Egy korhadó tölgyla-kereszt jelzi a régi tragédia helyét és őrzi Enyedi István ker. vez. erdész emlékét. A kortárs Berkesi I. és Pózna J. egybehangzó elbeszélése szerint Enyedi István nőtlen erdész a ma is lakott barátkúti házat kapta szolgálati lakásul a várostól. Közvetlen közelében - a mai mellképületek helyén - élt vele egyidőben egy Kierer nevű nős vadőr. A két szomszédos erdei ember rossz viszonyban volt egymással. Kierer goromba, kegyetlen férfi hírében állott, aki gyakran meg is verte a feleségét. Az örökös rettegésben és szomorúságban élő asszony többször keresett oltalmat férje durvasága elől a szomszédos Enyedinél. A féltékeny Kierer ezért 1928. nagyhetén agyonütötte a fenti helyen Enyedit, aki szomszédos pilismaróti erdészkollégájától (Stubnyától) vadásztöltényt átvenni érkezett ide, mivel szalonkázás ideje volt. A gyanú elhárítása végett a községhatár-úti pocsolyájába dobta ezután, a vadőr az erdészt, mintha vízbefulladás okozta volna halálát. A tragikus sorsú Enyedi István az Esztergom belvárosi temetőben nyugszik. (Ma azonban - rátemetés folytán - már Szamecz Anna neve olvasható a sírján lévő emlékművön). Forrás
