WAP:állj meg az út szélén, gyalog indulj "torony"-iránt a kukoricaföldön, majd a patakon és ismét a kukoricaföld, mígnem egy tisztásra érsz. A ládát -amely kb 20x15x5cm- egy bokor rejti
Továbbá egy fehér geokapszula is van a "főbejárat" bal oldalán a földbe dugva.
Tamási és Hőgyész közötti 65-ös úton kb a 35-36 km közt mar látszik a somolyi templomrom. Az egykori Somoly falu templomának megmaradt tornya Regöly határában áll. A falu egykori birtokosa Kont Miklós nádor volt, majd Ozorai Pipo szerezte meg, aki a fehérvári káptalannak adta tovább. A falu a hódoltság után már nem népesedett újra. Mészáros Gyula az 1960-as években kisebb ásatásokat végzett a torony körül amit a torony statikai megerősítése követett. Újabban a Wosinsky Mór Múzeum munkatársai is végeztek ásatásokat a helyszínen. Így tudjuk, hogy 17 méter hosszú hajójával a jelesebb templomok közé tartozhatott. Az ásatási eredményeket közzétevő K.Németh András szerint a XV.század végéről származik a templom.
Mást sajnos nem tudtam kideríteni róla, de az útról nagyon hívogató volt. A földeken dolgozóktól megtudtuk, hogy semmiféle út nem vezet a romhoz, ezért irány a szántáson át! Útközben a Somoly-patak, nádas és újabb szántás.
A láda a toronytól kb 20 méterre észekkeletre található egy bokor alatt.
Alapfelszereltsége: lufi, zsírkréta, bárány, autóskártya, 23 nyelvű elektronikus szótár, és egy köteg százdolláros ;-)
A bejegyzésekből okulva a nehézséget egyesről átjavítottam négyesre. A nehézség nagyban függ az évszaktól. Csapadékos időszakot követően a patakon történő átkelés (30-40 m) erősen igénybe veszi a ruházatot és a bőrzetet :-)
Ha van fémkeresőtök, elképzelhető, hogy régi érmékre is bukkanhattok.
Juca és Sala
A ládába TravelBug helyezhető.
A fordításért köszönet Anik-nak.
Sikerült megbonyolítanom a megközelítést a nádasban történő harcolással, de végül kijutottam belőle! Visszafelé már okosabban csináltam. A templom maradványai még dacolnak az idővel, de emberi gondoskodás hiányában előbb-utóbb visszahódítja ezt a területet is a természet. Köszönet a rejtésért!
Mivel az út mellett már az üres tarló volt, nekivágtunk.
Akkor még nem tudtuk...
A térképen az "átkelés" nem volt jó választás, a lehető legszélesebb nádasba keveredtünk, amit el tudtok képzelni gazt, az mind belement a cipőnkbe, ruhánkba, hajunkba...
A nádas után szinte áthatolhatatlan bozótoson, utána már "csak" a kukoricáson kellett átverekednünk magunkat.
A rom csodálatos, engem mindig vonzanak ezek a helyek. A rejtés - szerencsére - nem bonyolult, hamar meglett.
Visszafelé már toronyiránt indultunk át a kukoricáson arra, ahol az autót hagytuk. Azután jobbra indultunk el, ahol a bokorsor véget ér, onnan már - mondhatni - tök egyszerűen kijöttünk a dzsuvából.
Találtam nagyon finom "fosóka" szilvát, az legalább felfrissített minket.
Inkább kora tavasszal, vagy nagyon késő ősszel - télen javasoljuk megkeresni.
Köszönjük!
Toronyiránt, árkon át mentünk. A torony mögött a falak nyomai látszanak, eredetileg nagy épület állhatott itt. Most a terep 2-es volt, de nagy eső után, nyáron, lábon álló gabonával nem vállalnánk.
A kihívás és a megtalálás öröme feledhetetlen...
Már nagyon régóta szemezgettünk ezzel a ládával, de most jött el a pillanat.
Szó szerint meg kell küzdeni a találatért, de megéri. A havas táj, a futkározó vadak kárpótolnak a kutyagolásért.
Köszönjük szépen a rejtést!
2017 évi első ládánk. -10 fokban, sűvítő szélben,
többek szerint nem vagyunk normálisak.
A hely szép, a láda karbantartott, de nem nagyon
látogatták mostanában.
A lista az oldal alapbállításának megfelelően nem mutatja az összes bejegyzést (291 db), az összes megjelenítéséhez kattints ide.
Az alapbeállítást (20 db) felülbírálhatja a felhasználói beállítás, amelyet bejelentkezve a felhasználói adatok között tudsz megváltoztatni.