Rácörs egykori, elhagyott temetőjét elfoglalta rendezetlen, elhanyagolt erdő. AZ elvadult növényzetű talaj egyenetlenségei alatt több sírhely valószínű, de a felszínen ma egyetlen kidőlt sírkövet találhatni.
Jó állapotban maradt meg egy emlékmű-obeliszk, amelynek felirata mindent elmond:
"Kötelességők hű teljesítésében, az ország lakosainak közbiztonságát, úgy szinte személyét és vagyonát védve 1862-dik évi szeptember hava 14-én bátor önvédelem után elesett
VÖRÖS GÁSPÁR
LÁZÁR FERENCZ
TÓTH ISTVÁN
és
TESZÁRS JÁNOS
derék csendőröknek örök emlékűl felállítva a 8-dik cs. királyi csendőrezred tisztjei és bajtársai által"
A felirat az obeliszk hátlapján német nyelven is szerepel.
Lehtséges, hogy nemcsak emlékeztetőről van, és talán a hősi halottak is itt nyugszanak, akik a Patkó Pista bandájával a közeli Örsi-csárdánál vívott ütközetben estek el.
Rácörs a 20. század első felében Szentgáloskér lakott külterülete (pusztája) volt. Nevét a középkori Örs faluról kapta, amely az iszlám pusztítás nyomán tűnt el.
Örs annak idején templomos község volt, szomszédai Lápa, Igal, Ráksi, Belcs, Patalom és Somodor voltak (ezek közül több már csak mint dűlőnév emlékeztet a régmúltra). Eredete neve alapján minden bizonnyal Honfoglalás-kori, de a középkorból több oklevél is rögzíti a község nevét.
A pápai tizedjegyzék szerint a somogyi főesperesség alá tartozó egyházának papja, Péter 1333 és 1334-ben 40-40, 1335-ben 30 kis dénár tizedet fizetett.
A II. világháború idején még viszonylag népes falurész volt Rácörs néven, de a 60-as évek végére a házak már teljesen eltűntek, helyén TSz üzem épült. A településre ma már csak egy kőfeszület emlékeztet (46° 29,28' 17° 50,545')
