcsin (Pulsatilla grandis), és a magyar flórában bennszülött hegyi kökörcsin (Pulsatilla pratensis ssp. zimmermannii) is. Több helyütt szintén megtalálható a törpe mandula (Amygdalus nana) és a törpe nőszirom (Iris pumila).
A bogárfauna fontos képviselője a 7 nagyfutrinkafaj, ezen kívül él errefelé uhu (Bubo bubo), kövirigó (Monticola saxatilis), vadmacska (Felis silvestris) és hiúz (Felis lynx) is.
A természeti értékek megőrzése miatt kérünk minden ládásztársunkat, hogy körültekintően közlekedjenek és tartsák magukat a hatályos természetvédelmi szabályokhoz!
A ládakereséshez sok sikert, kellemes túrázást és jó időt kívánunk!
2017.07.26. A terület sajnálatos bozótosodása miatt a láda új helyre került, a kereszt közelébe. Így ugyan a kilátást nem mutatja meg, de a dzsungelharc elmarad.
Állapot: kereshető
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
+
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
-
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
-
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
+
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
+
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
+
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
+
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
-
gyerekbarát láda
+
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
+
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
-
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Utolsó aszuszem. Méltóvá tette a kálvária. Magyon tetszett a hőség és az emelkedő ellenére. Padok vannak a stációkmál. Lehet egy kicsit pihenve átszellemülni.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést!
A 2. ponthoz jól leizzadtunk felfele. Reggel terveztem felmenni, de az akkori szakadó eső miatt átszervezetm a menetrendemet és továbbálltam, du. jöttem vissza érte.
GCHRBH után levezetésként kinéztem még néhány környező ládát ... hát ez a láda minden volt, csak nem levezetés ... a legjobb három kálvária láda közé simán befér. Jól jöttek a padok a stációknál. :)
Abaújszántóról tettünk egy hosszabb körtúrát, hú, hát nem volt egyszerű itt a vége
20 km-rel a lábamban észak felől támadtam a Sátor-hegy és Krakó közti nyerget a zöld háromszögön, meg szerettem volna keresni innen kitérve GCTKIL-t is, de hamar visszafordított a dzsindzsa
Sebaj Tóbiás, akkor irány GCABHA-2
Nem volt egyszerű követni a tekergő ösvényt, de pár kérdéses helyen megtalálva az irányt feljutottam a dombtetőre ahol pazar kilátás fogadott. Le is ültem 10 percre, azt hittem már zsebemben van a találat.
Hát ekkorát régen tévedtem! A kezdeti füves dombhát átváltott szinte áthatolhataltan dzsindzsába, az ösvény egyenest nekivezetett. Elég közelinek látszott a kereszt de majdnem negyed óra volt mire elértem, és egyáltalán nem voltam biztos benne hogy a végén sikerülni fog
De sikerült :-)
köszi az élményt! :-)
ha valaki szintén ebből az irányból jönne, vigyen metszőollót!
Köszi a rejtést! Megtaláltuk! A Sátor hegyen kezdtük a zöld háromszög jelzésen hátulról. Eleinte erdészeti úton, majd a nyeregtől ösvényeken fel a gerincre. Nagyon oda kell figyelni, könnyen szem elől lehet téveszteni a jelzést, amely ma már a Krakó hegyet elkerüli. Fent a kilátás fantasztikus a környékre. A kálváriát követve jutottunk vissza a városba.
Megtaláltuk, köszönjük a rejtést!
Felküzdöttünk magunkat :)
Megérte a fáradtságot! Csodás hely!
A ládából kiöntöttük a vizet, kitörölgettük, a régi penészes logbookot , és a használhatatlan ajándékokat elhoztuk. Szerintünk egy kis odafigyeléssel - a kesserek részéről - ilyen beázások megelőzhetőek lehetnének.[Geoládák v3.12.8]
Megtaláltam, köszi! :)
Jó, hogy nem biciklivel jöttem. Ide nem lett volna kellemes felvinni :D
A korábban említett lódarazsak még megvannak a keresztnél...
Megtaláltam, köszönöm a rejtést!
A májusi ládászok jelzése óta a hátsó turistaút sajnos már nem átjárható, elakadtunk, a kálváriánál lehet lemenni. [Geoládák v3.11.3]
Hátulról közelítettem a Sátor-hegyet a Z3 jelzésen. Eléggé be van nővé, de még éppen járható.
Logogolás után a kálvárián keresztül ereszkedtem be a városba.
Köszönöm az invitálást!
Ládázásra épülő családi nyaralás közben megtaláltuk. Köszönjük a rejtést! [g:hu 1.6.7]
2 db lódarázs csípett meg a Keresztnél!! A figyelmeztetés nem véletlenül van kiaggatva!
Megtaláltam! Gabival közös tokaji hétvégére érkeztünk, amibe ládázás is belefért. A végládához egyedül másztam fel a kálvária mentén. Hát volt a dolognak sportértéke, főleg mivel útközben derült ki, hogy időre el kell mennünk valahova, így onnan pihenés nélkül kvázi rohanva kellett fölmászni és a ládát előkeríteni, majd sebesen robogni lefelé elesés nélkül. Így kalandos volt a dolog az biztos. A kálvária környéke egyébként tetszett nagyon.
Kedves települést mutatott be a láda, a kereszthez való feljutás igazi tüdőkiköpő út volt, legalábbis nekünk.Természetesen fentről nagyon szép a kilátás. Köszönjük a rejtést.
Hosszú hétvégén a Zempléni-hegységben kerestünk fel ládákat kitkat0123, tabletta és Liberty társaságában. Hu-s és com-os ládát se hagytunk megtalálás nélkül. Ma az odaúton Hernád menti és nyugat-zempléni találatokat könyvelhettünk el. Nagyon szép helyeket ismertünk meg a kellemes napsütéses meleg időben.
Köszönöm a rejtést!
Néha kincsek kerülnek elő egy lakásfelújítás alkalmából...
Kis híján kimaradt ez a log, pedig az utolsó hiányzó tétel volt a GCAszu jelszavához. Most megtaláltam.
Leltározás a kapuban. A helyiek nem tudják, hogy melyik az ulánus ház. A lépcsők alatt parkoltam a szőlőhegyen, innen megint egy kellemes ebédledolgozó mászás a csúcsra. Szép a kálvária. Láda rendben, picit nedves. A kereszttől pompás kilátás.
Tetszett minden pontja a multinak, a szüret kellős közepén a városban is szüreti hangulat volt. A Sátor-hegyről nagyon szép a panoráma. Köszönet a rejtésért.
TFTC!
Abaújszántótól Miskolcig ami belefér.
Amennyire meredek, annyira csodás ez a hely és ha nincs a tetejéről pazar kilátás még akkor is megérné felmászni.
Megtaláltam, köszönöm a lehetőséget! Nagyszerű út, szép kilátás, kitűnő rejtés. Kár, hogy a pincesoron nem találtunk egy pincét sem nyitva. [Geoládák v2.2.3]
Az utóbbi logokban is olvasható erőteljes bozótosodás miatt a láda új helyre került, a kereszt közelébe, továbbra is KERESHETŐ! A jelszóképzés és minden egyéb maradt változatlan.
(A láda maga szerinte teljesen sértetlen, sem törés, sem repedés nem volt rajta sehol...)
A cekeházi Patay-kastély felől érkeztem, elsőnek a 2. pontot közelítettem meg. A zöld háromszög a temető felől követhetetlen és járhatatlan. Elég veszélyes sziklakibúvásokon is vezet a jelzés, úgyhogy nem ajánlott ebből az irányból megközelíteni!
A láda nehezen lett meg, mert bedőltem a tuhun látható kessercsapásnak, ami félrevitt és apróbokrokon át lehetett a nagy sziklatömböt megközelíteni, de a kis sziklatömbhöz vagy át kellett volna mászni a sziklán, vagy még egy adag bozóton átmászni. Visszafelé könnyebb volt, mentem légvonalban a jelzéshez. A kálvária visszafelé kicsit furcsa volt, meg egyes helyeken igen meredek. Az első pont könnyen meglett, így összeállt a jelszó.
Megtaláltam!
A ládát megkeresni csak komoly véráldozatok árán lehet! 350 méterre van a kereszttől, sokkal közelebb is lehetett volna megfelelő helyet találni neki! Végig alig járt úton kell menni, csipke és kökénybokrok között. A kilátás a kereszttől folyamatosan ugyanaz.
Köszönet!
6 napos zempléni - hegyaljai kirándulás, ebből 80 km gyaloglás hegyen-völgyön, 22 ládatalálat.
A kilátás szép, de a dobozt szerintem is kár volt ilyen messzire vinni a kereszttől, csak bosszúságot okoz.
A ládába valaki egy metszőollót tett, ami kiszúrta az alját. Jó lenne legalább szigszalaggal befoltozni - sajnos nálam nem volt.
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget. [g:hu 1.5.3y] [wapon beküldött szöveg]
Mai első találat. Itt szálltunk meg a faluban. A láda nagyon szivatós helyen van, csupa vér lett a kezünk-lábunk. Bőven elég lett volna a kereszt közelébe rakni a ládát, a kilátás semmivel se jobb.
De azért jó volt.
Ezt is megtaláltam! Köszönöm a rejtést. Nem volt hiába eljönni ide. :)
Részletek és képek hamarosan.
A buszról véletlenül rossz megállóban szálltam le, de rájöttem hogy jól jártam, nem kellett duplán járni a pontokat. Szépen elindultam, talán az eleje még rosszabb volt mint a vége. Jó volt a kilátás a kereszttől, készült is pár fotó. A láda rövid keresés után lett meg, majd elindultam vissza. Lementem a másik pontig, először azt se tudtam hol keressem a szőlőt. Majd meglett, viszont sikeresen eltévesztettem, egyet nem vettem észre, erre figyeljen mindenki, legyetek alaposak! [g:hu 1.5.3f] [wapon beküldött szöveg] 576.
Hosszú hétvégi barangolás [g:hu 1.4.30x] [wapon beküldött szöveg]
Az első pont gyors drivein megtalálása után leparkoltunk a borospincék mellett és nekivágtunk gyalog az emelkedőnek. Az ösvény a teraszosan művelt szőlőültetvények közt emelkedik, majd egy elég meredek kálváriában folytatódik. Fentről a kereszttől és a ládához vezető gerincről nagyon jó a kilátás. A doboz könnyen meglett. A viharos szél miatt nem időztünk sokat.
Ahogy már guess.who-tól megszoktuk, először szőlőt számolgattunk, majd felrohantunk a hegyre. De már fáradunk. Ilyen melegben ezt nehéz. De felérni, körülpillantani meg olyan jó! Aztán utána még plusz 400 m-ert gyalogolni a ládáig, már nem annyira.
A betelt logbook helyére tettem újat, plusz laminált muggli infot és ajándékba szilikon geocacher karkötőt.
A medvék megtalálták! ! [g:hu 1.4.30x] [wapon beküldött szöveg]
Nyíregyházi csapat Zemplén attack a gcaszu-ért 3.hegy... Ismét mászhattunk ma már harmadjára egy erőset, de ezúttal még a sötétedéssel is számolni kellett. Jól kifáradtunk mire a végére értünk, jó kis séta volt ez is. A táj innen is csodálatos, mondanom sem kell: kissé nehezebb, de megéri ezt a ládát levadászni. Elégedetten nézhettünk innen is szét. Köszönjük a rejtést!!
A mai nap negyedik ládája, nagyon szépnek indult a kálvária kezdő pontján a Mária szobornál. Már messziről látszott a hegy tetején a kereszt, gondoltuk, oda kell felmenni a ládáért. Mikor felértünk gyönyörködtünk a panorámába, és nem értettük miért kell még 321 m-t megtenni a ládához. Sajnos az út végig csipkebokorral és kökényessel övezett. A szép élményt teljesen lenullázta ez az útszakasz és a ládához vezető kis ösvény. Kár érte. Egy biztos, itt nem fogják illetéktelenek eltüntetni a ládát. Köszönjük a rejtést!
Megtaláltuk!Az ulánus ház éppen felújítás alatt van nem látogatható.Ha már multi láda jobb lenne az igényesen összeállított leírásban szereplő érdekességek némelyikét bemutatni,mint az induló pontjához képest nagy csalódást okozó elhanyagolt kálváriát.Bár funkcionálisan jól működik,mert aki nem kellő áhitattal megy fel a kereszthez,annak visszafelé ördög csúzdaként működik,mint ahogy engem is hanyatt vágott vagy kétszer.A védett növények miatt nem kellett volna a kereszttől olyan messzire tenni a ládát a nehezen megközelíthető bozótba.Az értelmetlen küzdelem miatt már nem volt kedvünk a városban szétnézni.
Zempléni családi kiruccanás negyedik napjának hatodik, egyben utolsó találata. A multi első pontját már az első napon (16-án) megkerestük. A ládához CsillagVirággal mentünk fel.
A ládával kapcsolatban vegyesek az érzéseim. Egyrészt örülök, hogy a bemutatni kívánt szőlők között vezet fel az út, és a kálvária is érdekes (bár eléggé lepukkant), azt viszont most sem értem, hogy ha már felértünk, akkor mi értelme van egy sok száz méteres nyakig érő dzsindzsaharcnak. A láda közvetlen környezetében különösen nehéz terepen kell átverekedni.
Megtaláltuk! Mai Zempléni kóválygásunk 2/1. állomása. Csodálatos természeti környezet, fantasztikus panoráma. A településen korábban már többször jártunk, a kilátás felfedezéséhez azonban a gc.hu illetve a rejtő kellett. Kitűnő ötlet a rejtőtől, hogy itt, Tokaj-Hegyalján a rejtések végládáit egy pompás panorámát kínáló helyre (hegyre) tette: hatalmas ötlet, kitűnő rejtés, felejthetetlen élmény, most is nagyon tetszett, csak gratulálni tudunk. Tervezzük felkeresni a következőt és kérünk még többet. Hogy igazi kaland legyen a keresés, össze-vissza karistoltak bennünket a bokrok (mi vagyunk a hibásak: térdnadrágban jöttünk, ergo hosszú nadrág ajánlott!), többször elcsúsztunk lefelé menet a Kálvária fa-föld lépcsőin és ráadásként én még dobtam egy hátast a rejtés melletti nagy szikláról, még jó hogy megfogtak a bokrok, de sebaj, ezek adják az ilyen túrák szépségét és élményét... Ilyenek az igazi helyszínek, ládák és rejtések! Visszajövünk 3-4 hét múlva erdei szamócázni, millió virágzik a hegyen. Az rk. templom takaros, pompás gót részletekkel. Köszönjük!
6/7. Autós caching túra. Számítottunk a hegymászásra, így nem volt meglepetés, még az erős szélben is könnyen lehetett teljesíteni a túrát. A kilátás és a városka is szép volt.
Füzéren eltöltött ládázós-túrázós hosszú hétvégénk alatt jártunk itt Férjemmel és Szüleimmel.
A ládáért csak én "szaladtam fel". Gyönyörű a kilátás, köszi, hogy megmuttad!
Megvan. Mai napon folytattuk tokaji ládagyűjtési sorozatunkat, melyből a végláda előtt ez volt az utolsó. A kaptató elég viselhető volt, sajnálom, hogy egyeseknek mindig csak a rongálásig terjed. A stációk egyszerűek, de szerintünk nagyszerűek. a kilátás pedig csodaszép. A ládához némi bozótharc vezet, de amúgy minden rendben volt vele, száraz helyen van. Köszönjük a rejtést.
Megvan! Kétszeri megkeresés. Sajnos az első alkalommal a körút hosszúra nyúlt és korai sötétedés miatt már nem vállaltuk be a ládát.
De legalább egy újabb rövidebb (7 km) tudtunk sétálni a napsütésben.
Meglett. A Kálvária több stációjáról sajnos már leszedték a képeket bizonyos elemek, de a mászás, és a keresztnél lévő kilátás megéri. A rejtés jó, de a tövises növényzet miatt túraruházat ajánlott.
pozoli1, Ancsa, PozAko
Folytatva a tegnap megkezdett tokaji-borvidékkel kapcsolatos multiládát és a zempléni tájakon való barangolást, ez lett a mai 11/10. találata.
Az első pontnál semmi gond nem volt, de a másodikkal annál több. Már az gyanús volt, hogy a a kálvária aljától még 770 m volt légvonalban és kb. 220 m szintemelkedés. A 30 fokos meleg sem esett jól, de nem akartam félbehagyni a multit. A tetőig még minden gond nélkül feljutottam, persze két stációnál is pihiztem a hűvös árnyékban. A kereszttől azonban még mindig volt 340 m és kökénnyel, csipkebogyóval, vadrózsával benőtt terep - bermudanaciban. Véráldozattal, de leküzdöttem és meglett a láda. A kilátás valóban szép fentről, de oda kell tennie magát az embernek érte.
Érzem én, hogy más e nedű
Újszántói hárslevelű
Eltökélt és bátor legyen
Ki fent jár a Sátor-hegyen
Meredek, de ez még hagyján
Szellem csücsült egy-két padján!
Nagyszerü rejtés, bár az odavezető út igencsak elhanyagolt, de azért járható. Esőben azért cikis. Fentről a kilátás pazar. A láda könnyen megtalálható, és mégis izgalmaz a keresése.
Amennyire könnyű találat volt az első pont, a második annál inkább megdolgoztatta az izmokat! :-D
A kilátás a Sátor-hegy tetejéről viszont kárpótolt a viszontagságokért!
Ennek a ládának 2 évvel ezelőtt már nekiindultunk egyszer, de akkor még nem volt rendes gps-ünk, így nem találtuk meg. Ellenben most egy izzasztó mászás kíséretében levadásztuk. Gyönyörű a kilátás fentről.
A többi hegyaljai faluhoz hasonlóan nagy élmény, utánozhatatlan hangulat lent. Odafönt pedig minden képzeletet felülmúló látvány. Ahhoz képest, hogy első ránézésre kis sétának véltem a ládához feljutást, rendesen meg kellett dolgozni érte. Nem kis örömömre, végre csillapíthattam kissé a mozgásigényemet.
Tegnapelőtt mire ehhez a ládához értünk nagyon esett az eső. Ma is :) Sebaj, ha már itt vagyunk akkor felmegyünk a hegyre, ami nevezetes. A város (város :) ) egyébként gyerekkorunk egyik emlékezetes helye, szüretelések, rokonok, poros utcák, ilyen kép maradt meg. Most egyáltalán nem ez a helyzet, egész jó kis hely lett ez a Szántó - mint minden más település a környéken. Mire lejöttünk a hegyről, majdnem elállt az eső.
Bluedoggal éjjel másztunk fel a hegy tetejére. Nagyon fárasztó volt egy kirándulásokkal teli nap végén, de megcsináltuk. A kilátás lenyűgöző volt. Köszi.
Az első pont nem okozott problémát (remélem :)).
A másodiknál tanult kessertársamat idézem: jó szuszogtatós. Lassan, szépen, ahogy a csiga megy a jégen... úgy érdemes. :)
Mai ládázásunk legbrutálabb találata. A virtuális pont könnyen meglett, onnantól azonban jött a bolyongás, hogy hol is lehet feljutni a fakereszthez. Vajon hol van a kálvária???
Autóval először elmentünk a képek között is szereplő kiindulópontig, de mivel sehol nem láttunk útszerűséget, máshonnan próbálkoztunk volna. Az újabb alternatíva még reménytelenebbnek tűnt, így túrista térképpel a kezünkben visszaindultunk a faluba, ahol a temetőnél feladtuk és segítséget kértünk a helyiektől. Egyikük nagyon kedves volt, elvitt bennünket abba a kiindulópontba, ahol először jártunk. Útmutatása alapján valóban van gyalogút, ami ugyan néhol kaptatós, de a vége annál szebb. Ez az a Kálvária, amit sztem a kessereken kívül senki nem látogat :)))
Az egésznek az érdekessége, hogy kb. 5 évvel ezelőtt már jártunk a kezdőpontnál, de akkor még nem tudtuk mi a geocaching.
Köszönjük!
Megtaláltuk!
Zempléni 6 napos ládázós nyaralásunk 37 ládája közül ez volt a 35.
Ezzel a megtalálással sikerült a TOKAJI ASZÚ ládasorozat minden tagját begyűjteni. A láda megkeresése ezer fokban, tűző napon ment, szóval egy párszor bizony meg kellett állnom a stációknál. Viszont ami nem tetszett, hogy a lényeges ponttól (hegytető) már megint 250m-t meg kellett tenni nagy fűben, bokrok között, sőt még a ládához vezető utolsó 30m-en elég komoly terepet kellett legyőzni...fölöslegesen.
Azért köszi a rejtést:
Aty és Judit
...::: www.matrixmusic.hu :::...
Az első rész könnyen ment és felbátorodva, helyi nagyon kedves iránymutatással indultunk a kálvária megmászására. Itt 10 fős lelkes csapatunk a látvány hatására, na meg a 35 fokos verőfényes napsütés miatt gyorsan 9, majd kis idővel később 7 főre olvadt. Gyermekeim vadászösztöntől vezérelve, barátaikkal 11 perc alatt megmászták a hegyet és mire felértem a kereszthez már minden "nagyobb" szikla alá benéztek, csak azt felejtették el, hogy a valódi rejtek az kicsit távolabb van. Annak ellenére, hogy láda helye a kereszttől is szinte elsőre jól látható, mégis időbe tellett mire megtaláltuk, mert a GPS a hegytető ellenére csak nagyon nehezen akarta a pontos helyet meghatározni. De megtaláltuk. Megérte feljönni. Nagyszerű a kilátás mind Abaújszántóra, mind Tálláyra és a tokaji hegyvidékre is.
A Kálvária úton fölfelé feleségem minden padon üldögélt egy keveset, mivel nem bírta tartani a tempót. Azonban a hegytetőn elénk táruló látvány feledtette fáradalmait. A ládához vezető úton vidám társasággal találkoztunk, akik ÚJ TURISTA UTat jelöltek ki éppen (ZÖLD HÁROMSZÖG).
Ezúton ajánljuk ezt az útvonalat minden kirándulónak!
Nagyon kedves számomra e hely. A rejtés csodás. Most festettünk zöld háromszög turistajelzést a Kálvárián,- a Sátor-hegyen,- a Krakó-hegy nyergén keresztül, vissza Abaújszántó központjába. A nyeregben csak kövekre tudtunk festeni. Mindenkinek javaslom ezt a kicsit lankásabb utat is. A teljes út a vasútállomástól a Sátor-hegyen keresztül le a központba 6km.
Weboldal ismerete nélkül GPS alapján mentünk, így a jelszó első felét találgatnom kell, a táblát azért felrakom a képek közé ami a ház falán volt. Megéri megnézni a második tagot, pláne most hogy még a héricsek is nyíltak, s már a repce is virágzik lentebb...
A GCASZU ládasorozat utolsó tagjaként kerestük fel ezt a helyet, azaz nem véletlenül éppen most jöttünk ide, hanem időzítve, hogy a következő, 500. találatunkkal tiszteleghessünk a külföldön legismertebb hungarikum előtt. Az a félelmünk pedig, amiért ezt a ládát hagytuk a sorozat utolsó darabjának, teljes mértékben beigazolódott a 2. pont felé kaptatva.
A város közepén, az 1. pont közelében parkoltunk le és tettünk egy kis bemelegítő sétát, közben levadászva a jelszórészletet. Innen a Mária-szoborig mentünk, s kocsinkat a mellette szebb napokat látott présházak előtti árnyékban hagytuk. A kora nyári nap hétágra sütött, semmit sem kellett várnunk a hátunkon végiggördülő első izzadságcseppre. Panorámanézés ürügyén egyre sűrűbben álltunk meg, az elöregedett, megműveletlen szőlők, majd a stációk között. A kálvária ösvényét és a lépcsőket két helyi lakos javítgatta, a húsvéti körmenetre készülődtek. Beszédes kedvükben voltak; így aztán sok mindent megtudtunk tőlük a környék turisztikai nevezetességeiről, a városról, a munkalehetőségekről (inkább annak hiányáról), a helyi futballról, a külföldi tőkével épített pályáról, a jobb sorsra érdemes fürdőről, az azt népszerűsítő orvosról, s arról, hogy a fenti kereszt - ahova "sietünk" pontosan 300 méterrel magasabban van, mint a katolikus templom küszöbje... Mit mondjak? Megtapasztaltuk.
Onnan már csak 1 312,34 láb (!) laza sétát kellett tennünk a dobozig, igaz, azt csodálatos virágmezőn, fehérlő-sárguló bokrok között, héják rikoltozása közepette. A rejtés jó, tetszett, bár ilyen helyet a kereszthez közelebb is lehetett volna találni...
A visszaút, illetve a leereszkedés már jóval könnyebb volt. Minden esetre egy jót kirándultunk, megérdemeltük az ebédet. Levezetésképpen elmentünk még a nagyszerű arányokkal rendelkező, impozáns, de - sajnos - nagyon lerobbant állapotban lévő Patay-kastélyhoz.
Az első pontnál semmi gondom nem akadt. A másodikhoz (ellentétben a leírással) a sípálya??? végétől indultam egy ösvényen. Felfelé kerültem egy kicsit, gondoltam lefelé rövidítek, mi bajom lehet... Olyan helyen jutottam le, ahol még a vaddisznók is visszafordulnának.
Kellemes séta a Mária-szobortól a Kálvária pontjait érintve. Kellemes túraidőben: szél és napsütés. A láda gyors lefülelése és a panoráma megcsodálása után felkerestem a Patay-kastélyt és a Szfinx-sziklát is.
Köszönöm a rejtő alapos munkáját a környék bemutatásával kapcsolatban!
Mi is jól megszenvedtünk a ládáért... Először kocsival felmentünk rendben a Mária-szoborig, aztán innen nem mertünk toronyiránt menni - vissza a városba... Itt a helyi erőket kérdeztük meg, kóvályogtunk egy sort, és nagy szerencsénkre (ő volt már a 6. megszólított) pont egy kedves kessertársunkba botlottunk bele - ezúton is köszönjük Bumi segítségét!
Az egészet innentől nagyon élveztük (természetesen vissza kellett menni a Mária-szoborig :), az út kicsit csúsz(kál)ós, nem tudom elképzelni, hogy a kessereken kívül használja-e valaki... a kilátás viszont valami csodálatos fentről (még a Boldogkői vár is látszik!) - ez számunkra mindent megért!!! Nagyon szép volt, köszönjük a rejtést, mert enélkül soha nem jöttünk volna fel ide!
Előző este szemeztünk a ládával, de már túl későinek itéltük a támadást. Jól tettük. A kálváriával megszenvedtünk. Egy csapás vezetett majdnem a ládáig. Időközben a vihar is nagyon közeledett és fejvesztve menekültünk a gerincről.
Megtaláltuk bár kicsit túlzásnak tartom, hogy mikor felérek a kereszthez - nem kevés szintemelkedés után - onnan még derékig érő gazban kell sétálni 250m-t vizszintesen és 50m-t még a domboldalon lefelé!!! Hozzá tenném, hogy a kilátás valóban csodálatos fentről!!!!
A kereszt után még nyugodtak voltunk, a kökénybokrok után kezdtem káromkodni, a csipkebogyó bokor határozottan nem tetszett, de amikor megláttam merre kell megtenni az utolsó 50m-t, nem hittem a szememnek...
Elég nehéz így vigyázni a természet értékeire, és aki veszi a fáradságot, hogy felmenjen a keresztig, az megérdemelne egy könnyebb ládarejtést.
Kerékpáros találat 139 km 1750 m szint
A mai nap legnehezebb ládája. A számolgatás hamar meglett és indultam a hegytetőhöz vezető útpontok felé. Kicsit megzavart, hogy sem a kálvária1 sem a kálvária2 pontokban nem találtam meg a kálvária állomásait , de feljebb jutva leesett, hogy ezek csak iránypontok, a kálvária a csúcstól csak néhány száz méterre kezdődik.
Az igazi nehézséget a bicikli felcipelése jelentette. Elrejteni nem mertem, visszafordulni már nem akartam a cél közelében. Az ösvény egyes szakaszait apró kövek borítják, amin kitünően lehet korcsolyázni. Egyes helyeken minden mozdulatot meg kellett terveznem, hogy előrejussak hátamon a bringával.
Mire felértem nem voltam sem élő sem holt. Megfogadtam , hogy mindenképpen valami másik utat keresek a lemenetelhez.
Fent egy helyi családdal találkoztam, akik elmondták, hogy ide nem vezet más út , csak a kálvárián keresztül.
Nem maradt más hátra, mint minden lépést megtervezve learaszolni a hegyről. Sikerült megúsznom esés nélkül.
A hegymászással alaposan elment az idő igy Szerencs felé vettem az irányt ahol az autót hagytam.
A Zempléni kilátás sokáig emlékezetes fog maradni.
Megtaláltuk! bár ostoba módon a GPS-re hallgatva toronyiránt vágtunk neki a fenyves aljától indulva, ami egy elhagyott z3-on vezetett minket... hát ezt senki ne válassza, mert vaddisznó üzemmódban négykézláb is bujkáltunk a susnyásban. a kálvárián jöttünk le, ami jóval barátságosabb út volt, csak a kocsinktól jó messzire kerültünk.
Amúgy a hegytetőn már élveztük a dolgot, szép hely és sok a védett növényfaj otthona. Köszönjük a rejtést!
Régen láttam már ilyen korszerű benzinkutat, mint amilyen a templom tövében található. A hegymenet kemény, jó meredek. Még szerencs, hogy nem sütött a nap, így is jól megizzadtam. Fönt aztán a langymeleg szél hamar megszárított. Szép panoráma!
A jelszó első része egyszerű, a kocsit ott is hagytuk előtte, de a második. Hát kifárasztott és még egy bozótos résszel is meg kellett küzdeni. Lefelé az ajánlott úton, a Kálvárián jöttünk, de az sem volt sokkal kényelmesebb. Mindezek ellenére nagyon megéri felmászni a hegyre, mert gyönyörű a kilátás. Murus és Cica
Első nap az eső miatt csak a virtuális pontra futotta. Másodszorra pedig a hegygerincről akart a szél mindenáron lefújni. Azért megérte felmászni, csodás a kilátás.
Egy helybeli nénikének köszönhetően 750 méter helyett
legalább 2 kilométert gyalogoltam árkon, bokron keresztül,
de meglett! A nyomokból ítélve nem én voltam az egyetlen!!
Lefelé már a járt utat választottam.
A faluból elöször nem a megfelelő mellékutcán indultunk el, de ahol nem volt út, ott törtünk a bozótban. Azután jó darabig könnyedén közelítettünk, aztán megint neki vágtunk az erdőnek, itt is találtunk bozótost. A kilátás jó a tetőről. Lefelé már könnyebb volt egy kicsivel.
Ezzel elkezdtük a boros láda sorozat begyűjtését.
Üdv Mr Zerge.
Nagyon jól kitalált láda, így szemerkélő esőben és dagonyában is tetszett. Valaki felszántotta a kálvária felé vezető út alját, így a feleségemnek nem volt kedve arra menni. Úgy gondolta az út is felkanyarodik majd arra és természetesen mindig a nők szava dönt. Elindultunk az úton, kerültünk legalább 1 km, átvágtunk egy csomó szőlősoron, elmerültünk a mocsárba. Egyedül csak az vigasztalt, hogy finom szőlőfürtöket találtunk. Végül feljutottunk, de szerintem ez majd egy óra plusz volt.
GPS nélkül elég nehéz volt meglelni és a terep is nehéz volt. (Nem a csúcsra vezető, hanem a ládához) Egy kis segítség, ha valaki szintén "kütyü" nélkül vágna neki: Ha szemben állsz a kereszttel, onnan már látod a bizonyos sziklát egy picit jobbra! Akár mennyire is nehéznek tűnik, IGEN AZ AZ!! :-)
MInden elismerésünk a Rejtőnek, aki mindezt télvíz idején produkálta!
KÖszönjük
Nos, a három napos ládázás mélypontja. Szakadó eső után, több irányból is próbáltunk minél közelebb kerülni a hegytetőhöz kocsival. A helyiek és a leírás is a kálvárián keresztüli megközelítést javasolt. A leírásról megfeledkeztem, a helyiek útmutatása pedig elég homályos volt, így saját fejünk után mentünk. Ennek eredményeképp az autó és hegy csúcsáz ékítő kereszt közötti jó 800 méteres távolságot kb. 1 óra alatt sikerült megjárnunk. Oké, hogy láttunk egy hatalmas pöfeteget, de legalább négyszer lyukadtunk ki zsákutcában végződő csapás végénél. Végül azért sikerült felérnünk, miután az eső is elállt és a bokrokról magunkra vertük az összes nedvességet. a kereszt és a sajátos rózsafűzér tetszett. A ládánál Mityó is elég csapzottan pózolt. Lefelé persze már a stációk mellett mentünk és mire leértünk kisütött a nap is. "Bánatunkban" ettünk egy-egy fürt szőlőt.
Az eső miatt igyekeztünk közel kerülni a célponthoz. Sajnos a "bekezdést" nem vettük észre, így kb. 300 méterrel tovább mentünk a kocsival. Sikerült kiválasztanunk a néhány zsákutcát a csapások között, így mire felértünk eléggé eláztunk. Persze fent már majdnem sütött a nap. Lefelé már megtaláltuk hol hibáztunk.
Hinterrel nekivágtunk meghódítani a Zemplént. Eddig begyűjtöttem vagy 70 ládát, de a mai nap volt a legfantasztikusabb! Csodaszép ősz eleji idő volt, a ládák többnyire gyönyörű hegycsúcsokon voltak pazar kilátással, ahova jó kis kapaszkodással lehetett felmenni, így élvezhettem nem csak a természetjárás, de a teljesítménytúrázás és a tájékozódási futás örömeit is. A vezetést is élveztem a gyönyörű tájakon, szép völgyeken és rendezett, virágos falvakon keresztül. 9 ládát sikerült begyüjtenünk az Erdőbénye - Tolcsva - Erdőhorváti -
Komlóska - Sima - Baskó - Abaújalpár - Abaújszántó - Tállya útvonalon. Ez volt a 8. ládánk. A város vége táblánál felkanyarodtunk balra egy keskeny aszfaltúton az elhagyatott présházhoz, onnan gyalog mentünk fel a szőlőskerten és a kálvárián keresztül a nagy fakereszt mellett. A Sátor-hegy gerincéről csodálatos volt a kilátás mindkét oldalra! Az egyik legszebb rejtés!
Téliesített ruhában és kerékpárral teljesített 7 láda 98 km-en, tenyérnyi területen a Szerencs - Bor-tó - Mád - Tállya - Monok - Abaújszántó - Tarcal - Tokaj útvonalon 1300 m emelkedéssel. A napok óta tartó esős idő miatt minden földút agyagos sártenger volt, elég nehezen viseltem. Számos pontnál egyszerűen nem értettem, hogy aki autóval felnyomja a gázt a dombtetőkig, vajon mit érzékel e nemes tájból. Talán megnövekedett fogyasztást, 1-2 fokozattal lassúbb haladást, de a táj hangulatát, illatát, szellemét biztosan nem.
GCMNK után egy hosszabb pofaszél menet következett Abaújszántóig. A virtuális pont épülete sajnos lepukkant állapotban van. A hegyen a kálvária első stációjánál elrejtettem a kerékpárt, mert biztosnak látszott, hogy fent nem lehet majd használni.
A dombtetőn és a gerincen hegyifű, körpanoráma, szép vadvirágok, sziklák jöttek; nagyon tetszett a fakereszt utáni rész. A láda azonnal meglett. Visszaereszkedtem a bicóhoz, le a faluba, aztán a mai utolsó állomás, Tarcal, GCTASZ következett.
Valószínűleg a déli hőség nem a legmegfelelőbb időpont e láda felkeresésére, de azért így is nagyon tetszett. Már-már azt hittük, nincs is itt semmiféle kálvária, amikor egyszercsak elkezdődött. (A leírásnak az a mondata nagyon tetszett, hogy 14 pontból álló kálvária. Igazi multi. :))) Talán hívjuk inkább stációnak...) A kilátás fentről egész jó, kár hogy a láda kicsit elkerült a bánatosba.
Az Ulánus-háznál gyors számolás, majd a Patay-kastély felé vettük az irányt, szomorú, hogy hagynak egy gyönyörű kastélyt így tönkremenni. A hegyre vezető út elég meredek volt, de fentről szép volt a kilátás. Köszönjük a rejtést!
Első pont volt a nehezebb, a gps helyi térképe igen pontatlan volt, ott jelzett utat, ahol nem volt és fordítva. Jó kis kaptató vezetett fel a ládához. A nagy hőségnek köszönhetően beépített mobil zuhannyal jutottam fel a keresztekkel kirakott szép ösvényen. A domboldalon teljes szélcsend, árnyék sehol. Láda visszarejtését nehezítette, hogy a kutyám úgy döntött, hogy ha én a lyukban hasalok, az minden bizonnyal azért van, mert megtaláltam a hegyoldal leghűvösebb helyét és be akart mászni. Persze annál nagyobb kutya.. :-) Nagyon élveztem ezt a ládát, köszi a rejtést.
Először nagyon nem jó helyen kezdtem el felmenni a hegyre, de aztán meglett a kálvária kezdőpontja. Az út fölfelé elég fárasztó, de megéri, szintén szép kilátás innen is, akárcsak a ládasorozat többi állomásán. A láda könnyen meglett, bár a rejtés nagyon jó. A települést én egy kicsit nagyobbnak és szebbnek gondoltam.
Jól elfáradtunk mire felértünk a Sátor-hegyre. Az elején kicsit nyűgösek voltak a lányok mert mindenkép meg akartam találni a -et amit a térkép jelöl, persze sehol sincs már felfestve. A kálvária igen fárasztó volt majdhogynem hasoncsúszva mentünk itt-ott. Verőfényes napsütés, dél tájéka. Jól meg is pirultam. :) Fantasztikus volt azonban a panoráma, úgyhogy fent már el is felejtettük milyen kemény munka volt feljönni.
Az első pont már régen megszámlálva, a másodikkal elég sokáig szemeztünk erre jártunkban-keltünkben. Éjszaka jó kis eső volt, de a terv az terv,- ma nekiindultunk. Nem mondom meg, merről jutottunk fel. Valami fantasztikus volt,- gyönyörű a kilátás, szuper a rejtek. Hosszasan nézelődtünk a láda mellett üldögélve, majd leballagtunk az állomások mentén. Köszönjük ezt az élményt!
906.! :-) Tetszett! [wapon beküldött szöveg]
Fantasztikus élmény volt tűző déli napsütésben felmászni ezen a Kálvárián! Igazán sohasem sikerült még ennyire átérezni, mit szenvedhetett Jézusunk a keresztet cipelve - ebben a hőségben még a könnyű hátizsák is nagy teher volt a meredek és nagyrészt árnyéktalan kaptatón. Minket viszont nem szenvedés várt a végén, szerencsére, hanem jutalom: hűvös szellő fenn a hegyen, a keresztnél, és döbbenetesen szép körpanoráma! Alig akaródzott elmenni innen. Köszi a rejtőnek ezt a csodás helyet!
Jóóó fárasztó ez a Kálvária, de a bokai tortúrás ládák közül talán innen van az egyik lexebb kilátás! Mi a présháznál parkoltunk, de onnan is le lehet izzadni :) 6 / 10
Egy teljesen más irányból kapaszkodtunk fel a hegyre elég nagy túra volt. Visszafelé már a megadott úton mentünk. Nagyon érdekes a hely, mindenkinek ajánlom.
Ajánlott a sípálya felől megközelíteni. A pálya jobb felsővégén van egy műanyag szalagokkal megjelölt "ösvény", utána már "csak" mászni kell. (Bozótruha, bozótvágó kés ajánlott. Gyereket ne vigyünk magunkkal, mert hamar megtanulja az illetlen szavakat.)
Tállyai borkóstolás után indultunk Brigivel zempléni autós kirándulásra. Egyebek mellett 7 ládát sikerült felkutatnunk. Gyönyörű tiszta tavaszi napot sikerült kifognunk. Mivel ritkán járunk erre igyekeztünk minél több helyre eljutni. Kihagytunk néhány olyan helyet ahol már korábban jártunk.
2/7. Az Ulánus ház természetesen azonnal megvolt. A kálvária felől közelítettük a ládát. Így Húsvét előtt stílszerű is volt ez az útvonal. Azért arra kiváncsi lennék amikor a falubeli nénikék felmásznak ezen a kaptatón. A láda helye messziről adja magát, nem is lehetne máshol. A túracipő tényleg ajánlott. Én sajnos nem abban voltam, több helyen is erősen kapaszkodnom kellett. A panoráma a kereszttől is és a láda környékéről is pazar.
Köszönet a rejtőnek.
Az Ulánus házat hamar megtaláltuk, de miután az autót a présház közelében letettük és 3 gyerekkel felvonszoltuk magunkat a hegy feléig, egyszerűen feladtuk :-(
A jelszó felének birtokában a közelgő sötétedés fenyegetése miatt vissza kellett fordulnunk, mert a zúgolódó kisebbek túl hamar fáradtak :-(
Nyáron tuti visszamegyünk és akkor nem kegyelmezünk a kereszt közelében heverő ládának sem!
A tokaji bortúránk 6. állomása.
A szőlők felső szélétől merőlegesen támadtuk a csúcsot. Brutál túrában fel a kereszthez, onnan a gerincen végig. Visszafelé is toronyiránt.
Gyönyörű zúzmarás volt minden.
Sikerült megtalálni. Mi nem a megadott kiindulási pontnál indultunk el a vadászatra. A szánkópálya felöl támadtunk a rejtek felé. Egy kis bozótharcot kellett folytatni, de nem volt olyan vészes és így volt a legrövidebb. Lefelé már a "kitaposott" úton jöttünk. Igen kellemetlen és csúszós volt. Az autóhoz vissza kellett sétálnunk kb 1 km-t :(
FBB+BB+PCS+BB"
Nagyon tetszett! Felsétáltunk Zsuval a kálvárián. Egész combos :) A láda környékén iszonyatosan csúszik a fű a hegyoldalban. Nagyon vigyázzatok! Szuper kilátás, nagyon hangulatos falu. A szüret éppen folyamatban. Maradék fürtökből csipegettünk egy kicsit...
Hóolvadáskor félúton visszafordultunk a nagy sár és latyak miatt. Most csak egy kis eső kapott el, de ez nem okozott problémát. Szép a kilátás, bár a Tátráig most sem láttunk el, majd legközelebb...
Megvan!
Hát ez kemény volt - kész bozótharc!
Jókat mulattunk, amikor a sok mérges megjegyzést olvastuk a füzetben.
A csalán és a szúnyog viszont kifejezetten hiányzott - már-már azt hittem ezek nélkül nincs is geoláda.
Csodaszép hely!
A megtalálás kalandos története a mellékelt képregényben olvasható.
érdemes jól megnézni a webes útmutatót mielőtt elindulsz megkeresni... saját kárán tanul az ember: ez tényleg nem kisgyerekes, 32 fokos hőségben könnyen levadászható drive-in láda. a gyerekek mellett még az amúgy béketűrő feleségem is morcos lett - főleg miután rossz irányban indultunk fel a hegyre (+30 perc a napon)
De sebaj, a kihívást vettem, nem adom fel: hamarosan meg lesz a bortúra többi ládája is (legfeljebb család nélkül megyek)
Szép kis város. Ennél a ládánál nagyon megizadtam, mivel nagyon jó időt fogtam ki. A rejtés szép helyen van, tényleg nagyon szép a kilátás.
Szép rejtés volt, köszönjük.
Na, itt már bőrig áztunk, még a bakancsunkba is rengeteg víz volt! A kálvária szép lehet, de mi nem tudtunk benne gyönyörködni, csak fel-fel a csúcsra. A hegygerincen, majdnem le vitt minket a szél.Térdig érö, vizes fűben nem a legkellemesebb túrázni, de megcsináltuk!
Napos időben, feltétlenül visszajövünk!
Zempléni ládavadászat Ironman-nel és Beával 5/5
Mai ládavadász-sorozatunk méltó zárása volt ez a rejtés. Egész nap túráztunk, megmásztunk néhány hegyet, dombot, azt hittem nagy meglepetés már nem várhat ránk... És mégis! Amikor a hosszú, erős kaptató után felértünk a fakereszthez (tényleg átérezve a Kálvária lényegét), olyan látvány tárult elénk, amire kevés az a szó: LENYŰGÖZŐ. A láda is nagyon izgalmas helyen van: elég könnyen meglett, de minden lépésünkre oda kellett figyelni. A láda tartalma is bőségesebb volt egy picit az általam eddig megszokottnál. Lassan már sötétedett, úgyhogy regisztráltunk, és indultunk vissza. Érdekelne, hogy mi lehet a nagy kereszt szomszédságában lévő kicsi kereszt. Ha valaki tudja, megírná? Nagyon köszönöm a rejtést! Ide még biztosan visszajövök!
Saldar és egy kedves kolleganőnk társaságában tettünk egy zempléni gyalogtúrát Gönc-Amadé vár-Hejce-Gönc útvonalon. S ha már erre jártunk természetesen néhány ládát is felkerestünk. Néhány kullancs meg bennünket keresett fel, de a vérszerződés megkötéséről lebeszéltük őket.
GPS híján ezt a ládát biztos nem próbáltam volna meg levadászni, viszont Saldar a kütyüjével mutatta az irányt. A szőlőfürtök gyorsan meglettek, a ládáért azonban meg kellett izzadni. A hegytetőn is eltartott néhány percig amíg rábukkantunk, mert van 1-2 szikla a közvetlen környéken, ami alatt üreg búvik!
Szöveges értékelés: FANTASZTIKUS!!
Bővebben(a hagyományos ládáról): Szeretem azokat a helyeket amelyeket kisebb-NAGYOBB fáradsággal lehet megközelíteni (Ne légy rest, izzadjon a test!). A hegytető természetes élőhely, s ez olyan ritka kis hazánkban. A kilátás a Sátor hegy gerincéről csodálatos! Köszönet a rejtőnek!
Mind a heten felmentünk (heten, mint a gonoszok). A 12 hónapos Timike járt legjobban, mert őt az apja vitte háti hordozóban. A nagyszülőknek (a párosnak) meg jó szolgálatot tett a 12 stáció 12 padja.
Mivel nincs GPS-em, ezért a korábbi megtalálók megjegyzései és fényképei alapján sikerült a ládára bukkanni. (Nem elsőre.)
Kérem a megtalálókat, megjegyzéseikben ne sértegesség (dombnak nevezve) a mi Sátor-hegyünket! (egy abaújszántói lakos)
Ujra csak számlálgatással kezdtem a keresgélést, aztán átgurultam a kálvária kezdetére. Felmásztam a kálvária tetejére, és azon gondolkodtam, hogy itt valószinüleg spártai viszonyok lehetnek. Aki tuléli a husvéti körmenetet, az élhet a következő évben. A láda maga hamar meglett, bár mindenféle szuros bokor megpróbálta utamat állni. Visszafelé az autóhoz már szinte pillanatok alatt leértem.
Zempléni bortúra, hétvégi 17 ládából az 1.
Mint borkedvelő, és megátalkodott fehérbor-ivó, örömmel fogalkoztam e sorozattal. Egy részét tavaly december végén látogattam meg, a maradékot most. Apró érdekesség, hogy a hétvégi túrán kétszer is behívtak egy koccintásra a pincegazdák, de egyszer sem valamelyik tokaj-hegyaljai ládánál, hanem a Fekete-hegyi kilátónál és a Varbói kilátásnál. Nagyra értékelm a sorozat kitalálásának ötletét, a megvalósításba fektetett gondot és munkát, valamint az óriási ismereretanyagot. Ehhez képest jelentéktelenek egyes jelszóképzések fonákságai - bár azért lehetne tökéletesíteni rajtuk. Némelyik csak jó látási viszonyok között olvasható.
A szőlőfürtöket elszámoltam a hajnali fényviszonyoknál - köszönöm a segítséget, Daikini! A kálvária domb nagyon szép, egy héja körözött fölöttem. Ott kelt a Nap.
A nap első komoly ládája! Az Ulánus-ház szemrevételezése után, befi útmutatását követve a pincesornál (második kép) lekanyarodva autóval felmentem a kálvária kezdetéig (harmadik kép), majd az igen meredek kálvárián fel a hegyre. A kereszteknél már alig-alig van levegő! A kilátás viszont káprázatos!
A gerincen futó ösvényen kulisz javaslata alapján jobbról kerültem a bozótost, majd a sziklához érve könnyen ráleltem a ládikára. Köszönet a rejtésért!
Zemplén 26/11
A nehezebbik végén kezdtük, a kálváriánál. A probléma ott volt, hogy a feljárást nem találtuk. Mi olyan normál kálváriára számítottunk, ami az út mellől indul, és stációkkal folytatódik. Aztán keresgélés után meglett a feljárat, a falu kezdeténél a pincék mellett indul egy aszfaltos keskeny út a szőlők közé, éles kanyarral, a belátást tükörrel könnyítve. Majd a ládaoldalon mutatott kálvária kezdetnél ér véget. Innen tovább egyenesen fel gyalog, lépcsőzve, szuszogva, megállva, nézelődve a hegy tetejéig. Stációk persze sehol, majd csak a hegy legtetején az erdőben kezdődnek, azok is csak egyszerű faoszlopok rávésett római számokkal, bozonttal körbenőve. Az ösvény néha nagyon morzsalékos talajú, oda kell figyelni. Felérve csodás panoráma tárul elénk. Innen már sejtettük a láda helyét, a gerincen továbbhaladva. Semmi dzsindzsa, ésszel teljesen kikerülhető pár méter kerülővel, de már ott is ösvény van. Aztán majdnem a gerinc végén kicsit leereszkedve egy nagy kő árnyékában ott lapult a láda.
Felfele találkoztunk egy családdal - ők már lefele jöttek. Gyanúsan kinyomtatott papírlapot szorongattak. Rákérdeztünk a geocachingre, ők igent mondtak, de nem álltak meg ismerkedni, beszélgetni. Itthon láttuk csak, hogy Adrivikék voltak.
Az Ulánus ház mellett meg elmentünk, mert én valamiért mindenképp halványzöld házat kerestem. Pedig sárgát kellett volna. Aztán a timpanon végül segített. [gps nélkül]
befi
Az Ulánus ház gyorsan meglett, sajnos nagyon lepusztult szegényke. Kocsival fölmentünk a présházig, onnan persze gyalog, 3 csemetével. Hiába fegyelmeztük őket, haszontalan seregély módjára, csipegették a gondos gazdák termését.
A kálvária nagyon nehéz volt, jól jött a kispadon a pihenő. A hegytetőn azt hittük célba értünk de a GPS nem azt mutatta. A bokor alatti átkúszás még előttünk állt. A kereszt nagyon szép és ötletes rajta az olvasó.
A rejtek szuper, a láda jó nagy, sok ajándék fér bele a gyerekőceink is találtak számukra érdekeset benne.
Az utánunk jövőknek üzenjük, esetleg egy új neylon ráférne, nálunk sajnos nem volt.
A fefelé út sem volt könnyű, de találkoztunk kirándulókkal, akik szintén ládavadászok voltak.
Nekünk összeségében nagyon tetszett ez a hely, igazi kihívás a virtuálisak után.
Andrea, János, Adrienn, Viktória, Veronika
A szőlőben szorgoskodó jóemberektől kértünk útbaigazítást, akik csak annyit mondtak: csak gyalog, toronyiránt egyenesen... aztán megértettük miért mosolyogtak oly kajánul a terepjáróban kénylemesen terpeszkedő énünket látva... Klassz kis terep, igazi popsiformáló, tüdőtpróbáló kaptataó szolgál keresztútként...
A ládika mellet napozó Icsit orvul megtámadta egy imádkozó sáska, de Csuhi segedelmével komolyabb sérülés nélkül úszta meg mindkét fél a meccset:o))))).
Köszi, Imik
Ez a láda is meglett egy jó kis túra után. Erre a napra ez volt az utolsó ládánk, már sötétedett, fáradtak is voltunk, a vége már tényleg kálváriának tűnt, de megérte.
Ricsi és Kati
Az ébresztő 2-kor volt, és kevéssel 1/2 5 után már Abaújszántón voltam, egészen pontosan az Ulánus-ház melletti zsákutcába navigált a guide:)
Ja, a Pere és Abaújszántó közti utat tudom ajánlani a keskeny, ámde kanyargós, és mindezek mellett meredek pályákat kedvelő versenyzőknek:-)
Épp kezdett pirkadni, és a sötétség nem igazán kedvezett a szőlőfürtök összeszámolásának. Az Ulánus-ház kissé lepukkant szegény, nem is időztem itt sokat, hanem mentem a Kálvária elejéhez. Itt sikerült is a nyilvánvaló utat eltévesztenem, valamiért nem hittem el, hogy a szőlő mellett kell tovább menni egyenesen. Ezért kitértem balra, aztán megmásztam egy kősáncot, majd visszatértem jobbra az ösvényre vagyis a Kálváriára. Érdekes az a része, ami a szőlők között megy, néhol lépcsőkkel megszakítva. A többi az nem tetszett, elég gyengusz. Bíztam abban, hogy ilyen kora reggel még nem lesz nagy a hőség, de persze izzadtam rendesen - mert azért meredekség van - mire felértem a Sátor-hegyi keresztig, kb. 20 perc alatt.
Itt kicsit kifújtam magam, és mentem tovább a láda felé. Egy helyen négykézláb kúsztam át a bokrokon, nincs ezzel gond csak egy pár méter, de ha valakit ez felkavarna mégis, az térjen ki ezen a helyen jobbra, arra meg lehet kerülni. Nem nagyon kedvelem az ehhez hasonló porhanyós hegyoldalakat, nem gondoltam, hogy ennyire le kell ereszkedni a ládához, de abszolut jogos, ide már nem jön le akárki, és így nem is olyan gáz, hogy nem valami sokat takar az álca.
Logolás után visszamásztam a gerincre, és fényképezgettem, ekkor kezdett kibukkani a Nap úgy istenigazából. A Sátor-hegyi kilátást is visszafelé néztem meg, nagy kár, hogy párás volt az idő.
Fejlődő, szép kis település. Nekem tetszett a rejtés is, a mádi drive-in megtalálás után kellett egy kis nehezítés. Ha kicsit keresed az utat, akkor a galagonya-kökény erdőn is át lehet ügyesen siklani.
Jó kis kaptató. Ottjárunkkor éppen virágzott valami sárga virág (növényekből nulla vagyok), jó magas, ami egészen ráhajlott az ösvényre egy rövid szakaszon, és telis-tele volt méhekkel. Állatira féltem, de végül megúsztuk csípés nélkül. A kilátás nagyon szép, láttuk a Tokaji hegyet is.
Anita, Tibi, Éva
(Anitáék jót nosztalgiáztak, mivel itt töltötték fiatalkorukat...)
A Vasutas Természetjárók telkibányai találkozójáról jöttem ide. A falu még tetszett. A felvezető ösvény elejét felszántották, alig találtam rá! A kapaszkodás a kereszthez még elviselhető volt a kánikulában is. Azonban onnan a ládáig az utolsó 300 méterből 200 méter igazi .... megpróbáltatás volt. Nem értettem a szándékot, ami ide tetette a ládát. Volt olyan, hogy kúsztam az ösvényen! Visszafelé persze megtaláltam a kikerülőt is.
A dombtetőre elég meredek út vezet, de megéri a fáradságot. A kereszthez érve csodálatos kilátásban volt részünk. A ládához vezető út okozott egy kis fejtörést, de azután sikerült rátalálni a bozóton átvezető ösvényre. A dombtetőn rengeteg érdekes növényt találtunk. Nagyon sok virág közt vitt az utunk. Igyekeztünk úgy menni, hogy egyet se tapossunk el. Nagyon örülünk ennek a ládának, mert tényleg gyönyörű helyen van.
Azt hiszem mai legérdekesebb ládánk volt,a The Gonnies csapat társaságában. Amikor megimerkedtünk(2 ládával ezelőtt), már mondták, hogy ezt a ládát tervezték délutánra egy kis ládakarbantartásra.
De a legfőbb szempont az éppen virágzó növények voltak, amiből nem volt hiány odafenn, és a legtöbb igen ritka védett növény, amilyet nem lát mindennap az ember. A hegy szerintünk lenntről kicsit félelmetesebbnek néz ki, mint amilyen valójában. Hamar fel is értünk, és mindgyjárt csodálatos kökörcsinek fogadtak, ahogy kiléptünk a fák közül. A The Gonnies csapat mindkét tagja nagyon járatos a növényismeretben, így szakszerű bemutatást kaptunk minden utunkba kerülő virágról. Érdekes volt ilyen szempontból megmászni egy hegyet. Mi inkább a panorámában gyönyörködünk, persze mi is megcsodálunk minden szép virágot növényt, de nem ismerünk fel névről csak elég kevés fajtát. De most ezt megirigyeltük túravezetőinktől, úgyhogy a párommal már meg is beszéltük, hogy a következő túrára, már mindenképpen beszerzünk egy növényhatározót, és mi is egy kicsit elmélyülünk a növényekben, azt hiszem a legjobbkor, amikor minden virágzik. A panoráma csodás volt fenntről, és a rejtés is kiváló.
Köszönjük a The Goonies csapatnak mind a rejtést, mind a túravezetést. :)
Tokajban voltunk hétvégi kórustáborban, sok időm nem volt, de azért szombat reggel 5-kor keléssel egy kis kört sikerült beiktatni az első próba elé. Ez volt a 3. láda hajnalban.
Én csak a leírást első oldalát nyomtattam ki, sem a megtalálások sem a leírás vége nem volt nálam. A kapu természetesen könnyen meg lett, aztán keringtem egy kicsit autóval, hogy honnan is lehetne megtámadni a hegyet. Végül találkoztam egy kutya etető emberrel, aki kérdésemre pontosan eligazított a "fenyős ház"-ig, ahonnan egyenesen indul föl a kálvária.
Hát, könnyűnek azért azt sem nevezném, de tényleg nem kell kárt tenni a vegetációban és ha az eleje meg van, már nem lehet eltéveszteni. Odafentről csodaszép volt a kilátás a hajnali fényben, aztán a láda is könnyen meg lett.
Nagyon szép hely, köszönöm!
Mivel úgy látom, nem mindenkinek egyértelmű a helyzet, ezért ide is leírom, hogy az ajánlott út a következő: a multi első pontjának megkeresése után a szövegben szereplő Kálvária aljához vezető aszfaltúton (GCAbHa+1KalvariaAszfaltutWP) érdemes nekiindulni, majd a Kálvária kaptatóján végig lehet menni a hegycsúcson levő keresztig. Innen az ösvényt követve a hegygerincen szépen meg lehet közelíteni a ládát...
Kérek mindenkit, hogy NE menjetek toronyiránt a terepen, hiszen van normális (és nem túl nehéz) út is, és így a vegetációban sem tesztek kárt.
Sok sikert! :)
Háát, nem volt könnyű... Az út elején még úgy tűnt, minden OK. Igaz, már akkor gyanús lehetett volna, hogy nem kálvárián gyaloglunk felfele, hanem egy sípályán. És mikor a sípálya tetejénél nem volt tovább út, akkor már tényleg sejtettük, hogy nem a kijelölt úton megyünk. Azért a GPS mutatta a heyes irányt, így egy órás küzdés után a fákkal és a szúrós bokrokkal, út nélkül is felértünk.
A kilátás gyönyörű volt a naplementében.
Visszafele egy rövid szakaszon találtuk egy utat, ám végül az is egy szántóföldre vezetett, onnan pedig hosszas gyaloglás, és 2 árok átmászása után jutottunk csak vissza a már jól ismert sípályához. Innen már nem volt gond...
Lehet, hogy az a túristaút csak a térképeken létezik? ;))
A sípálya tetejétol, gondoltuk, a muszer majd mutatja az irányt. Hát mutatta is. Csak az ágak, tüskés bokrok, farönkök nem akarták, hogy mi arra menjünk. De azért mentünk, hosiesen. Visszafelé megpróbáltunk az ösvényen maradni, de végül egy szántáson találtuk magunkat, és másztunk árkot is. Kalandos kirándulás kerekedett ebbol a kincsvadászatból, köszönjük!
Na, ezt keményen megszívtuk!! Az Ulánus-ház még meglett volna a házszám alapján, és a zászlórúd alatt bújkáló fürtöcske sem vezette mihult félre (engem igen... percekig vitatkoztunk, hogy mennyi is a fürtök száma). Aztán viszont a 20 GCAbHa waypoint között - be kell ismernünk - mindketten eltévedtünk. Rásegített erre a jó részletes leírás, amelynek áttanulmányozásához több idő kellett volna, mint amennyit rászántam. :-(
Egy kis kerülő után sikerült is eljuntnunk a GCAbHa+1KalvariaAszfaltutWP-hez, sőt innen fel a GCAbHa+2KalvariaWP-hez is. Gyönyörű hely: Mária, a Magyarok Nagyasszonya őrzi a pincelejáratot, a szőlőültetvényeket, és talán az egész tokaji borvidéket, amely körül most akkora politikai viharok dúlnak. Egész napi tapasztalatom az volt (Hercegkút, Erdőbénye, Tolcsva...), hogy felmérhetetlen nemzeti kincs rejlik ezekben a szőlőültetvényekben, és nem mindegy, hogyan, kinek a javára hasznosítjuk.
Megrettenvén a ránk váró meredek kaptatótól egy kissé eltértünk a javasolt útvonaltól, gondolván, hogy egy kis szintet nyerhetünk még, ha a kocsival tovább megyünk. Annál is inkább, mert a gps mutatta, hogy a láda nem a Kálvária irányában van, hanem attól lényegesen jobbra. Az út persze hamarosan elfogyott, így aztán a kocsiból kiszállva sikerült művelt, majd felhagyott szőlőteraszokon, kőgátakon, végül pedig jó sűrű, tüskés indákon keresztül "irányban" felküzdeni magunkat a láda helyéhez.
Visszafelé kényelmesen átsétáltunk a hegy ormán álló feszülethez, majd megtaláltuk a Kálvária útvonalát is. Az útvonal visszafelé is nagyon tiszteletre méltó volt: sikerült akkorát esnem a sáros ösvényen, hogy a mosógép még most is darálja a nadrágomon összegyűlt agyagot. Nem is tudom: ha fölfelé ezt az utat választjuk, vajon merre indulunk el lefelé??
mai utolsó előttinek tervezett láda, de a nehézkes megközelítés miatt többre nem maradt idő.
párszor leszidtam a rejtőt magamban mire meglett a láda. utána szóban is elnézést kértem tőle, csak én nem kerestem jó helyen.
Számomra a feljutás nem volt egyszerű. A szobortól célozzátok meg egyenesen a fenyvest, ha nem akarjátok, hogy a ruhátok elszakadjon. Felfelé menet egy szavast is láttam. Ha nincs itt láda, biztos soha nem mentem volna fel. Köszönet a rejtőknek!
Rudi
Tegnap este láttam ,hogy két újabb Guess.Who ládával bővült a lista. Mivel épp semmi dolgom nem volt (laza vizsgaidőszak), gondoltam begyüjtöm őket. Hát ez a láda rendesen megizzasztott. Persze a saját hülyeségem miatt, mivel toronyiránt indultam fel a hegyre. Volt ott minden: csipkebokor, kökény, fenyőerdő. áthatolhatatlan dzsungel...
Aztán odaértem: a panoráma nagyon szép, a rejtés is ok. Sajna nem volt nálam ajándék, pedig a lámpára nagyon fájt a fogam... :-) Ja, még annyit, hogy most sár nem volt, mivel fagyott. Persze ez nem lesz mindig így... Visszafelé már a rendes úton jöttem. Így már sokkal nyugisabb volt, különösen hogy már csak lefelé kellett menni. :-)