WAP:
A 20x15 cm-es doboz a Kazincbarcika mellett fekvő várdomb területén, az ösvénytől kb. 10 méterre, egy fatuskóban található, fakéreggel és avarral álcázva.
A ládába TravelBug
nem helyezhető.
A környezet
A geoláda a Kazincbarcika peremén fekvő várdomb területén található. A várból mára már semmi sem maradt meg, csupán az egykori sánc nyoma és a domb emlékeztet rá. A lentebbi leírás Kazincbarcika elődtelepüléseinek középkori történetét mutatja be, Kazincbarcika modern történetével a környező ládák foglalkoznak (
GCKBSZ,
GCBAKI).
Megközelítés
Busszal
Kazincbarcika, autóbusz állomásnál van az ajánlott kiindulópont:
N 48° 14,703' E 20° 36,951' 160 m [GCKBVD+start] , ahonnan kb. 1600 m-es sétával érhető el a láda. Innen indul a piros
turistajelzés, ezt követve lehet eljutni a várdomb tövébe, ahonnan többféleképpen lehet megközelíteni a geoládát. Célszerű a
N 48° 14,303' E 20° 37,210' 170 m [GCKBVD+felfele] pontról megmászni a várdombot, az ösvényen folyamatosan balra tartva. Ezután kb. 170 m gyaloglás után egy éles balkanyarral indul felfelé ösvény az alacsonyabb és a felső, központi dombra is.
N 48° 14,356' E 20° 37,344' 202 m [GCKBVD+kilátás] Erről a pontról kilátás nyílik a környékre, "Kolorcity" városára. A láda a várdombra vezető ösvénytől kb. 10 méterre, egy fatuskóban található, fakéreggel és avarral álcázva.
Autóval
Autóval meg lehet állni a csónakázó tó közelében a
N 48° 14,528' E 20° 37,507' 150 m [GCKBVD+1parkoló] ponton. Innen kb. 800 m-es gyaloglással érhető el a láda. Másik parkolási lehetőség a herbolyai útról lekanyarodva a rutinpályánál a
N 48° 14,395' E 20° 37,031' 155 m [GCKBVD+2parkoló] ponton található. Innen kevesebb, mint 600 m távolságra van a láda. A további útvonal a buszos megközelítés leírásánál található.
Sajókazinc
Maga a település, a község történetét az oklevelek, a feljegyzések a XIII. századig vezetik vissza. Kazinc helységről tudjuk, hogy 1240-ben várnépek lakták. Első említése Gozonek alakban történt. Később 1385-ig Dédes várához tartozott. A XIV. századtól ismertek azok a feljegyzések, amelyek szerint nyolc garas pápai tizedet fizetett az itt élő várnépek közössége, amely a különböző forrásokban Tazinc, Kazeng, Kazineh és Kazynon nevet viselte már. A XV. században a Lórántfiaké. Vámszedő hely volt a valószínűleg mezővárosi rangú helység. A XV. és XVI. századból már egyértelmű adatok bizonyítják, hogy a település neve Sajókazinc, és a Perényi és a Bebek családok birtokához tartozott. Borovszky Samu Borsod megyéről szóló munkájában ezt írja :"Sajókazinc éppen úgy, mint a környék összes falvai a reformációhoz csatlakozott, s már 1576-ban mint önálló egyház szerepelt."
Barcika
Barcika község sokáig két részből állott: Alsó- és Felsőbarcikából. Alsóbarcika már 1381-ben előfordul egy oklevélen, amelyből az is kitűnik, hogy "...a községről magát Alsóbarczinak nevező (de Asloubarch) család ősi öröklött jószága." Felsőbarcikáról még korábbról, a XIII. századból van okleveles emlék.
A század elejétől ismert, illetve már szinte teljes feledésbe megy Barcika harmadik része, az Újtelep, amely a 26-os számú útnak az Újváros felé eső részén helyezkedett el. Történelme során Barcika község területe ekkor volt a legnagyobb, míg legkisebb a török megszállás idején és után, amikor a faluból csak pusztaság maradt. Majd ismét fejlődni és növekedni kezdett. Az épülő-terjeszkedő Kazincbarcika szorította vissza a 26-os út túloldalára, ahol ma is megvan az Alsó- és Felsőbarcikából álló régi település, Kazincbarcika város részeként.
Az idők folyamán Barcika községnek nemcsak a területe, hanem a neve is sokszor változott. Az 1552-es összeíráskor pl. az alábbi neveket jegyezték fel: Alsyo Barch, Alsóbarcza, Alsó Barcyka, Alsó Barcica, Alsó Barchika és Alsó Barczyka. Felsőbarcika neve is változatosságot mutat: Felsewbarcika, Fyewesyw Barch, Felsobarcza, Felsew Barcyka, Felső Barcz és Feseow Barcika elnevezések fordulnak elő.
A község birtokosai a Barczy vagy Bárczy-rokonság révén a Dapsi-család a XVI. és a XVII. században, de a Lórántffyak, majd a Hubayak is birtokosok, később pedig birtokosai a Barczikay családból származó nemesek.
Felsőbarcika az Ákos nemzetségbeli Ernye birtoka volt, akinek István fia 60 márkáért eladta a falut Szuhai János fiának, Albert ispánnak. De a Barius, a Bessenyei és Szoláti (Zoláth) is birtokos volt, úgyszintén az Alacskay család a XVIII. században, majd zálogjogon a Dapsyak is. A Lórántffyaknak itt is volt birtoka, ami házasság folytán később Rákóczi-birtok lesz. Ebből Pongrácz-vagyon lett, ami később a Radvánszkyak kezére jut.
Felsőbarcikának temploma is volt (ma is megvan) és egyháza, ezért egyházas Barcikának, vagy egyházas Barczának is nevezték.
A vár története
A várat a Tardona-patak széles völgyének délkeleti szélén találjuk, a mai Kazincbarcika-Újvárossal szemben. Egy mellékvölgy - amely egyben a külső vár határa volt - választja el a mögötte, keletre emelkedő magasabb domboktól. Minden oldala igen meredek. A kétrészes vár az ún. motte-típusú várak csoportjába tartozik. Központi dombját feltöltéssel emelhették. A délnyugati oldalán, ahol a csatlakozó terep enyhébb lejtésű, (a geoláda megközelítése is innen javasolt) árok vette körbe, amelynek nyomai jól kivehetők. A külső várat sánccal védték, ez kétoldalt csatlakozik a központi dombhoz és lefut a várhegyet a szomszédos domboktól elválasztó mellékvölgybe. E völgy nyugati vége árokkal kezdődik, de ez inkább erózió eredményének, semmint emberi alkotásnak látszik. Feltételezés, hogy e mellékvölgy felől olyan védőmű (kerítés, fapalánk) őrizhette a várat, amely pusztulása után a terepen nem hagyott nyomot maga után. A vár relatív magassága a délkeleti oldal völgye felett 22 m, északnyugati oldala azonban, a Tardona-patak völgye felett ennél jóval több. A központi, hosszúkás alakú domb tetejéről Kazincbarcika városára, a csónakázó tóra és a
vadnai várra nyílik kilátás. A külső vár meredeken lejt délnyugat felé, csupán a központi domb aljától 20 méterre, az árok külső széle mellett látható egy laposabb terület.
Kozák Károly 1955-ben egy 6x6 méteres, négyzet alakú épületet tárt fel a központi domb platóján. Égett gerenda nyoma, sok patics és cölöplyukak jelezték a ház helyét. Az ásató három darab számszeríj nyílvég, valamint a kerámia leletek alapján a ház korát a XIII-XIV. századra keltezte. A dombtető szélén is megfigyelt cölöpnyomokat s bár a perem lepusztulása miatt a megfigyelés bizonytalan volt, valószínűsíthető, hogy a dombtetőt kerítés, vagy palánk szegélyezte. A ház körvonalán kívül is hasonló korú leleteket talált, mint belül. Itt egy kemencét is sikerült feltárni, mellette állatcsontok kerültek elő (marha, sertés, juh, kecske, csirke). Mindezek arra vallanak, hogy a várat huzamosabb ideig lakták. Az egyik szelvényben festett, mázas cserepek pedig arról tanúskodnak, hogy a XV-XVI. században is volt a várban élet.
Források:
Nováki Gyula - Sándorfi György: A történeti Borsod megye várai az őskortól a kuruc korig.
Sajókazinci református híradó
Barcikai históriás
Mindenkinek kellemes kirándulást és sikeres találatot kívánok!
