Röviden

18x15x10 cm műanyag láda, amely a csárda kerítésén kívül található tövises lepényfa (Gleditsia triacanthos) árnyékába lett elrejtve. A csárda tulajdonosa tud a ládáról, nyugodtan lehet keresgélni. A pótjelszó leolvasható a csárdában található egyik régi, használaton kívüli konyhai eszközben. A láda rejtésről fényképeket kérem ne tegyenek fel az oldalra! A csárda nyitvatartási ideje minden nap 8-22-ig.

Megszületett és kalandos útjára elindult Follow-Me TravelBug !
TB8GEH2



Megközelítése

A rejtekhely a Hortobágyot átszelő 33-as főúton Kócsújfalu szélén a Nagyiváni elágazásnál található. Megközelíthető Tiszafüred, valamint Hortobágy felől gépkocsival és busszal egyaránt.
Járművünket kiépített parkolóban hagyhatjuk itt:  N 47° 32,812' E 20° 55,107' 91 m [GCKPRO+parkolo]
Busszal megközelíthető közvetlen Debrecen és Tiszafüred felől. Aktuális menetrend elérhető itt. Menetrend tervezés

Miért fontos a rejtés számunkra?

Gyermekünk születését követően egy családi utazás során tévedtünk az újranyitott csárdához. A meghitt élmény magával ragadott nemcsak minket hanem gyermekünket is, akivel együtt azóta a Kaparó Csárda törzsvendégei lettünk. Külön élményt nyújt a Kaparó Csárda és környékének megismerése.

Mit kell tudni a látványosságról?

A Kaparó Csárda a 33-as főúton, Kócsújfalu mellett található.
Mint arra neve is utal, az 1936-ban épült épület eredetileg útkaparó háznak készült, nem tartozik a történelmi csárdák körébe. Két útkaparó család élt a házban: Négyesi és a Konyári család. A két család feladata volt a 33-as makadám főútnak a fenntartása, karbantartása, gödrök betömése, árokpart rendbetétele, télen a hómentesítése. Közel 9 kilométert kellett rendben tartaniuk Tiszafüred, valamint Hortobágy irányába. A Hortobágyi Nemzeti Park (HNP) területén a mai napig álló útkaparó házak még a Szálkahalmi őrház és a Pásztortanya fogadó épülete.

Rövid történelmi visszatekintés

A főút leaszfaltozását követően az épület értékesítésre került, boltként működött tovább, majd az 1970-es években vendéglőként szolgált a helybéli lakosság számára. A csárdával szemben leágazó földút mentén 13 tanya alkotta a "Pipagyújtó" sort, amelyek gyermekei a górési iskolába jártak. A környéken a 80-as években megfogyatkoztak a tanyák, a helybeliek kiszolgálása helyett az utazók ellátására csárdává építették át, amely végül 2002-ben bezárt. A lepusztuló épületet a Látóképi Csárda egyik alkalmazottja megvásárolta és saját kezűleg felújította, 2012-ben újra megnyílt és azóta is fogadja a vendégeket. Lelke van a helynek: belső terei megőrizték az eredeti útőrház-jelleget. A csárda folyamatos szépítéséről elsősorban a visszajáró vendégek gondoskodnak, gyakorlatilag gazdag néprajzi kiállítással találkozhat a betérő vendég.
Górés-tanya

A Kaparó Csárdával szemközt a Tisza által épített homokhát húzódik, amelyből a 33-as főút-hoz korábban homokot termeltek ki. A termelés befejezése után a meredek partfalakat partifecskék és gyurgyalagok vették birtokba. A HNP védelmét élvezve mai napig is fészkelőhelyként használják a visszatérő madarak. A parkolóból vagy a kilátóból közelről, zavarás nélkül megfigyelhetők. A partfal fölött húzódó valamikor szántóterületen a nemzeti park gyep-visszatelepítési kísérlete zajlik. A rekonstruált gyepben megtalálható több, löszpusztai társulásra jellemző faj, pl. a macskahere (Phlomis tuberosa) állománya is.
HNP LIFE-Nature Program

Környéken található nevezetességek

Kócsújfalu - Magyar Gulág
A település az 1950-es években alakult meg Tiszafüred peremkerületeként. A település a kommunista rezsim megbocsájthatatlan bűneinek egyik szimbólumává vált: a Rákosi-diktatúra éveiben a Hortobágyra telepítették ki az "osztályidegen elemeket", megteremtve ezzel a magyar Gulágot. Az ezzel kapcsolatos történeti kutatómunka színhelyéül Kócsújfalut jelölték ki, ennek kapcsán 2010-ben lerakva egy emlékkápolna alapjait is.

A Hortobágy és környékén 12 zárt tábort létesített a hatóság 1950 júniusától. 1950 és 1953 között mintegy tízezer embert telepítettek ki bírói ítélet nélkül. Családok ezreit vitték az alföldi munkatáborokba az ország nyugati és déli határvidékéről. Fegyveres őrizet mellett, embertelen körülmények között kellett kényszermunkát végezniük a Hortobágy és környéki állami gazdaságokban egészen 1953. év végéig amikor feloszlatták a táborokat.
Hortobágyi telepesek

Egyek-Pusztakócsi-mocsarak Természetvédelmi Terület

Az Egyek-Pusztakócsi-mocsarak Természetvédelmi Terület egy jelentős természeti értéket képviselő vizes élőhely Magyarországon, az Alföld középső részén, Hortobágytól nyugatra, a Tisza egykori öntésterületei helyén. Kerékpáros vagy gyalogtúra keretében bejárható a tanösvény, amelynek legfontosabb állomásai bemutatják a Fekete rét mocsarának élővilágát, a Górés-tanyai madárrepatriáló telepet, és a Meggyes csárdamúzeumot.

A mocsárrendszer a ramsari egyezmény oltalma alatt álló nemzetközi jelentőségű vizes élőhely, és a Hortobágyi Nemzeti Park részeként 1999 óta szerepel az UNESCO Világörökség-listáján "kultúrtáj" kategóriában.
Ma a mocsarak nagy részét nádasok borítják, amelyekbe keskeny-és széleslevelű gyékény, kötőkáka és tavi káka állományai vegyülnek.
HNP - Vizes élőhelyek rehabilitációja

Egyéb látnivalók

Hortobágyi Nemzeti Park Csillagoségbolt Park
Hortobágyi Madárkórház