Elhelyezés időpontja: 2004.02.07 15:00
Utolsó lényeges változás: 2013.08.22 22:35
Utolsó változás: 2022.07.31 22:49
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: LI, NJ, SP
Ládagazda: laszloistvan Nehézség / Terep: 2.0 / 3.0
Megtalálások száma: 991 + 5 sikertelen + 11 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.9 megtalálás hetente
Admin log: Bőven a láda hibahatárán belül van egy com-os láda is, amiben - az ottani szabályoknak megfelelően - nincsen jelszó. Ha azt a dobozt találtad meg, amiben nincsen jelszó, akkor egy kicsit keresd tovább (jobbra attól) meglesz ez a láda is. Kérlek másold át ennek a ládának a jelszavát abba a logbook-ba is!
Köszönettel: hk - ládadoki
Gulács
A Balaton-felvidék vulkanikus hegyeinek tagja a Gulács, a Badacsony - Szent György-hegy - Csobánc háromszögben. A többiektől eltérően nincs lapos, bazaltsapkás teteje, jellegzetesen csúcsos, különösen észak-déli irányból szemlélve. Az északi part jellegzetes, Fonyódról látható emblematikus képében ez a Badacsonytól jobbra (keletre) álló csúcsos hegy. A hegy teljesen vad, természetes erdős vidék, sem műtárgyak, sem pincék, az elhagyott bánya-sebet leszámítva civilizációnak semmi nyoma. A csúcsra is csak egy keskeny, egyszemélyes spirális gyalogút vezet fel. Itt épp ez az érintetlen vadság az érték.
Bár erdőben haladunk, a csúcs közelében spirálban tekeredő út vonalán előbb-utóbb minden irányban szép kilátáshoz jutunk: érdemes kitekinteni Badacsony - Szigliget - Csobánc - Szent György-hegy irányokba.
Megközelítés
A hegyet egy közutakból álló háromszög zárja közre, melynek bármelyik oldaláról meg lehet kezdeni a feljutást, de az utolsó, felfelé spirálozó szakaszra összetalálkoznak, az mindegyikben közös.
Egyik lehetőség Nemesgulács községből indulni a templom mellől a csúcs felé, a kikerülhetetlen választáskor balra, aztán a zöld, majd kék csúcsjelzés spirálon felkörözni a csúcsra. Útközben jobbra betérve a bányán keresztül is másztunk már fel éretlenebb korunkban :-), de arról sem azt nem tudom állítani, hogy veszélytelen, sem hogy legális, mert természetvédelmi területen vagyunk, ahol ne térjünk le az útról.
A Nemesgulács-Badacsonytomaj ill. Badacsonytomaj-Káptalantóti közutak között feszülő OKT-szakasz a hegy derekáig kapaszkodik csak fel - bármelyik irányból érkezünk, középtájt K3 jelzésre kell váltani a csúcstámadáshoz.
Láda
A térkép szerint 393 m magasságú csúcskőtől néhány lépésre, sziklák bújtatják a dobozt.
Állapot: kereshető
3 játékos jelölte kedvenc ládájának
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
+
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
-
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
+
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
+
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
-
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
+
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
+
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
+
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
-
gyerekbarát láda
-
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
-
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Istvándy Pincészettől sétáltunk a kéket majd a kék háromszöget követve, kellemes séta volt, gyönyörű kilátással és egy ebéddel megkoronázva a csúcson. És még szélárnyék és napsütés is volt, nagyon tetszett, kösz rejtést. Mindkét láda gyorsan, GPS nélkül meglett, de csak az egyikben volt logbook.
Innen tovább a Tóti-hegyre...
Ez egy brutális hadművelet volt, főleg a 75 éves nagyapámmal... lefele talán még durvább lesz... de a panoráma nem semmi!
17:38 ÉLVE LEÉRTÜNK.
Hosszabb log otthonról:
Ez valami eszméletlenül kegyetlen volt. Sokkal jobb terepviszonyokkal számoltam.
Hirtelen jött ötlet volt, hogy menjünk fel a Gulácsra, csak ilyen rövid kis délutáni kirándulásként. El is mentünk, eldöntöttem, hogy délről lenne érdemes felmenni, kerestünk egy megállásra alkalmas helyet a szőlőhegyen és indulás.
A felfele út volt szerintem a legkegyetlenebb. Kezdjük ott, hogy bár megnéztem az időjárást, erősen elkezdett borulni kelet felől és elég sokat dörgött is. Ettől már alapból feszült voltam, de erre még jött a terep. Minden rendben volt a(z OSM-en) barna, Lóczy Lajos útra vezető ösvényig. Ott volt két ösvény, az egyik toronyiránt fel a csúszós, nehezen navigálható bazalton és kavicsokon, a másik szerpentinszerűen, arra viszont rá volt dőlve két gigantikus fa. Felfele inkább a famászást választottuk, az egy kifejezetten lassú és kellemetlen művelet volt, mert az első fa akkora volt, hogy nagyapám alig tudott átmászni rajta. (A másik alatt át lehetett bújni.) Felértünk a Lóczy Lajos útra, gondoltam onnantól minden csodás lesz... DEHOGY LESZ! RETTENET! Kezdődött a kőcsuszamlással, ahol konkrétan az öklömnyi bazaltköveken kell sétálni, igazi bokagyilkos terep, nem is nagyon akartam elhinni, hogy ilyen van, de van. Szerencsére nem tartott örökké, de így is szörnyű volt, aztán jött az ösvény a csúcsra, ami felfele rengetegnek tűnt. Valószínűleg azért is, mert nagyon kellett figyelnem nagyapámra is, hiszen mindenhol kiálló kövek, gyökerek, leomlott ösvény, igazi akadálypálya volt az út. Végre elértük azt a részt, ahol visszakanyarodik az ösvény, majd 20 méterre a csúcstól megláttuk, hogy lehet a csúcsra jutni: egy sor fagyökéren, csúszós talajon felkapaszkodva. Azt hittem rosszul leszek. FŐLEG, HOGY EZT LEFELE IS MEG KELL TENNI. Mindegy, fent voltunk, nézelődtünk, nagyapám leült, pihent, iszogatott, én is, meg megkerestem a ládát. Egész könnyen meglett, a jelszót konkrétan már az autóúton odafele megtippeltem (nem teljesen pontosan, de koncepciójában elég pontosan). Pihentem még én is, fotóztam, aztán meg kellett indulnunk lefele.
A lefele út meglepően könnyen ment. Segített az is, hogy nagyapám kifejezetten ügyes volt, egy csomó vészes helyen simán átment és kimondottan gyorsan haladtunk (a felfele úthoz képest biztosan). Néhol azért segítettem neki átkelni meg navigáltam, hova lépjen, hogyan. A bazaltgörgeteges rész is elég gyorsan ment és egyikőnk se törte ki a bokáját! A sima ösvényre letéréskor már nem a kidőlt fás utat választottuk, hanem a toronyirántot, nem volt egyszerű, fától fáig ügyeskedtünk, de szép lassan lejutottunk. ÉS ÉLVE! ÉP BOKÁVAL! A kocsihoz vissza út már sima volt a sima ösvényen (a kéktúráson). A kocsinál kb. 4,28 km-m volt, így kikerekítettem 5-re GCKUPA-hoz. Összességében nagyon durva kis túra volt, szerintem az egyik legbrutálisabb, amit nagyapám is megmászott/teljesített. De végül is megvan, kész van.
Köszönjük a rejtést!