WAP:állj meg az út szélén, gyalog indulj "torony"-iránt a kukoricaföldön, majd a patakon és ismét a kukoricaföld, mígnem egy tisztásra érsz. A ládát -amely kb 20x15x5cm- egy bokor rejti
Továbbá egy fehér geokapszula is van a "főbejárat" bal oldalán a földbe dugva.
Tamási és Hőgyész közötti 65-ös úton kb a 35-36 km közt mar látszik a somolyi templomrom. Az egykori Somoly falu templomának megmaradt tornya Regöly határában áll. A falu egykori birtokosa Kont Miklós nádor volt, majd Ozorai Pipo szerezte meg, aki a fehérvári káptalannak adta tovább. A falu a hódoltság után már nem népesedett újra. Mészáros Gyula az 1960-as években kisebb ásatásokat végzett a torony körül amit a torony statikai megerősítése követett. Újabban a Wosinsky Mór Múzeum munkatársai is végeztek ásatásokat a helyszínen. Így tudjuk, hogy 17 méter hosszú hajójával a jelesebb templomok közé tartozhatott. Az ásatási eredményeket közzétevő K.Németh András szerint a XV.század végéről származik a templom.
Mást sajnos nem tudtam kideríteni róla, de az útról nagyon hívogató volt. A földeken dolgozóktól megtudtuk, hogy semmiféle út nem vezet a romhoz, ezért irány a szántáson át! Útközben a Somoly-patak, nádas és újabb szántás.
A láda a toronytól kb 20 méterre észekkeletre található egy bokor alatt.
Alapfelszereltsége: lufi, zsírkréta, bárány, autóskártya, 23 nyelvű elektronikus szótár, és egy köteg százdolláros ;-)
A bejegyzésekből okulva a nehézséget egyesről átjavítottam négyesre. A nehézség nagyban függ az évszaktól. Csapadékos időszakot követően a patakon történő átkelés (30-40 m) erősen igénybe veszi a ruházatot és a bőrzetet :-)
Ha van fémkeresőtök, elképzelhető, hogy régi érmékre is bukkanhattok.
Juca és Sala
A ládába TravelBug helyezhető.
A fordításért köszönet Anik-nak.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v3.3.2]
A megközelítés: búzatábla mellett - búzatábla - dzsindzsa - nádas - patak - bodzás - repcetábla, majd a magas fű a helyszínen.
Jó, hogy írták előttünk járók, hogy el van mérve, mert tényleg, és nehézkes a keresés a dús aljnövényzetben. A terület északi szélén lévő bodzabokor alatt keressétek.
A búzatáblán a benne lévő utacskákon le lehet menni a dzsindzsásig. Azon át pedig vadcsapáson átvághatunk a túloldalra. A láda valóban nem a koordinátán van, ahogy az előttem szólók is megénekelték már. A kapszulát nem találtam. Köszönöm a rejtést.
Megvan!
Kicsit tartottam ettől a ládától, de utólag kiderült felesleges volt. A kocsit egy beugrónál hagytuk onnan a szántóföld szélén sétáltunk le a nádashoz. Egy vadcsapáson simán átvágtunk rajta, egyedül a pataknál kellett egy nagyobbat lépni. A láda megközelítése sokkal könnyebb volt mint a megtalálása. Jó 20 méterrel el van mérve, áttúrtam az összes bokor alját mire ráakadtam. A 6. képen látható bokor alatt van.
Köszi a rejtést.
Megtaláltuk, köszönjük szépen! :)
Kutyás túrát csináltunk, szerencsére ő is élvezte a bozótost. Már nagyon régi terv volt nálunk, hogy megnézzük a templomot.
A láda tényleg nem ott volt, ahol a koordináta mutatja, a jelenlegi helyéről csináltunk egy képet.
Tényleg úttalan.
Szeretem a semmi közepén az idővel dacoló romokat. Ez is egy ilyen hely. Az autót egy beugróban hagytuk, ahonnan egészen közelinek tűnt a rom. Csak a szántások közötti sávot kell megtalálni, nem nagy ügy... hamar átérünk. Hát, a látszat csalt. Próbáltuk okosan a nádas legkeskenyebb részét megtalálni, de nem sikerült. Úgy tűnt, hogy soha nem érünk át. Aztán mikor sikerült akkor várt még egy kis egyéb bozót és csalán harc és már ott is voltunk. A rom egyébként végig a szemünk előtt volt és minden oldalról pompás látványt nyújtott. A doboz koordinátája szerintem 20 méterrel el van mérve, de megtaláltuk. Tartalma siralmas. Fém lánc, rozsdás kulcs, cigis doboz, szemüveg, műanyag kupak...
A mai 30 °C-ban megdolgoztunk ezért a pontért.
Sikerült megbonyolítanom a megközelítést a nádasban történő harcolással, de végül kijutottam belőle! Visszafelé már okosabban csináltam. A templom maradványai még dacolnak az idővel, de emberi gondoskodás hiányában előbb-utóbb visszahódítja ezt a területet is a természet. Köszönet a rejtésért!
Mivel az út mellett már az üres tarló volt, nekivágtunk.
Akkor még nem tudtuk...
A térképen az "átkelés" nem volt jó választás, a lehető legszélesebb nádasba keveredtünk, amit el tudtok képzelni gazt, az mind belement a cipőnkbe, ruhánkba, hajunkba...
A nádas után szinte áthatolhatatlan bozótoson, utána már "csak" a kukoricáson kellett átverekednünk magunkat.
A rom csodálatos, engem mindig vonzanak ezek a helyek. A rejtés - szerencsére - nem bonyolult, hamar meglett.
Visszafelé már toronyiránt indultunk át a kukoricáson arra, ahol az autót hagytuk. Azután jobbra indultunk el, ahol a bokorsor véget ér, onnan már - mondhatni - tök egyszerűen kijöttünk a dzsuvából.
Találtam nagyon finom "fosóka" szilvát, az legalább felfrissített minket.
Inkább kora tavasszal, vagy nagyon késő ősszel - télen javasoljuk megkeresni.
