WAP: A magassági ponttól 30 méterre ÉNY-ra, egy kőkupac takarásában bújik meg a láda, mérete kb. 20x20x8 cm.
A ládát egész pontosan az erdélyi Bihar-hegység nyugati szegletében, legközelebb Vasaskőfalvához (Pietroasa), ill. másik megközelítéssel Kiskohhoz (Chiscau) találod, a Tatár-hegy (vagy Tatár-havas) 1298 m magas csúcsától nem messze.
A ládába TravelBug
nem helyezhető.
A láda helye és elhelyezésének ideje különös tekintettel
Czárán Gyula előtti tisztelgésünk jegyében került kiválasztásra - a hely, amiért innen bármerre fordulva látni az ő szeretett hegyeit, az idő pedig amiért 1847-ben augusztus 23-án látta meg a napvilágot.
Ajánlott útvonal
Vasaskőfalva felől a következő úton közelíthető meg legegyszerűbben a csúcs és a láda:
- ajánlott parkolóhely:
N 46° 35,328' E 22° 33,798' 336 m [GCTaHe+parkoló]
- a gerincre egy nagyon halovány ösvény indul, az első pár méteren elég kapaszkodós, kb. innen:
N 46° 35,327' E 22° 33,814' 336 m [GCTaHe+indulás])
Innen nincs más dolgunk, mint a gerincre fel az ösvényen toronyiránt, majd pedig annak vonalát követjük - legalább halvány ösvény végig jelzi a követendő utat.
- ez a pont az, ahol a nem sokkal korábban lelt erdészeti utat hátrahagyjuk, és újra az ösvényt követjük (bármily csábító is az erdészeti út folytatása):
N 46° 34,729' E 22° 35,904' 792 m [GCTaHe+letérés jobbra]
Ezután érkezünk a jól megérdemelt áfonyás mezejére, majd onnan tovább az erdőben kaptatunk felfelé, míg végül kiérünk a csúcs alá, ahol már csak egy felmenetel vár ránk, mielőtt ténylegesen célba érnénk.
- kiérkezés a kaptatós erdőből:
N 46° 34,065' E 22° 37,133' 1200 m [GCTaHe+kiérünk az erdőből]
Itt már látszik a csúcs - persze a környezők közül a legmagasabb lesz az :)
- végre a csúcson:
N 46° 33,768' E 22° 37,121' 1298 m [GCTaHe+hegycsúcs]
Innen már csak 30 méter a láda, ahol le is lehet ülni, kipihenni a fáradalmakat :)
A Kiskoh felőli útvonalat nem ismerem, akinek arról van információja (azt hiszem, itt especially zolizáékra gondolnék :)) ), szívesen veszem.
A Tatár-hegy
Ez a ritkán - és akkor is többnyire móc pásztorok és áfonyabegyűjtők által - járt hegy egyike a Bihar legszebb túra-útvonalainak. Vasaskőfalva felől végig hegygerincen haladunk felfelé, ahonnan időről időre bámulatba ejtő kilátás kárpótol minden fáradtságért és úttaposásért az embermagasságú páfrányosban. Ha pedig megfelelő időben (ahogy mi tettük, augusztus végén) tűzzük ki célul a hegyet, bőséges áfonya- és szedertermés nyújt vigaszt a megfáradt vándor számára. Emellett gyönyörű vadvirágos mezők, szártalan bábakalács-tömegek várnak ránk, és ehelyütt kell megemlítenem, hogy akit zavar a combközépig érő fű és virág, vegyen hosszú nadrágot a nagy meleg ellenére.
Aki végül minden nehézséggel és visszatartó erővel dacolva felmászik a csúcsra is, a láda melletti jutalomként körpanorámában részesülhet - egy kicsiny erdősor északi oldaláról (Vasaskőfalva felőli megközelítés esetén először ide jutunk fel) ellátni a bihari havasok vonulatáig, előtte pedig mindaddig, ameddig Pádis a betekintést engedi. A facsoport másik oldalára kerülve (vagy Kiskoh felőli útról közvetlenül idejutva) pedig a Bihar-hegység déli gerincei válnak láthatóvá.
Néhány szóban a Bihar lakosságáról és egy érdekes népszokásról
A kora középkorban főként magyarok lakták a vidéket (főként lassan beolvadó szláv és besenyő népcsoportokkal, illetve a fokozatosan kelet felé települő székelyekkel). Majd a XIII. század második felétől - a tatárjárás okozta nagyarányú pusztulást követően - fokozatos román betelepülés kezdődött meg, ami végül a megye déli részének elrománosodását is eredményezte.
Idézet Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben c., 1886-1901 között készült munkából, az idevonatkozó "A Bihar-hegységtől a radnai havasokig." c. fejezetből:
"A Bihar-hegység egész nagy terűletét, néhány belényesvidéki magyar falu kivételével, csupa oláh nép lakja. A hegység nyugati részén lakókat gugulán-oknak vagy krizsán-oknak; a keleti oldalán, az erdélyi részekben lakókat pedig mócz-oknak nevezik, s e két táj-faj közt jellemző néprajzi eltérések találhatók. De úgy emezeknél, mint amazoknál öltözetükben, lakásukban és szokásaikban sok jel mutat arra, hogy itt hajdan székelyek is laktak, sőt a Belényessel szomszédos Tárkány község magyar ajkú lakosai székely jellemvonásaik nagy részét mind máig megőrizték, bár e környéken a többi székely utód már mind eloláhosodott.
Végezetűl még a Bihar-hegységből egy egészen sajátságosan jellemző népszokást kell fölemlítenünk a havasi leányvásárokat. Ilyet kettőt tartanak minden évben július hónapban: az egyiket a Kalinyásza havasi mezején, hol Bihar, Kolozs és Torda-Aranyos megyék határai találkoznak; a másikat pedig a főgerincz végső déli oromnyergén, az 1486 méter magas Gajna csúcs tövében, Bihar, Hunyad és Torda-Aranyos megyék összeszögellő pontján. Az utóbbi sokkal nagyobb hírnek örvend és nagyon élénk s igen népes sokadalom szokott lenni, Régebben megfelelt nevének és valóságos leányvásár volt: ide gyűlt mindenfelől a Bihar-hegységben szétszórtan lakó oláh nép, mely a magas, fő gerincztől kétfelé választva, egymástól elzárva, ezenkivűl nem, igen érintkezett egymással; a leányok ilyenkor hozományukat is fölvitték magukkal s kiállították, hogy a legények azok mérlegelésével válogathassanak közűlök feleségnek valót. Pap is lévén mindig jelen: az rögtön össze is eskette őket. Ez azonban most már el van tiltva; a vásár elvesztette eredeti sajátosságát, s most nem más, mint érdekes, nagy havasi népünnep, melyen a móczok és krizsánok találkoznak, s melyet a havasi népélet tanúlmányozása végett távoli vidékekről most is sok vendég látogat évenként."
Források:
- Rácz Anita: Népességtörténet és helynévkutatás a régi Bihar-megye etnikai viszonyaihoz
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben