A magyarországi rejtők és a MGKE hozzáállása miatt tiltakozásul az összes Erdélyben elrejtett geoládám bejelentését megszüntetem a .hu-n.
Hiányolom az MGKE világos, egyértelmű ládapolitikáját, ami "Magyarország hivatalos geocaching honlapján" az erdélyi rejtések bejelentésére vonatkozik.
Kifogásolom továbbá a magyarországi rejtők hozzáállását (tisztelet a kivételnek), a helyi írott és iratlan szabályok be nem tartását, egy minimális udvariasság hiányát, amikor Magyarország határain kivül, egy számukra idegen országban, Romániában rejtenek.
Állapot: megszűnt
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
-
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
+
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
+
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
-
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
-
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
-
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
-
gyerekbarát láda
+
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
+
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
+
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
-
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Ok [wapon beküldött szöveg]
Ma is egy izgalmas kis turat szerzett nekunk a TrekkingKlub, egyben az utolsot. Negyedik ladaja is kipipalva. Nagyon tetszettek a hidacskak, a etp kicsit hianyos volt, de majd elkuldom a rogzitett tracket. A Sodronymaszas elott egy kis bemelegitesnek felmasztunk a komezoi kilatora es gyonyoru kilatasban volt reszunk, ha erre jartok mindenkepp erdemes ide is felmaszni. max fel oras kitero. konnyeden megtalaltam gps nelkul is, ugye nem akartam h. elazzon ha veletlenul belepottyanok az egyebkent max 6 fokos vizbe... :) Koszonjuk a rejtest!
Erzséb édesapja, Gyuri bácsi Homoródalmáson született, ezért szívesen csatlakozott hozzánk, amikor meghallotta, hogy a Szorosba készülünk. Hála az ő helyismeretének a legszebb útvonalat választottuk. Ilyenkor nyáron a sodronyra nincs szükség, egyszerűen át kell gázolni a patakon, a terep így 2.5 nehézségű szerintem.
Homoródalmásról közelítettük meg a Vargyas-patakot és itt
(N46 14.031 E25 31.709, 628m) - a patakparton - parkoltunk. Innen a Szoros tájékoztató táblája melletti, a patakkal párhuzamos utat választottuk. Bár magánterületen vezet át és két nagy kutya is van, mégis ajánjuk másnak is ezt az útvonalat, mert a helybéliek igen vendégszeretőek. Az út kisvártatva eléri a patakpartot, ahol azon átkelve lehet követni a hol a bal, hol a jobb parton vezető ösvényt. Összesen kilencszer kell átkelni a patakon a ládáig.
Érdekesség a több helyen látható régi, - 40-es évekbeli - hídmaradványok. Gyuri bácsi elmondta, hogy abban az időben szekérrel is járható volt a szoros és denevér ürüléket is gyűjtöttek a helybéliek.
A láda megtalálásáról annyit, hogy nálam volt a műszer, Gyuri bácsinál a leírás és a rejtek-fénykép. Ő nyert. Míg a műszer engem felzavart a hegyoldalba a másik parton, ő simán a ládához sétált... Senki ne higgyen a műszernek, közvetlenül a patakparti ösvény mellett kell keresni :) .
Beletettem az IOWA geocoin-t (ez egy travel bug, neve: The Limerick), amit a Diósgyőri vártól hoztam el. Utaztassátok tovább!
A megtalálás után megnéztük az Orbán Balázs barlangot is, ki ne hagyjátok! :)
Majus elsejei szabadidőt kihasználva ismét felkerestük egyik kedvenc helyünket, a Vargyas-szorost, de most már a ládát is megkerestük.
A kesselés nagyon gyorsan lezajlott, mert épp nagy vihar és eső közeledett. Gyorsan át a drótkötélen, szerencsére hamar felismertem a rejtő fát, egy egysoros bejegyzés, és vissza a kötélen.
A vihar aztán amilyen gyorsan jött, úgy el is ment, úgyhogy mire felértünk a forráshoz, már szépen sütött a nap.
Nagyon vártam ezt a ládát. A várható nehézségek, a szép táj nagyon inspiráltak. Homoródalmás felől jöttönk. A Vagyas patak hídja után a sárga jelzést követve már fentről megláttuk a drótkötelet. A köveken átugrálás biztatóbbnak tűnt, de aztán átgázolás lett a vége. Csak a fiam tartott velem, a kislányokat lebeszéltük ill. a sodrást érzékelve jobbnak tartották maradni.
Ha egy strandpapucsot vagy szandált visztek "kényelmesen" át lehet kelni.
A láda hamar meglett, bár a GPS meglehetősen pontatlan volt.
Élveztük a tájat, csodáltuk a merész sziklákat. Volt barlangászás, szedtünk vadcsombort, amiből finom teát lehet főzni.
Kicsit nehéz a Vargyas-szoros megközelítése, de mindenkinek ajánlom, tényleg felejthetetlen.
Kösz a rejtést!
Gondoltam stílusos leszek, de valami (talán)holland kesserek megelőztek, így a 12.-ként találtam meg a 11.-ik ládám. Én a biciklis megközelítést választottam, lévén, hogy az utolsó napos hétvégét jósólták. Hát esővel indult a nap, de lagalább megnéztem a Sanghai-i Forma-1 futamot. Délben sikerült útra kerekedni Sanyi barátommal. Oklándig jól bemelegedtünk, onnan szemerkélő esőben áttekertünk Almásra, megszusszantunk és irány a földúton a szorosba. A fahíd után rögtön jobbra, míg egy házörző komondor majdnem leszedett a biciklikről. A tulaj inkább a fenti megközelítést javasolta, mert szerinte nem tudnánk biciklivel száraz lábbal átgázolni, mint ahogy én azt elgondoltam. Hallgattam rá, majd a sárga jelzést követve eljutottunk a forrásig. Ott elrejtettük a bringákat és irány a szurdok. A hosszú tekerés után rendesen elszoktam a gyaloglásól, eltartott egy ideig, míg normálisan érezni kezdtem a talajt a lábam alatt.
Én átugráltam, Sanyi átmászott a kötélen a túlpartra és akkor eleredt a jeges/havaseső, úgy kopogott rendesen a sisakomon.
Ketten fogtunk neki a keresésnek, ami azt eredményezte, hogy még egy óra múlva sem volt meg a láda. Magamban szidtam a csíkiakat. Csak egy csíki rejthette ennyire el! :)). De nyílvánosan nem tenném, mert erre biztos az lenne a válasz, hogy hitvány udvarhelyiek még erre sem képesek.:)
A GPS hol ezt mutatott, hol azt, de végülis utólag mégis úgy tűnik, hogy amikor volt jele (nagyjából volt) akkor jól jelezte az irányt. Másfél óra után már feladni készültem (az elrejtő nem volt tel.-n elérhető), gondoltam, valaki elvitte. Még utoljára bekotortam a rejteknek tűnő fa odvába és mit ad Isten, ott van. Gyors loggolás, kicsit a füzet is elázott (bocs az utánamjövőtől és a rejtőtől), de azért annyira nem vészes.
Vissza a biciklikhez, hát a mezőre alig ismertünk rá. Míg odalent voltunk, addig szépen beöltözött a környék fehérbe. Kínlódtunk is rendesen, míg visszaértünk a fahídig. Ott egy traktoros megsajnált, felhajított a remorkára (utánfutó) és levitt Almásig. Bár ne tette volna, mert majd' szétfagytunk. Hát ennyit az időjóslásról:). Lövétéig még valahogy elvergődtünk a szakadó esőben, majd egy kocsmából felhívtam Apám, ki értünk jött, így az utolsó 30 km-t már kényelmesen átvészeltük. Amúgy a túra össztávolsága 91.03 km volt és 10:23 óra.
Eddig ez volt a legemlékezetesebb kesserkalandom, de mi jöhet még!
Üdv. mindenkinek, Botond és Sanyi
Marci otthon maradt és a fényképezőgép is (szerencsére).
Mi lettünk a 10.-ek :-)))))
Nem volt egyszerű ez a láda. Tudtuk, hogy nem könnyű, mert olvastuk a logokat, de hogy komoly fizikai teljesítmény kell hozzá, nem gondoltuk.
GPS jel nem volt a szorosban, így maradt a klasszikus módszer, le kellett lépni a távolságot. Ezzel a módszerrel, sikeresen megkaptuk a ládát.
A barlangokat is meglátogattuk. Szép helyre invitáltatok minket...
tegnap a vargyas-szoros felé indultunk észak felől. gondoltuk, hátha...
az odafelé vezető utat ugyan megtaláltuk, de el is fogyott később. egy dácsiát mentettek ki a sárból, amit kikerülve mi is az ártér foglyai lettünk. szegény dákonak volt pár gyenge próbálkozása, amire a táltos eldobta a kuplungját. ezek után két autó várt mentésre. ekkor már értelemszerűen külső segítségre volt szükségünk. mikulás és a másik sofőr elgyalogoltak trakiért.
végül kihúzott engem, a dákot meg be a faluba. innen mentünk fel hargitára.
a másnap reggel pszihésen jobban indult. ládasiker, pakolás, irány tankolni, reggelizni székelyudvarhelyre. kicsit jobbra húzott a kormány, később már nagyon. gyenge defekt-gyanú. tankolásnál ellenőrzés, rácsodálkozás! kiesett a kerék! itthon a futóműves nem megfelelően húzta meg az anyákat, ami ott álló helyzetben a parkolóban, száraz időben a betonon, szóval ideális körülmények között esett szét teljesen. gyorsszervíz. minden megvolt hozzá, még egy alátét sem veszett el. összeraktam. közben molos reggeli, no para.
így kezdődött a nap. a szoroshoz odataláltunk, belépőt kifizettük, mentünk túrázni.
engem a hely leginkább a hernád áttörésre emlékeztet a szlovák paradicsomban. csak itt katasztrófálisak a hidak. könnyű kess térdig vízben, visszafelé függeszkedve, minden-mindegy alapon :)
utána barlanglátogatás.
néhány térkép azt jelzi, hogy itt út vezet át. mi meggyőződtünk róla, hogy csak egy irányból járható.
Ez igen! Nagyon köszönet, hogy ide is invitáltatok! Kalandos megközelítés után (lásd Fűkocka barátom logjánál) sikerült beautóznunk a táborig Fazék leírása alapján. Kis autóval is járható, de nem kellemes. A Mitsunak persze meg sem kottyant :) Okoskodni nem szabad, úgy kell menni, ahogy Fazék írta...
A hely csodás, az egész környezet szuper. Szerencsére közben a nap is kisütött. Ennek kifejezetten örültem, mert azt mondták, hogy napokig esni fog. De szerencsére csak éjszaka esett. Az meg kit zavar?
A megáradt patakon átsétáltunk Fűkockával...aztán könnyű találat, balanglátogatás, majd autószerelés 30 fokban... :)
Lövétén szálltunk meg este, onnan indultunk a láda felkeresésére. Eredetileg korábban szerettünk volna indulni, de Bia tegnap nagyon kimerült, így csak 7:30-kor keltünk fel :) Kényelmesen még meg is reggeliztünk és csak utána indultunk útnak. Szörnyű idő volt, tiszta köd és sár volt minden, nem egy felemelő látvány :( Ráadásul elég messze volt még a szoros :) Almás felé indultunk el, félúton felvett egy autós. Nem egy nagyforgalmú főút... Megmutatta merre kell mennünk. Annál sárosabb utat el se bírtam volna képzelni. Viszont mázlink volt, még nem olvadt fel teljesen! :) Kellemesen emelkedő út volt. A hó is el kezdett szállingózni, ugyan nem nagyon maradt meg. Az út viszont egyre csúszósabbá vált, ügyelni kellett nehogy seggrepottyanjunk :) Kb. 4-5 km-t tehettünk meg, mikor megpillantottunk egy szekeret. Ők is megláttak bennünket, megálltak, és megvártak. Felugrottunk a kocsira, és így folytattuk utunkat. Jót beszélgettem velük, szegény Bia egy szót se értett :)
Ők is nagyon rendesek voltak, kb 700m-re megközelítettük a ládát velük, majd ott útbaigazítottak. Itt kezdődött az igazán érdekes rész! Szép óvatosan lemásztunk a patak mellé. Azt hittem egy árva lélekkel se fogunk ott találkozni, de épp ott volt egy 5 fős csapat :) Sajnos nem keserek...
Viszont fényképező náluk is volt, így őket is megkértem, hogy a kártyámra készítsenek pár képet rólunk :)
A patak jeges volt, de én nem mertem kockáztatni az átkelést, maradt a kötél :) Nagy buli volt :) Elég ügyetlen voltam, még gyakorolni kell a technikáját. Még mindig tiszta kék-zöld folt a lábam... Majd nyáron...
Átértem a túlpartra, ez volt a lényeg...
Biának nem engedtem meg, hogy a kötélen jöjjön, így alattomos módon a jégen kelt át :)))
Kicsit megijedtem, de nem szakadt be az olvadó jég :)
A GPS-vétel a túlparton megszűnt, de ennek ellenére egy másodpercig se kellett keresni a dobozt!! Szuper! Az ilyen rejtést szeretem :) Nyáron ugyan kicsit merész...
Belogoltunk, ezzel megvolt az utolsó láda :) :(
Visszafelé rávett Bia, hogy a jégen menjek vissza én is, és láss csodát a jég elbírt! :)
Itt is nagyon hiányzott a fényképező, ami sajna darabokban hevert a táskámban :(
A barlangot nem hagyhattuk ki. Nem is bántuk meg! Ez óriási!!! Ide bújt el az egész falu? Király lehetett! :)
Jó, hogy volt nálam lámpa. Itt könnyen el lehet veszni :)
Mászkáltunk még egy darabot, majd visszamásztunk. Addigra a sár már elolvadt, nem volt túl kellemes...
Óriási mázlink volt megint, hiszen összefutottunk a szekérrel megint :) Egészen a faluig elvittek, bár az emelkedőn sétálni kellett, gyengék voltak a lovak.
Eredetileg Vargyasra mentünk volna, de azt nem tanácsolták ilyen időben. Pedig szerintem ment volna simán, nagyobb buli is lett volna, de így se volt rossz :)
Már csak el kellett jutnunk Udvarhelyre. Ott meg szerény 4 és fél órát kellett csak várnunk a vonatra fáradtan, vizesen :)
Onnan röpke 8 és fél óra vonatút után meg is érkeztünk Temesvárra :)
Vigyázzatok a vonaton a táskáitokra! Minket majdnem sikerült kirabolni...
Gyönyörű hely, nagyon tetszett.
Külön élmény volt, hogy Zeusékkal találkoztunk a szállásunkon, akik merő véletlenségből a szomszéd szobában szálltak meg. :o) Szerencsére megismerték az autónkat. Később belülről is. ;o)
Reggeli után indultunk a láda keresésére, botrányos utakon de gyönyörű falvakon keresztül. Mintha megállt volna az idő.
Persze az utolsó 10km-t is autózva tettük meg a patakig, szemerkélő esőben, óriási pocsolyákon átgázolva. Szerintem nem is volt ott annyira vészes ez az út, jöttünk sokkal rosszabbakon is.
Mivel a patak rendesen meg volt duzzadva, a köveken átugrálást hamar elvetettük. Mivel rendes kesser nem adja fel, átmásztam a kifeszített drótkötélen. Érdekes volt fejjel lefelé lógva bámulni az alattam futó patakot.
A kultikus V-ös egészen jól működött a szorosban, egyenesen elvezettett a ládáig, pedig mindenre felkészülve vittem magammal a kinyomtatott rejtek-fotót is. Elő sem kellett vennem, annyira jól sikerült a rejtés. Loggolás után visszamászás, majd barlanglátogatás következett.
Köszönjük a rejtőknek, remek séta volt.
Barbárka&Mudman
Mi teljesen más irányból közelítettünk. Az autót Homoródalmáson (N46°13.979 E25°27.488) hagytuk. Rekkenő hőségben (30°) vágtunk neki a faluból keleti irányba kivezető földútnak. Az út előbb emelkedett, majd leereszkedtünk a Vargyas völgyébe. Itt egy fahídon (N46°14.018 E25°31.725) átkelve dél-keleti irányba fordultunk és elértük a Vargyas szurdokának északi részét. Megtudtuk, hogy az innen dél felé vezető ösvény többször is keresztezi a folyót, ezért ezt a gázolós megközelítési módot elvetettük. Másik lehetőség: visszamenni majdnem a fahídig, majd a Csodáló kőre fel, illetve onnan leereszkedni a szurdokba. Ezt választottuk. Csakhogy a hegyen épp elkapott egy nagy eső. Ekkor áztunk el először. A szurdokba való leereszkedés a sáros-csúszós talajon igazán kellemes volt. Lent várt az újabb megpróbáltatás: átkelni a folyón. A vízállás annál nagyobb volt, hogy csak úgy átugráljunk a köveken, amint azt elődeink tették. Cipő, zokni le és irány a túlpart. Az erős sodrásban és a combközépig érő vízben, miközben egy rönköt igazgattam a lányoknak, hogy könnyebben átkeljenek sikerült fenékkel behuppanni a vízbe (második elázás). A túlparton mezítláb a finom homokon kellemes kis sétával könnyen megtaláltuk a ládát. Ezen az oldalon még műholdjel is akadt bőven. Visszaút: ugyanott ahol jöttünk. A hegyen ismét elkapott a zivatar, ezúttal egy jóval kiadósabb válfaja. Nem elég, hogy ismét eláztunk, a hegyről lezúduló bokáig érő vízben és sárban tettük meg a Homoródalmásig tartó mintegy 7 km-t.
A harmadik nagy elázástól eltekintve, nagyon élveztük. Köszönet érte az elrejtőnek.
Ildike, Ildi és Laci
Fazék leírásával síma a dolog, minden betűje igaz.
Csodálatos vidék, hatalmas falak között rohan a Vargyas. A megközelítéshez a román KRESZ meghágása szükségeltetik - de ilyent errefelé senki nem vesz komolyan. A függeszkedés helyett mi is a light verziót választottuk. A láda könnyen fellelhető, bár nem közvetlenül a víz mellett, hanem az út mellett van.
A nehézség és a rejtés pontjait magasnak találom, és a megtalálást a 110 méter a "köttélhídfőtől" teszi csakis lehetővé. Az utolsó 200 méteren a GPS-ből nem lehetett jelet kicsiholni.
A láda megtalálásának két lényegesen különböző szakasza volt: megközelíteni, majd megtalálni.
Az autós megközelítés valóban 5-ös nehézségű, úttalan utak: a 12-es út felől jöttünk a 122-esen, Barótig egész jó, de onnan az utolsó 8 kilométer Vargyasig halálos. Vargyastól földúton (forester út) kell megközelíteni a Vargyas szurdok-ot, ez még kb. 10 km zötykölődés, terepjárósok előnyben.
Ha a Vargyas szurdokig elértél, akkor viszont azt fogod mondani, hogy megérte, vadregényes, kanyargós hegyi patak gyönyörű táj. Az 5-ös terep túlzás, geocachinghez szoktatott gyerekeket is bátran lehet hozni.
A patakon összesen négyszer kell átkelni, előbb két vaslemez-fűggőhíd, majd egy biciklilánccal összefogott, két gerendából álló fahíd. Ha ezen - a fényképen is látható - fahídon átjutottál, akkor jobbra indulva kb. 200 méter a barlang. Ha balra indulsz, akkor kb. 200 méter a vassodronyig, ... mi egyszerű emberek voltunk, nem tűztünk ki gyenge fizikumunk elé megoldhatatlannak tűnő akadályokat, azaz nem sodronyoztunk, hanem egyszerűen átugráltunk a köveken a bal partról a jobbra. Innen felfelé kb. 100 méter és közvetlen a gyalogút szélén adja magát a láda. Azért írtam le mindent ilyen pontosan, mert nekünk nem nagyon volt GPS vétel a szurdokban.
A patak partja sátorozásra is alkalmas, ottjártunkkor kézdivásárhelyi fiatalok táboroztak ott. Sok ital fogyhatott már, és bömbölt az Edda, és a magyar rendszámú autó láttán nagyon megörültek.
Néhány fontos pont:
Vargyason itt kell lekanyarodni: N46 07.904 E25 32.740
Itt balra kell fordulni, illetve az egyetlen jelzés, ahol a barlang felirat szerepel: N46 12.572 E25 32.795
Eddig lehet menni autóval:N46 12.877 E25 32.917.
Köszünjük a ládát az elrejtőknek, magunktól soha nem jutunk el ide.