2008. május 23-án megtaláltam egy izgalmas vitorlázás során első ládámat, így én is csatlakoztam a kesserek csapatához. Egyébként én a fiam "rale" hűséges támogatója és tanácsadója vagyok. A társaság pártoló tagja lettem, mert egyetértek a társaság tevékenységével és ha tudok próbálok másokat is meggyőzni erről.
Én a 80-as évek elején olvastam Bogáti Péter: A Hóvirág másodkormányosa jelenti című ifjúsági könyvét, melynek tartalma tisztára megegyezik a geokesseléssel. Sajnos a könyvet azóta égen-földön nem találom, pedig állítom egy mai kesser olvasná elcsodálkozna.
Geoláda(GCKRKD) története Illés István szemszögéből
Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy szegény legény, akinek nem volt geoládája…
Na a viccet félre téve 2006 őszén jelentkezett az akkor 13 éves fiam, hogy valamiféle ládaelrejtési dologról hallott az osztálytársától
Csonti-tól. Hát felkerekedtünk és az egész család megkeresett csak úgy egy ládát, asszem az örvényesi vizimalmi láda volt az! Na közben jöttek aztán nagy szünetek és nagy fellángolások, de summa-summárum 2008 tavaszára fiamnak már 17 megtalált ládája volt GPS nélkül.
Én, mint apa nem nézhettem a teljesítményt tétlenül, házasságom biztonságát kockáztatva vásároltam 120 euróért egy nagyon egyszerű Garmin etrex H kézi GPS-t, amivel gyerekjáték a geoládák megtalálása. E készülék segítségével fiam rekordgyorsasággal megtalált Veszprémben 3 geoládát, s így elérte a ládarejtéshez szükséges 20 ládamegtalálást.
Innen kezdve én egy úgy éreztem, hogy ez nekem is egy kihívás, mert egész eddig a háta mögött álltam, tehát nem tehetem meg azt, hogy most magára hagyom és eresztem rejtsen el valami rém gagyi ládát, amit még kutyák se hugyoznak le!
Elkezdtem böngészni a neten, kessersztori…stb, láttam egy két érdekes dolgot. Elhatároztam, hogy a rejtés technikáját, persze az ő közreműködésével, magamra vállalom. Megalkottuk, oly módon, hogy a rejtek lehetőleg egyedi legyen, amilyenre eleddig nincs példa Magyarországon.
Elrejtettük. Na, innentől kezdve jöttek a problémák. Iszonyú balesetveszélyes helyen volt a láda. Persze a panoráma gyönyörű volt, a rejtés remek, mégis ott volt az a kis „félsz”, mi lesz ha itt emiatt valaki meghal?
Fiam egy huszáros mozdulattal megoldotta a Nagy Sándor-i problémát és elvitte a ládát egy teljesen más helyre. Csakhogy ahova vitte, már nem vonzotta a jó népet oda, mert megszűnt a régi rejtek csábító vonzereje. Itt úgy éreztem, hogy ismét lépnem kell!
2008. május 12-én reggel bebarangoltam az egész Kerekedi öblöt. Fél 10 magasságában eljutottam a Nádas-kúthoz és ekkor megéreztem, hogy a megoldás kulcsára bukkantam rá. Jó nagyokat kortyoltam a tiszta forrásvízből és el kezdtem baktatni a 71.sz. főút felé. Ahogy a sínek mellé értem és azokkal párhuzamosan haladva fölfelé elém tárult a Kerekedi öböl látványa, mindjárt tudtam, hogy ez lesz az élmény, amit mindenképpen meg kell majd másokkal is osztani. Később rábukkantam a perm-időkori vöröskő ismertető-táblájára és ez csak megerősített abban, hogy jó úton járok. Innen mesebeli kilátás nyílik Kerekedi öbölre és előtte a szürkemarhacsordára. Ez fűszerezve némi vasút-nosztalgiával, kis patakkal, ami a vasút alatt átcsörgedez egy kis alagúton… Gyerekek, hát kell ennél több?
Immáron ez lesz a láda harmadik rejteke és én bízom abban, hogy itt is marad, mert ez a rejtek biztonságos, szép a panoráma, régi időbe nyúlik vissza a láda mondanivalója és még sorolhatnám.
Én nagyon remélem, hogy a láda tulajdonosa is osztja az én meglátásaimat és ezek után az összes kesser részese lehet annak az élménynek, amit én ill. mi a mai napon átéltünk.
Illés István
Balatonfüred, 2008. május 12.
A GCFURI története
A GCKRKD rejtésének sikere után felmerült, hogy el kellene rejteni valami komolyabbat, mondjuk egy multit. Ehhez viszont nem volt meg a bátorság és a tapasztalat sem. Fiam ugyan gyakran ösztökélt, hogy rejtsek már el egyet, de a "mersz" még nem volt ott.
Már régen zavart, hogy a mi városunknak nincs egy igazi multi-ládája. Fürkésztem a térképeket és mindenhol azt láttam, hogy bizony a kisebb-nagyobb városoknak szinte mindenütt van geoládájuk! Láttam, hogy nálunk is van egy multi, rocka ládája, de az mégse a várost mutatja be.
2008 nyarától kezdve egyre erősödött bennem a gondolat, hogy ezt a multit bizony el kellene rejteni! Éjszaka is olyan álmaim voltak, hogy valaki megelőzött és elrejtette előttem! Az álmaim nem voltak véletlenek, hiszen nagy tapasztalatú kesserek jártak előttem, akik már rég elrejthették volna előttem álmaim ládáját! Nem így történt.
Még a tavasz kezdetekor találtuk meg a GCKIRV multit BiharyG rendezésében. Ez a multi engem annyira megragadott, hogy elhatároztam: át fogom menteni a rejtés eme módját Balatonfüredre. Közben telt az idő.
Fiam közben sürgetett, na mikor lesz már ládád?
Az Anna-bálra szerettem volna, ha megjelenik a rég áhított multi. Tudni illik azonban, hogy egy elég szigorú moderálás zajlik egy láda telepítése előtt. Első próbálkozásra elutasították a multit jobbára jogos indokokkal. Aztán kijavítottuk a hibákat és még így is maradt hiba, de a moderátorok ekkor már rejthetőnek ítélték a multiládánkat.
A számítógépes munkát Rale végezte, én csak a rejtésben, mint alapötlet és BiharyG logikájának átmentésében vettem részt. A láda felhasználója akár Rale is lehetne, ez csak azért nincs így, mert én találtam ki, tehát apukának is lett egy ládája.
Azóta én szerkesztgetem a ládám lapját, mivel ez most már az én dolgom! Apropó, a szöveget én fogalmaztam, kivéve Balatonfüred rövid történetének végét. Ehhez Wikipédia kell, ennyi információ egyszerűen nem fér el a lapon!
A multiba beledobtam apait-anyait, azaz minden tudásomat! Azon dolgoztam, hogy a multi tükrözze Balatonfüred iránt érzett szeretetemet és őszinte tiszteletemet! Hogy ez sikerült-e, ez a megtalálók logjaiból lesz majd kideríthető.
Más: Egy általános félelem uralkodik el, ha meghallják, hogy egy láda keresésekor számolni kell! Miért? A mi általunk alkalmazott módszer mégcsak nem is matematika! Egyszerű számtan (úgy 3-4. osztály).
Nos 2009. július. 30-ától kereshető a Balatonfüredi séta, a GCFURI. Találjátok meg!
Illés Pityu
Balatonfüred, 2009. 07. 31. 01:48
