Elhelyezés időpontja: 2009.09.09 11:00
Megjelenés időpontja: 2009.09.13 21:30
Utolsó lényeges változás: 2011.09.29 09:44
Utolsó változás: 2014.11.08 15:55
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: DonRazzino
Ládagazda: becko Nehézség / Terep: 2.0 / 3.5
Úthossz a kiindulóponttól: 10500 m
Megtalálások száma: 82 + 10 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.1 megtalálás hetente
A túra útvonala november 1-től június 15-ig nem látogatható, így ezen időszakban a láda sem kereshető!
wap: az ösvénytől 6 méterre lapos szikla alatt keresd.
A ládával a Magas-Tátra főgerincének kelet felőli első ormát, a Fehér-tavi csúcsot (Jahňací štít) (2229,6 m) szeretném bemutatni. A túra hossza ~20 km, a szintemelkedés a parkolótól a csúcsig 1300 m, térkép szerint 9 óra szükséges a teljesítéséhez. A Magas-Tátra turistaútjainak nagy része november 1-től június 15-ig le van zárva. Ennek természetvédelmi és balesetmegelőzési okai vannak, tartsuk tiszteletben! Itt a Zöld-tavi menedékháztól (1552 m) érvényes a tilalom, így ezen időszakban sajnos nem teljesíthető a túra.
Megközelítés:
A legközelebbi települést Matlárházát (Tatranské Matliare) elhagyva az 537-es úton, a N 49° 11,240' E 20° 17,531' 920 m [GCFTCS+parkoló] pontban Biela Vodánál hagyhatjátok az autót. A parkoló napi díja 5.4 Eur. Tátralomnicról induló buszról a Biela Voda ("fehérvíz") megállónál kell leszállni.
A túra:
A parkolótól elindulva, végig a csúcsig a sárga jelzést kell követnetek. Először a folyamatosan emelkedő úton haladunk a Késmárk-Fehérvíz-völgyben, ami a Magas-Tátra legkeletibb völgye, mintegy 7 km hosszú, területe 14.5 km2; az alsó része erdős, a felső része három völgyre oszlik: Elülső-Rézaknák völgye, Fehér-tavi-völgy, Zöld-tavi-völgy. A Zöld-tavi-völgynek négy kisebb, vad, magashegyi jellegű mellékvölgye van: Vörös-tavi-völgy, Kis-Papirusz-völgy, Nagy-Papirusz-völgy, Rézpad-katlan. A Késmárki-völgyet É-ról a Bélai-Tátra, Ny-ról a főgerinc, DNy-ról a Lomnici-masszívum, míg DK-ről a Késmárki-csúcs - Wéber-csúcs - Nagy-Morgás tömb határolja. A völgy körül emelkedő főbb csúcsok: Fehér-tavi-csúcs, Karbunkulus-torony, Vörös-tavi-csúcs, Papirusz-csúcs, Zöld-tavi-csúcs, Fecske-torony, Lomnnici-csúcs, Késmárki-csúcs, Wéber-csúcs.
A Zöld-tóhoz érve találjuk a Zöld-tavi menedékházat (Chata pri Zelenom plese) 1552 m N 49° 12,603' E 20° 13,278' 1552 m [GCFTCS+menedékház]. Itt érdemes erőt gyűjteni a fennmaradó 2.5 km-re, hiszen ez alatt 670 méter szintkülönbséget kell legyűrni. A menedékházban egy sör 2 Eur, egy főétel 5 Eur. A völgy zárlatában a ház mögött kiinduló sárga ösvény jobbra felkanyarodik a völgy hátterét képező lejtőre, majd számos kanyarodóval visz föl a Vörös-tavi-völgy meredek, nedves tófalán be a völgybe. Balról megkerüli a Vörös-tavat, majd a Kék-tó fölött vezet a völgyben befelé.
Itt még a láncos szakasz előtt az úttól 6-7 méterre találjátok meg a ládát, egy nagyobb lapos szikla odvában, a biztonság kedvéért viszonylag mélyen. Alternatív jelszót azért nem készítettem, mert ha túl sokan lennének a környéken a biztonságos logoláshoz, egy képet feltöltesz magadról, ami a csúcson(!) készült és azonnal elfogadom a jelszó nélküli megtalálást. Aki nemzetközi oldalon is jelent be megtalálásokat, annak a GC1V85N cache elég kézenfekvő találat.
Eztután rövidebb láncos rész kezdődik. Megfelelő bakancs, szédülés- és tériszonymentesség elengedhetetlen, de nem kell komoly sziklamászásra gondolni. Ezután érünk fel a délnyugati gerincre, amelyet egy keskeny kis bemetszésben (Karó-tavi-átjáró) ér el az út. Az ösvény itt átlép a gerinc túlsó oldalára, és ott kanyarog a csúcs irányába, miközben a Karó-tó katlana felé előugró három bordát keresztez. A harmadik után levisz egy széles, törmelékes vízmosásba. Átkelve rajta, a túloldali füves lejtőn szerpentinekben vezet fel a csúcsra N 49° 13,183' E 20° 12,492' 2230 m [GCFTCS+csúcs].
A csúcson négy gerinc kereszteződik: DNy-i gerinc (Townson-gerinc) - a csúcstól a Karó-tavi-hágóig (Kolové sedlo), ez a gerinc választja el a Fehér-tavi-völgyet (Dolina Bielych plies) a Karó-tó-völgyétől (Kolová dolina), a sárga jelzésű ösvény erre éri el a csúcsot; ÉNy-i gerinc (Fehér-tavi-gerinc) - a Hátsó-Rézaknák völgye (Zadné Meďodoly) és a Karó-tó-völgye közt alkot válaszfalat; ÉK-i gerinc (Rézaknák-gerince) - a csúcstól a Kopa-hágóia (Kopské sedlo)g, a Hátsó-Rézaknák völgye és a Fehér-tavi-völgy között; DK-i gerinc (Zerge-gerinc) - a Fehér-tavi-völgyet a Vörös-tavi-völgytől (Červená dolina) választja el. Első ismert megmászása Robert Townson angol utazó nevéhez fűződik(1793), de a csúcson előtte már bizonyosan jártak pásztorok és a XVIII. században a csúcs DNy-i gerincén dolgozó rézbányászok. Télen először 1911-ben jártak itt hegymászók.
A visszaereszkedésre is szánjatok időt, nekünk a Zöld-tavi házig majdnem annyi idő volt lefelé, mint fölfelé! A parkolóhoz képest akár 10 fokkal is lehet hidegebb a csúcson, szél- és esőálló kabát nyár közepén is elengedhetetlen.
Napra pontosan (majdnem) tíz évvel később, hogy a legnagyobb gyerekemmel megtaláltuk a ládát, megmásztuk a csúcsot, a soron következő kölökkel is bejártuk ezt a remek utat, megmásztuk ezt az igen kalandos csúcsot. Remek időben nagyszerű volt most is!
Szinte napra pontosan 10 év után (10 év és 1 nap) újra itt. Ismét baráti társaságban, és ismét egy fergetegesen jól sikerült túra keretében másztuk meg a csúcsot. Ezúttal Radpeter, Kornél, Scele és Kicsiscele voltak társaim az élményben. Azért az elmúlt 10 év hagyott némi nyomot, leginkább az ízületeimben. Visszafelé, az ereszkedés alatt azért éreztem, hogy a térdeim már nem a régiek. A végére már fájtak rendesen. De ettől függetlenül nagyon élveztem a túrát. Fantasztikusan jó ez a csúcs, és az útvonal.
Az időre sem panaszkodhatunk. Gyönyörű napsütéses időben sikerült teljesíteni a távot. Amikor a végén megálltunk a kocsinál, akkor kezdett csak el esni az eső. Szóval remek volt az időzítés is.
A gyerekek is nagyon ügyesen teljesítették a nem rövid távot. 24km-t és 1350m szintemelkedést mutatott a készülék a túra végén.
Kéthetes teljes Magas-Tátra bejárás során jártunk itt Totival. Délutánra esőt jósoltak, ezért már reggel 6 órakor mi voltunk az elsők a Biele voda parkolóban, ahol 10 EUR-t kellett csengetnünk a napi parkolásért (kizárólag) készpénzben.
Az úttal párhuzamosan épül egy új kerékpárút pihenőkkel, ezen keresztül vágtunk neki a hegynek. Csodás volt a Lomnici-csúcs a felkelő nap fényében.
Először fenyvesek majd törpefenyők kísértek utunk során a patak mellett a sárga jelzésen. Ezen a részen (is) nagyon fárasztó a haladás a bokatörő közepes méretű köveken, visszafelé emiatt már a kék utat választottuk a sárga helyett, ami jóval könnyebben járható.
A Zöld-tavi menedékháznál már egészen sokan voltak, többen ott szálltak meg és indították túrájukat.
A tó és a környező hegyek festői látványt nyújtanak.
Reggelink elfogyasztása után nekiduráltuk magunkat a csúcs hódításnak a további nyaktörő útvonalvezetésen... Az utolsó pár száz méter kellemes mászás, ahol már a kezünket sem átallottuk használni, és nem meglepő az a jelenség sem, ha rálép az ember lánya a saját hajára... :D
A csúcsról fantasztikus körpanoráma tárult elénk, ami kárpótolta fáradalmainkat.
egy kedves szlovák turista csoport még jóféle házi slivovicával is megkínált, ami kicsit megszépítette a lefelé araszolást a nem túl ergonomikus lépéseken.
Mivel az idő még jól tartotta magát, ezért a Zöld-tavi menedékháztól a piros úton, a Magistralán átmentünk a Nagy-Fehér-tóhoz, ami szintén megérte a fáradalmakat, meglepően szelíd vadkacsák úszkáltak a tóban, akik szó szerint a tenyerünkből falatoztak, fél órára rabul is ejtettek minket.
Innen már a kék jelzésen lefelé vettük az irányt, közben végig nézve egy helikopteres mentést, melynek során a Zöld-tó környékéről drótkötélen emelték ki a sérültet.
A teljes útvonalat így 23 km és 1500 méter szintemelkedés és ugyanennyi csökkenéssel fotózással, kajálással nyugis tempóban 10 óra alatt teljesítettük.
Köszönjük szépen az idegenvezetést, gyönyörű tájakon járhattunk!
Évi ♡ Toti
A Fehér-tavi-csúcshoz eddig nem volt szerencsém. Először 1994-ben veselkedtünk neki. Ekkor kint aludtunk a Zöld-tavi házban, de másnap olyan ítéletidőre ébredtünk, ami ellentmondást nem tűrően lezavart minket a hegyről. Ezt követően még egyszer-kétszer jártam erre, de valami mindig közbeszólt. Az utóbbi évek tömeges zsongása pedig nagyon nem jön be... Most is úgy gondoltam, hogy a hétvégi tumultust kerülendő, egy szabadságot rászánva hétköznap "szaladok" ki. Fél ötkor indultam otthonról, és fél nyolckor a szebb időket látott Matlárháza egyik szállodájához felvezető út mellől indulva nekiveselkedtem a hegynek. Az elejét egy kicsit sikerült megnyomni, a Nagy-Fehér-tavat is érintve ereszkedtem be a Zöld-tóhoz, és háromnegyed tíz után pár perccel már a frissítő sörömet kortyolgattam a ház mellett. A dél már a csúcson ért. Koradélutánra részleges felhőpaplan ereszkedett a régióra, ami nem zavarta a bő egyórás csúcsélményemet. Mivel felfelé menet elnyargaltam a láda mellett (meglepően távolra került a csúcstól), csak visszafelé kerestem meg. Lefele majdnem végig a sárga jelzésen ereszkedtem, csak Matlárháza előtt tértem át a kék jelzésű turistaútra. Köszönöm a rejtést, ami jelentős mértékben katalizálta eme hiányosságom pótlását!
Hát ez bizony hosszú és kalandos volt. Azaz remélem örök emlék marad.
A túrát szervező GP barátom ragyogó ötletére a Zöld-tavi házat nem a "szokásos" útvonalon közelítettük meg, hanem az autókat Tátralomnicon hagytuk, és onnan hatan lanovkával mentünk fel a Kőpataki-tóig. Innen a Nagy-Morgás-hágón keresztül (útba ejtve a Nagy-Morgás-csúcsot is) ereszkedtünk le szerpentin úton, majd egy láncokkal biztosított szakaszon a Zöld-tóhoz. Ekkor még nem álltunk meg a háznál, mert tudtuk, hogy sok van hátra. Innen a Kék- és a Vörös-tó mellett halad el az út, majd jön a geoláda (azért van egy kis lecsúszásveszély!), a láncos szakasz felfelé, átbukás a hágón, majd onnan már csak kb. 20 perc a csúcs. (A csúcskeresztet továbbra is hiányolom.) Abban a szerencsében volt részünk, hogy szélcsend, és - hétköznap lévén - abszolút "embercsend" fogadott a tetőn. Lefelé bevártuk egymást a Zöld-tavi házban, jöhetett a hosszúra sikerült gőzgombócozás.
Ezt követően a másik, hosszabb de kisebb szintkülönbséggel járó úton mentünk vissza, és az utolsó mintegy 3 órát abszolút sötétben, fejlámpákkal tettük meg. Hát persze, hogy a vége felé járva eltévedtünk. Miközben a jó utat kerestük, mindenfelől, és néha egészen közelről jöttek a gyanús neszek, bőgések, bozótrezgések. Igyekeztünk bízni abban, hogy csak szarvasokat és nem a Magas-Tátrában élő kevés számú medve valamelyikét halljuk, vagy esetleg többet is. Kb. 22.00-kor érkeztünk vissza a parkolóba.
Jól esett az alvás éjszaka...
2015-ben már jártam a Fehér-tavi-csúcson, de akkor október végén, abszolút téli körülmények között. A havas-jeges útszakaszok, különösen a végén nem voltak veszélytelenek. Megvolt az az érzés, hogy egy rossz mozdulat és vége. Megúsztuk, megcsináltuk. Van két örök élményem erről a csúcsról, illetve túráról!
Tátrai villámlátogatásunk fő attrakciójának ezt a csúcshóditást szántuk, és a siker nem maradt el: megmásztuk és túléltük :D
A leírt útvonalat követve haladtunk, és leszámítva a halott erdők itt-ott felbukkanó látványát, folyamatosan gyönyörködtünk. Bőven volt miben, egészen fantasztikus táj :-)
A turistaháznál jövet-menet megpihentünk, élvezve a csendes nyugalmat. Megetettük a tóban cseperedő réce-bandát is :D
Ezután meg csak mentünk, mentünk, mentünk felfelé, majd másztunk, másztunk, másztuk felfelé - nekem ez utóbbi különösen bejött ;-) (Nem maradt el a jutalom: nem is tudtam, hogy ennyi izom van bennem itt-ott-amott, ami lázba tud jönni :D)
Csodálatos körpanorámás "étteremben" költöttük el az ebédünket, az időjárás is tökéletes volt: a tűző napsütés váltakozott az árnyékot adó felhőkkel, amik még külön megvariálták a pazar látványt.
A láda keresgélésére nem szántam időt, inkább a csúcsfotót választottam - jó döntés volt: ebben a csodálatos környezetben nem szabad a kütyüvel foglalkozni :D ;-) :D
Összességében remek túra volt, a végére közel 22 km és pontosan 1603 szint kerekedett ki (igaz, az 1600 eléréséhez kellett egy pici plusz mászás :D), és hajnali 2 órakor már itthon is voltunk. Összegezve: HÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ :-)
Köszönöm a rejtést, egyúttal kérve a fotók alapján a találat jóváhagyását.
Meteorológus utitársunk napok óta riogatott - kivételesen bejött neki. De ha a Zöld-tónál levő házhoz eljutsz, a 3 eurós rétest ne hagyd ki! (Előtte érdemes odakint körülnézni.)
Ezt sajnos bebuktuk, mire a Zöld Tóhoz értünk, viharfelhők gyülekeztek, és még éppen a záporeső előtt sikerült visszaérni a parkolóba. Ezután vasárnap délutánig folyamatosan esett, már csak hazaérve javult meg az idő :(.
N 49° 11,240' E 20° 17,531' 920 m [GCFTCS+parkoló]
jelzést kell követnetek. Először a folyamatosan emelkedő úton haladunk a Késmárk-Fehérvíz-völgyben, ami a Magas-Tátra legkeletibb völgye, mintegy 7 km hosszú, területe 14.5 km2; az alsó része erdős, a felső része három völgyre oszlik: Elülső-Rézaknák völgye, Fehér-tavi-völgy, Zöld-tavi-völgy. A Zöld-tavi-völgynek négy kisebb, vad, magashegyi jellegű mellékvölgye van: Vörös-tavi-völgy, Kis-Papirusz-völgy, Nagy-Papirusz-völgy, Rézpad-katlan. A Késmárki-völgyet É-ról a Bélai-Tátra, Ny-ról a főgerinc, DNy-ról a Lomnici-masszívum, míg DK-ről a Késmárki-csúcs - Wéber-csúcs - Nagy-Morgás tömb határolja. A völgy körül emelkedő főbb csúcsok: Fehér-tavi-csúcs, Karbunkulus-torony, Vörös-tavi-csúcs, Papirusz-csúcs, Zöld-tavi-csúcs, Fecske-torony, Lomnnici-csúcs, Késmárki-csúcs, Wéber-csúcs.
N 49° 12,268' E 20° 15,950' 1210 m [GCFTCS+forrás]
N 49° 12,603' E 20° 13,278' 1552 m [GCFTCS+menedékház]
N 49° 13,183' E 20° 12,492' 2230 m [GCFTCS+csúcs]
