Hadifogoly tábor Ostffyasszonyfa.
Az 1980-as évek elején találtam rá az itt levő hadifogoly temetőre. Akkor szó szerint az igazak álmát aludta. A természet egyre jobban foglalta vissza a területeit. Már akkor megfogott a hely hangulata. Azután elköltöztem otthonról és feledésbe is merült a dolog, mígnem a közelmúltban az interneten véletlenül ráakadtam a történetére.
Ekkor lett számomra is világos, hogy a temető csak egy kis része az egykori fogolytábornak, ugyanis az is volt itt az I. Világháború alatt. Méghozzá a Monarchia egyik legnagyobb tábora.
Néhány nyers adat:
- 40-50 000 hadifogoly befogadására volt alkalmas egyidejűleg
- területe összesen: 251 katasztrális hold és 750 négyszögöl ez jelenleg kb.: 145 Ha
- a táborhoz külön tartozott még 526 katasztrális hold 312 négyszögöl kb.: 303 Ha nagyságú szántóterület, az élelmezési anyagok megteremtésére
- a teljes építés költsége 8 millió korona
- a fogolytábort 14 km hosszú, cölöpök közé kifeszített drótháló kerítés vette körül. A kerítésen kívül egyforma távolságokban álló fa őrbódék mellett szuronyos puskás őrszemek posztoltak
Az építkezés 1915-ben kezdődött. Hazai iparosok és szerb, orosz hadifoglyok szorgos munkája nyomán néhány hónap alatt egész "barakkváros" nőtt ki a semmiből. A napilapok híradásai szerint a környék lakói csodájára jártak az építkezésnek. Vasárnaponként szinte divattá vált családi és baráti társaságban kirándulni az épülő táborhoz, majd megpihenni s tereferélni Mészáros János kantinjában. Az állomás első vágányából kiágazó szárnyvasút a táboron belül négy irányba ágazott el. A nyomvonal még ma is jól látható helyenként.
Az engedélyt 1915. augusztus 19-én, a helyszínen tartott közigazgatási bejárást követően megkapták. A tábor önellátásra rendezkedett be. Saját vágóhíd, pékség, postahivatal, kórház, víztorony, tűzoltóság, szennyvízrendszer, asztalos,- kovácsműhely volt található.
A tábor területén szinte minden létesítmény fából készült, ezért is kapta a találó "barakkváros" elnevezést. A 197 barakképületet mérnökien megszerkesztett átlátható rendben, egyenes utak mentén helyezték el. Magasan a többi épület fölé emelkedett az "F" betűvel (Feuerwehr/Tűzoltóság) jelzett tűzoltószertár. Állandó készültségben álltak a lajtos fecskendőkkel felszerelt tűzoltókocsik. A tűzoltótorony oldalánál nagyszámú kézi oltásra alkalmas nagyméretű vödröt és hosszú létrákat tároltak.
A tiszti- és legénységi táborban fennállásának négy éve alatt több mint százezer hadifogoly fordult meg. Ebből a nagyobb nemzetiségieket alkotó csoportok közül 55 000 orosz, 23 400 olasz és 42 000 román.
1917 februárjában a fogolylétszám 3600 orosz és 21 000 román, majd áprilisban a Bécs felé jelentett részletes teljes létszám: "...1 ezredes, 3 főorvos, 3 orvos, 11 tiszthelyettes, 299 őrmester, 2184 szakaszvezető, 3188 tizedes, 30 700 főnyi legénység, összesen 36 386 fő". Az eredetileg orosz hadifoglyok számára tervezett táborban kezdettől volt kisebb létszámú szerb fogolycsoport is. 1916 májusában 104 ukrán érkezését regisztrálták. Románia augusztusi hadba lépését követően benépesült a tábor román hadifoglyokkal. "December 13-ától kezdve napi 1000 fős csoportokban 8000 román fogoly érkezik, dec. 20-án 4100, majd további 4000". 1916 elejétől olasz tisztek is tartózkodtak a táborban, számukra alakították ki a tábor északi részén - a Földvár-majortól keletre - a tiszti tábort. Az olasz tiszti fogolytábor lakója volt két és fél éven keresztül Mario Jannelli - a későbbi vasútügyi miniszter - aki két évtized múlva is elismeréssel nyilatkozott a magyar tisztek lovagiasságáról. Felejthetetlen, kedves élménye maradt a Nagysimonyiban elfogyasztott gulyás, melyet megkóstolva lélegzete is elakadt.
1918. március 5-én a központi hatalmak és Szovjet-Oroszország aláírta a Breszt-Litovszk-i békét. Az ostffyasszonyfai hadifogolytábor orosz tisztjei is csak az 1918. április 12-i rendeletet követően jutottak a többi hadifogolyhoz viszonyítva előnyösebb helyzetbe.
A régi orosz birodalom hadseregéből való hadifoglyok hazaszállítása augusztus második felétől öltött nagyobb méreteket. A román hadifoglyok hazaszállítására az 1918 májusában megkötött bukaresti békét követően került sor. Az ostffyasszonyfai tábort jelölték ki az olasz hadifoglyok egyik gyűjtőállomásává, ahová június elejéig 23 400 olasz hadifogoly érkezett. A folyamatos továbbszállítások eredményeként egy hónap múlva már csak 7190 volt a tábor létszáma. A csekély létszámhoz viszonyítva magas volt a betegek (1000 fő) és a napi elhalálozás (átlag 8 fő) száma. Szeptember 1-jén, mikor a hadügyminisztérium elrendelte a tábor feloszlatását, már csak 209 hadifogoly volt a táborban. A foglyokat tartó gazdákkal is közölték az ostffyasszonyfai tábor feloszlatását. A tábor kötelékébe tartozó orosz foglyokat a somorjai, a román és olasz hadifoglyokat a csóti fogolytáborba osztották be. Schön Árpád táborparancsnok október 27-én a fogolytábor teljes feloszlatásáról tett jelentést a hadügyminiszternek. A kiürült tábor raktáraiban 120 vagon felhalmozott készlet (ruha, cipő, ágynemű,fa, szén stb.) maradt vissza.
A fogolytábor utóélete:
1918. november 18-án fosztogatók támadtak a táborra. A közel 200 fős tömeg egy része kocsikkal érkezett a milliós kincstári javakkal teli raktárak kifosztásához. A kis létszámú őrség segítségére kivonuló celldömölki nemzetőrség csak fegyverhasználattal tudott rendet teremteni. Az összecsapásnak egy halottja és több sebesültje volt.
A volt tábor területén M. (Mozgósítási) Katonai Lőszertelepet alakítottak ki. A visszavonuló hadsereg ágyú- és lőszeranyagából hatalmas készletet halmoztak fel. A környékbeli gazdák félelme nem volt alaptalan, a Lőszertelepen történt robbanásoknak halálos áldozatai is voltak. A Lőszertelep felszámolása 1921-ben kezdődött, amikor "...az entente misszió a beszállított összes hadianyagot hadisarcképen lefoglalta, s az ágyúanyagot és a használható kézifegyvereket Lengyelországnak szolgáltatta ki, míg a lőszeranyagot Weisz Manfréd csepeli gyárosnak adta el". A lőszerek nagy részét már elszállították, ezért is keltett óriási riadalmat az 1922. január 11-én bekövetkezett robbanás. A pékbarakkban keletkezett tűz átterjedt a szomszédos robbanószerekkel és lövegekkel teli barakkra. A folyamatos robbanások déli 12 órától délután 3-ig tartottak. A telep egész személyzete a közeli erdőbe menekült. Egy időre még a főváros irányából érkező vasúti forgalmat is leállították. A riasztott sárvári tűzoltóság is kivonult a helyszínre. Kizárólag az érintettek lélekjelenlétén múlt, hogy csak egy haláleset történt.
Az ostffyasszonyfai hadifogolytábor parancsnokságával 1916. szeptember 30-án megkötött haszonbérleti szerződés kétszer egy éves meghosszabbítása után, 1920. októberében Szögyény-Marich Ferencné a Földvár-pusztai bérleményi gazdaságot újra tulajdonba vehette. A többi rekvirált területet csak 1924-ben kapta vissza, a fogolytábor teljes felszámolása - a barakkok lebontása, vízvezető csövek kitermelése - után. Az egykori tábor területét ma szántóföld és erdő borítja. Beton létesítményeinek egyes elemei - közműhidak, szennyvíztisztítók, beton oszlopok - fennmaradtak, melyeket Nagysimonyi község mint fogolytáborhoz kötődő emlékeket tart nyilván.
A temető:
A temető mai rendezett arculatát az 1930-as évek elején kapta, elsősorban Gerlits Elek dr. celldömölki járási főszolgabíró áldozatos és kitartó munkájának köszönhetően. A temetőt egyszerű drótkerítés vette körül. A díszes vaskaputól máig fennmaradt egyenes út vezet a kis földhalmon álló központi obeliszkig. Az elágazó kavicsos utak egyes nemzetek feliratos obeliszkekkel jelölt parcelláihoz vezetnek. A zöld pázsit és örökzöldek között katonás rendben elhelyezett egyszerű, katonai jelvénnyel és azonosító számmal ellátott, nagyrészt Hudetz szombathelyi kőfaragó mester nevével jegyzett emlékkövek sorakoznakAz obeliszkek felirata alapján 5601 hős - 718 olasz, 4337 román, 333 orosz, 13 szerb -nyugszik a jelölt sírokban, illetve megközelítően 5000 elhunytat helyeztek el tömegsírokban. A két Világháború között évente zajlottak megemlékezések.
A második világháborút követően hosszú évekig szándékos elhallgatás övezte az egykori fogolytábort és temetőjét. Az elhanyagolt temetőt a teljes pusztulástól a Vas Megyei Temetkezési Vállalat mentette meg. 1986-tól gondozzák a sírokat, folyamatosan felújítják, ha szükséges kicserélik az obeliszkeket és sírköveket, végzik a parkosítási munkát. A folyamatos karbantartáshoz hozzájárult Vas Megye Tanácsa, illetve a rendszerváltást követően Vas Megye Önkormányzata is. A magyarországi Olasz Nagykövetség 1987-től nem csak az olasz sírok folyamatos gondozását támogatja anyagilag, de évről-évre az olasz nemzet nevében helyezik el az emlékezés koszorúit honfitársaik sírjainál. 2004-ben az Olasz Köztársaság Védelmi Minisztériuma Kegyeleti Főbiztosa, Bruno Scandone altábornagy úr, a fogolytemetőben tett látogatásakor őszinte elismerését fejezte ki a temető gondozóinak. 2004. május 21-én a magyar hadisírok, hadi emlékművek és kegyeleti helyek ápolásának és gondozásának, valamint e tevékenységek támogatásának elismeréséül a Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere dr. Andor Ferencnek, a Vas Megyei Temetkezési Vállalat igazgatójának, a II. osztályú Magyar Hadisír gondozásért kitüntető címet adományozta.
1989 óta minden évben halottak napi megemlékezéssel, 1994-től tábori püspöki szentmisével és ökumenikus igeliturgiával kísért ünnepségen emlékeznek a fogolytábor egykori temetőjében nyugvó halottakra, a mindenkori háborúk áldozataira, hőseire. A katonai tiszteletadás mellett tartott emlékünnepségeken képviseltetik magukat Vas Megye Önkormányzata, Nagysimonyi, Ostffyasszonyfa és a környező települések önkormányzatai, hagyományőrző és kulturális szerveződések s az emlékező utókor.
Általában zárva van, de az alábbi helyeken kérhető a látogatása:
Vas Megyei Temetkezési Vállalat, Szombathely, Ferenczy I. u. 1. Tel: 94/312-594
Önkormányzat, Osttfyasszonyfa, Kossuth L. u. 40. Tel: 95/394-001
Önkormányzat, Nagysimonyi, Kossuth L. u. 12. Tel: 95/440-001
A temető északi oldalán a kerítésen van egy folytonossági hiány. A bátrabbak itt bejutnak kockázat nélkül. Gyakorlatilag minimális az esélye, hogy valakivel találkozz.
A láda:
Mivel a tábort teljesen lebontották és széthordták ezért csak a földtúrásokból lehet következtetni bizonyos dolgokra. Azonban a csatornarendszer meghagyott része dacol az idővel. A műtárgyak közötti beton csöveket ugyan felszedték, de a derítők és hidak megmaradtak. Ezt szeretném bemutatni egy könnyű séta keretében.
Az út önmagában is érdekes lehet, mert sok szarvas, őz vaddisznó jár a területen. Emiatt azonban a vadászok is gyakori vendégek a megfigyelt magaslesek alapján. Ismerve vadászainkat szerintem nem árt, ha láthatósági mellényben jelentek meg a területen.
A láda megközelítését a temető felől javasolom az alábbi ponton levő 1. parkolóból.
N 47° 17,659' E 17° 1,933' 181 m [GCHAFO+Parkolo1]
A bátrabbak továbbmehetnek autóval a 2. parkolóig.
N 47° 17,797' E 17° 1,680' 175 m [GCHAFO+Parkoló 2]
Innét jobbra kell tartani (a pontokat elérni a horhosból) nem balra toronyiránt! Ez arra vonatkozik aki sétálni akar és nem Rambot játszani. :) A turistautak.hu-n fent van az út.
Az út során a volt csatornarendszert fogjátok követni, amelynek részei végig a bal oldalon a domboldalban lesznek.
Az ülepítőknél nagyon vigyázzatok - különösen a gyerekekre- mert könnyen bele lehet esni és aki túléli a zuhanást önerőből - a többségéből- nem tud kijutni!! Az egyik medencékben víz is van állat tetemekkel, amelyek szintén csapdába estek.
A láda 15X15X10 cm méretű beton oszlopok között elrejtve.
Közmű hidak:
N 47° 17,831' E 17° 1,531' 160 m [GCHAFO+6 lyukú híd]
N 47° 18,004' E 17° 1,290' 170 m [GCHAFO+5 lyukú híd ]
N 47° 17,953' E 17° 1,227' 156 m [GCHAFO+2 lyukú híd ]
N 47° 17,948' E 17° 1,397' 164 m [GCHAFO+1 lyukú híd ]
Ülepítők:
N 47° 17,890' E 17° 1,469' 166 m [GCHAFO+Nagy ülepítő]
N 47° 17,872' E 17° 1,059' 155 m [GCHAFO+2. ülepítő]
BÓNUSZ
A ládától nem messze található egy mára szinte teljesen elfeledett Kelta eredetű földvár.
Északi oldala a Kemenes-hát oldalára támaszkodik. Keleten és nyugaton egy-egy horhos határolja. A déli részen egy ma is jól látható egyenes földsánc és árok határolja. Alaprajza szinte teljesen szabályos trapéz. Területe több mint 4 Ha. Jelenleg erdő boritja, de szépen ki van tisztítva, könnyedén bejárható és jól elképzelhető az eredeti állapota.
Az alábbi ponton
N 47° 17,721' E 17° 0,880' 172 m [GCHAFO+Kelta földvár] volt a bejárata, amelyet a 70-es években egy ásatás is megerősített. Én úgy láttam, hogy a keleti oldalon is lehetett egy jól védhető kisebb bejárat.
Némi infó a várról
