Előzmények

Strombushozzászólásai | válasz erre | 2019.02.22 01:57:41 (7058)
Nagyon jól biciklizel és nagyon jól is írsz! Köszi, hogy megosztod velünk a kalandokat.
A kert a szobrokkal valóban nagyon érdekes lehet, tényleg kár hogy kimaradt. De hát nem lehet minden útbaeső csodát megnézni!
[előzmény: (7057) griffs, 2019.02.17 21:57:25]

griffshozzászólásai | válasz erre | 2019.02.17 21:57:25 (7057)
Ki volt az ? :)

Újabb 3 nap elkészült a beszámolóból. Sajnos most hosszabb lére sikerült ereszteni, de már csak 1 nap Róma.

7.nap jan15. Firenze-Arezzo
A firenzei szállásunk volt az egyetlen, ahol a visszaúton is betérünk, így ott tudtam hagyni a téli csukámat és kabátom. Úgy 2 kg. mínusz a hátizsákból, jól jön, már csak azért is, mert addigra az egyik csigolyám kissé viseltes volt. Persze itthon kiderült, hogy mosás után, az ergonomikus merevítő fordítva került vissza a zsákba :( Nemhiába, tartalék alkatrészeket nem hoztunk a bringákhoz, viszont bal fékből volt készletünk, bőven :)
Kellemes "teknő bringázással" indult a nap. Firenze kertvárosára jellemzőek a keskeny utcákat 2 oldalról ölelő, magas kőkerítések. Élveztük, ahogyan az egyik zsákutca végét lezáró gázlót is. Nem az a tipikus, városi környezet.
Az első faluban belefutottunk egy kézműves jellegű bolt-kávézó egységbe. Volt ott számtalan sajt, prosciutto stb., minden, mi szem szájnak ingere. Nem voltunk éhesek, de Olaszországban akkor kell készletet tölteni. mikor nagy ritkán lehetőség van rá. Cimborám addig mazsolázott a sok finomság közül, míg kávés csészéje ki nem ürült, a nagy forgalomban. Sosem fog kiderülni, ki volt a tettes, de a pörgős tulaj készségesen és díjmentesen újra töltötte. Nagyon bejött a sarokbolt, ahol befordulva, ismét szembetaláltuk magunkat az Appeninek kisebb-nagyobb domborulataival. Kezdtük kapisgálni, hogy a Rómáig vezető utunkra nem a síkvidék lesz a jellemző, nemhiába nevezik, Appenini-félszigetnek. Szeretjük a hegyeket, apró szépséghiba, hogy nem éppen gyorsító tényező. Finisközelben aztán bekaptunk egy sáros-agyagos szakaszt is és a beállt kerekű bringák vonszolása közben már éreztük, hogy az eddigi legrövidebb etapunk is éjszakai befutóba torkollik. Persze a sötétben jött még csúcsforgalmú főút, majd a szálláskeresésnél, tanyák közti, szintén nem éppen sármentes földutak. Varacskos disznókként futottunk be, a meglehetősen elit magánszállásra. Elgyötörve viszont most nem voltunk, amit mi sem jelez jobban, mint a welcome tea !? 85 km, 1.100 szint

8,nap jan16. Arezzo-Orvieto
Reggelre a háziak leléceltek, magunk maradtunk, a minimál (édes) reggelivel. Így legalább nem volt lelkiismeret furdalásunk, a bejárat előtti verandán magunk mögött hagyott sárkupacok miatt. Nem sok olyan cuccunk volt, amiről ne hullott volna némi cucc.
100+-os nap várt ránk ismét, az utolsó harmadban sok-sok szinttel. Arezzo peremvidékét sikerült viszonylag forgalommentes utakon megúszni. Aztán jött a meglepi, Schwable módra. 7-8 centi hosszú, rojtos szakadás a hátsómon (tavaly ilyenkor még csak pattanás volt :)) . A kisgriff bringájáról lenyúlt Smart Sam 2 évet és kb. 2.500 km.-et futott, de elfáradt (a párja nyár végén járt hasonlóképpen). Visszafelé nem megyünk, a legközelebbi állomás az útvonalon úgy 50 km. Most kivételesen örültem a sík terepnek, csapatás közben nem lett volna jó egy durr defekt. Az állomásra 14:30 körül futottunk be. A legközelebbi vonat 16:59. Mint megtudtuk, van egy bringaüzlet a kisvárosban. Talán van külső gumijuk is, bár sosem fogjuk megtudni, mivel 17 órakor nyitott :(
Megismerkedhettünk végre a MÁV olasz verziójával is... Jegy automatánál kaptunk 4 db., névjegykártya méretű jegyet. Van külön jegy pecsételő automata is (az érvényesítéstől 24 órát érvényes a jegy), kb. A6 méretű nyílással. Mind mélységben, mind szélességben el kell találni azt az egyetlen pozíciót, ahol hajlandó pecsételni az automata. Jó játék. Kétszer segített be egy helyi erő, így tartott a mutatvány cirka 20 percig. Most legalább volt időnk kitapasztalni, mire számítsunk, a visszaút többszöri vonatozása alkalmával. Mint később kiderült kimeríthetetlen az olasz vasutak kelléktára, meglepetések terén.
A vonaton kipróbáltam a google térképet és működött! Tudott nyitva tartó bringaszervízt Orvietoban és valóban nyitva is volt, 18 óra után is. Hab volt a tortán, hogy munkadíjjal együtt 33 EU-ért kapott, új, hajtogatós, Rocket Ron-t, a hűséges Scott. Ez 6 és fél gombóc fagyi ára (legalábbis Firenzében), szóval rendkívül jutányos ár. A gumi bevált, elvégre nem én borultam bele az árokba, a hátralévő 7-8 km.-en (ugye Maci ?)...
Így nem lett meg a száz, de igazán élmény dús nap volt. 90 km., szint nélkül

9.nap jan17 Orvieto-Civita Castellana
Mivel Orvieto belvárosa is hegyen volt, ezért ezen a napon nem számítottunk sík terepre, szerencsére úgy is lett. Egyszer lementünk tengerszint környékére is. Onnan nézegettünk a szemközti gerincen egy érdekes, szabályos, szikla formációt. Persze hamarosan már mellette tekertünk. Valamikor talán hatalmas monostor lehetett, most egy lepukkant hegyi városka, leglepukkantabb, többszintes lakóépülete volt. Mellette lefotóztam egy Sacro Bosco, információs táblát, de nem tértünk le pár száz métert, megnézni. Mint este kiderült, nagy hiba volt:
http://www.budavartours.hu/magazin/2018/januar/bomarzo-szent-ligete.html
Ládaérdemes hely, mindenesetre előkelő helyre került a bakancslistámon.
Megkávéztunk a városkában, sőt hamburgert is ettünk, ami teljesen érthetetlen cselekedet volt, a bőséges reggeli után :)
A finisben elkaptuk egy zivatar szélét, de sikerült kimenekülnünk belőle és már szürkületben megérkeztünk a szállásra. Persze itt is szembesültünk a ténnyel, hogy a booking.com-ról szedett koordináták sokszor csak az épület pár száz méteres körzetébe visznek el. Ilyenkor indul a geocaching, igen nagy méretű "doboz" keresésével :)
78 km., 800 szint

[előzmény: (7056) bati.hu, 2019.02.17 18:56:55]

bati.huhozzászólásai | válasz erre | 2019.02.17 18:56:55 (7056)
Én még emlékszem a csávóra aki dobozból ette kockázott szalonnát meg sajtot a túrán :--D
[előzmény: (7055) griffs, 2019.02.15 19:17:18]

griffshozzászólásai | válasz erre | 2019.02.15 19:17:18 (7055)
A napi adag általában reggeli+délután 2 zabszelet. Ez így volt tavaly is. Hol van már az az ifjú aki sült kolbászt eszik a bringatúrán a zsákjából :) Siklóernyős körökben kering egy olyan ősrégi legenda is, miszerint egy pilóta fagyasztott, velős pacalt kapott elő az Alpokban..
Az ok prózai. Reggeli fél nyolckor, de pl. Firenzében csak 8-tól lehetett kajálni. 9-kor indulás, vagyis bő 8 óra sötétedésig és a partnerem nem szeret este bringázni, pláne főúton (mondjuk nem is ez a hosszú élet titka). A dél körüli kávéról nem mondok le, ami a többi apróbb megállással, fotózással elvisz közel 2 órát. Marad 6 óra, ami széles terepgumikkal, trekking útvonalon (sokszor murva, makadám, föld, sár) nem sok mindenre elég. Szóval étteremben kajálás egyszerűen sosem fért bele délután az időnkbe. Boltban vásárlásra is sajnáltuk az időt, de ha édes reggelit kaptunk, akkor rá voltunk kényszerülve. A szállásokra általában 19-21 óra között estünk be, azután már 10 alkalomból egyszer volt energiánk kajáldát keresgélni. Viszont a 10. napon volt a római befutó. Utána már, a tenger és városnézéseken, illetve a visszaúton, keveset bringáztunk. 5 nap, azalatt már volt időnk visszaszedni az elvesztett kilók java részét :)
[előzmény: (7054) Strombus, 2019.02.14 23:52:46]

Strombushozzászólásai | válasz erre | 2019.02.14 23:52:46 (7054)
Griffs, én sok mindent elhiszek, de azt, hogy te napokon át csak reggelivel a gyomrodban tekersz, hát azt nem! A mazochizmusnak is vannak fokozatai, mint látszik. Ez már talán a csúcs a részedről.
[előzmény: (7044) griffs, 2019.02.11 21:19:37]

griffshozzászólásai | válasz erre | 2019.02.11 21:19:37 (7044)
Nagy itt a csend. Megtöröm :)
Volt, aki megjegyezte, hogy nem produkáltam beszámolót, vagy legalább összegzőt, mint tavaly. Így hát nekifutottam. Próbáltam röviden, statisztika szerűen. Hol így sikerült, hol úgy, de ez még a fele sincs :)

1.nap jan 9.
Vonatozás Győrből Innsbruckba.
14 órás indulás Innsbruckból Colle Isarcóba, a Brenner hágón keresztül. Ez volt a terv. Viszont indulás előtt egyre durvább hójelentéseket kaptunk, még a vonat közlekedés is akadozott. Arra jutottunk, ha egyáltalán járhatóak a hegyi utak, akkor is ránk sötétedik és főúton, éjjel, hófalak, autók közt... nem szerencsés egy 15 napos túra kezdésének. Szóval egyből átszálltunk egy osztrák vonatra és 1.370-en kezdtünk. :) A gépfegyveres, olasz határőrökön könnyen átjutottunk, de egy 4-5 fős helyi társaság faggatózását már nem úsztuk meg. Sokáig elkísért minket hangos nevetésük, láthatóan nem megszokott Brennerben a bringások látványa, a téli hónapokban. Erről tanúskodott a bringaút is, az 1 méter körüli, sértetlen hótakaróval. Maradt az óvatos legurulás, 1.5 bár guminyomáson, az enyhén havas, viszont szinte forgalommentes főúton. Kuriózum ilyen túrán a befutás világosban. 10 km., Colle Isaarco, esti grappa teszttel.

2.nap jan10. Isarco-Salomo (Bolzano alatt)
Bőséges reggeli után, kezdés főúton, alagúttal, szerencsére továbbra is minimális forgalomban. Az Alpok déli oldalára kevés hó jutott, már 1.100 méter alatt rátérhettünk a tökéletes minőségű bringaútra, amely a nap végéig ki is tartott. Kezdeti havazás után, délutánra napsütés. A hegyek látványa, megszámlálhatatlan kerékpáros felül-aluljáró, híd, alagút varázsolta tökéletessé ezt az etapot. Nagyrészt lefelé vezetett az utunk, de azért nincs Alpok emelkedő nélkül :) Befutás napnyugta után, egy tipikus alpesi falucskába. 116 km.

3.nap jan 11 Salomo-Sega (Genova ÉNY-i peremvidéke)
Megismételtük az előző napot, ismét tökéletes körülmények, egészen az esti befutóig. Véget ért a bringaút és brutál forgalomban találtuk magunkat, az éjszakában. Társam csak tolni merte a szekeret, szerencsére rövid szakaszon, mert ismét kerékpárútra leltünk, amely hatalmas felüljárókon vitt át, minden főút felett. Viszont méretes kerülőt kellett tennünk, hogy most már főút nélkül közelítsük meg a szállást. Befigyelt így egy +10-es.
Délután volt még egy emlékezetes effekt. 3. napja, hogy csak reggelivel volt dolgunk és 1-1 zabszelettel, ebéd-vacsi zéró. Délután betértünk egy faluba, hogy megszakítsuk ezt a szép hagyományt :) Épp egy egész grillcsirkét akartam rendelni a helyi büfé kocsinál, amikor aggódni kezdett társam, a beszűkült gyomrunk miatt. Így történhetett meg, hogy fejenként 1/4 csirkével és fél adag hasábbal regeneráltuk fel magunkat, egy folyóparti padnál :( Az etap végül 115 km lett és fájó szívvel vettünk búcsút az Alpoktól.

IDÁIG TÖKÉLETES VOLT A TÚRA, VÉGIG BRINGAÚTTAL. REMEK PROGRAM A HATÁRTÓL, VAGY INNSBRUCKTÓL ELTEKERNI GENOVÁIG ÉS VISSZA VONATTAL !

4.nap jan 12. Sega-Cavezzo (Bologna felett)
Ezen a napon a Pó-síkság várt ránk, kitüremkedéseket csak sajgó hátsóinkon láttunk volna, de hát piperetükör hiányában... Dögunalom és rázós töltések, ilyenkor minden jobban fáj. Kaja ismét nuku, már napnyugta előtt megjött a holtpont. Hazavágytam, viszont az esti befutó nyugodtra sikerült. A házigazda, állapotunk láttán, a welcomedrink után, nekünk adta az egész, vitatható ízű, de (mint utóbb kiderült) remek regeneráló Amarodel Piave-t. 116 km. Ez volt a legpocsékabb nap.

5.nap jan 13. Cavezzo-Di Sopra (hegyi szállás,500m-en)
Az első édes reggelink, miután már az első adandó helyen becserkésztük a boltot. Délután így véget ért az önkínzás, a túra hátralévő részében már majd minden nap ettünk :) Bolognába problémamentesen bejutottunk, a nyáron már becserkészett San Luca látványa pedig szinte otthonos hangulattal töltött el. A város bringaútjai, külvárosának remek ösvényei hangulatosak és pillanatok alatt az Appeninek egy szép völgyében találtuk magunkat. Az éjszakai befutó is emlékezetesre sikerült. Az első kísérletünk a hegyi szállás becserkészésére zsákutcába torkollott, majd legurulás után a tehénlegelőn bringatologatással fűszerezett 2. csúcstámadásunk, negyed 9-re, sikerrel járt. 105 km és persze 900 szint, de a tegnapi holtpont után egy remek nap volt.

6.nap jan 14. Di Sopra-Firenze (fel a hágóra,1000m-re)
Először és bár ekkor még nem tudtuk, de utoljára, tojásrántottát kaptunk reggelire. A szállásadónk képben volt, hogy az előttünk álló, 1000-es hágó megmászásához, extra energiára lesz szükségünk. Némi hullámvasút után, egy hatalmas hegyi tónál bekávéztunk és nekimentünk a hegynek. A főút másik hágón megy át, így gyakorlatilag forgalom és hó-jégmentes, remek aszfalt úton juthattunk fel a hágóra. Sok lejtmenet (hullámvasút), gyönyörű környezet és itt-ott némi tolás után felértünk a csodaszép erdőben. A hágóról remek panoráma adódott, a kb. 800 méterrel alattunk elterülő, némi párába és szmogba burkolódzó városra. A lecsapatás persze remek móka volt, 1 autó előzésével fűszerezve. A kisváros gépkocsiforgalma már előre vetítette mi vár ránk Firenzében. Firenze bevezető útján élt a szabály: a túloldalra születni kell. A 2. átkelésnél meg is lett a az eddigi legneccesebb szitu, de végül megúsztam. Pár perccel később kíváncsiságból még teszteltem, hogy mire számíthatunk az olasz sofőröktől. Végeredmény: ha elsőbbségadásra számítasz, úgy elcsapnak mint a ... Ja és a korrekt oldaltávolság is felejtős. Mindezek ellenére a bringás sisak itt nem fogyó eszköz, ahogyan az első-hátsó lámpák sem. Ezt látni kell, ahogy a bababelvárost is, bár Firenzének lepukkant városrészével, egyáltalán nem találkoztunk. A bérház szerű hotel első emeletére cipelhettük fel a bringákat, cserébe velünk alhattak a gyönyörűségek :) Az éjszakai városnézésbe annyira belefelejtkeztünk, hogy egy idő után fogadásokat kötöttünk, merre van az irányadó rakpart. Persze az 1.700 Ft/gombócos fagyizás miatt is felejthetetlen marad a város.. 90 km, 1.230 szint.

Jelenleg ennyire futotta, de volt még éjszakai bringa szerviz, római, éjszakai, gyorsforgalmin bringázás, vissza a télbe, még majd talán leírom.

Bejelentkezés név:  jelszó:   [regisztráció]