WAP
14x10x3 cm-es füles konyhai doboz, fa talajszinti odvában.
Láda leírása
Ezzel a dobozzal a 2017. évi Év fája szavazáson nyertes szelídgesztenye fát, és annak környezetében található több matuzsálemet szeretnék bemutatni.
Megközelítés
A láda Zengővárkonytól északkeletre található. Ajánlott megközelíteni a
kék kereszt turistaúton. Távolság a faluközponttól 1400 méter.
Aki gépjárművel érkezik, az a
N 46° 10,405' E 18° 25,857' 240 m [GCEVFA+elágazás] koordinátáknál forduljon keletnek, majd a
N 46° 10,524' E 18° 26,172' 280 m [GCEVFA+parkoló] koordinátáknál tegye le autóját. Innen a cache még 750 méter.
Zengővárkony
Az alig négyszáz lelkes település, Baranya megyében, a Zengő lábánál, Pécsvárad szomszédságában, a megyeszékhelytől mintegy húsz kilométernyire terül el. A Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet részét képezi. A település nevét egy anekdota szerint egy vadkanról kapta... A falu erdejében vadkant kergető telkes gazda, "Várj kan!" kiáltásait hallotta a csősz Várkonynak. A legenda szerint innen a név.
A takaros gyümölcsösökkel körülölelt, kacskaringós patakkal tarkított falu egyik nagy büszkesége a szelídgesztenyés. Az első gesztenyefákat még a törökök elől menekülő magyarok ültették, így ma számos 5-600 esztendős, hatalmas famatuzsálemmel találkozhatunk. A helybeliek megkedvelték a különleges mediterrán fát, egyre többet ültettek belőle - melynek szaporításához hozzájárult az igen kedvező klíma is - így az összefüggő gesztenyés lassacskán negyvenhektárnyi területen terjeszkedett el, a termés eladásával nagyobb jólétet biztosítva az itt élő embereknek.
1974-től a teljes szelídgesztenye erdőt védetté nyilvánították. Fontos tudni azt is, hogy ma már minden gesztenyefa magántulajdon, melyet nagy gonddal őriznek a gazdák!
Sajnálatos, hogy több évtizede, tizedeli a fákat egy gombabetegség, amely ellen nemigen tudnak védekezni a tulajdonosok.
Próbálták oltani a matuzsálemeket, kezelni a betegségeket, de szélmalomharcot vívnak a kór ellen. A próbálkozások azonban nem maradnak el. Folyamatosan kutatják, hogy lehetne megmenteni a még ép, termő fákat, melyek mára már leginkább a település északkeleti határán helyezkednek el.
Az Év Fája 2017
Az Ökotárs Alapítvány idén immár nyolcadik éve rendezte meg az
Év fája versenyt, melynek célja, hogy felhívja a figyelmet a közvetlen környezetünkben élő fákra és általában a természet fontosságára, mindennapi életünkben betöltött szerepére.
A zsűri a nevezett 48 fa közül Zengővárkony jelöltjét, a hős szelídgesztenyét választotta idén első helyezettnek 4088 szavazattal.
Az Év Fája versenyre beküldött adatok alapján a fa 15 méter magas, és 5,3 m kerületű.
A gesztenyésről Fodor András költő verset is írt 1954-ben, álljon itt, befejezésül a Zengővárkonyi gesztenyés méltatására:
A várkonyi gesztenyés
Már gyűlt az árkok alján a délutáni árnyék.
Derékig érő fűben mentünk a réten át,
a dombra-nyúló kertben, ismerkedő szemünkkel
pirosan incselegtek a dúsgyümölcsü fák.
Aztán egy irtás szélén szívdobbantó varázsként
szétnyílt köröskörül a kerti sűrüség,
és ott álltak előttünk a kócsagszínü csokrok,
a magas égre bomló, virágzó gesztenyék.
Virág, virág az ágon, üstökös, hulló csillag,
fekete éjszakából fölizzó napkelet ;
kunkorgó gyenge barkák, tövükből szertehajlók,
lágy ujjukat kitáró, apró gyermek-kezek.
A lombok sátra lángolt, a sok recés levélen
villogva átparázslott a délutáni nap,
a részeg illatokkal derengő levegőben
szédülve jártunk már a hatalmas fák alatt.
Éreztük mindenünnen a természet csodáit,
lestük a vaskos törzset, akár egy bölcs atyát,
s a töprengően fűbekönyöklő ágak mellett
láttuk a hervadt barkák lepergő bánatát.
Majd hirtelen a lejtős tisztásra érve ránktört,
viruló áradatként körénktapadt a rét
és boldog őrületben virágok végtelenje
ujjongva nyujtogatta káprázatos diszét.
S ahogy a tündér szépség ködén a kutató ész,
mint felhőn át a villám, eszmélve célbafut,
virágok tarka rácsa mögött úgy vettük észre
a dombok zöld ölébe befészkelt kis falut.
Ott él az ember lent, hol űzött előde hajdan
meglelte menedékét a gesztenyés alatt,
az irgalom jeléül még ott folyik kanyargón
két házsor közt a régi, forrásból nőtt patak.
Ott él az ember lent, s már őérte szép a szép is,
neki szolgál az erdő, őérte hajt a rét ;
róla beszél a hosszú, dombokra dőlt vetések
tarkálló szőnyegével a megművelt vidék.
Ha jön az ősz, e dombon neki koppantja földre
tüskés burokban érlelt gyümölcseit az ág,
s a nyári biztató szél az ő kertjükbe hajtja
virágzó gesztenyésük kesernyés illatát.
Hát hirdesse e vers is, hirdesse őt, az embert,
aki szívében őrzi a dombok titkait,
de nem magának őrzi, virágzó gesztenyék közt
az ember-lelte szépség ízére megtanít.
Fenti, már hivatkozott Év Fája honlapon kívül
HEV kessertárs lapjáról használtam fel információt:
HEV túrái
Köszönet érte!
