10 x 11 x 5 cm-s konyhai műanyag dobozt keressél, egy nagy fa vigyázz rá, kicsit álcázva.
A geoládát a sejtelmes hangulatú Mályvádi erdőben, 600 m-re a Fekete-Köröstől, 1 km-re a román határtól találod.
A legendák szerint boszorkányok is élnek itt. A hely, ahol a láda lapul, (Bányarét), több mint 100 éves tölgyek birodalma.
A ládába TravelBug helyezhető.
Ha megtalálsz egy geoládát, a visszarejtéskor Te magad leszel a láda új rejtője, Te vagy a felelős a ládáért és a következő megtaláló élményéért! Ezt ne feledd!
Megközelítés
Gyula-Gyulavári úton Dénesmajor felé menj, megadott parkolási pontokon hagyd az autót! Kerékpárral, valamint gyalog indulj tovább a piroson.
Néhány száz évvel ezelőtt az Alföldet a mályvádi erdőkhöz hasonló tölgy-kőris-szil ártéri ligeterdők borították. Hajdan az Alföld magas ártereinek uralkodó fás társulása volt, sajnos ma már csak töredékes állományai maradtak fenn. Az állomány nagyobb része ma ármentett területen helyezkedik el.
A felső lombkoronaszint magassága 20-30 m, borítása 60-85%-os.
2004.10.30
A hánytatott sorsú ládát ismét restauráltuk az eredeti logbook-kal együtt. Most rendben van, visszaállítottam a korábbi jelszót. Használatra egy szúnyogriasztó sprayt mellékeltem, talán a boszorkányokat is távol tartja. RWiz.
2009.06.10
Cerberus a 2001-ben elhelyezett, azóta csak hiába keresett ládát találta meg. Tényleg első megtaláló! Az egy hónapja kihelyezett cache viszont ismét átlépett a boszorkányerdő tér-idő kapuján, hogy csak 10-15 év múlva bukkanjon fel újra.
2010.05.01
Megpróbáltunk egy minden eddiginél robusztusabb ládát készíteni, amit most kihelyeztünk. Kértük a boszorkányokat is, hogy ezentúl inkább a keresők közül tüntessenek el néha egyet-kettőt, de a ládát hagyják békén.
2017.07.31
Felújításra átvettem, ha a boszorkányok nem szólnak bele valószínű adaptálom.
2020.09.06
Új doboz, új jelszó sok sok ajándékkal.
Kívánok Mindenkinek nagyon kellemes kikapcsolódást s jó láda vadászatot. GYEZegzug
Állapot: kereshető
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
-
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
-
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
+
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
+
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
-
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
-
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
+
gyerekbarát láda
-
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
+
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Megtaláltam, köszönöm a rejtést!Nagyon vártam már ennek a ládának a felkeresését,hisz mégis csak egy ősláda,tele állatokkal az erdő.Ugyan ezer helyen olvastan a február végéig tartó vadász szezonról,na de egyszer élünk,most voltam itt.Autót leraktuk a kettes számú parkolóhelyen,és irány a piros jel.Pár lepés után már szembe is jöttek a feliratok a tilos és az életveszélyes figyelmeztetésekkel az erdőbe való belépésre.Vettünk egy mély levegőt és kissé parázva, de nekiindultunk.Ez a fránya sár és ahogy a munkagépek tönkrevágták az utakat,na ez volt a következő kihívás.A rengeteg őzike szaladgálása elvonta a figyelmünket,úgyhogy telefont elő sem véve követtük a pirosat a bal kanyarig.Tényleg sok nagy fa van,bár mi kapásból jó megérzéssel mentünk a mi ládát rejtő nagy fánkhoz.Tényleg két ládika rejtőzik az odúban,úgyhogy két fotó készítése és láda visszarejtése után irány egyenesen a töltés,ahol már megnyugodtattunk hogy a vadász sem lőtt le és a boszorkányok sem marasztaltak.A gáton végigmentünk körös körül 1 ládájáhozhoz,majd onnan vissza az autóhoz.Visszafelé ballagva megállt melletünk egy szemből jövő vadász,aki kérdezte hogy miénk-e a erdő szélén parkoló autó.?Kisebb ijedelem hogy vajon mi történhetett vele? De semmi,csak a vadász nyugtatta meg magát,hogy szuper,mert lassan indulnak vadászni,és így nem kell aggódniuk hogy az autó gazdái az erdőben vannak.Nos,tehát tényleg van vadászat,úgyhogy legközelebb lehet hogy nem leszek ilyen felelőtlen. De utólag kellemes séta volt gyönyörű időben,köszönöm a lehetőséget. [Geoládák v4.2.5]
Világosban indult a keresés a vadonban. Hosszú, de jóleső baktatás után sikerült a célhoz érni, amikor már a holdfény mutatta az utat. A ládát őrző erdőrész vadregényes, kidőlt fák sorsukra hagyva, csak a csillagos égen átsuhanó repülő emlékeztet arra, hogy van "odakint". A láda duplikálta magát, az egyik csak megtévesztés, ráadásul ragadt, mint a vattacukor. A hosszabb jelszó a befutó. Élmény volt, köszönöm a rejtést! [Geoládák v4.2.5]
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! Mi behajtottunk kocsival, amíg nem éreztük haladhatatlannak az utat.. Sok őz volt, az őstölgyes is mesés.. Mindig találtunk egy nagyobb és nagyobb fát szóval csak bátran lehet keresgélni egyre beljebb.. :) Remélem nem a boszorkányok vitték el az eltűnt turistát, akit mindenki keresett. [Geoládák v4.0.1]
Megtaláltuk, köszi a rejtést! Csalánból és jókedvből is akadt sok, a láda szuper helyen van. (Miért van 2 is?) Több őzet is és pillangókat is láttunk, sőt, még egy dámszarvast is.
Ezen a hétvégén facér voltam, így egy kétnapos hétvégi ládakeresést találtam ki magamnak a Körösök környékére. Az első nap egy 121km-es biciklis körben kerestem fel szebbnél-szebb helyeket, a második nap pedig leginkább autós kirándulás volt, némi túrázással, és egy pici biciklizéssel. 24 ládát sikerült begyűjteni, és sok szép és érdekes helyet meglátogatni!
A mai nap a kerékpározásé volt. A GCVITE láda adta a vázát a tervnek, és még mellépakoltam, amit elérhetőnek gondoltam.
A GCkrs1 ládától jöttem a Fekete-Körös töltésén, én amikor megfelelőnek tűnt az irány, legurultam a töltés rézsűn, be az erdőbe. Az eddigi klassz, laza biciklis túrám klassz, laza része itt véget is ért! Gyakorlatilag nem lehetett haladni az erdőben. Gyalog is nehéz lett volna, de biciklivel egyenesen lehetetlen. 100 méterenként az út teljes szélességében vizes-saras mélyedések voltak. A köztük lévő rész is olyan buckás, feltúrt, hogy ott is nagy kihívás volt a biciklin maradás. Sok helyen még az útról letérve, a fák között is állt a víz, így még gyalog, a bringát cipelve is nagyon nehézkesen jutottam a cél közelébe. Volt olyan útszakasz, ahol vissza kellett fordulnom, mert amerre csak beláttam a fák közé, bokáig állt a víz az erdőben.
Az eddigi, viszonylag jó átlagsebességemet, meg a kalkulált menetidőmet itt be is dobhattam a kukába. Vánszorogva haladtam a láda felé. Nagy nehezen elértem, és az erdőben megkaparintottam a dobozt. Eredeti terv szerint itt egy hosszabb erdei kerékpározás következett volna a GCVITE 2. pontja felé, de rá kellett ébrednem, hogy ez nem fog menni! Ha az erdőben akarok tovább haladni, a mai nap nem fejezem be a körömet. Szóval toronyiránt kivonszoltam magamat a töltésre, és itt folytattam az utat. Ez egy elég rendes kerülőt jelentett, így a tervezett távra jócskán rápakoltam.
Szóval ez az erdei kaland nem tetszett igazán! Máskor biztosan jobbak a körülmények, de most egy igazi szenvedés volt.
Megtaláltuk a boszorkányok erdejében a ládát, köszönjük a rejtést (kicsit be van ázva, és nem lehetett üzenetet se hagyni). bt75hu és Noreen [Geoládák v3.12.10]
Mára kerékpárral megközelíthető ládákat (is) vettem tervbe, ezért benyomtam a Zafirába a Landridert. GCKRS1 után a gáton próbáltam GCHEX-et megközelíteni, de a jelzetlen földúton a mellékelt tiltó tábla fogadott. Gondoltam jobb lesz a piros jelzésen. Nem lett jobb, de a jelzés adott némi bátorságot és a nem túl jól kerékpározható úton bejutottam a ládáig. Megtaláltam, lefotóztam a jelszót a láda fedelén ... és amikor vissza akartam tenni, kiderült, hogy az odú mélyén van még egy láda. Ebben volt füzet, bele is írtam ... de nem néztem meg a jelszót (mert már megvolt). Otthon derült ki, hogy a valódi jelszó a kisebb ládában lakott ....
Köszönöm GYEZegzug-nak a segélykérő levelemre küldött jelszót. Örülök, hogy nem kell még egyszer kigyalogolni/tekerni a ládáért, mert a piros jelzés útja (nekem legalábbis) nem egyszerűen kerékpározható (na jó, a gát se mindenhol), gyalog meg elég hosszú az út. Meg az a fránya tiltás se biztatott (legalábbis jövő márciusig).
Feltehetőleg a boszorkányok varázsolták vissza a régi dobozt a régi jelszóval (ahogy a tiltó táblákat is ők rakhatták ki, hogy senki ne zavarja őket). Elég sokan otthon is voltak, csak dámszarvasnak álcázták magukat. :)
Sárban gyalog a Fekete-Körös felől nagyjából toronyiránt. De így legalább találkoztunk rengeteg őzzel.
A találat még auhgusztusban, az új láda elhelyezése előtt volt. Így nem tudjuk az új jelszavas találatot regisztrálni.
Kérjük a megtalálás elfogadását!
Köszi a rejtést!
A hely tenyleg eleg sejtelmes, mintha folyamatosan maszkaltak volna korulottem az erdoben, ahogy potyogott valami termes :) Csodasak ezek a fak, koszonjuk! [g:hu 1.6.4]
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! Már többször elmentem mellette teljesítmény túrán, de most volt időm és lehetőségem nyugodt körülmények között megkeresni. Kár, hogy már csak kevés matuzsálem van. [Geoládák v3.3.2]
Ezt is megtaláltam! Köszönöm a rejtést. Nem volt hiába eljönni ide. :)
Részletek és képek hamarosan.
Elég furcsa egy hely, nagyon rejtélyes hangulata van, mintha valami tényleg lenne itt, miután beléptem, nagyon fura érzés fogott el, és amíg a másik oldalon ki nem mentem, ez tartott is, örültem hogy kijöttem az erdőből. Alapból a tábla szerint nem lett volna szabad bent lenni, de úgy voltam vele, ha nem hallok vadászokat, bemegyek, ha hallok, nem megyek, hát nem hallottam... A probléma ott kezdődött, hogy a ládához érve már hallottam a távolban a fegyvereket, és már szép lassan sötétedni is kezdett, ezért is igyekeztem mielőbb távozni. Sajnos kicsit sokat kellett keresni a ládát, utána meg rossz irányba indultam el, a kijárat környékén már alkonyodott, szóval nem értem rá nézelődni (és hát nem is igazán akartam, ijesztő erdő :D). Szóval miután az erdő határát elértem, megnyugodtam, és később, a betonúton, a sötétben sétálva már gyakrabban hallottam a vadászok hangját, igaz, nem a boszorkányerdő felől, hanem a másik oldalról. Kalandos volt, de vissza nem mennék... :) Azt sajnáltam még, hogy a leírásban nem sok minden van írva az erdőről, pedig egy ilyen kísérteties hangulatú erdő leírására kíváncsi lennék. [Geoládák v2.2.5] 1222.
19 km es biciklis túra a két határ menti ládához. Szeptember végétől február végéig a terület vadaszterület. Tilosban jártam, de ma nem volt semmiféle vadászat. Rengeteg vad volt az erdőben. Köszi a rejtést.
Autóval átmentem a gáton, és onnan bringáztam el a láda közelébe. Nagyon ki van száradva a talaj, így jól összerázódtak a belső szerveim. Lehet, hogy a tüdőm most lejjebb van, mint a prosztatám. Az utolsó 300 méter már biciklivel sem járható, hát sétáltam. A rejtek közelében őzek üzekedtek elég hangosan.
A külső láda, és a belső láda is tele volt vízzel. A logfüzet teljesen el van ázva. Tudtam volna bele újat tenni, de nem volt nálam már vízhatlan zacsi, így nem lett volna értelme. Köszönöm a rejtést.
0-24 maratoni ládaprojekt alkalmával.
Újból használtuk a gátengedélyünket.
Inkább boszorkányokkal lett volna tele az erdő de ma a szúnyogok hada üldözött végig a töltéstől a ládáig és vissza.
A rejtekből csak nagy nehézségek árán sikerült kihúzni a befőttes üveget. Ennél is küzdelmesebb volt a műanyag doboz elővarázsolása,amiben állt a víz és úszkáltak benne a játékok.
0-24 ládaprojekt
TFTC! [Geoládák v2.2.5]
A láda megközelítéséhez a sok lehetőség közül végül a gátról toronyiránt verziót választottuk, így oda-vissza 1 km-es szúnyogcsípéses séta lett.
A gát ezen szakasza egy fokkal jobban járható kocsival mint a GCKRS1 láda irányába.
De ez a kettő láda együtt a a lelki erőmet eléggé kivette, hozzáadva az ebéd hiányát, hát nem voltam a topon. Biztató volt számomra, hogy mindjárt belépünk az utolsó 6 órába:)
Sietős volt itt is. Autóval bementem a sorompóig, onnan oda-vissza 7,5 km, 1 óra 20 perc alatt. A láda körüli erdőrész izgalmas, hatalmas fákkal. A rejtekfa odújában egy borz aludt édesen. Nem ébresztettem fel.
Úgy láttam, hogy vagy elbújtak, vagy Szegedre költöztek a boszorkányok. Mondjuk Orosházán találtam "egy hírmondót". Na de félre a tréfát! Az őstölgyes felé már az úton is van vadászles, nehogy meglógjanak a boszik. Jó volt a ládában lévő történet. Pont illet a pihenőmbe. Külön öröm az 1000. terület a miénk. Kár, hogy ki van borulva.
Ez egy csodálatos erdő! Fantasztikus volt itt tekerni a piros sávon.
Útközben több szarvascsordát is láttam. Volt, hogy egy ideig ők is néztek engem, volt hogy mellettem futottak az erdőben. :)
A rejtéshez közeli tölgyfák is megérnek egy ládát.
Na de az az erdő a piros túravonal közelében felülmúlta a várakozásaimat sok téren.
Először még örültem, hogy jéééé szarvast látok. Aztán szarvasokat. Aztán rengeteg szarvast magam körül.
Ők nem örültek és egy idő után én sem. A tehenek és borjak elszaladtak, de a bikák NEM. És sokan voltak.
Megálltak szemben és "röfögtek", hörögtek, morogtak. Elég nagy volt ott az alapzaj. Én fenyegetőnek éreztem. Lassan közelítve feléjük a holtponton átlendültek és arrébb mentek, de újra és újra megálltak, szembe fordultak. Úgy döntöttem, hogy visszamegyek a töltésre, de az odavezető úton is feküdt a fűben egy kifejlett bika. Nem is akarta átadni a helyet. Lassú óvatos közeledés volt itt is eredményes. Kissé ijesztő volt, ilyen kalandra nem számítottam. Mostanra már - hogy alaposabban utánanéztem - tudom, hogy szept. közepétől okt. végéig "barcognak" és nem érdemes a közvetlen közelségüket keresni. Territóriumot és háremet védenek. Szóval ilyentájt MINDENKI LEGYEN ÓVATOSABB, MINT ÉN!!! Köszönöm, hogy idevezettél, így utólag már azt mondom, felejthetetlen élmény volt.
Megtaláltuk! :-)
Kerestük egy jó ideig,minden résbe benéztünk. Már már ránk esteledett,mókás volt a kerékpározás. Remek kikapcsolódás volt! Jó levegő,rengeteg állat. Lehetne még itt elrejteni ládikát. :)
Egyik legjobb láda, amit találtam. Rengeteg vaddal találkoztam, pedig biciklivel voltam, és eléggé zörgött a talajon.
Érdemes nem rövidíteni, hanem tényleg bejárni a pirosat, mert ott kisebb a forgalom, sokkal több vadat lehet látni. Bár biciklivel járható (a piros kevésbé, mert fel van szántva), nem ajánlom, mivel ahogy ráz, zörög, elijeszti a vadakat. Ha gyalog mész, felejthetetlen élményben lesz részed, én is sokat toltam, hogy csöndesebb legyek.
Már régóta kerülgettem ezt a ládát, végre sikerült.
Érdemes lenne a leírásba beletenni, hogy milyen közlekedési eszközzel, hogyan lehet megközelíteni.
Megtaláltuk. Köszönjük a lehetőséget.
Az ajánlott úttól eltérően, mi letértünk az aszfalt útról az N 46°39.650' E 21°22.429' pontnál. Jól járható föld úton haladtunk 4,5 km-t, majd onnan gyalog a piros sávon 1,9 km-t.
Őzet sokat láttunk, boszorkányt egyet sem, amit persze nem bánunk.
Doboz környéki háromnapos "dobozolásunk" környékbeli napjának 4. állomása, a fő napirendi pont: a számunkra hátralevő alig néhány ős (kezdésünk előtt rejtett) láda egyike. Kiadós séta lett belőle a nem túl sétabarát feltárcsázott erdei utakon. De megérte!!!
Őzgyakoriság: 1,9 db/km.
Régóta fentem a fogam erre a ládára, de kétszer is visszafordított a sár. Az ocsike78 által javasolt gát melletti út engedély köteles, s miután ezt két kedves rendőr hölgy közölte, nem próbálkoztam vele. A N46° 39.638' E21° 23.141' ponttól indultam, kerékpárral. 5,3 km tekerés után meg lett a láda. Köszönöm.
Munkás láda, a végén a látvány a slussz poén :-) A másfél méteres csalán mellett sajnos a jel is eléggé ugrált, de végül meglett. Jót sétáltam; nlhány őzet, egy siklót, és egy rókát láttam.
Fantasztikus élmény volt! Legalább 60-70 őzet és dámvadat láttunk. Sokszor 15-20 fős csapatokban érkeztek. Érdemes a láda közeli piros jelzés útjába eső vadlesen is elidőzni, mert innen öt szekérútra belátni és egy kis várakozás is sok vad látványával ajándékozott meg. :) Ide még érdemes lesz visszatérnünk.
Köszönjük a rejtést! :)
A nap fő kirándulása. A Dénesmajorba vezető úttól jöttünk be a piros jelzésen. Sok dámvadat láttunk. Távolabbról lövéseket is hallottunk, de szerencsére ezen a részen nem volt vadászat.
Békés megyei "irodalmi séták" (Szilasi László, Krasznahorkai László, Závada Pál) és Wenckheim-emlékek felkeresése Piroskával.
Mályvád 25 teljesítménytúra során megtaláltuk.
Igazából már másodszorra találtam meg, mert az öcsémmel 2006-ban már jártunk itt, de akkor még csak ő játszott.
Az erdőben rengeteg szarvast láttunk, akiket a túra miatt itt járó embertömeg sem riasztott el.
Városerdőből a piros jelzésen indultam el de hamarosan utamat állta egy építkezés sok sok teherautóval meg földmunkagéppel. És néhány szúrós szemű mérnökkel építésvezetővel meg ki tudja még milyen rendű és rangú szakemberrel.
Miután elmondtam mi járatban vagyok majdnem elküldtek, de egy fiatal srác megnézte a térképemet és mivel nem volt rajta egy piros kereszt az épülő műtárgy helyén "Itt robbantani !!!" felirattal ezért barátságosan továbbengedett. Még el is magyarázta, hogy merre hagyjam el az építkezés területét és hogy hogyan kerüljem ki az "emtizest" - bármi is legyen az.
Az erdő habár nem egy biciklibarát terep, nagyon szép. Ezen a napon hamissá vált az az állítás, hogy "Sosem láttam még életemben dámvadat."
Megkaptam háromnapos túrám második defektjét de a javítással megvártam míg kiérek az erdőből nehogy kapjak még egyet még mielőtt rendesen kipróbálhatnám, hogy milyen jól sikerült a javítás.
A nagy hőség miatt kora reggeli bicajos kiruccanás. Az épülő tározó zsilipjétől jól járható földúton gurultam be az erdőbe, ahol párhuzamos és merőleges utak szövevénye, kerítések, magaslesek, illetve számos agancsos mutogatta magát. A láda közelébe érve romlott a terep, sűrűsödött az erdő, majd egyszer csak beleütköztem a ládaoldalon bemutatott ikeás tárolóba, a kijelölt helytől kb. 40 m-re, a kidőlt táblák gödrében. Benne egy aktuális logfüzet, illetve a régi lapok szépen kiszárított, és celofánnal bevont példányaival. A jelszót az egyik régi lapról silabizáltam ki, melyet a füzet alá tettem, tehát legfelülre. Itt valóban lebegett valami spiritusz a levegőben. :)
Az erdő október elejétől február végéig nem látogatható!
Megtaláltam egy igazi ősládát. 190. ládám s az utolsó rejtés Békés megyében a vándor ládákkal egyetemben. Holnap reggel irány a kórház jönnek a térd műtétek. Strombus 2014.09.07-én nagyszerű ládagyógyítást végzett itt,- közel féléves álmából ébresztettem fel. Itt is leírom 2015-ben a Kocsányos tölgy -Quercus robur lett Magyarországon az év fája sok-sok szavazattal. Nagyon sokat barangoltam fiatal erdész koromban a Mályvádi erdőkben most nehézkesen de jót sétáltam,-jó volt látni ahogyan az ÖREG TÖLGYEK vigyáztak a ládára. Komoly árvízvédelmi beruházások mennek. Köszi szépen a lehetőséget.
Legutóbb 2007.10.22-én jártam itt (Zs.) Anti a gyerekekkel rendszeresen megfordul erre felé mikor Gyulán járunk. A ládát most nem kerestük meg, mert nem emlékeztünk pontosan hol is volt anno, a pontot nem töltöttük be a GPS-be. Viszont láttunk egy csomó dámszarvast, egy róka párt, nyuszit, lábost és egy labdát. Ebéd előtt jól esett a kellemes 8-9km-es séta.
12/11.
Mentünk, mentünk, vagyis tekertünk, tekertünk (rázott az út nagyon), körülöttünk szép erdő, de semmi misztikum. Aztán a láda közelébe értünk: óriási tölgyek, hatalmas, letört, mohos ágak. Walt Disney meséiből tudjuk, hogy viselkednek az efféle fák, ha besötétedik. Ezért inkább egy gyors ládagyógyítást eszközöltem és már mentünk is tovább.
Ilyen eldugott helyen ennyire ősládára nem számítottam. A láda környezete a hatalmas fákkal valóban misztikus hangulatot áraszt. Mintha még boszorkát is láttam volna, aztán lehet, hogy tündérré változott:)?!
Köszönjük a rejtést és az igazán ötletes erdőtörténetet.:D
Sajnos a láda is elég démoni állapotban van.De valószínű azért mert a fának nem az arra alkalmas üregébe rakták.Most védettebb helyre került valószínű hogy az eredetibe.A bejáratnál egy hatalmas kidőlt fán egy "kapuőr " üldögélt. :D
Nagyon szép hely. A szárazság megtette hatását. Rövid nadrágban voltam, és az elszáradt csalánok közt simán megközelíthető. Szúnyogot egyet sem láttam. A gáton tekerve a 15,2 km-jelzőnél bemenő úton egészen közel lehet bicajozni. Az utólsó 200 méter már gyalogos. Nincs a dobozban íróeszköz. Sajnos nem volt nálam sem. Valaki okosan egy diót tett bele. Nem tudom, hogy az egérrágás már ennek szólt-e.
Megtaláltam! GCkrs1 után a gáton tovább tekertem végig, amíg már csak kb. 700 m-t mutatott légvonalban a gps. Na ekkor próbáltam valami erdei úton megközelíteni, de itt már csak tolni lehetett a kerékpárt és már csak az őzek csapásvonalán lehetett közlekedni. Végre kiértem egy erdei útra, ahonnan már meg tudtam közelíteni a ládát.
Visszafelé inkább jobb nyomvonalat választottam, hogy visszajussak a gátig, mert ott könnyű volt tekerni. A ládától ÉK felé vezet egy út a gátig, kerékpárral azt javaslom, igaz száraz időben is nehezen járható biciklivel. A gáton már sima út volt vissza az autóig. Sötétedésre pont vissza is értem. Bicikli fel és go!
Köszi!
Megtaláltuk. Köszönjük a rejtést! [g:hu 1.4.26z] [wapon beküldött szöveg]
József Szanatórium vmh-tól indultunk a P jelzésen. Amint beléptünk az erdőbe ránk támadtak a boszorkányok, szúnyogok formájában. Amíg mentünk még hagyján, de amint megálltunk, túlzás nélkül söpörtük magunkról a szúnyogok százait. Magunkra fújtunk egy fél doboz szúnyogriasztót és ment egy elektromos is, de így is alig bírtuk. Mivel nem fordultunk vissza az első kilométer után a boszorkányok engedték, hogy egyből megtalálhassuk a ládát. (Bár Párom szerint csak látták, hogy Ő kolléganő, azért segítettek.) A koordináta pontossága 10m-en belül volt. A dupla doboz külső részében állt a víz. A belsőben a logbook és a papírok át vannak nedvesedve, de nem bírtuk szárogatni a szúnyogok miatt. Az előremenekülést választottuk, mentünk tovább a P-on. Az aszfalt útra kiérve, az első buszmegállóban utolért a helyi járatú busz, mely egyenesen a gyulai állomásra vitt. Gyalogoltunk 17 km-t, de megérte! Aki hasonló túrában gondolkodik, várjon 2-3 hetet, hogy a pangó vizek felszáradhassanak, mert néhol alig járható az út.
A láda megtalálásának részleteiről bővebben itt olvashattok.
Gyulaváriból indulva Dénes-major felé haladva, majd a piros turista jelzésen haladva közelítettem motorral.
Eleinte még tűrhető volt az út, de beljebb igazi próbatétel a repedések miatt.
A ládánál természetjárókkal találkoztam, akik véletlen megtalálták a ládát.
A koordinátákhoz képest 40 méter eltérés van a láda helyzetében.
Az erdő gyönyörű, sok őzet láttam, csordákban. Visszafelé a gáton mentem egészen városerdőig. Csodálatos látvány.
Megvan. Mint mindig, most is vonat + bicikli kombi Debrecenből. 3/4 felkeresett láda. Sarkadról, az ottani láda felkeresése után a boszik lakhelyét vettem célba. Nem az erdőben tekertem, mert nem kockáztattam, hogy valamilyen úttalan út miatt nem tudok haladni, végig a Körös töltésén mentem. Megérte egy kicsit kerülni, mert a táj nagyon szép, és helyenként a földút minősége is kitűnő, úgyhogy biciklivel mindenképpen inkább a gát tetején érdemes közelíteni. A mályvádi szükségtározónál különleges látvány fogadja az embert, a gátba bele vannak építve a lyukak a robbanótöltetek számára, arra az esetre, ha a tározót igénybe kellene venni. Az egyik műtárgy árnyékos részében néhány Gátvéder húzta meg magát. Egyszer csak hangos puffanásra lettem figyelmes, és nem sokkal később a vadászok is előkerültek. Meg is kérdeztem, hogy mennyire tanácsos az erdőben mászkálni. Azt mondták, semennyire, mert üzemi vadászterület, vigyázni kell. Jó, rendben. Ez a cél előtt úgy öt kilométerrel volt. 660 méterrel a ládától bementem az erdőbe. Van egy szakasz, ahol biciklivel már egyáltalán nem lehet közlekedni, csak ha toljuk, sőt, nem sokkal a láda előtt út sem nagyon van, úgyhogy aki bicajjal érkezik, készüljön fel erre. Érdekes művelet lehet másik irányból is érkezni, akár gyalogosan is, mert utak nem nagyon vannak az erdőben. Legalább is ahogyan én láttam. Rengeteg az őz, a nyúl, vaddisznók nyomait is fel lehet fedezni, akár dagonyák, akár kijárt csapások formájában. A ládát könnyen megtaláltam, szinte keresni sem kellett, egy tipikus erdei rejtés. Reumás viszont már biztosan nem leszek, annyi csaláncsípést kaptam. Boszorkányokkal nem találkoztam. Nem is bánom, a munkahelyemen van elég belőlük. Legalább geózás alkalmával kíméljenek meg. A találat után vissza a töltésre, és célba vettem a mai nap utolsó ládáját, a körös körül - sorozat első tagját. Köszönöm!
Elég elvetemült vállalkozás volt a kánikulai melegben begyalogolni a ládáért. Útközben rengeteg őzet láttunk, de találkoztunk siklóval, fácánnal és szarvasbikával is. (Az kicsit izgalmas volt). Találtunk lerágott őzlábat és egy azonosítatlan koponyát. Szóval nem volt unalmas az út, csak nagyon meleg.:) A ládába nem írtam, mert nem volt benne írószer, és nálam sem volt. Egyébként a ládát sokan vigyázzák: egy egész légycsalád és egy hatalmas hangyaboly.
Wenckheim-Almássy Kastély parkolójából indulva a piros jelzés iránymutatásával egy jó 20 km-es gyalogtúra keretében fedeztük fel a mályvádi erdő boszorkányainak rejtekét. Számtalan állattal, fácánnal, nyuszival, lompos farkú rókával és rengeteg őzzel, dámvaddal találkoztunk. Boszorkányok értékelték a gyalogtúrát, mert gyöngyöt szórtak lábunk elé a fényképek tanúsága szerint. Bányaréten tényleg a kerekerdő közepén éreztük magunkat.
Köszönjük a rejtést!
A dénesmajori parkolóból indulva sikerült összehozni egy klassz kis túrát. Nagyon sok őzet láttunk útközben, szép volt a kora tavaszi erdő, az időjárás majdnem kora nyárias. Köszönjük.
Meglelve! Köszi a rejtést!
Sárdagasztós túra 1km-es tátrán való utazással megspékelve.
Ottjártamkor hordta a kitermelt fát egy irdatlan tátra teherautó,borzalmasan felvágva az utat.
Az odafele úton kerestem Janit a fülkében,de sehogysem találtam.
A rejteket adó fát könnyedén megtaláltam,de a ládát azt nem.A gyanús helyen elkezdtem ásni,és aztán feladtam.Némi tanakodás és a tarkóm vakargatása után mégegyszer nekiveselkedtem.A vaddisznók körém gyültek és furcsán méregettek hogy egy ember is tud úgy túrni mint ők.
Fél köbméter humusz kitermelése után kibukkant a láda sarka aztán az egész is előkerült. A láda és a beltartalma kifogástalan állapotban volt.
A tekercsen lévő történetet akár E.A.Poe is irhatta volna!
Köszönjük a rejtést! Odaúton rengetek szarvast, őzet és dámvadat láttunk, mind gyönyörűek voltak. A rejteket felforgatva, a ládát szétdobálva és beázva találtuk, amennyire tudtuk rendbe raktuk.
Sarkadi baráti látogatással egybekötve, közös találat egy tényleg szép és háborítatlan környezetben. Tetszett a történet leírás, köszönöm hogy ide is eljutottam, Árpi
Ládázni négyen indultunk el, természetesen kerékpárral. Az ember nagyságú gaz és csalán jó véderőnek bizonyult. A ládát őrző "boszorkány fa" hamar meglett, csak bátorság - no, meg hosszú szárú ruha- kellett hozzá. Részemről az izgalom itt kezdődött, mivel csak rövid nadrág volt nálam. Köszönet a track-kért, sokat segített. A jelölt út - mivel szárazság volt - jól járható kerékpárral (persze nem mindenhol).
Köszönet a rejtésért!
Ma ketten indultunk - először tankolni -, azután ládát keresni.
Dénesmajor felé a 2. számú földútra lekanyarodva, nagyon jól lehetett menni. Nagyjából a felénél (kb. 2 km-re közelítettük meg a rejteket) letettük az autót. Már délután volt, és még sok minden várt ránk, ezért nem vállaltuk be a teljes gyaloglást. Ráadásul ezzel megúsztuk a szántóföldek közötti tűző napon való - napszúrásos - menetelést.
Kellemesen elsétáltunk az út közepén álló magaslesig, onnan már árkon-bokron-csalánon gázolva találtuk meg az óriás fát.
Nem vittem hosszú nadrágot, még most is zsiborog a lábam :-), de fantasztikus volt ott lenni! Tényleg varázslatos hely!
A webes megjelenés azért nem ötös, mert megpróbáltam megkeresni azt a szöveget, ami a ládában a tekercsen van a boszorkányerdő legendájáról. de sajnos a ládaleírásban nincs hozzá link.
A ládát ajánljuk mindenkinek, aki szeret nyakig érő sárban, több mint 2 órát eltölteni gyaloglással. Legkönnyebben helikopterrel vagy traktorral közelíthető meg. Vajon csak ez az egy fa köthető a "boszorkányokhoz", vagy a 4 kilométerrel közelebbi fák bármelyike? :-) Hiányoltuk a javasolt útvonalat.
Békési túránk állomása.
Nos, örülök, hogy ezen is túlestünk.
Mivel a rejtő nem sok támpontot adott a megközelítésre, megpróbáltunk autóval elmenni amíg csak lehet.
N46 39.540 E21 24.161 pontnál némi tanakodás és ügyeskedés után sikeresen behatoltunk a földútra. El is jutottunk N46 39.969 E21 24.426 pontig, itt már le kellett tenni az autót.
Ezután jött a feketeleves. Az agyagos talaj iszonyú vendégszerető volt, cipőinkre 5-6 kilónyi sár ragadt, minden egyes méterért meg kellett küzdeni. A láda környékén állt a víz, de végül "hátulról" sikerült viszonylag száraz terepen elérni.
Kemény volt, 2 óra gyaloglás (mit gyaloglás, küzdés) után visszajutottunk az autóhoz. Összesen 3 órát vett el a napunkból ez a láda, rá is nyomta a bélyegét a napi túránk további részére.
Megállapítottuk, hogy ez csak hosszú-hosszú száraz időszak után, vagy téli fagyban teljesíthető könnyű sétával.
Eső utáni 3-4 hetes időszakban csak fanatikusoknak ajánlott.
Nagyon szép sétát tettünk az erdőben, szép tavaszi változatos időnk volt. A találat GPS nélkül térképek segítségével sikerült. Timi , Sanyi Nusi volt a túratársam kb 7,5 km sétáltunk, a Dénes majori Gátőrháznál parkoltunk, a gáton mentünk az első erdei útig, onnan végig a ligetes erdőkön keresztül. A régi vad-befogót érintve az etetőig, onnan már csak egy ugrás volt az őstölgyes és a láda. A láda sajnos a fa üregében összegyűlt talajvízben ázott, de szerencsére a dupla csomagolásnak a papírok átvészelték, log füzet épen maradt. Visszarejtve úgy lett, hogy a fa üregébe ágakat tettünk és úgy bele a ládát, reméljük kibírja a tavaszi esőket. Nagyon szép élmény volt, az öreg tölgyek még erejükön felül küzdenek a természettel, ki tudja meddig?! Visszaúton a gátat céloztuk meg eleredt az eső, és egy belvizes lapos mocsáron kellett átküzdenünk magunkat térdig merülve a sáros vízbe. Köszönöm a rejtést, 48 éve élek Gyulán itt még nem jártam.
Kicsi fiammal sétáltunk be ketten a gát felől, mert a földutak többnyire víz alatt állnak. Az autót a GCkrs1 parkolóban hagytuk. Igy is volt egy szakasz, ahol majdnem rövidnek bizonyult a mezőgazdasági lábbeli szára. Rengeteg állatot láttunk a keresztbe-kasba ösvényeken. (nem kétlábúakat)
Az erdő ezen szakasza csodálatos most is. Megtalálható itt a már korhadó, földön fekvő példány, a több méter kerületű élő fa vagy a cseperedő csemete is. Talán ilyen lehetett valaha az alföldi erdők nagy része. Eddigi ládáink során nekem talán ez volt az egyik legkedvesebb.
Sajnálom, hogy nem volt nálam fényképező csak a telefonom!
Köszi!
A rejtéshez írt történet fantasztikusan jó, bármennyi is legyen csak igaz belőle. A kopjafát és a táblákat én is hiányoltam, de most már értem. Érdekes lelkületű ember lehet, aki kijön ide rongálni.
Az ínséges téli időkben mindig ide jártunk ki bakancsot ébresztgetni. Most az ősz utolsó pillanatait sikerült elcsípni. Egy titok a helyhez: ha a kereszteződésekbe halkan, óvatosan mentek be, sok helyen legelésző szarvasokkal találkoztok. Télen a napos füves részeken egész csordákat lehet meglesni, főleg a nagy etető környékén. Most is találkoztam jópárral, no meg persze a boszorkányokkal...
Mályvád 55 TT során begyűjtött láda. A tölgyes nagyon tetszett, az éppen eleredő eső, a sár meg a méteres csalán már kevésbé! Jó ötlet a dupla láda, meg a szerződtetett biztonsági őrök (sok-sok kis-nagy béka) hada. Jól megküzdöttem velük :-) !
Köszönet a rejtőnek!
Most már sejtem, hogy egy majd 10 éves ládánál miért van ilyen kevés megtalálás. Két napja benist leírásában szereplő csontszáraz földúton, egy az átlagosnál magasabb autóval feladtam a betonkemény buckákon a bejutást. Ma kora hajnalban a nagy meleg előtt a piros jelzésen nekivátam, végig térdig, gyakran derékig érő dzsindzsában, millió szúnyog kiséretében gyalogoltam a ritkán használt utakon.
Gyulai nyaralás során. Gckrs1 felöl a szinte egyenesen a ládához vezető földúton elautókáztunk az erdő széléig. Itt nemcsak autóval, de még gyalogosan is szinte lehetetlen volt a továbbjutás. A fakitermelés szinte fölszántotta az utat, a tartós eső pedig biztosította a képlékeny állapotot. Egy traktor éppen egyengette az utat, de eredménye annyi, mint egy mélyszántásnak. A gépek által érintetlen részen a víz okozta a változatosságot, helyenként bakancsszáron felül ért. Egy békésebb helyen nejem hátrahagyva egyedül tettem meg az utolsó kilométert, immáron mit sem törődve szúnyoggal, sárral, vízzel. A fa körül természetesen állt a víz és csalános is védte, de azért átküzdöttem magam. A belső láda a többszörös csomagolásnak köszönhetően száraz volt, de a védőzacskóban és a külső ládában is állt a víz. Nagy öröm volt elsőnek logolni az új füzetbe. Kifelé a kocsival még sikeresen elakadtunk egy alattomos kátyúban, de félórás küzdelem árán sikerült néhány téglát a kerék alá tuszkolni és önerőből kiszabadulni (a traktor persze már eltűnt addigra). Itthon az igen ragaszkodó sár eltávolítása az érintett tárgyakról majd annyi ideig tartott, mint maga a túra.
Jelenleg nincsen doboz az adott helyen és a közelében sem, a rejtő betegre fogja állítani. Szép erdő, szívesen jövök mindig ide vissza. Gyalogos kupa: 46,2 km.
Ezt - az egyébként nem annyira jeles ünnepet - az én kedvesem azzal tette emlékezetessé, hogy kettesben töltöttünk egy "ládázós" napot.
Még az időjárásfelelőstől is ajándékot kaptam: csodálatos napsütés, és száraz lábbal végigjárható utak fogadtak.
Reggel megnéztük, hogy Pósteleken mit alakítottak a kastély környékén, és megnyugvással láttuk, hogy az ottani láda köszöni, jól érzi magát.
Onnan átmentünk Gyulára, voltunk bolhapiacon, de nem vettünk bolhát.:) DE: becserkésztük GCELO multi-pontjait.
A következő célpont Gyulaváriban a GCWEAL, majd Dénesmajorban GCkrs1.
A boszorkányok sajnos kifogtak rajtunk, pedig mondtam, hogy "héé itt vagyok, hazajöttem"... A gátról gps-, az útról sárjáró lábbeli hiányában nem tudtuk megközelíteni GCHEX ládájának hűlt helyét.
Azért fotókat mutatunk, hogy bizonyítsuk: mi megpróbáltuk.
A piros túristajelzésen indultunk (miután rájöttünk, hogy a gátról sosem találjuk meg a levezető utat). Úgy látszik, hiába túristaút, minden tilos, már a bejáratnál is. Legalábbis a Dalerd Rt. szerint? Talán még a jelzéseket is megpróbálták eltüntetni, mert az addig mindenütt jól látható jelek épp a letérés körül mintha felszívódtak volna. Később észrevettük néhány fán, de azok is alig voltak láthatóak, csak ha nagyon odafigyel az ember. Azt hittük, direkt kaparták le a fák kérgéről. Az erdőben és az úton is hatalmas víztócsák próbáltak eltéríteni az utunkról. Megpróbáltuk a szántáson át bukdácsolva megközelíteni a célunkat, de mivel már három óra volt, és még félútig sem jutottunk el, úgy döntöttünk, hogy mégsem megyünk tovább.
Az utolsó bejegyzésekből tudtuk, hogy nincs meg a láda, de azért elmentünk volna megnézni az óriás tölgyeket.
Ezt most feladtuk, de bízunk benne, hogy újraéledve ismét kereshető lesz a kincses dobozka, és a gyerkőcökkel szép kis kirándulást tehetünk ide.
Hazafelé még végigkóstoltuk a Gyulai Kolbász- és Sódarmustra finomságait, meghallgattuk falunk cigányzenekarának műsorát.
Nagyon szép ajándékot kaptam, hála kedvesemnek, e játéknak, és az elrejtőknek!
Tavaly nyáron már próbálkoztam a láda megkeresésével. A határon lévő ládától sétáltam erre, de mikor lejöttem a töltésről kificamodott a bokám és nem tudtam bejönni a ládához. A feleségem Városerdő felől jött érten a töltésen és mentett meg a boszorkányok karmai közül. Most kis keresgélés után véletlenül a megadott koordináta helytől 50 m-re találtam meg a ládát. Az erdő gyönyörű és izgalmas volt..Láttam szarvascsordát és egy töltésen napozó rókát.
A láda helyét találtuk meg, a jelszót fényképek alapján a rejtő adta meg, amit ezúton is köszönünk.
Korábban már 5 alkalommal jártam ( jártunk ) itt, Mályvád túrák keretében, de ide mindig érdemes eljönni. A legnagyszerűbb erdő az Alföldön.
Az üreget piszkálgattam, nem kizárt hogy a kedves róka ( borz , vagy más ) mélyre vihette a ládát, az üreg a fa gyökerei közt nagyon mély.
Sajnos ezt a ládát megették a vadak... Jelen esetben ez biztos, hisz egyértelműen megtaláltam az üres rejteket, és a ládát borító, kékeszöld zacsi maradékait. Nem csoda, hogy eltűnt, hisz immáron lakott az üreg! Friss kaparászás és ásásnyomok mindenhol... Szerintem keresgél a jószág, hátha talál egy újabb ládát errefelé :o)
Nagyon tetszett a ládához (azaz a helyéhez) vezető út. Két őzcsapatot is megriasztottam, a kérdéses fát pedig egy agancsos őrizte (a jelek szerint nem eléggé).
Lenyűgöző a tölgymatuzsálemekből álló, háborítatlan erdő! Ritkán látni ennyire érintetlen erdőrészt. Tudták az elvtársak merre kell vadászgatni! A vadászat manapság is sűrűn gyakorolt dolog lehet errefelé. Több vadászlest és szórást is láttam.
Mikor visszaértem a gáthoz, megnéztem még a lefosztott autót, innen megbugáztam egy emblémát. Rövidesen úgyis az enyészeté lett volna...
Nagyon tetszett, kár lenne vesznihagyni ezt a jó kis csészét!
Kitartást hozzá, megéri újratelepíteni!
Amúgy volt nálam ládika, de sajnos a rejtő nem vette fel a telefont, így nem tudtam spontán megoldani a dolgot :o(
Úgytűnik, nekem az a nap, a jelszó nélküli megtalálások napja. Szerencsére a további ládákat már rendben találtam :o)
2009.10.26
Mivel a rejtő nemhogy pótolta volna, de még a három hete jelszó nélkül bejelentett találatom sem bírálta el, ráadásuk még telefonáltam is neki, más úton voltam kénytelen jelszóhoz jutni :o(
Mivel nem igazán szeretünk egyszerre nagyon sokat sétálni, a Gyulavárit Dénesmajorral összekötő műútról közelítettük meg a helyet. Van ott egy egészen jól járható földút, amely csaknem nyílegyenesen a ládához visz, mely kb. 4,2 km-t jelent. Autóval ebből kb. 2 km-t be lehetett menni, ezután gyalog folytattuk az utunkat. Rengeteg őz és bagoly volt a környéken.
A láda meglett. Úgy vettük észre, hogy az újratelepítés után mi voltunk az első felfedezői a doboznak. Sajnos azonban az új doboz is teljesen be van ázva, állt az alján a víz, ezért logolni nem tudtunk bele. Elázott minden, de a logbook még olvasható. Ezzel nem is lenne baj, de legalább ötször átnéztük az egészet, sőt a láda többi tartalmát is, de sajnos a jelszót nem láttuk sehol felírva. Vagy mi vagyunk nagyon bénák, vagy lemaradt az új logbookból a jelszó. A mellékelt képek alapján kérnénk a találatunk jóváhagyását.
A láda egyébként jó mélyen bent volt az üregben, kellett hozzá segédeszköz, hogy elérjük. Az ehhez tökéletes alakú faágat, amit mi is használtunk, odatámasztottuk a fához az utánunk jövőknek segítségül. :)
Megtaláltuk egy nagyon kellemes séta közben. Rengeteg őzet láttunk, szeretünk ide járni.
A láda -azaz üveg- eszméletlenül beázott!!! Sürgős felújítás szükséges, mert az összes lap elázott, a jelszó is olvashatatlan a logbookban. Valaki egy zacskóba rejtett papírra mentette a jelszót az utolsó pillanatban, így éppen olvasható.
Kérem a rejtőt, hogy sürgősen újítsa fel a ládát!
Az erdő csodálatos köszönjük a rejtést, a láda azonban valóban nagyon elázott.
Kellemes út volt Dénesmajor felől.
Bár az idei mályvádi teljesítménytúra "tiszteletére" felszántott turistautak még elég rossz állapotban vannak, de az útvonalra akkor döntött fákat már eltávolították. Ez a Dalerd Zrt. hozzáállása, csak hogy mindenki fel tudjon készülni.
Nagyon vártam már ezt a túrát. Nem kellett csalódnom. Igyeleffel mi is láttunk vadat bőven. Az erdő nagyon szép és az a csend nagyon jól esik a város zaja után. A fák lombja gyönyörű így ősszel és a mohás, kidőlt fákon olyan pihenni, minha egy párnázott padon ülnénk.
Az autót a nagy gát előtt raktuk le, az aszfaltoson végig mentünk. Jobbra egy kis séta és már meg is találtuk a GCKRS1-et. Majd vissza a kiindulási helyhez, onnan pedig a Boszorkányerdő felé vettük az utat. Amíg odaértünk eltelt egy óra is, de megérte a fáradtságot. Igaz-ami-igaz jól elfáradtunk a végére, de azért még két láda belefért ezen a napon. A logbook teljesen el van ázva, a jelszó is alig olvasható! Egy láda karbantartás nem ártana.
Köszönjük a rejtést, jót túráztunk!
A 2. láda ezen a csodálatos napon!
Gyönyörű az erdő!
Az a mély csend az valami csodálatos vagyis az erdő hangjai!
Celebrinnel a ládát megtaláltuk utána fedeztük fel hogy ég a kezünk.Hát a derékig érő csalán miatt volt amit csak utána vettünk észre.
Irány a Wenckheim-Almássy Kastély....
Másodszor jártunk erre Gyulai üdüléseink során. Most is lenyűgözött a sok vad és a szépséges őszi erdő. A szarvasbőgés mindenfelől . Szebbnél szebb dámszarvas hímek bukkantak fel csordáikkal. Csodás volt. Máskor is visszajövünk. Sok képet készítettünk.
A "Mályvád 30" túra során látogattam meg a ládát. A mohával benőtt nagy fák érdekes hangulatot árasztanak. Szerencsére szúnyog most nem volt, eddig kullancsot sem találtam. Az üveg mellé odarakott kis hűtőtáska már kicsit beázott. Kösz a rejtést.
Gyulai üdülés alatt, a GCKRS1-től visszafelé kerestem meg. A műúttól jól járható földúton indultam el (innen a láda 3.6km), de csak 2km-re tudtam közel menni a rejtekhez autóval, mert itt egy szakaszon nagy volt a sár, csak traktorral és terepjáróval küzdhető le. Félve bár, de itt magára hagyam a kocsit, átvágtam a piros túristaútra és többnyire futottam a láda felé szép környezetben. A rejtek körül nagy volt a csalán, de már fonnyadásnak indult, így könnyen eljutottam a rejtekig, amit hála a nemrégi karbantartásnak azonnal megtaláltam. Szép rejtés, dupla doboz. Logbook nincs, csak log lapok, idei bejegyzést nem is találtam a nagy sietségben (folyamatosan támadtak a szúnyogok és a kullancsok és nagyon meleg volt). Nagyon tetszettek a hatalmas öreg tölgyfák. Idefelé alig láttam pár madarat, amit nagyon sajnáltam. Elindultam visszafelé, amikor a szomszédos nagy tölgyfa odvából kivágódott egy bagoly, majdnem levitte a fejemet! Később majdnem ráléptem egy fácánra (ki ijedhetett meg jobban?), majd már kocsival majdnem elütöttem két nyulat. Szóval vannak itt állatok! Az előzetes logok alapján rosszabra számítottam (kevesen is jönnek el ide), így sem volt könnyű, de megérte! Köszi a rejtést. Gyulai nyaralásom utolsó ládája. 5 nap alatt 18 láda, a legtöbb reggeli előtt, utána családi fürdőzés a strandon.
Az erdő szélénél, a tiltótáblánál letettük a kocsit, mert az út minősége lehetetlenné tette volna a továbbhaladás. Gumicsizma, indulás a ládáért, útközben rengeteg vad, majd jött a hidegzuhany: a feltételezetten rejteket adó fa teljesen körbetúrva fogadott. Azért még keresgéltünk egy fél óráig, majd lógó orral vissza a kocsihoz.
Gyulai üdülésünk 41 ládájából ezt az egyet nem sirerült begyűjteni.
Kérjük a rejtőt, a képek alapján fogadja el megtalálásnak.
A jelzésen indultam el, az út első 400m-re járható, de utána feljetős, egy nagy teherkocsi 30-40cm mély árkot vályt a kerekeivel a "turista" útba, így én az árkon-bokorn át megközelítést választottam. Visszafelé kb. félútig lehet haladni gyalogosan, aztán kezdődnek az árkok. 1x bőven elég volt végigjárni a ládához vezető, elhanyagolt utat... A házi készítésű erdőtermelő volt a legtutibb.
Valóban boszorkányos errefelé az erdő, de az őzek ezt egy cseppet sem bánják. Vagy lehet, hogy ezek nem is igazi őzek? Talán boszorkányok, tündérek, boszordérek vagy tünkáyok? Ki tudja...
Karácsonyi teppedés után jól esett egy kis mozgás.
A kocsit a dénesmajori úton hagytuk és elindultunk az erdőben. 9km-es séta lett belőle. Szép a téli erdő, rengeteg őzet láttunk.
Az erdő mese szép! Csönyörű időben sétáltunk a rejtekig. A sok letört ág, mohás fa tényleg boszorkányos. Talán a legszebb része ez az erdőnek. A napló kicsit romokban hevert, megpróbáltam összerendezgetni.
Mesés, sejtelmes erdő. Sehol egy ember, viszont vadak rengetegen vannak. Gyönyörű dámbikák, őzek, fácánok, nyulak.
Nagy szerencsénk volt, hogy GPS nélkül megtaláltuk. A gáton gyalogoltunk be a krs1 megtalálása után, aztán a műholdfelvételt nézve ( ezt otthon még kinyomtattuk) körülbelül bementünk valahol az erdőbe. Nem is bolyongtunk sokat. Talán Éva "boszorkányösztöne" segített. Más boszorkány nem volt.
Köszönjük a rejtést! Csodás volt.
Kihasználtam hogy most járható a gát alatti párhuzamos út. Az erő szélén parkoltam le este, majd itt is aludtam. Reggel pedig irány a ládika. Csodaszép ilyenkor az erdő. Talán ez volt a hétvége legjobb ládikája. Köszönöm!
Koztáztattam egy kicsit és beautóztam a tiltó tábla ellenére a gáton, szerencsére nem találkoztam gátőrrel 6:30 körül lehet hogy még korán volt neki. Ahol leparkoltam onnan még egy bő fél kilométer séta várt rám. Az erdő gyönyörű rengeteg vad van, láttam egy őz családot csak lassú voltam és nem tudtam lefényképezni.
Mályvád 55 teljesítménytúra keretében találtuk meg a "geobefőttet". Út közben kis tanfolyaot tartottam a kesselésről, így sikerült rávenni Vándorköszörűs túratársat a ládázásra. S kütyűt nem is engedte ki a kezéből, pedig akartam neki segíteni. De iagaza van, így kell az első ládát megtalálni. Van egy kevés csalán, van egy kevés darázs, de nagyon szép a környék, sőt az egész erdő. Köszönjük!
A GCkrs1 megtalálása után érkeztünk a gáton biciklizve. Sokat segített Mr. Zerge leírása. Az erdőben bőven van vad. A rejtek is csodás. A reumánkat előre kezeltük a csalánokkal :-))).
A ládában található papírokat mindennek nevezném, csak logbooknak nem. A jelszót nagyon nehezen lehetett "kivenni" a vörös lapon. Ezért is jó lenne lecserélni a bookot.
Mindezt leszámítva tetszett. A hazavezető bicajozás (43 Km. a mai napon) különösen, mivel ránk sötétedett, de sok sok vadat láthattunk.
Nagyon szépen köszönjük!!
Békés megyei túránk 15. ládája. A hely gyönyörű! Mi a kényelmesebb megoldást választottuk. Mivel a sorompó nyitva volt, gyakorlatilag beautóztunk a gáton a láda vonaláig. Onnan egy jó sétával kerestük meg a ládát. Szépek a láda környékén a hatalmas tölgyfák.
P.S.: a logbook teljesen szét van esve. Cserélni kellene!!!
Igen, mi autónkkal 2 km-ig bírtuk, aztán terepjáró kellett volna... vagyis inkább természetes kirándulókedv, ami el is jött : isteni-nagyonjót sétáltunk a madárfüttyös-naplementés erdőn és hallgattuk a rigó-fakopáncs zenét és éreztük a finom tavaszi illatokat. A befőttben megpihent Two Brothers/Simon TB. Köszönet, Y&M
OK, részletekkel később...
Már jártunk erre korábban, de óriási volt a sár, ezért halasztottuk a láda felkeresését. Láttunk korábbi loggokat, hogy ki és hogyan gyúrta a sarat...
Egy szellemes, boszorkányos hely lévén itt rejtettem el GCSPIR -t.
Yunie sógor mindent részletesen leírt, összefoglalva: hatalmas élmény volt a ládát felkeresni!
Autóval több irányból is próbálkoztam, de a TUHU-n jelzett utakat az én városi autóm nem bírta, így kb. 5 km gyaloglás lett a kora reggeli erdőben. Talán így is volt ez jól: rengeteg őz, madárfütty, napsütés, szép hely, a GCNAFT-nál szerzett emlékek jutottak eszembe.
A reggelire még kényelmesen visszaértem a gyulai hotelbe.
Dénes majortól kiautóztunk az aszfaltozott gáton a határig, majd a krs1 megkeresése után a sorompó elött hagyva az autót, a gáton indultunk el a láda megkeresésére. Kellemes, beszélgetős kirándulás ez így a folyó mellett kanyargó gáton. Amikor már a GPS merőlegesen mutat az erdő felé, pont van egy út, ami egyenesen a ládához vezet.
Furcsa egy erdő, a láda vidékén, a hangulata tényleg meg ér egy sétát.
Összeségében 7,5 km-s séta volt.
Üdv Mr Zerge.
A ládát megtaláltam, be is loggoltam, de a kezdők tapasztalatlanságával nem néztem meg a jelszót :-(
A Körös körül I. előtt visszatérek még a jelszóért.
2007. 09. 01-én sikeresen visszatértem a jelszóért.
GCkrs1 -től zötyögtünk át földutakon, néhol félve nehogy vadászok lőjenek ki. :) Minduntalan figyelmeztető táblákkal találkozva, de végül is vadászt nem láttunk, vadat annál inkább. Az erdő gyönyörű az érdekes alakú fákkal. Örömünket kicsit lohasztotta a majd 15 perces keresés a láda után. Minduntalan egy fához vezetett a gps, ahol az ég világon semmit nem találtunk. Majd kínunkban mentünk fáról, fára, végül meglett a "jel" segítségével. Köszönjük a rejtést, nagy élmény volt.
Békés megyei körútunk negyedik állomása. Felérve a gátra jobbra is balra is sorompó, de láda kb. 3 km-re. Egy kis nézelődés és meg lett az oda vezető út. Jól lehetett haladni a fagyos földúton, de enyhébb időben szükség lehet egy komolyabb terepes járműre. Mindenhol figyelmeztető táblák, hogy vadászhatnak. Tartottunk attól, hogy nehogy vadnak nézzenek és kapjunk egy kis sörétet. Szép megtermett fákkal "találkoztunk". Özikéket is láttunk, de boszorkányt egyet sem (talán jobb is)...
Milyen régi és jó kis láda ez, alig megtalálással.
Rengeteg szarvast és nagymadarat láttunk a láda felé haladva a töltésről.
Épp a TVT táblához sétáltam, mikor 8-10 méterre tőlem felriadt egy őz, és befutott a fák közé. Annyira magával ragadó volt a szépsége, hogy a kezemben tartott fényképezőgépet el is felejtettem használni. Direkt készültem rá, hogy ha lesz "testközelben" is vad, akkor azt jól lefotózom. Erre nem elbambultam a dolgot?
A fák (a kidőltek is) lenyűgözőek.
Ok [wapon beküldött szöveg]
Békési kalandozás szülinap és névnap jegyében. 2 nap, 960 km, 30 láda, rengeteg élmény. Indulás 6.30-kor, hazaérkezés másnap este 8-kor. Köszönet minden békési rejtőnek, különösképpen Szőke-Kiss ládáinak!
30/25
MikiCache útmutatója alapján közelítettünk a cél felé. Előttünk egy terepjáró dagasztotta a sarat, azt hittük, ő is egy kesser, de aztán eltűnt a szemünk elől.
Az erdő tényleg boszorkányos, félelmetesek azok a hatalmas fák!
Az erdő elbűvölő, de egyben félelmetes is, amit a famatuzsálemek látványa okoz. Rengeteg vaddal találkoztam útközben, a több tucat őzön kívül egy dámcsaláddal is összefutottam (ők gyorsabban futottak).
Kerékpárral zötykölődtem az erdőben, néhol a sarat dagasztva jutottam el a tölgyekig, az egyik odvában a láda. Két napja négyen, napnyugtakor próbáltunk rállni a befőttes üvegre, de nem jártunk sikerrel, vissza kellett ma mennem oda újra, hogy elhelyezzem a nálam lévő
Mion's Golden German GEOCOIN-t a ládában. Vigyétek tovább, jó messzire!
Kerékpáros találat
Békés-Vésztő-GCkrs2-GCkrs1-GCHEX-Gyula-Békéscsaba-Békés 168 km
A GCKRS1 láda felöl jöttem a gáton kerékpárral. A gát errefelé igen egyenetlen így majd kirázta lelkemet ez a néhány kilométeres szakasz. Útközben én is láttam a szürkemarhákat - gyönyörű állatok - és az erdőbe érve sutával is találkoztam , akik csaknem 50 métere bevártak. A rejtekhelyet mintegy 50 méterre meg lehet közelíteni kerékpárral. A környék tényleg kisérteties: hatalmas mohos, kidölt fák , a zárt lombozat miatt még nappal is félhomály, hatalmas famatuzsálemek. A rejtekhely biztonságosnak tünik, de az üveg kinyitásához jó erős kézre van szükség.
Légvonalban 1,3 km-t mutatott a műszer, ahol letettük a kocsit, s kb 2 km-es csodásan szép séta várt ránk az erdőben a ládáig . Szokatlanul nagy a csend, még madárcsicsergés sincs. Egyedül 3 őzikét láttunk békésen legelészve arrébb.Tényleg különleges az atmoszféra!
Varázslatos táj, és azok a fák!!! Mint elvarázsolt hexék, úgy állnak vagy fekszenek (fexenek?) kidőlve. Ha valahol nem érvényes az e egyenlő emszercénégyzet, ez a hely méltán pályázhat rá.
Most érdemes keresni, sem sár, sem szúnyog. A legközelebbi eső után viszont őzlábgombákat lehet találni gyulai barátom szerint.
Kellemes vasárnapi séta a családdal. Valóban sok volt a szúnyog, de kibírható volt. A rejtés tökéletes, ennek ellenére hamar megtaláltuk. A környék, az erdő csoládasan szép. Menetközben őzt és rókát láttunk.
Köszönyjük a szép rejtést: a Katona család
Gondos előkészületek (jártam én már itt :) hosszú nadrág gatyarohasztó 30 fokos melegben tetőtöl talpig befújva szúnyogriasztóval. A GPS elsőre a megfelelőfához vitt. Előttem hatalmas luk semmi, eltüntvolna a láda? :( Mindenütt fej fölé érő csalán, de ilyen hamar nem adom fel. Az összes östölgyet körbejártam, hátha technika játszik velem, semmi :( Még egy utolsó kísérlet az eredeti fánál, (közben a zivatar is megjött erdély felöl) és lám igen a fa túlsó oldalán is van egy lyuk, megkapargászom és megvan a láda :)
Hazafelé még farkasszemet nézek egy őzikével, de nem sokáig bírja megugrik. Sajnos dámvadat egyet sem láttam, pedig kb 5-éve amikor erre jártam tele volt velük az erdő.
Dénesmajortól a gátőrházig mentem, ahol engedélyt kértem a gátőrtől, a gát használatra, ugyanis harmadfokú árvízi készültség volt! Megengedte.
A víz a gát feléig ért, és félelmetesen zúgva robogott a zavaros áradat. A gát teteje rendesen átázott, csak a két kocsinyom között tudtam a bicóval közlekedni. A fentről már láttam, hogy a megközelítés nem lesz egyszerű, ugyanis az erdőben a magas vízállás miatt kisebb "tavak" alakultak ki. Mint egy lápi erdő! Addig tekertem, míg a GPS 90 fokkal balra, egy nyiladék fele mutatott. Bicó le, és uzsgyi be az erdőbe! Nem csak a sár volt "vendégmarasztaló" :) Az idő kellemes, az ébredő erdő pedig gyönyörű volt. Nyulak futkároztak, őzikék szökelltek, és a nyugalom...
Próbáltam a fűcsomókon lépkedni, de így is néha boka fölé ért a víz, a vadles előtti tisztáson (most inkább mocsár) ahol békakórus zenget énekét. Persze a bakancsom megmerült, de számítva némi sárra szerencsére a "sárdagasztós" csuka volt rajtam. A fához érve a fényképek alapján megtaláltam az üreget, ami színig volt vízzel. Bottal ellenőriztem mélységét, és próbáltam kitapogatni a ládát, eredménytelenül. Utána jó könyékig benyúltam egészem az aljáig és a hideg vízben próbáltam kézzel megtalálni, de csak korhadt faanyag és sár volt benne. Végső kísérlet képen körülnéztem a környező fák üregében, hátha valaki áthelyezte, de semmi. Sajnálom, hogy most sem jött össze a logolás, mivel a 2. próbálkozás után most jutottam a ládához legközelebb.
Ja és még valami: jelentem a csalános már alakul :) Frissen zöldellő, most még csak bokáig érő csalánmező sarjad a matuzsálemi tölgyek között, és ahogy elnézem a hatalmas pangó vízfelületeket szúnyogból sem lesz hiány.
A végigkesselt leghosszabb nappal és leghosszabb éjszaka után a tavaszi napéjegyenlőséget (illetve az első, utána következő szabadnapot :-) )sem hagyhattuk esemény nélkül. Pupuval meglehetősen korán indultunk, az első ládánál láttuk feljönni a Napot. Pupu este fél tizenegy körül tett ki a házunk előtt engem, és az útközben szerzett öt lyukat.
8/12
Szuper hely. A töltésen közelítettünk, majd ahol derékszögben mutatott balra a műszer, bevetettük magunkat az erdőbe. Nagyon jó rejtés, tuti vizálló láda fogadott minket. Útközben Pupuval megbeszéltük, hogy a mézeskalácsházat nem dézsmáljuk meg, és a boszorkányt sem hergeljük. Csak ha csinos és fiatal.
Alföldi barangolás Mudman társaságában. Reggel fél négykor indultunk Pestről, este fél 11-re értünk vissza, sok szép élményben és sok balszerencsében volt részünk. Végre napsütés és meleg! Összesen 12 találat.
Megdolgoztam ezért a találatért! Pár hete már próbálkoztam, de jó térkép nélkül, és a túlparton lyukadtam ki. Felderítettem a jó megközelítést, de akkorra meg rámsötétedett. Most minden klappolt. Csodás az erdő, nagy szarvascsapatot és több egyénileg járó vadat láttunk. Mindenütt patás nyomok és vadváltók. Pompásak az öreg, mohos fák. Nagy élmény volt! Csak egy csalódás ért: mindössze egyetlen boszorkányt láttam, az is farakásnak álcázta magát.
Valaki (nem értettem a vonat zajától) felhívott, hogy a Körös túloldalán van, segítsek neki. Bocsi, de kb 2 percünk volt az átszállásra Vácott, épp akkor hívtál! Csak annyit tudtam mondani, hogy mi a töltésen közelítettük meg a ládát biciklivel.
Még 1x bocsi!!!
Szerintem megtaláltuk a legjobb megközelítési útvonalat. Dénesmajor felől fel a Körös gátjára (igaz mi a körös körül ládától jöttünk végig a gáton), egész addig, amíg balról nem látszik az erdőírtás, ott a kerítés mellett be a földúton a vadászlesig, ott jobbra és már meg is érkeztünk. Sár se volt olyan vészes.
Nagyon jó hely, csak kár hogy a láda hült helyét találtuk. Ja, és boszorkányokkal se találkoztunk sajna. Pedig ők hátha megmondták volna, hová lett a láda :-)
A fényképek alapján kérném a ládagazdát a megtalálás jóváhagyására.
Dénesmajor felől a töltésen ÉNY-ra fordulva 500 m-re megközelítettük (Parkolás: N46 41.664 E21 25.516), aztán jót sétáltunk. Sok-sok szarvas és őz él itt, mi is láttunk néhányat. Sajnos a ládát nem leltük meg a fa tövében. Találtunk két üreget, jól beleturkáltunk bottal, de csak szakadt, összerágott nylon táska darabokat sikerült találni. Csalán még most is volt bőven:-((
Az általunk kitalált útvonal: a dénesmajori útról balra kell letérni a N46 39.542 E21 24.158 pontban. Át a töltésen, innen nyílegyenes földút vezet az erdőn keresztül a láda irányába.
Az erdőben találkoztunk fakitermeléssel, az egyik szállítócsapat biztatott, hogy nyugodtan továbbmehetünk, mások is jártak erre személyautóval. Ők persze egy koros Zsukkal voltak, mi meg nem. 2 km-re "közelítettük" meg a dobozt.
Folyt. köv. jövőre.
Bicóval végig a töltésen a Körös körül I-től. Majd gyalog, utána az elszáradt, de még így is csípős csalánoson keresztül. Több őzet is láttunk út közben!
Megjegyzés: a láda teljesen át volt ázva, valószínűleg egy árvíz öntötte el. Teljes renoválásra szorul!!!!
Most menjetek kesserek! Ösvényt vágtam a csalánban.
A rejtőnek üzenem, hogy szétázott az egész cuccos, minden csupa trutyi, a logbookba írni nem lehet.
Kár, hogy nem olvastam el még itthon Várhelyi logját. Most csak az új ládák miatt jártam erre és nem volt nálam semmi, amivel javíthattam volna a ládán. Mindenesetre kell egy új logbook. A jelszót a doboz tetejére is felirtam belülre, de nem hiszem, hogy sokáig olvasható lesz.
Mindenesetre most ideálisak a körülmények a láda felkeresésére. Nincs sár, járhatóak az utak de csak azoknak ajánlom akik nem félnek az őzektől mert nagyon sokan vigyázzák ezt a cacht!
Defekttel indult a nap, de folytattuk utunkat a terv szerint. MikiCache koo-it használtuk (THANKS), de csak a 2.-ig jutottunk egy sorompó miatt, ami a töltésen volt. Zsuzsi rá tudta beszélni a gátőrt (milyen jó egy ilyen hölgy a csapatban!), hogy kinyissa - csak most csak nekünk. (Illetve majd visszafelé is.) . A gátőr felvetette, hogy fizetni kell a töltéshasználatért, de mi nem is a töltésen akartunk közlekedni. Azt is mondta, hogy később be akar menni a városba és akkor mi hogy jövünk vissza? (Szerencsére visszafelé is az állomáshelyén volt, ilyen árvizes időkben szerintem jól is tette, hogy nem ment sehova.) Autónk azonban nem terepjáró, így két km után hátrahagytuk és elindultunk az őzcsapatok felé. Láttunk is jó párat, közben azonban megszaporodtak a szúnyogok is. Sikerült párat bekapni. Amikor a láda meglett, talán ezért a benne talált szúnyogriasztóval (HÁLA és KÖSZÖNET érte) véletlenül befújtam a számat is. Úgy elzsibbadt tőle, hogy tíz percig alig tudtam beszélni.
A LÁDÁBAN ÁLLT A VÍZ! Fél óráig szárítottuk a napon, de sajnos a kártya és a naplófüzet vizes maradt. A kártyát nem is raktam vissza. A naplófüzetet külön becsomagoltam, de inkább pótolni kellene. A Szőke-Kiss-féle lézerfényből kivettem az összerozsdásodott elemeket. A dobozt nejlonba tettem.
Jó kis túra volt, köszönet érte.
FELEDHETETLEN!!!! Élmények és fotók később...erre aludnom kell :)
In: TB Yakkity Yak
Hát most már aludtam rá párat :) Ez egy felejthetetlen élmény volt! Megismekedtem Jimboval, aki nélkül ehhez a ládához biztos nem juthattam volna el. Gyalog jelenleg a magas vizállás miatt kizárt. Kerékpárral szintén. A terepjáró is kétséges lett volna. Viszont a quad tökéletesen bevált. Bevallom először ültem quadon életemben, de hatalmas élményt nyújtott. Jimbonak ezer köszönet, hogy kölcsönadta. Ez hatalmas bizalomra vall, hiszen sosem látott még azelőtt. Nagyon megizzadtam még a quaddal is, mert olyan sárral találkoztam, ami kb. 60-80 cm (!). A traktor, ami szembe jött, gyakorlatilag elakadt. Csak a hatalmas kerekei forgtak, de előre nem - illetve centiről-centire jutott csak. A quad, kis tömegét tekintve, nem süllyedt bele annyira a mély sárba, ily módon ugrálva rajta szépen elevickéltem a kritikus részeken. Persze közben az adrenalinom az égben volt. Voltak pillanatok, amikor azt hittem, hogy már nem lesz tovább. Ilyenkor Jimbo telefonon megnyugtatott és instrukciói alapján mindig sikerült előre nyomulni. A hely varázslatos. Amikor megérkeztem a csodás, már-már mesebeli erdőbe, a hatalmas tölgyek közé, és levettem a sisakot, körbe álltak az őzek kb. 40 méter sugarú félkörben. Ennyi vadat sosem láttam együtt. Szép lassal tovább sétáltak. A láda meglett, én pedig pucoltam vissza. Egy biztos: ide még el kell jönni! Persze, majd, ha kevésbé lesznek sárosak az utak...
Jimbo, még egyszer köszönöm szépen az élményt!
Csak motorozni indultam, de ha már a közelben jártam ránéztem a dobozra egy kicsit. Az erdo vizben áll és a doboz minden rejtés nélkül hevert a fa mellett. Visszaraktam a helyére, kicsit kibélelve az üreget fakéreg darabokkal. Probaltam logolni is a régi-új logbookba is, de nagyon el volt fagyva a kezem, és két bitang nagy németjuhász is megjelent a tisztáson. Nem voltak agrasszívek, de nagyon megijedtem toluk.
Kb 500 mre a cachtol tarra vágták az erdot... nem tudom hogyan fér ez bele a természetvédelembe.
Nincs nagy szerencsém ezzel a ládával. Múlt héten, a nagy esők után, öreg robogóm úgy elmerült a sárban, hogy alig bírtam hazamenekülni. Ma - bár máshol a környéken már minden száraz- éppen sikerült a vespa nyergében maradnom, és bejutnom az erdőbe. A mindenhol elhelyezett " KÜLÖNLEGES VADÁSZTERÜLET , BELÉPNI TILOS ÉS ÉLETVESZÉLYES" táblák az elején kicsit zavartak, de túltettem magam rajta. A ládát egyszerűen nem találtam. A gps szerint 3 m-re voltam tőle, letapostam körbe a csalánt, felforgattam minden gyanús odút, még a nagy tölgyre is megpróbáltam felmászni, de az nem sikerült. A 110 kilóm sok már az ilyesmihez...
Telefonon kerestem a rejtőt is, de az sem sikerült...abban nem a hasam zavart, a régi száma csak az újat modta meg, az új pedig ki volt kapcsolva.
Legközelebb majd csak a vadászidény végén próbálom megkeresni...már a ládát, nem az elrejtőjét.
Az őzikék fantasztikusak!
Ma megint visszamentem. A logokat elolvasva 1 perc alatt megtaláltam...
A dobozból sikerült kiönteni némi vizet, logbooknak, jelszónak nyomát sem láttam... A rejtő megígérte, hogy pótolni fogja... Logoláshoz jelszóval a rejtő segített.
A logokból sejteni lehet, hogy ez egy rendkívüli hely. Az általam választott évszak és időpont egyike sem volt szerencsés, az őzikék nagy része éppen sziesztázott. Ennek ellenére néhányat sikerült meglesni. Tapasztalataim szerint kétféle van: amelyik nem látott még embert, ezek kevésbé félnek, és az idősebbek, ezek azonnal elrohannak.
A cél környékén a fák nagyon szépek, viszont odafelé a tervszerű erdő- és mezőgazdaság nyomait lehet látni. Vagyis szép szálfák rendezetten, de nem túl idősek...
MikiCache által ajánlott úton kétszer is találkoztam olyan táblával, hogy "Különleges vadászati terület, belépni tilos és életveszélyes". Gondoltam, hogy vasárnap délben ez csak nem igaz, és egy távoli motoros fűrész hangja volt az egyetlen nyoma emberi közelségnek.
És abszolút nem értem, hogy miért keresi több száz cacher a 0. kilométerkövet, amikor ilyen csodás helyen is van doboz. És egy teljes éven keresztül nem jön senki... Vagyis valaki jön, de nem jut el ide.
Az áradás miatt a töltés melletti utat lezárták. Egy vízügyes fickótól tudjuk, hogy később a sorompót fel fogják nyitni, és rajta el lehet majd jutni az őstölgyesig. [wapon beküldött szöveg] Nagyon szerettem volna megnézni, előtte felhívtuk az elrejtőt, tőle tudjuk, hogy a láda kereshető. Sajnos az áradás miatt nem tudtuk csak 8km-re megközelíteni, ilyen hosszú túrát most nem mertünk bevállalni. MikiCache koordinátái sokat segítettek. Áradáskor nem tanácsos arra járni, mert a gátat átrobbanthatják, és könnyen a víz alatt találhatjuk magunkat, lévén a terület vízgyűjtő terület vagy mi. Azért mi elautóztunk Sarkadig, és a túloldalról megnéztünk km 1km-ről a helyet, mert roppant kíváncsiak voltunk. Gyulán beszéltünk a helyről a helybeliekkel, ők is megerősítették, hogy kafa egy hely!
Motorral 580 m-re tudtuk megközelíteni a kincsesládikát, végigsunnyogva a magyar-román határt képező Körös-gáton. A boszierdő nagyon klassz, szépek a kocsányos tölgyek, egy kis őzikével is találkoztunk. Sajnos az előzőekben publikált képek alapján nem volt nehéz megtalálni az egyébként nagyon ügyes rejtekhelyet:) Kati kitörölgette az átnedvesedett dobozkát és egy-két manager ajándékkal gazdagította. Ez volt a második +találásunk:) Köszönjük! (K)ati
Gyönyörű környezet, csodálatos növény és állatvilág (a kullancsokra ez természetesen nem értendő)! Mindenkinek csak ajánlani tudom ! Nem csoda hogy ex eleink itt vadászgattak annak idején, és más ide be sem léphetett. Sajnos a doboz tartalma eléggé el van ázva, így az elrejtő segítsége kellett a logoláshoz.
Az erdő egyszerűen fantasztikus! Tulajdonképpen a lehetetlen határát súrolnám, ha megpróbálnám leírni, ezért ezzel most nem próbálkoznék:-) De tényleg, egy teljesen sík területen, nagyon sok, nagyjából egymásra merőleges földúttal tagolt erdő, hogy lehet ennyire változatos, betekinthető, tiszta? Ez bámulatos. A vadakról már nem is beszélve! Ennyi őz-csordáról még nem is hallottam, nemhogy láttam volna. A 3-6 tagú őzcsapat, már nem is csapat. Egy idő után már csak azokat nézi az ember, ahol legalább 20-30-an vannak. Elképesztő!
Nem akarom lelőni a poént, de azt sem, hogy értelmetlen kujtorgással töltse a az idejét a cacher, ezért adnék egy pár támpontot. Így a keresés egyszerűbb lesz, viszont sokkal több idő és kedv marad az erdőben és lakóiban való gyönyörködésre:-)
A Gyula-Sarkad közötti útról: N46° 41.966 E21° 18.761; N46° 42.181 E21° 19.916; N46° 42.099 E21° 20.454; N46° 41.147 E21° 24.385; N46° 41.517 E21° 24.599; N46° 41.434 E21° 24.902; N46° 41.559 E21° 24.981. Így 33 méterre meg lehet közelíteni a ládát.
A láda viszont - sajnos - még mindig be van ázva. Logbook nincs, hanem csak egy papírra lehet logolni.
Anikó és Miki
Gyulavári felől közelítettük meg a pontot. Nem volt könnyű a töltés mellett a helyenként elég mély teherautók által kitaposott nyomokban illetve nyomok mellett autozni, de sikerült úgy 1 km-re megközelíteni a ládikát. Mi sajnos nem láttunk nagyvadakat csak egészen picinyke kolégáikkal találkoztunk és azokkal is testközelben!!! A kullancsokon kívűl rengeteg légy és szúnyog is felébredt jöttünkre.:))) A megadott kordináta közvetlen megközelítése is elég érdekesenek igérkezett. Okosan és előre megtervezetten rövid kétcsövűben törtünk célunk felé, de még most is zsibog a lábunk a csaláncsípésektől!!!:))) Így most szívesen adnék a terep nehézségi fokára mondjuk *4-est!! Egy kicsit mi is szárogattuk a dobozban talált kincseket. Gyönyörű az erdő és nagyon örülünk, hogy sikerült ide is eljutnunk!:))) Pisti, Gabi, Kata Zsolt
Nagyon szép és érdekes helyen van a ládika. Láttunk több magányos őzet és egy meglehetősen nagy létszámú özcsordát, ami hosszú tömött sorokban vonult át az egyik irtáson. Megmásztunk egy hatalmas kiszáradt fát is. Sajnos a ládikában állt a víz, ezért a logbook-ot haza mentettük kiszárításra, mielőtt szétmálik.
Remek helyen van a láda, a töltés mellett odavezető majdnem 12 km-es utat sem lehet eltéveszteni. Lehet, hogy korán jöttünk, de kevés vadat láttunk, összesen 2 őzet.
A GPS már megint pontos volt. Mármint "hajszál" pontos. A környék tényleg szép, bár körülöttünk a kutyánk által hajtott vadak futottak tömött sorokba. az egyetlen amit elrontottunk, az ajándékkal kapcsolatos, mégpedig az, hogy nem vittünk. Pedig az ottlévő szenzációs vot. Alig bírtuk visszagyömöszölni...
Csak az oda vezető útat kell megtalálni.Mi a Körösparti töltés mellett kanyarogtunk,majd 600mérter gyalog be az erdőbe.Elsőre a jó helyhez mentünk .Nem is volt nevéhez méltóan félelmetes.
Tényleg boszorkányos hangulatú ez az erdő... Az őzek valóban hosszú tömött sorokban vonulnak errefelé, ezeket a fantasztikus fákat pedig, akár állnak, akár hevernek, látni kell!! (Csak az "autóút" strapás egy kicsit - főleg az autónak...)
Mi voltunk az első megtalálók! Az eredeti láda, igaz, elveszett, de éppen összefutottunk az elrejtő csapattal. Ők éppen a ládát pótolni jöttek. Az erdő nagyon sejtelmes valóban. Ide máskor is eljövünk.
Ottjártunk, de nem találtuk a ládát. Igaz, este mentünk, így percek után ránksötétedett, az erdei bolyongás utolsó 30-40 perce feketeségben zajlott. Az élmény zseniális volt: tömött sorokban vonultak körülöttünk az őzek, nyuszik, dámvadak, egyik-másik hatalmasakat esett a jégen, de megúszták. A koordinátákra eljutottunk, feltúrtunk minden lehetséges objektet, odvakat, üregeket, avart, de sehol semmi. :( Ezzel együtt nagyon ajánlom a helyet mindenkinek, nappal még nem láttam, de az esti hangulat átélendő!!!
Ne lepődj meg, ha pótkocsis "KAMA3" gépkocsik jönnek szembe, fával megrakva! Húzódj le! :)