Budapest, III. ker. Lajos utca 163.
Fővárosunk legrégibb, műemlék zsinagógájának elődje Nöpauer Máté tervei alapján épült 1767-69 között, a Zichy család óbudai mezőgazdasági birtokán élő zsidó részére, akik az akkoriban
Zsidó utcának nevezett Lajos utca környékén alakították ki közösségi életüket. Ennek az épületnek a falai azonban, a rossz alapozás és a kedvezőtlenek talajviszonyok miatt, megrepedeztek. 1817-ben a Budai Építő Bizottság szakértőket küldött ki, hogy eldönthessék, kell-e új templomot építeni, a régi rossz állapotban lévő zsinagóga helyére. Végül is úgy döntöttek, hogy a falak nagy részének meghagyásával újjáépítik. (1947-ben megállapították, hogy az alapfalak római épületmaradványokon állnak.)
A tervek elkészítésével Landherr Andrást bízták meg. A munkálatok másfél évig tartottak, az épület új déli homlokzatot, oszlopos előcsarnokot és tetőszerkezetet kapott. Az ácsmunkát Goldringer X Ferenc, a stukkókat Maurer János készítette. A klasszicista stílusú homlokzat dísze a hat korinthoszi oszloppal alátámasztott, timpanonos záródású nyitott portikusz. A timpanon alatt héber nyelvű idézet:
"Ha bárki imával, könyörgéssel jön Izráel népedből... és kitárja kezét e templomban."(I. Királyok VIII. 38.)
1821. július 20-án szentelték fel ünnepélyes körülmények között az épületet, amely az európai klasszicista zsinagógaművészet egyik remeke. Jellemző formajegyei: nemes arányok, letisztult formák, monumentalitás, harmónia. Fő méretei: 20,99 x 34,07 méteres alapterület, 13,20 méteres párkánymagasság. Építészetileg csonka bazilikának számít, mivel a belső tér beosztása aszimmetrikus. A hátsó karzaton kívül csak az északi oldalon van karzat. A templomtér impozáns méretei, hatalmas boltozata, karzatainak architektúrája, a bima (a Tóra-olvasó emelvény) művészi formája ellensúlyozta az aszimmetrikus bejárat kedvezőtlen hatását. Belseje is egyedülálló volt, a középen elhelyezett Tóra-olvasó asztalt négy, barokk jegyeket viselő, míves oszlop vette körül; ilyen típusú zsinagógák csak a hajdani Felvidéken és a Duna-menti Apostagon láthatók.
Az épületet 1900-ban szecessziós stílusban felújították. Az 1960-as évek végéig zsinagógaként működött, amikor is a Hitközség akkori vezetői eladták. Előbb itt kapott helyet 1972-ben a mai
Textilmúzeum elődje, a
Textil Műszaki Múzeum, majd – miután az 1980-as évek elején lebontották a kerítését, a zsidó intézményeket és a környező földszintes házakat. – a Magyar Televízió alakította ki benne V. stúdióját. Maga az épület megőrizte eredeti külsejét, de belső terét az új funkciónak megfelelően megváltoztatták.
2009-ben a Magyar Televízió felhagyott a műsorgyártással az épületben. 2010 tavaszán az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség bérleti szerződést kötött a Magyar Televízióval és birtokba vette a zsinagógát. Részleges felújítást követően 2010. szeptember 8-tól újra megnyílt kapuja, hogy 50 év után ismét visszanyerje eredeti közösségi-hitéleti funkcióját.