Elhelyezés időpontja: 2013.10.23 12:00
Megjelenés időpontja: 2013.11.24 12:11
Utolsó lényeges változás: 2017.03.15 22:34
Utolsó változás: 2017.03.16 07:38
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: halindaattila
Ládagazda: halindaattila Nehézség / Terep: 2.0 / 1.0
Úthossz a kiindulóponttól: 50 m
Megtalálások száma: 249 + 1 sikertelen + 2 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.5 megtalálás hetente
A 10x5 cm cső ládát egy fa villanyoszlop iker betongyámjában találod, ágakkal és avarral álcázva. A ládához tollat vigyél magaddal! Pótjelszó a közeli elektromos doboz alján.
A ládába TravelBug nem helyezhető.
Megközelítése
Ököritófülpös megtalálható Mátészalkát elhagyva a 49. számú főútvonalon keleti irányban a harmadik településként
Ököritófülpös soha nem felejti el azt a tragédiát, ami 1910. március 27-én történt a településen. Ez a tűz hazánk és a korszak legtöbb áldozatot követelő tűzvésze volt, és a világon is a legnagyobbak között tartották számon. 312 ember vesztette életét, 99-en sérültek meg.
Az ököritótiak egyébként úgy gondolták, hogy átok ül az épületen, mivel a csűrben gyakran történtek tragédiák. 1886-ban az egyik bálban például hatalmas verekedés tört ki, előkerültek a bicskák, 26-an megsebesültek, 5-en pedig meg is haltak. Az 1910-es tűzvész után nem is épült semmi a telken, ma egy park, valamint a tűzvészben elhunytak tiszteletére készült emlékoszlop áll a helyén
Ököritófülpös elődközségében, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Szatmárököritón 1910 húsvét vasárnapján rendeztek bált egy csűrben. Az akkori szokás szerint úgynevezett "disznóhólyagból készült" hólyaglámpásba helyezett gyertyával világítottak. A bálba a környék 17 községéből érkeztek fiatalok.
Az 1910-es húsvéti bálra papírzászlókkal, lampionokkal és petróleumlámpákkal díszítették fel az épületet, de fent volt még a szüreti bál dekorációja is. 650 ember gyűlt össze az épületben, egy fúvós, és egy vonós zenekar játszott felváltva.
A csűr hatalmas terét lampionok világították meg, amelyek akkor főként disznóhólyagból készültek, bennük pedig gyertya világított. Folyt a mulatság, nagy volt a báli jókedv. Egy ilyen kiszáradt hólyag fala azonban valahogy tüzet kapott a benne levő gyertyától. Egy szabadságos közhuszár, bizonyos Pongó Dániel kirántotta a kardját, s odasuhintott a hólyagot tartó spárgára. El akarta vágni, mondván, essen csak le az a hólyag, a földön aztán majd agyontapossák az amúgy ártatlannak tűnő lángot. Csakhogy a hólyag ezúttal nem spárgával, hanem dróttal volt a gerendázathoz erősítve. A kard nem tudta elvágni, a csapás következtében fellépő tehetetlenségi erő viszont fellendítette az égő hólyagot a szalmatető irányába, ami szinte azonnal lángot is kapott.
Az egyik szemtanú, a zenekar klarinétosa, Pinczés Lajos a korabeli újságokban így emlékezett a húsvéti bálon történtekre: "A zenekar közelében lévő egyik lámpácska, benne az égő gyertyával, a fúvósok szelében ide-oda ingott. Még mondtam is a szünetben a pajtásomnak, nézd azt a lámpát! De csak legyintett, semmit érő kis lámpa, ha meggyullad, pukkan egyet, lehull a parazsa és széttapossák. Volt már ilyen százszor is. Igaz, így volt mindig. Amikor újra rázendített a fúvószenekar, a gyertya feldőlt a lámpában, lángot kapott a bura. Az alatta táncoló huszár elővette a kardját, és oda csapott. Nem tudta szegény feje, hogy a hólyaglámpa nem madzagon lóg, hanem dróton. S a kard felcsapta a lángot a drót végével a mennyezetre".
A településen lakók szerint a tüzet okozó huszár Pongó Dániel volt, aki végül a lángok közt lelte halálát. A katona szülei, és rokonai végül a településről kénytelenek voltak elköltözni, mivel a faluban mindenki a fiút hibáztatta.
A mulatók próbáltak menekülni, de a két kijáratot zárva találták. A rendezők ugyanis így akarták megakadályozni, hogy a húsvéti bálba jegy nélkül jussanak be a mulatozók. A kijáratok elé ezen kívül padokat szegeztek, ami megakadályozta a kívülről való bejutást is. A menekülők egymást lökdösve, taposva próbáltak kijutni az égő csűrből.
"Rettenetes tusakodás támadt a menekülők között, szívszaggató jajgatás hangzott, és akadt olyan sikerrel kijutott bálozó, aki égő ruhában futott az utcán, amíg össze nem esett" írta le a lelkész.
Gyorsan terjedtek a lángok, a tető égő darabjai a bálozók közé zuhantak. Az oldalsó ajtó betömődött a menekülőktől. A zenekari dobogó felől nem lehetett a kaput megközelíteni, a túlsó oldalon lévő kaput ugyan nagy nehezen kinyitották, de a kapu előtt lévő padokban botladoztak az emberek, majd pillanatok alatt két méter magas emberhegy alakult ki. Aki alul volt, az megfulladt, a felül lévőket a lángok ölték meg.
A mentésnél az is gond volt, hogy akik a csűrön kívül levegőztek, észlelve a lángokat, mindenáron be akartak jutni, segíteni a menekülőknek, akik persze kifelé igyekeztek. A csűr közepén ragadtak a füsttől fulladoztak. Az épület alig 20 perc alatt porrá égett, 126-an a felismerhetetlenségig összeégtek, sokan később, az égési sérülésekbe haltak bele. Összesen 312 bálozó vesztette életét.
A tűzvész után felkorbácsolódtak az indulatok, a falu elöljárói a katonaság bevetését fontolgatták. A környékbeli falvakból sorra érkeztek a hozzátartozóikat kereső családtagok, teljes lett a káosz.
A helyszínen végül a csendőrök tettek rendet, három mátészalkai és két csengeri orvos nyújtott elsősegélyt a rengeteg sérültnek. Az utolsó halott a tűz után majdnem egy hónappal, április 21-én halt meg.
Több napon át temették a halottakat, a lelkész így emlékszik "...iszonyú volt az a temetési menet, amit sírás, jajgatás kísért a tragédia helyszínétől a sírkertig. A 126 ember földi maradványait tartalmazó koporsókat tizenhat szekér vitte a temetőbe, ők közös sírba kerültek."
A tűzvész századik évfordulójára a közös sírhelyre felkerült a 126 elhunyt neve. Azt, hogy kik nyugszanak a sírban a helyi anyakönyvi feljegyzések alapján derítettek ki. Ököritófülpös soha nem akarja elfelejteni a tragédiát. Olyannyira nem, hogy a falu címerében is szerepel az égő csűr képe. A tragédiáról Móricz Zsigmond is írt, először a "Nyugat"-ban, majd "A fáklya" című művében.
"A tűzvészt követő öt évig nem soroztak katonát a faluból, hat évig nem volt esküvő, tíz évig nem rendeztek semmilyen bált Szatmárököritón."
A kor legtöbb áldozatot követelő katasztrófája volt ez Európában, igaz, még két év, aztán nekimegy a Titanic a jéghegynek... A tűz híre bejárta az egész földrészt, de emléke természetes módon csak itt, Ököritófülpösön rögzült a kollektív tudat legmélyebb rétegeibe.
Kerékpár túrám során felkerestem a Pusztító tűzvész Szatmárököritón (GCPTSZ) ládát is, de sajnos nem találtam meg.
Kérem a fotók alapján visszaigazolni a megtalálást.
Szatmár 18/8.
Az Öreg-Túr felé menet Csongiékkal.
Szomorú történet...Érdekes, hogy eddig nem is hallottam róla.
A falu központjában, a kis téren mindig volt valaki, így vigyáztunk a logolással.
Sokan voltak a kis parkban, nem nagyon tudtam kutakodni, bár bringaátvizsgálás címszó alatt körbepásztáztam a villanyoszlopot és nem találtam ládára utaló nyomot. Pótjelszóval. [Geoládák v3.12.10]
Jutott eszembe számtalan rondábbnál rondább gondolat ... hány ilyen csapdát építünk ma is az élvezetek, a kapzsiság, a hatalomvágy és más ördögtől való gondolattól vezérelve ... néha a testnek, néha meg a léleknek. Még jó, hogy nem mindegyik "működik". Amikor meg mégis, akkor meg vagyunk döbbenve ... Jó az utalás a Titanicra a leírásban ... :)
Ötnapos Hajdúság-Szabolcs-Szatmár geotúra 4. napjának 10/34. találata (összesen 67/124). Ma Nyírmeggyesről tettem egy nagy autós kört a (Holt-) Szamos környéki települések ládáit felfűzve.
Ebben a ládában nem a (könnyű) rejtés, hanem a történet az érdekes. Szeretem az ilyeneket, "ma is tanultam valamit". A történet persze szomorú, de fontos rá emlékezni, hogy elkerüljük a hasonló tragédiákat.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v3.12.10]
4 nap 3 jubileumi 20-as láda és egy hosszú autókázós nap közte,ami ez volt.Ha nincs geocaching nem is hallok erről a történetről,pedig...nem is tudom mi a jó szó ide,de ha már megtörtént legalább megismerhettem.Nagy szomorúság és tragédia lehetett ez akkor itt.
Hosszú hétvégi GC20-as gyűjtő kirándulások közötti utazás alatt elkövetett ládakeresés. Számomra nagy érdekesség volt, hogy kilenc Róza névrokonom is elhunyt. Nagyon ritkán találkozom a keresztnevemmel a közeli és távoli környezetemben. Hát, engem nagyon megérintett ez a tragédia, még a hangom is elcsuklott, a könnyem is kicsordult.
Helyszínen sajnos sem a ládát, sem a pótjelszót nem sikerült megtalálnom. A láda rejtekénél a lámpaoszlopnál sehol sem találtam a ládát. Sajnos elég sok kíváncsiskodó szempár szegeződőtt rám, így gyors keresést csináltam, ami eredményre nem vezetett. :( Igyekeztem alaposan átnézni, de nem jött össze. Pótjelszót sem sikerült megtalálni akárhogy igyekeztem. Kérem a képek alapján elfogadni a találatot.
Nem is hallottunk erről a tragédiáról eddig, nagyon szomorú...
A kis téren többen is voltak, ezért a pótjelszót kerestük, de nem találtuk. A képek alapján kérnénk egy jóváhagyást! [g:hu 1.6.4]
Az emlékmű mellett éppen rendőri igazoltatás folyt, ami miatt a park és a környező épületek előtti terek is extra sok megfigyelővel voltak telítve. Szerintem falubelit igazoltathattak a rendőrök, azért volt a felfokozott érdeklődés.
A túl sok és túl kíváncsi mugli miatt meg sem kíséreltem megkeresni a jelszót, inkább lőttem pár fotót, amik alapján kérem a találat jóváhagyását.
Szabolcsi láda őrület során lett meg a rejtés. Reggeli indulás a frissen megjelent Béres ládák miatt, majd a végére 790 km-el és rengeteg ládával, élménnyel gazdagabban hazatérés. 10 évesen a Híres tűzesetek című könyvben olvastam a történetről, elég megdöbbentő volt gyerekfejjel is :( Köszönjük a hely bemutatását!
Megrendítő emlék minden magyar érzelmű ember számára. Móricz Zsigmond tudósításából emlékszem még a fájdalomtól tébolyodott idős emberre, aki az üszkös romok között egyre azt hajtogatta: "Pongó Ferenc huszár fiam, hol vagy?"
Sok Pongót láttunk az emlékoszlopon, Ferencet nem. Két ott-tartózkodó helybeli ember azt mondta, nem mindenki van feltüntetve, mert nem mindenkit tudtak azonosítani.
Ki tudja, milyen lenne most ez a falu és a környék, ha nem történik meg az eset, életben marad a 312 fiatal, születik az akkori (és remélhetőleg hamarosan visszatérő) divat szerint sok gyerekük, aztán azoknak is, stb. Mai helyiek, tessék bepótolni, ha már így alakult.
A láda könnyen meglett, bár két ember ott ült a közeli padokon, de talán sikerült fényképezéssel álcázni magam.
Köszöni a rejtést a Kálmán Család!
Megrendítő volt olvasni a tragédia részleteit az emlékparkban ülve...
Volt bőven időnk, mert pont a láda mellett üldögéltek. Vártunk egy darabig, de aztán tettünk egy kört a faluban. Mire visszaértünk, visszafele tartottak épp ők is újabb frissítővel a kezükben, így nagyon gyorsan kellett logolni.
Hosszú autós "túrára" indultunk szsoutdoor-ral, az ország legkeletibb pontja felé, közben családi vonatkozású kitérőt is tettünk, és persze néhány geoládát is beszedtünk, mert olyan ritkán jutunk az ország ezen szegletébe.
A tűzvész, mely a ládát ihlette, számomra ismeretlen volt. Az emlékhelyen elhelyezett leírást döbbenten böngésztem végig, ennek hatására a Móricz regényt azt hiszem el fogom olvasni. A láda könnyen megtalálható volt, viszont rengeteg helyi lakos császkált a környéken, akik előtt nehéz volt észrevétlennek lennünk.
Köszönjük a rejtést!
Az ország legkeletibb pontjára tartva útba esett, így hát megkerestük. Eddig nem is tudtam erről a katasztrófáról, ha nincs ez a kess lehet nem is tudom meg. Igen nagy a mugliveszély, erősen hesszelték, mit csinálunk. Köszönjük a rejtést!
A nagy melegben helyi cigányok hűsöltek. Még a pótjelszót is bátortalanul kerestük, mert minden szempár minket figyelt folyamatosan. A végén ők is bátrabbak lettek és oda jöttek pénzt kérni.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v2.2.4] Érdekes történet , tipikus "hanincsageocaching-élmény" Köszi a lehetőséget, mivel nagy volt a jövés-menés az alternatívot használtuk.
Pécstől messze és elég régen esett meg ez a szörnyű eset, így bizony én csak most hallottam róla először. Elképesztő, horrorisztikus, szívszorító, felháborító, hihetetlen, balszerencsés történet. Lényegében egy egész falu munkaképes korú lakossága pusztult el butaságok sorozata miatt egy boldognak tervezett estén. Felfoghatatlan tragédia! Akkor még nem voltak pszichológusok, hogy segítsenek az életben maradottaknak feldolgozni a történteket. Az életnek menni kellett tovább! Hogy tudott?
11/4. Ebből a szörnyű tragédiából minden rendezvényszervező tanulhat(na), de még ma is vannak ilyen balesetek a biztonsági rendelkezések be nem tartása miatt. Szomorú! Egy nagyon aranyos helybéli ember, aki ott üldögélt a haverjával a parkban, elmesélte nekünk a sztorit és meg is mutatta az emlékművön az édesapja 10 éves testvérének a nevét. A láda sajnos nem lett meg és a pótjelszó is a doboz oldalán, nem az alján volt, de legalább az működött. Lehet, hogy mi voltunk bénák, de egy ellenőrzés nem ártana. Köszi a rejtést!
Mint ládadoki a geoládát utolsó logjai vizsgálata alapján betegre állítottam. Ha van rá lehetőséged, kérlek javítsd. További tudnivalók a beteg ládákról. Üdv: ládadoki Email-t küldtem a rejtőnek.
Szamos menti szilveszteri körutunk során. Kerestük, aztán láttuk, hogy mások sem találták. A helyszínen készített képek alapján kérjük, fogadd el a megtalálást.
96 kilométer kerékpározás Mátészalka környékén.
A láda nem volt a helyén bár a rejtekül szolgáló villanyoszlop egyértelmű volt. Amint látom az előző fényképekből az emlékművet lecserélték, most egy, az áldozatok neveit tartalmazó fekete márvány emlékmű van a tragédia helyszínén, így a pótjelszó sem működik.
A rejtőnek elküldtem a mai kerékpártúra trackjét, kérem ez alapján a jelszó nélküli megtalálás elfogadását.
Szikrázó napsütésben, szebbnél-szebb helyeket kerestünk fel, Debrecenből kiindulva, a célállomásig, Csengerig.
Döbbenetesen megrázó a tűzvész története. A parkban 6-8 közmunkás pihent a padokon, elég kínos volt matatni a villanyoszlop alatt, a figyelő szempárok kereszttűzében.
Már februárban is kerestük és nem fogadja el a rendszer a találatunkat. Most újra elmentünk és újra megkerestük, hátha elírtuk a jelszót. Rejtővel egyeztettünk.
Fotót nem csináltunk, de kérjük az egyeztetés alapján az elfogadást. Köszönjük!
Mátészalka környéki ládázás 4/6.
Ezt is megtaláltam! Köszönöm a rejtést. Nem volt hiába eljönni ide. :)
Részletek és képek hamarosan.
Régebben sokat olvastam ezt a történetet itt az oldalon, nagyon érdekes történet. A láda pár másodperc alatt elő is került, nyugodtan tudtam végezni a dolgom. Viszont azt nem értem, hogy miért nem lehet az oldalra képet felrakni az emlékműről, még a jelszó sincs rajta. Na mindegy, jó kis hely ez is. :) [g:hu 1.5.2x] [wapon beküldött szöveg] 462.
A parkban többen sziesztáztak, de én is vettem egy jégkrémet a közeli Coop-ban és sikerült kivárnom egy-egy alkalmas pillanatot a kivételre és visszarejtésre.
Megrázó sztori, én sem ismertem korábban a történetet.
Köszi Attila! Jó volt ismét a rejtésedet keresni! csak azt sajnálom, hogy a megye keleti részében kevés van belőle. Mindig szívesen keresem a ládáidat! Még egyszer köszi: Párduc50
Erdélyből hazafelé egy pillanatra megálltunk az emlékoszlopnál, de sajnos a helyi kisebbség tagjai soron következő összejövetelüket tartották a helyszínen, ami úgy láttuk elég soká elhúzódik. Így nem tudtunk logolni. Kérjük a képek alapján a jelszó nélküli megtalálást. Köszönjük!
Pünkösdi ládázásunk második állomása. Könnyű találat, a rejtekhely adja magát. Hallottam már korábban is a helyi tragédiáról, de az emlékművön felsorolt sok név és az áldozatok száma megdöbbentő. Borzalmas haláluk lehetett, nyugodjanak békében. Az emlékmű és a környezete gondozott, szép. Köszönjük a rejtést!
Szatmári hosszúhétvége utolsó napja egy autós ládázás lett, a távolság miatt ezt kerékpárral nem lehetett megoldani. Elsőként Kocsordra, onnan Mátészalkára kirándultunk, mielőtt elindultunk Szatmárnémetibe. Szamárökörítő útba esett és a kis rejtés is pikk-pakk meglett. Hölgyek, Urak! Ez itt egy érdekes pont/hely, azaz POI, de egy jó geoládához ez a megmutatni való édeskevés. Azért köszönöm a rejtést.
Hazafelé vízitúráról 8/8.
A tavalyi túráról is megálltunk a láda mellett, de akkor a közmunkások a parkban hűsöltek, ebédeltek éppen. Meg sem próbáltuk elővenni a ládát.
Ma minden zavartalan, könnyed keresés volt.
Köszi
Megleltük! Hát persze,hogy a másik játék jelszavát írtuk fel.Még jó hogy a szomszéd faluban volt a szállásunk.Így útjaink során többször átmentünk Ököritón.
Kelet felé tartva megpihentem. Sajna közvetlenül a rejtek melletti padon hárman ültek. Mivel nem nagyon mozdultak bementem a közeli élelmiszerboltba feltölteni a készleteket. De sajna a vásárlás után is ott voltak még.
Kérem, fogadd el így a találatot!
IV. Levin-féle vízitúra után, hazafelé menetben álltunk meg Nórival megkeresni ezt a ládát.
A parkolóhelyen láttuk, hogy a helyi "erők" a fák árnyékában hűsölnek, így vártunk egy kicsit végigolvasva a ládát ihlető tragédia történetét.
Sajnos nem mentek el, sőt a közeli boltból még többen érkeztek, így kiszálltam és készítettem pár képet az emlékhelyről.
Kérjük, hogy fogadd el a jelszó nélküli megtalálásunkat! Köszönjük!
Nagyon megrázó történet. Ismertem már, de a rejtő összefoglalásában a részletek is kirajzolódtak, nagyon jó a leírás! Utána elolvastam Móricz írását is az esetről. Nagyon jó ötlet emléket állítani az áldozatoknak és a mai napig is tanulságokban bővelkedő szörnyű tragédiának, de nem szerencsés, hogy a város központi parkjában van a láda. Attól tartok, meg is láttak minket a padon ücsörgő lánykák, és csak remélni tudom, hogy nem keltettük fel a kíváncsiságukat a szöszmötölésünkkel. (Emiatt nem is logoltunk.) Javasolnék egy távolabbi rejteket.
Megvan. ÉK-magyarországi ládázás 5/15 felkeresett rejtése. A láda helye teljesen egyértelmű volt. Gyors logolás a közeli padon, néhány kép, és indulás tovább. Érdekes megnyilvánulás a falu kisebbségi lakosainál, hogy amikor leparkoltam a bolt előtt, néztek, mint buzi a moziban, és "ezt se láttam még erre" megjegyzéseket tettek. Köszönöm a lehetőséget!
Rövid időre álltunk meg itt. Korábban kerékpárral is felderítettem már a települést. Az északi területen (egyesítés előtt az a rész volt Fülpös) érdemes megtekinteni a Holt-Szamos partját is.
Családi hagyományainknak megfelelően Karácsony első napján útnak indultunk a szatmári rokonságot meglátogatni. Az unalmas autópályázást megszakítottuk egy-két könnyebben fogható láda felkeresése miatt. Ez lett a mai negyedik találatunk.
Szomorú események emlékét őrzi az emlékmű, ugyanakkor érdekes volt olvasni a ládalodalon a tűzeset történetének korabeli leírását.
Drive-in találat volt. Véletlenül, de éppen a láda rejtekétől 2 m-re parkoltam.
Sokszor buszoztam már el az emlékmű mellett, egy hónapja meg is néztem világosban, most sötétben értem ide.
Maga a történet tragikus, viszont, hogy a helyiek ilyen szép módon emlékeznek meg a történtekről megható. Nem tudtam eddig, hogy maga a tűzvész ezen a helyen történt.
Nekem is megfordult korábban a fejembe, hogy ide rejteni kéne. De későbbre terveztem, viszont nagyon örülök, hogy más is gondolt erre.
A ládaleírás nagyon szép.
Először nem érezte a kezem a ládát a rejteken, már megijedtem, hogy eltüntették, de végül rájöttem, hogy kicsit mélyebben van mint gondoltam. :)
Köszönöm a rejtést! =)
Megtaláltam! :-)
Köszönöm a rejtést és a lehetőséget.
Erről a tűzvészről és kimeneteléről, innen a ládaoldalról szereztem tudomást
ami itt történt az nagyon szomorú :-(
A rejtés tetszett,az oszlop emlékpark felöli betongyámjában keress!
A ládának az 1. nekem a 100-dik találat :-)
[g:hu 1.4.29] [wapon beküldött szöveg]