geocaching.hu geocaching.hu FAQ/cachikett
   + geoládák ~  |  + megtalálások ~  |  + felhasználók ~  |  + poi ~   |   fórum    |   belépés
  
  
  
 
FAQ

Előzmények

halaszkiralyhozzászólásai | válasz erre | 2018.08.08 15:44:44 (76990)
Köszi - élmény volt olvasni. Hasonló történeteket mi is átéltünk ládázásaink során.
Köszönjük, hogy megosztottad!
[előzmény: (76989) dabcsi, 2018.08.08 13:32:06]

dabcsihozzászólásai | válasz erre | 2018.08.08 13:32:06 (76989)
Kedv és étvágy csinálónak néhány mondatban elmesélem Balaton-felvidéki kalandjainkat. A Káli medence ennek a nagyobb tájegységnek egy gyöngyszeme. Jellemezték okos tojások úgy, mint magyar Provence, mint magyar Toscana, pedig elég önmagához mérni. Provance-ban nem jártunk, de néhány más (sajnos nagyon kevés) részét láttuk a világnak és ez is azt mondatja velem, hogy el kell jönni ide is néhány napra. Nem átutazni és a „bédekkerből” futtában megnézni a legszebb részeket, hanem nyugisan kivenni egy házat és bóklászni, többször átutazni egy-egy falun, többször megállni, jönni-menni, hogy legyenek már ismerős dombok, házak, netán emberek.
Ez nem a reklám helye, mert akit nem érint meg az nem fog már ősz fejjel geoládázni, de a geocaching az, ami alkalmat nyújt erre a bensőségesebb kapcsolatteremtésre. Utastársaink – akik nem kesserek – azért szeretnek velünk járkálni Magyarország szép helyein, mert a saját bevallásuk szerint nem jutnának el olyan kevéssé ismert helyekre ahová velünk, és nem lennének olyan élményeik (a táj szépségein túl legyenek ezek akár emberi kapcsolatok, akár gasztronómiai kalandozások) mint ezeken a túrákon.
Tehát a tavalyi és a tavalyelőtti bakonyi sétákat követően délebbre vettük az irányt és Kékkúton sikerült kivenni egy nádtetős házat a szőlőhegyben. Valamikor tehetősebb paraszt-polgár háza lehetett, aki kint is hetelhetett egy ekkora házban a szőlőben, mert (persze a modernizálás után) volt bent 4 kisebb-nagyobb szoba, nappali-konyha, kis terasz, előtte kert, miegymás. Érkezésünkkor kisebb karbantartási munkák kapcsán sikerült összefutni az építőmesterrel is, aki megígérte, hogy nem sokáig fognak zavarni bennünket.
Miután nekünk „feladataink” voltak nem is lehetett bennünket zavarni, mert lepakolás után neki vágtunk az aznapi műszaknak. Útközben már levadásztuk a Sabari templomrom (GCSAB)és a Liliomkert (GCLILI) nevű ládákat – sajnos nem vasárnap voltunk ott, így a Balaton-felvidék legnagyobb termelői piacának forgatagáról lemaradtunk.
Következett a Kornyita nevű láda (GCKORN), ami egy tóhoz és a körülötte hullámzó mezőkhöz vitt el. Jancsó Miklós és Sára Sándor kedvelt forgatási helyszíne volt ez a vidék, erről többet a Rejtőtől a ládaleírásban. Plussz geocaching élmény: a helybéli kis szőrösöknek ugyancsak meg kell dolgozni a lukért, ugyanis a köves talajban az ürgéknek elég nehéz lehet kiásni a járataikat. Eleinte csak a friss vagy régebbi járatokat fedeztük fel aztán a futkározó ürgéket is sikerült megfigyelni. A Sóstókáli templomrom és Pusztapalota (GCSOS) két pontja kicsit megizzasztott bennünket, és ott marad a megválaszolatlan kérdés, ki volt H.L. aki 1989-ben halt meg és ott az emlékköve az Árpád-kori romoknál…
Az ellazulás és hideg rozé-(és bodza) fröccs a Pálffy borozó hangulatos teraszán új energiákat adott és nekivágtunk a Szentbékállai kőtengernek (GCKTNG). (Itt minden kál meg káli meg kállai.) Az ingó kő, ha hárman hintáztattuk (miközben azért majd be…) tényleg ingott, már csak ezért is megérte volna ide eljönni. A láda nehezen lett meg, bezavartak a multik pontjai. A tizen-ennyihány pontos multikat eleve leírtuk a korábbi elmarasztaló logok és a folyamatos hőségriadó miatt. Majd talán máskor.

Ez a nap ennyit adhatott, irány haza és kezdődhet a lecsó-parti és a sofőr is megihatta az első fröccsét a hazaiból.
Másnap – a zsákhordóknak való reggeli után, amire azért volt szükség, mert 277 lépcsőfokon kellett felmászni a következő ládához (GCLEPC) – Mindszentkállát céloztuk meg.
A ládától lejövet a Kopasz-hegyről az első háznál ismerős arcot láttunk. Illő tisztelettel köszöntöttük a tegnap megismert építőmestert, aki szívélyesen elbeszélgetett velünk a kapuban, aztán homlokára csapva elmondta a bűvös szóösszetételt: nem innának egy pohár bort? Mit lehet erre felelni. A mester teraszán úgy elrepült a 2 óra, mint a pinty és az amúgy is barátságos ember teljesen megnyílt, amikor kiderült, hogy F.I. a legkedvesebb írónk. Na szóval erre jó a geocaching. Mert, ha nem jövünk Kékkútra ládatúrára, nem ismerkedünk meg a Mesterrel. Ha nem jövünk Mindszentkállára, a Kopaszhegyre ládáért, nem találkozunk vele újra, és nem ismerjük meg jobban. Nem hallunk olyan helyi, de a nagyvilágra is kivetülő történeteket, amit sehol másutt nem hallhatunk. (És nem ittunk volna több különböző évjáratú birs pálinkát és egészen kiváló káli rizlinget…) Továbbá nem kaptunk volna útmutatót vacsorázási szándékainkat illetően, bár ez csak másodlagosan vagy inkább harmadlagosan jött be, de akkor aztán – de erről később.
Tehát a kötelességtudat felállított bennünket az asztaltól (pedig már jöttek volna a katonatörténetek  és elindultunk a Csobánc alá papsakaköveket (GCPSAP) keresni. Nagyon szimpatikus fiatal rendőrök adtak útbaigazítást miután felszabadították nekünk a bekötőutat ahonnét a forgalmat figyelték, de bennünket nem igazoltattak, így megmaradt a szimpátia.
A Kőmagasi láda után Diszelt céloztuk meg és a vízimalomból átalakított Látványtárban nézelődtünk (a láda feltárása után) egy dohányzás történeti kiállítást végigbogarászva. Tök érdekes volt azokat a cigi csomagokat viszontlátni amilyenekből a nagypapáink, szüleink szíttak (Terv, Kossuth, Fecske) és amiktől mi okádtunk (Filtol), nem is lett belőlünk dohányos ember. Itt még felár nélkül egy pesti királyi humoristacelebbel is egy légtérben lehettünk, majd fagyi, kávé és süti a Vörös-lóhoz címzett kávéházban. (GCEMLT)
Innét a Hajagos-hegyi kőbányába (GCHHKB) vitt a rosszsorsunk. Ezt meg kell írnom, holott kapnék a rejtőtől, hogy nem kell minden ládát megkeresni… De kell! Ha 100 -200 vagy akárhány kilométerre elutazunk ládázni, házat bérelünk, akkor lehetőleg minden ládát levadászunk. De az, hogy ha valaki meg akar mutatni valamit, ami szerinte szép, mi a fészkes fenének rejti a ládát onnan 3-4-500 méterre a tüskés dzsindzsába, lesuvadó bazalttörmeléken átvezető úttalan helyre azt nem értem. Azt is biztosan megkapnám, hogy nem a promenádra való cuccban kell ládázni, de erre én azt mondom, hogy túraszandálban és rövidgatyában be lehet menni a Látványtárba is, meg a Vöröspaciba is kávézni és kilátóba meg kőtengerbe is lehet menni és hőségriadó idején ne kelljen már ceig nadrágban meg durábelbakancsban ládázni, mert a kedves rejtő cumiztatni akarja a társait. Vannak okosabb rejtők, mint pl. a sümegi láda esetében, ahol azt mondja a ládagazda, hogy ha nem akarsz felmászni a pazar kilátásig ahol a láda van, de ehhez jobban fel kell készülni, akkor félúton (fele olyan szép kilátással) van egy pótjelszó. Persze hogy felmásztunk és zokszavunk sem volt a rejtést illetően. Itt a Hajagos hegyen is ezer rejtek van a bánya bejáratánál szívatás nélkül. (Lásd még a Balatongyöröki kőbánya: GCBGYK) De ha valaki ragaszkodik a nyaktörő mutatványokhoz (ahol amúgy semmi látnivaló) akkor egy betongyámon ott kellene lennie a pótjelszónak a „pallónjáró” vagy mondjuk a télen érkező ládászoknak. Na most aztán jól megmondtam – de minek…
Innét már nem is volt kedvünk sehová felmászni, hazamentünk, külsődlegesen és belsődlegesen is fertőtlenítettünk és elindultunk vacsizni az újsütetű ismerősünk által javasolt Köveskáli létesítménybe. Jóllehet a Mester szíve szerint a Köveskál és Mindszentkálla közötti útról megközelíthető Ó… pincét ajánlotta volna, de oda csak előzetes bejelentkezés után lehet menni, így maradt a K…v.. étterem. Na, ez nem jött be. Már az a sznobéria utálatos volt, hogy egy parasztházból átalakított étterem kerthelységében (udvar) megállító táblánál kell várakozni (mint az otp-ben, vagy egy patikában) de az étlap, illetve az árak… szépen felálltunk és kijöttünk, mert ennyiért nem ment volna le egy falat sem. (Később egy helyi ember úgy jellemezte, „jól tették, hogy kijöttek, mert nagy tányéron galambszar(nagyságú) ételt kaptak volna csoki öntettel összecirkalmazva…) No, keresgéltünk tovább, a már nem is emlékszem (mert nem akarok hitelrontásért gályarabságra menni) milyen nevű étteremnél ki sem kellett szállnunk, mert bár ez is üres volt, a kapuban újabb tábla „ha nincs foglalása sajnos nem tudjuk vendégül látni”. Anyád. Jó, de akkor hová menjünk. Próba cseresznye menjünk az Ó… pincébe. Nos az épület nem volt magával ragadó, a bővítmény bővítményének a bővítése. Aki nem szereti a kutyákat (kicsi, nagy, tarka, zsemleszínű, drótszőrű, simaszőrű,.. és mindenik ugat) és a macskákat (nagy! macskákat) akkor nem jöjjön ide. De a gazda!!! Nem részletezem mert vacsi nem volt csak borozgatás – a vacsit megrendeltük másnapra – és másfél óra beszélgetés után nagy nehezen felálltunk és elmentünk az emberünk által javallott P…. (piros színű mezei virág) étterembe ahol barátságosak voltak, a kaja jó volt és az árak (B.felvidéki viszonylatban) rendben voltak.
Harmadik nap:
Hegyestű után az Árokfői templomromot csekkoltuk le (itt is kaptunk fiatal rendőrjárőr pártól útbaigazítást) azután Óbudavár felé vettük az irányt. Nagyon sok ládánál írjuk mi is „ köszönjük, hogy megmutattad, a geocaching nélkül sose jöttünk volna ide” hát ez is ez a kategória volt. A 60 lelkes falu által kialakított közösségi tér, az érintetlen „Mosóház” feledtette azt a már elemzett tényt, hogy a láda (GCMOSO) nem itt volt, hanem 500 méterre a pókhálós, bozótos, semmitmondó erdőben. Szerencsére visszaértünk a kemencés házhoz, amikor kitört a vihar, itt kényszerűségből, de fedél alatt eltöltöttünk egy és háromnegyed órát, de ettünk, ittunk, barkobbáztunk, nem áztunk. Csúszva, mászva, magunkra véve minden hülyeséget az eső ellen, leküzdöttük a házaspárok útja (GCHPU) ládát is, de nem érintett meg bennünket a hely, nyilván a körülmények (sár, mennydörgés, a láda elhelyezése) miatt. Lelki épülés helyett a gasztronómiai kalandokra gyúrtunk, ugyanis tegnap azt modta az Ó… pince tulajdonosa, hogy 74 éves létére azért tartja magát ilyen jól mert a titok: törkölypálinka, bor és vargányás marhapofa pörkölt. Persze, hogy ezt rendeltünk mi is. Kékkúton kimosakodtunk a ránk rakódott sárból, röndösen felöltöztünk és irány a pince. Nem részletezem, mert 4 órányi evést, ivást, barátkozást nem lehet. A házigazdánk beszélt és beszéltetett, kínált és fogyasztott, összegezve nagyon szép és tartalmas esténk volt. (és ezt is a geocachingnak köszönhetjük…)
Az utsó nap már hazafelé portyáztunk. (GCSALF) Salföl gyönyörű, a láda zseniális, a salföldiek bunkók. Ez utóbbi persze nem igaz, mert csak egy salföldi bunkó, aki egy szemétkupac tetejére kibökött egy nagy táblát, hogy „TÚRISTÁK A Q…… ANYÁTOK!” Persze lehet, hogy volt alapja és besokallt valamitől, de azért mégis egy falu, aki ebből él mégsem tűrhetné az ilyet. A Pálos kolostorrom (GCKOLO) magával ragadó az erdő mélyén és újfent leckét kaptunk arra vonatkozóan, hogy az ajánlott megközelítés az ajánlott…
Az Ábrahámhegyi kilátó (GCAKIL) könnyű találat, a Bagoly szikla látványos (GCABRA), és a Fenyő-arborétumra (GCARBO) megint az igaz, hogy a gc nélkül nem jöttünk volna ide és milyen kár lett volna.
Hazafelé még összekapkodtuk a györöki kőfejtőt (GCBGYK) és a keszthelyi bazilikát (GCKSTB) és következhetett a hőségriadó idejére inkább aktuális Balcsi. Jó túra volt, 18 találat, két ládában pótoltuk a log-füzetet, élmények garmadája, két hét múlva jöhet a Vend-vidék.


Bejelentkezés név:  jelszó:   [regisztráció]

Felhasználónevedet és jelszavadat a turistautak.hu oldalon is használhatod!

[fejlesztési ötletek] [grafikonok] [szavazások] [jogi tudnivalók] [e-mail] [impresszum]

A geocaching.hu megnevezés és a kapcsolódó logo bejegyzett védjegy.
Kereskedelmi célú felhasználásuk csak a tulajdonosok hozzájárulásával lehetséges.