A Közép-Mecsek egyik szép völgye, amely észak-déli irányban szeli át a hegyet, a Kőlyuktól a Lapisig a zöld sáv turistajelzésen.
Szűk, sziklás az út, jellegzetes karsztalakulatok szegélyezik az ösvényt. Kisebb-nagyobb víznyelők vannak erre, az év legnagyobb részében száraz. A zárt, mély völgy a páfrányfélék hazája. A sok kidőlt fa miatt nehezen járható. A szűk völgyből kijutva magas bükkerdőn keresztül vezet tovább az út a Darázs-forráshoz. Mindig hűvös ez a völgyzug, ahol a kút található. A zöld kör jelzést követve lehet odajutni.
Nincs adat arról, hogy honnan kapta a völgy a nevét.
A láda rövid neve: SHOA, amely héber nyelven pusztítást, gyilkolást jelent, a vészkorszak megjelölésére szolgál.
A pécsi zsidóság története
A török hódoltság alatt már éltek zsidók a városban, de a török kiűzése után csak hosszú idővel és nehéz küzdelmek után tudtak újból megtelepedni. 1692-ben a pécsi polgárok esküt tettek, hogy a városban nem katolikus vallású embert nem engednek letelepedni. II. József türelmi rendelete sem lágyította meg a városatyák szívét, pedig Széchenyi Ferenc gróf, királyi biztos mindent megtett a rendelet betartása érdekében. A nehézségek ellenére nőtt a zsidóság létszáma.
1827-ben megnyitották a temetőt ( N: 46° 04.126 E: 18° 12.691 mag.: 132m)
1848-ban Haynau hadisarcot rótt ki a zsidókra, mert a magyar szabadságharcot támogatták.
A XIX. század második felétől a hitközség gyors fejlődésnek indult. Engel Adolf megnyitotta a komlói szénbányákat. 1868-ban felépítették a ma is álló zsinagógát. ( N: 46° 04.441 E: 18° 13.844 mag.: 133m)
A zsinagóga romantikus stílusban épült. Nevezetes az orgonája, amely az Angster-gyár első hangszere volt.
Olyan neves személyek kerültek ki a hitközség tagjai közül, mint Fejér Lipót világhírű matematikus, Ernster Dezső operaénekes.
A II. világháború előtt 3000 zsidó lakosa volt a városnak, melynek csaknem 90%-a elpusztult.
Ezzel a rejtéssel mártírhalált halt honfitársainkra szeretnék emlékeztetni.
Ládatörténet
2017.07.22 A láda immár két hagyományos pontból áll.
2017.07.18 Frissítettem az adatbázist.
2017.05.16 15:20 A ládába új naplófüzet került.
2015.04.28 16:10 A láda nevét moderátor-kombatibilisra változtattam.
2012.04.14 A rejtő felajánlotta, hogy átadja ládabirodalmát. Nem akartam Habzsolháp lenni, így csak három dobozt vettem magamhoz. A többit H. Gábor (GCBUEK, GCVIII), Pomisa (GCCSEP) és Strombus (GCTEKI, GCSUSU, GCTUKE) kapta.
2009.08.12. ládakarbantartás: dobozcsere, ajándékokkal való feltöltés.
(Ilyen nekiszilajodott burjánzó vegetáció esetén eléggé brutális a terep, meg kell küzdeni a flórával. Még szerencse, hogy a fauna csak hanggal adott életjelet, elkeseredett szarvasbőgés hallatszott egészen közelről. Bőszen szidtam a rejtőt, mire észbe kaptam, hogy hiszen én lennék az.)
2004.04.16 lepke elrejti a ládát.
Állapot: kereshető
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
-
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
+
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
-
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
+
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
+
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
-
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
-
gyerekbarát láda
+
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
-
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Mi fordított sorrendben kerestük fel a pontokat, de utólag se változtatnék az útvonalon. Valószínű, hogy nem a legkönnyebb terepviszonyok között gyalogoltuk végig az útvonalat, de így legalább izgalmas volt. A Melegmányi úttól a Darázs-kútig bokáig érő hó volt, onnantól viszont néha néha térdig is ért. Lejutni a völgybe is komoly erőfeszítést igényelt, de végigmenni rajta erősen fárasztó volt. Pár éve nyáron jártam már a völgyben, de azóta a viharok miatt sokat romlott az ösvény. Előzetesen 3 óra volt betervezve a túrára, de a télies viszonyok miatt majdnem 6 óra lett belőle.
Köszönjük a rejtést! [g:hu 1.6.4]
Mecseki Láthatatlanok 18 teljesítménytúra közben tértem be a 2. pontért. Az meg is lett (eléggé elhagyatott hely, és ma nagy sár is volt - de ahhoz képest egészen szép állapotban kiépített a forrás, és "működik" a láda is). A túra további részén terveztem beszaladni az 1. pontért is, de végül akkor nem lett volna szintidőn belüli teljesítés - így magának a völgynek a megnézése végül későbbre maradt. Talán jobb is lesz úgy, ha nem kell rohanni... :-)
Árpádtető felől jöttem. Előbb a GCSZFR multi, utána ez a kétpontos.
Ebben a völgyben már nem találkoztam túrázókkal. Nem is egy kényelmes sétaösvény.
A régebben és a frissen kidől-bedőlt fák miatt rohanni nem lehet,de nem is érdemes.
Itt is rengeteg a medvehagyma most.
Persze a GC20ME bejárása miatt ismerős volt.
Megvan. Fordított sorrendben, 2 nap. Sokat kellett felfelé mászni az 1-es pontért, feszegettem a képességeim határát! Köszi a rejtést! Szép, vadregényes völgy.
A multi első pontja GC20ME bejárása kapcsán megtalálódott, most beterveztem a második pontot a Melegmányi út (kék jelzés) felől induló túrával. A havazás nem segítette a megtalálást, de az egyértelmű utalás a láda helyzetére segített. :)
A mai, 17 km-es tűrám második találata volt a láda. GCVAPU után érkeztem. Kimondottan élveztem a kidőlt fák alatti bújócskát, a felettük való mászókázást. Még a köveken-sziklákon való haladást is tetszett. Az első pont koordinátája pontos, a leírás alapján a rejtekadó fát is könnyű volt azonosítani. Megközelíteni viszont annál nehezebb volt, nem is értem, miért itt, a meredek emelkedő tetején van a láda. A völgyben is számtalan kiváló rejtekhelyet lehetett volna találni.
A Darázs-kútnál tartottam az első pihenőt. Néhány korty víz a magammal hozott kulacsból, az első szendvics elfogyasztása, s máris mentem tovább a víznyelőhöz, GCVMNY ládához.
GC20ME közben, fordított sorrenben.
A forrás tetszett, majd innen le a Zsidó-völgybe okozott némi problémát az előző napok esőzései miatt.
A völgy változatos, víznyelők, rétek, kidőlt fák váltogatják egymást.
Az első pont helye viszont nem nyerte el a tetszésünket, feleslegesen messze van az úttól.
Köszi
GC20ME bejárása közben ez a doboz is a kezünkbe akadt - szembesorrendben.
A forráspont tetszett. Az elsőponthoz vezető út már kevésbé. A tegnapi esőzés sikamlós pályát tett lábaink alá. A völgy szépsége - talán a sűrű csemetés miatt - számomra láthatatlan maradt. Az első pont rejtekét pedig indokolatlanul távolinak vélem. A "Hú,..." után nekem nem a szépség jutott eszembe.
:(
Megtaláltam GC20ME teljesítése során. GCVMNY felől közelítettem. Az első ponttól kb. 100m-re hagytam a biciklit a kidőlt fatörzsek miatt, majd onnan áttekertem a 2. ponthoz. Ezen a szakaszon volt egy kb 100m-es meredek szakasz, ahol tolni kellett a bringát, de amúgy rendben volt.
Köszönöm a lehetőséget.
Az ünnepi 20-as túra kapcsán jutottunk el ide. A 2. pont friss ládával adta magát, a forráshoz vezető út májushoz méltóan buja volt. Az 1. ponton valóban gyönyörű a völgy, a ládát nem világos, hogy miért kellett ilyen magasra, a hegyoldalba varázsolni, de végül is nem okozott gondot felcaplatni. Alaposan el volt torlaszolva a rejteknek használt odú. :) Köszi!
Fordított sorrenben jártuk be a völgyet. A Darázs-kútnál rögtön fogadott minket egy dongó is. A lâda egy műanyag zacskóba volt becsomagolva, amelyből csöpögött a víz...a láda fedelén pedig egy jó 4cm átmérőjű lyuk is volt. A logfüzet is darabokra foszolva. A ládát kicseréltük egy ép darabra és friss logfüzetet is raktunk bele (szerencsére a jelszó részlet fel volt írva a dobozra is). A visszarejtésnél igyekeztem kicsit kevesebb súlyt rakni a dobozra mint ahogy találtuk.
Továbbmenve az első pont felé, nem igazán jött át a láda neve. A környék nem volt kimondottan szép és még völgy se igazán. De ahogy haladtunk tovább dgyre inkább mélyült a völgy és vele együtt egyre jobban tetszett a táj is. A Zsidó-völgyben a haladást rengeteg kidőlt fa nehezítette, de végül csak elértük az 1. pontot. Itt aztán a feljutás nem volt túl egyszerű az eső utáni csúszós talajon, de végül csak elértük a ládát.
[Geoládák v3.12.7]
Ma is folytattuk a húsvéti kalandozást kitkat0123 és tabletta társaságában, mai cálpintunk a Mecsek volt. Hu-s és com-os ládát se hagytunk megtalálás nélkül. Pénteken a 20 éves a geocacing.hu zselici multiját jártuk végig, szombaton a Zselic túloldalán kerestünk ládákat. Mai célpontunk a 20 éves a geocaching.hu - Mecsek multi volt. Túra közben ezt a ládát is megtaláltuk.
Köszönöm a rejtést!
A GC20ME teljesítése közben próbáltuk megtalálni.
Felküzdötem magam a hegyoldalban a fáig, vissza a völgybe az "útra", ott aztán kiderült, hogy a forrásnál lévő pontot valahogy sikerült kihagynunk.
Hiába, nincs mit szépíteni, ez bénaság volt a részünkről.
TFTC! ♥️ Megtaláltam, köszönöm a lehetőséget és a munkádat!
Kőlyukról indultunk barátnőmmel és csivava kesserrel a multi és még egyéb ládák begyűjtésére. Jó kis szintet sikerült így produkálni, végig medvehagyma volt az út mentén.
Szerencsénk volt a völgyben, hogy nem volt esőzés közel s távol semmikor mostanában, így porzó, száraz avarban teljesíthettük a túrát. Bár a csivavánk többször elsüllyedt benne, de ő igazi küzdő típus.
A ládákat megtaláltuk, a forrás helyszíne különösen tetszett. Az ottani logfüzet elázott, nem volt nálunk sajnos csere. A jelszó belül, a láda tetején olvasható. A dobozt kitörölgettük, gondosan visszarejtettük.
Jó kis útvonal volt ez, változatos, volt benne szint is rendesen. Esőzés után azért durva lehet a terep. Indulunk tovább a vízműnyelőhöz. Köszi még egyszer! [Geoládák v3.12.7]
Tovább a a GC20ME útját taposva utunkba került ez a multi is. A második pontját érintettük elsőnek. Sajnos a láda teteje törött, logfüzet elázva. Cserére nem voltunk felkészülve, de javításra szorul. Lehangolóan kezdődött a dózerektől összeszabdalt, vasrácsokkal teleszórt erdei út, aztán szép lassan kikerekedett a méltán szépnek nevezett vadregényes völgy. Az első jelszó részlet könnyen megtalálható. Köszönjük!
21 km-es kirándulás közben kerestük meg a 2 pontot. Izgalmas a völgy, a rejtések jól megtalálhatók, de sajnos a kettes ponton a törött ládába már beköltöztek a bogarak, a logbook szétázott.
Esős napot követően a Stiglicfogdosó felől indultunk, hogy fordítva gyűjtsük be a ládafolyamot. Sajnos az erős szél sem szárította fel eléggé az erdőgazdaság által feltáró útnak használt turistaösvényt, így rövidesen úgy néztünk ki, mint valami dagonyázó vadmalacok. Félre sem tudtunk húzódni, mert a favágóknál még nem vezették be a clean desk policy-t, így a legallyazás termékei nem engedték, hogy az úttal párhuzamosan az erdőben haladjunk. Azért nagy ügyességgel lejutottunk a forrásig, (bár nem elsőre, mert igencsak megváltozott a vidék az utóbbi évtizedekben) és könnyen meglett a láda, hála a korrekt leírásnak. Ott feküdt a megadott helyen megtörve bár, de fogyva nem. A belsejéből eltávolítottuk a folyékony dihidrogén oxidot, amely annyira átitatta a logbook-ot, hogy annak kezelésével nem is mertünk kísérletezni, nehogy csorbát szenvedjen folytonossága. Szerencsére a láda kupakján is megvolt a jelszórészlet. Továbbra is maradtunk a turistaúton, és bár egyre kevésbé szántották fel azt a dicső favágók lánctalpas járművei, azért a völgybe leereszkedés nehézkes lett volna a kolloid alapú ösvényen sétapálca nélkül. A völgynek a hú de kevésbé szép részére értünk le, de láda közelbe érve örömmel konstatáltuk, hogy még maradt valami a régi tényleg hú de szép völgyből is. Annak idején ilyen erdő húzódott fel az egész völgyön a római őrtoronyig, és különösen ködös időben nagyon szép impressziókat okozott. A láda ott volt, ahol vártuk, a jelszó áttételesen és rasszizmus mentesen utalt a völgy eredeti nevére, így nem maradtunk csalódottak. És pironkodva bár, de be kell bevallanunk, hogy ötven év után (először a NOSZF 55. évfordulójára rendezett túraversenyen küzdöttük magunkat föl a patakmederben) ma fedeztük föl - hála a rejtőnek-, hogy a völgy keleti oldalán egy útmaradvány visz le a Kőlyuk felé, és nem kell a patakmederben bujdokolni a kidőlt fák alatt. Egy újabb érdekes skalp!
Halló!
Megtaláltam, köszönöm. A kettes láda még mindig? törött. A völgy nagyon szép, még itt ott akadt némi hó :) A sárga sáv - zöld kereszt kereszteződéséből indultam, a kereszten át jutottam a zöld sávra, így a kettes ládát kerestem meg először. Miután megtaláltam az egyes ládát is, visszafelé úgy döntöttem másik utat választok, így felmásztam a sárga sávra. Egy közel 8 kilós gyerekkel a hátamon nem volt egyszerű menet, mondjuk az egyes ládához jutás sem :D. Végül 8,5 kilóméter lett a vége :) [Geoládák v3.12.5]
A túrázós láda következő pontja felé több úton is mehettünk. Mi ezt a völgyet választottuk, amit nagyon nem bántunk meg. Amikor beléptünk a keskeny ösvényre, akkor olyan állatszag csapta meg az orrunkat, hogy éreztük, itt a közelben sok őz, szarvas lehet. Betti látott is két őzikét... én csak egyet, mert a telefonon néztem az útvonalat... :) De ez a hely tényleg nagyon természetközeli és vadregényes. Alig tettünk meg pár száz lépést és meghallottuk a szarvasbőgést is, ami jó darabig kísért minket a túrán. A Zsidó-völgyben az ösvény szintén nagyon a civilizációtól távol eső része a Mecseknek, mert a bedőlt fák érintetlensége olyan jó hangulatot adott, hogy azt lehetett érezni, hogy tényleg távol vagyunk a megszokott hétköznapi világunktól... Élveztük az útkeresést ebben a völgyben.
Köszi a rejtést!
A kőlyuki betérőtől indultam. A völgy tényleg vadregényes, nem lehet gyorsan haladni benne. A Darázs-kút is tetszett. Visszafelé egy jelöletlen erdei úton rövidítettem, ami a pirosra ért le a Sziklás-forrás alatt. Jó kis séta volt.
Köszönöm a lehetőséget.
Megtaláltuk, köszönjük a rejtést! [Geoládák v3.9.6] tenyleg csodaszep a volgy! eleg sok a bedolt fa, de annyira nem neheziti meg a kozlekedest! a forrasnal a lada beazott, torott a teteje! a masik ponton gyonyoru az a harom fele agazo fa!
Megtaláltuk, köszönjük a rejtést! Elázott és törött a doboz a 2. ponton, logfüzet is csatak vizes. jelszót ráírtuk a dobozra. Az első doboz oké, jellegfa koordinátával egyértelmű. kellemes dagonya, sok töbör, sok vad, és madárcsicsergés... Évi ♡ Toti
Mecseki barangolásunk során nyolc ládát kerestünk fel, GCSZFR, GCMF, GCJOSZ, GCAGVI, GCHU, GCVMNY, GCVAPU, GCAPUT. Ezen a gyönyörű útszakaszon 2015. áprilisában túráztam, jó volt újra végig járni az ismerős szakaszokat. Akkor az SZFR és az MF ládáit már felkerestem és érintettük az akkor még ládarejtés nélküli Jószerencsét forrást is. A szép tavaszi, medvehagymás időszak után, most a szép őszi arcát láthattuk a völgynek. Szép helyeken jártunk, 29 km-t gyalogoltunk, 900 szintet le és fel.
Ez a völgy nem csak szép, de izgalmas, nehéz terep is. A Zsidó-völgy elején megcsodáltuk a hatalmas Kőlyuk-barlangot, végig mentünk a szűk szurdokban, meredek szinteket másztunk, keskeny csúszós ösvényeken jártunk. Időnként nehéz volt a haladás a kidőlt fák miatt, a csúszós köveken és faágakon keresztül a sáros mederben, de ez is a vadregényes völgy része. Nagyon hangulatos a Darázs-kút a pihenőhellyel. Élmény volt látni és végig járni ezt a gyönyörű völgyet. A logfüzet kezd nyirkosodni, hamarosan cserélni kell. Köszönet a rejtésért.
HEURÉKA! Köszönöm a rejtést! Egy 30 km-es mecseki túra 9.ládája a mai nap végére. Szerettem ezt a napot! Szép volt. Felülről közelítettem a völgyet és jól tettem. A végére maradt a valóban szép rész. [Geoládák v3.6.0]
Mánfa felől a piros sávon érkeztem meg a völgy bejáratához. Már 18 km benne volt a lábamban, amikor nekiveselkedtem a szurdoknak. Maga a környezet mesés, mintha Indiana Jones társa lennék a dzsungelben. Szűk völgy, keresztbe-kasul kidőlt fák. Csak egy inka istenség szobra, a nagy kőgolyó és a mérgezett nyilak hiányoztak. Illetve hát egy fenét hiányoztak, épp elég volt a csúszós úton kerülgetni a köveket és a fákat. A jelzettség ritkás, de azért van. Az első ládapontig tulajdonképpen szépen haladtam, már amennyire a terep engedte. A ládánál viszont a felkapaszkodás a rejtekig már jelentősebb kihívás elé állított. A saras avar nagyon csúszott, és a sarjerdőt is kerülni kellett, mert eléggé nehezen tudtam volna áthatolni rajta, de azért a rejtekadó fa hamar meglett.
Utána szépen vissza ereszkedtem az útra és folytattam a haladást. Közben szép páfrányokat fotóztam. Aztán szépen lassan kinyílt a tér és egy fennsík szerű részen egy nagyobb mezőre érkeztem. Itt egy szekérúton vitt tovább a jel. Ez egy kellemes része volt a kirándulásnak, csak néhány pocsolyát kellett kerülgetni.
Aztán elérkeztem a harmadik szakaszhoz, ahol egy nagyon meredek út várt rám. Erre már készültem az előzetes térkép böngészés következményeként. A meredek szakaszon hamar túlértem, már kezdtem is örülni. Egészen addig, amíg ki nem derült, hogy az enyhébb részeken végig csúszós, saras szakasz vár rám. Oldalt semmi kis rézsü, ahol jobb lett volna. Nagyon sokszor ahogy léptem egyet, már vissza is csúsztam ugyanannyit. Az utat szegélyező cserjékbe és a túrabotba kapaszkodtam, hogy jussak előre is, de közben már-már Michael Jacksont megszégyenítő szöget zártam be a talajjal. Aztán azért szépen lassan felértem, ahol egy négy tagú csapat jött velem szemben. Egy fiatalember és három nyugdíjas korú. Szóltam nekik, hogy nagyon saras, csúszós út vár rájuk, de azt mondták, hogy sárban volt részük feljebb is. Én nem vitatkoztam, de pár perccel később azért láttam, hogy az a sár nem ugyanolyan, mint a mögöttem lévő. Ez sík terepen, széles erdészeti úton terült el, de simán kikerülhető volt. Szóval azt hiszem érte őket is meglepetés. Innét már közel volt a forrás és a másik láda is. A forrásnál lévő padon pihentem egy jó 20 percet és kicsit felfrissülve a jó hideg forrásvíztől vidáman folytattam utam a Lapis felé.
A Cserkész (Etelka)-forrástól indultunk a völgyben felfelé. A szépség relatív, én a völgy első 300 méterét nevezném annak. A többi része susnyával benőtt, vaddisznók által feltúrt, néhol sáros. Egy idő után a jelzés is kimegy a völgyből, majd az erdészeti útról kell a forráshoz lemenni. A forrásnak mi köze a völgyhöz? Sajnos még inni sem tudtunk belőle, mert csak szivárgott a víz. Köszi a rejtést.
22km-es természetjárás, a Karácsonyi zajos forgatag mellett a csendes, havas Mecsekben. Nagyon kellemes időt sikerült kifogni, még hó is volt. Pazar kilátás a ködlepte város felé. Köszönöm!
Két részletben levadászva. Lapis felől próbáltuk múlt héten, de amikor megindult lefelé az út, be kellett látnom, rövidnadrágban nem fog menni. Ma Kőlyuk felől támadtunk. Nem tudom, ha a héten lett volna eső, azt hiszem feladjuk :). Így is olyan sárosak lettünk, hogy haza felé a kutyákat beküldtük tisztálkodni Éger-tóba :). Egy hete vaddisznók keresztezték utunk, szerencsére megúsztuk a találkozást, ma egy szarvascsalád vonult tőlünk nem messze a domboldalban, Bikfa forrás után. Apa allergiás tüsszögései bejöttek, nem mert több állat elénk jönni :). Szép hely, eddig ismeretlen volt számunkra, köszönjük, hogy megmutattad!
Háromnapos geotúra, 3. nap.
A Czifa-malomtól indulva egy 25km-es túra kerekedett 13 találattal.
A völgy alsó fele a szebb, a felső már kevésbé, hogy a 2. pontnak mi köze a völgyhöz azt nem sikerült megfejteni.
Korrekt rejtések. A Darázs-kútban egy eddig nem látott érdekes élőlények vonaglottak, itthon utánanéztünk - közönséges húrféreg. Már ezért is érdemes volt elmenni! :)
Ma végre sikerült! Épp egy hónapja jártam itt legutóbb, 2-1 irányban bejárva a pontokat. Sajnos ez éppen akkortájt volt, mikor a 2. pont virtuális pontját lecserélték hagyományosra. Én mit sem sejtve felírtam a kúton látható évszámot (ami a korábbi jelszórészlet volt) és indultam is tovább, le a völgybe. Meglett az 1. ponton levő láda, örültem, jelenteném be a találatot - nem fogadja el, sehogyansem. Eltelt pár perc mire kiderítettem mi a baja, némi idegességgel és csalódottsággal indultam tovább. Még megkíséreltem visszamászni a sárga csíkon, de ott pont favágók ritkították az erdőt, így akkor feladtam ezt a dolgot. De nem örökre! Ma visszamentem megint a Darázs-kúthoz, csakazértis megkeresem azt a ládát, és meg is lett! Ezaz! Lefelé a zöld csík ösvény már tényleg elég durva terep, csak különösen elszánt kessereknek javasolható. (Jó navigáció, jó cipő, jó társaság javíthat a helyzeten :)) A piros csíkra kiérni nagy megkönnyebbülés volt, innen már jobban lehetett haladni.
Június 14-én találtam meg a ládát. A jelszót az egyik virtuális részlettel nem fogadta el a rendszer. Telefonon felkerestem a rejtőt, azt mondta hogy épp frissítette a ládát és még nem írta át. Látom ez pár napja sikerült neki, de már a virtuális jelszót egy másik, hagyományos ládára cserélve, és az általam lévő megtaláláskor érvényben lévő jelszópárossal továbbra sem engedi érvényesíteni a találatot. Ennek így nincs sok értelme.
Újra itt!
Mánfán a kőlyuki betérőnél parkoltunk. A GCHU, GCVMNY, GCVAPU, GCaput pontok érintésével tettünk egy szép kört. Kezdetben a összefüggő pocsolyává vált, ezért megint a jól-bevált azzal párhuzamosan az erdőben kanyargó úton mentünk. A halastavak elhagyása után is maradtunk a -on, majd rátértünk a már ismert vasregényes Zsidó-völgyre a -on. Két napi eső után izgalmas volt, (és csúszós) de megint meseszép. A medvehagymától illatozott a környék. Közép tájon jártunk, mikor hirtelen egy hatalmas vaddisznó rohant át, majd fel a meredek partoldalon. Később újabb családot láttunk, hallottunk. Mozdulatlanul hallgatóztunk, nem mintha értettük volna, miről diskurálnak...de érdekes volt. Kiérve a völgyből a napon egy-egy fatönkön ülve ebédeltünk, majd az tuhu-n is szereplő szaggatott úton átmentünk a -ra a vízmű-nyelőhöz. Innen kényelmes úton ballagtunk Vágotpusztára, majd tovább a -ön az első Koponya-kútig. Itt szembesültünk azzal, hogy a két Koponya-kút között nincs út. Visszamásztunk az elágazásig, majd néhány 100 méter után egy újabb jobbra át után a másik -ön a másik Koponya-kúthoz is leereszkedtünk. Nagyon szép környezet fogadott itt is és egy nagyon kreatív rejtés. A legközelebbi informatikai fejlesztésnél lehetne a "karbantartást igényel" villáskulcs mellé egy "rendkívül kreatív rejtés" pozitív gombot is fejleszteni. Ez mindenképp arra érdemes. Visszafelé végig a -on maradtunk, majd újból a halastavakkal párhuzamosan elértük a parkolót. 18,2 km, 475 éter szintemelkedéssel és ugyan annyi süllyedéssel.
A Vízmű-nyelőtől mentem le a völgybe. Elindultam egy földúton de alig száz méter után az út egy vadászlesnél véget ért. Onnét az erdőben, néhol vaddisznó csapáson folytattam az utat lefelé. Szerencsésen leérve a völgybe az első pont felé vettem az irányt. Esőzés után vizes, kicsit sáros, kidőlt fákkal is nehezített szűk völgyben a láda vonaláig elmentem, majd a sűrű bozótoson átvágva a meredek hegyoldalban rátaláltam a ládára. Ott teljesen más hangulatú volt az erdő. mint lent a völgy aljában. A zöld sávon elsétáltam a második pontnál lévő forráshoz. Később rátértem a kék sávra amin a Büdös-kúti kulcsosház érintésével visszamentem a Száraz-völgyi pihenőhöz ahol az autóval parkoltam.
Nekünk nagyon tetszett! A logokat olvasva majdnem elijedtem ettől a ponttól (na jó 2 pont), főleg hogy az elmúlt két hétben rengeteget esett az eső. DE! A völgy gyönyörű és egészen jól járható. Aki már járt a Burok-völgyben vagy a Salabsina-árokban az nem fog meglepődni. A láda rejtek szuper és a doboz is rendben van, de tény, hogy az oda vezető út nem egyszerű. A Cifra-malom felől indultunk a -on ami majdnem járhatatlan. Az erdőben vezet egy kis ösvény a turistaúttal párhuzamosan, azon érdemes haladni. Teljesen száraz :-)
Ebből az irányból tényleg meglepő a láda helye, mert a -ön állva a bal oldalon lévő doboz irányába semmilyen ösvény nincs. Ha túlmegyünk, vagy a másik irányból jövünk akkor a N 46°08.584 és E018°12.083-nál föl lehet sétálni hozzá könnyedén. A GCHU-2 ponthoz maradtunk a -ön, majd becsatlakoztunk a -be, majd visszafelé a -on a Nagy-Mély-völgyben élveztük a meseszép környezetet. Itt néha teljesen bírtokba vette a turistautat a patak. Voltak kihívások a továbbhaladásnál, főleg, hogy fényképezőgéppel és állvánnyal haladtunk... Három éve 2013.05.19-én jártunk itt legutóbb. Az Ágnes vízeséshez még letértünk, ahol szintén jártunk korábban. Végül kellemesen elzsibbadva értünk vissza a parkolóba. 20,6 km 480 méter szintemelkedéssel és u.annyi süllyedéssel. Köszönjük! Élmény volt!
Rossz láda, rossz rejtés, teljesen egyetértünk az előttünk logolóval.
Fentről lefelé egy kicsit jobb, mint lentről fel, de még így is botorkálós. A láda teljesen feleslegesen van olyan magasan az esős időben roppant csúszós hegyoldalban.
Megtaláltam.... Lentről közelítettem, elég katasztrofális az út onnan az 1. ládáig. A láda elhelyezése szerintem nem problémás, viszont a rajta található kód GCSHOA, nem egyezik a ládaoldalon található kóddal. A ládaleírás szövegében egyébként szintén szerepel a GCSHOA kód, számomra nem teljesen érthető módon.
A 2. pont as Darázs kút, talány, hogy miért silány virtuális. ráadásul netkesselhető (baranyatermeszetbarat.hu).
Összességében a nevet sem értem, ha jól tudom régen a völgy nevét viselte a multi.
Hát ez kemény menet volt... A Cifra-malomtól indultam, a piros sáv rögtön nagy próba elé állított a halastavaknál - az előző napi esőzések és a terepjárók-munkagépek együttes hatására az út gyakorlatilag járhatatlan volt azon a szakaszon. Azt hittem később talán javul a helyzet, de akkor még nem láttam a Zsidó-völgyet... Már a völgy eleje se volt könnyű, de aztán a középső szakasztól minden egyes lépésért meg kellett küzdeni - ha épp nem bokáig merültem a sárban, akkor jött a csúszkálás... Nagy nehezen elvergődtem a láda vonaláig, de út semmi... Átvágtam magam a bozótoson, majd irány a hegyoldal. Egész végig azon gondolkodtam, hogy miért is került ide a láda... Nagy nehezen elértem a célt, logolás után viszont úgy döntöttem, hogy nem megyek vissza a völgybe, inkább tovább másztam felfelé, a jelölt erdészeti úthoz. Ezt elérve továbbra is nagy sárban folytattam az utat a forrás felé. A második pont könnyen meglett, bár meglepett, hogy a forrás egyáltalán nem működött. Összességében a völgy szép volt, bár a sár nagyban megnehezítette az előrejutást. Azt viszont továbbra sem értem, hogy a láda miért került oda, ahova. Azért köszönöm a rejtést!
Közép-Mecsek barangolás az eddig kimaradt ládák felkutatására. A vízműnyelőtől erdei ösvényen, ami csak a tuhun egyértelmű, a valóságban igen küzdelmes szakaszokat is tartalmaz. A z- jelzésre érve először a forrás felé vettem az irányt a vizenyős úton, majd száradt az ösvény, ahogy a magasság érték emelkedett. A ládát visszaúton látogattam meg, de az esők után süppedékeny völgy helyett, inkább a hegyoldalt választottam, így különösebb harc nélkül elértem célomat! :)
Először a 2. pontot vettük célba. Többször volt olyan érzésem, mintha az erdészet szándékosan barikádozta volna el az utat az otthagyott fakitermelési hulladékokkal. A láda (1. pont) felé menet - a zsidó völgyben lefelé ereszkedve a turista úton - már sokkal élvezetesebb volt a természet által felállított akadálypályán átverekedni magunkat.
Ha megközelítitek a rejtekhelyet, Ti ne szidjátok túl hangosan a rejtőt, mert felzavarjátok a rejtek feletti odúban fészkelő baglyot (szerintem macskabagoly).
Egy szép napot együtt töltve cachehunterrel kerestünk fel 3 ládát.
Szerencsére hideg nem volt, a ládákat könnyen megtaláltuk. A nap harmadik, és egyben utolsó ládáját követően visszafelé vezető úton már kissé fáradtan, de egyre gyorsabban siettünk az autó felé :)
Jó volt felkeresni ezt a ládát.
Köszönjük a rejtést!
Megtaláltam, köszönöm a lehetőséget. A többit majd otthonról... :) [g:hu 1.4.30x] [wapon beküldött szöveg]
Fairy! Az nem elég, hogy beviszel a Mecsek legeslegnehezebben járható völgyébe, még a végén jól meg is mászatsz!!! Ez ám az igazi kesserkínzás... :D
Mondjuk tudtam, hogy mire vállalkozom, ráadásul adós is voltam önmagamnak ezzel az úttal, mivel szinte az összes mecseki túrautat bejártam már, a Zsidó-völgy kivételével. Most már ezen is túl vagyok, és egy nagy élménnyel lettem gazdagabb.
Csak ne lenne az erdőben olyan sok légy...
A VMNY -t követő bozótharc után azt gondoltam most már jobb terep jön.
Az 1. pont viszonylag hamar meglett, de amikor megláttam a GPS-ben a figyelmeztető feliratot, hogy a 2-es felé megint sűrű bozót jön, fogtam a bringát, hátamra vettem és megmásztam a csúcs felé a meredek hegyoldalt. Fent a tetőn még vállon vittem 150 métert, amikor váratlanul kisegített egy jelöletlen út. Gondolom erdészek használták valaha. Ez elvitt a zöld jelzésig, amit viszont a favágók rendesen összevágtak traktorokkal. Mély és sáros nyomok vezettek el a 2-es ponthoz. A forrásnál kulacs töltés, pár perc pihenő majd ismét nyeregbe.
Köszönöm a rejtést és a kalandokat.
Vízmű-nyelővel egybekötve kerestük meg a ládát. A GPS már a parkolóban elromlott, a térképet pedig otthon felejtettük, ezért kénytelenek voltunk az emlékezetünkre hagyatkozni. Kisebb-nagyobb kitérőkkel végül meglett. A végén a jégeső is elkapott minket, de szerencsére meghúztuk magunkat egy ipari lakókocsi alatt. Kalandos volt. Köszönjük.
Köszi
A kőlyuktól KELL menni. (Régen ez "edzőpályám" volt amikor nem tudtam merre menjek mindig ezt választottam végig fel a Tubesig majd a Piroson vissza.)
Hát ez a legmocskosabb legdurvább legnehezebb völgy a mecsekben, de nagyon imádom.
Most szárazság volt és nagyon kegyes volt velem. Mentem már úgy hogy végig patak és sár volt.
Aki szereti a nehéz terepet annak kötelező. :-)
DDRKTL Gady, Nate, Adam, Cérna, B2. Szerintem a vallás ezen részét
egy ilyen rejtésbe kár belekeverni. A mártírhalál pedig az én olvasatomban
egy kicsit mást jelent... Kösz a rejtést!
Jó kis körtúra volt - medvehagyma szedéssel-, ilyenkor még nyoma sincs az előző logokban leírt természeti nehézségeknek. A rejtek könnyen meglett, a ládatető sajnos törött, és felesleges a kettő darab logbook is.
A weblap tematikája viszont zavaros. Mi köze ennek a mecseki völgynek a holokauszthoz?
4/4 Első mecseki túránk
A ládánál nem nagyon van túristaút. Bár jelzés van, de út nincs :-) Azt sem értettük, miért kellett ennyire messzire elrejteni a ládát. Ezután más sajnos nem jutott időnk több ládára, így is besötétedett, mire visszajutottunk a panzióba.
Mai ládázásunk 5/8. találata.
A Kőlyuki betérőnél leparkolva indítottuk a kellemesnek induló túránkat. A Mélyvölgy kapujának 2 pontja, Vágotpuszta és a Vízmű-nyelő után indultunk neki a Zsidó-völgynek. Itt tartottunk utunk felénél, és a kellemesnek induló túra innentől vált tortúrává és túléléssé. A GCvmny ládától jövet összefutottunk egy kesserpárral is, akikkel később még kereszteztük útjainkat. Megerősítettük egymást, hogy érdemes levágni a Vízmű-nyelő és a Zsidó-völgy közötti utat egy jelzett csapáson. Óriásit tévedtünk!!! Ez az ösvény egy idő után megszűnik és sűrű dzsungellé válik, az utolsó 50 m pedig küzdelem. Viszont a vadak imádhatják, mert ekkora vaddisznószarkupacot még sosem láttam. Innen kiérve tértünk rá a völgy turistaútjára, ahonnét először a virtuális ponthoz indultunk, majd vissza a ládához és onnan végig a völgyön a kőlyuk felé. Ugyan a völgyben fel van festve a turistajelzés, de ezt nem nevezném ösvénynek sem. Főleg ebben a sárban. Hát mondanom sem kell, hogy a család női szakasza elmondott mindennek - miközben minden méterért, hol a völgyben, hol pedig a hegyoldalban küzdöttük magunkat előre - hogy ilyen helyre hoztam őket. Már szürkült, mire a kőlyukhoz értünk és megnyugodtunk, hogy nem fog ebben a völgyben ránk esteledni.
Köszi a rejtést! Egy "élmény" volt.
Mai napon egy bringás kört terveztünk Scelével az orfűi szállásunktól indulva. Végig rekkenő hőségben, néhol nagyon nehezen tekerhető, köves meredek terepen haladtunk. A vége 46km lett, összesen ~1000m szintemelkedéssel és 8 ládával.
Alaposan megszenvedtünk a ládával. Bringával érkeztünk, de az út nem mindenhol alkalmas a tekerésre, így tolás, rosszabb esetben cipelés lett belőle.
Mecseki nyaralásunk során. Megküzdöttünk minden méterért, extra lassan haladtunk a vegetáció burjánzott és csak sár és sár mindenütt. A Darázs-kút vidéke már egész más képet mutatott. A láda logikáját nem nagyon értettem, nekem nem igazán passzolt a két hely. Köszi!
A hely politikai oldalát hagyjuk... A völgy igazi vadregényes hely, nem mindig egyszerű haladni benne... A völgy jobb járhatósága érdekében egy nagyon komoly takarításra lenne szükség, bár szerintem úgy jó, ahogy van. A doboz optimális megközelítésének útját nem találtam, így egyszerűen fel és lemásztam a domboldalon.
Az első pontot 23:30 körül értem el, ott elkezdtem gondolkodni, hogy elég lesz-e fél óra a következő pontig, de inkább ültem fél órát a doboz mellett, így mindkét pont benne van a 29-i gyalogos kupa track-ben... Persze a GPS elvesztette a jelet, míg én a völgybe másztam vissza, ő meg a zsebemben pihent...
[:385:]
Teljesen abban a tudatban voltam, h ez a multi már megvan nekem, de, mint kiderült, nem. Még szerencse, h én is ott voltam és végigjártam sereszakiékkal :)
Szilveszteri túra és ládázás ackcsaba, attila12, ndavid42, Iboly, Zoli, és Zoli társaságában. Csodás volt a fagyos,havas erdőben,-8 °C-ban túrázni!
A nap 3/1. találata. Köszönjük!
Éjszakai túránkon mentünk el érte. Nem egészen értem a láda célját: nem túl szép hely,a láda pedig fenn a hegyoldalban a dzsumbujban...
mindenesetre shalom!
Fogtuk! Sár, sár és sár... ez jellemezte utunkat, a fakitermelések során mindent feltúrtak a környéken. Ez nem csak erre a multira vonatkozik, hanem az összes környező ládára.
Bringával indultam a keresésre, többet toltam és cipeltem, mint tekertem.
Ez az Én hibám, mert nem tájékozódtam az utak állapotáról, de végülis meglett.
Ilyen terephez írtam már olyan logot, ami nem jelenhetne meg újságban ... De mivel az ötéves lányom is végigcsinálta, egyetlen kanyi zokszó és nyafogás nélkül, ezt most nem szidom. Meg hát tudtam hová megyünk. Kiderült, hogy ha térdig lépek a patakba, akkor még a Hanwag is beázik.
Olvadás után a ládától kicsit lejjebb baloldalt a völgyben zubogva tör elő a víz a hegyből, onnantól többszáz méteren keresztül teljesen kitölti a hasadékot. Lányomat többször vinnem kellett. Vagy vízálló bakancs, vagy felmész a meredek hegyoldalba. Vagy cuppogni fogsz :-))) A "barlangkürtőt" mi is megtaláltuk, de most nem folyt rajta befelé a víz.
A ládát rejtő fa a völgy déli oldalában van, kb. ötven méterre tőle, kb. félúton a völgy és a gerinc között. Akár lentről akár fentről jössz, érdemes hamarább letérni a jelzésről (illetve fel-), kb. ott ahol a GPS 45 fokban jelzi a völgy irányához képest.
A láda típusát át kéne írni 1H+1V-re.
Tyuk-nak üzenem, hogy valamit elszámolt, mert mi voltunk ott 16:10-16:20-ig, és senkivel nem találkoztunk. Ja, és én két gyerekkel meg az anyjukkal csináltam meg, és nem tévedtünk el, szóval ne nyafogjon. (igaz, volt annyi eszünk hogy felülről mentünk lefelé) Kár, hogy nincs Exif a fotódban.
A ládát nagyon keservesen találtuk meg, ugyanis a hóolvadás okozta víz és sár nagyon megnehezítette az amúgy se könnyű terepen való közlekedést. Ezután sikeresen eltévedtünk, így sokat szenvedtünk. A láda virtuális pontját végül kihagytuk, mert először elvétettük az utat és ilyen körülmények között nem volt hangulatunk visszamenni. A láda része megvan, ennek logbookjáról (természetesen a jelszó kisatírozásával) mellékelek egy képet. A rejtőre bízom, hogy elfogadja-e így felemásan találatnak vagy nem.
A GCKOFU felől érkeztünk, de nem a legésszerűbb útvonalon, hanem minden közbeeső hegyen (azt hiszem, három volt) át, mindenütt a legmagasabb pontra felmászva, onnan a mély völgyekbe lenézve. Úgy tűnik, a Zsidó-völgy a leghidegebb, ennek az alja fehérlett leginkább a megmaradt hófoltoktól.
A rejtek elég könnyen meglett, gyönyörű, hatalmas, a leírás alapján jól felismerhető, de mégis a keresés izgalmát adó fa.
Boldog tulajdonosa lettem egy gyönyörű Lepke gyöngylepkének! Köszönöm. A doboz alja tényleg el volt repedve, érthetetlen, hogy miért. Kicseréltük.
Visszafelé már jólnevelten a -on, a Stiglicfogdosón jöttünk. Útközben Marton24, Bojta és Oli úr jókat csúszkáltak a befagyott pocsolyákon. Szomjunkat oltottuk a Darázs-kútnál, majd az egyre inkább leszálló ködben értünk vissza a Lapisra, ahol a kocsit hagytuk. Tiszta deres lett a hajam.
Az autót szakadó esőben hagytuk el és indultunk a 2. pont felé. Találkoztunk a Téli Mecsek 30 résztvevőivel, így legalább láttuk, hogy nem csak mi vagyunk ilyen elvetemültek, hogy ilyen időben túrázunk. A hely maga nem fogott meg túlságosan. A sárban nehéz volt megközelíteni az első pontot, de azért megoldható. A web elég gyenge...Még 4 pontos multinak látszik a láda...
A rejtés nagyon jó (és könnyű, mert a GPS pontosan odavitt), de utálok ennyit mászni, főleg sáros terepen. A Zsidó-völgyet hosszú időn keresztül a Szuadó 40 túrán látogattam, akkor sem könnyű, most sem volt az (a túra végén az esőkabátomból csavarhattam a vízet). A virtuális ment volna fejből is, de a Mecseki Zöldtúrát mértem, ezért meglátogattam a forrást is (száraz volt).
Jól sikerült az év vége, talán a kezdeti lelkesedéskor kerestem és találtam hetente 4 ládát. Ez volt a 60.
Mecseki barangolás 27 km gyalog
A multi első pontját még évekkel ezelőtt megtaláltam, akkor kerékpárral voltam és időhiány miatt nem vállalkoztam a nem éppen kerékpárbarát völgy végigjárásán. Ma sikerült pontot tenni ennek a régen húzódó multi végére is.
Megtaláltuk! A Közép-Mecsekbe terveztünk egy 21 km-es túrát, amelyből aztán 25 km lett a vadászok kikerülése miatt. Ezen túra során gyűjtöttük be a környék 7 ládáját, köztük ezt is.
Szép környezet! Köszönjük a rejtést!
75 km kerékpár edzés 1400 m emelkedéssel az Abaliget - Magyarhertelend - Orfü - Pécs útvonalon 8 ládával. A délelőtti programban a 4 láda rendben volt, délután azonban a tegnapi esőzések miatt a 4 erdei ládát megkeserítette a sárga, agyagos sár.
Amilyen elegánsan ment GCVMNY megközelítése a -on, annyira nehézkes volt ez a láda. A tuhu jelzett egy ösvényt kerülővel GCVMNY és a között. Sajnos a közelében nagyon szederindás volt az ösvény. Ahogy a jelzésre értem, egy tiszta rongyot tiszta vízbe mártva lemostam a lábamról a vért. Ráadásul a is össze-vissza tekeredett, a völgyben hatalmas volt a sár és a rendetlenség. Illik a láda nevének jelentése a környezethez. Legalább a doboz azonnal meglett.
Az 1. pont miatt újra át kellett jönni a mocskon. A nyílt völgyig újra cipelés, a völgyben kerékpározás a sártócsákat kerülgetve, majd ismét cipekedés a sáros, köves omladékon a hegytetőig. Az 1. pont megkeresése után a mai utolsó láda, GCKOFU következett.
GCAMVK-GCSHOA-GCKOFU ládák becserkészése a piros, kék és zöld túristautakon, jó 15 km-es sétával.
A völgyben tényleg elég nehéz a terep, a visszaúton bele is zuhantam egy nagy adag csalánba amikor megbotlottam valami indában. :-D Még most is érzem. A talaj csúszik és a kidőlt fák kész akadálypályává varázsolják a terepet. A rengeteg szúnyog pedig folyamatosan támad. A rovarriasztó tényleg elengedhetetlen. Az első láda elhelyezését nem teljesen értem, de legalább onnan nem kell visszamenni a völgybe, hanem a hegyoldalban lehet tovább haladni. A koradélutáni hőségben örömmel fogadtam, hogy a Darázs kút alatti csövön még éppen csörgedezett a forrásvíz, így sikerült a kulacsomat feltölteni a további út előtt. A darázs kúthoz nem kell a dzsindzsán lemenni, kicsivel odébb van egy zöld körös csapás.
Megtaláltuk a ládát :)
Szerintem nem volt könnyű kiszúrni a három törzsű fát, GPS nélkül aligha ment volna. Melegmány bejárása után érkeztünk a Zsidó-völgybe. Mindkettő nagyon szép, de ez utóbbi elég nehezen járható. A lényeg az, hogy megvan mindkét láda.
Jótanács annak, aki erre a túrára szánja el magát: szerelkezzen fel kullancs elleni szerekkel... mi ugyanis jópár állatkával lettünk gazdagabbak...
Tisztelt bodolov kessertárs!
Természetesen nem fogadja el csak a ládában talált jelszót, mert ha elolvasod a ládaleírást, akkor ez egy 2 ládából álló multi-geoláda. Az elsőt (hagyományos) már megtaláltad, de még a megadott másik ponton fellelhető virtuális jelszórészletet (feliratot) is meg kell keresni, mert az a jelszó második része!
Remélem tudtam segíteni.
A Dóczy-malomnál parkoltunk. A Mély-völgyön indultunk felfelé, beiktattuk a Melegmányt is és a K jelzésen át felülről érkeztünk a Zsidó-völgybe. Nagyon meglepett a sok töbör, víznyelő és a völgy szűk szurdokszerű vége.
Véremet adtam érte! :) GCVMNY felől ereszkedtem le a völgybe, először egy egész jó kis földúton, majd ösvényen, később csapás lett belőle, végül jó pár szederbokrot leküzdve megszünt. 150 méterre voltam a túristaúttól előttem suhanc fákkal és szederrel teli fal. Nem volt kedvem visszamászni és kerülni két kilométert, ezért átvágtam. Több mint fél órát tartott és úgy néztem ki mintha egy horror filmből léptem volna elő. A kullancsok is nyüzsögtek rajtam. A pontokkal nem volt semmi nehézség, de ez a 150 méter életem 2. legkeményebb terepe volt.
A mélyvölgyi ládától jöttünk ide, át mindenen. Útközben leltünk egy gyönyörű szurdokot, ami némiképp meg is zavart, mert ahhoz képest, hogy mekkora volt, a térképre elfelejtették rárajzolni (a benne folyó patakkal egyetemben). Úgyhogy kicsit megijedve, hogy valahol eltévesztettem az irányt, érkeztünk meg végül a zöld jelzésre, ahonnan párszáz méterre meg is találtuk a kutat. Utána irány vissza az első pont felé. Hát nem állítom, hogy a legszebb tájkép tárult elénk a letarolt hegyoldalakkal és a még korábbinál is nagyobb ragadós sárral, de az első ponthoz közeledve egyre jobban lekötött a néhol döbbenetesen mély töbrök látványa, és aztán a helyes kis völgy, amibe végül megérkeztünk. A rejtek nagyon jó, és még így GPS nélkül is könnyű volt kiszúrni a háromtörzsű fát.
Köszi!
katica + tobias
A ládát a GCVMNY felől cserkésztem be. Az előző logok alapján nehezebbre számítottam, úgyhogy kellemes meglepetés ért, hogy gyk. keresgélés nélkül kiszúrtam a monumentális 3 törzsű fát, ahová lepke rejtette a ládát. A völgy gyönyörű, csendes, hatalmas, évszázados fák szegélyezik. Estefelé különös hangulata van az őszi erdőnek, ami ebben a völgyben különösen jól érvényesül. Köszönöm a rejtést, csodálatos túra volt!
Egy délutáni (estébe nyúló) túra keretében kerestünk fel ládákat a Mecsekben kicsi családommal. Kellőképpen el nem ítélhető módon egy kisebb kört tettünk, aminek eleje és vége lett egy multi első és utolsó állomása, közben pedig a többi. (GCAMVK-1, GCAMVK-2, GCVAPU, GCVMNY, GCSHOA-2, GCSHOA-1, GCAMVK-3)
A GCVMNY után egy kimerítő dzsungelharc után értük el a zöld jelzést. Ezen fel a GCSHOA-2-ig, majd vissza, tovább a GCSHOA-1 felé - itt sajnos letévedtünk a gyéren jelölt zöldről. Sok vérszívó, kullancs, sáros út, fáradtság - fiaim már nagyon elfáradtak. A völgy ettől függetlenül szép, de a forrásból épp csak csepeg a víz.
Manulás -> Lapis -> Zsidó-völgy -> Remete-rét -> Mecsekszentkút
Kellemes délutáni séta, a még hiányzó ládák begyújtése. Igazán szép helyeket ismertünk, meg köszönjük a rejtőknek!
in: GeoForint
out: -
A rejtés nagyon jó volt, elsőre nem is találtuk. Aztán bevilágítottunk zseblámpával, és megleltük. Innen toronyiránt GCvmny
'Darázs kút - Vízmű-nyelő - Zsisó-völgy - Mélyvölgyi kőfülke' emberes túra (-5 fokban) keretében begyűjtve. Ennél szebb, tartalmasabb, változatosabb tájat kevés helyen találni!
A ládánál mágneses viharba keveredtünk, a gps felküldött minket a gerincre, aztán meg vissza a völgybe. Valószínüleg soha sem találtuk volna meg a ládát, ha Tamás nem lenne képzett inszeminátor!
A déli irányból ereszkedtünk lefelé a völgyben. A Darázs-kút pillanatok alatt meglett. Amint elértük a völgyvonalat, rögtön mehettünk is fel a víznyelőhöz :). A második pont rendesen megviccelt mindenkit, szinte mindenki felment a hegyoldal tetejére :D.
A láda elég ramaty állapotban van (repedezett, törött). Természetesen ugyan oda raktam vissza mint ahol megtaláltam ;)
A völgy további rész csodálatos !!!!!!! Az egészet tetézte a völgy végén a Mánfai-kőlyuk.
Benedek, Kata, Bori, Judit, Tamás
+ a segédek: Andor a négyzeten, Gábor+Tomi
Mecseki kollegális hétvége. 17 km-t sétáltunk e nap, közben ez a láda is horgunkra akadt :) Ezt a részt már nehezen viselték sorstársaim, folyamatos ámítgatással "támogattam" őket, hogy a következő domb után már odaérünk :) Hazafelé már én is ki voltam, hogy lesz ebből TotálBrutál?! Kösz, Y.
GCVMNY-töl jöttem árkon-bokron keresztül. A láda simán meglett, de a kiút nehezebben. Végül azt is megtaláltam, majd irány a másik pont és a kék úton vissza a sárga jelzésre. Jó kis túra volt, de megérte.
Megtaláltuk!!! Egésznapos geocachingelés után jutottunk ide, bejártuk az egész Melegmányi-völgyet, négy ládát találtunk. + Vigyázzatok az oduban lakik benne egy kisegér :-))
Rövid délutáni sétánk utolsó állomása. Már-már kezdtünk hozzászokni, hogy nem szabad a gps-re hagyatkozni. Itt is hol ide, hol oda mutatta a ládát...
Mivel a leírás sajnos az autóban maradt, a multi viruális felét már csak itthonról találtuk meg...
Megtaláltam!
Első ládázásnak, hogy úgy mondjam nagy élmény volt.
Nem volt benne semmi elrettentő, sőt, inkább nagyon tanulságos. A társaságot élveztem, az éjszakai sétát szintén, az a kis bozótharc nem zavart.
Örülök, hogy itt lehettem.
A délutáni sétából éjszakai ragadozás lett. Felülről a zöld jelzésen indultunk, a forrásnál Macsix játékos kedvében volt, hol azt jelezte, túlhaladtunk a ponton, hol azt, hogy még előttünk van. Miután kisétáltuk magunkat ide-oda, lementünk a zöld o -ön, nyertünk. Szép erdei séta következett az egyes ponthoz. A szedrezés közben nem vettük észre a jelzést, mentünk a gps után. De hogy ő mi után ment?
Iszonyú dzsindzsába kerültünk a kesserösvényeknek vélt csapásokon. Az utolsó képen lévő fák között kell bemenni végig a domboldalon az ösvényen, és jobbra lesz a rejtek, kifelé már tudtuk.
A láda mellett 68m-re lefelé mutatta a GPS. Igyekeztünk vissza, kezdett sötétedni, egy kereszteződésben a zöld jelzés eltűnt, kicsit loholtunk ide-oda vagy 1-1 km-t, még éjszakai túrázókkal is találkoztunk, készségesen segítettek térképpel, újra vissza 1km. Találkoztunk őzzel, nyuszival, hálistennek balatoni vaddisznó kalandjaink nem ismétlődtek, kicsit kísérteties volt az erdő.
Szép környezet. Mi a GCKOFU felöl érkeztünk. Érdekes volt a mánfai kőlyuk, én nem is tudtam, hogy errefelé van barlang. Miután beértünk a völgybe kicsit nehezen haladtunk tovább a felázott talajon (sok volt a kidőlt fa) és mintha a mecsek összes szúnyogja minket vett volna célba... Ettől függetlenül élmény volt a túra!
A hagyományos ládát 1 évvel ezelőtt már megtaláltam, de a kúthoz most jutottam el. A sárga + jelzésről kanyarodtam le a kék jelzésre. Mindenkinek ajánlom, egyszerűen meseszép arra a környék.
Nekem a völgy maga nagyon tetszett, jártam már egyszer itt valamikor jó régen alulról.
Most fentről jöttem GCVMNY felől, a hagyományos ládát kb. 30 méterről ki is szúrtam. Viszont a virtuálist kiszúrásnak éreztem: igaz, hogy 66 éves a Darázs-kút, de kicsit jobban csurgathatna... Talán prosztata-probléma lehet? :-)
Háááát! Mánfa felől közelítettük meg a ládát. Nem volt túl könnyű, sűrű bozót, rengeteg kidőlt fa, 100 méterenként kevés műhold, szúnyogok, sár és a hosszú út végén csak egy fa. Egy fáért eddig még soha nem mentünk ennyit. Nem értem miért ide került a láda. A vége előtt 2-300 méterrel majdnem feladtuk. A völgy eleje a Kőlyukig szép.
Inez, CsokiBazsa
Gyönyörű, szép völgy. A műholdakkal volt némi gond, ezért több háromfelé ágazó fát is körbejártunk.
A Darázs-forrás vízére nagyon számítottunk, de sajnos nagyon vékonyan csordogált. Hosszú ideig tartott a vízvétel.
Skali-Margó
Tavaszi túra Baranyában.
12 nap, 70 láda, 140 km gyalog. A Nyugat-Mecseket Cserkútról, a Kelet-Mecseket Óbányáról jártuk be. Több új helyszínt ismertünk meg túránk során.
Mi fentről indultunk neki, végig a zöld jelzésen. Ez azért jó, mert így visszafelé mászhattunk fel újra az 520m-es szintre... A végén rövidítettünk is kicsit, a ládához fentről érkeztünk, azóta a zergék előre köszönnek :)
Lehet ha nincs a láda nem sétálok errefelé. De megérte gyönyörű. Szerencsére az idő kegyes volt hozzánk, és vizsonylag simán megtaláltuk. Igaz fenntről a viznyelő felöl közelítettünk
Ettől a ládától, pontosabban magától a völgytől nagyon fáztam. Egyszer már jártam benne. 1998 novemberében a Mecsek éjszakai ttúrán. Azóta fogalom nálam a Zsidó-völgy. Úgyszólván viszonyítási alap. Volt. Már nem az. Akik manapság járnak benne és azzal jönnek, hogy "hát, hú de sáros", meg "sok a bedőlt fa, ezért nehezen járható", az nem járt az igazi Zsidó-völgyben. Akkor nekünk esőben, az éjszaka közepén, a kidőlt fák lombjain kellett, hogy átverekedjük magunkat. Ezekből pedig rengeteg volt. Most van pár keresztbe dőlt fatörzs, meg némi sár, ami tekintve, hogy patakvölgyről van szó, nem lephet meg erdőjáró embert. Ennyi. Ráadásul most nagyzsákokkal voltunk. Először a második pontot kerestem fel. Javallom mindenkinek, aki alulról - Kőlyuk felől - indul neki a ládának, hogy miután az első pontot abszolválta, utána is maradjon végig a turistajelzésen. Miután a Z sáv balra kitér a völgyből egy erős emelkedő formájában, lesz egy irtás. Nem sokkal ez után jobbra kiágazik a szép, új ZO jelzés. Ezen eljuthat a második ponthoz. (Sok ilyet láttunk 4 napos mecseki vándorlásunk alatt.) Egyetlen dolgot lehet megjegyezni a forrásról, azt sikerült is. Ezután jött a Vízmű-nyelő beiktatása, majd vissza a multihoz. Az első pontot is könnyen megtaláltam annak ellenére, hogy a rejtekadó fa melletti kiszáradt fa kidőlt. Nem akarok politizálni, de ennyi erővel az összes olyan népnek állíthatnánk emléket, amelyiket bármely másik módszeresen irtott/irt. (Ha már a zsidóknál járunk, akkor kezdjük a palesztínokkal.) Erről hosszasan is tudnék írni, de inkább nem teszem, mert "ez nem az a hely". Dudu jól érezte magát, köszöni, hogy itt lehetett. Ezt a ládát is Árpi fiamnak ajánlom, aki ma 11 hónapos.
A GCVMNY ládától jöttem át, kinéztem a térképen egy utat, ami a zöld jelzés éles töréséhez érkezik. Ezen az úton indultam, ami az erdő széléig volt, kb 80 m, onnan embernagyságú szederindák, virágok, tarvágás után növekvő apró fák között próbáltam a legideálisabb nyomvonalat megtalálni. Visszafordulni nem akartam, de többször eszembe jutott, hogy valami gond lehet velem agyilag, hogy ilyenekbe belevágok. No de semmi sem tart örökké, leértem a zöld jelzésre, szép széles szekérút.....aztán be az erdőbe, újra előjött a "vaddisznó feeling", és arra gondoltam, rosszabb már nem jöhet!
A láda gyorsan meglett, onnan igyekeztem fönt folytatni az utamat, ehhez találtam egy jól kitaposott csapást. Ennek segítségével a "sárban faugrálós" szakasz majdnem 300 m-rel rövidebb lett. És egyszercsak kiértem. Előttem a kőlyuk, és egy csobogó forrás, aminek a vize jelen helyzetemben életmentő volt. Innen gyorsan a kocsimhoz értem, a Kőlyuki betérőnél parkoltam vele, aztán hazafelé még "beszaladtam" a jelszó másik feléért.
A multi első pontját, a ládát még 14-én, hétfőn, a GCVMNY után találtuk meg.
A Vímű-nyelőnél haladó -ról átvágtunk a Zsidó-völgyben kanyargó -re egy jelzetlen földúton. A track letölthető innen! Az útra leérve összefutottunk egy tanácstalan turistacsapattal. A férfi és a két nő szerint a Mánfa irányába menő jelzés valahol itt befordul a bozótba és eltűnik. Mivel a kütyümre a turistautak.hu-s térkép is fel volt töltve, magabiztosan indultam az elveszett jelzés keresésére. A jelzés valóban bemegy a növendék fák közé, ösvénynek alig van nyoma, de mégis arra van az út! Törtettünk az ágak sűrűjében, aztán egyszer csak ritkásabb lett. Ez már a Zsidó-völgy, ahol az alig-alig látható jelzéseket bogarászva, a köveken-faágakon botladozva feltűnt a GPS képernyőjén ez a láda. Nem volt tervben, kinyomtatott leírásunk sem volt hozzá, de ha már így az utunkba került, gyorsan megkerestük a dobozt, s benne az első jelszórészletet. Alkalmi utitársaink elköszöntek, kondicipőben bukdácsoltak tovább az alig látható ösvényt követve. Logolás közben egyre jobban borult el az ég, semmi jót nem ígért. Mire végeztünk, nagy cseppekben elkezdett esni. Hátizsák le-esőkabát fel-gyerünk tovább! A pillanatok alatt zuhogóra váltó eső közben elvesztettük az ösvényt és rövidesen a műholdjelet is. (Valahol írtam, hogy más tájegységekből eljöhetnének a Mecsekbe tanulni a turistajelzés-festők - hát ez volt a kivétel!) Jelzés-ösvény-műhold sehol, jobb híján botladoztunk az árok mélyén a sárban, iszapos ágakon ugrálva át, káromkodva rendesen... A borult sötétben, az árok alján a szakadó esőben elég kilátástalannak tűnt, hogy ebből valami jó süljön ki. Emlegettük a kondicipős turistákat, hogy vajon hogyan jutottak ki az elátkozott völgyből?
Mire a Kőlyukhoz értünk nagyjából elállt az eső, a visszaúton pedig kisütött a Nap is. A Cserkész forrásnál lemostuk bakancsainkról a sár javát, innen aztán már jobb hangulatban tettük meg a hátralevő utat a kocsiig.
A multi második pontját a tegnapi utolsó GCORFB után, ma elsőként kerestük meg. (Nem szeretem azokat a multikat, ahol nem tudni előre, hol lesznek a pontjai! Egy tematikus ládasornál, ahol van valami koncepció a keresés sorrendjére vonatkozóan, még lehet valami értelme, de itt mi? A két pontnak semmi köze egymáshoz azon kívül, hogy nincsenek túl messze egymástól. Nem tök mindegy, hogy melyiket nézem meg először?)
A Lapistól a 66-osig menő úton közelítettünk kocsival, egy magányosan álló ház hátsó "parkolójában" álltunk meg, amit a térkép is jelöl. Hatalmas csaholással fogadott bennünket 3 kutya, szerencsére a kerítésen belülről - hittük akkor! Cihelődés közben a két kisebb valahol kibújt, az egyik oda is jött mellénk, de addigra egészen megszelidült. Rábíztam az autót amíg távol leszünk, erre leült mellé és okosan nézett rám. :-)
Itt metszi az utat a jelzés, gyalog azon haladtunk tovább. A -on jobbra letértünk, innen nem messze van a N46° 07.916 E18° 12.139 448m pont. Itt ágazik el balra a jelzés, ami a Darázs-kúthoz vezet.
A kutat megnéztük, most éppen csorgott, majd továbbindultunk a - - - útvonalon a Mélyvölgyi kőfülke (GCKOFU) felé.
NZs & KáVé
A GCVMNY ládától jöttem át, toronyiránt. A jelzetlen részen nem is volt semmi probléma, de aztán lenn a völgyben a Z jelen a ládáig... Emberek kirándul itt egyébként valaki? A túristautat olyan sűrűn benőtte a születő erdő, hogy ihaj. Egyébként jó meleg volt, meg sok szúnyog.
Nehezen járható. [wapon beküldött szöveg]
A ládában található geocachinges karkötőt magunkhoz vettük, nagyon tetszik! Az út viszont szinte járhatatlan, de még így is nagyon hangulatos volt.
A második pont felől közelítettünk, véletlenül esett útba. Szerencsére megjegyeztük a megjegyezni valót (bár akkor még nem sejtettük, hogy mit kell megjegyezni).
Valahogy nem igazán sikerült átvenni Lepke üzenetét... :(
Nemes a cél, de a ládát rejtő völgy nem túl izgalmas. A túrán kívül nem sok érdekeset talál az ember. A kút sem túl izgató, soha nem gondoltam, hogy szomjasan menekülni fogok egy kúttól - a szúnyogok miatt.
Mecsektúránk második levadászott ládája ez a kétpontos multi.
A Mánfa közeli Ciframalomtól a piros jelzésen indulva a Zsidó völgyben, a zöld jelzés mentén találtuk meg első pontját.
Ezután kis kerülőt tettünk a GCVMNY-hez, majd a Vízmű-nyelői kitérő után folytatuk utunkat a második pont felé.
A ládát könnyen megleltük, problémát inkább a hozzá való eljutás jelentette.
A Zsidó-völgyben vezető turistaút járhatóságát az úton mindenhol keresztbe-kasul kidőlt fák nehezítették. A lassú és nehézkes haladásért viszont bőségesen kárpótolt minket a látvány! Úton-útfélen víznyelők, zsombolyok tömege a legváltozatosabb formákban és méretekben. Mindenhol hatalmas medve-hagyma mezők a hozzá tartozó enyhe hagymaillattal és végtelen mennyiségű, éppen most nyíló virág: kankalinok, terjőke kígyószissz, téltemető, kék- és fehér ibolya, hóvirág és más csodálatos virágok szegélyezték utunkat.
A Darázs forrás után letértünk a zöld jelzésről és utunkat a kék jelzésen folytatva átmentünk a Nagy-mély-völgybe újabb ládavadászatra.
Észak-mecseki csipegetés Freddyvel. Kétszemélyes autó van nálam, nem tudtam nagyobb csapatot vinni. Szokásos hajnali 4-órás indulás, este 10-órás érkezés, közben szorgos ügyködés. 14 ládát sikerült megtalálni, ezek közül Freddynek 4 volt új. Szép, fagyos időjárás, a vége felé kisütött a Nap, sokhelyütt jeges erdei utak, amelyeken nagyszerűen fogott a szögestalpú tájfutó cipő.
Hatládás körtúra negyedik állomása. Fantasztikusak a víznyelők, tetszett az egész táj. Ami a történelmi részét illeti: ki emlékezik meg a magyar mivoltuk miatt meggyilkoltakról, meghurcoltakról? A Bácskában ezrével öltek meg magyarokat, kizárólag nemzeti hovatartozásuk miatt, Tito fegyveresei. Senkitől sem sajnálok emlékhelyet, egyebet, akit trauma ért, de valami nekem azért hiányzik...
TLB-vel nekiestünk néhány 'fekete pontnak', és köztük volt ez is.Már nem fért bele a napi útvonalba, hogy felkeressük a ládában talált koordinátát, de itthon hamar 'nettaláltam'.
Gyönyörű hely, hiányolom a webes leírásból a második virtuális ládikó kordinátáit, mert a Délről jövők pont mellette mennek el.
Különben szuper rejtés=) GPS nélkül 13.[wapon beküldött szöveg]
A kőlyuki vendéglőnél tettük le az autót és onnan indultunk becserkészni a ládát. Célszerű alulról bejárni a völgyet, ha valaki nem akar plusz utat megtenni. A kőlyuk és a zsidó völgy is gyönyörű. Kösszike a rejtést!
Macusa1 & Macusa2
Utálom az olyan multikat, amikor nem tudom hol lesznek a pontok:-(( Szeretem megtervezni a túrát, hogy ha már ilyen messzire elautózok, akkor a lehető legtöbb helyet be tudjam csavarogni a korlátozott idő alatt. Mára is több ládát beterveztem, de ezzel a multi nehezítette a dolgom. Na persze a leírásból kikövetkezttem, hogy hol lesz a 2. pont, de én szívesebben jártam volna be a völgyet fentről. Nem lustaságról van szó. No, mindegy...
Vágotpusztáról jöttem toronyiránt, jó nagy bozóton keresztül. A műholdak szerencsés együttálásának következtében volt a vétel és könnyen megtaláltam a ládát. A Zsidó völgy nehezen járható, viszont érdekessége a búvópatak: fölülről jőve egy darabig van benne víz, azután eltűnik.
Lélegzetelállítóan szép a táj, fantasztikusan ötletes a rejtés, csodafinom a forrás vize, tündöklő a napfény a tájat borító medvehagymák levelén, ahogy megcsillan. rajtuk. szal lepkeee! háccal... pompasztikus!!!!
(nem! egggyáltalán nem vagyok elfogult! :-)
Mecsek Kupa tájfutó verseny előtt kirándulás régi, kedvelt helyeken.
Tripammer-fától a meleg-Mányi-völgyön át, a Kőlyuk felől.
Az elmúlt 25 év kirándulásai és tájfutóversenyei alatt szinte mindenhol jártam a környéken, de ebben a szép és elhagyatott völgyben még nem.
VP Mila Piroska
A Lapis - Árpádtető útról vágtunk neki a 8,7 km-es túrának, végig 10-20 cm-es hóban. (Legalább sár nem volt. :) ). Műholdjel is volt szépen, így a láda elsőre meglett, de egyébként is adja magát a fa! ;) A ládikó szépen tele, olvasni szerető embereknek ajánlott! ;)
Fatalkessing 3/9. Burok-völgy fíling' kerített hatalmába. Majdnem olyan volt, mint ott, csak ott és akkor zöld minden, mikor jártam. A láda nagyon könnyen meglett, csak sajnáltam, hogy déli irányban elég sokat el kellett mászni a második pontért. Gondolkoztam a netkessen is, de azért mégis elmentem...
A rejtés szerintem nagyon jó, a környezet is csodás.
Hatalmas vihar lehetett a bejárásom előtt, hatalmas nagy - még szinte zöldelő - bükkfák estek be a völgy aljába, s úgy látszik, mintha korhadt fa módjára pattantak volna szét darabokra...kár értük!
A megtalálásokat követően elszaladtam még Vágotpusztára is az ottani ládáért. Onnan igyekeznem kellett vissza a kocsihoz, a Tripamerfához. Félúton már esteledett. Az utolsó pár km.-es szakaszt már holdfényben tettem meg. Kissé izgalmas volt úgy sétálni a turistaúton, hogy már a turistajelzéseket sem lehetett látni. Erdészeti utak tették nehézkessé az irányválasztást, nem láttam már melyik a turistaút, melyik az erdészeti út... GPS nélkül igencsak eltévedhettem volna...:)
Ez sajnos nem jött össze! Alig több, mint 500 m-re voltam, amikor végleg eltűntek a GPS-jelek. A völgy mindkét oldalán felmásztam a gerincre, de hiába, ott sem látott elég műholdat, így aztán nem láttam értelmét a meredek völgy mélyén próbálkozni. Lombhullás után újra megpróbálom...
Ez aztán jól el lett rejtve! A rejtekként szolgáló fát igencsak áttúrtuk, mire előbukkant a láda. Igazság szerint már kerestük a ládát, de a gps-ben sikerült annak helyét véletlenül kb. 300 méterrel odébb tolni, így egészen máshol kerestük... Utólag, a képeket nézve, már tudtuk hová kell visszamenünk, így már könnyű volt.
Valóban, egyik megközelítés sem egyszerű: Kőlyuktól sárdagasztós-faugrálós; Lapistól csak az utolsó 100 méter bükkbozótos, nehezebben járható, de hosszabb az út. Mindkettőt megtapasztalva, talán ez utóbbi a könnyebb...
Nem volt egyszerű túra, de a végén azért örömmel húzhattuk be az újabb strigulát. Majd 10km-es sárdagasztás kellett a sikerhez, amit a mi eltántoríthatatlan Janikánknak is nagyban köszönhetünk. Megjegyezném, hogy én nehézségre és terepre talán nem 2-est ill. 3-ast adtam volna meg. Saját tapasztalat után ezek a számok egy picit "lájtosnak" tűnnek. A környék szép és persze nyugis, meg legalább az alvással nem volt baj az este :)
Mikor nemrégiben új ládákat kértem a pécsi rejtőktől az aktuálisan épp elfogyasztott mecsekiek után, ilyesmire gondoltam, mint ez is, meg a múltkori Csepegő-árok.
Elég kemény volt: közel nyolc kilométer, közel három óra, itt-ott ragacsos sár, kis letérés a járt útról (nem kellett volna).
A jelölt pont félúton van, de inkább a mánfai végéhez közelebb, viszont a feltételezhető, ám előre nem egyértelműen kiderülő végpontot tekintve mégis a lapisi oldalról való megközelítés tűnik rövidebbnek. (Persze ha megvan már a Mánfa-Kőlyuk, Melegmány, miegymás, hogy csak erre megyünk.)
Jó kis túra volt, halálpontos koordinátákkal, így Janit sem hátráltatta most a műszer, ő találta meg, így már nem annyira haragszik lepkére, mint múltkor. ;-) Igazi vad, de végtelenül nyugalmas vidék, és a sár száradásával könnyebb is lesz. (Rövidebb nem.)
Az igazság az, hogy próbálkoztam előzőleg netkessinggel, mert a provokatívan elsumákolt adat a netről rövid úton kideríthető, de megkönnyebbüléssel nyugtáztam, hogy mégsem ennyire egyszerű. Az ember próbálkozik, ha másnak is sikerült, de csak jobb érzés, ha kitalálhatatlan a jelszó; számomra ez a múltkorjában erről kirobbant vita feloldása.
Hajrá lepke, még!
Támadnak a kullancsok! Idén az első már megharapott.
A Kőlyuk étteremig mentem busszal, és onnan gyalogoltam a nagy sárban. A GCcave régi második pontjától vált érdekessé a terep. Igaz, már előtte is át kellett kelnem a megáradt patakon, de sikerült beleesés nélkül. Viszont a Zsidó-völgyben jó nagy sár volt. Az első ponthoz 25 perc alatt értem, a második pont eléréséhez meg 20 percre volt szükségem. Az a szakasz még nehezebb most, mert csúszik mint állat! Haladni kb 0-val lehet, rosszabb, mint a jég.
A doboz tetejét sikerült egy kicsit megrepesztenem, légyszi a következő vadász ha tud vigyen egy pótládát, bár szerintem nem vészes a helyzet... Majd meghálálom... Bocsi, Lepke!
Amúgy a hely nagyon szuper!
Ja, és a láda magassága 50m-rel kevesebb.