Elhelyezés időpontja: 2004.08.03 13:01
Megjelenés időpontja: 2004.08.24 14:10
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: Anikó, Melinda és Miklós
Ládagazda: MikiCache Nehézség / Terep: 3.0 / 3.0
Megtalálások száma: 241 + 8 sikertelen + 19 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.2 megtalálás hetente
Fenyőfa törzséhez közel, természetes szikla-rejtekben van a 19x10x7 cm-es geoláda. Alulról könnyebb észrevenni, és csakis alulról lehet hozzáférni. Kérjük szépen gondosan, körültekintően visszarejteni. Köszönjük.
"...A legmeglepőbb, a legelragadóbb képek egyike áll előttünk. Még az is, ki felső Olaszország nagyszerű és Svájcnak ünnepelt tavait látta, bámulattal fog e látvány előtt megállani. Nagyobbszerű tüneményt talán igen, de szebbet, vonzóbbat bizonnyal nem rejtenek a havasok keblökben." (Orbán Balázs: A Székelyföld leírása. II. 1869. 111)
Balogh Ernő - geológiai szakíró -, aki 1939-ben mindössze száz évet jósolt a tónak, keserűen állapítja meg: "Hogyan fognak majd festeni a fényes paloták egy nagy, posványos ingovány körül és ugyan ki áll majd kötélnek, hogy ennek a majdani kitűnő szúnyogtenyészdének partján átvakarózza a nyarat. Ne takarékoskodjunk a tó gyógyításával, mert a temetés többe fog kerülni."
Szóval kapkodásra azért még semmi ok, de ha lehet, látogassuk meg minél hamarabb. A tó keleti partján meglehetősen sok vendéglátó-ipari egység közül válogathatunk, sőt csónakkikötő is van, de mi egy egészen másfajta időtöltést ajánlunk. Bemelegítésként, ha tetszik előételként, sétáljuk körbe a tavat. Kiindulópontnak az N 46° 47,585' E 25° 47,540' 980 m [GCGyTo+Parkolo] pontot ajánljuk, mert ez a Gyilkos-tó és környékének legeurópaibb módon rendbetett részének egyik parkolója, és a kis épülettől jobbra indul az a kék kereszt jelzésű ösvény, ami az N 46° 47,520' E 25° 47,297' 994 m [GCGyTo+Koerkely] pontban levő Kőerkélyhet vezet. A Kőerkélyről, ami a tó legészakibb pontjában, 20 méterrel a vízszint fölött van, jó rálátás van a tóra. Ennél persze van sokkal jobb rálátás is, de még csak az előételnél tartunk. A Kőerkélytől persze jól nem fogunk lakni, de mint minden előétel csak előkészít a nagy zabálásra:-) Miután kigyönyörködtük magunkat, akár tovább is mehetünk. Rengetek alaposan kitaposott ösvény, sétány van a tó körül. Eltévedni lehetetlen, nem is részletezném őket, viszont tényleg érdemes körbesétálni. Körsétánk befejezése előtt elérjük a csónakkikötőt, ahonnan csónakot bérelve egy teljesen egyedi és különleges csónakázásban lehet részünk. A fenyőcsonkoktól nem kell félni, a víz alatt levőket a biztonság érdekében a megfelelő magasságban levágták. Tehát zátonyra nem tudunk futni, aminek meg nekimentünk, hát nekimentünk.
2,8 kilométeres sétánk után, miután visszaértünk járművünkhöz, autózzunk vissza a főútra és folytassuk utunkat (kb. 150 méter) az N 46° 47,631' E 25° 47,770' 959 m [GCGyTo+Kohid] pontig, ahol egy kőhídon átkelünk a Békás-patakon és nem messze, az N 46° 47,699' E 25° 47,868' 990 m [GCGyTo+Bucur] pontban a Bucur-villa parkolójában akár le is parkolhatunk. Igazából csak akkor érdemes itt parkolni az igazi kirándulás előtt, ha az innen folytatódó murvás erdei út rossz állapotban van. Ha az út jó, akkor folytassuk autóval az utat, egészen az N 46° 47,825' E 25° 47,744' 1082 m [GCGyTo+Menedekhaz] pontig, a valamikori Kis-Cohárd menedékház parkolójáig. Azért valamikori, mert a geoláda telepítésekor már régen nem üzemelt. Itt is biztonságban hagyhatjuk az autót, és innen már garantáltan csak gyalog lehet továbbmenni, és ugyanazon a kitűnően jelzett kék-háromszög jelzésű ösvényen, amin egyébként már a Bucur-villától jöttünk volna, ha a murvás út nem lenne jó állapotban. Ez a jelzés fog felvezetni a geoládához, a Kis-Cohárd csúcsára. Ez viszont már a főétel! Szép időben elképesztő látvány terül a szemünk elé. Előttünk, azaz délre az egész Gyilkos-tó, nyugatra a Nagy-Cohárd fenyőerdővel borított csúcsa, keletre pedig a Gyilkos-kő, aminek magát a Gyilkos-tavat köszönhetjük. Tiszta időben, keleti irányban akár az Egyes-kő is látható, ami nem egy ékszer-kő, hanem annál sokkal értékesebb. Ha csak tehetitek, oda is menjetek el legalább egyszer!
Nem szerettük volna túlterhelni a kedves kessert, ezért nem telepítettünk multit, és azért, hogy mindenki szabadon eldönthesse, meg szeretne-e ismerkedni a közelben levő érdekességgel, vagy visszaereszkedik a völgybe. Ha úgy döntöttél, hogy továbbmennél, akkor íme itt van a Tündérkertnek nevezett csodához vezető út leírása.
A Kis-Cohárd csúcsáról, a gerincen tovább kell menni keleti irányba, az N 46° 47,959' E 25° 47,683' 1329 m [GCGyTo+1.Kilato] pontig. Innen már sejteni lehet, mi a kiruccanás célja: a Békás-szoros látványa madártávlatból! Na de ez még nem minden és hol van még a Tündérkert?! Hát ez után. Azaz az előbb megadott pontból indul egy meglehetősen rejtett és jelzetlen ösvény, amit viszont pillanatok alatt meg lehet találni. Északi irányba keresgéljünk a bokros, fás részen. Ez az ösvény vezet el minket a Tündérkertnek nevezett erdős területre, melynek részei egyrészt tényleg meseszerűen szépek, másrészt ezt a szinte vízszintes, erdős területet egy szinte egyenes és függőleges sziklafal pereme szegélyezi. Ettől a peremtől úgy 1-3 méterre vezet a jól kitaposott, de jelzetlen ösvény egészen az N 46° 48,243' E 25° 47,941' 1292 m [GCGyTo+2.Kilato] pontig. Viszont ezen a szakaszon nagyon vigyázzunk! Az ösvény veszélytelen, de csak ha óvatosan térünk le róla. Gyermek kezét el ne engedd! Itt nincs rohangálásnak, játéknak helye, hiszen egy szinte függőleges kőfal tetejéről, 350 méter magasból szemlélheted a lábad alatt kanyargó Békás-szorost és szerpentinjét. Döbbenetes látvány! A 2.Kilátóponttól északra levő nagy, egyedülálló fehér sziklát Oltárkőnek nevezik. Tiszta időben a Csalhó fehér, magas sziklái is látszanak.
Visszafelé két út közül is válogathatunk:
Az egyik lehetőség, ha továbbfolytatjuk utunkat a már megismert ösvényen, ami levezet a Békás-szorosba, majd az aszfalton vissza tudunk jutni autónkhoz. Ez a lehetőség főleg akkor jó, ha járművünket a Bucur-villa parkolójában hagytuk. Mi nem itt, hanem a Kis-Cohárd menedékházig autóztunk, így sajnos nem ezt a változatot választottuk.
A másik lehetőség, visszamenni a már ismert úton, de hála a GPS-nek nem kell visszamászni a Kis-Cohárdra, hacsak nem szeretnénk még egyszer részesei lenni onnan a kilátásnak, hanem megcélozván az N 46° 48,144' E 25° 47,642' 1305 m [GCGyTo+Vadetető] pontot az ismert ösvényen visszafele menet, letérést keresünk és találunk. Ez az a pont, ahol biztos vagyok benne, ma már kifújtátok magatokat egyszer:-) Innen pedig már a jól ismert úton, a kék háromszög-jelzésen érhetjük el járművünket.
Az általunk is megtett teljes kirándulás hossza kb. 5,2 kilométer, a Tündérkert nélkül pedig, amit persze kár lenne kihagyni, 4,1 kilométer.
De ezzel még mindig nincs vége. Kiérve a főútra, autózzunk észak felé és látogassuk meg a Békás-szorost is. A Békás-szoros a Keleti-Kárpátok legnagyobb és leglátványosabb mészkőben kialakult hasadékvölgye, amelyet a szerkezeti törésvonalak és a folyóvízi erózió együttes munkája hozott létre. Persze gyalog sokkal több részletet és érdekességet láthatunk, de ha erre már nincs idő, autóval is végigmehetünk e szűk völgy mélyén kacskaringózó aszfaltcsíkon. Észak felé haladva tőlünk balra, magasan fenn van a Tündérkert, ahol még nem is olyan régen sétáltunk. A szorosban levő alagútig terjedő szakaszt Purgatóriumnak nevezik, magát az alagutat pedig a Pokol Torkának. A Purgatórium legszebb sziklaalakzata az 1125 méter magas Oltárkő, amit már szintén ismerünk. A Pokol Torkán áthaladva a Pokol tornácára jutunk, innen még lejtősebbé válik az út, és éles kanyarokkal jutunk a szurdok legszűkebb részébe. Ez már maga a Pokol. A Békás-szoros aljában Almásmezőre, majd Gyergyóbékásra juthatunk ki. Almásmezőn volt valamikor a Moldvába menő útvonalat ellenőrző békási vám, és egyben a történelmi Erdély határvonala is.
Egy kis történelem
Gyilkostó (Lacul Rosu) település, Erdély egyik legszebb klimatikus üdülője. Az üdülőtelep, mely Gyergyószentmiklós tartozéktelepülése, a várostól 26 km-re, a Békás-patak völgyében, a 12C műút mentén hosszan elnyúlva terül el. Kiépülése 1926-tól vált erőteljesebbé, fő nevezetessége a Gyilkos-tó, Székelyföld egyik legismertebb és leglátogatottabb természeti ritkasága. A tó egyedisége a víz alá került fenyőerdő maradványa. A fenyőcsonkokkal teletűzdelt tó tájképe bevezetés a környék lélegzetelállítóan szép sziklarengetegébe, melynek varázsát csak fokozza a keleti oldalát határoló és nevét adó Gyilkos-hegy sziklafala. Jelentőségét növeli, hogy a közelben látható a másik természeti ritkaság és nevezetesség is, a Békás-szoros. A tóból kifolyó Békás-patak, nagy dübörgéssel rohan végig a Békás-szorosnak nevezett szurdokvölgyön, csodaszép vízeséseket képezve.
A Gyilkos-tó L-alakú, rövidebbik része a Cohárd-patak völgyébe nyúlik. A torlasztó tengerszint feletti magassága 983 m, területe 11,5 hektár, kerülete 2830 m, mélysége 10-15m. Főága 1890-ben közel 1300 m volt, napjainkban alig 950 m. Kis tengelye (nyugati ág) 442 méter, átlagos szélessége 100 méter. Sajnos a tóba folyó patak évről évre egyre több hordalékot hoz a tóba. Ha emberi beavatkozás nem történik, akkor várhatóan 2080-ra teljesen eltűnik, azaz feltöltődik. A Hagymás és a Vereskő patakának völgyében épített gátak szerepe, a felszíni vizek szállította hordalékok felfogása, leülepítése. Nagyobb esőzésekkor így is a Vereskő-patak vasokkeres hordaléka rozsdás-vörösre színezi a tó vizét. Többen a vörös színű mészkő-rétegektől származtatják a Veres-tó nevet.
1853-ban Benkő Károly Veress-tóként említi a pisztrángokban bővelkedő tavat, így 1864-ig mint Veres tó volt ismeretes, amikor Orbán Balázs először használta a Gyilkos-tó elnevezést, melyet a népmondákból ismert meg. Ezek szerint a leomló hegyoldal sok emberéletet követelt.
1837. júliusában a tótól keletre emelkedő Gyilkos-kő oldalából az agyagos lejtőtörmelék kellően megázva hegyomlásként zúdult alá és elgátolta a Békás-patak vizét, melynek fő táplálói a Vereskő-, a Hagymás-, Likas- és a Cohárd (vagy Nagy-Cohárd) patakok. Tehát nedves lejtőmozgás következtében alakult ki a földtani-földrajzi irodalomban ismeretes természetes elgátolású tó vagy torlasztó, amely a Nagyhagymás-hegycsoport szerves része és a Kis-Cohárd (1352 m), a Nagy-Cohárd (1507 m) valamint a Gyilkos-kő (1401 m) között terül el. Mások a tó keletkezését az 1838. január 11.-i földrengéssel hozzák kapcsolatba. A hegyomlás után megindult a mészkőréteg aprózódása, mely nagy mennyiségű agyaggal keveredett. Ennek vízzáró hatásaként rövidesen megszűnt a folyóvíz szivárgása és így fokozatosan kialakult a torlasztó. Az egykori völgyet borító fenyőerdő maradványai, csonkjai még ma is kiállnak a tó vizéből. A vasoxidos meszes víz konzerválta a csonkokat.
A hagyomány szerint a "gyilkos" elnevezés onnan ered, hogy a katasztrófa idején pásztorok legeltették juhaikat a lejtőkön, amikor hirtelen elnyelte őket a föld. Más vélekedés szerint a fenyőerdőt "gyilkolta meg" és "...ma a vízből kimeredező csonkok, mint valamely székely község elhagyott temetőjének korhadó kopjafái figyelmeztetik a vándort a mulandóságra - memento mori!" (L. Gyárfás Győző, 1910. 66).
Csodálatos időt, nagyon kellemes kirándulást, és eredményes geoládavadászatot kívánunk,
Anikó, Melinda és Miklós
Állapot: kereshető
1 játékos jelölte kedvenc ládájának
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
+
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
-
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
+
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
-
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
+
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
-
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
-
gyerekbarát láda
-
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
+
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
+
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
-
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Erdélyi kirándulás kapcsán egy csoporttal jártam itt. Nagyon sajnálom, hogy a neve ellenére ez a láda nem a tó közelében lett elhelyezve. A Gyilkos tavat körbejártuk, a kőerkélyről is gyönyörködtünk a látványban. Nagyon szép hely. Sajnos a láda megkeresésére, nem volt módom, mert a csapat tagjainak fizikai képességei a tó megkerülésére volt csupán elég (több éve nyugdíjasok már), és ezután már mentünk is tovább busszal a Békás-szorost megnézni.
A rejtőre bízom, a megtalálás elfogadását a képek alapján. A leírt túraajánlat nagyon jó az oldalon, de sajnos nem sikerült teljesítenünk, de a tó körbejárásában segített, melyet ezúton is köszönök! A csapat vezetését a tó körül rám bízta a kirándulásvezetőnk.
Fogtam!
Jó volt feljönni ehhez az ős MikiCache ládához és lenézni a tóra! Jó nagy csapatnak sikerült, voltak szerpetinezők és voltak kék háromszögezők is.
Felmásztunk a Coharra, lemásztam a fenyők közé a leírás szerint. A fenyő tövében lentről közelítve se találtam, csak eldobált "wc papírokat".
Kérlek fogadd el a találást, megizzadtunk érte, ha kell vannak képek is a helyszínről.
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget.
[g:hu+ 2.9.10]
A tó körüli sétával kezdtünk, utána mentünk fel a Kis-Cohárd-ra. Még a tónál egyszer csak egy igen kedves négylábú útitárs szegődött mellénk. Aztán jöttek mások, akik kutyával jöttek, és ők sokkal érdekesebbek voltak nálunk, úgy hogy a kutyusunk tovább állt.
A hegyi túra azért elég kemény volt, ráadásul a Bucur-villától már gyalog mentünk. Az időjárás is izgalmasan alakult, néha esett, néha nem, de eléggé fújt a szél, különösen a hegytetőn. Ennek ellenére jól megcsodáltuk a valóban szenzációs látványt. Köszönjük a rejtést !
Körbesétáltuk a Gyilkos tavat, megismertük a tó legendáját is, de a láda helyét sajnos nem találtuk meg. Két gyerekkel voltunk, ezért indulnunk kellett tovább.
Kérlek, fogadd el képek alapján a megtalálást!
Előző nap késő délután érkeztünk meg a Gyilkos tóhoz. Körbe sétáltuk, szerencsére nem találkoztunk senkivel sem. Utána lefelé mentünk és megfogtuk a Békás szoros ládáját is.Kicsit lejjebb aludtunk a lakó buszunkban. Ma korán vissza mentünk a tóhoz, leraktuk a kocsit és neki vágtunk a turista útnak. Hát elég meredek volt az biztos.(lefelé már a szerpentinen jöttünk).Óvatosan mentünk felfelé, közben láttunk zergéket is. Óvatosságra azért volt szükség mert előző napokban találkoztunk medvével a Szent-Anna tónál! Fentről a kilátás csodálatos! Kicsit párás volt de nagyon messzire elláttunk.
A ládát keresgéltük de egyszerűen nem találtuk meg. Inkább nézelődtünk
Az egész Erdélyi túránk egyik legszebb része volt ez a környék.
Kérhetem a képek alapján az elfogadást?
(bár azt hiszem ide még vissza jövünk...)
Köszönöm a rejtést.
Fáradtan értünk fel, kicsit hosszúnak tűnt a webes leírás, nem akartam a telefonomat bámulni a lélegzetelállító kilátás helyett, de végül csak kibogarásztam, hogy hol kell keresni a ládát.
Az eddigi ládáink közül ez volt a legszebb környezetben, köszi az elhelyezést!
Voltunk a tetőn, a turauton és a Wild Ferenc emlekúton is. Sajnos már lent, a Gyilkos-tó körbe setalasakor jutott eszünkbe, hogy elfelejtettük a ládát a tetőn megkeresni. :-( Idő hiányában sajnos nem tudunk még egyszer felmenni. A csatolt képek alapján kerhetnenk a megtalálás elfogadását? Köszönjük
Voltunk a tetőn, a turauton és a Wild Ferenc emlekúton is. Sajnos már lent, a Gyilkos-tó körbe setalasakor jutott eszünkbe, hogy elfelejtettük a ládát a tetőn megkeresni. :-( Idő hiányában sajnos nem tudunk még egyszer felmenni. A csatolt képek alapján kerhetnenk a megtalálás elfogadását? Köszönjük
Sikerült eljutnunk egy hétre erre a vidékre. Ezért gondoltuk, hogy felkeressük ezt a ládát is. Sajnos először a tó körbesétálával kezdtünk, és mire indultunk volna fel a Kis-Cohárd-ra beborult. Nem tudtunk felmenni a hegyre, féltünk, hogy megázunk. A Békás-szoros kincset sikerült megtalálni. De sajnos ezt nem. Nem tudom mikor juthatok el ismét erre a csodás vidékre. Elfogadnád jelszó nélkül a megtalálását? Csatolok képeket is.
Gyilkos-tónak nevezni ezt a ládát olyan, mint Budapestnek hívni Budaörsöt. Értem én, közel van, meg híres, de attól még én a Kis-Cohárdot másztam meg és nem azzal érdemeltem ki a pontot, hogy csónakáztam egyet a tavon. Mászni pedig kellett rendesen, de még a nagy melegben is hatalmas élmény volt, ide vissza fogok jönni, főleg mivel építettek egy via ferrata utat is a csúcsra! B-C-D nehézségi besorolásokkal. A panoráma páratlan volt és még a medvék is elkerültek.
Felfele 45 perc, lefele 18 perc volt az időm.
Délig várnunk kellett, hogy a felhők egy kicsit is látni engedjék a csúcsot. Aztán nekiindultunk körben a hosszabb úton. Jó szuszogtatós volt. Azért a hosszabb úton, mert éppen most nyitottak meg egy "vasalt" rövidebb utat is. Csak éppen nem volt nálunk beülő, meg karabiner :) Mondjuk a mi tempónkban is hamarabb felértünk körbe, mint a falra mászók. Fent a ködtől alig láttunk valamit. Ennek is köszönhető, hogy elindultunk a Tündérkert felé és nem bántuk meg. Na, ott aztán volt panoráma még a rossz idő ellenére is. Tényleg Tündérkert! A Tündér is velem volt végig :)
Parkolni már csak lent lehet, mert az út sorompóval lezárva. Gyalog a GPS 2,7 km-t mért és kb. 350 m szintet. Felérve fantasztikus látvány fogadott. Köszi, hogy láthattam!
A Békás szoros után a tó mellett parkoltunk, aztán falatoztunk egy jót az egyik büfében. Körülnéztünk a kirakodó vásárban, majd a többiek körbe sétálták a tavat, én meg elmentem ládát keresni. A 35 fokban nem volt rossz lenyomni felfelé a jó 3 km-t 360 szinttel. Felfelé 45 perc, lefelé 25 alatt jártam meg. Fentről fantasztikus a kilátás!
A túra csúcspontja volt számomra ez a hely! A tó szebb fentről, mint lentről, nem is beszélve a környező csúcsokról! A ládát megtaláltuk, de kicseréltük, mert az alja össze volt törve! Csodálatos a panoráma a hegytetőről! Köszönet a rejtésért!
A székelyföldi geotúra abszolút csúcspontja.
Nagyon fáradtnak éreztem magam, vacilláltam, hogy felmenjek-e a lentről rémisztően magas sziklára.
Meggyőztem magam, s elindultam. Szuper a felfelé vezető út, többször megálltam fényképezni (meg levegő után kapkodni), de 10 perccel a többiek után csak felértem a Kis-Cohárd-ra. :) Ennyi idő alatt sajnos le is csúsztam a csoportképről :(
Sokáig fényképeztünk a szuper kilátás miatt.
A ládát utána hosszasan kerestük, de csak megadta magát. Kapott egy új dobozt, a régi megadta magát a kövek alatt.
Lefelé jöttek az újabb izgalmak a vizes, csúszós köveken és gyökereken.
Nekem busztól buszig 4,7 km lett.
Köszi
Lentről nézve elég meredek...Mászás közben elég meredek... A csúcsra érve szédületes! Ez volt az 500. találatom, szebbet kívánni sem lehetne! Egy kitünő társaságban egy valódi gc célpont és egy csodálatos hegy tetején a fantasztikus panorámával és a Gyilkos-tó fölötti hegyekkel. Köszönöm a rejtést, büszke pont ez a térképen!
Éles a kontraszt a Gyilkos-tó és a Kis-Cohard csúcsa között. Érdekes, hogy milyen közel van, és mégis milyen kevesen jutnak fel.
A rejtő által javasolt úton mentünk fel is, le is. A Tündérkerthez vezető ösvény kezdetét megtaláltuk, de később teljesen kijáratlanná vált, így nem vállaltuk az esetleges eltévedést. Kár hogy az az út nincs jelölve. Köszönjük a rejtést, enélkül mi is csak a tó partján lézengtünk volna.
A Magyarok hídjánál megnéztük a Kis-Békás szoros kezdeti szakaszát is.
Erdélyi nyaralásunk gyergyószentmiklósi állomásáról látogattunk el a Gyilkos-tóhoz.
Csak ajánlani tudjuk a Kis-Cohárd megmászását, felejthetetlen élményt nyújt a panoráma!
A ládát legalább fél órát kerestük, túrtuk, de sajnos nem találtuk meg. A navigáció teljesen bizonytalan volt a sűrű erdőben, szemre pedig nem sikerült a megtalálni a rejtekhelyet, mert rengeteg arra alkalmas hely volt.
Kérnénk szépen a rejtőt, hogy a képek alapján fogadja el a megtalálást! Köszönjük!
Varázslatos hely!
A Kis-Cohárd megmászása után, az ösvényen elértük a Tündér-kertet, majd az ajánlott útvonalon leereszkedtünk a Kupás-patak völgyébe. A lejtmenet enyhén szólva is meredek, ráadásul elkezdett esni az eső is.
Mindenesetre felejthetetlen élmény volt, köszönjük a rejtést!
Pár napos erdélyi tartózkodásom idején egyik kirándulásunk célpontja a Gyilkos-tó és a Békás-szoros volt. A tó körbesétálása mellett alternatív programként lehetett választani egy, a Kis-Cohárdra felvezető túrát - én emellett döntöttem, többek között a láda miatt is. :-)
A néha jeges-havas terepviszonyok és a szemerkélő eső ellenére felejthetetlen túrában volt részünk. A hegytetőn szerencsére nem volt köd, így elénk tárulhatott a mesés kilátás a tóra (is): sohasem fogom elfelejteni a fenyőkkel borított hegyek és a tó látványát...
A ládát többedmagammal kutattam fel; idegenvezetőinknek, a marosvásárhelyi egyetemen tanuló orvostanhallgatóknak ez volt az első ládaélményük. A dobozban talált két utgárt magammal vittem.
Ezután a Békás-szorost kerestük fel, amely szintén felejthetetlen élmény volt.
Megvan, köszi! Utazó ügynökök (geocoin) terén még nem volt tapasztalatunk. Ezért történt, hogy a GCSZJK ládából kivett "ügynökött" betettük ebbe a ládába. Sajnos később láttam, hogy ez a láda nincs fent a .com-os oldalon, így nem lehet az utazását regisztrálni. Kérem aki megtalálja, vigye át egy com-os ládába, hogy folytathassa utazását. Elnézést, és előre is köszönöm!
A logbook megtelt, sok lap is volt a ládában, tettünk egy üreset. A láda alja betörve, sajnos doboz nem volt a hátiban:(. Aki megy, vigyen legyen szíves másik dobozt. Féltünk a csúcson, a nagy népsűrűségben hogy vesszük elő a ládát, no de jó helyen van az, nyugodtan lehetett keresgélni. Megtaláltuk a jelöletlen utat, de jó pár kidőlt fenyő állta utunk, így nem mentünk tovább.
A menedékházhoz emlegetett utat behajtani tilos táblávall felszerelt sorompó zárja le, így csak gyalog lehet elindulni.
Lakodalomban voltunk hivatalosak és családi kirándulás keretében jutottunk el a Gyilkos-tóhoz és a Békás-szoroshoz. Busszal mentünk és alkalmazkodni kellett a többiekhez, a döntés úgy szólt, hogy sétáltunk a tó körül és tótól végig lesétáltunk a szoroson. Sajnos a szikla mászás ebbe már nem fért bele, pedig szívesen felmentünk volna. Az élmény azonban így is felejthetetlen és összehasonlíthatatlan volt. Kérjük a rejtőt, hogy amennyiben lehetséges fogadja el a találatunkat. Ez a pont volt a legszebb, amit a 10 napos erdélyi utunkon láttunk. Köszönjük a rejtést. ZASKL
Sajnos a ládát nem találtuk meg! Kérnék a képek alapján egy pontot. Végig jártuk a szorost és felmásztunk a Gyilkos-kőre is.
Köszönöm, szép volt a túra! Csabai Bihargók 50 fős Erdélyi túráján!
40 ember türelmével nem illik visszaélni (társasutazás egy busznyi muglival), na meg a 300 m szint is ijesztő volt. Minden esetre különleges látvány. A bóvliárus sor persze sokat ront az élményen itt is és a Békás szorosban is. [g:hu 1.4.30x] [wapon beküldött szöveg]
Erdélyi terepgyakorlat keretén belül erre jártunk. Koordináták és egyéb információ hiányában a láda nem került elő.
Szeretném kérni a megtalálás elfogadását!
Köszönjük a Rejtőnek a kítűnő túra javaslatot. Végig sétáltunk a leírt úton, nagyon szép helyekre kalauzolt, mind a sziklás részek, mind az erdő kitűnő volt!!!
Sziklán zergét is láttunk, a medve kimaradt...
Erdélyi utunk egyik sima kirándulása, legalábbis ezt hitte Maszatka, amíg a tó közepén meg nem kértem a kezét. Igent mondott, de amikor meg kellett mászni a Kis-Cohárdot, a tetején pedig szakadni kezdett az eső, azért aggódtam, hogy meggondolja magát. :) Köszönjük a festői helyszínt.
[:553:]
Jó kis túra volt felfelé, nem is a táv, hanem a szintemelkedés miatt. Egy kutya a faluból végig kísért minket, feljött a csúcsig. Fentről meg csodaszép a kilátás, meg is ünnepeltük egy csúcssörrel meg csúcspálinkával a csapattal :)
Ez eddig a legkeletibb .hu-s ládám.
Dr. Lada és szollo társaságában, hárman kerestük, lapáttal, túrabottal felvértezve, de hiába
viszont a kilátás pazar volt
kérnénk majd egy elfogadást, köszönjük
Szollo, izsolt társaságában egy kis hótalpazós kalandra utaztunk Székelyföldre, és hát a ládázás sem maradhatott el.:-)
Régi vágyam volt már ide eljutni, most végre összejött.:-)
Elsőre a ládához másztunk fel, a meredekebb részeken a csúszós hó miatt ez nem is volt mindig olyan egyszerű. Felérve viszont meseszép panoráma tárult elénk, és máris a Hagymás hegységbe vágyódtunk.:-) A ládát túrtuk egy ideig a hó alól, de sajnos nem találtuk meg.:( Pedig jó pár sziklát kiástunk a hó alól. Lemenve a tót is megkerültük, sőt még rá is sétáltunk, mert be volt épp fagyva.:-)
A fényképek alapján kérném az elbírálást, előre is köszönöm.
Eddigi legjobb nem megtalált ládám. Sajnos csak fölfelé menet olvastam el alaposan, hogy a hegytetőig kell mennem, de annyi idő már nem maradt. A sziklás rész alá jutottam el, de ez is nagyon különleges élmény volt.
hasonlóan az előttem szólóhoz, valóban a hotel tourist nem ajánlott szállás hely. aki teheti messze kerülje el ezt a "szállodát". a környéken levő kilátás és környezet pazar. köszönjük a rejtést. zx81
Megtaláltuk, köszönjük, gyönyörű hely, mi is tovább haladtunk az "ösvényen", ami egy ideig csodálatos panorámát biztosított, de az erdős-ereszkedős részén néhol teljesen eltűnt, követhetetlen volt és mellesleg elég nehéz (veszélyes) szakasz, szóval aki erre jön az evvel kalkuláljon!
LÁDÁBAN nagyjából betelt a logbook!
Ha vki a Gyilkos tónál akar megszállni, akkor a Hotel Tourist NEM ajánlott! Néha van víz, néha nincs, ha vki szimpatikus, annak megnyitják, aki szóvá teszi,h miért nincs, avval veszekedik a személyzet és telefonon a vezetőség (még a wc-t sem tudtuk lehúzni...). Szerintük egész tónál nincs víz, közben a mellettük lévő szállásban simán volt víz... Aztán nagy veszekedések árán mégis lett víz (érdekes). Egy éjszaka után továbbálltunk. Panaszkönyvet nem voltak hajlandók odaadni... stb.. most próbáljuk visszaszerezni a foglalónkat...
Egyeskőnél töltött éjszaka után indultunk a Gyilkos-tóhoz.Késő délután érkezve másnapra tettük a láda megkeresését,érdemes volt mert majdnem egy teljes napot vett igénybe a túra mert nagyon sok látványosságban bővelkedik a táj.A 2.kilátótól folytattuk utunkat,igaz végig mentünk az "ösvényen" amit néhol járhatatlannak és veszélyesnek találtuk,ha újra választhatnék inkább visszafelé mennék az ismert úton.Békás-szoros felől a Gyilkos-tó irányába a főút mellett található a 2001-be épült Szt.Kristóf kápolna nagyon szép,érdemes megnézni. A meglepetés ösvény sem rontott semmit a látványban és az élményben amit ez a láda adott, ami látszik az értékelésemben is.
Köszönöm a rejtést!
Nem semmi teljesítmény felmászni a sziklára, de megéri, mert fantasztikus, lenyűgöző, csodálatos a kilátás, egyszerűen gyönyörű. A Tündérkertet követően az erdei ösvény eltűnik, ott kisebb bozótharc árán lehet a meredek hegyoldalon átverekedni magunkat az előbb-utóbb azért megtalálható ösvényig. Köszönöm a rejtést!
Cilával 3 napos erdélyi csavargás alkalmával találtuk meg a ládát. Én már többször jártam itt, csak akkor még nem volt láda. Körbe akartuk járni a tavat, de sajnos kevés volt az időnk :( Ha esetleg valaki talál a doboz közelében egy PDA tollat, értesítsen, jutalom jár a megtalálónak! Köszönjük a rejtést :D
Nagyon szép hely :) A tündérkerttől lefelé tartó úton valahol eltűnt az ösvény és kicsit eltévedtünk, meredek sziklákon másztunk le, de leértünk. Északra tartó TB jött velem. Jelszót elfelejtettem kiírni :S
Végre megvan! Jártam már itt fenn néhány éve,de akkor még nem ládáztam. Azóta is voltam a Gyilkos-tónál,de ide nem jöttünk fel (nem rajtam múlt).
Most viszont sikerült rávennem kis csapatunkat,hogy túrázzunk fel a csúcsra,mert érdemes. Nem csalódtak... Tényleg lenyűgöző!
Köszi a rejtést!
A Katona családdal másztunk fel a Kis-Cohard tetejére, ahonnan lenyűgöző kilátást nyílt a Gyilkós-tóra. Innen a Békás szoros felé vettük az útunkat, ahol egyre több a csecse-becse árus.
Erdélyi körutazás keretében a csoporttól elszakadva rejtések felkeresése, amelyek az idegenvezető által biztosított idő függvényében vagy sikeresek voltak, vagy közel voltunk a célhoz, vagy már eleve reménytelen volt.
Ennek a rejteknek a bevállalása, a doboz megtalálása idő hiányában teljesen reménytelen volt. A partról csak néztem felfelé ...
A hely csodálatos, de fentről biztosan még szebb.
Majd talán egyszer sorra kerül még.
Előtte a Békás szorosban voltunk, az is lenyűgöző volt. Sétáltunk egy nagyot.
Esőben mentünk fel, nem volt egyszerű. Viszont lent voltak a felhők, így a Kis-Cohárd tetején konkrétan semmit sem láttunk, így még oda vissza kell menni egyszer :)
Sajnos az egész heti jó idő után, ma nem volt kegyes hozzánk az időjárás, szakadó esőben jutottunk el ide a Békás-szoros után. Csapatunk ilyen talajviszonyok mellett meg sem próbálta a feljutást, így maradt egy laza vizes séta a tóparton. Így is nagy élmény volt.
Köszönjük, hogy itt lehettünk! :-)
Csodálatosan lenyűgöző látvány várt minket fent - pedig a láda nélkül valószínűleg nem másztunk volna fel. A tovább invitálásért külön köszönet, kár lenne a Tündérkertet kihagyni!
Nem a legjobb idot valasztottam a keresesre de ennek is megvan a varazsa.Az elejen szep napsutesben indultam el de a vegere egy nagy kodfelhobe erkeztem vissza az autohoz. A doboz par meteres kulombseggel megtalalhato volt, de inkabb a koordinatak igazoltak a pontosagot. A parkolobol egy kek haromszogu turista jelzesen kell felmenni a csucsra ami nem szerepel a terkepen.(mar mind a jelzes)
Kis kirándulás Balánról a Békás-szoroshoz és a Gyilkos-tóhoz. Nagy nehezen felmásztunk ide Zsófival (neki volt nehéz :-)), de a szép kilátás kárpótolt. S megkerestük mindkét ládát a csúcson.
Köszi!
Zsolti szüleivel családi ládázás és egy kis kikapcsolódás. Igazából csak az anyukája tartott végül velünk, akinek ez már a második geoládája! :)
Az egész környék nagyon szép. Először a tavat néztük meg a Kőerkélyről, ahonnan tényleg csodás a rálátás a tóra. Végül nem jártuk körbe, mert nem akartuk az anyukáját kifárasztani a hegymászás előtt. :) Az autót a Kis-Cohárdnál legalul hagytuk, végig gyalogosan mentünk fel. Minél feljebb értünk, annál szebb kép tárult elénk. A fenti panoráma minden gyaloglást megért. A ládát is viszonylag hamar megtaláltuk, így teljes volt a siker. A ládától nem mentünk tovább, mert Zsolti apuja a kocsiban várt minket, nem akartuk nagyon megvárakoztatni. A Békás-szoroson is csak autóval mentünk végig, majd indultunk is haza. Ide még vissza fogunk térni egy hosszabb túrára...
U.i.:Légyszi valaki vigyen fel logbook-ot, mert már majdnem teljesen betelt!
Szervezett utazásunk első komolyabb túrája, szuper időben. Olyan könnyű nem volt, de megérte a panoráma. A túra után megkóstoltuk a helyi pisztrángot, és végig sétáltuk a zsibvásáros Békás-szorost is. Remek hely, és mi lehetne itt, ha egy kicsit többet foglalkoznának a környezettel...
Erdélyi körtúránk során. Ivóból jöttünk ide, autót a zsibvásár kellős közepén leparkoltuk, majd először gyalog megkerültük a tavat. A tömeg szerencsére a grillterasz 100m-es sugarú körére koncentrálódott, így távolabb már teljes nyugi volt. A kis fatönkökből már alig látszik kis valami. Nemsokára kénytelenek lesznek lejjebb engedni a tó vizét, vagy mű-facsonkokat beapplikálni a tóba, hogy kielégítsék a turizmus igényeit. :)
A tókerülésből mindjárt el is indultunk felfelé a Kis-Cohárdra és kb. 1 órás séta után már fent napoztunk a remek időben. Mindkét dobozt megtaláltam, így teljes volt a siker. :)
Kisebb késéssel csatlakoztunk a csapathoz, akik érkeztünkkor értek vissza csónakázásból. Ők a Békás-szoros felé vették az irányt, mi pedig a Kis-Cohárd teteje felé. A félbehagyott víztározó mellett parkoltunk le, majd onnan indultunk meghódítani a hegyet. Egy kulacs innivalóval és a fényképezőgéppel indultunk neki az útnak. Az emlékkereszt környékén fürtökben lógtak a hegymászók a falon. A meredekebb szakaszhoz érve már sejtettük, hogy valami készül, távolról mély dörgések hallatszottak. Mire felkapaszkodtunk a tetőre, már a fejünk felett zengett az ég. Amíg SylverRat készített pár fotót, addig én megkerestem a ládát. Mire végeztünk, már csepergett az eső. Gyorsan elindultunk lefelé, hogy ne a tetőn kapjon el minket a vihar. Nem jutottunk messzire... A fényképezőgépet pólóba és kendőinkbe csavartuk, hogy valamennyire megvédjük a víztől. Pár perc elteltével az eső minden átmenet nélkül átváltott borsónyi méretű, tisztán jégesőbe. Nem volt túl kellemes a jégverés... Muszáj volt lejjebb menni a hegyről, nem akartunk villámcsapás áldozatai lenni. A meredek szakasz átváltozott patakká, így még érdekesebb volt a haladás lefelé. A réthez érve már csurgott a víz mindenünkből, elég furcsán néztek ránk a szembejövő turisták...
A kocsihoz visszaérve gyors ruhacsere után elindultunk lefelé. Hoppá, bezárták a sorompót! Szerencsére sikerült leakasztani és kinyitni, így lejutottunk.
Kalandos ládakeresés volt!
A láda gyorsan meglett, de jobb is, mert nagy vihar volt készülőben, amely hamarosam ki is tört. A loggolás után hatalmas vihar zudult a környékre, jégesővel, ahogy kell (gatyáig eláztunk, jó, hogy volt váltásruha az autóban). Így sajnos az időjárás nem kedvezett a kilátásban való gyönyörködésnek, de azért így is méltóságteljesek voltak a felhőből kilátszó hegycsúcsok.
A logbookba beiratkoztam, de a kapkodásban a láda jelszavát nem írtam fel, így kérem a találás igazolását a képek alapján!
Zöldsport egyesület szervezet gyalogos/kerékpáros túrát Erdélyben. Mi a kerékpárosra neveztünk be. Szuper időnk volt. Szép volt a táj. Útközben egy-két magyar geoládával is találkoztunk.
563. megtalálásunk. Ma napon Gyergyószárhegyről Gyilkos-tóhoz tekertünk át. Kellemes túra volt szép időben. A kerékpárt az új szállásunknál hagytuk. Fentről szép volt a panoráma.
Kerékpáros kupa: 44,4 km.
EKE tábor utolsó napján egy kis magánkirándulás. Kellemes séta a tetőre, egyedülálló panoráma. Meglepett, hogy a láda körül milyen sok a szemét. :( Egy kis km kiegészítésként a tó körüli tanösvényt is bejártuk. Nagyon szép volt. Utána még a Békás szorost is meglátogattuk. Lélegzetelállító szépségű, de nem szerettem benne "Körösfőt".
Sokadszor fent a Kis-Cohárdon. Most először a teljes családdal, mindenki saját lábán ment fel :-)
A környező csúcsokon jártam, a környező sziklamászó helyeket "végigmásztam" (húsz éve a "fisura niegra" volt a kedvencem - mára lent a szorosban már szinte oda sem lehet férni a beszálláshoz a sok bóvliárustól).
A kilátás pazar volt. Anno a tündérkert felől is feljöttem ide, a legrövidebb úton :-)
Megtaláltuk. Nagyon szép hely.
A Tündérkerthez is érdemes elmenni. Egyébként az innen látható szikla - a térkép szerint - nem az Oltár-kő, hanem a Mária-kő.
A második kilátóponttól megpróbáltunk leereszkedni a szorosba, de elvéthettük az ösvényt, mert vízmosásban-vízesésben találtuk magunkat, az "út" veszélyessé vált, ezért vissza kellett fordulnunk. Esetleg ehhez a részhez is lehetne segédkoordinátát megadni.
Z+K
Nagyon szuszogtatós de megérte felmászni. A 20 láda közül ez viszi a pálmát fej fej mellett a Pogány tetővel. A kilátást korlátozta az időjárás, de mi kitartóan vártuk, hogy a felhők arrébb húzódjanak. Megérte.
Sajnos a kütyüm felmondta a szolgálatot az erdélyi túrán 2010.04.23-án. A kis Cohárdot megmásztam csoporttal, de ládát nem leltem meg. Kérem a képek alapján az elfogadását. Logolás legközelebb, remélem augusztusban. :) Köszönöm. @Dlac
Nagy kihívás volt nekem ez a láda. Kb. 1 óra fájdalmas mászás és kb. 350 méter szintkülönbség után a látvány kárpótolt mindent. Köszönöm kísérőmnek a kitartást, cserébe újra olvashatta évekkel ezelőtti logolását! :-)
Egy szép kiruccanás szűk családi körben, Gyergyószentmiklós környékén nagy köddel, de már a Pongrácz-tetőnél szerencsére elfogyott.
Kedvenc helyeim egyike Gyilkos-tó és a Békási szoros, de szerintem aki egyszer jár(t) ott annak kedvence.
A társaság többi része a tó körül sétált, mi pedig felkerekedtünk, hogy levadásszuk a ládát. Először a Kőerkélyről néztünk le, majd irány a Kis-Cohard. A túristaszállónál hagytuk az autót, mivel a sorompó zárva volt, s a rövidebb, de jó meredek úton eljutottunk az egykori menedékházig, ahol valami óriási építkezés kezdődik. Onnan aztán tovább a csúcsra. Sajnos a Tündérkertig nem jutottunk el, nem mertük vállalni 2 egész pici gyerekkel, de így is csodálatos kilátásban volt részünk. N&A&Zs&Zs
Ez a hely maga a csoda! A Tündérkertet nem találtuk volna meg a leírás nélkül. Félelmetes volt a szikla peremén lépkedni a Békás szoros fölött!
A visszaúthoz továbbmentünk az ösvényen, ami a leírás szerint levezet a Békás-szorosba. Egy kicsit nehéz volt követni. Már jó sokat haladtunk, néhol egész meredeken lefelé, amikor egy 5m magas függőleges sziklafal állta utunkat, azon kellett volna leereszkednünk. Hosszas tanakodás után végül visszafordultunk. Ez az út csak sziklamászóknak ajánlott!
Gyönyörű a vidék, csak sajnos elhanyagolt, sok a szemét... A ládát nem találtuk meg, mert már a felfelé vezető úton eláztunk (mintha dézsából öntötték volna). Kb. 100 méterre lehettünk a céltól, amikor már a cipőnkön is keresztül folyt a víz, csúszós volt, nem mentünk tovább, feladtuk :( Pedig előtte a 800 km simán megvolt... Asszony pajtás és a gyerekek félúton visszafordultak, de a felhőszakadás elől ők sem menekültek. Legközelebb újra megpróbáljuk!!! Akkor is ha esetleg már ez is elfogadható... Kösz előre is a rejtőnek, ha elfogadja. Laciapa
Sajna a kísérőim nem jöttek fel,de a sok fényképpel kárpótoltam őket.
Sajnos sok a szemét és a wc nyom a környéken.
A látvány lenyűgöző és félelmetes is egyben, nagyon tettszett!
Köszi a rejtést!!!!!
8napos Erdélyi Túránk alkalmával jártunk itt. A szoros időbeosztás sajnos nem tette lehetővé, hogy felkeressük a valódi ládát de a tó partján sétáltunk egy kellemeset. Gyönyörű egy hely!
Kérem a Rejtőt megtalálásomat fotók alapján fogadja el, amennyiben lehetséges!!
Gyönyörű volt a kilátás, amikor felértem a tetőre, és mindössze háromnegyed órám volt rá, ezért kicsit átment teljesítménytúrába a dolog. A ládát nem volt sok időm keresni, lehet, hogy ezért nem találtam meg, de mindenesetre nagyon el lett rejtve. A kilátás mindent kárpótol!
Székelyföldi egy hetes nyaralásunk legjobban várt célpontja volt ez a hely.
Nem csalódtunk benne, leírni nem lehet a Gyilkos-tó és a Békás-szoros szépségét, ezt látnia kell mindenkinek. A tó körül nem mentünk körbe, de mellette elfogyasztottunk egy finom ebédet, gyönyörködve közben a tó szépségében. Aztán nekiláttunk a Kis-Cohárd meghódításának. Közepesen nehéz túra volt, de a látvány, ami fent fogadott minket, az minden fáradtságot megér. A felvezető út is nagyon szép. Sajnos mire felértünk a csúcsra a GPS-ünk lemerült, így egy jó ideig a leírás alapján próbáltuk megtalálni, de sajnos sikertelenül.
Felteszünk néhány képet a túráról, kérjük a rejtőt, fogadja el ez alapján találatunkat.
Nagyon köszönjük a rejtést, a geoláda nélkül biztos nem jutott volna eszünkbe, hogy megtegyük ezt a túrát.
Gondoltam hamar meglesz az a légvonalban 1 km :) A patakban való elázás után döbbentem rá, hogy a sziklára nem fogunk légvonalban feljutni. Visszafelé elkapott az eső, és ráadásul a busz ott is hagyott minket.
Gyönyörű.
Megtaláltuk!
Majdnem egy évvel a 2007 évi sikertelen ládakeresésünket követően most végre megtaláltuk ezt a fentasztikus csészét.
2008 július végén geocachingelés közben a Mecsekben elszenvedett lábsérüléseim, majd az azt követő térdműtétem miatt legnagyobb sajnálatomra lemaradtam a 2008 évi Pádis túráról. Miután a Pádis túra elindult itthon ettem a kefét arra gondolva, hogy a többiek szebbnél-szebb helyeken túráznak, miközben én a kórházban lábadozom. Felépülésem időszaka közben adódott egy nagyon kedvező lehetőség, hogy egy hetet családostól eltölthetek Erdély egyik legcsodálatosabb helyén, pontosabban Marosfőn. Nem hagyhattam ki ezt az ajánlatot, még ha teljesen nem is épültem fel, és egyelőre nem is voltam teljes értékű ládavadász. Nem, hogy teljes értékű, semmilyen, először lábra sem tudtam állni. Feleségem tudta, hogy ha Erdély, akkor az nekem geocachingről szól, így az orvossal összebeszélve eltiltottak mindennemű GC-vel kapcsolatos dologtól. Később azért a családtól sikerült kiharcolnom azt, hogy a könnyebb, úgynevezett lightes, illetőleg esetenként a városi ládákat kereshessem meg. Ez a szigor később alábbhagyott, ha csak a Gyilkos-tó ládára gondolok. Inkább mindenki engedett és közeledtek az álláspontok, csak hogy mindenki jól járjon. Megjegyzem, ha én vezetek, akkor nincs semmi gond, mert arra megyek, amerre akarok, ill. amerre a ládák vannak, így viszont meg kellett alkudnom, mert utas lettem, szállítottak.
A Gyilkos tónál tett családi kirándulás során aztán ez a teljes szigor alábbhagyott, mivel valahol a páromat is foglalkoztatta az, hogy tavaly ősszel nem találtuk meg ezt a ládikát, így most a két kicsivel és a nagy fiammal indultunk fel a Cohárdra a 26 napos rozoga térdemmel. Bővebb részletek és fényképek rövidesen...
Idén Székelyföld volt a gyermekmentes nyaralásunk helyszíne.
A mai napra a Gyilkos tó volt betervezve, de a Bucsin tetőn elcsábultunk és összeszedtünk két ládát (GCBCST, GCGRG1).
A további programban pontosan követtük a rejtő tanácsait, körbesétáltuk a tavat, csónakáztunk benne, aztán felmásztunk a hegyre. Ott még megnéztük a szorost felülről, de a Tündérkertbe már nem mentünk el, mert így is alkonyodott mire a Békás-szorosba értünk.
Pedig azt kár lett volna kihagyni. Szerintünk ez Erdély legszebb pontja (legalábbis az általunk látottak közül). Az összképet rontja a szokásos kirakodóvásár, ki kéne tiltani őket onnan. Legyenek az elején, meg a végén aztán annyi. Nem csak ronda, de balesetveszélyes is.
A Gyilkos tóról lehet olvasni egy legendát a magyar wikipédián.
A "http://www.geocities.com/Yosemite/Campground/5660/palette.html" angol nyelvű oldalon pedig egy aránylag közérthető leírás olvasható a fák megkövülésének folyamatáról úgy általában (ha valikit érdekel).
Vaksötétben értünk haza. Alig adtak enni az étteremben...
Kutyi és Tücsök
Megtaláltuk! [wapon beküldött szöveg]
Ez a geoláda az, ahol az 5 nem fedezi a minőséget - inkább 7 lenne a megfelelő pontozás. A Rejtő leírását követve felejthetetlen élményben volt részünk - bár a szírtfal tövében látva a gyerekeimet a 1m széles szakaszon a meredély és a bozót között még most is megborzongok :-).
Köszönjük a rejtést!
Előbb bejártuk a Békás-szorost, majd hazafelé kerestük meg a ládát. A(z egykori) menedékháznál parkoltunk, és innen mentünk fel a hegycsúcsra. Lentről nézve nem tudtuk elképzelni, hogy valaha is feljutunk. Mikor feljutottunk, 20 percig csak gyönyörködtünk a kilátásban. Megérte az erőfeszítés. Köszönjük a rejtést! Lejőve a hegyről a parkolóban taska1981-ékba ütköztünk.
Tökéletes láda tökéletes helyen. EMI-tábor alatt tettünk egy túrát a Békás-szoroshoz és a Gyilkos-tóhoz, aztán :-Pistával kiléptünk a csoportból, hogy felkeressük a ládát. A tó partjától a ládáig 50 perc volt felfelé, lefelé 26 percen keresztül rohantunk, de hiába, mert a csoportunk nem várt meg minket. Nyugodtan megebédeltünk és visszastoppoltunk a táborba. Az időjárás kegyes volt hozzánk, ezért sikerült nagyon szép képeket csinálni. Köszönjük a rejtést!
EMI2008
Az aszfalt végétől indultunk egy szép körutat tervezve: Gyilkos tó - Kis Cohard - Tündér kert - Békás szoros - vissza a tóhoz a szoros aszfaltján. Sajnos ezt a tervünket áthúzta a Tündérkertből a szorosba vezető ösvény 6 méteres függőleges sziklafala. Kötél nélkül esélytelen a lejutás(nekem kötéllel is az lett volna :) ), 2 órás keresgélés után sem találtunk lejutási lehetőséget így sajna vissza kellett fordulnunk(Feleslegesen -250 méter szint le, aztán +250 méter szint fel!!! Megszívtuk!). Azt javaslom a kesser társaknak, hogy a láda után mindenképpen menjenek el a tündérkert végéig (2. kilátó pont) és onnét forduljanak vissza. De odáig kötelező elmenni!!! A Békás szoros páratlan látvány felülről, egy életre szóló élmény!!!
A Békás szoroson kizárólag gyalog érdemes végigmenni, lehetőleg hajnalban, mert akkor még nem fulladsz meg a kamijonok füstjétől és a vadparaszt románok aszfaltszéli piknikjén sem esel át.
A negatívumok sem tudják elvenni a tényleges-életfogytiglanra szóló élményt! Köszönjük a rejtést!
A tó körüli séta után egy napig csak esett. Ahogy végre előbújt a napocska, mi is nekivágtunk a hegynek. Már felfelé menet is gyanús fellegek gyülekeztek a távolban, de akkor még csak kacarásztunk azokon, akik arra járhatnak.
Akkor még nem sejtettük, hogy a viharfelhők is ezt a ládikót keresik.
A csúcs közelében már szakadt az eső.
A Tündérkert felől újabb kamasz-felhők társultak a zivatar-bulihoz, testükkel takarva a Békás-szorost. Amikor szél-pajti is fülünkbe zúgta üdvözletét és játékosan cibálni kezdte esőkabátjainkat, jobbnak láttuk magukra hagyni a tomboló ifjúságot.
Lefelé csúszkálva még szembetalálkoztunk egy elszánt csapattal, akik egy méretes napernyőt(!) tartva a fejük fölé, ígyekeztek a csúcsra jutni.
Köszönjük a rejtést és az ínycsiklandóan csalogató leírást.
A rendkívüli (és egyre szépülő) körülmények hosszantartó emléknyomokat véstek agyunk emléktárába.
Végre ide is sikerült eljutnunk!
Szárhegyről idefelé jövet ugyan Gyergyószentmiklóson lefüleltük a kápolna melletti ládát, de ettől eltekintve egésznapos programunk a tó és környékének felderítése volt: kőerkély, séta, csónakázás, kürtőskalács, Kis-Cohárd (láda) és a Békás-szoros bejárása. Sajnos a Tündérkert és a szoros feletti séta most (egyéb, nem részletezendő okok miatt) elmaradt, de megfogadta, hogy (legalább) mégegyszer eljövök és csak azért is végigjárom az ajánlott útvonalat.
Ami a szorost illeti, számos megállást hosszabb-rövidebb sétával követve fedeztük fel oda és visszafele egyaránt. Többek között ezért sem maradt időnk, hogy szállásadóink javaslata alapján továbbmenjünk a tározóig és a történelmi országhatár mentén egy nagyobb körrel térjünk vissza a Gyergyói-medencébe (talán majd ezt is legközelebb).
Köszönjük a sok jó tanácsot és részletes útvonal ajánlót (még ha nem is sikerült maradéktalanul kihasználni).
A csoport nagyobbik fele feljött a ládához. A meredek hegyoldalon való lejutást csak Ági, Betti, Ili és Csokasz és én választottuk. Leérve megkönnyebbülten néztünk vissza a meredek hegyoldalra, majd a Békás-szoros felé vettük az irányt.
Egy hetes baráti Székelyföldi ládázás Belga, Csigabiga, jspanyik, L@zy, radpeter, scele és Togo társaságában. A mai napot a Gyilkos-tónak és a Békás-szorosnak szenteltük. Persze hazafelé még más is belefért. Egészen korán érkeztünk a tóhoz, még szinte senki nem volt. Gyorsan megnéztük a partot, majd felmentünk a ládához. A láda elhelyezése nagyon tetszett. Jó kis kirándulás volt a csúcsra felmenni. A kilátás innen fantasztikus. Nagy élmény volt felülről látni a teljes tavat, és a Békás-szoros szikláit. Valószínűleg eszembe nem jutott volna a tóról szemlélve, hogy annak a hatalmas sziklának a tetejére fel lehet mászni, így a láda nélkül soha nem jutottam volna el ide. Miután kigyönyörködtük magunkat, és megfelelő mennyiségű fotót készítettünk, a csapat kétfelé vált. Az egyik visszament a kocsihoz azon az úton, amin feljöttünk, mi pedig négyen a másik tuhura berajzolt úton ereszkedtünk le. Eme hiba elkövetését senkinek sem ajánlom! A megadott 2. kilátópontig valóban van valami utacska, sőt még utána is fellelhető valami csapás féle, de aztán mindenféle nyom eltűnik. Innen csak találgattunk, hogy merre kéne menni. Egészen meredek lemászásokat iktattunk be, amíg eljutottunk egy sziklaperemre, ahonnan úgy tűnt, nincs tovább. A térképen bejelölt útnak nyoma sem volt. Kicsit visszamentünk, és sikerült találni egy helyet, ahol volt némi remény a lejutásra, de hasonlóan nagy volt az esélye a végtagtörésnek is. Egy sziklaperemről egy másik vékony peremen álló fára ugrottunk át, és azon lecsusszanva fogtunk talajt. Elég félelmetes volt. Aztán még jött némi kidőlt fákkal tarkított meredek lefelé menet, de ez már gyerekjáték volt az eddigiekhez képest. Végre sikerült lejutnunk az útra, aminek a végén már vártak ránk a többiek. Az előre kalkulálthoz képest majd egy órával később jutottunk le a találkozó pontra. Innen a Békás-szoroshoz mentünk, ami szintén gyönyörű. Visszafelé ismét megálltunk a tónál, ahol már hatalmas volt a tömeg. Néhányan beiktattunk egy tókerülő túrát, ami nagyon szép volt, és nem elhanyagolható tény, hogy szinte embermentes. Csodálatos fotókat sikerült készíteni. A körtúra befejeztével a helyi vendéglátóipari komplexumok egyikében megebédeltünk, vételeztünk némi kürtős kalácsot, és hazafelé vettük az irány, némi kitérővel. Nagyon tetszett, köszönjük!
Mai kirándulásunk első útja a tóhoz vezetett. Leparkoltunk, majd lesétáltunk a vízhez. Miután jól körülnéztünk és kifotóztuk magunkat, újra buszba szálltunk és elgurultunk a legfelső parkoló-pontig. Ott már nyoma sem volt a régi menedékháznak, viszont egy új építkezés kezdeti állapotát vehettük szemügyre. Amikor felnéztünk a fölénk tornyosuló sziklára, kissé megrettentünk, hogy oda kell felmászni!
Végül útnak indultunk és mentünk, kapaszkodtunk, szuszogtunk fölfelé.
Egyszer azomban minden jónak vége szakad és a csúcson találtuk magunkat! :o)
Itt kicsit körülnéztünk, kifújtuk magunkat, majd a láda keresésére indultunk. A doboz gyorsan meglett, logoltunk és visszamásztunk a sziklatetőre nézelődni. Rövid pihenés és tanakodás után úgy döntöttünk, hogy kettéválik a Csapatunk: Belga, radpeter, jspanyik és én visszatérünk a kisbuszhoz, a Többiek pedig tovább követik az ösvényt. Mi leereszkedtünk és útközben meglepve vettük észre, hogy a vadetető milyen közel van a mi ösvényünkhöz is. A busszal elgurultunk a Békás-szorosban kijelölt találkozási ponthoz és ott bevártuk L@zy-t, lelcace-t, scelét és Togót, Akik kicsit később, csapzottan érkeztek oda, mert nem volt egyszerű az útjuk! Ekkor derült ki az is, hogy L@zy cipője, amit a busz alá tett be, ott maradt a parkoló-ponton! :o(
Innen elgurultunk a Békás-szoros végéig, majd onnan visszafelé, több helyen is megállva megtekintettük a látnivalóit.
Végül L@zy felszaladt a parkolóhoz, ahol szerencsésen megtalálta a cipőjét is! :o)
Mi addig újra visszamentünk a Gyilkos-tóhoz. Belga, Togó és én úgy döntöttünk, hogy a büfésornál árnyékba húzódva pihengetünk, míg a Többiek körbejárják a tavat.
Köszi a rejtést! :o)
Ezúton is köszönöm szépen Belgának, jspanyiknak, L@zynek, lelcachenek, radpeternek, scelének és Togónak a vidám Társaságot! :o)
Csodálatos hely mindenkinek ajánlom, mert kis csapatomnak is nagyon tetszett.Utitársaimnak kicsit furcsa volt mikor jobbra mutattam és mondtam hogy ide 30 méter és a hegyet megkerülve 1 órát is még gyalogoltunk.Bár fent elkapott minket az eső és mindenki elázott azért nembántuk meg a sétát eg percre sem. Kösz Miki
Húsvéti kirándulás kapcsán jöttünk el barátaimmal a Gyilkos tóhoz. A ládázáshoz nem volt kedve rajtam kívül másnak. Amig ők a tavat kerülték addig én a hegyet másztam. Én örülök, hogy a hegyet választottam. Fent, már majdnem feladtam, hogy a hóban megleljem a ládát, mikor megtaláltam. Szép hely, jó rejtés!
A térkép szerint még egy kilométerre sincs a ládika az úttól, ezért választottam ezt a mai napra. Fent aludtam a hágónál. Éjszaka esett vagy harminc centi hó, amit a hófúvás átrendezett egy kicsit. Szóval jó választásnak tűnt a közeli láda. Nekiindultam a meredek hegyoldalnak, mert nem találtam a jelzés kezdetét. Bejött a számításom nemsokára kereszteztem a jelzést. Így gond nélkül mentem felfelé a majd térdig érő szűz hóban. Nemsokára már csak kb 100 métert mutatott a gps merőlegesen az útra. Itt letértem, majd átvágtam a fenyők között, miközben a nyakam megtelt friss üde hóval. Egy kb 45 fokos kőgörgeteges emelkedőn találtam magam. És néha a felhőkből mintha egy sziklafal tűnt volna elő. Gondoltam helyben vagyok, hiszen a leírás egy szikla alját emlegeti. Majd felértem a sziklához, és még mindig 40 métert mutatott a gps. Jó rejtek nincs, kilátás már csak a felhő miatt sincs. Közben neszezett a fal, folyamatosan hullott a szikláról leváló hó, jég, és kavics. Előszedtem a leírást, nézegetem, majd leesett a tantusz: ugyan 40 méter a vízszintes távolság, de több mint 200 a függőleges! Szóval jobb helyen van a ládika: valahol ott fent a felhőben. Egy két keresetlen szót mormoltam magamra, meg a figyelmetlenségemre, és visszaindultam a jelzésre. Ezután még jó kilométer hó taposás következett felfelé, egy elég húzós emelkedőn. Így értem fel a kilátópontra. Ahol megtekintettem a lenti felhő felsőbb rétegeit. Kb negyed órát kotortam a fák között felhalmozódott havat, de nem leltem meg a ládikát. Közben a kezem majd lefagyott. Ismerve a rejtő stílusát, lehet hogy ennyi idő nyáron se lett volna elég. Megnézve a log képeket szerintem a kérdéses szikla ki sem látszott a hóból.. Javaslom megnézni a Galbena szirten megjelent új ládika rejtését, nos így kell rejteni hogy télen is kereshető legyen egy ládika. Mindent összevetve, azt hiszem nem először voltam itt, jövök még. Remélem megérdemlem a találatot!
Nem találtam meg! Hú, ezt még leírni is milyen rossz! Székelyföldi kirándulásunk első, és majdnem az utolsó ládája lett ez a cach. Ez a láda lett az első "nem találtam meg" ládánk GEO-s pályafutásunk során, és még örülhetek, hogy viszonylag ép bőrrel megúsztam. Hiába olvastuk el a leírásokban is közölt óvatosságra intő figyelmeztetéseket, hiába voltunk óvatosak a hegy megmászása során, a szemerkélő eső alatt elég volt a cél előtt egy óvatlan, rossz mozdulat és kész lett a baj. Sérüléseink ellenére jobban sajnáltam a zuhanás során kimúlt Garmin kütyüt, így a továbbiakban már csak a MIO-ra támaszkodhattunk, amivel meg pláne nem jött össze a ládával történő tali. Társaságunk nem geós tagjait megviselte a rendkívüli esemény pedig nem is ők robbantak le. Ráadásul a rövid kis zápor, és a nem mindennapi terep leküzdéséből, éhségüktől, fáradtságukból fakadó nyafogásuk, no meg a mindenhol fájó végtagjaink miatt szégyenszemre vissza kellett fordulnunk. Üres kézzel vert sereg módjára mentünk le a hegyről, így a velünk hozott TB-t máshová kellett a későbbiekben elrejteni. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire el fog kedvetleníteni ez a kudarc, mivel később még a Békás-szoros látványa sem dobott fel igazán. Talán jövőre ismét visszajövünk! Egyébként csodás ez a hely, gratulálunk a rejtőknek! Kérem a megtalálás jóváhagyását!
Hirtelen felindulasbol elkovetett erdelyi kirandulasunk elsodleges celpontja gyakorlatilag a Gyilkos-to volt, ezert elso nap rogton ez volt az elso celpontunk.
Nem nagyon lehet leirni, latni kell. Eloszor nem nagyon ertettem, miert a Kis-Cohard tetejen van a Gyilkos-to lada, de a nap vegere minden vilagossa valt. Miki ladajaban nem kellett csalodnunk, nagyon jol kitalalt lada ez.
A to maga kicsit kiabrandito, a toparton ugy ereztem magam, mintha a Balatonon lennek. Langossutok, goffriarusok, apartmanok, hotelok egymas hegyen-hatan, kocaturistak, akiknek az a kirandulas, hogy beulnek a toparti bufebe, es dobaljak szanaszet a muanyag poharakat, stb... Igy mar rogton ertheto, miert ott van a lada, ahol. A Kis-Cohard megmaszasa nem kulonosebben megerolteto tura, de odafentrol a to es a szoros egy egeszen mas arcat mutatja, egyszeruen nem lehet betelni a latvannyal.
Itt meg azert voltak turistak, de ellatogattunk a Tunderkertbe is, ahol abszolut magany es nyugalom vart minket. Es persze paratlan panorama! Alig akartuk raszanni magunkat, hogy visszamenjunk az autohoz a parkoloba...
Erre is jártunk. Nagyon szép a vidék, kivéve a tóparti dzsumbujt ...
A ládát a telefonos segítség ellenére sem találtuk meg - de csoda is lett volna, ha megtaláljuk, mert rossz koordinátákat vittem magammal, és így a régi helyen kerestük. Utazás előtt elfelejtettem ugyanis kinyomtatni ezt a lapot (nem terveztünk ilyen messzire elvetődni), és a laptopomról egy régi, letöltött GC-file-ból írtam csak ki az adatokat ...
Visszatérőben volt egy kis izgalom, mert megindultunk a GPS térképére berajzolt úton, ami levitt volna bennünket a Békásszorosba. Le is vitt volna, csak az út közben egy meredek szakadékba torkollott. Szerencsére hallgattunk a józan eszünkre, és még időben visszafordultunk.
Egyszer talán még visszatérünk ide, és akkor meg lesz a ládika is. ...
Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ide is feljutok és lám, nem is volt nehéz. Köszönet a rejtőnek, csodálatos élmény volt a helyszín.
A rejtéssel kapcsolatosan egyetértek Dbotond és Helgával, szerinetm is odébb kellene telepíteni.
A 2.Kilátópontra mentünk elöször, ahonnan a látvány lenyűgöző. Egy óriási pihi után a kitaposott ösvényt követve értünk fel a csúcsra és kerestük meg a ládát. Gyors fotózás után, irány vissza az autóhoz, mert várt még ránk Szárhegy is.
Osztom Botond véleményét, ami a láda áthelyezését illeti, mert úgy szag, mint látvány szempontjából nagyon kellemetlen volt keresgélni.
Harmodszor a helyszínen, ráadásul harmadmagammal. Elkísértem SzidiCicát és Helgát, hogy is megcsodálhassam a panorámát.
Nagyon kár, hogy eltűnt a kereszt, rajta a Székely himnusz részletével. Sajnos nem először találkozom ilyesmivel, lásd Rákóczi vár bejegyzésemnél.
MikiCache! Lenne egy javaslatom, éspedig, hogy a ládát kicsit arrébb kellene telepíteni, mondjuk a második kilátó közelébe. Az ottani jövés-menés töredéke a jelenlegi helyhez képest, ráadásul a pórnép a láda környékére jár könnyíteni magán. Papírzsebkendők utalnak a lerakott aknákra, kellemetlen szagok terjengenek a helyszínen.
Mivel én már régen megtaláltam, engem nem zavar a dolog, csak mint helyi, kicsit pironkodom emiatt. Ugyanezen okok miatt telepítettem arrébb a szejkei ládámat.
Nagyon jó kis túra volt. Amíg a kicsik és a lányok körbesétálták a tavat, addig fölszaladtunk. Sajnos az út elejét kocsival nem találtuk meg (nem is sokat kerestük), így a vártnál tovább tartott. Megérte. A ládát megfosztottuk szakadt zacskóitól, anélkül is jó állapotban találtuk. Szép volt, köszönjük.
Megtaláltuk végre. Májusban már nekivágtunk, de akkor a vihar meghiúsította terveinket. De most szép időben meglett. Szerintem az egyik legszebb helyen rejtett láda. Érdemes volt újra nekivágni. A mókusok is jól vannak.
Sajnos nem sikerült megtalálni, pedig egy GPS map 60cs-el és egy PDA-val keresgéltünk. Trecket és képeket is tudok küldeni. Majd 2 órát kerestük, sajnos sikertelenül.
endre
Tudtuk miért mentünk.
Janka lányunk SAJÁT LÁBÁN jött föl!!!
A sex-shop os védőzacsi felett értelmetlenül álltunk, de biztos tudja rejtő mi az értelme!?
Erdélyi kirándulásunk csúcspontja. A Békás-szoros végigjárása és a tavon való csónakázás után vágtunk neki a keresésnek. Az indulás kicsit nehézkes volt, de végülis ráleltük az ösvényre. Az ösvény egyik szakaszán építkezés folyik, itt Maati kipróbálta a háton való landolást, de szerencsére megúszta. Gyönyörű ez az út, megérte a fáradtságot, ami a kis csapat hölgytagján kissé meg is látszott. Neki külön köszönet a kitartásáést. Csak azt sajnáljuk, hogy este lett mire felértünk és nem tudtuk végigjárni a rejtő által javasolt teljes utat. Maga a rejtés szenzációs, és roppant pontos a bemérés. Visszafelé már sötétben, zseblámpa fényénél haladtunk, így még érdekesebb volt az élmény.
Sóbanyának külön köszönet a kitartásáért
Köszönet a rejtőnek.
Haza felé a Gyimesből. Most járunk itt a csúcson harmadszor. Valamikor még aludtunk azon turista házba ami leégett és most épitik újjá.
Mindig tátjuk a szánkat a panorámától. Sajnáljuk,hogy a gyimesi láda el lett kicsit rontva.Ezért tettünk ide néhány fotot amelyek a Naskalada (1573 m-saját mérés) megmászása közben készültek.Hát az is gyönyörű.Kicsit hasonlit a Vigyázó megmászáshoz. 18 km 890 m szinttel)
Talákozás a pásztorkutyákkal. Hát.....
Majd túra az ezeréves határon,magyar lelkünket nagyon karcolta.
Első erdélyi ládám! Egy csapattal kirándultunk Erdélybe, sikerült pár fiatalt rábeszélnem, hogy másszunk fel a hegycsúcsra. Kaptunk rá 2,5 órát. Sikerült a kilátokat is megnézni. Nagyon szép a kilátás és nagyon jó a leírás. Tetszett hogy a fontosabb pontok és szebb kilátok jelölve vannak és nem csak a láda koordinátái vannak megadva. Köszi a rejtést.
Első (9 napos) erdélyi utam 6. napja, 5. ládája. Elképesztő. Nehéz szavakat találni. A tavat majd a szorost megnézve elég kedvetlenül kezdtünk el felkapaszkodni a Bucur-villától a szerpentinen, aztán a szikla alatt már biztosak voltunk benne, hogy oda fogunk felmászni, de szerencsére nem fordultunk vissza! A vártnál jóval hamarabb felértünk, és a látványtól tátva maradt a szánk. A ládát sokáig kerestem, mert fenyő és szikla rengeteg volt, ráadásul az egyik fánál találtam egy üres zacskót, amiről azt hittem, a ládához tartozhatott, de aztán meglett.
Nem volt kérdés, hogy továbbmegyünk a Tündérkert felé. Ott meg a fényképezővel akadt gondunk, kifogytak az aksik. Az utolsó pár képet a mobilommal készítettük, szerencsére azok is viszonylag jók. Ez az a hely, ahová minden erdélyi utamon el szeretnék menni. Mindenkinek csak ajánlani tudom!
A hosszú hétvégét kihasználva, székelyföldi körutazás keretében ide is ellátogattunk.
A Békás-szoros végigjárása után elindultunk a láda meghódítására. A Kis-Cohárdról gyönyörű látványban volt részünk. Tovább folytatva utunkat a Tündérkerten keresztül a 2. kilátóról még szebb a panoráma.
Ide feltétlenül el kell látogatni!!!
A Gyilkos -tó gyönyörű. A ládát nem értük el mert olyan vihar kapott el bennünket, hogy csak na. Esett ,dörgött villámlott így jobbnak láttuk a célegyenesben visszafordulni a csúszós sziklák és gyökerek miatt. A kilátásból nem lett semmi a köd miatt, de el tudjuk képzelni. Mindenképpen újra probálkozunk legközelebb. Remélem az idő is kegyes lesz hozzánk.
A tavasszal jártam itt átutazóban, akkor gondolkodtam is, hogy kora reggel gyorsan felszaladok a ládáért... Két okból is jól tettem, hogy elhalasztottam: egyrészt ez a "felszaladok" ez majd 300m, másrészt ezt a ládát nem szabad elkapkodni, ezt élvezni kell! Már a felvezető út is nagyon szép, fentről a táj pedig elmondhatatlan. Még a fotók sem adják vissza az élményt, ezt látni kell. A rejtek jó helyen van, a zacskót meg már mások is megcsodálták előttem :)
Nagyon szép a kilátás. Jó időben érkeztünk, sütött a Nap
hétágra. Minden követ megmozgattunk, végül a sokadik
mögött lapult a láda. Azért egy fél óra kellett.
Nem gondoltam volna, hogy oda én valamikor is felmegyek, ennek ellenére csodával határos módon feljutottam. A ládát is megtaláltam egy kis esőben. A kilátás gyönyörű, medvét nem láttunk, pedig az utikönyv emlegette őket.
Edzőtáborozás utáni kirándulás alkalmából ellátogattunk csapattal ide is. Ezt megelőzően a parajdi sóbányába szálltunk alá és utána, akár szimbolikusan is értendő, feljutottunk a csúcsra.
Franciaországi vendégünk Claude Boucabeille (7 Dan, Shotokan karate)a korábban elküldött program alapján úgy gondolta, biztos lifttel fogunk felmenni, így a környezethez nem éppen illő szerelésben :) tette meg a felfelé vezető utat.
Végül mindenki jól érezte magát, a ládát is megkestük, mindegyikünk ellátta kézjegyével a logbook-ot, igazolva ottlétünket.
Résztvevők, a teljesség igénye nélkül:
Claude Boucabeille Fr
Tonio dos Santos Fr-Por
Major Sándor Ro
Huszár Antal és Bea Hu
Dávid Botond Ro-Hu
Major Tamás Ro
Lázár Hunor Fr-Ro,
Dávid és Gábor Hu
Ez az eddigi legnehezebben elért ládánk volt. A Bucur villát nem találtuk meg. Lehet, hogy másképp hívják már. Mi egy fémhídon mentünk át, és hosszú murvás úton feljutottunk egy "parkolóba". A kék jelzés meglett, folytattunk gyalog az utunkat. Természetes szikla és gyökér lépcsökön nagy nehezen eljutottunk a tetőre, ahol már könnyű séta eljutni a szikla pereméig. A kilátás fantasztikus! Már rengetegszer voltam a Gyilkos-tónál, de így még sosem láttam. A parkolóban hagyott autó kicsi pontnak látszott ekkora magasságból. A ládát nehezen találtuk meg, a jel gyenge a sűrű erdőben.
Lélegzetelállító látvány!! Ráadásul nem annyira nehéz feljutni, mint ahogy az ember lentről gondolná.
A tetőn találkoztam egy tapasztalt túrázóknak tűnő párral, a lány korábban hegyimentősködött, akik egy másik útvonalon vezettek le, ami végül feltette a vesszőt az í-re. Volt olyan rész, ahol vissza kellett kapaszkodnom Marciért (kutyám) és ölben lemászni vele. Sötétben értünk vissza a Bucur szállóhoz. Innen irány Ditró, mert holnap várt a nagy falat, a Vit Havas.
Körülmények: 17:10, Napos, meleg idő, 18Celsius, 1040 mbar.
Botond és Marci
U.i. Érdekesség. Épp egy olyan valaki logolt egy nappal előttem, aki 1994-ben betömte egyik fogam. Üdv. Doktor úr!:)
Táj gyönyörü volt, érdemes volt megtenni az utat.Nem volt nagyon fárasztó de az nem is baj.Örülök neki h az első megtalálásom egy ilyen szép helyen történt.Mindenkinek maximálisan tudom ajánlani.FIGYELEM: FÉNYKÉPEZŐ GÉP NÉLKÜL A HELYET TILOS MEGKÖZELITENI.
Szép kilátás, a Békási szorost is megnéztük (fentről is, meg lentről is)!
Panoráma a Kis-Cohárdról --> (megtekintés közben nyomogasd a jobb/bal nyílbillentyűket).
Ildike, Ildi és Laci
Egy 15 fős kis csapattal voltunk Erdélyben ekkortájt, és ha már arra jártunk bevezettem a geocachinget még nem ismerő csapatot a ládakeresés mikéntjébe.
Természetesen a hegycsúcs bevétele sokmindenkinek elvette az erejét, de azért 4-5-en kerestük a ládát.
Zoltán barátom találta meg, akinek ez volt élete első doboza.
Mindenkinek nagyon tetszett a kincskeresés, remélem valakiben hagyott némi nyomot a dolog, és talán egyszer geokesser válik belőle.
Robman&Pihe,
Karvalics család,
ZSéZSé a buszsofőr&Timcsi,
DOMONKOS(7 éves),
Kriszti&Tamás,
Bori, Iza, Bálint, és a többiek...
Flektogonékkal közös túránk első állomása volt a Gyilkos-tó és a Békás-szoros. Sokat hallottam már ezekről a helyekről, hogy milyen csodálatosak - nem is okoztak csalódást, valóban pazar természeti értékek. Rövidke csónakázás, kürtős kalács majszolással fűszerezve, majd irány a hegy. Frekventált hely, sok a túrista de a láda jól el van rejtve előlük.
A kilátás lenyűgöző, lenéztem a szikla pereméről is, persze csak hason kúszva közelítettem. Gyors logolás, majd irány tovább.
A Békás-szoros sziklái között az ember csak hangyának érzi magát. Sajnálatos, hogy eme egyedülálló hely közepére engedték telepíteni a sok vásáros pavilont. Mennyivel szebb lenne, ha ezek a pavilonok a szoros elején illetve a kivezető részén bonyolítanák a forgalmukat - persze ott jóval kevesebben állnának meg.
2001 után ismét csónakáztunk a tavon, a csapat kibővült anyukámmal, a Danival (aki az előző turné idején még nem élt) és Dragunov családjával. Hajókázás után Dragunovval, és a Jr.-al felhaladtunk a Kis-Cohárdra. Ez volt az első Erdélyi láda, még azt hittem, milyen nagy hegy... Nem nagy, de a kilátás az pazar, ráadásul remek időnk volt. Jó rejtés, egy ilyen jó helyet nem is lehet elrontani. :)
JAAJ, még 10 kép.
Meg még annyi, hogy innen Balánbányának vettük az útirányt sipircesen, eltekintve a drum in lucru miatt majdnem szikla alá szoruló kamiontól. Hogy minek engedik be ezeket ide?
Hát, nem indult túl szerencsésen a napunk. Az eső miatt a szokásosnál is hosszabbra húzódott a reggeli vacakolás. Vitéz bácsinál aludtunk egy nagyon kellemes kis panzióban, Tusnádon. Reggelire kiváló háztáji csemegéket kaptunk, ami még egy kicsit tovább rontotta az időben elindulási esélyünket.
Eredetileg a Sólyom-követ és a Szent Anna tó, Torjai büdösek környékét terveztük megnézni, de a nyavalyás eső, és az elmosott országút miatt a továbbutazás mellett döntöttünk. Fel északnak, egészen idáig. A hegymászás előtt még totyorogtunk egy keveset az árusok előtt, majd összeütöttünk egy kis pikniket. A pucsítós rongyra megterítettünk jól. A lenyúlt és remekfinom háztáji ételek mellett kicsit furcsán mutattak a szégyenletes román élelmiszer termékek. Csakhogy pár dolgot említsek: világító szalámi műpenésszel vagy E-kben gazdag tehénkakás sajtkrém. :-)
A hegy annyira csalogató volt, hogy vidáman megmásztuk egy szem vadetető pihenőhöz időzített szusszanással. Nagyon örülök, hogy felcsalt minket ide ez a láda. A keresés ugyan kicsit macerás volt a vacak vétel és terep miatt, de a kilátás mindenért kárpótolt. Ettünk-ittuk, elolvastunk pár ócska viccet a ládában talált anyósviccek könyvecskéből, volt gitározgatás, no meg drakula metál zenekar, ahogy ezt Romániában szokás - gondolom.
Éjszakára a hegy alatt húztuk meg magunkat egy sífelvonó-házikó padlásán. :-) A helyet már felfele menet kinéztük magunknak, de a becuccolás alatt sajnos kiderült, hogy egy darázsfészeknyi darázs is lakja már a tetőteret. Tamás azonban egy nem mindennapi akcióval, igazi darázsvadász ruházatot öltve, Balázs féltve óvott unicumos díszdobozában kicsempészte a kast tőlünk biztonságos távolságba. Ezalatt egyes gyáva egyének a személygépjárműben kucorogtak ám. Nagyon jó bivakhely lett így a padlásból. Ha jól emlékszem, akkor fáradságból kifolyólag ezen az estén elmaradt a zenés-énekes est.
Másnap még megnéztük a Békás-szorost, és költöttünk sok forintot mindenféle szép és fontos dologra. Is. :-)
Tegnap éjjel az Egyes-kő után Balánbányáról forester úton rövidítettünk Gyergyószentmiklós felé. A Gyilkos-tótól néhány kilométerre éjszakáztunk és indultunk reggel utunkra. A tó különlegesen szép környezetben található. Nagyon jó ötlet volt a ládát nem a tó mellé, hanem a kilátóhelyhez telepíteni. A rövid túrát nagyon élveztük és szerencsére csodás időt fogtunk ki. A megadott második koordinátához is elsétáltunk, amit nem bántunk meg. Sajnos a harmadikat kihagytuk, mert ma még igen sűrű program várt ránk.
műholdjel híján a leírás segített, azzal rögtön megtaláltuk. kellemes reggeli utáni felvezető séta. innen a békás-szoros felé folytattuk utunkat.
előző este itt szerettük volna a napot befejezni, de megint csúsztunk. hiába azokon az utakon még a terepjáróval sem volt tartható a túraterv.
egyes-kőtől átjöttünk a gerincen a gyilkos-tó felé és a nyeregnél (fennsikon) láttunk egy szálláshely táblát. erre folytattuk utunkat, de a jelzett hely annyira jelentéktelen lehetett, hogy túl is mentünk rajta, egészen az országútig. itt viszont egy korrekt kis motelt találtunk, aminek az összes szobája foglalt volt. így maradt a kétszemélyes faház. (gondolom a tulaj igény szerint a sátrazást is engedélyezi)
Jó helyen van a láda, igaz a túristaút elején a még előttünk (felettünk) álló szintkülönbség mindig nagyobb volt mint a távolság, azaz nagyon meredek az út.
Fenn a kilátás nagyszerű, emberrel nem találkoztunk sehol, minden tökéletes.
A Gyilkos-tónál sajnos már más volt a helyzet: nyári vasárnap lévén Szentendrét megszégyenítő mennyiségű kiránduló mozgott a tóparton. Néhány fotó után mi is beálltunk a sorba, vettünk sört meg miccset és hallgattuk a kivezényelt tröttyös zenekart.
Ez a mi formánk! A Gyilkos tavi láda egy csomó ideig "szűz" állapotban volt és egy nappal megérkezésünk elött vadászta le Freddy kolléga. De sebaj, a gyönyörű idő és a környezet mindenért kárpótolt.
Majdnem egy hetes Erdélyi rokonlátogatásunk és ládakeresésünk első ládája volt ez. Gyönyörű időben érkeztünk meg Gyergyószentmiklósra, ahol gyors pusziszkodás után felvettük a gyergyói Dancurás Hegyimentő Csapat egyik tagját, aki mellesleg az unokatesóm és már száguldottunk is felfele a tó felé. Mivel magam is jól ismerem a tó környékét, hiszen számtalanszor voltunk már itt, nem kellett sokat töprengeni, hogy merre is kell parkolni. Gyorsan cipőcsere, majd irány a hegy. De elkövettünk egy nagy hibát! Nem olvastuk el figyelmesen a leírást és ezért a gép útmutatásait követve nagyon gyorsan egy sziklával kerültünk szembe. Hosszú idő után esett le a tantusz, hogy még 100 m emelkedés van hátra. De ekkor már kevés időnk volt (Lehelnek hivatalos ügye volt Gyergyóban), így szinte futva kapaszkodtunk fölfele. A csúcson gyönyörű látvány fogadott, bár pár percig nem tudtunk ennek örülni, mert nem kaptunk levegőt (ez Virire és Zazyra vonatkozik). És akkor jött a feketeleves. Gyorsan beszaladtunk az erdőbe és én le sem vettem a szemem az új PDA+GPS párosról. Ez volt a hiba, mindenkit félrevezettem, az idő pedig csak telt. Aztán rohanva hagytuk el a Kis-Cohárdot, majd egy olyan rallyba kezdtünk, ahol a lyukakat csak úgy átröpülte a kis Suzuki. Időre visszaértünk Gyergyóba...
Hol is kezdjem? Aham, tom már... :-)
Amikor 2 hete Segesváron ragadtam, beültem egy Netcaféba és Vonósékkal beszélgettem kicsit. Azt mondták, hogy nagyon ideges leszek, mert van egy még be nem jelentett brassói láda... Én éppen onnan tartottam haza, csak kénytelen voltam távozni a vonatról...
Szóval tényleg ideges lettem, és már akkor elhatároztam, hogy visszajövök Erdélybe és kész! Múlt hétvégén nem tudtam, de ezen a hétvégén sikerült elszöknöm :-)
Alaposan felkészültem most a vonatozásra, mindent még a szokásosnál is jobban kiterveltem. Volt legalább három különböző tervem, végülis az utolsó mellett döntöttem. 7 láda volt a tervben, és a Gyilkos-tó volt az első. Ez a hely nagyon vonzott, már régebben is, vágytam ide. És a láda is szűz volt, tehát bűn lett volna kihagyni.
Sikerült rábeszélnem a múltkori utam során megismert lányokat, hogy jöjjenek el. Ugyan csak kettő tudott jönni, de legalább most nem voltam egyedül :-)
Terv szerint Nagyváradon találkoztunk a Budapest-Brassó vonaton. Sikerült megint olcsóbb jegyet szerezni, ugyanis én csak Biharkeresztes-Nagyvárad szakaszra váltottam nemzetközi jegyet :-))) A lányokat meg megbíztam, hogy vegyék meg Gyergyószentmiklósig...
Természetesen a vonat most is késett. Biharkeresztesen defektet kaptunk, és vagy 30 percig eltartott míg a nagy kalapáccsal megjavították a kereket. Szinte már sinen voltunk, csak a Zöldlámpás Lajosra kellett várni vagy 10 percet, hogy elengedje a vonatot. Tán elaludhatott szegényke...
Nagyváradtól már hárman voltunk, gyorsabban telt az idő. Kicsit mi is elszundíthattunk, mert egyszer csak azt az látjuk kiírva félig csukott szemmel, hogy Gheorgheni.. Ajjaj, nem itt kell leszállni??? Felébredtünk gyorsan és leugrottunk a vonatról az uccsó pillanatban, persze a rossz oldalon... :-) De ez már sokat nem számított...
04:10 helyett 04:55-re érkeztünk be. Innen a tervem szerint stoppal kellett továbbmennünk a Gyilkos-tóig. Busz legkorábban csak fél kilenckor lett volna, a vonat meg sehogy se akart oda felvinni, bárhogy kértük...
Elindultunk. Nagyon meglepett engem, hogy ebben a városkában mindenütt magyar feliratok vannak, és mindenki beszél magyarul. Újszülöttnek minden új, tudom...
100 méter megtétele után meg kellett állni, lovakat etetni... :-)
Már egy órája sétálhattunk amikor elértük a városka másik szélét. Senki nem vett fel minket. Éppen lámpáinkat szedegettük elő, (ugyanis tök sötét lett hirtelen) amikor egy kocsi megállt mögöttünk. Szemből érkezett, ezért nem is gondoltuk, hogy minket akar felvenni. Mekkora mázli!!!!! :-))))
Magyarul is tudtak a fazonok és felvittek egészen a tóig. A gyomromnak nem tett jót az út, de ahhogy kiszálltunk, a friss levegő meggyógyította. Ennyire még a Transzfogarasi út se viselt meg...
Még mindig sötét volt, így szép lassan el kezdtünk sétálni. Hamar rábukkantunk a kék háromszög jelzésre, de még hamarabb el is vesztettük. Kicsit keresgéltük, majd úgy döntöttünk, hogy megyünk inkább a murvás úton. Rögtön az első forrásnál meg kellett állni, mert szomjasak voltunk. Utána már csak gyengébb kifogásokkal tudtal előjönni a csajok :-)
De felértünk! És ez a lényeg... Közben felkelt a nap, de mi még mindig nem...
A ládát hamar előszedtem, és felvittem a csúcsra. Egyszerűen nem bírom felfogni, hogy ki az a gerinctelen aki idedobálja a szemetét! Mért kell ezt??? Elszomorító... :(
Elég sok időt eltöltöttünk fent, a csúcscsoki is elfogyott.
Csodaszép vidék!!! Sajna a tó most nem a legszebb arcát mutatta, nem volt szikrázó napsütés reggel lévén, de ennyi is bőven elég volt :-)
A fakitermelőkre meg nagyon dühösek voltunk...
Szép lassan lemásztunk a dombról, de a hegyiétteremnél újból meg kellett állni...
Visszafelé persze már simán láttuk a jeleket, gyorsabb le is értünk.
Lementünk a tóhoz, ettünk pár szendvicset a vendéglőben. Megetettük a narancssárga cicát is.
Ja, persze nagyon hideg volt!!!
Másztunk is tovább, irány a GCTK03!