Elhelyezés időpontja: 2013.08.08 10:00
Megjelenés időpontja: 2013.08.25 14:01
Utolsó lényeges változás: 2018.09.18 17:55
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: Csabai Bihargók: Zsolt, Robi, Gyula, Erika
Ládagazda: ZoLiza Nehézség / Terep: 2.0 / 4.0
Úthossz a kiindulóponttól: 2000 m
Megtalálások száma: 8 + 1 sikertelen + 1 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.0 megtalálás hetente
WAP
Sziklák ölelésében a csúcs közelében.
Megközelítése
Az M-20-as műútról Tjentiste településnél kell balra kanyarodni egy nyomokban aszfaltot is tartalmazó rossz minőségű útra N 43° 21,538' E 18° 41,713' 561 m [GCmagl+balkanyar]. Néhány km autózás után egy sorompóval találkozunk, ahol fejenként 3€-t vagy annak megfelelő értékű konvertibilis márkát kell fizetnünk a nemzeti parkba való belépéshez, azonban euróval történő fizetés esetén nem adnak vissza fém €-t! Ezen az úton 17,3 km-t kell haladni, a Prijevor nevezetű kijelölt parkoló- és táborozóhelyig N 43° 17,263' E 18° 42,987' 1657 m [GCmagl+parkoló]. Itt van elég hely több autónak és sátraknak is. A közelben található kilátóból gyönyörű panoráma nyílik a Maglicra, a Volujakra, illetve a Zelengora csúcsaira. A parkolóhely mellett található iható vizű forrás is.
A Nemzeti Parkról
Bosznia-Hercegovina legelső nemzeti parkja, 1962-ben alapították. A 175 négyzetkilométeres területével a legnagyobb védett területe a balkáni országnak. Területén található a Perućica őserdő, mely az egyik utolsó ilyen képződmény a kontinensen. Érdekessége, hogy itt található a legmagasabb ismert lucfenyő, 63 méteres magassággal. A park nemcsak különleges fajairól, gyönyörű tájairól ismert. Területén több hegyvonulat található, ezek a Maglić, a Volujak, valamint a Zelengora. Ezen hegycsoportok mindegyike kétezer méteres csúcsokkal tör a magasba, továbbá valamennyi területén voltak eljegesedések. A Volujak esetében biztosan két eljegesedési korszakot találtak a kutatók, itt volt a harmadik legnagyobb boszniai gleccser. Ennek ellenére a Zelengora kivételével viszonylag kevés a tengerszem, illetve felszíni vízfolyás. A hegyvonulatok fő felépítő kőzete a mészkő, a jellegzetes karsztos felszínformák a Maglić vonulataiban jellemzőek. A Zelengora hegyeit részben vulkáni kőzetek is alkotják, ám a három hegycsoport jellemzően triászi korú karbonátos üledékes kőzetből áll. A klímát jellemzően a vertikális övezetesség befolyásolja, ám a park e nélkül is a kontinentális, illetve mediterrán éghajlat határán terül el, mely igen szélsőséges körülményeket biztosít. Utóbbi főleg a déli völgyekben van jelen.
Túraleírás
Több útvonalon is megmászható a csúcs, én most a leglátványosabbat fogom bemutatni, amelyen kb. 2,5-3 óra alatt kényelmes tempóban is feljuthatunk a hegy tetejére. Ajánlott reggel indulni, amikor még nem süt oda a nap, így kánikulában is könnyedén teljesíthető. Ez egy körtúra, amelynek során átmegyünk Montenegróba is (személyi igazolvány vagy útlevél legyen nálunk, mert kérhetik). Táv: 12,5 km szintemelkedés: 1270 m. Prijevorban N 43° 17,263' E 18° 42,987' 1657 m [GCmagl+parkoló] eligazító tábla mutatja, merre kell elindulnunk, végig a piros-fehér jelzést kell követnünk. A jelzések jók, nehéz eltévedni. A táblától kell elindulni, fel a szerékúton, majd a kis házikóktól balra az erdő szélén találjuk az első jelzést. Néhol régi drótkötelek segítenék a haladásunkat, amelyek állapota azonban nem túl jó, azt ajánlom, hogy inkább ne vegyük igénybe, nélküle is biztonságosan feljuthatunk a hegyre. Az út igencsak meredek, de kellő odafigyeléssel nem okozhat problémát annak, aki járt már hasonló helyen pl. a Kárpátokban. A gerinc elérésétől már csak néhány perc séta vár ránk a csúcsig. A jelszó a 2386 m magas csúcson lévő doboz oldalán található szöveg második és harmadik szava, illetve a rajta szereplő szám, egybeírva (8 karakter). A dobozban logbook is található.
Visszafelé továbbra is a piros-fehér kör jelzést kell követnünk D-DK irányban, amely egy darabig a gerincen halad végig, majd meredeken levezet minket a Trnovacko Jezero-ig N 43° 15,005' E 18° 43,410' 1527 m [GCmagl+trnovacko jezero], amely már Montenegróban található. A tó partján található kijelölt sátorozó hely, ott jártunkkor fejenként 1 euró idegenforgalmi adót kellett fizetnünk, amelyről számlát is kaptunk. A tóban nyáron akár fürdeni is lehet, vize sokkal kellemesebb hőmérsékletű, mint amit a Kárpátok tengerszemeiben megszokhattunk.
A tavat délről megkerülve keleti, majd északi irányban folytatjuk utunkat a jelzést követve jól kitaposott úton egészen vissza Prijevorig.
Megjegyzés: néha kell a kezet is használni, és persze elengedhetetlen a szédülésmentesség, meg a jó fizikum!
Figyelem! A magashegyi viszonyok miatt még nyáron is előfordulhatnak szélsőséges időjárási körülmények, fokozott óvatosság szükséges, télen, és tavasszal biztosítás nélkül nem ajánlott a mászás az általam megadott úton.
Aknaveszély: nincs
Felhasznált irodalom:
Szabadfalvi Á. 2010: A Maglić turisztikai térképe-boszniai oldal (Szarajevó, Mosztár kiegészítéssel). - szakdolgozat, Eötvös Loránd Tudományegyetem Földrajz - és Földtudomány Intézet Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék
Jó túrázást kíván a rejtő:
zsoooc
Állapot: kereshető
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
+
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
-
különleges látványosság, helyszín
+
speciális koordináta-érték vagy magasság
+
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
-
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
+
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
-
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
-
gyerekbarát láda
+
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
+
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
-
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
A jó időt kihasználva a nyaralás elején gyorsan nekivágtam a csúcsnak. A jelenlegi beugró a nemzeti parkba 10 KM (vagy 5 €) személyenként, autóra nem kértek pénzt. A 17 km-es erdei út néhol aszfalt, nagyobb részt viszont kopogó köves földút, tehát bő 1 óra kellett a feljutáshoz. 1x rönkfát szállító vontató is jött szembe. :) A parkolóhoz érve kitárulkozott a tér: havas, sziklás hegycsúcsok vettek körül mindenfelől. Lenyűgöző látvány. A rövid úton felkapaszkodva gyakorlatilag végig ez a panoráma kísér. A végső szint leküzdése egy közel függőleges sziklafal, melynek legyűrésében a csak részben rögzített mászókábelek is tudnak segíteni. Fentről aztán teljes kilátás nyílik, jól eső érzés megpihenve a látványt falni. Ma nem volt nagy forgalom, a néhány turista a tó felé ballagott inkább. Kb. fél óra elteltével egy lengyel srác jött a másik irányból, vele váltottam néhány szót, miszerint nem találom a geoládát. Hát igen, egy spoiler kép ilyenkor nagyon jól jönne. Bár a koordináta kifejezetten egy sziklaformációra mutatott, sok másikat is átvizsgáltam, hiába. Kérném a képek alapján a jelszó nélküli megtalálás jóváhagyását.
A felfelé vezető út autóval annyira nem vészes, nekem egy óra kellett hozzá.
Még felhőben volt a csúcs, amikor elindultam a parkolóból, de mire felértem kitisztult. A jelzések jók, kritikus szakasz nincs, némi tapasztalattal teljesíthető. Az időjárással szerencsém volt, fentről nagyon jó volt a kilátás minden irányba.
Szuper hely!
A BEAC 10 fős csapata felkapaszkodott a csúcsra, és most összeszedem az infókat az utánunk jövők számára.
A "makadámút"-on felautóztunk a sorompóig, de addig is elég kalandos, és lassú volt, igy nem kockáztattuk a további utat, visszafordultunk. Másnap helyi sofőr vitt fel Prievojba, 10 Eu/fő áron (és hozott is le). Ő kb 3/4 óra alatt felért, igaz, az út, várakozásunkkal ellentétben a sorompó után sem volt rosszabb, mint előtte. Kis keresgélés után megtaláltuk a piros pötty jelzést, ami ezután elég egyértelmű volt.
A via ferrata kb itt kezdődik: N43° 16.922' E18° 43.884' 2246m és hat részletben idáig tart: N43° 16.920' E18° 43.952' 2330m. Fontos: a drótokat a közelmúltban cserélték, mindenhol biztonságos, és egyáltalán nem nehéz, már aki nem tériszonyos. Csapatunk két tagja is életében először járt magas hegyen, de minden gond nélkül megküzdöttek a via ferrata-val. Ha kicsit gyakorlottabb vagy, akkor meg száraz időben a drót felesleges is.
A csúcson a rejtőkkel való egyeztetés alapján egyesületi csereládát raktunk ki.
A lefelé viszont nehezebb volt a vártnál: a Trnovacko jezero felé nagyon meredeken visz le az út, kőgörgetegeken, úgyhogy csak óvatosan lehet menni, hacsak nem akarsz gatyaféken érkezni, elég fárasztó volt
A tó nagyon szép, sokan piknikeztek a parton, és felfedeztünk egy sörsátrat is. Néhányan nem érdeklődtek a sör iránt, és átvágtak a mezőn, de a többiek elindultak a sörért. Ekkor meglepő dolog történt:
Sajnos, sör az nincs, a sátor alatt egy montenegrói fickó üldögélt, és valami jegyet akart tőlünk szedni. Na, mondom a többieknek: Jobb lett volna nekünk is átvágni a réten, és kikerülni. Ekkor a jegyszedő a a szívére tette a kezét, és alábbi szavakra fakadt: 'MAGYAR?? Prezident Orbán I love!" és intett, hogy mehetünk ingyen :).
Ezután, bár viszonylag könnyű úton, de kb. 300m szintet le, majd majdnem 400-at fel kellett mennünk Prievoj-ig, ahol már várt a lefelé vivő kocsi. Szállásajánlat
Budapestről indultunk 23:00-kor, Bosznián át mentünk és 9 óra körül értünk a felvezető úthoz. Kifizettük a sorompónál a díjat, majd felvánszorogtunk a parkolóig a rossz úton. Felérve a csúcsra, kaptunk egy kis esőt, de mire felvettük a poncsókat, már el is állt. A montenegrói oldalon mentünk le a meredek szerpentinen, szárazon is csúszós tud lenni a kis kövek miatt. A tónál elkérték a nemzeti park belépő díját. Már majdnem a parkolónál voltunk, amikor elkezdett beborulni, villámlott, dörgött, de még nem esett. A villámok viszont nagyon közel csapdostak, úgyhogy siettünk, ahogy tudtunk. Ahogy beültünk az autóba, leszakadt az ég. A lefele úton végig folyt a víz, kisebb patak lett néhol az útból.
A jelszót a rejtőtől kaptuk meg, köszönjük.
Még előző nap elindultunk az ajánlott parkoló felé mert mindenki írta, hogy elég szar az út. A sorompóig semmi gáz nem volt vele, teli van ugyan gödrökkel, de aszfalt, itt beszedték a fejenként 5KM-et és még 3-at az autóért, mondta az őr, hogy vigyázzunk mert az út meglehetősen "puty-puty". Nem is értettük miről beszél egészen pár száz méterig ahol is megkezdődött az igazi fekete leves. Nevezzük makadám útnak, sziklás földút ami kb. 21 km-en kanyarog felfelé. A szakadó eső és a köd nem könnyítette meg a feljutást, de potom 1,5 óra alatt fel is értünk (egyesben). Útközben láttunk defektes terepjárót ami nem adott okot túl sok bizalomra, de azért kitartóan küzdöttünk felfelé. Az ajánlott parkolóban még mindig eső és köd és kb 8 fok. Nem volt túl sok hangulatunk sátrazni és egy tábla reményt is adott, hogy elkerülhetjük. "Katuns, fresh beer, rest" hirdette. Elindultunk cuccainkal a hátunkon és kb 5 perc után el is értük a kis házakat. Valami parkőr féle mondta, hogy alhatunk itt, kaptunk egy házat fejenként 10 euróért és még be is gyújtott, ami meglehetősen jól jött a fagyos éjszakára. Megbeszéltük vele a tervünket, kérdeztük milyen időt jósol holnapra, de nem sok jóval kecsegtetett. Azt mondja a magla szerbül (vagy bosnyákul) ködöt jelent, és itt egy hete ilyen idő van. Visszavonulva a házunkba egyszer csak kopogtatott az ajtón egy kis magyar csapat akik most érkeztek a hegyre. Nekik az őr már 25 eurót mondott, így a sátrazást választották, de rövid ideig vendégeskedtek nálunk. Ennyit az odaútról... :)
Reggel gyönyörű napsütésre ébredtünk volna, ha nem szakad az eső és nincs tejföl köd... Kivártuk a pillanatot amíg csendesedik majd nekiindultunk. Mire a mezőn átértünk már beázott a cipőnk, mire megtettük az első 100 m szintet már beázott mindenünk. A köd szép lassan egyre sűrűsödött és mire felértünk kb 20 m volt a látótávolság. A láncos szakasz nem jelentett nehézséget, de a láncok tényleg nagyon gyengék, mi inkább nem is használtuk.
Fent nem töltöttünk túl sok időt a kilátás fotózásával, annál inkább a láda keresésével. A dobozt valószínűleg lecserélték, így a jelszó nem is lett meg. (Köszönöm a rejtő segítségét.) Lefelé a montenegrói oldalt választottuk lévén, hogy a tök vizes sziklákon sokkal veszélyesebb lenne ereszkedni. Itt egy darabog vidáman mentünk majd megindult az igazi lejtés egy teljesen felázott földes ösvényen. Néhány eséssel tarkítva, nagyon lassan értünk le a tóhoz ahol nem is töltöttünk időt mert szerettünk volna minél előbb visszaérni a kocsihoz, hogy megszáradjunk és felmelegedjünk. Visszaérve átöltöztünk és lerobogtunk a már ismert úton (lefelé is 1,5 óra).
Mindent egybevetve jó kis túra volt, bár lehetett volna kegyesebb hozzánk az időjárás.
Balkáni körutunk utolsó túrájára gyönyörű időt fogtunk ki, igazi élmény volt. Tjentiste-ben nagyjából egyetlen 'Hotel' van, ahol még becukrozva, bögrében kapja az ember a teát és meg kell várni, amíg a pincér elszívja a reggeli cigit a szomszéd asztalnál, csak utána illik zavarni reggeli ügyben. :) Magánszállást arrafelé nem nagyon ismerik, tehát a sátor ide tényleg jó tipp.
A leírás nem hangsúlyozza, de a felfelé vezető kb. 20km-es útra normál személyautóval jó másfél órát kell számolni irányonként! / útminőség = Pádis-classic :) / A belépőt elég esetlegesen szedik (vagy azóta keményítettek be), nekünk sehol, semmit nem kellett fizetnünk, a sorompó is nyitva volt. Útközben van egy aszfaltozott pihenőhely, ott megálltunk megnézni a távolból a Skakavac-vízesést.
Mi fordított irányban jártuk be a kört, előbb a tó felé indultunk, majd onnan kapaszkodtunk ki a gerincre. A tűző napon itt bizony rendesen leizzadtunk. :) A gerincen már kellemes volt a séta a csúcsig.
Érdekesség, hogy a Maglić egy ikercsúcs, aminek a 2m-rel(!) magasabb, 2388m-es párja tőle kb. 150-200m-re van délre...de már Montenegro-ban. Így lett az alacsonyabb csúcs egy ország legmagasabb pontja. :) Érdekes dolog a határ...
Belogoltunk a ládába, csúcspecsétet benyomtam az útlevélbe :), majd a 'via ferrata'-n indultunk lefelé. Ebből a 'via' megvolt, a 'ferrata' már csak nyomokban. :) Szerencsére nagyon nincs rá szükség, inkább csak szédülősöknek ad(na) biztonságérzetet.
Estére le is értünk a parkolóba, majd immár sötétben ledöcögtünk a szekérúton.
GPSGames rajongóknak két könnyed, kapcsolódó játék: Egyik (saját) és másik.
Disclaimer: logom egyetlen 'szépséghibája', hogy még 2011-ben jártunk itt. :) Mivel azonban a ládát megtaláltam és be is logoltam (talán a mai napig ott van a bejegyzés a csúcskönyvben), valamint egyhamar nem járok arra újra, így remélem nem gond, ha bejelentem találatnak. Ha igen, szóljatok. Az első megtalálók után majd odébb pattintom a dátumot, hogy ne legyen vita a Piros1-ből.
1.
Hajnali indulással Budapestről Višegrad (híd a Drinán) érintésével délután érkeztünk Prijevorba. A makadám út jól járható, 40 perc alatt felértünk rajta, a sorompónál nem volt senki. Felhős idő, minden vizes. A csehek (a Balkánon mindenhol csehekkel találkozunk) nagyon vizesen, sárosan jöttek le, a csúcson kapta el őket a vihar. Másnapra se voltak sokkal jobb kilátások. Mindenesetre 100 méterrel lejjebb az esőbeálló betonján vertünk sátrat, és reggel fél 5-re állítottuk be a vekkert. Éjszaka a közeli pásztorkutyák vigyáztak ránk.
Reggel 6-kor akartunk indulni, hogy még a déli zivatar előtt megjárjuk a csúcsot, de 6-ra tejköd ereszkedett ránk, így egy kis halasztás mellett döntöttünk. Végül 7-kor oszlott a homály, és nekiindultunk a rejtő által ajánlott mászós útnak. Kitisztult az idő, és 1 óra 35 perc alatt felértünk a csúcsra. A drótokat valóban nem ajánlatos igénybe venni: alig tartja valami. De ez az egy-két kitett hely - legalábbis ha nem szakad épp az eső - leküzdhető.
A csúcsra érve sütött a nap, csak a Durmitort takarták (sajnos) felhők. Megrögzött kesserként a feliratot kezdtem keresni (amit elsőre nem vettem észre a sok matricától), aztán csináltunk egy csúcsfotót, és már be is takart minket a felhő. Egy órát vártunk itt, háromnegyed órát a montenegrói csúcson, de csak kisebb részleges kifújások voltak - a Durmitor nem mutatta meg magát.
Lefelé a tó felé mentünk. 2200 alatt kiértünk a felhőkből, így kilátásunk is volt. A tóparton épp befejeztük az ebédet, amikor az erdőből előjött egy puskás ember és behajtotta a fejenként 1 eurót (cserébe rakijával és szörppel kínált). Prijevorba már szemerkélő esőben értünk, de itt ez már nem zavart minket. Lefelé a sorompónál aztán behajtottak 15 KM-et is rajtunk (fejenként 5 + az autóért is 5), de ekkor már ez se zavart minket: a nem túl jó idő ellenére szerencsésen megjártuk Bosznia tetejét.
A harmadik Balkán-túránk: Macedónia és Koszovó, Montenegró és Albánia után idén Bosznia és Horvátország. Maglić, Rakitnica-kanyon, Plečno, Troglav (Dinári-hegység főcsúcsa), Dinara, Mali Rajnac (Sjeverni Velebit).
N 43° 21,538' E 18° 41,713' 561 m [GCmagl+balkanyar]
N 43° 17,263' E 18° 42,987' 1657 m [GCmagl+parkoló]
N 43° 15,005' E 18° 43,410' 1527 m [GCmagl+trnovacko jezero]
