Egyesületi cseredobozt keress!
Mivel a confluence pontot rejtő akácost 2019 elején tövig letarolták, így 25 méterre, kis ároknál, fiatalos (3 m magas) akácosban található öreg tuskó belsejében talált talán hosszabb távra is biztonságos helyet.
A 48°N22°E Magyarország legkeletibb confluence-e. Ennek felkutatásakor jött az ötlet, hogy ide is kellene telepíteni egy geoládát.
A Nyíregyháza és Baktalórántháza közötti 41-es úton, kb. 2 kilométerrel elhagyva Levelek községet a GPS szerint keresztezzük a 22°E 00'00.00 Keleti hosszúsági kört. Az út északi oldalán, a "Dózsa MGTSZ Levelek 7. sz Kert.) van, ami egy óriási almafa liget. Az ebbe bevezető úton haladva elhagyjuk a ligetet, így 1,33 km-re autóval is meg lehet közelíteni a célpontot.
Az akácfa erdő gyönyörű, és azoknak, akik tudják élvezni egy virágba boruló akácrengeteg illatáradatát - tavasszal - jó szimatolást kívánunk.
Kellemes sétát és sikeres geoláda-vadászatot kívánunk,
Anikó és Miki
Ládatörténet
2017.12.18. tapiapi jóvoltából a geoláda újra üzemképes.
2019.4.17 VP játékostársunk új helyen pótolta az elveszett ládát, köszönjük. [Admin(Fazék)]
Állapot: kereshető
1 játékos jelölte kedvenc ládájának
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
-
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
-
különleges látványosság, helyszín
+
speciális koordináta-érték vagy magasság
-
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
+
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
-
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
-
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
+
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
+
gyerekbarát láda
-
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
+
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
+
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Megtaláltuk, köszönjük a rejtést! A leveleki tó felől megközelítve. Először a térképen jelzett fahidak egyikén akartuk megközelíteni, de a hidaknak hűlt helye. Végül csak meglett az odavezető út egy kis kerülővel. A láda a rejtek mellett a földön hevert, viszont jó állapotban, a füzet sem volt elázva. Visszarejtettük a rejtekébe, pár fadarabbal is betakartuk. Köszönjük, hogy elhoztál minket ide! [Geoládák v4.2.5]
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v4.0.2]Sóstói kiruccanásunk,illetve állatkerti sétánk elött kinéztem magamnak ezt a retro ládát.Könnyű sétával tudtam majd négyszár méterrel a cél elött megközelíteni a ládát.A vége sem volt vészes,elég szellős volt az akácos,a láda pedig vp újrarejtésének köszönhetően könnyen meglett.
Köszönjük az élményt. Részletes beszámoló otthonról. [Geoládák v3.12.10]
A nap végén került sor a nap fénypontjára.
Egy ideig autóztunk, majd egy mélyebb megszáradt keréknyom előtt leparkoltunk és sétáltunk. Őzek ugráltak elő, majd el. A dobozt gyorsan megtaláltuk, majd a konfluencia pontot is megkerestük. Ez a rész mindig vicces, ahogy lépegetünk egyet előre, kettőt hátra, közben mereven a kijelzőt figyelve, hogy mikor jelennek meg a nullák.
Megtaláltuk, köszönjük a rejtést! [Geoládák v3.12.10]
Szürke, ködös időben jutottunk el a ládáig, az utolsó métereken szúrós akáchajtásokon áttörve. A láda a helyén, de szorgos hangyák eltemették, úgyhogy a korhadék alól kellett kiásni.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! Levelek felől jöttünk a kertek alján, amíg tudtunk az autóval, az utolsó 2,5 km-t gyalog. Egy újabb hely, amit a láda nélkül nem ismertünk volna meg, köszönjük. [Geoládák v3.12.10]
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v3.12.10]
Az ajánlott úton mentünk be a ládához, bár almáskertnek nyomát sem láttuk. Elég jól meg lehetett közelíteni a rejteket autóval, de az utolsó 1-1,5 km-t inkább gyalog tettük meg. Szép fenyves mellett vezetett az út és az akácos is nagyon tetszett. A láda rendben a helyén volt.
Köszönjük a rejtést.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! Megyén belüli unaloműző ládafelszámolás első találata. Az út a ládáig eléggé kalandos és poros. A régi TSZ telep felől autóval mentünk be úgy 1,5-2 km-t. Olyan port vert fel a kocsi a homokos talajon, hogy alig látszott ki belőle. Az utolsó 1km-t gyalog tettük meg. Nem mentünk be a combig érő dzsindzsás gazba, helyette a viszonylag tiszta aljú akácoson keresztül egy vadállat csapáson értük el a helyet. Kis keresés után meglett a láda. A hely elég kietlen, de aki szereti a természetet annak tetszeni fog. Köszi! [Geoládák v3.12.10]
Megtaláltam, köszönöm a rejtést!
Amíg lehetett, autóval közelítettem meg a rejteket, de így is volt "némi" séta földúton és friss szántáson keresztül.
A ládával rendben volt minden! [Geoládák v3.12.2]
Ritkán ládázunk a keleti végeken, ezért már régóta érlelődött az ötlet, hogy pár napos túra keretében minél több ládát gyűjtsünk be ezen a környéken. Most jött el az ideje. Fidorkával, valamint barátainkkal lelcache-sel és sirgalahaddel négyesben egy két napos ládamészárlást tartottunk, aminek esetemben 47 láda esett áldozatul.
3/47: Egy darabon autóztunk a földutakon, majd kb 1,5km-re a ládától leparkoltuk a szekeret és gyalog haladtunk tovább. Az erdő tele van gombával, pöffeteget és őzlábat is sokat láttunk. A megközelítés az utolsó pár 100 méteren kezd durvulni. Előbb egy friss mélyszántással, majd egy patakkal, végül térd fölé érő vizes fűvel kellett megküzdeni. Logolás után még a nevezetes pontot is megpróbáltuk megközelíteni, bár a kölyök akácosban ez nem volt könnyű, de sikerült :)
Kocsival 1300 m-re tudtam megközelíteni a helyet, onnan kellemes, hangulatos séta a néhol rég nem járt ösvényeken. A doboz gyorsan meglett, a környezetében lévő akác már 3-4 m magas, most picit már könnyebb járni benne. [g:hu 1.6.4]
Megtaláltam,köszönöm a lehetőséget. :)
Az utolsó 100 métert kivéve könnyű sétával begyűjtve.
A tarvágás közben szépen kisarjadt.... A kb 150 cm magas akáchajtások - melyek persze bőven el voltak látva tüskével - között nem volt kellemes eljutni a dobozig, majd onnan vissza. Hosszú ruha,bakancs használata kötelező.
[Kesser 2.4.7]
Egyesületi cseredobozzal pótoltam a hányatott sorsú ládát.
Mivel a confluence pontot rejtő akácost tövig letarolták, így 25 méterre, kis ároknál, fiatalos (3 m magas) akácosban található öreg tuskó belsejében talált talán hosszabb távra is biztonságos helyet.
Koordináták: N47° 59,991' E21° 59,984' 120 m.
A tapiapi által kirakott kis hengernek nyoma sincs (ezt elszállíthatták a fával együtt), de egy .com-os négyszögletes miniláda megvan egy földfelszínig kivágott tuskó apró kis bemélyedésében. Ennek sorsa azonban kétséges, mert egy kis faforgácson kívül semmi se takarja, semmi se védi. (Ebben mindössze egy bejegyzés van, a jelszót nem találtam meg benne - igaz, lehet, hogy csak az elejét néztem.)
A szombati tájfutó OB (Nagykálló-Harangod) után maradtam még egy napot csavarogni, ládázni. A 41-es útról a száraz időben kb. 1 km-re tudtam autóval megközelíteni a helyet. Onnan egy füves erdei úton sétáltam majdnem a ládáig. Semmi dzsuva.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! Bovebben kesobb! [Geoládák v2.2.5]
Tapiapi rejtése is eltűnt mint az eredeti.
Gyalogosan mentünk be az országúttól a javító készlet kint maradt az esőkabáttal együtt.
Mindkettőre szükség lett volna. A láda közelében eleredt az eső, de csak addig esett míg ott voltunk.
Találtunk viszont hibahatáron belül egy kisméretű com.-os ládát.
A dobozban lévő ceruzával az utolsó oldalra írtun jelszót.
Komolyabb javítás vagy ujrarejtésig így kereshető a ládaoldal javítása után.
Rejtőnek email ment.
Megtaláltam a helyet.Hiába kerestem a rejteket,nem találtam.Viszont a régi láda fedelét megtaláltam.Ez már a harmadik ilyen nevezetes pontom. Képeket majd ha hazaérek csatolok.Köszönöm a lehetőséget. [g:hu 1.6.0g]
Erre tettem-vettem, nem leltem meg. Kellemes hely, tettem egy cache-t. Az eredeti láda mellett vadcsapás, földre rejteni felesleges lett volna, azonnal kikaparjak (2.kép). A koordinátától 5 lépésre a patak felé, ferdén nőtt fa alsó, szűk üregében, állítva, 3*15 centiméteres, zöld henger, zacskóban. Ekkora fért, ezt aztán nem kaparják ki (4.kép). Csak a magaslesnél lévő híd létezik (3.kép). Az új jelszó a rejtőnek megküldve. [g:hu 1.5.3y] [wapon beküldött szöveg]
Majdnem egy órán át keresgéltem a koordináták körül, de nem találtam semmit. A túrabotos, szurkálós keresés nem hozott eredményt.
Tetszenek az ilyen helyek, legjobb volt hallgatni a csendet.
Kérném a képek alapján, a találat elfogadását.
121 kilométeres kerékpártúra Nyíregyháza környékén.
Csaknem 10 éve tervezem ennek a ládának a felkeresését. A mai nap végére hagytam, hogy ha belefér az időbe megpróbálom becserkészni. Majdnem percre pontosan a terv szerint érkeztem a méhészethez, majd az ott tartótkodók fürkésző tekintetétől kísérve átvágtam a napraforgótáblán. Szerencsére éppen hogy kikeltek a kis növények, így könnyű volt kerülgetni őket. A tuhu szerint három "híd" is van a környéken amik lehetővé teszik a patakon való átkelést. Az első kettőnek csak a nyomai voltak meg, a vadászlesnél levő viszont használható volt. Olyan sűrű volt a fű és a csalán, hogy csak a lábammal tudtam kitapogatni a híd elejét, mindez nehezítve a nyakamba cipelt kerékpárral. Átkelve a hídon jött az igazi megpróbáltatás: átvágás az erdő felé a combközépig érő csalánban. Még másnap reggel is sajgott a lábam a csípésektől.
Beérve az erdőbe a bringát egy fához lakatoltam és a már tisztább akácerdőben elindultam a mindegy 200 méterre levő láda felé.
Mintegy 25 percig kerestem a ládát, minden fa tövét feltúrtam egy kb 20 méteres körön belül, de nem találtam. Strombustól kértem segítséget, mert úgy emlékeztem, hogy mostanában találta meg a ládát. Ő mondta el, hogy már egy éve nem volt megtalálása a ládának, lehet, hogy valahol a mély avar alatt rejtőzik.
A levélben elküldött track alapján kérem a megtalálás elfogadását.
Megtaláltuk a Strombus által javasolt "hidat". A láda a földön hevert, nem volt betakarva ágakkal. Szerencsére minden benne volt, így tudtuk logolni is.
A vízzel teli kátyukkal tarkított földutat nem mertük autóval bevállalni, így több mint 4 km-es séta lett belőle, ahol a patakátkelés okozta a legnagyobb gondot: pont egy kicsit túl széles ahhoz, hogy át lehessen ugrani és pont egy kicsit túl mély ahhoz, hogy át lehessen gázolni (nyáron talán nem ilyen). Végül a magaslessel szemben, itt
N 47° 59,883'
E 22° 0,0004'
találtunk egy rozoga fahidat, amin átmerészkedtünk (közben Bojtára gondoltam, aki jól kinevetett volna az óvatoskodásért és oda-vissza rohangászott volna a hídon magabiztosan, könnyedén.).
Szeretem a konfluenciákat bemutató ládákat, ezért hálásan köszönöm fjocy-nak az igényes ládapótlást. Szomorú, hogy a rejtő, úgy mint többi ládájánál, itt sem vette a fáradságot a karbantartásra, de még arra sem, hogy a ládaoldalt frissítse. :-( A láda jelenleg nem kerek. A sok jellegtelen akác közt nehéz a helyszínt elmagyarázni, de most nem 4-5 egymáshoz közel nőtt fa között van (még jó, hogy nem olvastam a leírást, így nem is efféle helyet kerestem). A koordináták pontosak, így most nem volt nehéz minden plusz információ nélkül megtalálni. Nyáron vagy hóban valószínűleg sokkal nehezebb.
Már elég régen nézegettem ezt a ládát, egyszer megpróbáltunk már a helyszínre jutni, de akkor fel kellett adnunk. Ma jött el az idő, hogy a ládát is kézbe vehessem. A méhészetig gond nélkül eljutottam, onnan pedig a terepi munkák nyomán toronyiránt közeledtem. A vízfolyás mentén sétáltam egy ideig, megtaláltam a korábbi fahíd romjait, amik szerintem nem bírtak volna el, végül kissé távolabb (északra) tudtam átkelni. A láda könnyen meglett, de teljesen el van ázva, így sem logolni, sem a jelszót megfejteni nem tudtam, csupán a láda fedeléről, de már azt is nagyon nehezen. (Kár, hogy semmi javítófelszerelés nem volt nálam...) Érdemes lenne betegre állítani a javításig is! A rejtést pedig mindezek ellenére köszönöm!
Kicsit kalandosra sikerült a megközelítés. Mikor átverekedtük magunkat az embernagyságú gazon, akkor a kis patak állta utunkat, a hatalmas gazban gázolás közben meglett a betonhíd, utána az erdőig megint gaz. Ezután már csak a pókokkal kellett megküzdeni a ládáig. Sajnos füzetet nem vittem, logolni nem lehet a csócsává ázott füzetbe, még szerencse, hogy a tetőre írt jelszó olvasható volt, de már az sem sokáig. Még jó, hogy ez a láda volt az utolsó a mai nap, mert ahogy kinéztünk... Persze visszafelé megtaláltuk a benőtt, de járható utat is. Köszönjük a rejtést, emlékezetes marad :-)
Közös Szabolcs megyei találat MJANEZ-zel 8/13. Köszi a rejtést!
Nem volt hiába eljönni ide. :)
Részletek és képek hamarosan!
A nap legérdekesebb ládája. Az úton oda-vissza összesen vagy 3 nyúllal és 5 őzzel találkoztunk. Amikor kocsival nem tudtunk továbbmenni, gyalogoltunk, követtük az őzek és kesserek nyomát.
Az erdő egy részén sajnos irtják a fákat, de a láda biztonságban van. A füzetbe nem logoltunk, mert szét van ázva, borzalmas az állapota, a dobozé sem sokkal jobb. A láda amúgy elég könnyedén megtalálható, az a rakat faág segít. Következő kesser ha tud, hozzon füzetet cserére!
Egy ajánlat: ha jössz, hosszúnadrágban gyere, ugyanis sok a csalán, és figyelj a fatuskókra, el ne ess bennük!
A véleményem nekem is az, hogy ezek a helyek jóval érdekesebbek, mint a városközpontban csak úgy ledobott ládák. Ja, és a ládába hoztam egy TB-t, utazna tovább! :) [g:hu 1.5.0s] [wapon beküldött szöveg] 105.
Már régen kinéztem ezt a ládát magamnak, a környéken már szinte csak ez hiányzott. A terep ismerős, volt már itt egy párszor tájfutó versenyünk. Könnyű kis séta a homokos úton, kicsit túl is mentük a tervezett útvonalon. Miután átvágtunk a leirtott akácoson már a csatorna partján is voltunk. Az első átjáró elég labilisnek nézett ki, pláne, hogy kutyákkal voltunk. A magaslesnél aztán találtunk egy alkalmas átkelő helyet, igaz a blökiket ölben kellett átvinnünk. (Mellesleg vissza felé találtunk egy nagyon szuper kis "hidat" - 3 db betongerenda egymás mellé lefektetve - ha tudtuk volna, hogy ez itt van, akkor erre jövünk.) De így mulatságosabb volt az átkelés. A láda könnyen meglett, sajnos a doboz tele volt vízzel. Gyors ládakarbantartás, szárítgatás, bezacskózás. Alkoholos filccel a doboz tetejére írtam a jelszót, mert az átázott logbookon alig olvasható. Elég rég találták meg előttünk. Remélem az utánunk jövő szárazabb állapotban fog rábukkanni! :) Köszi a rejtést!
Nagy kaland a rossz műholdvétel miatt. Szép helyen (nem várt dombmászásokkal tarkítva) ismertük meg a vidék lelkét. Közben még tanultam is. A dohányföldön átvágva az ott dolgozók elmondták, hogy a leveleket nem egy menetben szedik le, hanem alulról felfelé haladva mindig csak az éppen sárgulókat (szerintük beérőket, én azt hittem, hogy a szárazság miatt sárgulnak az alsó levelek). A rejtést talán jó lenne átalakítani, mert rossz műholdvétel esetén a földbe süllyesztett ládát szinte lehetetlen észrevenni, meg a beázás veszélye is nagyobb így beásva. Köszönet a rejtésért!
Jól lepontoztam a ládát, de csak a tényszerűség miatt: sem a környezet szépsége nem az igazi, sem a rejtés nem jó (törött a láda, csurom víz a belseje), és a leírás is igen hiányos. Viszont ha lenne egy olyan értékelő mező is, hogy ,,Élmény'' - na az 5-ös lenne :) Nagyon szeretem az összefolyáspontokat, eddig 3-ban voltam korábban (a dévaványait is beleszámolva, ahol néhány méter híján voltam csak, mivel be van kerítve), ez volt a negyedik. Mi a Levelekről északra induló útról közelítettük meg, ott megállva, ahol egy út indul szinte pontosan a láda felé keletre. Innen néhány km után elértük a célpontot: eleinte erdei utakon, majd szántók szélén (dohány- és dinnyeföldek között, amik mifelénk, Somogyban nem jellemzőek!), utána egy másik akácerdőn keresztül, végül egy vizesárkon át (mostanában elég száraz idő volt, így alig cuppogott valami sár az alján) jutottunk el a ládához, amit elég sokáig kellett keresni a rossz műholdvétel miatt. Rengeteg csalán- és szúnyogcsípés mellett mindenféle karcolással is tele lettem, de mégis ezt a ládát élveztem az egyik legjobban a héten megtalált 45 közül :) Jó megismerni az ,,igazi vidéket'' is, nem csak a turistalátványosságokat egy környéken.
Megtaláltuk. Köszönjük a lehetőséget. [g:hu 1.4.23] [wapon beküldött szöveg]
A láda fedele két helyen is repedt. Megragasztottuk, de a láda erősen KARBANTARTÁSRA SZORUL! A logbookot az ott elfogyasztott ebédünk alatt a napon szárogattuk, de a benne lévő tárgyak is sárosak, nem a legjobb élményt adta 1. megtalálásnak a Vezénylők számára.
A négy fő irányban készítettem 1-1 képet a doboztól a téli, bár hómentes erdőről.
Óvatosan megközelíteni, mert egy medve őrzi!
A láda megtalálásának részleteiről bővebben itt olvashattok.
Kicsit le van lakva a láda, a teteje repedt. Riasztós csapata segített rendbe tenni kicsit. A ládát fejjel lefelé találtuk meg, pár méterrel arrébb, fedetlenűl, de szépen vissza lett téve a méltó helyére! Szép túra, nagyon jó levegőn! Köszönöm a rejtést.
1. ládánk, amit megtaláltunk!
Riasztós csapata vitt bele a jóba!
Köszönet érte!
Nem gondoltam volna, hogy kiszárad a patak.
Így száraz lábbal át lehet kelni:)
A log füzet elég nedves és a benne lévő ajándékok is, a láda nincs eltörve.
Köszi a rejtést.
Nyírbátori nyaralás 49/59.
Nem volt egyszerű az odajutás. Szerintem sikerült megtalálni az utat amit a rejtő mondott és autóval elég sokáig el tudtunk menni. Majd amikor a földút elkanyarodott jobbra na ott parkoltunk le az autóval. Innen dzsindzsairtás és csalánátvágás volt a feladatunk. Aztán egyszer csak a földút amin jöttünk hirtelen elkanyarodott jobbra, na mi itt mentünk tovább egyenesen be az erdőbe. Légvonalban elég gyorsan odaértünk a ládához:) Vissza már egyszerűbb volt az út. Jó tanács aki autóval akar sokáig jönni: A földutakon több helyen mély a homok és szintén több rész van ahol az autó alja is leérhet.
Köszönjük a rejtést.
Meg van, részletesen késöbb... [wapon beküldött szöveg]
A 41-s útról a tuhun felmért úton É-ÉK irányban jól megközelíthető a láda. Személyautóval is kb 500-600 méterre megközelíthető. Utána szántás szélén, kukoricás szélén elérhető a tuhu szerinti út helye, a patak partján. Most száraz a meder, egyszerűen át lehet mászni, utána már a ritkás erdőben könnyű a menet a ládáig. Itt-ott valamik rohangálnak a kukoricásban, vadászlesek is vannak, sötétben nem ajánlanám.
Üdv Mr Zerge.
Valóban pokoli hely. Mi 1 órán át bolyongtunk úttalan utakon, már SOS jeleket küldtünk és attól tartottunk nem tudunk kijutni vissza az útra. Félelmetes volt. Végül egy káposzta földön éppen permeteztek, meg is örültünk neki közel 1 óra után végre emberek.
A húsvéti hétvégén rokonlátogatásra mentünk Szatmárba. Útban odafelé és hazafelé megkerestünk egy jó néhány ládát a még hiányzók közül. Ez volt a hétvége 9/9. találata.
Régi mumus ez a láda. Már többször elhatároztam, hogy rámegyek, de valahogy eddig sosem jött össze. Volt, hogy a családi programok nem úgy alakultak, volt, hogy az útviszonyok nem voltak megfelelőek, de valami mindig közbe jött. Most szerencsés volt a csillagok állása, mert a mai keresésre minden adott volt. Nem siettünk hazafelé, így időnk volt bőven, az erdei földút száraz volt és jól járható. Ezen minden gond nélkül eljutottunk a méhész telepig (kb. 400 m volt a láda légvonalban), ahol leparkoltam és gyalogosan folytattam utam a szép napsütéses időben. A ládához vezető utat keresztező patakon sikeresen átjutottam a régi fahídnál, majd a vadcsapásokat felhasználva mentem a ládáig. Séta közben érdekes dolgokat (koponyát, szarvasagancsot) találtam a gyönyörű tavaszi akácerdőben. A láda könnyen meglett és míg logoltam, a GPS hajszál pontosan be is állt a nevezetes koo-ra. Visszafelé láttam őzeket, harkályt és még egy másik hidat is találtam kb. 150 m-re É-ra a régitől. Igazán élménydús volt ez a ládakeresés, megérte eddig várni rá.
Közösen találtuk meg, de nem volt egyszerű... A "híd" gyakorlatilag teljesen össze van törve, a patakban van keresztbe kicsivel arréb pár fadarab, ehhez hozzátettünk még párat, de nem egy életbiztosítás így se... Azért bele lehet esni a patakba, de a mostani vizet át is lehetett akár ugrani. A láda hamar meglett, pár fa meg van jelölve a környéken, elképzelhető némi tereprendezés a környéken. A logbook kissé át volt ázva, igyekeztünk normálisan visszarakni. Befelé a kacskaringósabb úton jöttünk, alacsony autóval nem ajánlatos, de a 41-esről ellenben kényelmesen el lehet jutni majdnem a ládáig, az sokkal jobb út, amikor a földút jobbra tartana ott kell egy erős balos,és az nemsokká jobbra fordul a láda felé.(tuhus-térképen nincs összekötve az út vége, de nem kell vele foglalkozni, pont az összekötésnél elmegy a gps-jel, de út van... )
O.k. :-) [g:hu 1.3.29] [wapon beküldött szöveg]
A régóta kísértő ládát fagyos időben indultunk kutatni, ami jó választás volt. Levelek benzinkútnál a bal oldali földutat választva a ládát 300 m-re meg lehetett közelíteni. Onnan a nevezetes (és újra jó teherbírású) hídon át már nem volt nehéz a megtalálás.
Másodjára megtaláltuk. köszönjük a rejtést. Figyelem, a patak hídjának vastagabbik gerendája elrepedt (pozoli1 alatt). A láda felé menet szembe jöttek az özek a csapáson. Kölcsönösen meglepődtünk, de ők futottak el. Odafelé "kanyargós", visszafelé már "egyenes" volt az út. Ez a mumus láda volt az utolsó Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei ládánk! pozoli1 és Ancsa.
Nagyon sokáig ez volt az egyetlen doboz az első százból, ahol még nem jártam, de már van még négy, melyeket azóta feltámasztottak. Erre járva mindig oly messzinek tűnt... Hát nincs is közel. Akác van sok, de még több pók, mindegyik saját hálóval. Néha még az utakat is beszövik, de fák között pár lépés után "jön szembe" egy vagy több vagy sok... Az egyiket kikerülöm, közben nekimegyek egy másik hálónak... A pataknak hídja lett az utam, víz nem volt túl sok, de van vagy 10 cm iszap is az alján, így az átgázolást elvetettem.
A doboz nem volt igazán álcázva, csak lerakva a földre. Lehet, hogy itt ez is elég, mert helyi lakos erre a környékre még fát gyűjteni se jár... Volt egy titkos reményem, hogy látok egy 10 éves logbook-ot, de csak második füzetet találtam.
Van a dobozban néhány érdekes lapocska "Geocaching Túrajelentés" néven. Micsoda adminisztrációs felület...
A nagykállói Téka-táborból lógtam ki megkeresni ezt a ládát. Előtte nem olvastam el a logokat, csak azt ellenőriztem, hogy kereshető-e a láda, így nem volt fogalmam arról, hogy mire is kellett volna felkészülnöm. :)
A terepbicómmal simán eljutottam a patakig. Útközben sikerült 1-2 őzet is felvernem. Csak a helyszínen szembesültem a néhol combig erő rengeteg csalánnal. Rajtam persze biciklis rövid gatya volt. :) Más ötletem nem lévén, végül a bicommal vágtam egy szép széles utat a csalánosban keresztben magam előtt tolva azt. :)
A következő akadály a patak volt. A tuhu-s térkép szerint egy hídnak kellett lennie a közelben. A magasra megnőtt gaz miatt ezt alig akartam elhinni, de nagy nehezen csak ráakadtam arra a "hídra" ... már, ami maradt belőle ... Mindenesetre nem kockáztattam meg rajta az átkelést a 100 kilómmal. Szerintem nem bírt volna el. :) Alternatív megoldásként egy nagy vaskos ág segítségével ugrottam át a patakot (mint a rúdugrók) oda is és vissza is. :) Az ágat ott hagytam a helyszínen az utánam jövők számára.
Szerencsémre az akácos egyáltalán nem volt sűrű, így volt GPS jel is. A láda ezután már simán meglett. A visszaúton ismét megriasztottam egy őzet.
Szóval érdekes kaland volt megkeresni ezt a ládát. Élveztem. Köszönet érte.
Megtaláltuk. Sajna az egyik csapattag, 3 éves beagle szukánk, BIKFIC egy őz után vetette magát, és nem találtuk meg, pedig bejártuk a környéket autóval-gyalog, keresztül kasul.
Aki esetleg megy arra mostanában, szóljon, ha összetalálkozik vele: 30/5059633
Egyébként rengeteg az állat, őzek 2-300 méterenként felugranak az ember előtt, de láttunk több békafajt, gyíkokat, vizisiklót, búbos bankát, sőt fekete gólyákat is.
Kelet-Magyarországi és Kárpátaljai ládázós hétvége 38/6
A patakon átívelő hídon átlibbenni (100 kg környékén) már extrémnek számít! Egy őzet sikerült felriasztani, Bernitől kb 2 méterre suhant el...
Jót sétáltunk a csodás napsütésben. A Nyíribrony felé vezető útról tértünk le. A "fahídon" kelett áttkelnünk ami érdekes volt, de sikerült. Figyelembevéve a -1fokot, szerencsétlen dolog lett volna a vízbe esni, ráadásul elég bőségesen volt víz. A rejtés igazán klasz, bár szerinten a ládázókon kívül nemigen jön ide senki, így szinte elég lenne csak lelökni a ládát. Most is csak félig volt ltakarva. A láda egyébként kissé átt van nedvesedve de azért egésszen jól van.
Összességében jó napunk volt, örülünk, hogy itt is jártunk: Köszi !
Embert próbáló feladat. A mai volt az ötödik nekirugaszkodásom, hogy végre megtaláljam a mumus-ládámat. Eddig soha sem jött össze. Ma azt mondtam, hogyha beleszakadok is, de megtalálom. A Tsz bejáratánál hagytam a kocsit, mivel az út járhatatlanak tűnt. Az is volt. Innen egy " kellemes séta" vezetett a ládához, cirka 2,5 km. Itt aztán volt minden. Sáron való átkelés, süllyedés, őzikék, és annyi pók, hogy annyi a világban sincs. Mindenesetre innen jobban megközelíthető volt a láda, mint az alternatív, falerakatos útvonalon. Itt nem is kellet árkot ugrani, az út egy részén igaz, az árok mellett vitt el, de a Tsz felől megközelítve pont a ládás oldalon voltam. A rejtés kitűnő, valóban geokesses, ám csak a magamfajta, szent őrülteknek ajánlom. Ja, és fogyókúrázóknak első osztályú, aki itt nem ad le legalább két kilót, annak vagy nincs mit leadnia, vagy ejtőernyővel 3 méterre közelítette meg a rejteket!!!
NAGYON EGYSZERŰ, és találékony rejtés. Nekem kifejezetten tetszik. Esőben voltunk a terepen. Ezért rengeteg mély és ragadós tócsát kellet kerülni. Itt aztán az autóval lehet rodeózni!! Sikerült 700 méterre megközelíteni kocsival 'Citroen Berlingó' utána gyalogoltunk egy kicsit.
Nem szükséges a terepjáró csak annak, aki nem biztos a vezetési tudásában. (felező, difizár stb...) A gyalogos hídra viszont ráférne egy kis restaurálás. Elég leharcolt állapotban van. Aki átjut, rajta az magáénak érezheti a ládát! Az erdő tele van őzláb gombával, őzekkel, és rengeteg pókkal. Ajánlom mindenki figyelmébe ezt a kis kirándulást de legalább két órát rá kell szánni mert annyi időt vesz igénybe!
Az értékelésem mindenből 5-ös! Ku....vajó volt!!!!
:-)
Köszi a rejtést
Embert próbáló rejtés!
Hatalmas szombat délutáni séta, akácoson, nyárfáson, kukoricaföldön, dohány- és dinnyeföld mellett. Eddigi megtalálásaink közül talán ez volt a legnehezebb, de megvan!
A patakon "átívelő" híd a végét járja.... nem tudni hány kessert bír még el....
Egyébként csak a hídig eljutni volt nehéz, bár lehet, hogy csak túl hamar tettük le az autót. Terepjáróval valószínűleg közelebb mehettünk volna a rejtekhelyhez...
Ja, és hogy ne legyen túl unalmas a játék, egy TB költözött a ládába! Nem tudom, hogy mennyi időt fog itt tölteni, de előttünk 4 hónappal volt az utolsó megtalálás... azért szurkolunk, hogy ne sokáig csücsüljön egy helyben a bogárka!
Nem vártam túl sokat ettől az akácostól, de kifejezetten élvezetes túrát tettünk ebben az alföldi erdőben. Változatos volt a növényzet, még a terep sem volt egysíkú. Láttunk őzeket is. A vadászlesek is arról tanúskodnak, hogy vadban gazdag a környék. Visszatérőben megállapítottuk, hogy nemcsak a hegyekben lehet jót túrázni. Persze be lehetett volna menni tovább is az autóval, de letettük a láda előtt kb. 2 km-rel, így sokkal többet láttunk a tájból.
Takival érkeztünk, aki, mint a kettővel korábbi kommentben írta is, már járt itt. Most együtt tértünk vissza, Levelekről gyalogolva, ahol letettük a kocsit. Hozzáteszem egyébként, hogy nyugodtan meg tudtuk volna közelíteni autóval a ládát kb 200 méterre, mert nem volt sár az erdőben. A csalánoson meg a rozoga hidon átkelve hamar meglett a láda. Köszi! Leveleken, a Mikszáth Kálmán utcában két aranyos nénivel beszélgettünk, akik még szörpöt is hoztak ki nekünk. Nagyon nagy élmény volt, nagyon jól esett! Köszönjük szépen!
Balatonfüredről hozott travel bugnak néztem ki, de sajnos nem jött össze. Az ügynököt valamelyik nap majd lerakom egy általam már megtalált ládába. GPS híján navigációval próbáltuk megkeresni, ami nem igazán akart sikerülni. A rejtőt felcsörögtem, tájékoztatott hogy ne is akarjam, azzal úgyse találom meg. Na mindegy, majd egyszer -Mike--val felkeressük ha erre jár.
Odafele leveleknél a 41es utána az elágazásban jobbra indultunk, majd az út végén jobbra egy földúton keresztül egy másik földútra, ami egész közel vitt a ládához. Egy nagyobb fa alatt átkecmeregve találtuk meg a "fahidat" amin átmentünk a biciklikkel együtt. utána keresgélés, telefon, és ugyanitt vissza. Ha az autó bírja a homokot párszáz méterre meg lehet közelíteni a ládát. Hosszúnadrág viselése ajánlott, mert a szúnyogok, pőcsikek, és a csalán is kellemetlenül érintheti a (hozzánk hasonlóan) rövidben érkező kessereket.
Elsőre nem sikerült, majd másodszorra hátha:)
Képek ellenében kérem a találat elfogadását, és ígérem még felkeresem a rejteket ha lesz alkalmas eszköz.
[Jóváhagyta: MikiCache, 2009.08.08 18:03]
2009.08.22- -Mike--val visszamentünk, ezúttal meglett, +1 kép.
Köszönjük. Az odavezető homokos úton háromszor próbálkozott a Suzuki felfelé, végül az emberi tolóerő csak túljuttatta a nehezén. Zsuzsi mama nem bírta cérnával, előbb kiszállt. A híd az már csak egy lefektetett ág, két gyerekkel átjutottunk, de nekik segíteni kellett. Rengeteg a csalán, télen biztosan egyszerűbb. De érdekes volt!
Ha lúd, legyen kövér.
Megtalálás éjjel egy órakor.
Az építőanyag telepnél kezdődő földúton nyílegyenesen a láda felé haladva 350 m-re lehet autóval megközelíteni.
Onnan séta a kukoricásban toronyiránt a hídig, ami június 29.-i állapot szerint két vékony fa "dorong", de még így is könnyebbnek és biztonságosabbnak tűnt, mint az ugrás.
Innen már csak 100 méter a láda, ami szerencsére csak annyira van elrejtve, amennyire az itteni forgalom megkívánja, ugyanis a GPS vétel gyengélkedett az erdőben, de egy tíz perc keresgélés után ráléptem.
A holland bogarat elhoztuk, helyette otthagytuk a kanadai "Rollin Dice"-t.
Mivel Máriapócson az akácosban nem találtam a multi harmadik pontját, a ládát, bosszankodva jöttem át, gondolván, ameddig be tudok menni autóval, bemegyek, utána sétálok egy kellemeset az erdőben. Hát nem így lett! A Dózsa MGTSZ Levelek 7. sz Kert könnyen meglett, keresztül az almáson, majd előbb jobbra mentem, de mivel nagyon távolodtam, visszafordultam. Először homokos úton haladtam, majd ráfordultam egy fákkal övezett útra, ahol kisebb-nagyobb gödrök voltak. Az elején még nedves volt az út, utána sáros, majd a hatalmas gödrökben állt a víz. A nedves út nem okozott gondot, a sárosnál csúszkálva, de átjutottam, a gödörben viszont elakadtam. Próbáltam finom gázadással előre, hátra, de fél méter megtétele után, mint a havon, kipörögtek a kerekek a sárban. Ott ültem az autóban egy gödör alján, tengelyig érő vízben és azon gondolkoztam, hogy ha itt ragadok, kinek telefonáljak, hogy szerezzen mentést. Sokadik próbálkozásra sikerült kievickélni és mentem tovább a jel irányába. Egy fenyvesen vitt keresztül az út, ahol az út mentén a kivágott, feldarabolt farönkök voltak szépen összerakva. Arra gondoltam, csak nehogy fatolvajnak nézzenek (meg nyomasztott az a tudat, hogy visszafelé még át kell menni a vizes gödrön). Még kavarogtam egy keveset az erdőben, és amikor talán 300-400 méterre lehettem a ládától, gondoltam leteszem az autót és gyalog megyek tovább. Félre akartam állni és majdnem felakadtam egy fűvel benőtt rönkön. Ekkor döntöttem úgy, hogy én nem vagyok elég fanatikus és visszafordulok, elvégre még vár rám egy vizes gödör. Előtte még egy másik utat kipróbáltam, hátha nem kell a dagonyán mégegyszer átkelnem, de nem jött be, úgyhogy vissza kellett fordulnom. Nagy lendülettel, csúszkálva, vizet, sarat fröcskölve átjutottam a dagonyán és megtaláltam a 41-es műútra kivezető utat is. Az autónak nem csak az oldala, de az ablakai is csupa sárosak lettek ezután a kaland után. Mátészalkán első dolgom volt egy autómosót felkeresni.
Elsőre nem sikerült megtalálnom a ládát, de nagyon valószínű, hogy nem lesz második próbálkozás!
Matóval közös túránk utolsó, hatodik ládája. Szeretjük a természetet, jól esik őzet, szarvast, fácánt, nyulat látni, és ebben volt is részünk, de vajon megéri-e szántáson gyalogolni, dzsungelharcot vívni, hogy egy elektronikus kütyün számok egy megadott kombinációja jelenjen meg. Hát...?! Mindenesetre zavart, hogy ott az a láda és nem tudtuk még megtalálni. Egy jó útvonal sokat segítene a következő kessereknek. Hiszen fontos, hogy mások is megtalálják. Főleg azért, mert ott hagytam egy NL Geocoint, amit Hollandiából hoztam el, és nem szeretném, ha sokáig ott tanyázna.
Egyszer elterveztük, de mégsem.
Egyszer belevágtunk, de visszafordultunk.
Most úgy voltunk vele, hogy "csak azért is"...
Az autót valahol az erdőben hagytuk, (nyomtunk egy MARK-ot, hogy megtaláljuk visszafelé), utána tökön-paszulyon, erdőn, szántóföldön át eljutottunk a fahídig. Ott aztán elcsüggedtünk rendesen.
Már-már feladtuk, de akkor Fattilának sikerült egy árokugró pontot találnia. Kiabált, hogy átjutott. (persze vittünk PMR-t, csak természetesen az autóban hagytuk...)
Merész ugrás volt, de átsegített.
Eufória: átjutottunk. Az tisztán látszott, hogy ott visszafelé nem lehet ugrani, ez is meredek volt.
A láda nagyon könnyen meglett. Izzadásunkban és izgalmunkban elfelejtettünk fotózni.
Visszafelé egy kitaposott ösvényen Fattila találta meg ismét a megfelelő ugrópontot, az szinte csak "átlépés" volt a patakon. A fahídtól kb. 15 méterre, itt:
N 48° 00.000' E 21° 59.905'
(A mellékelt tracklog-on a 008-as pont)
Aztán túrázás erdőn-mezőn vissza, megkeresni az autót...
Szerintem a nehézség fordítva értendő, vagyis:
Nehézség: 1.0
Terep: 2.0
Összességében nagy élmény volt, de még egyszer nem mennék vissza oda :)
Gépkocsimmal ami egy 23 éves Renault 5.-ös :) valóságos off-road túrán vettem részt, mire kb. 200m-re megközelítettem a rejteket. Rengeteg homok, gödör és faágak voltak az úton. Jelentem a híd még meg van és a 61kg-at is elbírta. (de éppen, hogy csak!) A láda kicsit hosszas keresgélés után meglett. Jól le volt takargatva ágakkal.
(lehet, hogy szemüveg kellene? :D ) Visszarejtettem, sok száraz ág alá. Visszafelé kicsit elkavarodtam az erdőben :z ! Nem ott mentem ahol jöttem. De végül meg lett a 41-es út.
By, Robi
Zergivel a vasutas természetjáró találkozó alkalmával.
A rozoga hídon nem vállaltam az átkelést, de arrébb találtam egy fatörzset, azon két pózna segítségével biztonsággal átkeltem a túlpartra.
Fogtam!
Jó darabig sikerült a kocsival bemenni, onnan aztán biciklivel, illetve gyalog. Ha nem a koordináta különlegessége adná a helyet, akkor nem érteném, hogy hogyan került ide a láda.
Ajánlom a ládát Levelek község felől megközelíteni.
Hosszabb ugyan, de szebb!
Autóval gond nélkül meg lehet közelíteni ugyanúgy mint az ajánlott úton, különbég a táj szépségében és a vadak látványában van.
Köszönjük a rejtést.
Életem eddigilegizgalmasabb megtalálása volt. Blair Witch hátborzongató hangulata van. Az odavezető út végig tiszta izgalom a rozoga híd és a kihalt környék nagyon ijesztő tud lenni.
Nagy élmény volt, köszönöm! Krisztó
Harmadig nekifutásra sikerült. Most új utat választottunk Levelek felöl. Remek volt az út, csak a "híddal" gyűlt meg a bajunk. A tákolmány az igen gyenge ezért meg sem próbáltuk. A hideg ellenére a patak nem volt befagyva. Kerestünk hol a legkeskenyebb, de végül ponton hidat építettünk a közeli les alatt található fákból...
Kalandos volt!
Mathau leírása szerint közelítettem én is. Az eső miatt először kétséges volt, hogy eljutok-e a ládáig, de simán ment. A sötét miatt a kukoricást nem igazán tudtam beazonosítani, így észak felé mentem, s egy réten parkoltam le. Így kb. 550-600 métert sétáltam a ládáig. Patakot ugrottam, s az akácosba csak az utolsó 50 méteren kellett bemennem.
A láda fedetlenül hevert, de sértetlen és száraz volt. Visszatakartam az ágakkal.
Visszafelé megnéztem magamnak a fa hidat, ami teljesen elkorhadt, azzal senki ne számoljon!
Én nem a vaddisznóktól tartottam - okos állatok azok -, hanem inkább attól, hogy egy vadász célbavesz. Ezért az elemlámpát egy percre sem kapcsoltam ki. Egy szép nagy magasles mellett el is mentem. A kocsin égve hagytam a helyzetjelzőt, így már messziről adta az irányt.
Iparkodnunk kellett, hogy meglegyen a láda még mielőtt besötétedne, meg azért is, mert a kocsival nem igazán sikerült félre állnunk az útról.
Az odavezető utat nehezebb megtalálni mint a ládát (lásd kép Mathau logjánál).
Még éppen szürkületben sikerült levadászni ezt a dobozt. Kicsit féltem a megközelítéstől mivel olvastam a logokat. Ezekben annyi variáció volt, hogy hagytam az egészet a fenébe és inkább megérzés alapján közelítettem. Levelek szélén a főútról indul egy szinte egyenes track a láda irányába. Ez a leghosszabb ugyan de jónak tűnt az út. Se sár se semmi, csak nedves homok. Simán ment rajta az autó. Amikor elértünk egy kukoricás mellé, jobbra letértünk az útról, de a ládához még mindig közeledtünk. Remekül autózható földúton jutottunk a ládától 300m-re ami semmi nem volt a ritkás akácerdőn át. Se patak se híd, se semmi nem állta az utunkat. A ládát kitakarítottuk most már egész jó.
Nem adta meg magát könnyen a láda. Első megközelítési kísérletnél kb. 2 km-re egy meredek homokbucka állta az utamat, mellyel a dugig pakolt autóm nem tudott megbirkózni. Második kísérlet gyorsan hamvába holt, egy növényzettel benőtt erdei úton. A 3. megközelítés volt az igazi, amellyel nekem is sikerült hozni a 350 métert. Jelentem a kukorica még száron, a csalán még áll, a híd (ha lehet annak nevezni) még rozogább mint volt. A fiam átmászott rajta, én inkább vállaltam a "halálugrást" oda és vissza. A láda most is nedves volt, kitörölgettem, de nem az igazi. Ezen a rövid, de kalandos sétán összeszedtünk vagy 20 őzláb gombát.
GCklnc-től továbbmenet, a hétvége második találatának szántam (volna) ezt a ládát. Az itt elrejtett kicsen túl ez a hely konfluenciaként is érdekelt, ilyet már korábban is keresgéltem, ez lett volna a harmadik, amit meglátogatok.
Ennek megfelelő lelkesedéssel közelítettem a homokos, később földes utakon, majd nagyjából 400 méterre a céltól leraktam az autót. Magát a ládát kb. 150 m-re sikerült megközelíteni, de a "Besenyődi-folyás" nevű kis erecskén nem tudtam keresztüljutni, így majdnem a főútig visszaautózva, egészen más irányból próbáltam szerencsét...
... Ami ez esetben (mármint a szerencse) mondhatni elmaradt. Kb. 700 m-re jártam a céltól, amikor úgy beestem a kocsival a sárba, hogy aztán se előre, se hátra! Nem volt mit tenni, az autó helyzetét GPS-en rögzítve visszaballagtam a falu irányába, hátha találok traktort. Szerencsémre hamar segítőkre leltem, úgy 2 km-re a kocsitól épp kukoricát arattak. Kicsit szégyenkezve ugyan, de alaposan fölforgattam a délutánjukat, ugyanis nem csak az idejüket raboltam, de még vontatókötelem se volt, amit végül egy rokonuk hozott ki "utánunk" a faluból. Ennek ellenére mindenki nagyon kedves és készséges volt, még almát is kaptam tőlük. Köszönet nekik! :)
Mire sikerült kirángatni az autót, már koromsötét volt, így bármennyire is sajnáltam, lámpa híján nem kísérleteztem tovább a ládával. Majd legközelebb!
SylverRat féle megközelítéssel, távolságban 350m-re megközelíthető. A hídról inkáb ne beszéljünk, jobban jársz, ha ugrasz. A láda tele volt vízzel, nem tudom, hogy ázott be. A teteje rendesen rá volt pattintva, eltörve pedig nincs. Amit tudtam áttöröltem, de ráférne egy új logfüzet.
Bal3 logjából okulva az építőanyag telepnél lekanyarodtunk, és elég közel jutottunk a ládához. A híd már problémásabb volt. Bogee pókjárásban átment a két izgő-mozgó gerendán, és megrohamozta a ládát. Megkíséreltem én is az átjutást, de inkább a vaddisznóktól tartó Sylverrattel maradtam. Alkonyodott, és azt találgattuk, mikor jönnek a patakhoz inni. Kidolgoztuk a menekülésé taktikát. A patakig -3 lépés- futunk előtte, a parton hirtelen jobbra ugrunk, a malac meg lendületből átugrik, és ezt játszuk velük ide-oda , hogy Bogee biztonságban logolhasson :)))) A patakban nefelejcsek nyíltak, az autóhoz visszatérve pedig, szép naplementét fotóztunk.
képek majd
Hortobágyi versennyel egybekötött Debrecen körüli ládázás 58/61.
750!
Hát ez izgalmasra sikerült. Az építőanyag telep mellett tértünk le a betonról. Eleinte igen döcögős vizes, de nem sáros homokon haladtunk, majd felváltva füves-homokos úton. Kb 350m-re közelítettük meg a ládát, onnan gyalog. A kukoricás még könnyű akadály volt, majd jött a csalán, a rozoga híd, újra csalán és végre az akácos. A "híd"on végül egyedül keltem át, addig SylverRat és Bütyök figyelték a vadleseket, nehogy lelőjenek a szürkülő időben. A rejtés pontos. Gyors logolás és spuri vissza, újra átevickélni a "híd"on, csalánon, kukoricáson. Legalább nem leszünk reumások...
Nem a környezet tehet arról, hogy ott van, ahol van. Kb. 1 km-re tudtuk autóval megközelíteni a rejtést, onnan gyalog kerülgettük a csalánokat. A kukoricástól jött a neheze, a hídból maradt pár fatörzs arra jó, hogy az ember csalánból csalánba ugorjon.
Viszont a láda tényleg a helyén van:)
A József Attila útról a Bereg tanya után vettük utunkat az erdőbe, mely igen vadragényes volt!! Kb. 400 m-re le kellett tenni a kocsit. Innen gyalog a csalánoson, kukoricáson, majd a patakon átugorva - a fa híd egyáltalán nem biztonságos - értem el a ládát. A kísérőm a kocsiban maradt, de fél óra múlva kétségbeesetten telefonált, hol vagyok. Ekkor már indultam vissza. A ládát egy kisegér őrizte hűségesen, elzavarni sem lehetett. Csak azoknak ajánlom, akik nem félénkek!!
Hajnali egykor keltünk, hogy a mai tervet teljesíteni tudjuk. Összesen 580Km-t autóztunk, ebbe 13 találat fért bele. A végére alaposan elfáradtunk, de sok szép élménnyel gazdagodva értünk haza estére.
Ez a láda volt a mai ötödik megtalálásunk.
Valószínűleg nem az ajánlott helyen parkoltunk, mivel igen sokat kellett árkon-bokron-csalánon, és még ki tudja mi mindenen keresztül gyalogolni. Nagyon nehéz volt, de meglett! :)
Megtaláltam. Vasárnapi séta az almásig autóval onnan gyalog,mert nagyon nagy sár volt. De szép idö volt és ez a lényeg. Tetszett a kis hid a patak átkelésekor csak vigyázni kell nagyon,mert majdnem a patakban landoltam olyan rozoga szegény. Sok őzzel és fácánnal találkoztam útközben emberrel nem. A ládánál a virágzó akácos illata fantasztikus. Köszönöm a rejtést!
Ez is azon ládák közé tartozik, amiket az ősszel meglátogattnk, de nem sikerült megtalálni. Ezt pl. azért, mert hideg volt, és nem mertünk megkockáztatni egy bemrülést a batakban.
Szerintem először is hálás köszönet Hebegonek aki egy teljesen jó leírást készített! Egyedül a patakon való átkelés a probléma de ezt meg ott helyben kell megoldani. Mi a híd helyett 2 párhuzamosan fektetett fát választottunk ami szerintem teljsen biztonságos volt. Innentől már semmi probléma nem volt. Szerintem érdemes addig menni amíg nem kezd zöldülni a természet.
Időjárás miatti többszöri halasztás után ma végre lejöttem Nyíregyházára ládázni. Az útvonal Nyíregyháza - Napkor - Levelek - Baktalórántháza - Petneháza - Nyírkarász - Nyírmende - Vaja - Máriapócs - Nagykálló - Nyiregyháza volt. 155 km-t bicikliztem, 6 ládát kerestem meg.
Napkor felől tekertem Levelekre, majd az almafáknál balra borítottam. A ládáig hátra lévő 3.5 km igen izgalmas volt: az eső miatt tócsák voltak mindenfelé, a vihoros szél szórta a tüskés akácgallyakat, a homok néhol nagyon süppedt. Végül kész csoda, hogy 120 m-ig el tudtam gurulni a ládához.
Itt egy vizesárok következett, amin rozoga volt a híd. Ezért letámasztottam a bicót, és az akácosba vetettem magam. A láda messziről virított, logolás után jobban álcáztam.
Visszasétáltam a kerékpárhoz, aztán jött a 3.5 km akadálypálya afőútig. Igyekeztem az idefelé húzott nyomomban gurulni, hogy kisebb legyen az esély egy akáctüskével való találkozásra. Baj nélkül elértem Leveleket, aztán indultam a következő pont: GCGARA felé.
Kocsival, 150 méterre meg tudtuk közelíteni, a 41-es út felől. Egy helyen aggódtunk csak picit a sár miatt. De az erdész jobban aggódott értünk, akivel visszafelé találkoztunk. Kifaggatott minket, hogy mit csinálunk errefelé, de miután elmondtuk, megnyugodott. Azért leellenőrizte, merre felé hagyjuk el a területet. Találkoztunk őzekkel, akik ránk se hederítettek.
A láda erősen sérült, az alja ki van törve.
Kocsival, 150 méterre meg tudtuk közelíteni, a 41-es út felől. Egy helyen aggódtunk csak picit a sár miatt. De az erdész jobban aggódott értünk, akivel visszafelé találkoztunk. Kifaggatott minket, hogy mit csinálunk errefelé, de miután elmondtuk, megnyugodott. Azért leellenőrizte, merre felé hagyjuk el a területet. Találkoztunk őzekkel, akik ránk se hederítettek.
A láda erősen sérült, az alja ki van törve.
Nagyon jó láda, ez volt a 200-dik találatunk!!
Kinyomtattam az összes logot, hogy a helyszínen jól dönthessünk, végül a tuhun szereplő úton kezdtük a megközelítést. A dűlőút eleinte jó volt, de egy bokros résznél az ágak összekarcolták volna a fényezést és ezt nem vállaltuk. Visszamentunk egy kicsit és egy párhuzamos dűlőre tértünk, köztünk egy traktoros éppen tárcsázott. Átmentünk a kiszemelt útra, de az nagyon sáros volt. Közben a trakoros mellénk ért és mondta, hogy az út végig ilyen sáros, majd feltárcsázta a z utat, amin bejöttünk!! Tehát arra nem volt már esélyünk sem kimenni, mert megfordult és még egyszer ráment az útra. Hát, nem minősítem... A szomszéd kukoricatáblának a szélét lesilózták és itt ki tudtunk menni a normális útra. Ezek után csak olyan utat vállaltunk be, ami homokos volt és biztosan el tudtunk menni a kocsival. A végén a ládától 500 m-re leparkoltunk és gyalogosan mentünk a ládához. A "hidat" megtaláltuk, de a feleségem és a gyerekek nem vállalták az átkelést én pedig inkább alternatív útvonalat választottam. A láda hamar meglett és a visszaút teljesen zökkenőmentes volt. Most már ismerem a legegyszerűbb megközelítést, bár nem azon mentünk-jöttünk, tehát újra bizonyítottuk az alapvető kesserszabályt.
Kis gyaloglással, és éren átmászással közelítettük meg a helyszint. A ládát ki kellene cserélni, mert el van törve, és hiányzik egy darab az aljából. Köszönjük a rejtést.
Közeledve a helyszínhez látszott, hogy az akácerdők közti nyílt terület mélyebben fekszik, és hogy a túloldali erdőbe kell átmennünk. Gyanítottam, hogy vizenyős lehet a mező, így amíg csökkent a távolság, maradtunk a "gerincen". Szembe-fordulva a céllal, hamarosan egy ér keresztezte utunkat (ha végignézem a hozzászólásokat, kiderült volna). Reméltük, hogy a közelben valahol keskenyebb lehet, vagy akad valami palló-féle, ezért továbbhaladtunk a partján és tényleg találtunk egy rozzant hidacskát. Átegyensúlyoztunk rajta és gyorsan a dobozhoz értünk.
Szabolcsi körutat terveztünk FTommal és Hinterrel Debrecen - Nagykálló - Napkor - Vaja - Kisvárda - Dombrád - Nyíregyháza - Debrecen útvonalon 6:00 órás indulással, 16:30-as érkezéssel.
Az előrejelzés napos időt igért, de sajnos az csak Debrecenre volt igaz, nekünk felhős időnk volt és kaptunk egy kis esőt is. Ennek ellenére nagyon jó napunk volt, igaz csak negyed 7-kor tudtunk indulni, de 16:20-ra így is hazaértem és megtaláltam a 100. ládámat! 11 ládát találtunk összesen. Jó, hogy volt nálunk két GPS, mert egyszer az internetről az egyikre letöltött kordináta volt teljesen pontatlan, egy másik alkalommal viszont a két nappal ezelőtti áthelyezést az előző napi letöltésnek köszönhetően vettük észre, mert a másik GPS-en régebbi adat volt. Igazi kellemes meglepetés volt Nyíregyháza és környéke, jártam már párszor arra, de nagyon szép új helyeket fedeztünk fel a geocachingnak köszönhetően. Ez a 4. ládánk a mai napon. Szárazabb időben autóval kb. 200m-re is meg lehet közelíteni a ládát, egy nagy kátyu miatt mi kb. 1400m-rel arrébb hagytuk a kocsit. Jólesett a szép környezetben egy kis túra, de a végén mentünk tökön-paszúlyon és nagyon vizesek lettünk. Egy patak állta utunkat, de egy nagyobb fánál szerencsére találtunk egy romos hidat, amin óvatosan átevickéltünk, innen már könnyen megtaláltuk a ládát.
Hát valamit félre érthettünk, mert elég sokat boklásztunk az általunk értelmezett ponttól a ládáig, ahol a kukoricás mellett egy parkoló autót találtunk.
Viszont az úton degeszre szedtünk magunk gombákkal, akácosban nagyon jól látni a gombát.
Dc3-mal és Mikulással mulattam a mai napot, Nyíregyháza és környéke volt a kiszemelt célpont. Jókedvben, lángos meghajtással kocsikáztunk.
Dc3 igen halk Suzkukija 200 körül is biztonságos :-)
Tartsatok perverznek, de ez nekem tetszett. Talán a társaság miatt, talán a csodás meleg őszi nap miatt, ki tudja.
Dc3 150 m-re közelítette meg autóval. Topó Itt parkoltunk kb.
N47 59.993 E21 59.850
A 41-es főútról Levelek után tértünk le, egy építőanyag telep van a sarkon. Kb. itt:
N47 58.200 E21 59.613
A patakon átugorva (fa "híd" a dundiknak túl rozoga) egy mezőn találtuk magunkat, ahol rengeteg vadmalacka lakhat.
Az akácosban zsenge zöld fű és nagy kalapos gombák fogadtak.
A doboz törött, igyekeztünk vízteleníteni.
Jó buli volt. Kerek számok, kerek arcok :)
Becserkelve! [wapon beküldött szöveg]
Nyíregyháza közelében, Leveleken volt egy rövidebb munkám. Velem tartott két jóbarátom, Bal3 és Mikulás. Így nyilt alkalmunk felkeresni ezen érdekes koordinátát. Tekintettel a remek, száraz időre, egészen közel gurultunk, majd egy kukoricáson, valamint egy kisebb patakon átkelve, hamar megleltük, az egyébként álcázatlanul heverő ládát.
Érdekesség, hogy már lassan 5 hónapja nem volt itt kesser.
Ez a láda nekünk a legnehezebben megtalálható, érmet érdemelte ki..
Valahol fent nem akarták, hogy mi ezt becserkésszük:)
Egyszer már próbálkoztunk a megtalálásával, akkor nem olvastam el figyelmesen a korábbi logokat, így a leírás alapján vágtunk neki. Akkor hamar letettük az autót és jó nagyot gyalogoltunk a szántóföldön, majd visszafordultunk a vadászat miatt..
Én szerettem volna elnapolni a ládakeresést, mivel elég későre járt, de hát Imi a kihívásnak nem tudott ellenállni, és ha ugyis a közelben vagyunk, nehogy kihagyjuk...
Most Hebegő útpontjait követtük (köszönjük!), majd pár száz méterre leparkoltunk a ládától, és aránylag könnyen, gyorsan még világosban megtaláltuk. Persze a hídon átkelést mi is a család férfitagjára bíztuk:)
Ekkor úgy gondoltuk, hogy visszafelé nem lehet gond, hiszen a pár pocsolyán menetben gond nélkül átment az autónk..
Az egyik pocsolyánál viszont rossz oldalt választottunk, és a fogságába estünk.. A kocsink első kerekeiből szinte semmi sem látszott ki..
Szerencsére nemsokkal később jött egy vadász, trabival, aki kihúzni nem tudott minket, (bár megpróbálta, hogy hátrafelé kihúz), de bevitte Imit a faluba és segített Zetort keríteni, ezúton is köszönjük!:)
A zetor játszi könnyedséggel kihúzott minket, miután Imi szinte belehasalt a sárba, hogy megtalálja a kocsi sár alá merült vontatószemét (ez volt a büntetése:))
Viszont senkinek nem kívánom, amit átéltem az egy óra várakozás alatt, amíg Imi nem ért vissza.. Természetesen, hogy ne legyen a sötét erdőben való várakozás izgalom nélküli, Imi telefonja miután elindult a trabival, lemerült, így nem tudtunk kapcsolatot tartani...
Egész idő alatt azon izgultam, hogy nehogy a GPS is lemerüljön, mert a pótelemek a kocsiban maradtak, arra gondoltam, ha az is lemerül az életben nem talál vissza...
Utólag viszont izgalmas kalandtúra volt:)
Köszönjük a rejtést, és a rejtőnek, hogy próbált telefonon segíteni!
Kimondottan élvezetes volt a nagy semmiben csatangolni, úgy, hogy egy láthatatlan valamit üldözünk! De ez adta az egész izgalmát. Meg mielőtt odaértünk, a föld, bocs, homok-utakon, sokszor azon paráztam, tolni vagy húzni lesz-e jobb a néhol tengelyig homokban gázoló Berlingót... aztán pár száz méterre le is tudtunk parkolni (kellett nekünk toronyiránt indulni, de ha az út pont arra vitt...)
A láda elhagyta rejtekét, kissé törött lett, a rejtekre visszatettük, a töröttség az maradt.
Hú, ez vagány volt! A besenyődi jobbra kanyarnál mi el balra, ott néhány ház a rövid utacska 2 oldalán. Itt az autó le, apostolok lovára fel! A szántó után balra, egy új telepítésű kis gyümölcsös /bekerített/ bal oldalán végig, ez kivágott és kihajtott friss akácos, ezen át, kaptárak, út,út,út majd domb, híd. A híd közepén 2 keresztfa törött. Kis hídrenoválás, /vigyázat a pótláson nagy rozsdás szegek állnak ki/ átkelés. A zacsi cafatja van meg, a láda alja törött. Bezacsiztuk, ne ázzon el. Első confluence ládánk. Köszönjük, Cisconak is!
Ok [wapon beküldött szöveg]
Szabolcsi ládázás II. Indulás hajnali 5-kor, érkezés 11:30. 800 km, 12 láda, tavaszias idő, sok élmény.
6/12
A korábbi logokat jól áttanulmányoztuk indulás előtt és Hebego útpontjai segítségével sikerült a helyszínt 170 m-re megközelíteni. A "parkolónál" egy fehér kocsit láttunk, azt hittük természetőr vagy ilyesmi. Kiderült, hogy Nivabibi is pont erre járt és ő is a láda levadászásával volt elfoglalva.
Innen együtt mentünk. A meredek falu csatornában jócskán volt víz, az átkelés a hiányos fahídon történt meg. Elég izgis volt!
A túloldalon a láda hamar meglett, mert alig volt álcázva. Logolás, fényképezés, aztán újból átkelés a veszélyes hídon, majd mindketten indultunk további célpontok felé.
Autó nélkül szerintem 1 napos progi is lehet a láda levadászása.
Nekivágtunk...
Sajnos feleslegesen:(
A friss szántás mentén az út tele van hordva kiszántott jó kis feketefölddel..
Pár helyen olyan óriási sár volt, hogy ki kellett mennünk a túloldali régi szántásra, ahol az elszáradt kórók karcolták a kocsink alját..
Kb. 1,5 km-re a ládától feladtuk a kocsizást és gyalog vágtunk neki az útnak..
A jó kis séta közepénél feladtuk..
Az erdőből folyamatos PUSKADURROGTATÁS! hallatszott:(
Nem mertünk tovább menni, nem akartunk zsákmánnyá válni:(
Talán jó lenne kideríteni, hogy mely időszakokban van vadászszezon a láda helyén, mert így nagyon veszélyes, vagy lehetetlen megtalálni:(
Arachnofóbiásoknak nem ajánlott! :) Rengeteg pók van és hatalmasak, némelyiktől még én is megijedtem :) A patakátkelés sem egyszerű, viszont elég közel lehet menni a ládához kocsival.
De az a csend fantasztikus!
Újratelepítés előtt azért még gyorsan megkerestem :)
Biciklivel, erdőn, mezőn, szántóföldön, akácoson át. Talán jobb lett volna előtte elolvasni Hebego vagy Kepenu logjait, de én már megszoktam az ilyen terepet ;)
Visszafele azért mi is megtaláltuk a helyes irányt, még ha sivatagi tevék helyett csak a bicaj jutott nekünk. Homokban tekerni izgalamas, akár télen nagy hóban, folyamatosan ellenkormányozni kell :)
Én is mértem egy pontot, itt jöttünk ki a homokozóból az aszfaltútra Leveleknél: N47 58.655 E21 59.073
Nyírségi bringás kess/1.GPS nélkül! Hát elég nehéz volt, főleg a képen is látható átjáró romjainak a megtalálásáig! Bringásszerkóban, millió csaláncsípéssel! A "rejtés" meg már virított egy műanyag zacskó formájában az akácos talaján! A láda belsejéből a vizet önteni lehetett, a logbook szétázott, sürgős cserére szorulna! Az ázott papírdolgokat és a működésképtelen két tollat elhoztam. Az egész olyan volt, mintha valaki vizet öntött volna a ládába, mert a zacskó belseje csak egy picit volt nyirkos, s a láda is a fedelével volt fölfelé, abban a helyzetben víz nem folyhatott bele.
Sajnos még nem száradt fel eléggé a földút és szegény puntó nem bírta a terepet ezért csak egy traktoros segítségével sikerült kikecmeregni a sárból
Miután 2 óráig a sár fogságában voltunk már nem volt türelmünk a 2 kilométeres túrához
Hála Hebegő útmutatásának, könnyen megtaláltuk az odavezető utat. A patakon már nem ment át mindenki a családból, ami nem bizonyult rossz döntésnek, mivel a szinte átláthatatllan szúnyogfelhő hamar visszaparancsolt az autóba.Néhány kullanccsal is gazdagabbak lettünk, viszont az akácerdő pompázatos ilyenkor. Talán ezen körülmények miatt a jelszó felírásnál hibáztunk, köszönjük Miki utólagos segítségét!
Jobb volt, mint a leírások alapján gondoltam. A megközelítés Hebego logja alapján gyerekjáték, annak, aki a geocachinget jobban szereti mint az autóját :). Én különben 170 helyett, "csak" 340 méter közelségig mentem autóval. Ez utólag helyes döntésnek bizonyult, mert kb. 100 méhkaptár volt lepakolva az út hátralévő részében.
Az autós út középső része gyönyörű akácerdőben visz, körös-körül derékig érő vérehulló-fecskefű.
Családi ládázgatás alkalmával kerestük fel a helyet. Amint a helyszínt autóval megközelítettük családi csapatom tagjai a "3 millió" szúnyog láttán úgy döntöttek, hogy inkább megvárnak az autóban, úgymond Apa csak menjen, ő úgy is elég megszállott. Apa viszont nem bánta meg, mert eddigi ládái közzül ez volt ez egyik olyan, amit igazán keresni kellett. A szúnyogokat és a három kullancsot félre téve a pót akkumlátorral bíró IQ 3600 a cél előtt tíz perccel merült le először és ez után minden újra inditás után kaptam 1,5-2 percet. A lényeg, hogy a legutolsó "kaput" előtt rátaláltam. Az akácok alatt kb. 60 cm magas virágok nyíltak. Vissza felé menet nyúl vadászat.
Köszi a rejtést.
Háromnapos rokonlátogatással egybekötött hosszúhétvége Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében Fűkocka és Mariann társaságában. Második nap második állomás: a nevezetes pont. 150 méterre tudtuk megközeliteni az autóval, onnan patakátkelás és gyors ládakeresés. Minden rendben. A jelszót harmadszorra éppen belogoltam. A hely nyilván jelentéktelen, de nem csúnya. Ajánlom biciklivel keresni.
Kyrándulás Kyrával, 12/7.
Tartósan ködös, zúzmarás napon jártuk be Kyra szűkebb pátriáját. Nem sok látszott a tájból, de ami igen, az nagyon hangulatos volt. Számomra jórészt ismeretlen még ez a vidék, vissza kell még jönni néhányszor, másféle viszonyok között is.
Ez már a második ilyen jellegű találatom, a Kerekpont után. Mivel geográfiai nevezetességről van szó, nem sokat vártam az odaúttól. Annál kellemesebb meglepetés ért! Gyönyörű volt a befagyott láp, a ködön átderengő napsütésben tompán fényló jéggel, deres náddal és zsombékokkal.
Ennek a ládának megént története van. Mikor a GPS már elég kevés métert mutatott akkor úgy döntött a "tanács", innen gyalog megyünk.
Ekkor szokott Judit a fejéhez kapni és itt jönn a szokásos Luilui-féle rövidített út. Mentünk is árkon-bokron keresztül! Csak a szépen folydogáló bővízű patakkal nem számoltunk ami ráadásul mély, sebes, na és hideg volt. Addig mentünk a partján amíg nem találtunk egy "átkelési" lehetőséget, /N48 00,010' E21 59,899'/ami szerintünk egy vadászles létrájának újra hasznosított formájában fekündt a két part között.Erre az akrobatikus mutatványra csak a társaság férfi tagja vállalkozott. A part túl oldalán hagyott párom, percenkén kiabálva közölte, jöjjek már, sokáig vagyok, mikor érkezem már. Csak a fakopáncsok nem riadtak el a környékünkről. Azért érdekes kirándulás volt. Itthol mikor átolvastuk újból a láda honlapját ,akkor olvastuk el, hogy Hebego már átesett ezen a kellemes túrán. Az általa felajánlott lehetőségek közül én a harmadik variáció mellett döntöttem, pedig elég hideg volt, de a patak nem fagyott be.
Második nekifutásra meglett. Igaz, hogy közben lelkes ládászok kiásták a föld alól és korrekten rejtették újra. Köszönet érte.
Első alkalommal két keréken próbálkoztam, most adódott még kettő, amivel láda közelig (61m) is el lehetett gurulni. Azért a csomagtartóban ott volt még három kerék tartaléknak...
Új útvonalon cserkésztük be a ládát. A pontok:
Start: N47 58.201 E21 59.612 - Itt kanyarodj le a 41-es útról
01 N47 58.768 E21 59.793 - Egyenesen tovább
02 N47 59.039 E21 59.873 - Itt balra
03 N47 58.992 E21 59.680 - Itt jobbra
04 N47 59.654 E21 59.547 - Itt még egyszer jobbra
05 N47 59.981 E21 59.863 - Itt parkoltunk, eddig sima út volt.
Innen tovább sétálva már csak kb. 170m van légvonalban a ládáig. A gondot az utat keresztező csatorna okozza, meredek partja miatt.
Lehetőségek:
1. Átrepüljük (3m-es távolugrás - Csak annak, aki tud.... :-))))
2. Télen megyünk, mikor be van fagyva.....
3. Átmegyünk a hídon, amit a vadászok ? készítettek
Mi a 3.-at választottuk...... :-))))))
Sajnos, tartósságát ill. azt hogy más is ott találja - nem tudjuk garantálni......
A ládát valaki áthelyezte előttünk, és jól elásta, a láda helyére semmi sem utalt. Közel egy órás keresgélés után lett meg, bár a koordináta pontos volt. Tehát ne 4-5 kb. egyforma fa tövében keressétek !!!
Az őszi erdő nagyon hangulatos, mi nyulakat, harkályt láttunk.
Délelőtt a Nyíregyházi Főiskola Tuzson János Botanikus Kertjében majálisoztunk (minden érdeklődőnek ajánlom, bár a nyitvatartás kissé fura, ugyanis hétvégén csak előre megbeszélve lehet látogatni; amihez oda kellene telefonálni, a telefont viszont nemigen veszik fel... 22-es csapdája.), de egy középiskolás csoport miatt kissé elhúzódott az egész, így csak délutánra értünk az almáskertbe. Azt hittük, ott majd magyarázni kell, hogy kik vagyunk és mit keresünk - de egész úton nem láttunk senkit...
Lényegében a Kepenu által megadott pontokat követtük, bár az E ponttól kezdve a mérések elég pontatlanok, így leginkább csak megérzés alapján találtuk el a helyes utat. :) A végén meg már csak az ösvényekre figyeltünk, meg a kerek pontra; így 70-80 méterre meg tudtuk közelíteni a dobozt normális úton. A kerek pontba beállva aztán aránylag hamar meg is lett a doboz. :) Kiszedtünk belőle egy benne felejtett, penészes leírást és egy drótférget is; emellett sajnos már a logbook is erősen romos (egy ilyen koros ládánál persze ez elnézhető), de azért olvasható. :)
Persze egy ilyen kerek ponti ládánál nem a látnivaló a lényeg, mégis elég jó időpontot sikerült kifognunk, mert az éledező növények mellett láttunk őzeket, egy méretes erdei siklót, meg sok énekesmadarat is.
Ja, és dagonyáztunk a homokos sárban is, sőt még almát is ettünk az almáskertben! :) (Igaz, azt mi hoztuk magunkkal.)
Kalandos volt:-((( A Dózsa MGTSZ bejáratnál leálltunk, mert óriási volt a sár. Fűkockának való terep következett:-)) Az úton a mély sár miatt, az almásban pedig a sár és a bokáig érő víz miatt nem lehetet menni. Sokat szenvedtünk... Kepenu leírását követtük a "D" pontig, onnan mi NY-i irányba kimentünk az erdő szélére és innen már kellemes séta volt az akácos szélén. A műúttól több mint 3 km-es gyaloglás volt a ládáig, ami normális terepviszonyok között fél óra, de így 1 órába tellett. A ládát elég nehezen találtuk meg, be volt süllyesztve a földbe és jellegtelen avarral álcázva. Akik szeretnek túrni, itt kiélhetik magukat. Igazából egy odatámasztott vékony ág segített rátalálni a dobozkára. Mi is így hagytuk:-) A koordináták pontosak:-))
ez a pont nem mutatott semmit. olyan világvégi. bár könnyen odataláltam a földúton 130 m-ig. utána patak, szeder, akácos. segítséget kértem, de nem sokat ért. aztán piszkálgattam még az avart. a lényeg, hogy ha nehezen is de meglett. és nincs x a földön, ahol a körök találkoznak:)
kifelé persze ez is sokkal gyorsabban ment:)
fűkocka
Elindultunk a leírás alapján, de aztán rövid idő múlva gyalog vágtunk neki az útnak (sajnos nem terepjáróval mentünk). A GPS nem hagyott cserben, megtaláltuk a ládát.
Kellemes séta volt, kicsit nagy volt a gaz, sok a pókháló, de az őzek mindenért kárpótoltak minket.
Peti, Nóri, Ági, Béci
hát ugy rákészültünk, hogy konfluence meg minden, de tényleg nincs ott semmi :o) azért élveztük! Behajtottunk a téesz sáros földútjára és kipróbáltuk hogy mit bír az opel terepen - nem sokat. a jobb első kerék TELJESEN elsüllyedt. csak álltunk ott, de szerencsére feltűnt vagy 20 napszámos, akik segítettek kitolni a kocsit amit utána inkább ott hagytunk az út szélén, és gyalog mentünk a ládáig.
Köszönet kepenunak a pontokért! a láda így valóban jól kereshető.
Szedtünk egy szatyor őzlábgombát is, és folytattuk utunkat Kölcsére
Az ilyen ládák leírásánál, ahol se turistajelzés, se térkép, ráadásul magánterületen vagyunk, biztosan nem ártana néhány segédpont!
Ez egy komolyabb túrává sikeredett, mivel az eső utáni sáros úton gyakorlatilag a bejáratnál kellett hagyni a kocsit, kb. 3 km-re a ládától.
A cache-hez vezető út megkeresése nagy kihívást jelentett - mivel a láda weblap nem bővelkedik ezirányú infóban ;-( Persze, ahogy az lenni szokott, visszafelé már a jó úton jöttünk.
Íme egy kis kiegészítés:
A láda 200 m-re megközelíthető földúton, akár kerékpárral is. Főbb útpontok:
A: N47 58,486' E22 01,117' - A "Tsz" bejárata
B: N47 58,995' E22 00,830' - itt balra, Ny-ra
C: N47 58,961' E22 00,634' - itt jobbra, É-ra
D: N47 59,515' E22 00,428' - itt jobbra, K-re (vagy egyenesen É-ra a láda off-road elérhető)
(ettől a ponttól kb. 15 m-re DNy-ra vadkendert láttunk)
E: N47 59,575' E22 00,478' - itt balra, É-ra
F: N47 59,687' E22 00,406' - itt balra, Ny-ra
G: N47 59,681' E22 00,329' - itt jobbra, É-ra
H: N47 59,797' E22 00,282' - itt balra, maradj É-i irányban
I: N47 59,940' E22 00,187' - valahol itt balra térj le az útról és irány a láda (kb. 180-200 m)
A mellékelt track log keleti útvonalát (odafelé utunk) csak erős idegzetűeknek ajánljuk!
A hely tényleg gyönyörű, felülmúlta minden várakozásunkat! Láttunk több csapat őzet és fácánokat is! Az erdő változatos, a gyaloglás pedig kifejezetten frissítően hatott. Találtunk még egy vadászlest is a közelben, legközelebb azt is megnézzük. A leírást nem tudtuk pontosan követni, de a Gps nem hazudik, így hamarosan rá is talátunk a ládikára. Gratula a rejtésért, nagyon tetszett!
Judit és Robi
...ez egy valóban gyönyörű nap, utolsó állomása volt... hatalmasat sétáltunk szántón, mezőn, erdőn át.... tavaszi meleg ölelte körül minden léptünket.. Csuhás örömét pedig már csak az tudta tetézni, hogy beálltak a hőn áhított nullái a gps-en:o)))))
... s hogy a napfénynek milyen íze van... hmmmm.. ha mi azt egyszer elmesélnénk... :o))))
... fotóink mindennél többet mondanak Neketek... tán' most igazán elkaptuk a pillanatot...
Elég nehezen találtuk meg,de nagyot csalódtam,elég szegény a tartalom.Szóval szerény véleményem szerint nem ártana fejleszteni. De a láda felé menet legalább láttunk egy 15-20 fős őzcsordát. :) [wapon beküldött szöveg]
Nyírségi homokrali. És mivel "éppen nem a terepjárónkat" hoztuk el otthonról, az autó éveket és tízezreket amortizálódott az úton, a homokban rejtőző tuskókon. Lassan menni pedig nem lehetett, mert akkor meg ottragadunk. A baj az volt, hogy nem olvastuk a leírást, így mentünk ameddig tudtunk. Végül már csak 200 méterre voltunk a céltól. Az akác nem virágzott, ezért a pozitív életérzés hiányában felerősödött ami negatív volt. Ebből viszont volt , és nem is kevés. Értem én azt a szép kerek értékű hosszúsági vonalat, de az akác, ezen a képzeletbeli vonalon, az úthoz közelebb is nagyon szép lett volna. Na mindegy megvan. Pipa. És tisztelet egy ilyen régi ládának. Még egy jótanács. A jelszóban az @ betűt (mivel ilyen karakter nem is lehet jelszóban) értsd "a" betűnek.
Nem a látványládák közé tartozik, az biztos, viszont kipróbáltam a "bozótharc a dzsindzsásban" című érzést, ami nem is volt olyan rossz. Hosszú gatya nélkül ne indulj neki! Ha mégis, akkor kis mazochista elemekkel gazdagítod a megtalálást.
Viszont három őzikét is láttam.
Apa
Ez a táj szerintem az ország egyik legszebb vidéke, -nyáron. Most, így a tél elején elég lehangoló. Eddig nem foglalkoztam a confluencekkel, de Mihul felvillanyozott. Kár, hogy az ország lehetőségei kifogytak. A későn kezdők kedvéért érdemes lenne fél-fél fokkal eltolt raszterrel megismételni a murit !
Amúgy ládailag minden rendben volt, még egy erőltetett folyami átkelés is belefért a dologba. A láda jól van, keressétek !
Én voltam a sofőr, Mihul az írnok.
Hazaértünk.
Logolni azonban nem tudtam egy darabig, az írnok elhagyta az irományát.
Tovább mentünk mint a leirásban szerepel mintegy négyzáz méterig .Egy kukoricaföldet leküzdöttünk majd egy vizfolyás állta utunkat 100 méterre a ládától ,de ezt is megoldottuk.A láda fedetlenül feküdt az akácosban.
Az esőzések után nem volt könnyű, de megtaláltuk. Már az almásban elakadt az autó. Aztán előbb le kellett tennünk és gyalog indulni 2,1 km-re. Sok mindenen kellett keresztül gázolnunk, mivel a leírástól eltértünk és egy idő után próbáltunk egyenesen közelíteni, de ez nem az a terep (csatornák, árkok, káposztaföldek, olyan utak az erdőben, hogy az úton keresztben méterenként vágtad szét a pókhálókat). Ráadásul 50 méterre a ponttól a GPS lekapcsolt (lemerült: sose vegyetek nem tartós elemet, még ha csak az is kapható a falusi boltban!!!), de meglett.
A később jövök kedvéért pontosítok a leíráson:
1. az almásból kijövet balra kell kanyarodni
2. kb. száz méter múlva pedig jobbra
3. ez az út pedig majdnem egyenesen odavisz
4. toronyiránt nem ajánlom a próbálkozást, nagyon sok a zsákutca, járhatatlan rész
további jó keresést
Igen izgalmas egy hely, rengeteg állatka madár és egyebek találhatóak itt, valamint növények ( kukorica, dohány, vadkender ! ). A bögölyök ellen nem árt vastagabb ruhába bújni, csak ma valahogy ez nem nagyon sikerült a 35 fokban. Úton 60m-re sikerült a helyet megközelíteni rövid bóklászás után meglett.
Nehezebb az út most, mint ősszel-télen lehetett...
Kullancs elleni felszerelés ajánlott!
A láda törött volt, beázott. Ezért másik dobozba tettük, ami egy mérettel kisebb, de belefért még a mi ajándékunk is.
Ide költözött átmenetileg mobil_001 is, úgyhogy a doboz nincs egyedül!
Oriza csapat
mar az utolsokat rugtuk, de ez volt a legjobb rugasunk :)
Tok izgi ugy keresni ladikakat, hogy feltoltom a listat a GPS-re, es csak megyek a koordinatak utan. Csak semmi leiras, meg megkozelites... :)
Nos, a ládikát fél órás avarpiszkálással sikerült megtalálnunk. Mivel el volt törve a doboz, vittem másikat, amit sikeresen a panzióban felejtettem, tehát még minig beázik a dobi... Ami a megközelítést illeti, olyan 700 méterig simán el lehet autózni is, bár megfordulni elég érdekes, ha nem terepjáróval mész. Amúgy teljesen oda is lehetne menni kocsival, de a mélyszántás visszatartott. Marha sok állatkába belefutottunk, az őzek csapatosan rohangáltak mindenfelé, meg nyulak is voltak bőven. Csősz és alma nem volt. :)
Timy & Ádi (Belfegor)
Rövid avartúrás után összejött. Estefelé jártam arra, naplementét láttam. nagy csapat őzike és nyuszi segített ládát keresni, nagyon jó fejek voltak. Befelé menet az autó alját párszor sikerült odacsapni, de ő egy igen harcedzett példány...:)
A doboz teteje törött, nálam pedig nem volt pótdobozka. Nylonzacskóval javítottam némileg a helyzeten.
MP
A ládikát megtaláltuk. Sokat segített a pontos leírás. A helyszinre érve gondban voltunk, elkeztük kapargálni az avart, de nem találtunk semmit.
Mindenhol a lehulló levelek, amik mindent befedtek. Aztán egyszer csak - a bot amivel az avart piszgálgattam - megkoppantt valamin. A ládika volt !!
Minden éppségben volt benne. A CD-t és a szappanbuborék fújót kivettük belőle, és elhelyeztük a mi ajándékainkat is .
Bejegyeztük a füzetbe magunkat és beírtuk a ládika telepitőjével megbeszélt jelszót is az első oldalra.
Nem fedtük le teljesen a ládikát egy kis része kilátszik a földből, és tettünk rá párhuzamosan 4 db botot .
Összeségében nagyon érdekes és izgalmas volt az első ládikánk felkutatása .
Edit és Gabi