Nehéz megállnom, hogy ne válaszoljak a ,,politikai'' felvetésekre, de megteszem... (Ez nem jelenti az igazatok elismerését, csak azt, hogy nem szeretnék veszekedést.)
A Latinovits Zoltánra viszont válaszolok, mert abból nem lesz ,,politika'': tudom ki volt, valami színész. Na és? Soha nem fogom megérteni, hogy miért több egy színész, mint egy másik ember. Hogy szobrokat kell nekik állítani, meg geoládát tenni a sírjukhoz, meg ,,műveltség''-nek nevezni az ismeretüket. Ugyanez a filmekre is vonatkozik. Semmit nem csinálnak, csak a mások által leírt szerepeket eljátsszák. Biztos ügyesen, meg biztos lehet élvezni az előadást, ha valaki beül a színházba és megnézi, de ezért szobor jár nekik, meg világhír? Nem irigykedem, nem azért mondom, mert én nem leszek híres, de bezzeg ők igen, hanem csak mert nem értem. Meg olyan nagy divat a színészekre hivatkozni mindenhol... mindenféle pártok (beleértve olyanokat, amiket szeretek, meg olyanokat, amiket utálok) is felléptetik meg szerepeltetik a maguk oldalán álló színészeket meg filmrendezőket, és mutogatják, hogy nézzétek már, emberek, hiszen ez a csodálatos SZÍNÉSZ is velünk van, tehát nekünk van igazunk. Ezt így persze nem mondják ki, de részben valami ilyesmire megy ki a játék. Állandóan megy az is, hogy ,,100 neves értelmiségi'' meg ,,300 neves értelmiségi'' aláírta ezt meg ezt a tiltakozást (mindegyik oldalon!!!), és akkor tele van színészekkel a lista. Na és? Ugyanannyit számít a véleménye, mint bárki másé. De sajnos vannak olyan emberek, nem is kevesen, akik csak az ilyen ,,példaképek'' alapján alakítják ki a világnézetüket, kevés, vagy szinte semennyi gondolkodással. Azt kicsit jobban meg tudom érteni, ha mondjuk a Vágó Istvánt szerepeltetik (csakazértsem írom le, hogy egyetértek-e vele vagy nem, mert az már politika :) ), vagy híres, ilyen meg olyan oldalon álló professzorokat, mert ők már legalább megmutatták, hogy legalább valamihez értenek, amihez ész is kell. |
