Ezt a ládát a Kazincbarcikai Természetbarát Egyesület túrázói helyezték el az 5 napos Radnai-gerinctúrájuk utolsó "csúcsnapján" a túra emlékére, és nem utolsósorban azért, hogy visszajöhessünk néha ládát ellenőrizni :)
A túrán 12-en vettünk részt, végig jó hangulatban és jó időben, csak épp ezen a csúcson jött ránk egy mogorva felhő :)
Radnai-havasok:
A Radnai-havasok (románul Munţii Rodnei) a Keleti-Kárpátok legmagasabb része Észak-Romániában. A Máramarosi-havasokkal, a Lápos-hegységgel, a Borgói-hegységgel és a Szuhard-hegységgel határos. A hegység 50 km hosszú és 30-40 km széles, és bővelkedik tengerszemekben, gleccser alakította völgyekben és vízesésekben. Az északi oldal meredek és rövid, a déli lankás és hosszú, ezért Máramaros felől könnyebb a kelet-nyugati, jellegzetes főgerincre feljutni. A főgerinc jelentős része 2000 méter feletti és alpesi jellegű.
Ünő-kő:
A hegység főgerincének keleti részén található csúcs a Radnai-havasok második legmagasabb pontja. Déli és keleti lejtői szelídebbek, északnyugat felé azonban erőteljes sziklás leszakadással bír, egyértelmű jelét mutatva az egykori eljegesedés felszínformáló tevékenységének. Ebben a katlanban csak egy kisebb, a keleti irányú Lála-völgyben viszont további két, aránylag nagyobb tengerszem ül meg (Lála-tavak). A hegy szűkebb környékét felölelő Bila-Lála rezervátum mindhárom tóra kiterjed.
Az Ünőkő morfológiája és elhelyezkedése miatt inkább dél, azaz Radnaborberek felől közelíthető meg legkönnyebben, de útba esik a főgerinc vándorai számára is. Megmászása kedvező időjárási körülmények között nem nehéz, de jó erőnlétet kíván. A csúcson egy nagyobb fakereszt áll. Jó időben nyugat felé tekintve végigpásztázhatjuk innen a Radnai-havasok messzeségbe vesző főgerincét (a távoli Nagy-Pietrosz csúcsa szintén látható lesz), kelet-délkeleti irányban pedig a Szuhárd-hegységet, a Borgói-hegységet és a Kelemen-havasokat vehetjük szemügyre.
Megközelítés, felvezető utak:
Az Ünőkőre több jelzett turistaúton is eljuthatunk. Ezek a csúcs déli oldalában gyűlnek össze - közel a ládához -, ahonnét rövid, ám meredek kitérővel mászhatjuk meg hegyet.
A túrára érdemes egy teljes napot szánni, bázisnak Radnaborberek (Valea Vinului) községet javaslom, ahol szálláshelyet is tudtok találni, pl. itt: link.
A faluból a piros háromszög jelzést kell követni a Curăţel védkunyhóig, majd a kék ponton tovább haladni végig a gerincen, ami elvisz a célig. A jelzések egyértelműen, jól karbantartottak.
Ládatörténet
2018. 05. 25.: A sok éve elhanyagolt ládát Péter60 és Strombus új helyen újrarejtette.
A láda eredeti rejtője TúrÁsz.
Állapot: kereshető
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
+
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
-
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
-
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
-
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
+
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
-
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
-
gyerekbarát láda
-
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
-
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Kedves yan-chee!
Sajnálom, de nem fogadhatom el a "megtalálásodat"! Ez a játék pont arról szól, hogy megtaláljuk a dobozt. Aki erre szegődik az felkészül, letölti a koordinátákat, olvas előző logokat. Ez fokozottan érvényes egy ilyen ritkán keresett ládára. Csak véletlenül vetted észre utólag, hogy itt is láda van?
Arról nem is szólva, hogy számomra is fontos lenne egy infó arról, hogy a 3 éve elrejtett láda milyen állapotban van.
Kérném szépen a jelszó nélküli megtalálás elfogadását. Sajnos nem töltöttem le időben a gpx.-et és nem volt fent telefonos jelem és netem, hogy megnézhessem hol kell keresnem, így sajnos nem is tudtam keresni, de remélem a teljesítményt értékelni fogjátok azért és elfogadjátok a megtalálást. Töltök fel képeket.
A túráról annyit, hogy csodás időt kaptunk, jó társaság volt. A Lála toroktól indultunk az aszfalt úttól végig fel és vissza gyalog. Szuper volt.
Egész héten cipeltük magunkkal az aránylag nagyméretű dobozt, hogy itt újrarejthessük az elveszett ládát. Ez azért volt említésre méltó teljesítmény, mert motorral túrázunk, két ember egy motoron, plusz tíz napi ruha, így minden apró plusz csomag elhelyezése komoly feladat. De megérte! Nagyon örülök, hogy ismét kereshetővé tettük ezt a ládát!
Radnaborbereken (Valea Vinului) egy véletlen szerencsének köszönhetően a Cabana Bradulban kaptunk szállást. Eredetileg is az itteni Suzy Panziót vagy ezt a kellemes helyet néztük ki, de az olcsóbb Suzy panzió ki tudja milyen meggondolásból pont abban a két hében tartott zárva, amikor pünkösd miatt mindkettő hosszú hétvége, az egyik a magyaroknak, a másik az ortodoxoknak, a Bradulban pedig teltház miatt nem volt két éjszakára két szabad szoba. Aztán ahol kínomban végül szállást foglaltam, húsz km-re innen, amikor megjelentünk, kiderült, hogy elrontották a foglalásunkat és miután egy még távolabbi ajánlatukat nem fogadtam el, ideirányítottak. Így mégis itt kötöttünk ki, legnagyobb örömünkre és végül a szállásadó kreativitásának köszönhetően a tervezett mindkét éjszakát sikerült itt töltenünk.
A Cabana Bradultól 8:30 vágtunk neki az útnak és sok fotózás, nézelődés után 12:50-re értünk fel a csúcsra.
Kevés magashegyen kirándultam még, így hatalmas élmény volt! 12,39 km alatt 1 557 m szintet kellett leküzdenünk. Vagyis felküzdenünk. De igazából nem volt küzdelem. Aránylag egyenletesen emelkedett az út a lábunk alatt és a sok nézelődésben a magasság csak abból tűnt fel, hogy egyre szélesedett a látóhatár, már a falu, már a völgy, már a fenyves, már a hágó, már a menedékház is alattunk volt. Útközben rengetegféle virágot láttunk. Kezd nyílni már a rododendron is, de a tetőhöz közel hófoltokat is láttunk még. Egy keresztes viperával is kereszteztük egymás útját. Az utolsó párszáz méter esett kicsit nehezemre, részben azért mert már alig vártam, hogy az áhított magaslatra érjek, részben azért mert a tiszta, ritkás levegő miatt már olyan közelinek látszott és még mindig csak szedni kellett a lábunkat.
A csúcson körpanoráma, egy egyszerű fémkereszt és egy gyönyörű, régi faragott fakereszt fogadott. Gyönyörködtünk, bekaptunk valami kis ételt, fotózkodtunk, aztán indulni kellett. Pedig én még nem tudtam betelni az érzéssel, a látvánnyal, szívesen maradtam volna még.
Lefelé megálltunk az eszternánál, amit felfelé megkerültünk és láttunk hogy nagy sajtok vagy túrók lógnak ágasfákon. Négy óra múlt, két férfi éppen fejte a teheneket, körülöttük pedig kecskék hevertek, de a kérésünkre, hogy sajtot vennénk, az egyik, éppen nem fejő férfi szótlanul és komótosan a kis házhoz, inkább kalibához vezetett, elővett egy nylonzacskót a fészerből, leakasztott egy batyut a fáról, kibontotta és egy jókora adag friss sajtott tett belőle a szatyorba. Fizetséget nem fogadott el. Nagyon érdekes volt az íze, a tömény vad, állat íz, minden fűszerezés és persze pasztőrözés nélkül. Kicsit ettünk belőle, a többit odaadtuk a szállodásoknak.
Mint ládadoki a geoládát utolsó logjai vizsgálata alapján és a rejtő inaktivitása miatt betegre állítottam. Idén második, összesen harmadik e-mail ment a rejtőnek.
3 napos Radnai-havasok gerinctúra során felkeresett láda. A magyar ládát sajnos én sem találtam, pedig még a fényképeket is magammal vittem. A hely csodás, és 90%-ban ragyogó időnk volt. A csatolt képek alapján kérem a megtalálás elfogadását.
Sajnos nem találtuk meg a magyar ládát Clip-el. De nagyon szép időnk volt, a csúcson kb 30-an voltunk egyszerre! :)
Kérlek fogadd el jelszó nélküli megtalálásnak! [g:hu 1.5.1w] [wapon beküldött szöveg]
Radnai-havasok 3/3.
Sanos mi sem találtuk meg a ládát, illetve találtunk, csak nem ezt.
Az egész Radnai-havasokbeli túra legdurvább napja ez volt. 1700 m emelkedés, három hegyre fel és le a gerincen...
Találtam 2 ládát is.
Mert ugye a magyar nem került bejegyzésre a com-on....
Mindkettőre jellemző:
-nincs benne jelszó
-én vagyok a naplóban az első bejegyző a rejtőn kívül.
-egyik beírás se Ironmanéktól van.
A rejtő szerint a láda a helyén van. Kérlek, vigyetek képet magatokkal a rejtekről és kitartóan kutassatok, hogy sikerrel járjatok. Ha úgysem kerül elő, kérlek, jelezzétek. Köszönettel, Strombus, ládadoki
Gerinctúrázni mentünk....útközben keresgettünk a geoládákat....gyönyörködtünk a tájban.. nagyon szép volt...jó lenne visszamenni!
Hiába a több éves gyakorlat, a ládát nem leltük.Köszönjük a rejtő segítségét!
Végigjártuk a Radnai-havasok gerincét, felmentünk az Ünőkőre is, de a ládát mi sem leltük. Lehet, hogy jól eldugva ott volt, de végül a rejtő árulta el a jelszót. Köszönjük! A gerinctúrát pedig mindenkinek nagyon ajánljuk!
Három napos gerinctúra alkalmával jártunk a csúcson. Zsoccal, Biaggioval, és Sanyival. A ládát szerintem a képen látható szikla alatt is kerestük, de nem találtuk meg. A rejtőt kérem, hogy legyen szíves elfogadni jelszó nélkül a képek segítségével a megtalálást. Köszönjük.
A Radnai-hágótól indultunk, felhős időben értünk fel a csúcsra, a látótávolság kb. 5 m volt és erős szél. Így hasonló időnk volt, mint ami a rejtéskor lehetett. De hát ilyenek a magashegyi viszonyok. A nap hátralévú részében már sztebb idő lett, így volt látnivaló bőven, a Gargalóra is felmentünk.
A ládát sajnos nem találtuk meg, kerestük vagy fél óráig, nem akartuk feladni, de végül nem lett meg. A képek alapján kérem a rejtőt, hogy bírálja el a megtalálást.
A hosszabb ládázós túrákat, főleg ha magashegyre megyünk gondos tervezgetés előzi meg, így volt ez most is. Régi vágyunk volt ládát rejteni a Gutin-hegységben a Kakastaréjon. Mivel a budapesti kessertársaink is hasonló terveket melengettek, összekötöttük a ládarejtést, a túrázást és persze a ládakeresést is. A nagy túrára ez alkalommal a Radnai-havasokat terveztük, 2 ládika a hegytömb legmagasabb csúcsain: a Nagy-Pietrosz (Köves-havas 2303 m), és az Ünőkő (2279 m), valamint a Ló-havasi vízesés. Azóta, hogy évekkel ezelőtt már túráztunk itt, visszavágytunk. Mesébe illő nyáron a Radnai-gerinc azzal a rengeteg havasi virággal.
Vásárosnaményban volt a találkozó, természetesen az odavezető úton egész napos ládázás, (4-en Budapest felől, mi 3-an Békéscsaba felől arattunk). A találkozó is hol történhetett máshol, mint az aznapi utolsó ládikánál a Tomcsányi kastélynál (GCVNTO). Persze véletlen volt és hihetetlen, hogy egyszerre értünk ide, de ezek talán nem is véletlenek, hiszen annyira hasonlóan gondolkodunk, mint barátok és kesserek, hogy már szinte természetes, hogy szavak nélkül is megérezzük, mit gondol a másik. Este vacsinál egyeztetés a túrákról és sörözés, mindez csak úgy, hogy másnap hajnalban el tudjunk indulni.
Kb. 3 óra alatt értünk Nagybányára, ahol csatlakozott hozzánk az erdélyi barátunk Ingrid, és a kezünkbe kaptuk a borsafüredi szállásunk kulcsát. Szép idő ígérkezett így a Gutin-hágóra érve felhúztuk a bakancsokat és irány a Kakastaréj. Mi a párommal ZoLiza, már lázban égtünk, ez a rejtésünk ígérkezett a 30-iknak. Ládáink 99%-a erdélyi rejtésű, hiszen nagyon szeretjük Erdélyt és a Kárpátokat. Igazi gyöngyszeme Európának és még sok helyen érintetlen paradicsom.
Az Ökör tisztásra érve már gyönyörű volt a kilátás: Rozsály-tető, Fekete-hegy, és már kirajzolódtak a Szekatura sziklái. Rövid idő és kaptató után megpillantottuk a Taréjt, ez a látvány megkoronázta a mai napunk. Fotózkodás, majd ládarejtek keresés. Az erdélyi barátnőnk ekkorra már teljesen belelkesedett a játék iránt és már minden szikla alá benézett, jó lesz-e ládalakhelyül. Szép kilátást nyújtó, biztonságos helyet találtunk egy jó nagy szikla alatt. Gps kalibrálás és koordináta felvétel, logbook megírás, néhány ajándék és már el is rejtettük a ládikát. Természetesen nem hagyhattuk ki a Kakastaréj szikláira való felmászást sem, felkapaszkodtunk a meredek sziklákon, és a keskeny gerincen egyensúlyozva gyönyörködtünk a kilátásban. Láblógatás a meredélybe, virágfotózás, majd irány vissza, mert még mára több ládatalálat is tervbe volt véve.
Délután már a Barcán-falvi kolostoroknál (GCBAMO) fotóztuk a virtuális jelszót, majd irány a Máramarosi fatemplomok (GCFATE). Jellegzetessége ezeknek a karcsú égretörő templomoknak, hogy az egész épületváz, tetőszerkezet mind fából készült és a tetőfedés gyönyörű, művészi, fáradtságos munka, apró fazsindelyekből egyenként faragva és rögzítve. Nagyon érdekes volt maga a virtuális jelszó is, az itt lévő fatemplom körüli temetőben egy 1848-as honvédtiszt sírja adta a megfejtést.
Miután sikeres volt ez a ládavadászat is, betértünk a tájházba, ahol nagyon kellemes és vidám fogadtatásban volt részünk. A helyi népviseletbe öltözött asszonyok nem sokat tétováztak, rögtön kendővel kötötték be a fejemet és leültettek a fél szobát elfoglaló szövőszék mellé. Ha már úgyis leültem, hogy kipróbáljam e tisztes mesterséget, csináljam úgy ahogy kell, ezért a többiek tudtomra adták nagy oááá-oááá-zással, hogy ne nagyon merüljek bele a szövésbe, mert közben a bölcsőt is ringatnom kell a másik lábammal, mert hát régen is úgy dolgoztak az asszonyok, hogy közben gyermeket neveltek. Mondanom sem kell, hogy inkább 3 hegyet is megmászok egymás után...
Élményekkel teli foglaltuk el a szállásunk Borsafüreden, de a pihenés még váratott magára, hisz a holnapi túra logisztikája még szervezés alatt volt. Ettől függött, melyik túraterv mellett döntünk. Sikerült leegyeztetnünk a buszsoförrel a reggeli találkozót, így a gerinctúra mellett dönthettünk.
Vágyakozással telt az éjszaka, izgultunk az időjárás miatt is, de a hajnali kelést követően jó egy óra alatt fent is voltunk a Rotunda (Radnai)-hágón minden gond nélkül. Kemény, hosszú gerinctúrára készült mindenki, így nem sokat időztünk, intettünk a buszosnak és irány a gerinc.
Az erdőhatárt gyorsan magunk mögött hagytuk, a völgyből felfelé kúszó felhők különleges látványt nyújtottak. Ahogyan azt az erdélyiek mondanák: megkaptuk a szokásos havasi nyájat, az emberméretű kutyákkal, így jó nagyot köszönve a juhásznak szedtük a lábunk. Már a felhőkben jártunk mire elértük a Lála-patak völgyébe vezető elágazást. Innen következett utunk egyik legszebb része.
Keskeny, sziklás ösvényen ereszkedtünk alá, utunkat mindenhol virágzó Erdélyi havasszépe övezte. Kinyílt a táj előttünk, láttuk magunk mögött a gerincen átbukó felhőket, a Lála-patak hosszan elnyúló jégvájta völgyét, és elénk tárult a Nagy-Lála tó, ami a 20 glaciális eredetű tó közül az egyik legszebb a hegységben. A felső Kis-Lála tavat és az alsó Nagy-Lála tavat gyönyörű vízesés köti össze, ez már a Bila-Lala rezervátum területe, számos endemikus, védett növény élőhelye. Azt hiszem a nyár a Radnaiban nemcsak a botanikusok, hanem az egyszerű laikus ember számára is igazi földi paradicsom.
Innen már láttuk mai túránk célpontját, az Ünőkőt (2279 m) GCINEU. Az egész hegyoldal rózsaszínű Rhododendron tengerben úszott. Leírhatatlan ez az érzés, ezen a virágtengeren keresztül kapaszkodtunk meredeken fel egészen a csúcsig. A kilátás különleges volt, mert már nem az égbe meredő sziklás hegyoldalt láttuk, hanem a felhőkben úszó csúcsokat. Felemelő érzés volt a ládatalálat is, jó kis sziklarejtekben csücsült a láda és várt minket. A csúcsfotók, a szendvicsek és a még hűvös sör után igyekeztünk tovább a gerincen, sorra véve a csúcsokat. Vf. Cisa, Vf. Omului (Ember-csúcs), Vf. Gargaló. Csipkézett, meredek sziklafalakkal övezett keskeny, havasi virágokkal teli ösvényeken kanyarogtunk, kapaszkodtunk és ereszkedtünk. Az északi oldalon megmaradt hónyelvek mellett még tavaszi, illetve hidegtűrő virágok nyíltak tavaszi kankalin, kárpáti harangrojt, apró kankalin. A déli lejtők pedig telis-tele erdélyi havasszépével, kárpáti harangvirággal, pompás tárniccsal, havasi kökörcsinnel.
A Gargaló-csúcs után már lefelé ereszkedtünk a gerincről. A Beszterce forrásánál az utolsó rágcsálnivalók is előkerültek a hátizsákokból és itt el is döntöttük, hogy még időnk és energiánk lévén beereszkedünk a Lóhavasi-vízeséshez, persze a ládakeresés sem volt az utolsó szempont. Meredek, sziklás ösvényen értük el a vízesést, majd e naphoz híven készítettünk még néhány ködös "Albion" fotót.
A ládikához áttúrtuk a hegyoldalt. A gps-re nem igazán számíthattunk, pontatlan koordináták és a rejtek sem a régi, de az előttünk járó kessertársaink kis figyelmessége a rejtek jelölését illetően segítségünkre lett. Logolás még néhány fotó és irány a völgyfő, ami még mindig 6 km-re volt, de a jó társaság a nehezebb pillanatokon is gyorsan átsegíti az embert.
A túra végén nehezen hittem a gps-nek, ami 36 km-t és 1900 m szintemelkedést mutatott, de azt éreztem, hogy jó levenni a bakancsot és jól fog esni egy tányér meleg leves.
Másnapi terv a Nagy-Pietrosz lett volna, de mivel szakadó esőre ébredtünk így néhányan jiimbo (http://www.geocaching.hu/users.geo?id=2620), scele (id=1629), Ingrid és mi ZoLiza (id=12816) inkább a GCFANK megtalálásán fáradoztunk, míg a többiek lelcache (id=1350), Sirgalahad (id=16487), L@zy (id=5950) megugrották a GCPETI-t Nagy-Pietrosz (2303 m).
Korábban már jártam a csúcson szép időben, így jobban csábított a túrófánk és a fotók nézegetése, mint esőben a Pietrosz. Megérte elkészíteni azt a rengeteg fánkot, mert mire a többiek lejöttek a hegyről kész is lettünk és jó volt látni a szemükben a meglepettséget és örömöt, hogy ilyen vacsival várjuk őket.
Élményekben és ládákban gazdag néhány napot tölthettünk el itt Erdélyben a Keleti-Kárpátokban. Újra és újra meggyőződöm róla, milyen jó, hogy évekkel ezelőtt belekeveredtünk ebbe a játékba, (www.geocaching.hu) mely úgy gondolom, felölel minden olyan dolgot, amire vágyik az ember, mindenki megtalálhatja benne önmagát és a lényeg, olyan emberek társaságát, akik nagyon hasonlóan gondolkodnak, így a túrázás és a játékszenvedély mellett akár életre szóló barátságok is köttetnek.
A Szatmárnémeti EKE-vel egy hétvégi kirándulást tettünk az Ünőkőhoz, az őszi nagyobb Radnai gerinctúránk részeként, felevenítettük emlékeinket.
Csodás hétvége volt.
A csúcson a ládát könnyen megleltem.
Köszönöm a rejtést.
A harmadik túranapon Ünőkő volt a cél. Sanyi, a Medve Panzió barátságos vendéglátója kidobott minket a Lála-pataknál, ahonnan a kék pont jelzést követve kapaszkodtunk felfelé. A táj rendkívül változatos. Előbb a szelíd patak mellett, majd zöld, mohás erdőben, utána a már zubogó Lála mellett visz az út a Nagy-Lála-tóig. Nem csak előre, visszafelé is sűrűn tekintgettünk. A tótól (kicsit korábban is) látszik már az Ünőkő csúcsának keresztje. A csapat nagyobb része itt elpiknikezett, húst sütögetett, és a szinte még érintetlen táj növény- és állatvilágát vizsgálgatta, míg néhányan felbandukoltunk a kereszthez. Érdekes volt, hogy bár a magasabban mozgó felhők jöttek-mentek, addig a délről érkező alacsonyabb felhőrétegnek a gerinc megálljt parancsolt. A felhő pár métert át-átbukott rajta, de mintha megmondták volna neki, hogy csak odáig, és nem tovább. Kényelmes tempóban érkeztünk a csúcsra. A körpanoráma lenyűgöző.
A Nagy-Lála-tónál már vártak minket sült hússal, borral, minden jóval. Elfogyasztottuk az uzsonnánkat, és visszaindultunk a patak mentén. Egy menetrendszerű délutáni zuhi még elkapott minket, de fantasztikus élményekkel gazdagodva szálltunk vissza az autóba, és búcsúztunk a hegyektől.
Annyi szépet láttunk, hogy a képekkel bajban is vagyok. Inkább linkelek. P
Mindig is piszkáltam Klárit, hogy mikor lesz már neki is egy elsőként megtalált geoládája. Tavaly nyáron túráztunk a Radnai havasokban, de az Ünő-kő kimaradt,a nemrégen megjelent geoláda pedig kiváló ürügy volt, hogy visszatérjünk. Most október végén az időjárás is kegyes volt hozzánk, úgyhogy megszerveztük az "expedíciót". A borsafüredi Medve Panzióban volt az alaptábor, innen egy kétnapos, 38 kilométeres oda-vissza csúcstámadást hajtottunk végre. Első nap felmásztunk a csúcsra, megkerestük a ládát (a koordináták, meg a kinyomtatott fotók jóvoltomból Borsafüreden pihentek közben :-))). Sátrunkat az Ünő-kő nyergében állítottuk fel(nem táborhely), az éjszakai hőmérsékletről annyit, hogy a sátor reggelre belülről tiszta jég lett, ivóvizünket pedig jégkása formájában vehettük magunkhoz másnap. Az biztos, hogy emlékezetes marad ez a túránk is. A csönd, a hideg, a nagy magány a havason, a zergék riasztása, a vándorsólymok röpte, a dél felé vonuló énekesmadarak csoportjai mind-mind nagy élmény volt. A rejtést köszönjük, nélküle ezekkel az élménnyel alighanem szegényebbek lennénk.
Köszönettel tartozunk kessertársainknak is, hogy eddig nem keresték a ládát :))
S egy óvó figyelmeztetés az ezen a szakaszon utánunk jövőknek: van egy kb. 5 méteres olyan sziklafal, ami az Ünőkőről visszafelé jőve, lefelé, nagy hátizsákkal elég nehéz feladat lesz! A Cisa és a Coasta Neteda csúcsok közötti nyeregnél.
jelzést kell követni a Curăţel védkunyhóig, majd a kék ponton 
tovább haladni végig a gerincen, ami elvisz a célig. A jelzések egyértelműen, jól karbantartottak.
