Vágfüzes (Vrbová nad Váhom) a Kisalföldön, a Vág-Duna menti termékeny síkságon, Komáromtól 15 km-re északnyugatra, a Vág bal partján fekszik. Az ártéri erdők egy része napjainkig fennmaradt, a legszebb közülük a Csörgői-erdő (Čergov) és a közeli Levelesi-tó (Listové jazero), amely természetvédelmi terület, többek között a tavirózsa termőhelye. A Vág-Duna ártere az egész járásban ismert és kedvelt a horgászok körében.
Vágfüzest 1968. július 1-jén hozták létre mai nevén, szétszórt tanyavilág közigazgatási egyesítésével. Területe 1918 előtt Komárom vármegye Csallóközi (Keszegfalva) és Udvardi járásához (Martos) tartozott.
Területe már az ősi időkben is lakott volt, ezt bizonyítják a feltárt edénytöredékek. Agyagos középkori eredetű település volt, első írásos említése 1386-ból származik. A török harcok idején pusztult el, majd tanyaként települt újjá. A mai község területén feküdt a középkorban Gég falu is, melyet 1075-ben említenek először a pannonhalmi apátság birtokaként, később az esztergomi érsekség birtokaként szerepelt (nevét a Gegpart dűlőnév őrzi). Lakosai később elköltöztek. Sziget és Kingyes nagyrészt a 19. század második felében népesült be, a környező mocsarak lecsapolásával.
Az itteni földek nagy része 1945 előtt az esztergomi érsekség birtoka volt. 1913. szeptember 1-jén kezdődött meg az oktatás a szigeti elemi iskolában, első tanítója Halmos Kálmán volt.
1945-1948 között a magyar lakosság egy részét kitelepítették, és Békés megyei szlovákokat telepítettek be. Az 1952-es vági, valamint az 1965-ös dunai árvíz súlyos károkat okozott.
Vágfüzes 1968-ban vált önálló községgé, ekkor csatolták hozzá Kingyest és Agyagost. 1969-ig kompjárat kötötte össze Keszegfalvával, ekkor épült meg a Komáromba vezető aszfaltút.
A Vágról lefűződött, 1 km hosszú morotvató Kingyestől 2 km-re északra fekszik a Leves-tó. Ez a 410 200 m2 kiterjedésű tó 1988 óta természetvédelmi terület. Ma a kiszáradás fenyegeti.
A tó partjait nádas, valamint főként nyárfából álló ártéri erdő övezi. 178 növény és 236 állatfajt (16 hal-, 6 kétéltű-, 3 kígyó-, 167 madár-, 42 emlősfaj) tartanak itt nyilván.
Legismertebb növények: nád, széleslevelű gyékény, sás, vízi harmatkása, fehér nyár, fűz, magas kőris , fekete nyár, fekete bodza, fekete nadálytő, füzéres süllőhínár, hasindító kutyatej, közönséges lizinka, sövényszulák, parti nádtippan, perje, keserű csucsor, zsombéksás, fehér tavirózsa, apró békalencse, érdes tócsagaz.
Védett növényfajok: tündérrózsa (Nymphaea alba), rucaöröm (Salvinia natans), merev víziboglárka (Batrachium circinatum), nagy tüskéshínár (Najas marina), ágas békabuzogány (Sparganium erectum), virágkáka (Butomus umbellatus).
Ha csendben járod a tó környékét, akkor megfigyelheted az állatokat. A magaslesből megpillanthatod az itt költő madarakat: a tőkés récét, a böjti récét, a csörgő récét, a szürke gémet, a barátrécét, a kontyos récét, a cigányrécét, a bölömbikát, a vízityúkot, a törpegémet, az ezüstsirályt, a kanalasgémet, a pettyes vízicsibét, az örvös halciónt, vagy a szürkegémet. A magasban láthatod szárnyalni az itt fészket rakó barna rétihéját, a kabasólymot, az egerészölyvet, a barkóscinegét, a függő cinegét, a vetési varjút. Hallhatod a fán kopácsoló fekete harkályt. A talaj szintjén megpillanthatod a pézsmapockot, a kószapockot, az erdei cickányt, a törpecickányt, a közönséges vízicickányt, a törpeegeret, a mezei nyulat, a fácánt, a fogolyt, az őzet, a gímszarvast, a menyétet, a fürjet, de láthatsz vaddisznót is.
A védett állatfajok közül itt található a vöröshasú unka (Bombina bombina), az északi pocok (Microtus oeconomus mehelyi), a nagy kócsag (Egretta alba), a nyílfarkú réce (Anas acuta), a vörös gém (Ardea purpurea), a nagy goda (Limosa limosa), a kékbegy (Erithacus svecica) és a vidra (Lutra lutra).
Forrásmunkák:
Forrás:
Alžbeta Szabóová : Príroda okresu Komárno (1988)
internet
Állapot: kereshető
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
-
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
+
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
+
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
+
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
-
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
+
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
+
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
+
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
+
gyerekbarát láda
-
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
+
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
-
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Mi sem találtuk meg a dobozt. A helyszínen támadtak a szúnyogit, sietni kellett, nem volt idő telefonálni. Tettünk ki egy másik dobozt, és új jelszót találtunk ki. A tavat sem találtuk meg.
A Vág homokos részén a híd alatt strandoltunk inkább. [Geoládák v3.12.10]
Sajnos egy teljesen kiszáradt holtág várt ránk, tele szeméttel.
Nyilván nem véletlenül védett a terület, de ma a csúnyább arcát mutatta.
Köszi a rejtést!
Komáromból indulva egy 70km-es bicajtúrán gyűjtöttem be a két Vág-parti ládát.
Gutáig a jobbparti kitűnő minőségű aszfaltozott gáton, visszafelé a túlparton, hol földutakon, hol a betonozott gáton, hol elenyésző forgalmú közutakon.
Mindent megpróbáltam hogy megpillantsam a tavat, de az annyira be van nőve, hogy talán még Matula bácsi sem találná meg lejáratot.
A zsilipnél legalább láttam vizet, kicsit odébb meg őzeket.
Vágfüzesen találtam egy frissítő állomást, aztán tekerés vissza.
Jó volt.
Rendkívül jól szórakoztunk a keresgélés alatt. A jó kilátás a tóra pont már szántó. Aztán kezdtük azt hinni, hogy nincs is semmiféle tó, mivel a gugli szerint ott föld van. Aztán waze-t hívtuk segítségül, na ott már szerepelt, gondoltuk akkor körbemegyünk, hátha valahol megpilalntjuk. Már kezdtük azt gondolni, hogy a bejárat olyan lehet, mint a Harry Potterben a 9 és 3/4. vágány és valahol át kell csapni a fákon és a dzsungelen, végül megtaláltuk a régi bejáratot, láncos kerítéssel lezárva és némi infó táblával. A tavat onnan nézve már teljesen nád fedi.
Minden esetre nagyon szépen köszönjük az izgalmas rejtést :)
Amikor annyi a szúnyog, hogy inkàbb walkie-talkieval kommunikál a kkét geoautó és csak a legtökösebbek mernek kiszàllni a kocsiból. Megfizethetetlen. Köszi a rejtést!
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget. [g:hu 1.6.3a]
Guppik, kanga21, david03, fa-peti és kitkat0123 társaságában.
A logolásra egy másodperc állt rendelkezésre, de így is sok éhes fullánkot betömtünk.
Mai hosszú, de csodás napunk első találata. Kb. 2km-t gyalogoltunk oda meg kettőt vissza, míg lehetett volna drive-in is. De nem bántuk, mert szép ez a csöndes, állatokkal teli, sík vidék. A tóból sokat nem láttunk, de a láda gyorsan meglett. A rejtek inkább odu volt, mint repedés. Köszi a rejtést!
Sok legelésző őzikét láttunk, a tó közelében még vaddisznó is lapult. A szántáson pedig két fura kis állatkával találkoztunk, még kutatjuk, hogy mik lehettek.
Köszönjük a rejtést!
Evelyne és Dani
TFTC!
Egynapos csavargás Szlovákiában - határon túl is sok szép és érdekes helyet láttam.
A száraz földúton drive-in lett.
A tó a ládától valóban 45 méter, de áthatolhatatlan dzsindzsán át lehetne megközelíteni, így a tavat kihagytuk.
A nap folyamán az összes ládához már épp elég szúnyogos susnyásban mászkáltunk:)
Megtaláltuk, köszönjük a rejtést. Útközben ránk szakadt az ég, fák dőltek ki mögöttünk, emiatt nem volt kedvünk a tavat keresgélni. Biztos ott van valahol.
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget. [g:hu 1.5.3y] [wapon beküldött szöveg]
Hát a tavat mi sem találtuk meg, de a ládikó meglett. A térkép szerint egy jó nagy kört megtéve még, lehetett volna megközelíteni más irányból is, de a rekkenő hőségre való tekintettel ezt most nem tettük. Amúgy ez egy igen békés vidék, az egész úton senkivel sem találkoztunk. Köszönjük a rejtést !
Megtaláltuk! Acsipapa és Webber társaságában. Az ajánlott parkolóból sétáltunk be a földúton a ládáig. Elég meleg is volt, de ezen túlmenően nehezítette az utat az árnyékosabb részeken ránk törő brutális szúnyoghad. A láda rögtön meglett. A tó elhelyezkedését a térkép alapján könnyű volt belőni, viszont a ládától nem sok látszik belőle, út pedig innen nem vezetett oda, még az erdős rész és a szántóföld szélén sem volt gyaloglásra alkalmas sáv, úgyhogy a tavat kihagytuk.
A ládát könnyű volt megtalálni a tavat annál nehezebb. Megpróbáltunk a ládától elmenni a mólóig, de nem sikerült. Majd jó nagy ívben körbekerültük a tavat és a másik oldalról próbálkoztunk, mire megtaláltuk a feltételezett utat a móló felé, már elfogyott a lelkesedés, felfutottunk egy vadászlesre lőttem egy képet a tó irányába, aztán visszaindultunk az autóhoz. Nekem nagyon nem tetszik, hogy a rejtés nem a látnivaló közelében van. A tó környezete (mármint amit lehetett látni belőle) sem egy kiránduló célpont, biztos megvan a maga szépsége, de ezt mi most nem találtuk meg.
Ahogy nézegettem a logokat, nem sokan keresték fel a tavat.
Felvidéki ládázás ötödik találata! A láda meglett, de a tóból nem sokat láttunk! :( Szakadt az eső mind az öt kilométeren, így az odavezető út nagyon saras lett, alig tudtunk haladni! Útközben nyulakat és őzeket is láttunk!
Gyönyörű időben Lopakodóval, Emesével és Dr.Lada-val.
A rejtés majdnem megtréfált minket. A rejteket hangyák vették birtokba, és nagyon vastag réteg "hangyaalmot" hordtak a ládára. Bár többen is beletúrtunk, mert adta magát a rejtekhely, nem éreztük a ládát, és már-már beletörődtünk, hogy eltűnt...még a rejtővel is felvettük a kapcsolatot. Szerencsére Dr.Lada állhatatos volt, még egyszer utoljára visszament, jó mélyre beletúrt, és ekkor észrevette a ládát. Már csak Lopakodó bátorságára volt szükség, hogy kiemelje a hangyák közül. :)
Lopakodóval és dzoli1-el elkövetve :-) [g:hu 1.5.2x] [wapon beküldött szöveg]
Drive in-re vettük a dolgot, hisz a 35 C-ban nem igen akartunk szántóföldön gyalogolni. A ládától 17 méterre parkoltunk és meg is nyugodtunk, hogy ez egy nagyon egyszerű láda. Na aztán csak megtréfált minket. A gps jel kicsit ugrál, így több fát is átnéztünk, sőt többször vissza is tértünk a rejtekhez, de mivel azt már Lopakodó és DZoli is megvizsgálta, így én meg sem néztem. Végül úgy voltunk, hogy a láda eltűnt, így hívtuk Gábor75-öt, hogy segítsen, aki telefonon keresztül segített is és megerősített, hogy az a fa a rejtek. Gondoltuk akkor pótoljuk a ládát, így a rejtőt is felhívtuk, aki viszont nem tudta fejből a jelszót, így megbeszéltük feltesszük jelszó nélkülinek a dolgot és max nem pótoljuk. Azért engem bosszantott a kudarc, így fogtam egy fát és visszamentem az ominózus fához. Elkezdtem kikaparni amit a szép nagy vöröshangyák összehordtak a fa üregébe és már épp feladni készültem mikor a fa koppant, na ekkor már éreztem meglesz az a láda, és meg is lett. Nem kevés legalább 8-10 cm összehordott cuccot kotortam ki és még további pár centit ki kellett kaparni, hogy a láda kilógjon. Így a hangyák elég dühösen rohangáltak, Lopakodó volt az a bátor aki benyúlt és kiemelte a ládát. Így végül hatalmas volt az öröm, hisz logolhattunk.:-) Aki megy arra készüljön, hogy az odúba elég mélyen lesz a láda, mert a hangyák újra tele fogják hordani.
Ott a helyszínen nem láttunk madarakat, persze lehet azért mert nagyon lekötött a keresés, de az odaúton rétihéját és egerészölyvet is láttunk, nem is egyet, na meg egy nyuszit.
Gúta felől jöttünk, de a tóból nem sokat (semmit) nem láttunk. Térkép szerint 300 méterre voltunk tőle. Ez a láda inkább a szántóföldről szólt. De legalább szerencsénk volt mert nem volt sár.
Köszönöm a rejtést!
Ez egy igazán problémás pont volt ma számunka számos külső körülmény miatt. Sajnos a tavat nem láttam, de lehet én voltam ügyetlen. Köszönet a rejtésért!
Hát nekünk nem volt szerencsénk ezzel a ládával! Először is Gútáról szerettünk volna a legegyszerűbben eljutni. Hát nem sikerült, végül lementünk Kavára, és onnan újra fel. Aztán az eső is megeredt. Végül úgy elkeseredtünk, hogy már a tavat sem néztünk meg, megelégedtünk néhány őzikével.
Köszönjük a rejtést.
Megtaláltuk. Maga a környezet számomra nem volt különösebben izgalmas. A tó nem éppen legszebb részére sikerült tenni a ládát. Ennek ellenére maga a rejtés ötletes. Bár út közben láttunk pár bizarr dolgot. Egy kisfiú kb. akkora puskát cipelt mint ő maga. Aztán egy kicsivel később egy fára felakadt döglött őzet láttunk. Ahhoz már nem volt gyomrom, hogy kiderítsem magától akadt fel és halt meg vagy segítettek neki.
Igazi sárdagasztós extrém kessing. Olvadás utáni csúszós-mászós, de mégis szép hosszú séta. A láda ott lapult a rejtekben, útközben egy-két őz is elszaladt a távolban.
Mi először (két próbálkozás után) rossz irányból kerestük és találtuk is meg. Visszafelé az ajánlott parkoló felé jöttünk, és akkor jöttünk rá, hogy hol hibáztuk el a keresést. A rejteket óriási hangyák uralják. Brutálisak. Sürgősen áthelyezést igényel. Köszönjük a rejtést. Marika és Imre
Háromnapos szakmai kiküldetés Szlovákiában.
Az oda- és hazaúton körülnéztünk kicsit a Felvidék nevezetességei, érdekességei között.
A rejtekkel és az időjárással nagy szerencsénk volt, mert szinte a ládáig autózhattunk a mezőgazdasági gépek által simára és betonkeményre döngölt földúton, így megspóroltunk egy csomó időt a többi rejtés felkeresésére.
Besétáltam a ládáig és vissza. Nagyon nyugodt környék, most vadak sem voltak. Az eső viszont szépen esett és egyre intenzívebb lett, ahol haladtam. Azon tűnődtem, hogy mikor áztam el utoljára. Nem emlékeztem rá, ez a nyár nem az esőzésekről szólt. Egyetlen túrámat sem hiúsította meg az időjárás. Gondolom a parasztok nem voltak ennyire boldogok ezen az aszályos nyáron.
Kb. 15 percen keresztül kerestem a ládát, de nem találtam. Gábor az autónál várt, telefont nem vittem, leírás nem volt nálam, az eső esett...lógó orral visszasétáltam a kocsihoz, majd elolvastam a leírást, felhívtam a rejtőt. Nem lettem okosabb... A kedves rejtő felajánlotta a jelszó nélküli megtalálást, mondván ne menjek vissza keresni. Némi hezitálás után köszönettel elfogadtam (nem lett volna élmény az esőben). Otthon a fotókat letöltve jót mosolyogtam magamon: az egyiken ott van a rejtek, egyértelműen! :-) Azaz megtaláltam! :D
Amúgy kellemes séta, jó környék (főleg bringával), de a rejtést valamilyen módon jó lenne a tó közelébe (látványosabb helyre) vinni.
Komáromból indulva bringával terveztem megközelíteni a helyszínt. Először Gúta felé vettem az irányt a Vág jobb partján. Az erős szembeszél és a sóderrel beszórt töltés alaposan megdolgoztatott. Gútán megpróbáltam megkeresni a GCGUVI ládát is, de a hatalmas csalán és a nagy sár 30 méterre a céltól elrettentett.
Ezután átkeltem a hídon, majd dél felé vettem az irányt az ártéri erdő alatti földúton. Több helyen mély sárral is megküzdöttem, majd egy enyelgő párt is megzavartam. Kicsit arrébb én is megálltam aksit cseréni a GPS-ben, de az alatt az 1 perc alatt számolhatatlanul sok szúnyog csípett meg. El sem tudom képzelni, hogy ők ezt hogy bírták.
A töltés irányából terveztem megközelíteni a ládát, de a betervezett út csak egy darabon létezett, egy friss szántásba tortolt. Innen már csak 800 méter volt a ládáig, így visszaváltottam kistányérra és átszenvedtem magam a mély porhanyós szántáson. A láda gyorsan meglett. A szúnyogok nagyon eltökélten őrzik, így gyors logolás után menekültem a helyszínről. Éppen a drótszamarat próbáltam megülni, amikor a bokorból, tőlem 5-6 méterre egy őzike ugrott ki, a frászt hozva rám.
Szuper ez a környék. Nem csak a láda környezete, hanem a Gúta és Komárom közti szakasz, a Vág bal partja. Végig szép erdők, virágzó mezők és csend, csend, csend. Az egész szakaszon 10-nél kevesebb autóval találkoztam.
A napi nyomvonal itt tekinthető meg.
Úgy látszik pont a lényegről maradtam le, mert a tavat nem láttam (sajnos nem volt leírásom). Viszont vaddisznókkal többször is találkoztam, az egyik érdekes volt. Odafelé menet egy süldő disznó állt az úton, elkezdtem zajongani, hogy fusson el, de erre csak kíváncsi lett és szaglászva felém jött. Kb. 5 méterről elkezdtünk szemezni egymással, de az útról semmiképpen nem akart távozni. Végül úgy felszedtem pár követ és oldalba dobáltam, erre nagy visongva végre elfutott. Közben megindult körülöttem az egész susnyás, ahol a disznó család többi tagja hűsölt.
155 km kerékpár edzés 500 m emelkedéssel a Komárom - Udvard - Érsekújvár - Gúta - Révkomárom - Koppánymonostor - Komárom útvonalon 2 új és 5 régi ládával. Hosszú idő után ma volt az első normális hőmérsékletű nap, kihasználtam az utolsó nyári lehetőséget.
GCGUVI után kijöttem a faluból, és a gát menti aszfaltúton közelítettem az elágazásig. Az utolsó 1.5 km-t poros terepen kellett megtenni, de 17 m-ig jó volt a bicó. A láda azonnal meglett.
Megnéztem a száraz tónak nedves partját, visszaterepeztem a gát menti aszfaltútig, majd Révkomáromig egy 52/15 - 52/17 közötti átlagos 96 rpm ped. és 133 bmp pulz. szakasz következett. Frissítettem Koppánymonostorban, majd GCDUNA következett.
Bringával Komáromból, odafelé a kellemetlen nyugati széllel szemben. A betonozott út tökéletes, a ládához kanyargó földút már a sok esőtől igencsak dagonyás volt. A láda még szúnyogok nélkül sem éppen emberbarát helyen van és a sáros árkon túl nem sok látnivalót kínál.
Csodaszép kerékpártúra, Esztergom bázissal, négy új játékhoz (Leveles tó, Dunaszerdahelyi séta, Dunatőkési vízimalom és Ej, ráérünk arra még!). A túráról és éjszakázásomról blogot (Függőjátszma) írtam, erre itt nem térek ki.
Sose jártam még erre, tetszett a vidék, köszönöm az alkalmat! Maga a tó nem valami attraktív, először nem is hittem, hogy jó helyen járok, de az oda-visszaút nagyon tetszett.
Hétfő este szúrtuk ki az új ládát, és mivel másnap a közelben volt dolgunk, gondoltuk megpróbálkozunk a piros egyessel. Sikerült!!!
Útközben élményekkel gazdagodtunk, egy őz versenyzett velünk, végül átvágott az autó előtt. :-) Az ajánlott parkolótól pár méterre az egyik háznál egy csapat felbőszült őzpincs rontott a kerítésnek, így gyorsan továbbálltunk attól tartva, hogy kárt tesznek bennünk :-))
A láda gyorsan meglett, kellemes volt az eső utáni séta a madaraktól zajos erdő mellett. A visszaúton filmbe illő jelenetben volt részünk, egy csapat birka kelt át az úton, meg kellett állnunk és megvárni, míg átvonulnak. :-)