A 20. század eleji pécsi szájhagyomány úgy tartotta, hogy hadifogságban elhunyt francia katonák nyugszanak a mecsekaljai városban. Levéltári kutatások igazolták is, hogy 1809-10-ben a győri csatában sebesülten hátramaradt katonákat ápoltak a (mai) pécsi köztemető közelében működő egykori katonai kórházban és temettek el Pécsett. A kor változó gazdasági-politikai viszonyai között a Monarchia egyre több szállal kötődött Németországhoz. Ezzel egyenes arányban nőtt az osztrák-német közeledést rossz szemmel néző magyarok tábora. A pesti sajtóban nem voltak ritkák az olyan hangok, miszerint a Monarchiára nézve Németország még Oroszországnál is veszélyesebb, s ellensúlyozásképp francia kapcsolatépítést szorgalmaztak. Ebbe a szellemi áramlatba illeszkedett Zsolnay Miklós és a Mecsek Egyesület terve, miszerint emlékművet emelnek az itt elhunyt francia katonáknak.
A 16 méter magas, tetején a francia császári sassal díszített csonka kőgúla a Tettye egyik kiugró sziklájára került, s mivel a város több pontjáról is látható, városképi jelentőségűvé vált. Az 1908-ban felavatott építmény Pilch Andor alkotása, a sast Apáti Abt Sándor készítette. Anyaga a Zsolnay gyárban készített pirogránit. Felső pereme kifelé hajlik, déli oldalán babérkoszorúba foglalt nagy N betű, Napóleon nevének kezdőbetűje látható, alatta zöld mázas, francia nyelvű emléktábla az alábbi szöveggel:
A LA MÉMOIRE DES SOLDATS DE LA GLORIEUSE GRANDE ARMÉE A L'OCCASION DE LEUR REPOS CENTENAIRE. PAR SENTIMENT CHEVALERESQUE LEURS AMIS HONGROIS MCMVIII
A kőtalapzaton szerény márványtáblán olvasható a magyar nyelvű fordítás:
A DICSŐSÉGES NAGY HADSEREG KATONÁINAK
EMLÉKÉRE HALÁLUK SZÁZÉVES ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL MAGYAR BARÁTAIK LOVAGIAS ROKONÉRZÉSBŐL 1908
2007 nyarán a Francia Köztársaság Szenátusa a város önkormányzatának közreműködésével renováltatta az emlékművet, a költségekhez mintegy 16 ezer euróval járult hozzá. A felújítást követően Dr. Nagy Gábor orvos ezredes a következőképpen foglalta össze az emlékművel kapcsolatos főbb tudnivalókat, a Dér Imre építészmérnök által adományozott táblán:
1809. június 14-én a győri csatában a franciák legyőzték a nemesi felkelő seregeket. A veszteségek mindkét oldalon jelentősek voltak. Július 5-én a visszavonuló francia hadsereg különböző dunántúli városokban több ezer szállíthatatlan beteg katonát hagyott hátra. A sebesültek jelentős része Pécsre került. Az elkövetkező
hónapokban 126 francia katona halt meg, a halál oka a sebesülések és a kiütéses tífusz volt. A Pécsett meghalt és eltemetett katonák adatait a bécsi Hadügyi Levéltárban Cserkúti Adolf találta meg. Száz évvel később Zsolnay Miklós vetette fel, hogy méltó
emléket kell állítani a városunkban eltemetett katonáknak. Az emlékművet Pilch Andor tervezte, a csúcson lévő sas Apáti Apt Sándor műve. A piramis pirogránitból készült a Zsolnay gyárban, az alapzatba helyezték el az elhunyt francia katonák nevét és az emlékmű dokumentumait. A leleplezésre több időpont-módosítás után, 1908. május 31-én, vasárnap került sor. Az emlékmű avatásán a budapesti francia főkonzul olvasta
fel a bécsi francia nagykövet udvarias és diplomatikus levelét.
"Azok a katonák, akiknek e nagy tisztességet megadják, nem a történelem révén híressé vált csataterek valamelyikén haltak meg, hanem a küzdelem után fáradságtól elcsigázva, régen kapott sebekben pusztultak el, s áldozatkészségük nem volt csekélyebb. Az Önök lovagias készsége emléküknek páratlan, de mindenesetre jogos tiszteletet nyújt. Évek multával a kapott és adott sebeket el lehet felejteni. A történelem szemüvegén keresztül megláthatjuk az okokat, amelyek a küzdőket egymással szembe állította. Az eseményeket azonban mindig a múlt szempontjából kell tekinteni. Franciaország nevében, amely ma kiváló megtiszteltetésben részesül Pécsett, fogadják köszönetemet a szobor kezdeményezői, az ünnepély résztvevői a szép és megható ünneplésért. Ez a barátság azt a gondolatot veti fel bennem, hogy mindez valóban úgy történt, amint az az Önök meghívójának jelszava: lovagias érzésből."
