Elhelyezés időpontja: 2011.10.15 14:30
Megjelenés időpontja: 2011.10.15 21:28
Utolsó lényeges változás: 2023.09.06 20:32
Utolsó változás: 2023.09.06 20:49
Rejtés típusa: Multi geoláda (1H+5V)
Elrejtők: Attibati
Ládagazda: Attibati Nehézség / Terep: 2.0 / 3.5
Úthossz a kiindulóponttól: 57500 m
Megtalálások száma: 166 + 10 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.3 megtalálás hetente
Wap: Jegyezzétek fel az alábbiakban felsorolt helyeken található betűket:
1. A térkép jelmagyarázata mellett a szelvénykeretre írt hárombetűs településnév utolsó két betűje. (szemüveget vigyél :-))
2. A vízmű gépházának ablakába tett táblán az első szó utolsó betűje.
3. A ládát a Hoffmann kunyhó felé vezető út bal oldalán keressétek kőpiramisban.
4. A jelszórészletet tartalmazó orvosságos dobozt egy rövid, üreges fatörzsben találjátok a tanösvény mellett.
5. A túraútvonalakat ismertető táblán az első piros betűs szó utolsó karaktere.
6. Az erdész emlékmű alkotója nevének utolsó betűje és az állítás éve.
A fenti betűkből a következő megoldó kulcs segítségével rakhatjátok össze a jelszót:
6/1, 1/1, 1/2, 5/1, 1/1, 2/1, 4/1, 3/1, 3/2, 3/3 + a 6. ponton az évszám (2 kar.)
1. N 47° 41,780' E 18° 59,776'
2. N 47° 43,794' E 18° 53,736'
3. N 47° 46,323' E 18° 51,545'
4. N 47° 44,110' E 18° 51,523'
5. N 47° 43,079' E 18° 53,250'
6. N 47° 42.569' E 18° 55.749'
A ládába TravelBug nem helyezhető.
Régi tervem megvalósítását tette lehetővé, hogy tavasztól rejthetők a zöldhatóság engedélye nélkül is virtuális ládák a védett területeken, amennyiben a már kihelyezett objektumokon található feliratokat használunk fel. Ez a multi a Visegrádi-hegység kijelölt, jelzett kerékpárútjain vezet. A táv 57.5 km kilométer, a szintemelkedés 1070 méter.
Az utak aszfaltozottak, jó minőségűek, de egyes szakaszokon előfordulnak úthibák, amik lejtős szakaszokon meglephetik a kerékpárost. Különösen figyeljünk a kanyarokban a csapadék által felhordott apró kövekre amik a kerékpár kicsúszását idézhetik elő. Az útvonal által érintett területeken intenzív fakitermelés folyik, ezért számítanunk kell fatörmelékkel borított útszakaszokra, valamint felbukkanhatnak faszállító teherautók, munkagépek is. Az alábbiakban leírt teljes útvonal - a Kétbükkfa-nyereg - Dobogókő illetve a Kétbükkfa-nyereg Pilisszentkereszt szakaszok kivételével - sorompókkal lezárt erdőgazdasági utakon vezet. Gépkocsikkal tilos a behajtás, amit tapasztalatom szerint biztonsági őrök szigorúan ellenőriznek!
Az útvonal
A multi útvonala egy körpálya, kitüntetett kiindulási pont nincs, a multi szerkezetéből következően bárhol elkezdhető. A bejárás során én Szentendre felől közelítettem meg a Dömör-kaput. A bátrabbak a kocsit az itt levő meglehetősen elhagyott parkolóban hagyhatják. N 47° 41,744' E 18° 59,927' 257 m [GCpikk+1Parkoló] A gépkocsit biztonságosab. Dobogókőn a fizető parkolóban - vagy akinek a néhány kilométer plusz távolság nem számít - Szentendrén a HÉV állomás környékén hagyni, ahol nem kell fizetni a parkolásért. N 47° 39,701' E 19° 4,449' 112 m [GCpikk+2Parkoló] Szentendréről indulva érdemes a GCBUOS láda útvonalán elhagyni a várost. A multi utolsó pontja a pilisszentlászlói országúton van, amin a Dömör-kapuhoz eljuthatunk. Szintén indulhatunk Pilismarótról is, ahol a templom környékén tudunk parkolni. N 47° 47,050' E 18° 52,496' 112 m [GCpikk+3Parkoló]
N 47° 41,780' E 18° 59,776' 177 m [GCpikk-1]
A multi első pontját közel, mintegy kétszáz méterre találjátok a dömör-kapui parkolótól a Sikáros felé vezető műút mentén. A megadott ponton található térkép jelmagyarázata mellett, a szelvénykereten elhelyezkedő hárombetűs településnév utolsó két betűjét kell feljegyeznetek.
Továbbindulunk a műúton, előbb a pilisszentlászlói elágazást, majd a sikárosi erdészház bekötőútját hagyjuk magunk mögött. Az út egyenletesen emelkedik csak a Király-kúti-nyereg előtt kell pörgőssebb fokozatra kapcsolni a bringát. Mintegy hét kilométeres tekerés után érjük el Pilismarót felé vezető erdészeti utat, amire jobbra letérünk. N 47° 43,236' E 18° 55,589' 475 m [GCpikk+2Elágazás] Utunk még mindig enyhe emelkedőn vezet, majd egy jó kilométer után fellélegezhetünk és gyakorlatilag Pilismarótig önfeledten gyönyörködhetünk a táj szépségében. Ne felejtsünk el azért megállni a Rám-hegy lábánál található vízműnél, ahol a multi második pontja található.
N 47° 43,794' E 18° 53,736' 457 m [GCpikk-2]
Itt jegyezzük fel a vízmű gépházának rácsos ablakában található tábla első szavának utolsó betűjét. Az út túloldalán található pihenőnél egy kis falatozással erőt gyűjthetünk az út további részéhez.
Tovább folytatjuk a gurulást Pilismarót felé, előbb elérjük a Malom-völgyet N 47° 46,435' E 18° 51,581' 176 m [GCpikk+3Elágazás], ahol balra fordulunk és hamarosan a multi harmadik pontjának rejtekhelyéhez érünk. A láda az út menetirány szerinti bal oldalán található egy kőpiramis alatt.. N 47° 46,323' E 18° 51,545' 196 m [GCpikk-3]
A láda megtalálása után a pilismaróti patak mellett épült jó minőségű aszfaltúton induljunk el a Hoffmann kunyhó felé. Az út kezdetben enyhén emelkedik, majd a Hoffmann kunyhó előtti hajtűkanyar környékén meredekebbé válik.
A multi negyedik pontját a Hoffmann kunyhónál találjuk.
N 47° 44,110' E 18° 51,523' 360 m [GCpikk-4] A jelszórészletet tartalmazó orvosságos dobozt egy rövid, üreges fatörzsben találjátok a tanösvény mellett. Ez a tanösvény az emberek, állatok, növények és a talaj kapcsolatát mutatja be, amelynek néhány tábláját lazításképpen bejárhatjuk. A pihenésre szükségünk lesz, mert az út legnehezebb része még előttünk van: fel kell kapaszkodnunk a Kétbükkfa-nyeregig. Útközben a pilisszentléleki Pálos kolostor közelében haladunk el, ami ismét remek alkalom arra, hogy kifújjuk magunkat. N 47° 44,087' E 18° 50,618' 360 m [GCpikk+Pálos kolostorrom]
Utunk egyre meredekebbé válik, többször keresztezzük a római utat, amin napjainkban a zöld sáv turistajelzés fut. Az esztergomi országutat elérve már komoly forgalomra kell számítanunk, különösen ügyeljünk a száguldozó motorosokra. Innen már csak négyszáz méter a Kétbükkfa-nyereg, majd további három kilométer barátságosan emelkedő út vezet a dobogókői parkolóig. Itt két büfében is kitűnő almás N 47° 43,115' E 18° 53,889' 700 m [GCpikk+Matyi büfé]
illetve mákos-meggyes pitét N 47° 43,119' E 18° 53,819' 700 m [GCpikk+büfé]
ehetünk. A kokszolás után visszagurulunk a multi ötödik pontjához.
N 47° 43,079' E 18° 53,250' 692 m [GCpikk-5] A környék turistaútvonalait ismertető bal oldali tábla első piros betűs szavának utolsó karakterét kell feljegyeznetek.
A Dobogókőn mindig lényegesen hűvösebb van mint az alacsonyabban fekvő területeken, ezért célszerű tartalék meleg ruhát vinni magunkkal, ami különösen az előttünk álló hosszabb gurulás során jön jól. Egészen a Kakashegyi erdészházig gurulunk N 47° 42,050' E 18° 53,507' 447 m [GCpikk+5Elágazás] ahol balra letérünk az aszfaltozott erdőgazdasági útra. Nagyon szép erdők szegélyezte úton tekerünk a Vörös-dagonyáig, ahol képletesen hátra is dőlhetünk, mert innen már egészen Szentendréig gurulhatunk.
N 47° 42,569' E 18° 55,749' 553 m [GCpikk-6]
Közben még le kell olvasnunk a multi hatodik pontján a jelszórészletet, ami nem más, mint az erdész emlékmű alkotója nevének az utolsó betűje valamint a mellette található évszám. (Csak a vezetéknév szerepel a kopjafán, két sorban van írva és az évszám nem tartalmazza az ezres és százas helyiértékeket)
Ládatörténet: 2021.08.18 A megsemmisült 4. pontot új helyen pótoltam. 2023.09.06 Sokan nem találták a 3. ponton a ládát ezért ma felkerekedtem és bringával végigjártam a kör nagy részét. A láda a helyén volt. Az igaz, hogy a környezet jelentősen megváltozott, ezért a ládát mintegy 25 méterrel áthelyeztem. Kőpiramis alatt kell keresni. Több játékos említette, hogy a 3. pont nélkül is megfejtette a jelszót ezért megyváltoztattam a 3. pont jelszavát is.
Állapot: kereshető
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
+
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
-
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
+
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
+
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
-
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
+
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
-
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
-
gyerekbarát láda
-
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
+
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
+
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Megvan, köszi!
Hat részletben, gyalogosan, mindig a közeli ládák keresgélése során gyűjtöttem be a pontokat, először július végén Dömörkapunál voltam, aztán szép sorban a jött a többi, míg ma egy Pilismaróton kezdett túrán meglett az utolsó pont is.
Az erdész emlékmű közeli fotóját sikerült elveszítenem a telefonról, ezért köszönöm Attibati segítségét a teljes jelszóhoz.
Bicikli nélkül is remek túrák voltak, szép helyeket mutatott meg a multi.
Köszi a rejtést!
Első igazi hegyi biciklizésem Szentendréről Pap-rét, Sikáros, Két bükkfa-nyereg, Pilismarót, Visegrád-Nagymaros útvonalon, GCVkk2, GCMOHA, GCPV04, GCPV03, GCpikk, GCMEX, GCPV06 ládákkal, 65 km táv, 1050 m szint.
Az 1., 2. és 5. pontokat még korábbi túrákon kerestem meg, mára a 6-4-3 volt csak hátra. A harmadikat nem is kerestem a korábbi logok miatt, de könnyedén kitalálható volt így is a jelszó. Remek élmény volt így, nem biztos, hogy a teljes kört egyben teljesítve is őszinte lett volna a mosolyom. Kicsit fárasztó volt összematekozni a jelszót, de jó volt valójában így is. Köszönöm, nagyszerű élmény!
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v4.0.2]
Napra pontosan 1 éve kezdtem el gyűjtögetni ennek a ládának a pontjait, gyalogosan. Már csak a 3. pont hiányzott, kifejezetten azzal a céllal indultam túrázni, hogy ezt a pontot is behúzzam. Sajnos nem sikerült, nem lett meg a láda a nagyon durva aljnövényzet és a kb. 100 méteres pontosságú GPS miatt. Később láttam a logokban, hogy másoknak is volt vele gondja, és hogy enélkül is meg lehet fejteni a jelszót.
Nagyon jó kis multi volt ez, sok szép és kedvenc helyemre vitt el. Kicsit szomorú is, hogy vége.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v4.0.1]
Még 2018-ban kezdtük el gyűjteni a GCPIKk multinak a pontjait, bár szeretünk kerékpározni is de a hegyen már csak a túrázás marad számunkra.
A mai nap felkerestük a még hiányzó két utolsó 3-as és 6-os pontokat is.
Bár a 3-as pontnál nem találtuk meg a dobozt a 1.5 méteres csalánban, és a 4-es ponton is rossz jelszót irtunk le, végül is sikerült rátalálnunk a helyes jelszóra, Köszönet a segítségért.
Superanyával 100 km-es biciklizés alkalmával. Óriási élmény volt. Rengeteg emelkedő, rengeteg lejtő. Hol megáztunk, hol a napban sütkéreztünk. Élménydús, izgalmas útvonal, kalandos teljesítés. Megtaláltam, köszönöm a rejtést!
Négy év alatt öt gyalogtúra során göngyölítettem fel ezt a multit. Mára a 3. pont maradt, amit ugyan nem találtam meg (a tuskók réseiben összefagyott avar nem segített a keresésben), de a többi részlet ismeretében kitalálható a jelszó. Köszönet a rejtésekért!
Fantasztikus nap volt! Az útvonal nagyon tetszett, jól biciklizhető és árnyas, az emelkedők is teljesíthetők - szuper tekerés volt, nem beszélve az egyéb begyűjtött ládákról. Köszönöm Gabortelnek és Norkonak a szervezést, a rejtőnek pedig ezt a csodajó ládát!
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget. [g:hu 1.6.7]
Több részletben, de végül ezt a multit is sikeresen teljesítettem. Egy részét kerékpárral, egy részét gyalogosan mindig más ládákkal össze fűzve.
A 4. ponttal meggyűlt a bajom. Még akkor jártam arra, mikor az ismertető táblát kellett tanulmányozni. Le is fotóztam, hogy meglegyen.
Most, hogy az összes pontot érintettem, próbáltam összeállítani a jelszót.
Na ekkor szembesültem vele, hogy a 4. pont rejtése megváltozott, a korábbi leírás eltűnt az oldalról. Így nem tudtam, hogy mit keressek a fényképen.
Szerencsére, a régi telefonomba le volt mentve a ládaoldal, azon megtaláltam az instrukciókat.
Sok szép helyre vitt a multi. A mai megtalálásom fényét növelte, hogy az erdészeti úton, kb 10-15 őz futott el előttem.
Remélem, hogy lesz rá lehetőségem a teljes útvonalat egyben letekerni.
Ez a 6 pontos kerékpáros multi volt a mai fő célunk Mr.Fülixájjal.
Jó kis terekés volt a Pilisben. Csodálatos egy hegység. A végefelé feltekertünk Dobogókőre. Csodás a kilátás onnét.
kb. 66 km tekerés, 1300 m szint montival.
Végigjártuk ma ezt a multit, és még 7 másik ládát közben, így 8 találatunk lett összesen. Mivel miskolci gyerek vagyok, mészkőhegység(b)en nőttem fel, így otthonosan mozogtam már ezeken a részeken (is). Mondjuk biciklivel még nem jártam errefelé, hát most ez is megvolt. Sajnos csak 65 km/h lett a max, pedig mentem én ezzel a géppel már 75-öt is. Kétbükkfa körül nem elég meredekek a lejtők. Hosszú egyenes az van, de nem elég meredek.
4. ponton vigyázzatok, mert a tábla nem ott van ahová a koo mutat, hanem a kukáknál.
Aki jár a láda 4.pontjánál (Hoffmann kunyhó) az a táblát nem a helyén fogja találni. 2021.06.20.-án vasárnap arra túráztam és egy ottani úr mondta hogy a táblát kidöntötte a szél és azt a kunyhó melletti (jobb oldalt) kukatároló mögé rakták. Ott megtalálható a leírás a jelszó részlettel.
Több részletben, gyalogosan gyűjtöttem be a pontokat. A legtöbb pontnál többször is jártam mire előkerült az utolsó pont; a láda.
A pontok rendben, a láda jó állapotban. Köszönöm a rejtést!
Több részletben, gyalogtúrák során sikerült begyűjteni, köszönöm a rejtést! Nekifutok majd bringával is :) és most már azt is tudom, hogy a szelvénykeret a térkép része :D
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! Részletek később. [Geoládák v3.6.0]
Budakalászról indultam reggel. Az első izbégi lőtér környékéig minden csendes, és nyugodt volt - ott viszont lőgyakorlatot tartottak, úgyhogy ropogtak a fegyverek :). Szerencsére ezt követően nagyjából végig megmaradt a chilles hangulat (a helyenkénti fakitermelés zajait leszámítva). Pilismarótig sok helyen eléggé rossz az aszfalt, ráadásul eléggé nehezen volt látható sok helyen, hogy pontosan milyenek a viszonyok, ahogy a déli napsütésben a lombok árnyékot vetettek az útra, ezért itt viszonylag óvatosan ereszkedtem. A 3. pont felkeresése előtt kitértem Pilismarótra is, begyűjteni GCMARE virtuális ládáját, visszafelé megálltam egy réten falatozni, majd újult erővel indultam a 3. pont felé. A láda rendben, könnyen meglett. Az aszfalt errefelé sokkal jobb minőségű, néhol kimondottan tökéletes szakaszokkal, amin élvezet volt a bicajozás, csak az itt-ott nem túl igényes javítások zötyögtetik meg kicsit az embert. A Hoffman-kunyhóig kellemes kapaszkodást követően begyűjtöttem a közeli GCPV06 ládát is, majd kapaszkodtam tovább Dobogókő felé. A Két-bükkfa-nyeregig már kellően elpilledtem, a hosszú, sunyi emelkedő sokat kivett belőlem. Itt útközben még összeszedtem a GCMEX ládát, benyomtam egy energiazselét, és rohamra indultam Dobogókőre, ami meglepően könnyen adta magát. A parkolóban és a kilátónál nem sokan voltak, egy gyors kulacstöltés után már indultam is visszafelé. Az 5. pont összeszedését követően egy jóleső lejtőzés következett (habár elég hűvös volt már), majd a kakashegyi elágazás után következett az utolsó mászás - ez már nem hiányzott :) Az út melletti esőháznál megálltam enni-inni, aztán indultam tovább a Vörös-dagonya felé, ami nagyon-nagyon lassan akart megérkezni. Innen viszont már tényleg csak kellemes gurulás volt lefelé (a 6. pont begyűjtése nem maradt ki!) a multi kezdőpontjáig, majd vissza Budakalászra. A túra vége 92 km és 1200 méter szintemelkedés lett.
Gyalog már keresztül-kasul bejártam a környéket, de ez a biciklis útvonal még sok újdonságot tartogatott, köszönöm, hogy megmutattad.
Régóta tervben volt már ez az útvonal letekerése, most sikerült. Pilisszentkeresztről indultam, úgy haladtam sorban. Pilismarótról felfelé húzós volt, nem hiányzott a végén a Dobogókő megmászása már. Onnan csak egy nagy gurulás volt az autó, kellemesen elfáradtam. A pontok könnyen meglettek, a jelszó annál nehezebben állt össze. Nem hallottam még ezt a nevet, és nem is biztos hogy emlékezni fogok rá....
A dobozban semmilyen ajándék sincs, köszönöm a lehetőséget.
A ládát két nap alatt sikerült begyűjteni, de csak azért, mert az 1. és a 2. pont között félúton letáboroztunk, sütögettünk, és aludtunk egyet :-) Kifejezetten emiatt a láda miatt született a hétvégi túraterv, persze közben az útba ejthető ládákat is begyűjtöttem.
A jelszóval kicsit meggyűlt a bajom, rejtői segítség kellett hozzá, de csak azért, mert nem vettem észre a leírásban, hogy a jelszórészletek sorrendje nem a ládák sorrendjében van :-) A mellékelt képen a táborhelyül szolgáló rét látható.
2900.-ként megtaláltam.
Köszönöm a lehetőséget. Az 1., 4. és 5. pontokat gyalogos túrák során gyűjtöttük be, míg a fennmaradó pontokat ma, egy Pilisszentkereszt-Pilismarót bringatúra során kerestük fel 6., 2. és 3. sorrendben Anitával, közben levadászva GCKirk és GCAFF1 ládákat is.
Az 1. ponton mi nem találtuk a jelszórészletet - bár nagyító nem volt nálunk :) -, de kipótoltuk a hiányzó két betűt.
Szeretem a multikat, ha lehet egyben letudni. Tudtam, hogy ez kemény dió lesz, mert Újpestről indultam bringával, úgyhogy a kezdőpontra már úgy érkeztem Szentendréről, hogy már bennem volt egy adag szintemelkedés... Az első pont előtt megijedtem, mikor a táblára ki volt írva, hogy éleslövészet... Egy kis hezitálás után rájöttem, hogy az úton szabad menni... :)
Az útvonal, amit végig kellett tekerni az nagyon tetszett, főleg, hogy sok helyen ez kimondott bringa (erdészeti) út volt és nem zavartak az autósok...
A ládapontokkal csak a Hoffmann-kunyhónál lett volna gond, de azt is megtaláltam... Ki voltak dőlve a táblát tartó oszlopok és arrébb voltak víve pár métert...
Dobogókőre is nagy élmény volt feltekerni... Persze lefelé még jobb lett volna, ha nem fáztam volna a gyors gurulás miatt... Nagyon tetszett az egész út, főleg hogy sok ismerős hely volt a régebbi gyalogos vagy biciklis túráim során...
De jöjjenek a számok...
Táv:101 km
Szint:1700 m
Köszi a rejtést! [g:hu 1.6.7]
Három megtalálásból kitaláltam a jelszó szöveges részét, ma ellenőriztem és hozzátettem az évszámot .... Nagyrészt gyalogosan ... kerékpárral jobban szeretem a kevésbé strapás terepeket. :)
Több éve gyűjtögettük, ma sikerült befejezni. Nagyon örülök a jelszónak, szakmába vágó. Jó lenne ha minél több lenne belőle. Köszi szépen a lehetőséget.
Korábban bringáztam már az útvonal egy részén, de most több mint egy év alatt, négy túra során, gyalogosan gyüjtöttem be a jelszórészleteket. A megoldó kulcs segítségével összerakott jelszó elég furcsára sikeredett, nem is fogadta el a rendszer. A rejtő készségesen segített, kiderült, hogy csak az első pontnál néztem el valamit.
Egy menetben, kettesben, kerékpárral, végig az ajánlott útvonalon teljesítve :)
Az időjárás végig kegyes volt hozzánk, bár a közelben több zápor is volt, amerre mi haladtunk csak pár csepp eső esett.
A láda remekül kivitelezett, minden kézre áll, sehol semmi indokolatlan bozótharc, az állomásokat pedig a túrába építve pihenő állomásoknak is használtuk egyben.
Otthonról indulva, 100km+ távval, 1000+ szinttel és 1 defekttel tudtuk le a mai napot, remekül éreztük magunkat, és Dobogókőn, még az almás pitét sem hagytuk ki.
Az útvonal nagy részét ismertem, tekertem már korábban, de a 2. és 3. pont közötti úton Pilismarót felé még sosem jártam, de ez a szakasz is nagyon tetszett, jól kerékpározható volt.
Köszönjük a rejtést!
2016.03.02.-én lett kinyomtatva a láda. Röpke két év és végére értem. Tavaly már csak a Hoffmann kunyhó hiányzott. Ma összejött. Innen üdvözlök minden favágót aki az elmúlt időszakban felkeresett útvonalamon ténykedett. Most ez mind gyalogos volt, de majd egyszer amikor csak úgy letekerem. Felírom a bakancslistámra. Köszönöm a rejtést!
3 részletben, gyalogosan kerestem fel a pontokat. Nagyon látványos, szép a bemutatott útvonal! A rejtőnek külön köszönet a 3. ponthoz nyújtott segítségéért! Köszönet a rejtésért!
Logokat, leírást nem olvastuk, csak a pontokat töltöttük le. Azt hittük nem kell Dobogóköre felbicózni. Menet közben rájöttünk, hogy de, kell. Nagyon nehéz volt, mivel mi általában a sima, bár hosszú utakhoz vagyunk szokva. Azért sikerült, és nagyon büszkék vagyunk magunkra. A leírásban szereplő büfében pótoltuk az elvesztett szénhidrátokat. Elfáradtunk rendesen, de azért nagyon élveztük. A 3. pontot 2014. áprilisában találtuk meg, így is 38 km-t tekertünk a megadott parkolóból. Köszönjük!
Gyalog, sok részletbe találtam meg a pontokat, van amelyiket többször is. Az utolsót most, egy munka utáni 15 km-es kis túra keretében szedtem össze. Biciklivel biztos nagyobb élmény, de így sem volt rossz.
30km-es újévi túra Dobogókő - Pilismarót - Dobogókő útvonalon, három találattal. Most - remélem csak átmenetileg - szürkítve van a Pilis.
Mára csak a 3. és 6. pont maradt a többit egyéb ládák keresése közben már összeszedtem.
A 3. ponton hosszas keresgélés után csak egy pici piros állatkát találtam. Ha a képen látható kőnél volt a doboz akkor szerintem eltűnt.
Szerintem a legfiatalabb teljesítő lennék, apa régi bringájával, de a befi által javasolt rövidítés miatt, az egyik pont kimaradt. Szerintem fotóra nincs szükség, hogy a kedves ládagazda tudja, becsületesen letekertük :)
Rábízzuk az elfogadást. Ha elutasítja, akkor a következő TOUR-on, jön nekem egy csokival !!
A GCTOUR logomhoz sok mindent már nem tudok hozzáfűzni! :D
Köszönöm a szervezést és a lehetőséget, cserébe egy nagyon "szíp" biciklis szelfi képet is feltettem magamról.:D
GCTOUR közben megtaláltuk! Nagyon szuper multi, csak ajánlani tudom minden biciklisnek. Szép táj, hosszú, de kényelmesen letekerhető emelkedők. Ugyanilyen hosszú suhanások gondoskodnak a pihenésről is. A vízisiklókra figyeljetek, mert kijönnek az útra (Dobogókőtől lefelé találkoztunk velük), és későn veszi észre őket az ember nagy sebesség mellett, már csak miattuk és az úthibák miatt is érdemes azért nem túl gyorsan száguldani.
GCTOUR alkalmával, egy jó társaságban eltöltött Pikkezéssel lett meg eme láda. Régen sokszor tekertem erre, sőt Esztergom-Kétbükkfa szakaszon, természetesen Hoffmann-kunyhó érintésével még időfutamon is voltam.
Szerencsére az időjárás is kegyes volt hozzánk. Visegrádi-hegység most is szép. Multi pontjai rendben voltak, tetszett a multi geoláda.
Pikk-pakk meglett. Az igazság szerint előbb jól körbenéztem és bejártam a terepet. Még télen a Téry út alatt döntöttem el, hogy megpróbálom. Nem volt előtte jó tapasztalatom (Leányfalu-Visegrád) a pilisi kerékpárutakkal kapcsolatban. Ennek a ládának a nyomvonala viszont tökéletes (kivéve a Pilisszentkereszt-Dobogókő elágazást). Nagyon köszönöm a felismerést, hogy ilyet is csinálhatok.
Nem sorrendben kerestük fel a pontokat, a logbejegyzés a ládamegtalálást mutatja. Nagyon köszönjük ezt a szép kört, amit kerékpár híján gyalog teljesítettünk több részletben.
Megtaláltuk! Hosszú ideje megkezdett, több Pilisben megtett túra alkalmával, gyalogosan kerestük fel a pontokat. A mai napi éjszakai túrán értünk a végére, a megtalálás idejeként ezt adtuk meg. A helyszínek és az általunk bejárt útvonalak is nagyon tetszettek. Köszönjük a rejtést!
Annak idején gyalogosan teljesítettem a távot. Éppen 2 éve. Ma SagiK barátommal sikerült a kerékpáros teljesítés is. Remek túra volt! Otthonról indulva végül 115Km lett. Ez az új távolsági rekordom.
Megtaláltuk! A pontokat nem sorban és nem az útvonalat követve gyűjtöttük be mert inkább a terepet részesítettük előnyben. Így egy 68kmes és egy 38kmes körben két nap alatt Dömösről induló körben szedtük fel a pontokat. Különösen tetszett a vízesés. Köszönjük a Pilisi idegenvezetést nagyon szeretjük az ilyen ládákat.
Kedvenceim a hosszú multik, ez igazán csemegének mutatkozott. A javasolt Bükk-ös-vénnyel kezdtük (kellő alaphang), ez meglehetősen lelassította a tempót, de aztán már csak az emelkedők lassíthattak (némileg) a továbbiakban. Kiváló útvonal, nem kevés, de nem is túl sok emelkedés, végig szemet gyönyörködtető környezetben, a forgalomtól teljesen mentesen. A pontok is jól vannak kijelölve, nagyjából egyforma távolságra, és nem kell az időt fecsérelni a karakterek kinyomozásával. Egyetlen kivétel csak az utolsó pont, amiről elég nehéz leolvasni a kódot, de ez sem vészes. Egyszóval beváltotta a reményeket, végig nagyon élvezetes túra.
Elég sokat bringázok a Pilisben, a pontokat különböző időkben és útvonalakon szedtem össze, de minden pontot bringával. Ma eljutottam Dobogókőre is, így lett teljes... :-)
Attibatinak ezt a remek multiját minden évben le szoktam nyomni, minimum egyszer. Voltam a csúcson már Mikulással, V.Gáborral, bati.hu-val és enazatival. Most pedig Maci barátommal:)
Januárban már jártunk a nyomvonal egy részén, Dobogókő alól indulva, a Dömörkapu felé, át Pilisszentlászlóra, majd onnan Visegrád oda-vissza, körtúrában. Az egy 60 kili körüli menet volt, jóval ezer feletti szinttel. Hamar el kezdtem kombinálgatni, hogy ha egybetekerem a GVPIKK teljes körével, akkor egy ütős nyolcas lesz belőle. A Google Earth az összevagdosott tervre 2.600 körüli szintet írt.. No én azért 2.200 alatt szerettem volna kijönni a mutatványból, 2.000-es tracket itthon még nem tekertem, ezért beterveztem erőnléti problémák esetére egy rövidítést is. Persze hogy téli időjárást jósoltak mára, nagy lehűléssel és viharos széllel, így 3 fős csapatunk, 2 főre olvadt. Dobogókőről indultunk, negyed 11-kor. A 2.000 feletti szinthez min. 11 óra bruttó futamidőre kalkuláltam, így már ekkor látszódott, hogy rövidítés lesz belőle, ugrik a rekord:( Partnerem vacogva rakta össze a gépet, be is öltözött rendesen, én viszont egy hosszú újju pólóban és mellényben vágtam neki és nyári, ujjatlan kesztyűben. Szerintem 5 fok felett ritkán volt a hőmérséklet, de a viharos szél a lombosodott erdőben ritkán ért utol minket:) Az emelkedőkön komfortosan éreztem magam, de csapatásnál.. Dobogókőről a kéken csapattunk le. Meglepetésként ért, hogy eltolt, komfortos földút fogadott, a tavalyi, tudásomat sokszor meghaladó gyalogösvény helyett. Dömörkapu környékén némi váltóállítgatás a cimbi gépén, majd a visegrádi kört a terepes oldallal kezdtük. Januárban ezt végigtoltuk a sár miatt. Most nagyon élvezetes volt, a terepjárónyomok ellenére, lefelé, a gyönyörű erdőben. Persze csak letértünk a zöld bringás jelzésre, a piros helyett, amit majd a Duna szintjén vettünk észre. Nem baj kellett a szint, meg a terep. Kajálás a visegrádi kilátónál fél 1 körül. Jó időben voltunk és jó erőben, a nap sütött, mi kell még? A Dömörkapu után persze visszatérhettünk volna az autóhoz, dehát nem ezért jöttünk:) Hamar eldöntöttem, hogy a rövidítést is ejtjük, meg kell lennie a 2.000-nek! Lementünk Pilismarót központjába is, biztos ami biztos. Innen már 'egyenes' út az autóhoz, leszámítva azt a majd 600 méter szintet, ami vissza van:) Első alkalommal (majd 3 éve), maróti indulással is rendesen megviselt ez a szakasz.
Most könnyedén meglett, a kötelező csúcsfotóval és kávéval a legközelebbi kocsmában :) 8 és fél óra bruttó idő alatt letudtuk a 85 kilit.
A megrázkódtatás csak itthon ért, a google szerint csak 1.950 lett a szintemelkedés, rövidítés nélkül a 2.600-ból. Ki érti ezt? Sebaj, ezt azért könnyebb lesz legközelebb megdönteni:)) Szuper túra volt!
Nagyon szeretek a Pilis lezárt aszfaltútjain bringázni, szerintem már majdnem mindet ismerem. Remek ötlet volt ez a multiláda, nagyon korrekt, részletes a leírás is! Szép nagy kör!
Ezúttal egyedül indultam bringázni, a fiúk terepezni szerettek volna, ami nekem nem nagyon megy és nem akartam hátráltatni a társaságot. Az utolsó emelkedő már kicsit küzdelmes volt, emlékeimben egy rövidebb és szelidebben emelkedő út vezetett a Kakashegyi erdészháztól a Vörös dagonyáig... de lehet ennek az volt oka, hogy akkor már a kilencvenvalahánydik kilométeremet tapostam. 16:20-kor voltam az utolsó pontnál, mire leértem Szentendrére gyakorlatilag sötét lett. Nekem 108 km lett a vége Pestlőrinc - gcpikk (Pilisszentléleki kolostorrom közbeiktatásával) - Szentendre. Ide jött elém aggódó Apukám autóval, így becseréltem a Lőrincig tekerendő kb. 42. km-t egy pizzára a Piedone-ban.
Maga a láda nekem kicsit kakukktojás volt, de olvastam fentebb, hogy még nem a végleges helye. Az idő olyan semmilyen volt, mintha nem döntette volna el, hogy essen-e vagy inkább ne. Végül abban maradtunk, hogy a Pilisszentlélek-leágazás és a Két-bükkfa-nyereg között szemerkélt egy keveset...
Igazán kellemes volt végigjárni ezt az utat, köszönöm!
Bringás találat, köszönöm a lehetőséget :)
A mai napra egy dobogókői tekerés lett betervezve és ha már arra mentem, a következő ládákat kerestem meg útközben: GCPMAF, GCRET, GCPILE, GCPIKK
Hazaérve a km-óra a következőt mutatta:
- távolság: 129 km
- össz. emelkedés: 1.500 méter
- teljes idő: 7 óra 45 perc
Meg van, részletesen késöbb... [wapon beküldött szöveg]
Régóta kerülgetem ezt a ládát. Egyben túl nagy falat lett volna, ezért folyamatosan csipegettük a pontjait, ami útba esett egyéb pilisi barangolásokkor. Most egy újabb pilisi körben lezártuk a láda megkeresésével ezt a multit.
Üdv Mr Zerge.
Három részletben gyűjtöttük be a pontokat, nagyrészt kerékpárral.
Első alkalommal (07. 06.) a 3-4-2 pontokat jártuk be bicajjal tokodi indulással és érkezéssel, 76 km-es túra keretében. Dobogókőt nem mertem bevállalni bringával, így az 5. pontot a GCDko multi végigjárása közben gyalog szereztük be (07. 17.). Ma, a harmadik alkalommal a hiányzó 1-6 pontokért tekertünk el szintén Tokodról, ekkor 92 km-esre sikeredett a túra.
Nagyon szép vidék, bár egyes pontokat megszenvedtem rendesen. :-) Köszönjük a lehetőséget!
Új bringám van! Na jó csak nekem új, mert egyébként használt. Nem mellesleg végigjárta az El Camino útvonaltát. Nekem azonban még új volt, ezért a hétvégém mindenképpen bringázni szerettem volna. A teljes történethez hozzátartozik, hogy az autómon még nincs autópálya matrica, így csakis Pesthez közeli hely jöhetett számításba, mint mondjuk a Pilis. Az időjárás pompás volt, tehát sokat nem is gondolkodtam a dolgon: GCPIKK from Attibati. Bár nagyon élveztem az út nagyobbik felét, lehet, hogy nem ezzel kellett volna a nyereghez nem szokott ülepemet bringára szoktatni. 45km-t bringáztam kemény 7km/h átlagsebesség mellett, a csúcssebességem pedig két alkalommal is meghaladta az 53 km/h-t.
Dömörkaputól indultam, sokan váltottak itt autóról bringára. z első tapasztalatokat szereztem meg a Király-kúti nyeregig tartó szakaszon. Hogy helyezzem el a GPS-t, hogy lássam is mit mutat. A gyalogos túrákhoz használt térképnek nem sok hasznát veszem ilyen utakkal alaposan átszőtt területen, persze a kerékpáros TUHU csak a mapszószban virít, feltöltve a GPS-re nincs. Sebaj, úgyis gyakran állok meg rövid pihenőkre a fenekem unszolására, mivel a combommal ellentétben a nemesebbik felem hamar feladta a nyereg elleni küzdelmet. Ezért a Szakó-nyergen inkább áttoltam a bringát. A Hoffman kunyhónál tartottam egy rövid zsebéd (=zsebből ebéd) pihit, ahol megnéztem az előző este elejtett kocát a hűtőházban. A hűtőház kulcsa az ajtaja mellett volt a vadkísérő lapok társaságában. Feltűnt, hogy a védett területen futó erdészeti úton milyen sok autó, sőt busz közlekedik. Hamar kitaláltam, hogy nyilván az árvíz miatt lezárt Dunabogdány-Esztergom szakaszt bypassolták át az erdőn. Itt már éreztem a popsim tiltakozását, így Pilismarót és a multi harmadik pontja helyett Dobogókő felé vettem az irányt. Több, mint egy órát talpaltam felfelé egyhuzamban. Dobogókő előtt az országúton kétszer is inkább toltam egy szakaszon a bringát, a combom bírta volna, az ülőgumóim viszont nem.
Engedélyeztem magamnak az ajánlott kokszolást: Matyi büfé - almáslepény. Rájöttem a finomság titkára! "Kellmég" íze van, ezért olyan nagyon finom.
Elgurultam a kilátónál levő Téry Ödön emlékműhöz, itt szerettem volna orientálódni és elolvasni az ajánlott útvonalat, de sajnos a szolgáltatóm is új, amit a telefonom a csomagkapcsolt átviteli mód bojkottjával jutalmazott, így WAP, vagy bármiféle online tartalom nélkül maradtam. Láttam a térképen, hogy a K el van terelve, ideiglenesen, így nem mertem arra továbbgurulni és lerövidíteni a hegyet. Helyette egy segédpontot céloztam be a Kakashegyi erdészháznál. Visszanézve pont ez volt az ajánlott útvonal is, tehát pont elég informatív az ötös segédpont elhelyezkedése.
A Vörös dagonyáig is megálltam egy-két alkalommal, hogy fellélegezhessen az alsó felem, ami ilyenkorra már nagyon sajgott.
A hatos pontnál megállapítottam amit már korábban is tudtam, Attibati tud rejteni, mivel nincs semmi felesleges bozótharc, vagy kullancsszedegetés.
Innen tényleg csak élvezni kellett a hosszú lejtőt és a szembejövő bringások küzdelmes arckifejezését. Mintha egy leheletnyivel a fenekem is kevésbé fájt volna ettől.
Mire visszacsatlakoztam volna a Király-kúti nyeregnél a másik útra úgy néztem ki, mint az autók szélvédője. Ez alkalommal bogártalanítás álltam meg. Miután visszatértem a szekérhez, megcéloztam Pilismarótot a azon az úton, amit most megnyitottak az autóforgalomnak. Úgysem gyakran történik ilyesmi, és ha már annyi autó füstölt nekem, úgy gondoltam én is végiggurulok rajta. Így esett, hogy a ládához már autóval érkeztem. Ez amiatt is jó döntés volt, mivel elkezdett dörögni és cseperegni, bringán nem éreztem volna biztonságban magam ilyen időben.
Hazafelé már a 11-es úton jöttem, amit pár perccel korábban nyitottak meg. Dömösön és a Kisoroszi komp (helyénél) megálltam katasztrófa túristáskodni. Lőttem pár drámai képet, hajó a parkolóban, vállmagasságig elázott kikötőépület, cserepeitől megfosztott rév.
Nagyon jól éreztem magam, de a bringázáshoz legközelebb kicsit jobban készülök majd. Mondjuk a semminél csak jobban lehet készülni :)
A mai nap fő célja volt ez a doboz. Megérte letekerni. Remek útvonal, szép környezet, jó gurulások. Dömör-kapunál hagytuk az autót és kezdtünk tekerni. Egy kicsit rontott az élményen, hogy az árvíz miatt megnyitották az erdészeti utakat így néhány autóval találkoztunk. Pilismaróton viszont nagyon nyugodt volt a 11-es...
Marótról nem az útvonalat követve mentünk fel, hanem a piroson ami az erdészházakig aszfalt de utána... Úgy voltam vele, hogy rövid szakasz legfeljebb toljuk kicsit a kecskét. Fakitermelés miatt több sár van mint út. Elérve az irtás végét villanypásztor és miután még ezt is legyőztük egy keskeny ösvényen felfelé ami valamikor szekérút lehetett de rádőltek a fák, néhol csak nagy küzdés árán tudtuk átvinni a bicajokat. Rengeteg időt és energiát elvett. A rövidítés célja az lett volna, hogy GCFSZI és GCHIRS jobban útbaesik illetve kisebb a kitérő. Nos nem jött össze. Senkinek sem ajánlom, ne higgyetek a térképnek:)
A végén vissza Dömörhöz nagyon jót gurultunk és a viharos eső már csak Szentendrén ért minket. Nem semmi milyen volt a város közepe. Befelé már nem is engedték az autósokat Pest és Pomáz felől...
Megtaláltam! Kétszeri alkalomra. Először 1,2,3,4 -pontokat szedtem össze, de nem volt erőm a dobogókői elágazásnál felmenni. Most megvan az 5-6. (Probáltam korábban is, de az olvadó hótól nem tudtam a 6-ost megközelíteni.) Kösz a rejtést, igazán jó útvonal.
Reggel 6.50-kor vágtam neki a bátrak parkolójából,bemelegítésként felmásztam a Dömör-kapuhoz majd megkezdtem utam a kettes ponthoz.Újabb mászás a Rámhegyi ládáért,majd irány Pilismarót.A 3.pont előtt még elkerekeztem PMAR ládáért majd megkezdtem az emelkedést.Bevallom őszintén rosszabbra számítottam, az út kellemesen emelkedett.Az erő velem volt,így bevállaltam egy kis terepezést.neki vágtam a HIRSH oromnak.Bő 1.5 óra után tértem vissza az eredeti nyomvonalhoz.Dobogókőtől bzsi,KKRI majd gurulás vissza az autóhoz.Jó kis túra volt.
Gyönyörű napos időben a kutyákkal. A kocsit dobogókőn hagytam, majd gyalog kerestem fel a pontokat 6-1-2-5 sorrendben hol gyalogúton, hol kerékpárúton. A 3. és 4. pontokat már összeszedtem korábbi túrákon. Szép volt a Pilis mint mindig. :)
Szégyen és gyalázat: 38 napja egyetlen geoládát sem találtam meg, a szokatlanul esős február is inkább csak magyarázza, de nem menti a történteket.
Ma viszont sikerült egy szabadnapot elcsípnem, bepakoltam a bicót a csomagtartóba és irány a Kétbükkfa-nyereg. Délelőtt 10-kor 3 C°-ban indultam és a délutáni visszaérkezésre már "felmelegedett" 4 C°-ra, ~500 méter fölött még sok hó volt. A lejtőkön jól jött a vastagabb kesztyű, az emelkedőkön meg lehetett vetkőzni. A rejtések pontosak, egyértelműek, minden jó volt. Köszönöm az utitervet.
Régóta (több mint 35 éve már) az egyik kedvenc útvonalam.
Csak én nem szeretek autóval buciklizni (biciklivel autózni), így otthonról indultam a Budagyöngye - Solymár - Pilisvörösvár - Pilisszentkereszt - Pilisszántó - Kakas-hegy útvonalon. Itt csatlakoztam a körhöz, és itt is fejeztem be, majd ugyanerre haza.
Így egy kicsit hosszabb, és a szint is több, amitől csak azért tartottam, mert a februári balesetem után csak júliusban ültem biciklire, és idén ez volt még csak a harmadik hosszabb biciklizésem.
De a régi rutin ... :-)
Piliszántón csatlakozott hozzám egy biciklis fiú, egész Kéttbükkfáig együtt nyomtuk - tempósan. A Dobogókőre már nem akart feljönni, így a kilátónál kicsit lazítottam.
A mai napom ráment a láda pontjainak összegyűjtésére. Mivel nem vagyok biciklista ezért maradt a gyalogos keresés. Végül 48Km sétával meglett az összes pont (1-6-5-4-3-2 sorrendben). Az esőt leszámítva remek nap volt. Köszönet a rejtésért !
Árpád hídtól indultam GCreft és GCMagy után értem el a láda 1-es pontjához. Az első szakaszon valamit rosszul terveztem, mert földút is volt benne 4-5 km, de sebaj, után már jobban odafigyeltem, hogy ne nehezítsem a saját helyzetemet. A ládákat "sorban kerestem fel (1,2,3,4,5,6), hazafelé már Szentendre felé jöttem. A GCMEX láda második pontja mellett simán eltekertem, amit a Kétbükkfa-nyeregnél vettem észre, de nem volt már kedvem visszamenni érte 450 métert sem, az marad legközelebbre. A végére 112km-t és 1350m szintet mértem, jól elfáradtam. Ja és a Matyi büfében tényleg nagyon finom az almás lepény, nekem legalábbis nagyon jól esett.
Úgy tűnik túlzottan optimistán vágtunk neki a pontok felkeresésének. Az elmúlt másfél évben ugyan rengeteget gyalogtúráztunk, a kerékpárokat viszont nem vettük elő. Ez meg is látszott a teljesítményünkön. A kör végére rettenetesen elfáradtunk, de megérte a fáradtságot. Köszönjük a rejtést!
Ha öcsémmel indulok bringás ládázásra, abból mindig kisül valami más is. Most reggel 8 után pár perccel indultunk neki a menetnek Rákospalota-Újpest vasútállomásról. A Szentendrei útnál csatlakozott hozzánk Bandi, aki még nem tudta, hogy mire vállalkozott. Innen Budakalászon át tekertünk át Szentendrére, majd az óváros recegőin felmászva fordultunk rá a Bükkös-patak völgyében vezető útra. Az útvonalat jól ismertük, így eltévedésre lehetőségünk sem volt. A pontokat 1-3-4-5-6-2 sorrendben érintettük. Kicsit féltem a dologtól, mert emlékeimben nem úgy élt az útvonal, ami bár hosszan, de enyhén emelkedős útjairól híres. Sokkal inkább hosszú és meredek kaptatók rémlettek. Ezért is lepődtem meg, milyen könnyedén értünk fel Dömörkapuhoz. Itt megcsodáltuk a vízesést, majd az egykori tárót is. Az út tovább emelkedett, de az erdőben ekkor még meglepően enyhe volt az idő. Mivel a friss víz sosem árt, így tettünk egy kis kitérőt a Kárpát-forráshoz. A forrás működött, de azt barokkos túlzás lenne állítani, hogy dőlt volna belőle a víz. Ellenben vékony sugárban csordogált. Mivel időnk volt bőven, kivártuk, hogy mindhárom kulacs megteljen. Innen az OKT jelzéseit követtük egész Sikárosig, ahol visszamentünk az aszfaltra. A Király-kúti-nyeregbe érve jött elő öcsém a mai napra rendelt nagy ötletével: tekerjünk fel a Prédikálószékre. Kicsit ódzkodtam tőle, de végül beadtam a derekamat. És nem bántam meg, mert a murvás úton is jól tudtunk haladni és az a 160 méter szint, amit belevittünk a túrába nem volt fárasztó. Egyedül a csúcs előtti részen volt egy kis, de számomra megtekerhetetlen emelkedő. Ezen kívül végig nyeregben voltunk. Odafentről meg pazar kilátás tárult szemeink elé. A csúcscsoki eszegetése közben vettem észre, hogy Picúr mackóm valahol kiesett a zsebemből. Visszaúton néztük is nagyon, hogy hátha azon a szakaszon, de hiába. Mivel nem tudtam, hogy hol volt meg utoljára, csak bízni tudtam abban, hogy aki megtalálta, az jó gazdája lesz. (Ezért nincs mackós ládafotó a log mellett.) Visszaérve a Király-kúti-nyeregbe elmentünk a közelben unatkozó GCTELJ-ért, melyet továbbvittünk célja elérésének útján. Elrejtése után úgy döntött a csapat, hogy nem térünk vissza a multi útvonalára, hanem legurulunk a Szőke-forrás völgyén Dömösre és onnan áttekerünk Pilismarótra. Innentől csináljuk tovább a multit, majd a végén teszünk egy kitérőt a 2. ponthoz. Ez így is lett. Mivel ivásra alkalmas folyadéknak már eléggé szűkében voltunk, jól jött a Kaincz-forrás (szintén csordogáló) vize. Örömmel nyugtáztuk, hogy a környékét szépen rendbe tették: padok, esőház, szalonnázó-hely várja az erre járókat. Mivel a kulacsok lassan töltődtek, itt is pihentünk egy darabig. Innen Pilismarótig semmi érdemi nem történt. A láda adta magát, majd visszagurultunk a Dobogókő felé vezető elágazáshoz, ahol megint kihasználtuk, hogy van egy működő nyomóskút. Mosakodtunk, frissítettünk, majd megkezdtük a szép, folyamatos emelkedést. Az idő már melegre járt, ezért is esett jól, hogy árnyas erdőben vezetett az út. Útközben kicsit szusszantunk a Hoffman fogadónál, majd folytattuk a hegymászást. Jól esett elérni az esztergomi műutat, ahol megvártam öcséméket. A várakozás elég hosszúra nyúlt, mert Bandi eléhezett és már csak tolni tudta a bringáját. Két-bükkfa-nyeregnél még megvártuk, majd pontos utasítást adtunk neki, hogy jöjjön fel Dobogókőre, ott várjuk. Felérve a csúcsra azonnal letáboroztunk a Matyi büfénél. Mire Bandi felért, már túl voltunk a kajálás jelentős részén. A végére elég szép forgalmat bonyolítottunk: 4 félliteres üdítő, 1 meleg tea (elég furán néztek rám amikor kikértem), 3 nagy szelet zsíros kenyér sok lila hagymával, 2 palacsinta, 2 hot-dog, 1 sósperec és 1 pogácsa. Nem tartott sokáig elpusztítani... Ezután megmosakodtunk az itteni nyomóskútnál. Felmentünk a csúcsra is egy kis panorámáért, meg egy közös csúcsfotóért. Innen nem akartunk visszamenni Két-bükkfa-nyereghez, így inkább egy rövidebb úton leereszkedtünk az alsó aszfaltútra. Egy rövidebb gurulás után értük el a hatodik pontot, majd folytattuk a szintek elvesztését a Király-kúti-nyeregig. Innen még hátra volt a második pont, ahová már csak egyedül tekertem el. A többiek a sípálya aljában vártak meg. Volt a távban egy kis emelkedő, de inkább a lejtmenet dominált. Elérve a vízművet hamar meglett az utolsó jelszórészlet is. Gyorsan elszaladtam a Miklós-forráshoz is friss vízért, majd tekertem vissza a srácokhoz. Ezután már tényleg csak egy hatalmas lezúdulás várt ránk. Azért igyekeztünk maximálisan vigyázni magunkra a száguldás közben is. Idefelé nem tűnt úgy, hogy ekkora sebesség érhető el a másik irányba. Fél szemmel kerestem Picúrt is, de valahogy sejtettem, hogy itt nem fogom megtalálni. Megnéztük a Sikáros és a Kárpát-forrás közötti OKT szakaszon is, de ott sem találtuk, így fájó szívvel, de még egy apró reménnyel indultunk haza. S végül ott, ahol még egy pici esélyt adtam annak, hogy kieshetett a zsebemből, ott volt. Egy (vagy több?) kedves arrajáró a dömörkapui tábla tövébe ültette a mackót, s ott várt rám. Nagy köszönet érte! Az út továbbra is lejtett, így gyorsan haladtunk. Visszaúton nem mentünk Budakalász felé, hanem a Duna-parton menő gyalázatos minőségű kerékpárutat választottuk. A Luppa-tónál elbúcsúztunk Banditól, majd egy nagy hajrát indítottunk, hogy a legközelebbi vonatomat elérjem. Nem kíméltük a bringákat, rendesen tapostuk a pedálokat, hogy ne kelljen majd egy órát várnom a következőre. Olyan gyorsak voltunk, hogy még maradt is pár percem a szerelvény megérkezéséig. A nap végére több, mint 113 km jött össze.
Egy hosszú, forró napot sikerült eltöltenem ezzel a ládával. Dunabogdányból indulva a pilismaróti pont volt az első, ahol rögtön nem jó helyen kerestem a ládát (ezúton is köszi Attibati a segítséget). Utána a 4, 5, 2, 6, 1 volt a sorrend. Dobogókőről ereszkedtem le a sárgán a vízműhöz, közben még felmentem a Rám-hegyre. A forrás lehelt belém új életet, aztán irány a vége - a hatos ponton túlmentem, de legalább volt bennem annyi ellenállás, hogy amikor a lejtő jött, nem voltam hajlandó továbbmenni (merthogy akkor vissza is kell tekerni). Úgyhogy visszatértem az elhagyott kopjafához (a bizonyos hatos ponthoz, amit felfelé nem vettem elég komolyan), megettem a maradék elemózsiám, és végre már csak nagyjából legurulás várt. Szentendrére érve majd' szétfőttem a forróságban, de végül az Omszki-tó életmentőnek bizonyult :) Pont most volt a Duna-maraton, és párszor keresztezve az útjukat, elgondolkodtam, vajon minden oké -e náluk... :) vajon ők mit szenvedhettek ettől a melegtől...
köszi a ládát és a segítséget!
Meg van, de még sem! Valamit elkottáztam az emlékhelynél, így dobnom kell be még aprót. :)
Update: 2012.06.04 17:30
Mögvan. Írás, képek később.
Szóval: majd egy hét kihagyás után ültem bringára, és nálam ez negatívan hat. Pilisszentkeresztről indultam, így az első 6,5-7 km - Vörösdagonyáig - tisztességes emelkedő. Kikanyarodtam a Dobogókői útra és indultam fel, ahogy szoktam, nagytányér (44) állva, de jött a parancs fentről, hogy ül, kistányér! (29) Több nap, mint kolbász! Ismerem az útvonalat, sötétben lámpa nélkül is végigmennék rajta, ezért úgy döntöttem, hogy a Vörösdagonyáig tartom a pörgetős stílust - ami nem lassabb - majd Dömör kaputól sietek kicsit. Így is tettem! Egészen Király-kúti nyeregig jól is voltam, aztán kezdett lógni a fejem. Na még ezt a kicsit kibírom aztán lesz pihenő, gondoltam. Pilismarótról már kissebb tempóval indulam, gondolván a Shaolin falunál keményedő emelkedőre. A pilisszentléleki elágazó után elhaladtam egy idősekből álló túristacsoport mellett, ahonnan szóltak, hogy van náluk pálinka, de reagálni sem volt már erőm. Vártam már a Dobogókő táblát nagyon! A büfét ki is hagytam, már nem volt "kedvem" hozzá. :) Összességében élveztem minden méterét, főként majd két hét távlatából. :)
Ami különösen tetszett, az alagút, és az erdőn dolgozók figyelmessége.
60km táv, 1400m szint, 2:37h mozgás idő.
A képek két éve készültek a Pilismaróti-pataknál!
Köszönöm a lehetőséget!
ok [wapon beküldött szöveg]
Pimpi barátom ma valami ütős 100 km felettit akart menni,d e rábeszéltem egy rövidebb ütősre. : -)
Szentendrén tettük le a kocsit, onna Dömörkapu felé vettük az irányt. Első pont könnyen meglett (legalábbis azt hittük :-), onnan az emlékműhöz másztunk fel. Miután kisilabizáltuk a jelszórészletet, tovább haladtunk felfelé, Pimpi leszedte a Dagonyás rejtést, majd nekiindultunk Dobogókő meghódításának. A Matyi büfében pótoltuk az elvesztett kalóriákat, felöltöztünk a guruláshoz és meg sem álltunk A Hoffmann Fogadóig. Ez a rész a kedvencem a pilisi utak közül, bár én felfele jobb szeretek rajta haladni. Folytattuk a gurulást Pilismarótig ahol a ládát kerestük és találtuk. Most már az utolsó mászáshoz érkeztünk, Király-Kúti nyereg felé vettük az irányt. A Rám.Hegy alatt begyűjtöttük az utolsó jelszórészletet is és ha már ott voltunk felmásztunk a sziklákhoz. Nem kis meglepetést okoztunk odafennt, amikor megjelentünk a karbontalpas országúti cipőnkkel a szikla tetején. :-)) Innentől már laza utunk volt az autóig, ahol megelégedéssel nyugtáztuk a mai teljesítményünket. A Pilis mindig kedvenc lesz számomra, sok ezer kilométer letekertem már a lankáin. Minden évszakhoz van élményem. Télen -7C- ban nyomtam 120 km-t, tavasszal az első komolyabb " meghalások" is itt érnek az emelkedőkön, nyáron a hűs lombok alatt hódolhatok a bringázásnak, ősszel pedig ezer színben pompázik a hegység. Szóval ide mindig érdemes túrát szervezni!
Köszönöm a remek élményt Pimpinek és Attibatinak! :-)
Fogtam!
Én egy komplett hülye vagyok... Azzal ünnepelni a névnapomat, hogy tekerek vagy 60 km-t és ezalatt emelkedek vagy 1000 m-t - tiszta őrültség:)
A HÉV-től indultunk, oda is érkeztünk.
Nálam az első holtpont a Hoffman kunyhónál volt. Azt hittem, hogy eleget pihentem, de nem! Saolinéktól toltam a Kétbükkfán túlig:(
A Matyi büfénél alig tudtam leülni a padra, hogy a lilahagymás zsírost megegyem. Szentkereszt felé a lefelé nagyon megy, de utána még jön jócskán kaptató!
Végeredmény: 74,23 km, 1183 szint, mozgásidő 05:11, állásidő 02:30, max seb. 52,3 km/h. Hogy holnap reggel mi lesz, még nem tudom...
Köszönöm társaimnak: Befi-ből Istvánnak és Árpinak a társaságot!
GCPIKK + Pupu gémszes "pedálozz" trekk követős
játékának Paprét-Visegrád-Pilisszentlászló felé vezető másik ívével együtt. Griffs mester szavaival élve - én többször meghaltam...
Néhányszor toltam is a bringát. rá kellett jöjjek, hogy a sikvideki
bringázás jobban megy... (aztán lehet, hogy az én tunyaságom,
meg a gép nem megfelelő felkészítése okozta, hogy a végére nem
volt őszinte a mosolyom)
Dehogynem! Nagyon jó multi volt, köszönöm szépen az útvonalat. igazából visszanézve a tegnapi napomat kicsit jobb idő (és némi edzés után) ismét vegigmennek rajta - persze kizárólag a saját hektikus tempómmal...
Miután borult a mára tervezett program, hirtelen felindulásból nekiindultam ennek a multinak. Otthonról indulva Szentendrét célottam meg, majd Dömörkapu felé haladva elértem a multi első pontját. Gyönyörű, napsütéses koratavaszi időben élveztem a monoton emelkedőt. A kilométerek gyorsan gyűltek, időközben meglett a multi második pontja és tettem egy gyors kitérőt a GCTERY első pontjához. A szép idő ellenére itt fent nagyon hideg volt, ezért a lefele menet előtt még felvettem egy réteget és a kesztyűket. 10 perccel később már Pilismaróton keresgéltem valami helyet, ahol pótolhatnám a víz és csoki tartalékaimat. Nem sikerült és ez csak később derült ki, hogy nagy hiba volt.
Feltekertem a ládához, kerestem elég sokáig, de nem leltem. A rejtő telefonos segítsége sem vitt előbbre, mert a kis árok tele volt frissen levagdosott ágakkal. Túrtam még egy ideig, de végül feladtam, féltem hogy nagyon kicsúszok az időből.
Elkezdtem a kapaszkodást fel a csúcsra. Idei első tekerésem, ezért tartottam ettől kb 550 méter szinttől. A 4. pontig nem volt különösebb baj, de már akkor éreztem, hogy keveset ettem/ittam és sajnos nem volt nálam több tartalék. Igencsak idény eleji a formám, nagyon küzdöttem. Próbáltam megállni, hátha akkor egy kis erőre kapok, de akkor meg fáztam, ezért tovább tekertem.
Megváltás volt a dobogókői büfé. Ahol egy kis citromos sörrel és almáspitével pótoltam energiáimat, majd a és jelzésen lecsapattam a GCKKRI irányába. A túristaút nagyon sáros volt, mikorra oda értem pontosan úgy néztem ki mint egy varacskos disznó, könnyen elvegyülhettem volna a dagonya gyakori vendégei között. Innen már csak a 6. pont és egy hosszú rereszkedés maradt, majd egy kis tekerés hazafelé.
A túra itt is megtekinthető.
Köszönöm a rejtőnek az invitálást. Remélem a képek és a track alapján elfogadható a megtalálás. Köszönöm.
Mivel ma családilag szabadnapot kaptam és az idő is naposnak ígérkezett, elővettem a bringát és megcéloztam a multit. Hogy ne legyen annyira egyszerű, autós rásegítés nélkül, városligeti indulással jártam körbe, a vége így 110 km lett. :) A sajátos kiindulópont és holmi plusz ládák miatt az útvonal is némileg módosult, elsőnek mindjárt Dobogókőt vettem célba és onnan visszirányban gurultam le a távot.
Dobogókőn jól esett a babgulyás és a forró tea. A melegedő után viszont rögtön a jeges pofaszélben lefelé rongyolni...hát majd' szétfagytam. :) Pilismaróton a napsütésben kicsit átmelegedve aztán helyreállt a rend és legközelebb már csak Szentendre környékén kezdtem újra vacogni a nyeregben, de akkor már hűlt is az idő.
Az utak jó minőségűek voltak, a hóval borított szakaszokat nagyon élveztem, a fagyott vízátfolyásokat kevésbé, bár utóbbiakból nem volt sok. ;) Hazafelé a Római-part környékén még megálltam egy gyors vércukorszint-emelő feketeerdő tortára, onnan már egyenes út volt hazáig. A kör minden szépsége mellett azért a forró fürdő nagyon kellett. :)
Megtaláltuk de nem kerékpárral, hanem gyalogosan jártuk végig a helyeket. Nem egyszerre de kétszeri megközelítéssel találtuk meg a pontokat. Bizony a mai befejező napon eléggé hideg volt de nem csüggedtünk hanem szedtük a lábunkat és megint mentünk jó sok kilométereket.
Ezért a ládáért gyalogoltunk eddig a legtöbbet amióta elkezdtük a játékot. ( 65 km. )
Mozgási átlagunk 4,5 km/h.
Gratula a pontok összerendezgetését illetően.
Köszönjük az élményt.
Ezt a multit az ajánlással ellentétben mi nem bringával jártuk végig, hanem gyalogosan, illetve autóval közelítettük meg az egyes pontokat, amennyire lehetett. A sorompókon, bár nyitva voltak, nem hajtottunk be, mindig előttük parkoltunk le.
Mivel nem kerékpárral jártuk végig, hanem autóval, így nem az előre megadott rendben haladtunk, hanem 1-6-5-2-4-3 sorrendben kerestük fel a pontokat. Szerencsére mindenhol pontosan jegyeztük le a karaktereket, így aztán könnyen ment a jelszó összerakása is.
Rendkívül élveztük az erdei sétát a kellemes novemberi napsütésben! Egy alkalommal fel is néztünk az égre, s rácsodálkoztunk tiszta kékségére: egyetlen felhőt sem láttunk. Ilyen pillanatokért is érdemes járni a természetet!
A ládikánál ajándékot is cseréltünk: kivettünk egy jópofa fateknőst, melyet sok kis aprósággal helyettesítettünk.
Szép napos időben, de a lejtőkön azért vacogva tekertük végig a kört. Szerencsére még pehely mellény, és kesztyű is volt nálunk, így azért elviselhető volt. Nagyon jól nézett ki az őszi erdő, a napfényben arany színű levelekkel, melyekbe itt-ott még zöld foltok vegyültek.
Az egyes pontról indulva fordítva haladtunk, ami nem volt szándékos, de a felkészülést nem vittem túlzásba, ezért csak ott a 6. pontnál tudatosult, hogy fordítva jövünk. De nem ez volt a legnagyobb baki, hanem, hogy a jelszóval is elnéztem valamit, így hazaérve sehogy se sikerült a logolás. Attibatitól viszont rekordsebességgel jött az e-mailes segítség, melyért ezúton is köszönet, csakúgy, mint a rejtésért!
Egy lelkes kis csapat oszlopos tagjaként kerestük - és találtuk - meg a pontok sorát. A csapat: Mira, Hz, Soma, és én. Szuper nap, szuper túra, szuper terep és remek emberek! Köszi! Videó a jutyubon hamarosan. Dobogókő után mi is Bacu nyomában jártunk a kék jelzésen, ez egy kicsit izgalmasabb volt, no meg Dobogókőn nem találtuk meg az aszfaltos utat. (Belepte az avar meg a merdzsós "túristák"!) (Vagy Úristák?) Kedves Attibati, a pite koordinátái jól mutatnának a ládaoldalon, mert mi csak zsíros kenyeret találtunk, bár volt hozzá lila hagyma is.
A láda azért került a mostani helyére, mert a Pilisben és a Visegrádi-hegységben még mindig rejtési tilalom van, ezért a ládát az NP területén kívül kellett elhelyezni. Nem kerülhetett a láda a település belterületére sem, mivel ott nagy az "elveszés" lehetősége valamint kerékpárral könnyen megközelíthető helyen kellett lennie. A három kritérium figyelembevételével - hosszas keresgélés után - találtam a mostani rejtekhelyet.
A szemétszedést meg fogom oldani ha egyszer autóval arra járok.
Tegnap kósza ötletként jött, hogy kéne ma is valamerre bicózni.
Pénteken lett kész az új montim, másnap tekertem is egy Visegrádot itthonról (Pap-rét kétszer), majd a games fórumán felvetettem, hogy ha van kedve valakinek bicózni, akkor örömmel veszem.
Pupu reagált is rá, így este megdumáltuk a részleteket. Reggel eljött hozzám Rákospalotára, majd innen mentünk át az új hídon, egészen Szentendréig, ahol felhúztunk Dömörkapuhoz. Az új monti jól teljesített, bár azért a reku előnye több helyen kijött. Míg Pupu kényelmesen üldögélt, én azért néha annyira nem :)
Amire mindenki figyeljen az a fakitermelés! Elég sok fadarabot kinn hagytak az utakon, így Pupu pl defektet is kapott.
Én szerencsére megúsztam, sőt lefelé én mertem neki jobban engedni, lévén telóm és vastagabb kerekeim voltak.
A ládát sajnálom, hogy Attibati oda tette ahová. A láda környezete elég szemetes, és onnan a Börzsönyt se látni annyira. (fák takarnak)
Tök jó lett volna erdőn belül maradni... (csak ezért kis mínusz a rejtésnél)
A többi részével semmi gond nem volt.
Pupu jó társként megvárt Dobogókő felé, és alkalmazkodott az én kényelmesebb tempómhoz. Így jutottunk el a 6. ponthoz.
Majd kellemes gurulás egy büféig, energiaraktárak kis feltöltése, majd különváltunk.
Pupu az aszfaltos utat választotta, én pedig a kék jelzésen lehúztam egy kis rövidítéssel az aszfalt útig. Az új monti szuperul vizsgázott. Hatalmas köveken, és gyökereken keresztülhúzva értem le.
Kis napozás, majd vártam Pupura. Közben két montis jött felfelé.
Kérdezték, hogy minden okés? :) Mondtam persze, csak a társamat várom.
(aki montival megy, annak szerintem a kék jelzésen ajánlott menni, mert időben is lehet vele nyerni, meg élvezet volt az erdőben rongyolni :))
A találka pont után már csak gurultunk és gurultunk. Jobb aszfalt révén Pupu elöl suhant, én pedig picivel mögötte.
Dömörkapu után be Szentendrére, majd irány haza.
Pupu nagyon kellemes társaság volt, jókat dumáltunk, illetve nevettem a sztorijain :)
A kör, és az idő nagyon szép volt, csak ajánlani tudom annak akik szeretnek picit többet tekerni.
össztáv: kb 105 km volt
Köszönöm a játékot! (több hónapja nem kerestem GC-s játékot, de azért a bicózás az nagyon húzott! Meg aztán Attibati 'márkanévben' is bíztam :)
Bacu ötlete volt, én csak hozzá csatlakoztam. Reggel vadonatúj, gyönyörű montiját vezette elő, én szokás szerint rekuval mentem. Pesttől-Pestig 122 km jött ki. Ragyogó őszi napsütésben, aranyszínnel pergő levelek csillogásában bicikliztünk. Köszönet a szép túráért a Rejtőnek és Túratársamnak!
Idén már nem terveztem ilyen nagy bringázást, de ennek a ládának nem bírtam ellenállni. Parkolással nem volt gondom, mivel Budapest 16. kerületéből tekertem odáig, jócskán megnövelve a km-ek számát. A Dömör kapunál egy bringás csapat próbált elcsábítani, hogy tartsak velük, de hát nekem más dolgom volt, meg hát a jó öreg montimmal úgysem bírtam volna a versenygépes tempót. Szép kényelmesen végigbringáztam az egészet csodálva az őszbe burkolózott tájat. A láda környéke tele van műanyag flakonokkal, nem szép látvány, de az összes többi szépségért érdemes volt megcsinálni. Na meg a női első megtalálásért. :o)) A rejtőnek ezúton is köszönöm a segítséget.
A 2., 3. és a 4. pont a ZÖLDSPORT Egyesület által kiírt Pilisi Parkerdő Forrásait kereső gyalogtúra (Két-bükkfa-ny. - Hoffman-kút - Szakó-ny. - Júlia-f. - Fényes-f. - Lukács-árok - Rám-szakadék - Miklós-f. - Dobogókő) keretében meglett. Csak azért, hogy ne maradjon a hosszú hétvége ládázás nélkül:) Persze ezt igazából végig kell tekerni!
WAP:
- Felfele vetkőzés
- Lefele még kesztyű is
- Felfele defekt
- Csúcson pite
- Lefele extra kitérő
- Újra felfele?
- Elegem volt az aszfaltból, jöjjön egy kis terep!
- Kis tányért ma nem használtam, erre büszke vagyok!
Game over: 70km
wap vége
Akkor részletesen:
Szép napos időt fogtam ki, és a kulacsban is végig friss hideg volt a víz. :)
Rám-hegyig vetkőzés volt, az idő is melegedett, s az egyenletesen emelkedő út is a fagyhalál ellen dolgozott. A második pont után kitértem a GCRAMH-ért. Megérte a panoráma. Itt hosszabban időztem, mert befutott egy céges hívás, és kicsit dolgozni is kellett. Még jó, hogy volt lefedettség. Aztán jött a suhanás lefelé, na itt hamar vissza kellett öltözni, mert nagyon hűvös szél jött szembe negyvennel. Azért itt óvatosan kell haladni, néhol fakitermelés, átmosások teszik veszélyessé az útburkolatot. Sőt, volt ahol egy kanyarban hirtelen eltűnt a sima aszfalt. Szóval ésszel!
Pilismaróton elugrottam a Duna partra Zebegény nézőbe, s ha már ott voltam ládáztam is egyet. :)
Aztán jött a hosszú emelkedő, fel Dobogókő-re, sunyin egyre meredekebben. Útközben letértem megnézni a kolostor romot, majd a GCMEX-ért. És itt visszaülve a bringára jött a bünti: defekted van, fél órára kimaradsz a játékból.
Persze normális esetben egy belső csere nem tart fél óráig. Ez most nem volt normális eset. Vagy én nem. Lényeg az új belső egy istennek se akart keményedni. Lehet, hogy elcseréltem és a rosszat tettem vissza? Új csere, ezt fel tudtam fújni. Most vagy sutáztam, vagy nem is defekt volt? Majd vízbe fojtom a belsőket, s akkor bevallanak mindent!
Aztán kiderült, hogy nem csak a kerék kapott defektet. A nagy örömömben, hogy végre mehetek tovább, azonnal nyomultam Dobogókőre. A dolog szépséghibája, hogy a GCMEX egy kétpontos multi. Ez a kötelező pite evés után derült ki, amikor loggolni akartam. A pitézést megelőzte a kötelező fotózás a csúcson, s ha már ott volt a szintezési alappont, gyorsan be is kalibráltam az Oregont.
Innen borult a tervem, mert aszfaltmentesen terveztem lefelé vezető utat, de vissza kellett mennem a Saolin faluba a hiányzó pontért.
Ez persze egy kis extra kaptatóval járt, vissza kellett mászni a Két-Bükkfa-nyereghez.
Innen megint beöltözős, kesztyűs suhanás. Tovább az Attibati által kijelölt úton, ami persze megint felfelé halad. Az utolsó pont után viszont már egy porcikám se kívánta az aszfaltot, így turista útra váltottam a sikárosi vadászház felé. Ez a szakasz Griffs-nek is tetszett volna! Volt ott köves down-hill, Bakonyt idéző murva. :)
Köszönöm Attibati-nak a lehetőséget, nagyon élveztem.
Tegnapra terveztem, de az idő közbeszólt; esőben nem sok hangulatom volt. Cuccok bekészítve maradtak - hátha - és láss csodát: ma kisütött a nap! Nem kellett noszogatni, gyorsan eltekertem Dömörkapura, itt már lassabban az erdészeti emlékműhöz, majd rövidítettem Dobogókőre...itt jól éreztem, hogy fel kell öltöznöm; sapka, +kesztyű...Nem mondom, hogy gyorsan gurultam! Nem volt melegem; a nyáron oly kedvelt lejtőzés most bizony nem esett jól...Többször meg kellett álljak, hogy felmelegedjek...Hoffman-kunyhó sem volt akadály, de már vártam Pilismarótot...Láda gyorsan meglett, és következett végre az emelkedő; jól esett, végre nem gémberedtem el, mozogtam. Fakivágás nehezítette az utam, örültem, hogy felfele megyek; az út sem volt éppen elsőrangú. A vízmű területe régi kedvencem; itt pihiztem, majd a friss írtáson gyönyörködhettem a Rám-hegy szikláiban! Nemsokára ismét gurultam, útközben hazacsörögtem:
-"Melegítsétek a levest iziben!"
Számtalanszor megjártam már ezt az utat; nem bántam meg most sem...csak lett volna 5 C°-kal melegebb! :-)))
A beígért esős évszak beköszöntése előtt még teljesíteni akartam. Nem öltöztem túl téliesre, ennek megfelelően a lejtőkön jól átfagytam. A kör szép, általam már sokszor bejárt tájon vezetett, kifejezetten alkalmas volt szintgyűjtésre. Általában nem úgy tervezem útjaimat, hogy kétszer kelljen átkelni a Visegrádi hegységen, de végül is legyűrtem a távot. Dobogokő csendes volt, a Parkoló büfében ettem egy meggyes pitét és ittam egy tűzforró teát. A kakashegyi elágazást a GPS-el közösen elnéztük és csak Szentkereszt határában kezdtem érezni, hogy valami nem kerek. Egy kis bónusz mászás vissza, majd fel az emlékműhez. A fáradtság ellenére is élveztem a túrát, ebben persze a hideg, de derült idő is közrejátszott. Köszönet a rejtőnek fáradozásáért a bringás kesserek nevében. A jelszóképzés tananyag lehetne, még a leképzettebb hackereknek is beletörne a PC-jük.
A félrelépéssel együtt a kört 58,75 km-el sikerült zárnom, 5 óra 34 perc alatt. Az oda és visszaúttal együtt (a HÉV-et persze nem számítva) 94 km lett az össztáv.
100 km kerékpár edzés 1300 m emelkedéssel a Budapest - Budakalász - Szentendre - Dömörkapu - Pilismarót - Dobogókő - Pomáz - Budapest útvonalon 1 új és 2 régi ládával. A reggeli előadás miatt már volt bennem 30 km városi bringa, de az igazán szép őszi időt és a pilis kerékpározást nem hagytam ki.
A láda által kijelölt út régi Fradis korunkban szinte minden héten előfordult. Kiváló terep volt edzésre, hegyi szakaszokra készülésre, de esetenként versenyzésre is. Vasárnap jelentették be, hogy Zámbori Gyuri, a Csepel SC kiváló kerékpárosa 51 éves korában elhunyt. Ez a hír ledöbbentett, mert őt ismertem, tiszteltem, szerettem. Ő is gyakran járt erre, nem beszélve Gaberól, akit a GC-en mindannyian ismertünk. És ő is gyakran járt errefelé.
A kultivált edzések ott torpantak meg, amikor egy edzésen Pilsmarót felől Dobogókőre húztunk felfelé, és a Hoffmann Fogadó előtti részen egy őrült civil autós szemből közénk vágódott. Egyikünk bukott (én kis híján szintén), pedig abszolút profi volt a srác. Ennek ellenére a kiváló adottságokat felhasználva később is vissza-visszajártunk erre a területre.
A multi 1. pontján nehéz pontos mérést összehozni, a 10 m-es pontosságot az Edge tudta csak hozni. A 2. pont elé a 6.-at hoztam, mert azt mindig lelkünkre kötötte edzőnk, hogy az ilyen utakon kiválóan lehet edzeni hegyre fel, de lehetőleg lejtmenetben országúton menjünk, mert a kátyúkra és kiszóródott sóderre, homokra nem lehet készülni, ráadásul napos időben a foltosan besütő Napsugarakban képtelenség észrevenni az úthibákat.
Így hát a gurulómenetet a Dobogókő - Pomáz szakszra hagytam. A 2. pontnál megkerestem a kupa miatt GCRAMH megkeresését. A 3. ponton a láda azonnal meglett. A 4. és az 5. pont egyértelmű. A 4. és az 5. pont között megkerestem a kupa miatt GCMEX-et. A 6. ponthoz annyi megjegyzést fűznék, hogy mind a wapos, mind a részletes leírásban "az erdész emlékmű alkotója nevének az utolsó betűje" kell, azonban a jelszó a vezetéknév utolsó betűjére áll össze.
Gyakran bringázok ezeken az utakon. Most meggyűlt a bajom a jelszóval, ezért a késői bejegyzés 2012.03.04. Megvártam a jó időt és felkerestem a problémás pontot.
Haragudtam a rejtőre. Tudtam hogy gyönyörű szép, napos, szélcsendes idő lesz ma. Be is terveztem egy lájtos, sütkérezéses, Balaton kiskört (GCBAKE). Erre beélesedik egy ilyen fagyos, árnyékos, magaslati multi. Korán kelni sem akartam, de persze nem hagyott nyugodni a helyszín, meg egy esetleges p1 lehetőség. Mondjuk sejtettem, hogy lesz korábban érkező. Magamhoz képest korán, 8 előtt indultam, dehát Fehérvártól messze van (nemúgy mint a Balcsi). Stratégiám a következő volt. A ládánál kezdek, gyorsan belogolok, oszt lekocsmázom a reggeli kávémat, feltöltöm a kajakészletem stb. és kényelmesen nekiindulok. A kávé mellett esetleg már kigondolom, hogy húzom le egy moderátor multiját, a gagyi virtuális pontokkal :) Vagy 100 métert kellett tekernem az autótól a ládáig, meg persze a keresgélő kesserig. Ennyit az egyesről. Marad a kocsma. Erre még el kezd győzködni a kesser, hogy azon hidegiben, kávé nélkül, éhgyomorra tekerjek fel vele a csúcsra. Pedig még tökéletes állapotban sem jártam 460 m tengerszint felett bringával.
Dehát egy Mikulás mindig az ember szívéhez szól. Ráadásul még az egy szem csokiját is megosztotta velem :) Remek társaságban még az a 600 m szintkülönbség egyben sem olyan vészes. Persze szemből csak akkor láttam a partnert, ha megfordult fotózni. Remélem felteszi a képeket, én örültem, ha a tempót tudtam tartani. Mikulás élő tracklog volt, összerakta a jelszórészleteket, amíg pihegtem, szóval elkényeztetett. Így persze kevéssé koncentráltam magára a multira szétválásunkig, a Dömör kapuig. Onnan az autóig rájöttem, sportszerűtlen lenne lehúzni a virtuális rejtést. Egyrészt itt nem lehet mást, másrészt azokat is meg kell találni a rejtőnek, persze jól is illeszkedjen a multiba. A táj meg kiszépült ahogy odafigyeltem: patakok, brutál vízmosások, sziklafalak, barlang, sífelvonó, minden mi szem-szájnak ingere. Persze nyári hőségben még jobb lenne, amikor a Kelet Bakonyi, MTB-s, kopár emelkedőim észveszejtőek. Szóval a fikázás sem jött össze. Ma minden máshogy alakult, mint terveztem. Viszont mindenképpen dobogós, élményszámba menő tekeréssel lettem gazdagabb, köszönhetően Attibatinak és Mikulásnak. (A sok fránya aszfalt mellett, Mikulás terepes átkonfigurálása jól jött).
Príma, akarom mondani piros egyes :)
Tegnap késő este észleltem a láda megjelenését és mivel ma 13 órára haza kellett érnem, így nem invitáltam senkit a szokásos ládázós baráti körből.
Így 8-kor egydül indultam a megadott parkolóból (Dömörkapu felől). 9:15 körül már a ládánál (3-as pont) sündörögtem, de elsőre nem lett meg, Attibati telefonos segítsége alapján viszont azonnal. Innen is köszönöm! Régen logoltam szűz logbookba :) Griffs mester ekkor toppant be. Ő itt kezdte a multit. Örültünk egymás társaságának és innen együtt tekeregtünk a Hoffmann ház és Dobogőkő felé. Jól ment, nem is nagyon álltunk meg, csak 2 percere, hogy kettétépjünk egy Mars szeletet. Dobogókőn természetesen nem csak a multi pontig gurultunk, hanem fel a "csúcsra", a kilátóhoz! Mindketten először jártunk kerékpárral Dobogókőn. Griffs még elrágott egy kiadós zsíroskenyeret a turistaházban és utána szépen indultunk tovább. Javaslatomra nem a forgalmas, benzingőzös műúton haladtunk lefelé, hanem tovább Dobogókőn a vízműig és onnan turistaúton (igazi montis terep, végülis montival voltunk, vagy mi?) lefelé a Vörös dagonya irányába. Kb 450 méterrel délre lyukadtunk ki a 6-os pont felett (11:55). Innen (számomra) már csak gurulás volt a parkolóig.
A túra kb. 4 órát vett igénybe, a reggelek hűvösek (eleinte 1-2 fok volt, így kesztyűvel készüljetek (ne úgy, mint én)).
Köszönöm Griffsnek a nagyszerű társaságot, Attibatinak pedig a lehetőséget!
Mikulás
P.S. A kör ismerős volt Pupu barátom GPSGames-es trackkövetős játéka kapcsán, igaz, hogy az picit hosszabb. Aki mindkét játszótéren mozog, összekapcsolhatja őket.