Egyrészt a Balaton környéki ládák részemről bő évtizede tartó szisztematikus levadászásában maradt még 2db csak vízről megközelíthető láda, amelyek régóta zavarták a szemem a többi szépen beszürkült között. Hiába álltam készenlétben télen, csak nem akart megfelelően befagyni a Balaton, hogy a jégen megközelíthessem őket. Másrészt pedig ennek okán is régóta foglalkoztatott az evezés kipróbálása, mert sima csónakon kívül minden más eddig kimaradt az életemből.
Így e két dolog hatásaként elhatároztam, hogy veszek kipróbálásra egy olcsó vízi eszközt, így egy 25e Ft-os felfújható kajakra esett a választás. Kezdeti két tanuló kör után már magabiztosan be is céloztam elsőnek a vízi ládák közül e ládát. Kinézve a vízre szállás lehetőségét, a káptalanfüredi strand melletti ingyen megközelíthető partszakaszra esett a választásom. Gyorsan és már rutint szerzetten indulásra készre varázsoltam a járgányt, és vízre rakva indultam is a célra tartva.
Aug. 20-i hosszú hétvége lévén nagy forgalom volt a strandokon, valamint meglepően sokan voltak a vízen is. Vitorlások mellett nagyon sok evezős, elsősorban az utóbbi évek slágere a SUP formájában.
Hamarosan a jelzett pont közelébe értem. Elsőre bosszankodtam, mert a körülbelüli helyszínen gyanúsan egy a nádasba horgászni beálló csónakot láttam távolabbról, de odaérve még volt egy 100m eltérés, így tiszta volt a terep. A kajak evezője fröcsköl valamennyit, így vizes kézzel az érintőképernyős mobilt nem könnyű kezelni, de végül egy kis pontosító manőverrel a láda pár méteres távolságába kerültem. Elsőre egy hívogatóbb kis nád alagút felé mozdultam, de ott megakadtam, a lapátot ledugva is elég mély volt a víz, így kizártam, hogy ott próbálkozzak. Végül kifarolva onnan, megláttam egy másik helyet, ahol a szabad vízfelülettől 3-4 méterre egy rőzsehalom szerűség volt felhalmozva, átfutott az agyamon, hogy remélem nem valami hódvár, de Balatonon ilyet nem hallottam :), így oda nekiirányoztam a kajakot és orra így partot ért. Még korábbi tengeri üdülésemből megvolt ilyen tengeri sünök, sziklák és egyebek ellen védő műanyag vízi cipőm, amivel készültem és jól is jött, mert azzal kellett kilépjek ott a vízbe, ami ott a szélén már csak kb. térdig-combig érő volt. Mezítláb itt biztosan nem vállalkoztam volna, de ehelyett itt helyben lábon kihordtam egy infarktust, mivel a kilépéskor a nyakamban lógó, sport célra rendszeresített tartójából valahogy kiesett a mobilom, bele a vízbe a susnyásba. Szerencse vízálló, és bár így élesben sosem teszteltem, de annál jobban megijedtem attól, hogy nem találom majd meg az egyenetlen, vízi növényzettől dús mederben. Azonban elsőre lenyúlva a vízben magam alá a talajig, pont fél talppal rajta álltam. Huhh, hatalmas megkönnyebbülés, és rajta a láda már 3 méteren belülit mutatott. Felálltam arra a rőzsehalomra, ott már szárazon voltam, de a nádas sűrűjében majdnem lehetetlen lett volna tovább hatolni. Szerencse nem volt rá szükség, mert egy nagy csomó elszáradt nádat a kajak lapáttal amint kicsit arrébb toltam, felcsillant az öröm a szememben, ott állt a fotókon látható fém cölöp, tetején a madzaggal, amivel már csak a cső üregéből a kis kapszulát ki kellett húzni :) Szerencse nagyon jó állapotú, laminált a jelszó. Logbook is van, de nem nyúltam hozzá, túl vizes volt nekem a környezet, egy gyors mobilos logolás után indultam is vissza a strandra. Az egész vízi túra egy könnyű 3km és 1,5 óra volt. Egy igazi 5-ös erősségű kihívás ezzel teljesítve! :)