Eger 91 éves török megszállásának egyik emléke a Kethüda minaret (mináré). Az épület homokkő kváderekből épült, amelyeket nagy műgonddal faragtak ki. A torony röviddel az 1596-os megszállást követően épült, tizennégy szögletű.
Miután Egert 1687-ben visszafoglalták a szövetséges császári erők, a minaret tornyát 400 ökörrel próbálták ledönteni, de elég stabilnak bizonyult ahhoz, hogy kibírja a felszabadulás hirtelen örömének ilyen megnyilvánulását.
Ez az épület a korabeli leírások alapján vörös homokkőből épült díszes építmény lehetett, és a minarettel szervesen egybe volt építve. Kupola fedte.
A minaret megmentése a 19. század végén lett közérdek, és felújítására jelentős mértékű közadományok gyűltek össze. Ekkor készült el a mai kőkupolája, amely szervesen illeszkedik a torony arculatába. A minaret csúcsáról nem távolították el a félholdat, de afölé keresztet helyeztek, amely a félholdból nő ki. Az épületet az 1960-as években újra tatarozták, a '70-es években pedig belső felújításon, stabilizáláson esett át.
A minaret 40 méter magasságú, a csúcsáig 97 igen apró felületű, de magas lépcsőfok vezet fel, így a meghódításánál csak a "visszavonulás", a lemászás a nehezebb. A toronyból nem mindennapi kilátás nyílik a városra, amelyben a török időkben 9 hasonló építmény magasodott a mennyek felé. Az idegenvezetők nem felejtik el megemlíteni, hogy ez a torony a világ legészakibb török építészeti emléke, egyben Eger arculatának egyik meghatározó eleme.
A torony a hozzá tartozó dzsámival együtt keresztény templom lett Szent József tiszteletére. A 18. században a templomban kórház létesült.
A minaret kupoláját több villámcsapás is érte, és ezek hatására a felső része, a kupolának nevezett szakasz elpusztult, és az épület állaga folyamatosan romlott. 1829-ben Pyrker János László érsek bádogtetővel vonta be a tornyot, és ennek köszönhető, hogy ma áll.
A dzsámit 1841-ben lebontották, és ott új templom építését kezdték meg, ami mára eléggé leromlott állapotban áll a torony mögött.
