Elhelyezés időpontja: 2009.05.31 15:54
Megjelenés időpontja: 2009.06.26 20:10
Utolsó változás: 2009.06.24 20:23
Rejtés típusa: Virtuális geoláda
Elrejtők: Anikó és Miki
Ládagazda: MikiCache Nehézség / Terep: 1.0 / 2.5
Úthossz a kiindulóponttól: 900 m
Megtalálások száma: 159 + 2 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.2 megtalálás hetente
WAP: A függőleges akna melletti falon levő figyelmeztető tábla angol nyelvű szövegének leghosszabb szava.
Kedves kesserek, ezzel a virtuális geoládával a valamikori Osztrák-Magyar Birodalom, Karinthiai Erődök nevű erődrendszerének két kiváló erődjére szeretnénk felhívni a figyelmet.
Megközelíthetősége A Júliai-Alpok rövid bemutatása Harcok, csaták A Kluže erőd A Hermann erőd Geoláda megtalálói: Megközelíthetősége
Mindkét erődöt ugyanabból a parkolóból kiindulva érdemes meglátogatni. A parkolót gépkocsival elérni Olaszország felől, az 1156 méter tengerszint feletti magasságot elérő Predel hágón keresztül az SS54 jelzésű úton Tarvisio irányából, míg Szlovéniában a 203-as jelzésű úton, Bovec település irányából lehet.
Viszont, ha szenvedélyetekben a célpontok megtalálása mellett a természeti szépségek is fontos szerepet töltenek be, akkor csakis az utóbbi megközelítést válasszátok. De ha ez mégsem jönne össze, guruljatok le Bovecig. Meglátjátok, megéri.
Mindjárt két parkoló koordinátáit is megadnám. A két parkolót úgy 140 méteres távolság, és a Koritnica patak pár méter széles, de 60 méter mély szurdoka választja el egymástól. A nagy parkolót, ahol buszok is meg tudnak állni, az N 46° 21,734' E 13° 35,372' 530 m [GCErod+Nagy Parkolo] pontban, míg a kis parkolót az N 46° 21,666' E 13° 35,359' 529 m [GCErod+Kis Parkolo] pontban találjátok. Ha van hely, inkább ez utóbbiban parkoljatok, de semmiképpen se mulasszátok el megtekinteni a szurdokot a hídról. A látvány döbbenetes. A Júliai-Alpok rövid bemutatása
A Júliai-Alpok (szlovénül Julijske Alpe, míg olaszul Alpi Giulie, mely tájegység Julius Caesar-ról kapta a nevét) legmagasabb hegyei Szlovéniához tartoznak, de összterületének nagyobb része Olaszországé. A hegység szlovéniai területe kereken 1500 km2. Igazi alpesi táj. Vad mészkőcsúcsait a jégkorszak gleccserei még változatosabbakká alakították. Északi lejtőin kis gleccserek ma is vannak. Az egykori nagy gleccserek által kialakított mély völgyekben nagy tavak képződtek, mint a Bohinj- és a Bled-tó is. Harcok, csaták
Már Napóleon csapatai is a Soca völgy és a Predel hágó stratégiai útvonalát választották, hogy Ausztria szívébe hatoljanak 1797, 1805 és 1809-ben is.
Az isonzói csaták az I. világháborúban történtek meg, az Isonzó folyónál, a mai Szlovénia és Olaszország területén, az olasz fronton az Osztrák-Magyar Monarchia és Németország, illetve Olaszország csapatai között.
Az első világháború magyar szempontból egyik legjelentősebb hadszínterének az olasz front számított. Olaszország 1915. május 25-én, majdnem tíz hónappal az első világháború megkezdése után felrúgta a korábbi szövetséget, megtámadta az Osztrák-Magyar Monarchiát, és a határ közelébe, az Isonzó-folyó környékére vezényelte hadseregének több mint felét. Olaszország célja az volt, hogy mélyen benyomuljon azokra a területekre, amelyeket az 1915. április 26-án megkötött londoni egyezmény garantál Olaszország számára. Az olasz támadás egyik fő iránya a Júliai-Alpok és az Isonzó folyó volt. Az elkövetkező 28 hónapon keresztül 11 offenzívában támadott. Az olasz hadvezetés - kihasználva azt, hogy a Monarchia főerőit az orosz front kötötte le - harc nélkül már a háború második napján elfoglalta a térség központját, Kobaridot.
Az I. világháború isonzói csatái tipikus, felőrlő harcok közé tartoznak, viszonylag kis területen, nagy létszámú hadseregek csaptak össze, mely csaták területnyereségre nem vezettek, vagy csekély jelentőségűek voltak, ugyanakkor nagyszámú sebesült és halott maradt a harcoló felek mindkét oldalán. Az Isonzó mentén állóháború alakult ki, mely 1917-ig tartott, amikor a caporettói áttörés során az isonzói frontszakasz megszűnt, majd ezt követően az Osztrák-Magyar Monarchia csapatai előrenyomultak Olaszországba. A Monarchia és Németország a tervezett caporettói támadás célját elérte sőt, túl is teljesítette: az olasz hadsereg gyakorlatilag megsemmisült.
A caporettói áttörés véres küzdelmeiről olvashatunk Ernest Hemingway: "Búcsú a fegyverektől" című regényében is. Az író maga is harcolt a caporettói ütközetben.
Az isonzói csaták során 1,1 millió olasz katona halt meg, tűnt el, vagy sebesült meg, a Monarchia vesztesége ennek még a fele sem volt. A háború után az Isonzó völgye Olaszországhoz került, az Isonzó mentén kiépített védművek, lövészárkok mind a mai napig megmaradtak.
A XIX. század vége felé az Osztrák-Magyar Birodalom arra törekedett, hogy megerősítse Olaszországgal való határát, ezért a Tarvisio-ba vezető utak ellenőrzése érdekében megépítette a hat úgynevezett Karinthiai Erődöt. Egyikük a Bovec Zár volt, amely a "Bovške Kluže Útzár Erőd"-ből és az "1900 Tüzérségi Erőd"-ből állt. Később, ez utóbbi, Johann Hermann kapitány nevét vette fel, aki a Predel átjárót védte 1809-ben. A Kluže erőd
A kis parkolóval szemben, az út másik oldalán, a Koritnica patak 60 méter mély szurdoka felett áll a Kluže erőd. Teljesen fel van újítva, ma már múzeumként üzemel és egy része, a hét minden napján látogatható is. Telepítéskor a belépti díj fejenként 3€ volt. Nem mondom, hogy belülről nem érdekes, de minket annyira nem ragadott meg. Kívülről viszont érdemes körbejárni és alaposan tanulmányozni. Nagyon komoly építmény. Még azt a kutat is érdemes megtekinteni, ami ivóvízzel látta el az eredetileg faerőd védőit.
Az erőd már a középkor óta katonai bázisként szolgált azzal a céllal, hogy megakadályozza a törökök fosztogatásait. 1509-ben az osztrákok új falakat húztak, majd az 1511-ben bekövetkezett földrengést követően tatarozták is az erődöt. Georg von Phillipp Gera, Bovec uralkodója, 1613-ban az erődöt újjáépíttette, immár kőből, ami lehetővé tette, hogy túlélje a hosszabb ostromokat is.
Stratégiai helyzetéből adódóan csak hatalmas áldozatok árán tudták bevenni ostromlói. 1797. március 24-én Bonaparte Napóleon, a szurdokba zuhant számtalan katonájának halálán felbőszülve, a bevételt követően az erődöt porig romboltatta.
"Ez az a hely, ahol elszabadult a pusztítás - ez az a hely, ahol fájt - ez az a hely, ahol elestek - ez az a hely, ahol mennydörgött - ez az a hely, ahol etettük őket - ez az a hely, ahol mi vezettük őket - ez az a hely, ahol legyilkoltak minket - ez az a hely, ahol azoknak megvoltak a mi asszonyaink - ez az a hely, ahol a hadsereg dobolva - beleesett egy éjjel a gödörbe - ez az a hely, ahol véget ért a háború - ez az a hely, ahol a béke fog uralkodni."
1881-1882-ben az erődöt újjáépítették. Mindkét világháborúban fontos védelmi szerepet töltött be. A II. világháborút követően elvesztette stratégiai fontosságát, ezért elhanyagolták. 1987-ben elkezdték helyreállítását. A Hermann erőd
A kis parkolóból már látjuk is az alig 15 méterre levő sziklafal tövében tátongó, sziklába vájt öblös barlang bejáratát. De ez legfeljebb fás sufni lehetett. A Hermann erőd ennek a sziklafalnak egyik peremén, 110 méterrel a Kluže erőd fölött található.
A barlangbejárattól jobbra, a szinte függőleges sziklafalba vájt, kb. 80 méter hosszú, látszólag a semmibe vezető folyóson jutunk egy több mint 100 méter hosszú alagútba. A folyósón ajánlott a sziklához minél közelebb haladni, hogy az esetleg leguruló kövektől védve legyünk. Az alagút sem egy hétköznap darab. A sziklafal tövét a Koritnica patak nyaldossa. Az alagút, párhuzamosan a fallal, a sziklafal külső szélétől úgy 10-15 méterrel beljebb fut. Az alagútból három keskeny, de embermagasságú alagúton juthatunk el a sziklafal szélébe épített lőállásokba, melyekről kívülről egy-egy alig észrevehető lőrés árulkodik. A főalagút végén, egy ágyú számára kialakított lőállás mellett kijutunk a szabadba. Innen, egy kb. 900 méter hosszú ösvény vezet a Hermann erődig. Az erőd megmaradt romjait szinte csak az utolsó métereken pillanthatjuk meg, de előtte még egy betonbunkert is láthatunk és még két, szintén a sziklába vájt lőállást.
Érdekes módon, egyik erődből sem látni a másikat. A Hermann elsősorban a Kluže védelmére szolgált. 1906-ban építették.
Az erődöt úgy tervezték, hogy eleje a gyalogsági támadásoknak ellenálljon, a barakkok hátul helyezkedtek el. A tető és a legsebezhetőbb falak (melyek a 2 méteres vastagságot is elérték) beton rétegekből készültek, míg a tűzerőnek kevésbé kitett falak kőből lettek felépítve. Egyes falrészeket dél Tirolból hozott gránittal borítottak be. A gránittömböket Tarvisio-ig vasúton, majd a Kluže-ig lovas kocsin, végül - az alagúton át - ökrökkel szállították az építkezés helyszínére. Az erőd elektromos árammal és szellőzéssel rendelkezett, saját vízellátása volt és saját vízierőműve, melyet a Koritnica folyó működtetett.
Egy helyi monda szerint a hivatalos kenyérszállító egy Bovec-i pék volt, Karel Pirc. Minden katona 2 kg-os rizskenyér adagot kapott minden második nap. Különleges alkalmakkor a pék egy aranypénzt rejtett el egy kenyérbe és az a katona, aki megtalálta, fizette az egész csapat italát.
A Hermann erőd, négy 120mm-es, páncélozott, 6700m hatósugarú, és két 105 mm-es Howitzer (5900m) ágyúval, az erődben állomásozó 13 tiszt és 227 katona, ellenőrzés alatt tartotta a teljes Bovec medencét.
Az I. világháború elején a Bovec Zár két erődje idejétmúlt volt, de feladatát ellátta. Számbeli fölénye ellenére az olasz csapat úgy döntött, hogy nem rohamozza meg az erődöket, inkább hónapokig erős tüzérségi támadás alatt tartja. Ezalatt az idő alatt az osztrákok stabilizálták helyzetüket a fronton és megállították az olasz támadásokat.
1915 nyarán, a háború első hónapjaiban, az olasz tüzérség 3840 gránátot lőtt a Hermann erődre, melyekből csak 200 ért célba. Ezek között 305 mm-es 441- és 350 kg-os gránátok is voltak, amelyeket 13 km-es távolságból a Raccolna völgyéből, a Kanin hegy mögül lőttek ki. A csapatok a támadás alatt visszavonultak, az elérhető adatok szerint, kilenc halott volt. 1916 májusára az erőd olyan siralmas állapotba került, hogy az osztrákok elhagyták. 1936-ban, nyersanyag hiány miatt, az olasz hatóságok elrendelték a dómok 10 tonnás acélpáncéljainak és acélkupoláinak eltávolítását.
Az erőd megmaradt romjait szabadon látogathatjuk, de mindenkit fokozott óvatosságra kérek. Semmi sincs kiépítve, minden romos. Óvatosan lépkedjünk és legyen nálunk fejlámpa.
A fejlécben megadott koordinátánál egy függőleges akna van. A vaslépcső vadonatúj. Aki teheti, ne hagyja ki a leereszkedés élményét. Odalent tökéletes biztonságban lehet a sziklában kószálni, és egy kis szerencsével még eredeti repeszdarabokat is találhatunk. Az akna aljából egy meglehetősen meredek és hosszú betonlépcső vezet, egy hármas elágazáshoz. Hogy is van ez?
A századfordulón, a hatékonyabb gránátok bevezetésekor, az erőd olyannyira elavulttá vált, hogy még egy kisebb méretű tűzerőnek sem tudott volna ellenállni. 1909-ben, azért, hogy hatékony útzárat biztosíthasson a Kluže erőd védelméért, az osztrákok, 14 méterrel a Hermann erőd alatt a sziklába vágtak három galériát, melyek az erődhöz kapcsolódtak föld alatti aknákkal, telefonvonalakkal és egyéb fajta kommunikációt biztosító fémcsövekkel. Tehát ha leértünk a meredek, földalatti betonlépcsőn, éppen ezekhez az aknákhoz jutunk. A jobboldali folyosó végén egy megfigyelőállás volt. A középső galériában fényágyú volt, míg a keleti galériában két páncélozott, vízhűtéses géppuska. Az erődben 80000 töltényt készleteztek, így mindkét géppuska 100 percen keresztül folyamatosan képes volt tüzelni. 1915 júliusában egy olasz gránát tönkre tette a függőleges akna védőbunkerét, eltorlaszolva a barlangokba való bejutást. 2008-ban megtakarították az akna bejáratát és felszerelték a már említett vaslétrát is.
Az erődöt fölül és alul bejárva, az embert egy semmi máshoz sem hasonlítható, döbbenettel vegyes érzés keríti hatalmába. Tapasztaljátok meg és próbáljátok szavakba önteni. Nekünk nem sikerült...
Kívánunk kellemes és eredményes kesselést, felejthetetlen és pozitív élményeket ezen csodálatos tájak közé ékelődő rom-erődök között!
Anikó és Miki
Állapot: kereshető
+
történelmi nevezetesség, várrom, épület
+
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
+
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
-
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
-
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
+
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
-
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
-
gyerekbarát láda
-
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
+
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Már több éve járunk ide a környékre túrázni és kerékpározni, az erődöket Bovec környékén sokszor bejártuk.Rengeteg van.Félelmetes lehetett itt a háborúban.
(2017-ben jártunk itt de valamiért elfelejtettem belogolni.A geomapot nézegetve vettem csak észre.Szerencsére egy kis keresgélés után megtaláltam a képeim között.)
Köszönöm a rejtést.
Épp elállt az eső, mikor tovább mentem az alsó alagútból a bázis felé. Elképesztő, hogy hadakozásra is mindig akad ötlet, pénz, és emberek is. Ennek egy nagyon eredeti hangulatot mutató mementója ez a rendszer. Még jó, hogy a fegyverek már eltűntek innen.
Érdekes, elszomorító és egyben gyönyörű hely. Izgalmas volt körbejárni, az akna alján találhattok (barátságos) snakeket...de azért csak óvatosan! :) Megérte felbandukolni. Köszönjük!!
Mangart után levezető találat.
A lenti erődnél parkoltunk, először körbejártuk azt a helyet, majd elindultunk fölfelé, a Fort Hermanhoz.
Igazán érdekes hely, s nehéz elképzelnem, hogy ezen a gyönyörű helyen harcok dúltak.
Az erőd maga hatalmas, kár, hogy csak egy virtuális rejtést találtunk...
Köszi
Boveci ziplineozós háromnapos kirándulás közben meglett. Tavaly jártunk már a lenti várnál, de most feljöttünk ide is, részben a láda miatt. Lefelé szép zuhé kapott el minket.
Már az alsó erődnél jó hangulatunk kerekedett (nem mintha eredetileg nem lett volna), amikor a múzeumban dolgozó öreg, egyenruhás, plecsnikkel ellátott gavallér megszólított minket és pár mondatot váltottunk. Aztán nekiindultunk a hegy gyomrán át a látnivalókban gazdag, szépséges útvonalon. Az ösvényen a séta már önmagában elég élményt adott, de a végén ott várt a nagyon érdekes erőd!
Virtuális útikönyv egy lapjaként nagyszerű ez a geoláda, mint MikiCache minden bemutatott helyszíne, kár hogy a geoládaság szokás szerint elmaradt. A jelszóképzés gagyi, keresésélmény 0.
"2008-ban megtakarították az akna bejáratát..." MEGtakarították?
"Semmi sincs kiépítve, minden romos." És a turisztikai létra, az semmi? Érdekes volt lemászni rajta.
Meglepett, hogy vannak kitűnő állapotú és igazán érdekes információs táblák.
A leírásban a Harcok, csaták részben az utolsó bekezdésnek előrébb, másodikként, a világháború ismertetése előtt lenne jobb helye. A végén zavaró a visszaugrás a XIX. századba.
A közel 1 hetes intenzív túrázgatás után ma 'pihenőnapot' tartottunk Bovec környékén. A kempingből összeszedelőzködve vettünk reggelit a helyi kisboltban, amit a Kluze erődnél fogyasztottunk el. Innét adta magát, hogy felsétáljunk a másik erődhöz. Többször jártam a környéken, de eddig ezekre a kis emlékekre nem jutott a rohanásban idő. Most alaposan körbejártuk a kis folyosókat, omladozó egykori épületeket. Tetszett, köszönet a pontért.
Tamás barátom hónapokkal előre szervezni kezdett egy rafting+kanyoning hétvégét. Addig addig nézegettem a környék látnivalóit, hogy végül a nyaralásunkat is erre építettük.
Egyáltalán nem bántuk meg, sőt felülmúlta az előzetes terveinket egész Szlovénia. Ez alól egyetlen kivétel volt: már hazafelé egy booking.com-on foglalt szálláshely, ahol több napra kitették közszemlére a hitelkártyám adatait, ezért le kellett tiltani.
Szerda este még a Balcsiban fürödtünk, majd reggel indultunk tovább Szlovénia felé.
A rafting túra és az Isonzó végigjárása után már hazafelé vettük az irányt, de ezt a helyet nem hagytam volna ki semmiért sem. Katonásdi játék és nagy élmény volt a stratégiai pontokat végigjárni, közben mesélhettem az erre fogékony és amúgy is erőszak szervezetnél dolgozó páromnak a különböző védelmi/technikai megoldásokról. Végül neki kellett elrángatni a Herrman erődből, mert magamtól biztos még egy órát maradok a fényvető aknájánál.
Megtaláltuk! Szlovén-olasz geotúra fercsipeter és Webber társaságában 12/17.
Imádjuk az ilyen romos katonai objektumokat, így nagyon élveztük a felfedezését annak ellenére is, hogy ezen a napon ez volt az egyetlen láda, ahol végig szakadt az eső.
Egyikünk volt olyan elvetemült, hogy a lenti erődtől a függőleges sziklafalba erősített vas kapaszkodókon mászott fel a Hermann erődhöz.
HEURÉKA!
Megtaláltuk, köszönjük!
Részletek, képek később. [g:hu 1.5.2x] [wapon beküldött szöveg]
Zalai Teker(g)ők Kerékpáros Sport és Túra Egyesület szervezésében, annak tagjaként 2 napos történelmi bakancsos túrán vettem részt az 1916. augusztus 4 - 17. között zajlott 6. isonzói csata 100. évfordulójának emlékére. A gyalogtúrán egy fél század, ötven fő vett részt.
Tartanom kellett magamat a csapathoz, így csak a közvetlen útvonalba eső rejtéseket tudtam felkeresni, de a túra, az útvonal, a látvány mindenért kárpótolt.
Az első napon felkerestük az olasz-szlovén határmentén elhelyezkedő erődöket, először az olasz oldalon levő Predilsattel erődöt, majd a szlovén oldalon az Oberbreth erődöt.
A harcok vonalán haladva kerestük fel a csata további helyszíneit és mentünk tovább Bovecig, felkerestünk több I. világháborús emlékhelyet: temetőket, további erődöket és lövészárkokat. Így jutottunk el a Hermann erődbe, majd fel a Kluže erődbe.
Kluže erőd megközelítése kalandos és szép út volt. Ez az erőd is elhanyagolt állapotban volt, de látványos, tetszett!
A kavernák után már igazi- hej, de még mennyire, hogy -, erődök felkeresése volt soron. Már az erőd mellett lévő híd is lenyűgöző volt. Persze néhány kaviccsal le kellett mérnünk, hogy mennyi idő, amíg a vízbe esik. (7,5 másodperc volt!) Előbb a múzeumként funkcionáló és szépen helyreállított Kluže-erődöt néztük meg, de csak az előtérig mentünk. Úgy gondoltuk, hogy inkább több időt szánunk a Hermann-erődre, mert ott sokkal magasabb a kalandfaktor. Nos, a 100 méteres, hegybe vágott alagút már megadta az alaphangot. Az egyik mellékvágat végén lévő, a hidat és a Kluže-erődöt védő lőállásnál sikerült úgy ráesnem a beton szélére, hogy több, mint egy hónapig fájtak a bordáim. Bár a Hermann-erődhöz jóval hosszabb út vezet, mint az a fejlécben szerepel, de oda se neki! A sziklaperemen vezető úton előbb sziklába vágott helyiségeket, majd egy másik, úgyszintén a hidat és a lenti erődöt védő lőállást nézhettünk meg. Innen már csak néhány ugrás volt az erőd. Igazi, golyólyugatta falakkal állt ott. Elsőként a bejárat előtti függőleges lejáraton megközelíthető lőállásokhoz mentünk el, majd az épületet is igyekeztünk keresztül-kasul bejárni. A dolgunkat erősen megnehezítette, hogy több teremnél is leszakadt a mennyezet, illetve volt szoba, ami térdig víz alatt volt, valamint a belső lépcsők is az enyészeté lettek. A legegyszerűbb módja, ha az épület mögé kerülünk és ott kapaszkodunk fel. Úgy egész jól eljuthatunk nagyjából mindenhová. Az itteni com-os dobozt is megkerestük, ha már a mi játszóterünkön megint csak egy leolvasós virtuális "rejtés"-re futotta. Pedig hely és lehetőség itt is bőven rendelkezésre állna. Visszatérve a parkolóhoz még megkerestük az erődöt vízzel ellátó sziklába vájt ciszternát is (egy újabb com-os láda okán). Öcsipók medvém ide sem bánta meg, hogy velem jött.
A szlovéniai családi kirándulás harmadik napjának második találata.
A múzeum megtekintése után felmentünk az erődbe is. Köszönjük a rejtést; igazából tetszik, hogy egy viszonylag biztonságos, gyorsan kereshető, virtuális megoldást választott a rejtő, köszönjük!
Ugyanakkor az adatokkal és a leírással itt sem vagyok kibékülve. Az úthossz van nagyon durván alul lőve: az úton van olyan időpillanat, amikor a légvonalbeli távolság is hosszabb, mint 900 méter. A GPS szerint oda-vissza közel 5 km-t kellett megtenni; az ajánlott parkolótól legalább 2000 méter a távolság. Valamint a leírás itt is túl hosszú szerintem: a 4 oldalas nyomtatás nem volt elég az első logbejegyzésig. (Nem negatív kritikaként, hanem jobbító szándékú javaslatként írtam ezt, és mindenekfelett becsülöm a Rejtő erőfeszítéseit.)
A "Csapat" tagjaként! :-)
A legjobb kaland....nagyon tetszett, minden pillanatát élveztem. Bemerészkedtünk a Hermann erőd belsejébe is, illetve felmásztunk a tetejére.
Mi lehetett itt akkoriban..... Köszönöm az élményt!
A 2013-as Szlovén Geotúra Csapat tagjaként elkövetett találat! A találatot megelőzően bejártuk az egész erődöt (alulról és felülről egyaránt). Az erőd tetejéről (is) káprázatos a kilátás! Köszönet a rejtésért!
Most már értem miért Bovec zár:(. A hely gyönyörű, kár a háborús emlékért. Bementünk a Kluze erődbe, de hallgatni kellett volna az előttünk kijövőkre, akik azt mondták, nem érte meg a belépőt. Csalódás volt számunkra is, azt hittük akkori fegyverek ruhák, használati tárgyak, kitüntetéseket látunk, hát ebből semmi nem volt. Volt szlovén nyelvű bejátszás, és angolul egy kisfilm. Az omló kövekre figyelmeztető táblát kéretik komolyan venni, egy zerge elindított egy kisebb kőlavinát, és potyogott a kő a jelzett turistaútra az alagút bejárata előtt.
Nászút (Horvátország-Szlovénia-Ausztria) 7/5.
A Kluze-erőd múzaumának meglátogatása után nem maradhatott ki a Hermann-erőd, és a fel-, le- és kimászás sem. A létra tényleg biztonságos volt. (Pedig először még "reménykedtünk benne", hogy az alsó erőddel szemközti sziklafalra erősített - elhanyagolt - lépéseknek közük van a feljutáshoz...) Érdekes hely, Szinte sajnáltuk, hogy vannak még ott emberek, mert akkor még félelmetes is lett volna.
Köszönjük!
Hát ez érdekes volt. A csodás hegyi szerpentineken ereszkedtünk le Olaszo felől, gondoltam mivel nem érünk rá (Bled volt a cél), ezért csak gyorsan behúzzuk ezt a pontot. Aztán megláttuk hogy 80 méterre az úttól, de 150 méterre a fejünk felett van a kis tábla, ráadásul benéztünk a felfelé vezető sötét alagútba ahonnét majdnem visszafordultunk. Csak azért léptem be hogy megnézzem mennyire világítja meg az utat a telefonom, és mikor láttam hogy semennyire már fordultam is meg, mire felkapcsolódott a mozgásérzékelős lámpa. :) Érdekes volt a sok lőrés meg a sziklába vájt lőállás, de az erődbe nem mertem lemenni. Köszi.
Sajnos, ahogy az erőd közelében bekapcsoltam a masinát, akkor észleltem, hogy nem képes műholdat találni. Ennek ellenére bejártam a helyet. Nagyon tetszett az erőd.
Megvan!
6 napos ausztriai nyaralás Józsi barátomékkal. Egyik napra egy kis szlovén-olasz ládázást terveztünk, így jutottunk el ide is!
Józsi barátomnak már megvolt ez a láda, így egyedül szaladtam fel az erődhöz leolvasni amit le kell.
Hihetetlen milyen erődöket építettek!
Érdemes a falvakban megállni a temetőknél, szinte mindenhol magyar sírokat, fejfákat is találni.
Köszi a rejtést!
Négynapos boveci tartózkodásunk harmadik, "pihenő" napján kerestük fel az erődöket. A Hermann erődöt bejártuk töviről hegyire, aztán a parkolóhoz visszaérve még a szurdokba is leereszkedtünk. Klassz hely, abszolút megérdemli a ládát! Köszönjük a rejtést: hygee, fhantom, Vera, Karesz
Megrendítő volt már a felfele út is, hát még a fent elénk táruló látvány...
A háború valahogy sokkal közelebbinek tűnik így, és sokkal inkább emberként éreztem át az egészet, mint történelmi tényként. A keresés után csak jóval később tudtam feldolgozni a látottakat. Mindenkinek ajánlom, nagyon érdekes!
Köszönjük a rejtést! (:jan:) -nal.
Mi egy harmadik (a kis parkolótól Bovec felé eső) parkolóban tettük le az autót, ahonnan a lépcső indul lefelé a Koritnica partjára. Magamban kissé megmosolyogtam a "Figyelem! Ne hagyjon értéket az autóban" többnyelvű táblát: eddigi meglátásaim alapján a szlovénok biztos nem visznek el semmit, ha sarkig nyitva hagynám az ajtókat se.
A Kluže-erődbe nem mentünk be, viszont útközben felfelé az alagút járatait, majd a Hermann-erődöt annál alaposabban végigjártuk.
Mai fejjel nehéz elképzelni, hogy ilyen gyönyörű környezetben lehet háborúzni ahelyett, hogy az ember a panorámát csodálja...
Az erődök után a hídról is megnéztük a szurdokot, tényleg szédítően mély. :) Sötétedésig még volt időnk, így leballagtunk a Koritnica partjára, ahonnan "alulnézetből" is megcsodáltuk a szurdokot, és ittunk egy jót a kristálytiszta hideg vízből.
Szlovéniai és olaszországi ládázás 10/11.
Hazafelé még útbaejtettük ezt a ládát is csak sajnos elfelejtettük fölírni a jelszót. A környezet nagyon tetszett. A túristaút mellett fotóztuk ezt az érdekes követ ami a két ág közé szorult (2.kép). A képek alapján kérnénk a találat jóváhagyását.
6 nap Szlovéniában, 12 új láda, Bovec-ből csillagtúrázva.
Reggel napsütésre keltünk, és miután megszárítottuk a maradék vizes túracuccunk, a mai napon 3 ládát (GCBOKA, GCErod, GCRave) vadásztunk le.
A 12-ből ez a kedvencem, de az összes eddigi találatomból is dobogós. Már a megközelítése se hétköznapi, élvezettel olvastam a leírást is, de maga a Hermann erőd lenyűgözött. Végig kúsztam-másztam minden zeg-zugát (az itteni .com-os ládát is így, véletlenül találtam meg), felmásztam a tetejére, gyönyörködtem a kilátásban. El se tudom képzelni, milyen kopár lehetett ez a hegyoldal a 3840 rálőtt gránát után. A parkolóban megebédeltünk (délután 5-kor), majd továbbálltunk GCRave felé.
Négy napot ismét Szlovéniában töltöttem, most Bovecben. Hazafelé szerettem volna "bevenni" az erődöt.
Sajnos nem találtam az aknát, ezért kérlek, hogy a fotó alapján fogadd el a megtalálást.
Köszönöm!
Kellemes séta, könnyed emelkedő végén megtaláltuk az erődöt. A kilátás megdöbbentő, különösen az erőd tetejéről. Megérte feljönni, nem bántuk meg. Köszönjük a rejtést és hogy megmutattad!
5 nap Szlovéniában, negyedik nap, második állomás.
A Kluze-erődöt két nappal korábban megnéztük kívülről-belülről, de akkor kihagytuk a Hermannt. Ma jött el az ideje a Prestreljenik megmászása után levezetésképpen.
Moviroval közösen, ahol az ő egyik kívánsága teljesült, kígyót szeretett volna látni. Nem tudom honnan jött az ötlet, de a sors egy siklót küldött az utunkba.
Még két kívánság volt a tarsolyunkban Moviro felhők fölé vágyott, én havat akartam fogni. Két napot múlva a Mala Mojtsrovkára menet mindkettő teljesült, az enyém túlságosan is :)
Szlovéniai két napos nyaralásból lett négy napos, mert ez annyira gyönyörű és felfedezni való, hogy nem akartunk elmenni (még a tengerpartra sem). Akár holnap visszamennék! Az erődöt meghódítani is nagyon jó volt. Láttunk egy méteres kígyót is :-)
A Kluže erődnél hagytuk az autót. Innen csak fel-csak fel... De megérte. Lenti csapatokból nagyon kevesen vállalják a sétát a fenti erődig. Mondjuk van benne 100m szint is. :-)
Ez megérte! Köszi! Nem semmi a hely! Végül a .com-os ládát nem kerestem meg, mert az égiek egyre gyakoribb hang és fényjelzésekkel adtak tudtomra, hogy itt vendég vagyok... A végén így is csukafejest ugrottam a kocsiba.
Az autóból kiszállva a gps 200m távolságot mutatott, majd rájöttem, hogy igazat mond, de kb 1000m-t kell megtenni egy hegyi szerpentinen a célig. Fantasztikus volt az ut és az eröd is. Köszi.
Történelmi emléktúránk során végigjárjuk az Isonzo völgyét,az egykori hadszíntereket és magyar katonai temetőket.Na és természetesen ládázunk is. Az első egy komoly emelkedő után megvan.Köszönjük.
Úton Bovec felé álltunk meg és néztük meg közelebbről az erődrendszert vagyis csatangoltuk végig, amerre csak járni lehetett :) Köszi!
katica + tobias + a csapat
Jártam már itt, például a Fort Hermann (GCGAM8) ládáért is. Nem szeretem a már régóta meglévő láda nyakába telepítést, de a szabályok ebben a formában (virtuális) megengedik... Ettől függetlenül fantasztikus hely, mindenképpen érdemes felkeresni, köszönjük!
Fogtam!
Szlovén utunk állomásai KataJaniékkal, ésKatával, meg a hegyekben a zergékkel a következők.
Kamniki Alpok: Grintovec (ládarejtés)
Pihinap: Vintgar-szurdok, Bled, Bohinj
Júliai-Alpok: Triglav
Pihinap: Kobarid ládái
Raftingos nap: Bovec környéki ládák
Barlangos nap: Postojna
Fürdés: (Vrsar-)Valkanela
Látnivalók: Vrsar, Rovinj, Zlatni Rat, Pula
Hazafelé: Skocjan barlang, Ljubljana, Jeruzalem
Délelőtt Bott Máté kessertársunkkal, az Adventure-Center csapatával egy jót raftingoltunk. Könnyebb kezdés után belelendültünk, a nagy ugrás kivételével minden porcikáját élveztük a túrának!
Délután másztunk fel a Herman-erődhöz, aztán vissza a Kluzéhoz.
11 nap a Paradicsomban Zergi és csapatával. Volt magashegyi túrázás, vízesések, erődök, hágók, cseppkőbarlangok, városok látogatása, Vintgar szurdok bejárása. Már jártunk erre, de még biztosan visszajövünk. Az utolsó 3 nap lementünk az Isztriára teljesen ellazulni. Nagyon jó, napos időnk volt végig, csak kétszer esett, akkor is éjszaka.
Kis levezető túra a Triglav után. Nagyon sok errefelé az erőd, még fent a hegyen is. Kár, hogy virtuális a rejtés. Szerencsére van itt egy COM-os láda, azt egy német kesser társsal leltük meg. Ő adta a koordinátát, mi meg megtaláltuk a rejtekhelyet.
Lazyvel és 8 éves kislányával, Kírával, töltöttem egy igen aktív hosszúhétvégét a Júlia-alpokban. Volt minden: Trigláv mászás, vízesések, erődlátogatások, rafting meg mindehhez csodás időjárás, pedig az időjósok valami teljesen mással riogattak minket. Ma koradélután értünk le a Triglávról és a csodálatos vízesések meglátogatása után maradt még némi időnk ládázásra is. Nagyon tetszett ez a bunker és a megközelítése is! Sajnáltam itt is, hogy virtuális. A koordinától 40 méterre a falban van egy hagyományos .com-os láda is. Meg is találtuk, sőt rögtönzött kessertalálkozó volt egy holland ládász párral :) Kösz a rejtést! Ezt a bunkert is alaposan bejártuk Lazyvel.
A Kulžs-ban mar jartam, sot tavaj tettem is ide egy mozgo ladat, de a felso az erod ujdonsag erejevel hatott. Ez is 5-os! Persze a ket nagyobbik fiamnak muszaly volt lemaszni az aknaba...
Gps vetel az leginkabb nulla, a "o" jelzest kell kovtni. En jot setaltam keresztben kasul mire leesett a tantusz, hogy a gps csak viccel! :)
Koszonjuk! Oooooo... most latom, hogy ez IS piros kettes!!!!!!! :)))))
(Kepek kesobb)
:) Szloven klaviatura šđčćž
Szlovéniai 1-hetes nyaralás/ládakeresés/hegymászás első ládája, még útközben a szállás felé. A Kluže erőd nagy látogatottságához képes ide már csak kevesen jönnek fel, pedig talán a fekvése, elrejtettsége miatt van olyan érdekes, mint az út menti erőd.
A leírás az autóban maradt, a jelszóról csak arra emlékeztem, hogy az akna melletti ismertetőtáblán valamilyen szöveg. Lefényképeztem a táblát - ahogy szoktam - de sajnos rossz táblát.
Kérem a rejtőt a képek alapján fogadja el a megtalálásomat.
Na még egy piros egyes, bár ezt sem érzem igazinak, na mindegy sokadszor járok már ennél az erődnél is, a legutóbb csapatépítő tréninget csináltam az idevezető úton, tökéletes a feladatok elhelyezésére, valamint az az előtti alkalommal, egy rövidnek induló erődtúrából egy heróikus küzdelemmel felérő, eposzi Rombon hegy csúcstámadás lett sikeresen. Azt tudtátok, hogy az erődtől indul egy út fel a Rombon hegyre illetve a 1313 as magaslatra is ahol a mai napig ha nem a kijelölt ösvényen mész (fent a hegyen) akkor még mindig találni gyalogsági ásókat, sisakokat kulacsot, csajkát, sok helyi ember szinte saját kis múzeumot tart a lakásában. Jómagam a délutáni indulást egy eső miatt elhalasztottam, és mivel ma szabadnapos voltam a raftinggyárban ezért még az este feltekertem bringával ide hogy elcsípjem a jelszót. A felfelé vezető út az alagút bejáratától nem feltétlen kompatibilis a bicajjal de azért tolva is megoldható a feladat 25 perc alatt! Lefelé megeresztettem a gépet de annak az lett az erdménye hogy egy nagyobb zörgetős résznél úgy összekuszáltam a láncot hogy a gurulástól eltekintve majdhogynem bovecig toltam a bringát. De most már itt vagyok és logolom a piros egyest :-) Köszönöm a rejtést. Ha segítségre szorultok bovecben csak hívjaok bátran elérhetőségeim az adatlapomon.
Miki Isonzó sorozatában az a zseniális, hogy olyan helyeket mutat be magyar szemszögből, ami történelmünk -talán kevésbé ismert- része. A sorozat virtuális csészéinek begyűjtése során midenhol akár dupla-tripla találattal távozhat a kesser, ugyanis mindenhol figyel comos ládatárs is.
Minden évben járunk errefelé raftingolni. A Fort Hermannál már négyszer voltam, de most úgy látszik ötödször is vissza kell mennem:) Mind a Ravelniknál, mint a Hermannál végignéztem az összes korábban készült fotómat, hogy hátha ott figyel rajta a jelszó. De sajnos nem:(
Gratula a sorozatért, remélem lesz még folytatás.