Mivel a környék útjait rendszeresen lovagolják, így a kerékpáros megközelítést nem ajánlom. A szakadékban egyébként sincs lehetőség a tekerésre.
A bányászat története a kőkorig nyúlik vissza, amikor őseink kovakövet bányásztak. Az újabb kutatások eredményei arra utalnak hogy, már honfoglaló őseink is rendelkeztek bányászati ismeretekkel, melyet leginkább a pénzveréshez szükséges ezüst kitermelésénél kamatoztattak. Persze ez már István király idejére tehető, de a nyílhegyek és egyéb használati eszközökhöz szükséges fémeket már addig is elő tudták "varázsolni".
1627. február 8-án Selmecbánya közelében hajtották végre az első robbantást, mely jelentősen növelte a bányászat hatékonyságát. A 17.-18. század fordulóján megjelentek a bányagépek. A gőzgépek működtetéséhez tüzelőanyagra volt szükség, ezért a 18. század derekán megindult a kőszén utáni lázas kutatás. A brennbergi bánya után 1768-ban nyílt meg az akkor még Nógrádverőce nevű település határában a második szénbánya. A bánya azonban gyenge minőségű szenet adott, így 1865-ben befejeződött a kitermelés.
Megtaláltam, köszönöm a lehetőséget, a többit majd otthonról!
[g:hu+ 2.10.16]
A MÁV késéseinek köszönhetően ma sem jutottam el Szurdokpüspökibe, ezért maradt a B-terv: Nyugatiból Vác, majd busszal Sejcei elágazás. Onnan indultam meg ezért a ládáért, melyet rendben a helyén találtam.
Köszi a rejtést, tetszett! :)
Séta családi találka után. A verőcei multi után még átautóztunk ide egy kis erdei sétára, a kidőlt fák miatt egész technikás tereppel találkoztunk. A tárókból nem sok maradt, az is csoda, hogy 200 év után még van valami nyomuk. Láda rendben. Köszi.
Nehéz terep faágakkal, fatörzsekkel az úton keresztben. mi 3.5re mondanánk. idősebbeknek és kerékpárral egyáltalán nem ajánlott.
A bányából alig látszik valami.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v3.12.10]
2-es parkoló ponttól indultunk a P+-en. Nem a rejtő tehet róla, de borzasztó volt az út. A völgyben lévő lőtér (itt, de tényleg?) irányába tart a turistaút. A hegyek visszaverik a sorozatos lövések hangját, olyan, mintha egy háborús övezetben masíroznánk. Visszafelé a P- -on quados bőgette a járgányt, majd egy terepmotoros csapat zajában és benzingőzében telt a visszaút.
A mai szabadnapomat egy 25km-es terepfutással töltöttem, mely során útba tudtam ejteni a környéket, kerestem, és szerencsére meg is találtam a ládát. Köszönöm a rejtésbe fektetett munkát, mely felhívta a figyelmemet erre a helyre! Bővebben később. Tamás [Geoládák v3.12.10]
A GCFeLE felől a végén egy jelzetlen úton közelítettem meg a helyszínt. Aztán bemásztam a szakadékszerű árokba és ott a koordináta körül nem találtam a leírásnak megfelelő fát. Ezért kimásztam, de mint később kiderült, ez hiba volt. A rejtőt is felhívtam, aki készségesen segített. A fényképeken is látható "A láda közeli bejárat" megtalálása után egy kicsit kell még lefele menni és következő fa latt tényleg ott a láda.
Innen a lejutás során viszont érdemes újra a jelzett turistautakat követni, mert egyébként a völgyben lévő majorságok hátsó kertjébe is tévedhet a túrázó, ott pedig nagytestű kutyák vigyázzák a területüket.
A gps felvezetett minket a tetőre.. amikor a ládával egyvonalba értünk, húzott egy egyenes vonalat, szóval lemásztunk a szurdokba. Így jár aki nem olvassa el az infókat. Hamar meglett, mert szabadon volt a gyökerek között. Alaposabban visszarejtettük, kövekkel alátámasztottuk, hogy a gravitáció ne hozza ki megint a rejtekéből..Visszafelé végig a szurdokban jöttünk, nem volt egyszerű terep, de vészes sem. Remek, jó izzasztós keresés volt, Oldfoxxal köszönjük!!
Délutánra már nagyon meleg lett, és bennünket ezúttal mind az internet, mind az eltűnő papírdarabok tréfáltak meg. A papíron le volt írva a parkoló koordinátája, de nem találtam, közben a szörnyen lassú internetnek vagy egy óra kellett volna, mire bejön a térkép, így kénytelen voltam a rejtőt felhívni, de végül az ő segítségével sikerült megtalálni azt a szörnyen eldugott sorompót, amit csak azért vettünk végre észre, mert virított a piros fehér festék rajta. A horhosok érdekesek voltak, engem nem zavartak, még tájfutó koromban megszoktam őket. Útban a GCFeLe felé megszuszogtatott a hegy, de edzésNek nagyon jó jött. Köszi a rejtést!
A GC20BO pontbegyűjtős túrája előtt kerestük fel pappcsaláddal a szénbányát. A piros sávon haladtunk a szurdokvölgybe. A szakadékban folytattuk az utunkat a ládáig, a láda rendben a helyén van. Tetszett a helyszín, érdekesek a "bombatölcsérhez" hasonlító beomlott tárók. Köszönet a rejtésért.
Vasárnap délelőtti 5 km-es rövid túra 2 db ládával Anita, Bea, kectam és Molly kutyus társaságában.
Sokadszorra járunk már úgy, hogy otthon indulás előtt még süt a nap, aztán mire a túra kiinduló pontjára érünk, elered az eső. Szerencsére most csak szemerkélt egy picit és mint a legtöbb alkalommal, nem is tartott sokáig. Mire meglett a láda a szurdokban és a rejtektől felértünk a -ra, addigra most is elállt. A GCFELE ládánál már a nap is előbújt. A szurdokban való haladás kalandos volt, tetszett.
Lefelé a -en jöttünk és az É-i táró bejáratától kicsit feljebb, egy levágott fejű, kifejlett szarvas tetemét láttuk. A GPS koo bemérése és egy kis netes nyomozás után a területileg illetékes Börzsönyi Borostyán Vadásztársaságnak meg is tettem erről a bejelentést. Szerencsére szép számmal láttunk hóvirágokat is, amik ettől sokkal kellemesebb látványt nyújtottak.
Kutyasétáltatós túra Anita Bea és LionDaddy társaságában. Mire a parkolóból elindultunk, már szemerkélt az eső, aztán rákezdett, de szerencsére hamar elállt. A piros keresztről fordultunk be a szurdokba, ahol a rengeteg letört ág, a kövek és az avar miatt lassan haladtunk. A láda hamar meglett, majd a piros sáv felé indultunk tovább. Remek kis hely, visszafelé megnéztük a tárót is. Köszönöm, hogy elhoztál ide.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! Szerintem a bekötő útnál N47•50.247 és E19•05.115 megállni, sokkal biztonságosabb, mint az út mellett. A piros kereszten indultunk fel, majd érdemes az árok felé elfordulni balra, mert a láda a völgyben van. Nagyon szép túra volt a mai napsütéses időben.
Megtaláltuk, köszönjük a rejtést!
A sorompó után rögtön elvétettük a jobbkanyart, de kédőbb rátaláltunk a piros vonalra. Száz méterre a céltól toronyirányba fordtunk és nem bizonyult jó ötletnek, mert így eleg nehéz volt lejutni a ládához. Visszafelé lefelé indultunk és a piros kereszten kényelmesen eljutottunk a sorompóig. Itt derült ki, hogy odafelé hol vétettük el a jelzést.
Vilmos, Hanka, Csibi, Miki és János [Geoládák v3.11.2]
Köszönjük a rejtést, jó kis helyre vezettél bennünket. Mi egyébként a piros keresztről indultunk felfelé és a sikeres találat után elértük a piros sáv jelet, azon haladtunk tovább. A mai kilátós túrába belefért ez az élmény is. Gábor és Csaba, GPS-nélküli ládavadászok
köszönöm a fáradozásodat! TFTC! Majdnem kifogott rajtam. Először a felől támadtam a szurdok előtti ösvényen. Aztán láttam a térképen, hogy máshol akad egy közelebbi ösvény. Nem akadt. Vagyis akadt de mint kiderült az maga a szurdok volt. Utólag tudom ott kellett volna bemásznom...de nem én inkább visszavonulót fújtam és az eredetileg kinézett ösvényről próbáltam leereszkedni. Bemásztam tökön-babon át a szurdokig, de persze nem lehetett csak jóval feljebb beleereszkedni. Sikerült a legkreténebb megoldást választanom. A láda klasszul el van rejtve, nem is kell lehajolni hozzá, mugliveszélytől nem kell tartani ide csak hülye kesserek jönnek be:)) Cserébe viszont nagyon hangulatos, vadregényes helyre kalauzol. Lefele mentem ki a felé ződ szőnyegen. Talán innen a legegyszerűbb a bejutás is. [Geoládák v3.10.5]
Megtaláltam.
Köszönöm a lehetőséget.
[g:hu+ 2.5.10]
Érdekes, vadregényes hely az árok. Tetszett nagyon. A ládikó gyorsan meglett. Az odaút, nekünk picit hosszabb lett, ugyanis a vasútállomástól mentünk végig a piroson. Néhol azért még komoly, sáros pocsolyák voltak, aminek Heidi kutyusunk kimondottan örült. Mi egy picit kevésbé... Találkoztunk útközben lovasokkal is. A túra végpontja természetesen a verőcei cukrászda volt, mint mindig, ha erre járunk. Most sajnos csak elhozni tudtuk a sütiket. Köszönjük a rejtést !
40 km kerékpározás és mászás 1000 m emelkedéssel 1 új és 16 régi ládával. A téli országúti bicó szervizben van abroncs csere miatt (16 tél alatt elfogyott a fékfelület), ezért a városi borzalommal közelítettem meg a Katalinpuszta környéki, ilyenkor szokásos ládákat. Ismerve e kerékpár nehézségét választottam a főleg gyalog mászandó környéket.
A szokásos téli Katalinpuszta menetbe próbáltam beilleszteni az új ládát GCRVKT és GCBIKK mellé. A bicó végig pihent a falu határában több helyen. Szerencsére éjjel fagyott, a vastag agyagos sáros csapások keményre fagytak, lehetett rajtuk lépkedni.
Katalinpuszta után a -n indultam, de követve a honlapon javasolt útvonalat nem mentem fel a hegyre, hanem nagyjából szintvonalon haladva érkeztem a szakadék bejáratához. A ládáig járható volt a csapás; ha azonban puhul a sár, katasztrofális lehet a járás. Látható volt a sárnyomokon, hogy puhább időben sorra csúsztak meg emberek, szarvasok, vaddisznók.
A láda azonnal meglett. Visszafelé kikecmeregtem a szakadékból és a ösvényen haladtam vissza a kerékpár rejtekig.
A GCKUPA edzésekbe nem fogom beilleszteni a ládát, mert túlságosan sáros a környék.
Mintha már jártam volna itt ...
Az eltűnt tollat pótoltam. Kár, hogy az utakat lovasok is járják. A rejtek fölött akár egy légakna maradványa is lehetne.
Hóban picit megizzasztott de jó volt. Sajnos lent nem túl jó a GPS vétel ezért ide - oda vitt, még jó hogy nem hallgattam rá, mert ha felmászom oda ahova mutatta, nem biztos, hogy jó vége lett volna a sikos hóban.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v3.8.3]
Érdekes kirándulás volt. Katalinpuszta irányából jöttünk és a javasolt útvonalon mentünk körbe. Az északi elágazás helyett lehet akár még északabbra a piros + jelen haladva megközelíteni az északi tárót, így egy kicsit kevesebb ismétlés van az útvonalban.
A láda nélkül ide biztosan nem jutottunk volna el. Köszönjük a rejtést
Megtaláltuk! 🙂
Ma Verőce környéke volt soron, és ládák felújítása lett belőle.
A 2-es út felől a Felsőnyulas-Lilaakác utak kereszteződésig felnyomultunk autóval a innét a piros jelzésen haladtunk, majd a egy jelöletlen úton közelítettük meg az egyik oldalsó árkot. Bár ezt az utat csak visszafelé találtuk meg. Északi irányból a szakadék állta utunkat csak ez után találtuk meg a könnyebb megközelítést.
Köszönjük a lehetőséget! [Geoládák v3.4.1]
GCFENT közeli rejtését kerestem fel, ezért dél felől érkeztem. Gondolom kevesen jönnek erről, pedig szép és nyugis (pár lócitromra kell figyelni) út (odafelé, vissza már más volt, de ezt később). Külön köszönet Kokónak ezért a megközelítési lehetőségért!
Az első 3 fotó a kedvencem. Szürkézés: a láthatóan jó pirosat lefestik, majd 2 fával odébb újat festenek. Az egyiken még a szürke sem maradt meg a régi jelen. Hihetetlen felesleges munka és látszik, hogy a régi jel is pompás állapotban volt.
Visszafelé sétáltam nyugodtan, amikor egy quad jött mögöttem, majd két montis robogott le, utána két fiatal robogóval ment el mellettem. Ennyit a lovaglós útról.
A doboz rendben, csak a jelszót fotóztam le és raktam is vissza. Ahogy megálltam, a szúnyogok azonnal támadtak. Így a füzetbe nem írtam semmit.
OSM-en kicsit hiányos a környék, úgyhogy néhol toronyiránt, de odataláltam. Szerencsére nem bicajjal, mert eléggé szét vannak lovagolva errefelé az utak.
A Naszály megmászása után hazafelé menet még elkanyarodtunk ide. A szurdokot fentről közelítettük, majd gyors keresés után a szurdokban mentünk lefelé. Köszi
Magyarkúttól Katalinpusztáig 21,5 km, 7 láda, ez volt az ötödik.
A piros jelzésről való lekanyarodásnál először kerestem, hogy a szakadék melyik oldalán vezet az út. Aztán rájöttem, hogy a szakadék maga az út.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v3.3.2]
Matyival jártam arra. Mivel ő fiatal, tele energiával, ezért ő mászott le a ládáért és hozta fel nekem :) Kényelmes az apák élete.
A GCEHAZ láda közös indító rejtése után még próbálkoztunk az Ipoly torkolatnál, de a magas vízállás miatt nem lehetett megközelíteni azt a ládát.
Adódott még ez a láda hazafelé, útközben. Itt semmi gond nem volt. Most az erdő jól járható volt, a dobozt is könnyen megtaláltam.
Imádjuk a Dunakanyart! 1000. ládánkhoz közelítve, ide terveztük a megtalálást. Sikerülni fog? Szurdok kedvelők vagyunk, így jól esett ide eljutni. Köszönjük!
Elsétáltunk a rejtésig. Kicsit alternatív útvonalakat választottam, mert a piros jelzés nem nyerte el minden estben a tetszésemet. A szurdokos rész nagyon tetszett, köszi a hely bemutatását!
Rengeteg őzláb gomba volt a környéken. Szívesen vittem volna haza kirántani. Sajnos a feleségem nagyon ellenezte. Azt mondta: "Ha mégsem ehető gomba, akkor holnap benne leszünk a hírekben".
Ma úgy volt, hogy megyünk a Csarnába Nikivel, de reggel - látva ezt a búskomor időt - inkább a lustálkodásra szavaztunk. De kora délutánra már annyira mehetnékem volt, hogy bringára pattantam. Egyáltalán nem esett jól a katalinpusztai úton a tekerés. Valahogy olyan ritmustalannak éreztem magam. Igaz, hónapokkal ezelőtt tekertem utoljára. Az erdőbe térve egy darabig tekerhetetlen a terep. Azt csináltam, hogy a bringát levittem az útról és gyalog leereszkedtem a tárókhoz (szinte teljesen sima talpú cipőben). Az északi markánsabbnak tűnik, a déli meg vadregényesebb helyen van a völgyben. Nyáron feltétlenül vissza kell jönni és bemenni, meg kicsit megkalapálni a köveket. A láda gyorsan meglett, nem kellett kóvályogni hozzá. Ez a terep itt simán 3,5. A visszaútra meg nem volt kedvem ismét aszfalton menni, így inkább áttekertem a P- jelzéseket többé-kevésbé követve a Fenyves-hegyen. Valamiért nagyon jól esett az emelkedő kitekerése és a korábban tapasztalt probléma sem jött elő. A kilátás elég párás volt, de jót mozogtunk Macóval.
Mai első láda. Jó volt egyet sétálni a Börzsönyben. Az nem tetszett, hogy folyamatosan lőttek viszonykag közelről. Peti is velünk ládázott. Köszönjük a rejtést!
Hogy meglegyen a táv, Zebegényből indultam neki a keresésnek, 28km lett a vége.
Igazándiból az árok a látványosság, a beomlott tárók nem hoztak izgalomba.
Hét éve jártam errefelé a Fenyves-hegyi láda okán.
Hú de jó kis célpont volt!
Az 1. parkoló felől érkeztünk. A piros jelzés elején a komoly dagonya volt, amit lovasok tiportak. Szerencsére 100 méter után teljesen jól járható út következett. A "letérés" segédpontnál a szakadékban folytattuk utunkat. Izgalmas volt.
Az út során több helyen többféle csontot találtunk. A "bombatölcsérben" pl. szerintünk egy ló csontjai vannak.
Köszönjük a lehetőséget.
Bringával Börzsönyligettől a P- 2-es út felőli széléig. Innen egy darabig bringakísérettel, majd azt hátrahagyva. A szakadékba keresni kellett a lejáratot, de a doboz gyorsan meglett.
Kerékpáros találat, 51 km kerekezés Dunakesziről.
Persze a bringának nem sok hasznát vettem a műútról való letérés után, de egyes szakaszokon fel tudtam ülni a nyeregbe a P jelzésen.
A P jelzés elején a jókora dagonya - amire még a lovasok is rátettek egy lapáttal - kicsit megijesztett, ha ilyen út lesz végig, akkor alaposan meg fogok izzadni ezzel a találattal. Néhány tíz méter után már javult az út minősége, az út jól járhatóvá vált. A környéken egyébként sokkal több út van, mint amennyit a térképek jeleznek, száz méterig úton tudtam megközelíteni a ládát. A P jelzés sok helyen le van festve, egy helyen egy darabig nem is találtam a folytatást, így egy szakaszon a GPS után mentem.
Az árokba való leereszkedés érdekes lehet, ha esős idő vagy hó van.
A láda a második fa átvizsgálása után meglett, a koordináták pontosak.
A hely remek, az ilyen ládákért szeretem ezt a játékot. A Börzsönyben jelentős bányászat folyt, remélem a többi emlékhelyhez is előbb-utóbb fog láda kerülni.
Mára egy jó kis evezésre vágytam. A Dunakanyarra esett a választás. Szobról indultam és a terv szerint Verőcéig csorogtam volna le és onnan vonattal vissza. Igen, ez az előnye a felfújható eszközöknek. Könnyen szállíthatók akár tömegközlekedve is. Minden szépen indult, 9 óra magasságában tettem vízre a deszkát és sütött a nap...jó idő, boldogság! Egy óra múlva már sejtettem, hogy ebből lesz némi zuhé, de arra nem gondoltam, ami jött :-) Elég brutális zivatar kerekedett a dologból. Kikötöttem és egy fa alá húzódtam be, de így is bőrig áztam. Ekkor már egy kilométerre sem voltam Nagymarostól, így eldöntöttem, hogy a szakadó eső ellenére odaáig leevezek és ott kiszállok. Pár száz métert kellett sétálnom az állomásig és az utcákon hömpölygött lefelé a víz. Gyakorlatilag bokáig érő vízben gázoltam (jó választás volt most is a neoprén csizma). Szerencsére az állomás épületében nem volt senki, itt szépen átöltöztem száraz ruhába és készen álltam az utazásra. Kb. 10 percet vártam a következő vonatra, ami Szob alsóig repített. Összességében remek volt és bár az eredeti tervet meg kellett kurtítani, szükségem van azokra a tapasztalatokra, amiket kizárólag szélsőséges időjárásban lehet megszerezni.
Hazafelé megkerestem Kokó új verőcei ládáját. Nem volt épp idevaló a szerelésem a túraszandál tekintetében, de megoldottam a feladatot :-)
Köszönet!
Mikulás
(az utolsó kép megadja az esőben haladás hangulatát :-))
Munka után egy gyors találat. Fenyveshegy megállóhelytől közel egyórás séta.
Egyet kell értenem hitamassal. Nem nyiladékban van a rejtés. Mi tájfutók gyakran találkozunk a térképeinken nyiladékkal. Keskennyel,szélessel,benőttel,tarra vágottal stb.
Többszöri, az árokba le és fölmászás után rejtői segítséget kértem. Talán lehet annyi segítséget adni az utánam jövőknek, hogy a láda lent van az árokban.
Köszönöm a rejtést!
[iGC] [wapon beküldött szöveg]