Elhelyezés időpontja: 2008.08.09 20:30
Megjelenés időpontja: 2008.08.14 01:10
Utolsó lényeges változás: 2008.08.13 08:14
Utolsó változás: 2008.08.13 08:30
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: Anikó, Ila, L@zy, Movik, Ré, Tom és Zita
Ládagazda: L@zy Nehézség / Terep: 4.5 / 4.0
Úthossz a kiindulóponttól: 7000 m
Megtalálások száma: 6 + 5 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.0 megtalálás hetente
WAP:
A ládát, ami egy hagyományos konyhai doboz (17x7x5cm) egy kőfalban találod kb. fej magasságban a Payer hütte közelében.
FIGYELEM!
Mivel a csúcsra vezető út NEM turistaút, és egyáltalán nem veszélytelen, így oda N 46° 30,537' E 10° 32,703' 3905 m [GCSUCS+csúcs] a feljutást csak tapasztalt hegyivezető kíséretében ajánlom. A láda épp ezért került a 3000 méteren fekvő Payer menedékház szomszédságába elhelyezésre.
Ezzel a rejtéssel a valaha határainkon belül található legmagasabb hegycsúcshoz, az Ortlerhez (olaszul: Ortles) szeretnélek invitálni, amely Süd-Tirol (olaszul: Alto Adige) tartományban fekszik, Sulden (olaszul: Solda) és Trafoii-völgyek közt.
DÉL TIROL:
Bár Dél-Tirol jelenleg Olaszországhoz tartozik, de 1815-tol 1919-ig az Osztrák-Magyar Monarchia része volt. Csak az I. világháborút befejező Saint-Germain-i szerződés megkötése után került olasz fennhatóság alá. Bár 1910-ben Dél-Tirol lakosságának 90%-a volt német ajkú és csak 3% olasz, ez az arány később jelentősen csökkent, köszönhetően a tudatos elolaszosításnak, a nemzeti "kisebbség" felszámolására tett kísérleteknek. Mind ezek ellenére a mai nap is a lakosság körülbelül kétharmada német. Dél-Tirol egyébként a 70-es évek elejétől nagyfokú autonómiát kapott, és ekkortól vált a német nyelv is hivatalossá e területen.
ORTLER MÚLTJA:
A csúcs első megmászása Josef Pichler (Trafoi faluból származó hegyi vadász) nevéhez fűződik, aki 1804 szeptember 27-én állt először a csúcson.
Míg Pichler a keleti gerinc ("Hintergrat") felől mászta meg a hegyet, a legkönnyebb és a jelenleg a normál útnak tartott északi gerinc (Tabaretta) felől elsőként csak 1865 júliusában jutottak fel, mivel ez a megközelítés eléggé hosszadalmas.
Hogy ezt az utat könnyebbé tegyék, 1875-ben egy menedékházat építettek 3029 méter magasságban, melyet Julius von Payerről, egy osztrák tisztviselőről nevezték el, aki a 60-as években fontos kutatásokat végzett, és ő térképezte fel az Ortler Alpokat 1865-1868-as években.
PAYER HÜTTE MEGKÖZELÍTÉS:
A menedékházhoz (ahonnan érdemes megpróbálkozni a csúcstámadással) két irányból is eljuthatunk. Egyrészt Trafoi felől a 19-es, illetve Sulden falucskából a 4-es turistaúton. Mi az utóbbit választottuk, így a leírásban is ezt részletezem.
Magyarországról indulva a következő útvonalat javaslom: Bécs-Linz-Salzburg-Innsbruck autópályán, ahonnan B180-as országúton tovább, ami Olaszországba átérve SS40-es névre hallgat, majd SS38-as Gamogoi falucskáig, ahol jól észrevehető (méteres betűkkel felfestett) útjelző segíti a letérést Sulden felé.
Az ajánlott parkolótól N 46° 31,631' E 10° 34,928' 1838 m [GCSUCS+parkoló] pár méterre indul a 4-es turistaút, amit követve egész a Payer házig juthatunk. Aki kényelmesebb az kb.10 euróért (oda-vissza 13 euró) feljuthat kb.2300 méterre, ahonnan a 10-es turistaúton haladva eléri a 4-est.
SZÁLLÁS:
Aki a csúcsra is fel akar menni, annak mindenkép azt javaslom, hogy a Payer hütteben N 46° 31,667' E 10° 32,608' 3029 m [GCSUCS+Payer] foglaljon szállást, onnan feljutni és visszaereszkedni is bőven elég teljesítmény egy napra. Érdemes a foglalást jóval hamarabb megtenni, nekünk pl. 4 nappal az indulás előtt már későnek bizonyult. Egy másik lehetőség a Lombard biwak N 46° 31,116' E 10° 32,482' 3316 m [GCSUCS+biwak], ami közelebb is van a csúcshoz, itt viszont csak öt ágy van, és persze nem biztosított, hogy lesz szabad hely. Harmadik lehetőség a Payertől jóval lejjebb fekvő Tabaretta hüttét N 46° 31,811' E 10° 33,056' 2556 m [GCSUCS+Tabaretta] (http://www.tabaretta.com), nekünk is itt sikerült csak szállást szerezni. Ez egy nagyon kellemes és szép magán panzió, csak ajánlani tudom, egyetlen negatívuma az volt számunkra, hogy oda-vissza 2*2,7km-rel és 2*500m szinttel nehezítette a csúcsra feljutást.
(További lehetőségek illetve elérhetőségek tekintetében lásd az EGYÉB INFÓK bekezdést lejjebb)
CSÚCSTÁMADÁS:
A Payer háztól reggel 5-kor indulnak meg a csoportok, hegyivezetők irányításával. Ajánlatos őket követni (vagy ha nincs tapasztalt vezető a társaságban, akkor csatlakozni hozzájuk), egyrészt, mert ők jól ismerik az utat, másrészt kisebb az esély arra, hogy a már visszafelé tartó csoportokkal összetalálkozunk, ami néhol elég problémás tud lenni. Az út egyébként jelölve van, néhol egy zöld vagy piros csíkkal, néhol pedig csak egy zöld pöttyel, de a nagyon oda kell figyelni. Nekünk is sikerült párszor rossz irányba menjünk.
A háztól megindulva egy igen meredek, de jól kijárt út indul, majd jön a mászós rész. A sziklás részen a hosszabb meredekebb szakaszokon láncok segítik a feljutást, ide érdemes klettersteig szettet is magunkkal vinni. Majd egy rövidebb szakaszon UIAA II-III nehézségű sziklamászással lehet csak átjutni, ahol szögek segítségével lehet a kötélbiztosítást kiépíteni. A sziklás szakasz után található egy meredek hólejtő (Bärenloch), amely jeges körülmények között nagy odafigyelést és elővigyázatosságot igényel. A többi szakasz normál gleccsertúra egészen a csúcsig. Az út nehézsége: PD+, II-III-as mászóbetétekkel.
EGYÉB INFÓK, PROGRAMOK, LÁTNI VALÓK:
- Sok hasznos infót találhatsz Sulden honlapján(http://www.sulden.com), például a szállások elérhetőségeiről, a hegyivezetővel biztosított szervezett túrákról a csúcsra vagy például a felvonó áráról, illetve menetrendjéről.
- Aki szeretne hódolni a Via Ferrata (klettersteig) örömeinek, annak tudom még ajánlani a Tabaretta hüttétől induló pályát, mely a Payer hüttéhez megy fel egy végig meredek falon. Sajnos nekünk most nem volt időnk kipróbálni, de ha lehetőségem van rá kibővitem az itteni leírást.
- Ha már eljut az ember Suldenbe érdemes megtekinteni az itt található Messner Mountain Museum-ot is, mely december második vasárnapjától május második vasárnapjáig, ill. június második vasárnapjától október második vasárnapjáig tart nyitva, és du. 2-től 6-ig látogatható, a keddek kivételével. Bővebb információt a http://www.messnermountainmuseum.de oldalon találsz.
Jó utat és élményekben gazdag kirándulást kívánok!
Állapot: kereshető
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
+
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
+
különleges látványosság, helyszín
+
speciális koordináta-érték vagy magasság
-
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
-
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
+
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
-
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
+
gyerekbarát láda
+
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
+
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
-
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Autómentes kiruccanás Olaszországba. Egy hirtelen kiderült vasutassztrájk alatt Veronáig jutottam el, ott egy este alatt lenyűgözött a város atmoszférája. Másnap folytattam Sulden-be, ami egy másik csodálatos pólust jelentett. Dél-Tirol hangulatát, a minimum óránként közlekedő járatokat csak irigyelni lehet, ráadásul az emberek többsége németül beszélt, és a teljes tarifaegység is a határ túloldalát idézte. A nem autóval erre járóknak a mindenre érvényes Mobilcard a legoptimálisabb választás. (https://www.suedtirolmobil.info/de/tickets/mobilcard) Az esős délutánt követően már este csökkent a felhőzet, vasárnapra pedig a legtökéletesebb kirándulóidő kerekedett, délután az Ortler csúcsa is napfényben fürdőzött. Maga a túra könnyű, és nem is igazán technikás. Az idősebb korosztály kutyasétáltatás gyanánt is simán teljesítette. A ládapótlás és a pótjelszó is jó helyen, rendben megtalálható. Az eredeti rejtek kövei már valószínűleg ott sincsenek. A menedékháztól kicsit tovább is merészkedtem, 3000 m felett szinte varázsütésre jelent meg a hó. Egy kényelmes kőfülkét választottam pihenőül, és néztem, hogyan araszolnak a lefelé tartó turisták a gleccseren. Ekkor igazán nagy a kísértés, hogy én is... ! :)
Nem találtam. Ettől még lehet, hogy ott van valahol a kőfalban. L@zy készségesen elküldte a jelszót, így kitettem egy plusz pótládát és felírtam egy pótjelszót is, így már van 3 lehetőség, valamelyik csak működik. :) Tehát:
Pótláda: N46 31.687 E010 32.593, lentről nézve az utolsó balkanyarban, az út bal oldalán, fejmagasságban, sziklahasadékban.
Pótjelszó felírva az innen kettővel lejjebbi betontömb völgy felőli oldalára, szintén fejmagasságban (ld. spoiler képek).
Hosszabban:
2 hetes Alpok körtúra nyolcadik napja, "Ortler kezdőknek" túra. :) A sok kempingezés és kocsiban alvás után most egy kis hegyi farmon aludtunk, onnan autóztunk fel Sulden-be. Helyes kis üdülőfalucska. A felvonó melletti ingyenes parkolóból indulva kb. 4 óra alatt fent is voltunk a Payerhütténél.
Itt a kíváncsiságunk kicsit tovább is vitt, ameddig felszerelés nélkül lehetett, az éppen visszatérő csúcstámadó alakulatokat pedig alaposan kifaggattuk a csúcsra vezető útról. :) Hátha talán a későbbiekben...majd egyszer. :)
Ezután a ládával bütykölés következett, majd a lemenetel. Itt elkövettem azt a hibát, hogy meg akartam nézni a felvonó alatt levezető turistautat, így tettünk egy kis kitérőt. Ne tegyétek, nagyon rossz. Végül a sípályán kötöttünk ki, annak közepéről meg valami elképesztően rossz helyen vezetett ösvényre keveredtünk, de végül csak leértünk. Jól esett levenni a bakacsokat.
Ettől eltekintve - ha az ember nem szívatja magát - a hüttéig egy könnyű hegyi túra, gyönyörű környezetben.
Nyári vakációnk egyik felvonását egy alpesi kőrútban álmodtuk meg Zsuzsival. Ennek harmadik (geoláda mentes) mentes napját Svájcban töltöttük nagyrészt a Wahlensee mellett egy remek kis hotelben, Weesenben. Onnan hangulatos utakon, Alpesi tájakon Davos érintésével a Flüela-hágón keresztül és Santa Maria (roppant hangulatos olasz svájci falucska) valamint a müstairi Szent János-kolostor megtekintése után megérkeztünk Olaszországba, egész pontosan Dél-Tirolba. Minden megváltozott. Gyakorlatilag Ausztriába érkeztünk, mindenkivel remekül szót tudtunk érteni, mivel eleve németül szóltak hozzánk. Az árszínvonal a svájci/liechtensteini fele. A középkori városkák lenyűgöztek bennünket (Glurns, Mals). Teljesen feldobva érkeztünk meg az Ortler alá. Reggel 7-kor a felvonó parkolójából indultunk a hegyre - alpesi körtúránk negyedik napján - így már jócskán elhagytuk a felvonó felső állomásának szintjét, mikor az elindult (8:30). Ennek következménye az volt, hogy a Tabaretta háznál gyakorlatilag csak azzal a családdal találkoztunk, akik a házban éjszakáztak. Éppen reggeliztek, amikor betoppantunk a tip-top magashegyi házba. Kávé és üditő fogyasztása után nekiestünk az utolsó etapnak a Payer-hütte felé. Nagyon klassz környék. Mordorhoz hasonlít :-) (csúnya időben, de nekünk szép idő jutott). Remek kis útvonalon érkeztünk meg a lentről durván magasnak ítélt házhoz. Itt is csak azok voltak, akik itt éjszakáztak, de nem volt kedvünk bemenni a házba, így a teraszon telepedtünk le és ámultunk a kilátáson. Pazar! A hőmérő 4-5 fokot mutatott, azaz nem izzadtunk, de a hideget sem éreztük. Bámészkodás után szépen megkezdtük az ereszkedést a parkolóig. Remek túra volt és Zsuzsi először járt 3000 méter feletti túrán, így neki ez egyéni csúcs volt. Köszönet Lázynak a rejtésért, melyet az eredeti helyen (annak közvetlen közelében) pótoltunk. Nem bánom, hogy nem volt lehetőség megmászni a csúcsot. Ahhoz teljesen másképp kellett volna készülni (vezetővel). Így is tökéletes volt az alpesi élmény 3000 méter felett!
Így utólag nézem csak, hogy ezt a ládát még csak egyetlen kesser találta meg, ő is 2009-ben... Azóta nem tudom, volt-e karbantartva a láda, mindenesetre most tűvé tettük érte az összes környező kőfalat, és nem lett meg. Kérem szépen a rejtőt, hogy a fényképek alapján fogadja el a megtalálást.
Gáborral, Turi Zolival és Ágival, Andival és Sanyival jöttünk a hegyre. Azzal a szándékkal, hogy másnap meghódítjuk. Hármunknak: Gábornak, Áginak és nekem sikerült. :)
Nem adja magát könnyen a csúcs. Sziklamászással indul, itt nem árt a kötélbiztosítás. Aztán kisebb gleccserrel folytatódik - ezen érdemes hamar túllenni, mert a magasból jégsziklák omlanak alá. Végül először nagyon meredek, majd kevésbé meredek gleccser következik - ehhez már csak kondi kell.
Szerettünk volna sietni, mert tudtuk, hogy jön a rossz idő. Persze nem sikerült. Egy órával az után ért oda a vihar, hogy visszaértünk a házba. Ahol egyébként normálisak az árak, és elfogadják az osztrák barlangász-igazolványt.
Szép hely, örülök, hogy van itt magyar láda.
Antholzi kiruccanásunk (és biatlonpálya-"felmérésünk") alkalmára már előre terveztem, hogy meg kellene keresni apuval a "két távoli olasz ládát" is. A második napra esett ez a nagyobbik falat.
Az ajánlott parkolóban tettük le a kocsit, majd időnyerés miatt úgy döntöttünk, felvonóval szerzünk egy kis magasságot. Ez félig-meddig nem jött be, mivel 12:25-kor értünk a pénztárhoz, ahol kiderült, hogy déli üzemszünet 12:20-tól 13:30-ig tart. :( Kivártuk az egy órát...
A felső állomástól a 10-4A-4-en lényegében szintben jutottunk el a hegy lábáig, amin a Tabaretta hütte áll. Onnan következett az izzasztó része az útnak, de pihenésekkel, fotómegállásokkal apu (74) is felmászott a menedékházig.
Onnan tovább már egyedül gyűrtem magam alá a métereket, mígnem a gerincre jutottam, ahol már irányba fordulva egyre közelebbinek tűnt a cél.
Egészen egy tekintélyes hasadék felett átvezetett kis fa híd utánig, ahol "elfogyott" a számomra biztonságosnak ítélt továbbhaladási lehetőség: szép legömbölyített oldalra lejtő szikla, lépésnek lett volna még hely valamennyi, de kapaszkodni már nem volt mibe.
Így aztán a mellékelt képek szerint 621 m-re a céltól feladtam, azért is mert az idő is későre kezdett járni a parkolóig visszaéréshez, másrészt szép nagy esőfelhők is közeledtek.
A Tabaretta hüttéig ezek szépen utol is értek, óvatosabb lefelé nyargalásra késztetve a törmeléklejtőn. :) A parkolóhoz a szekérúton már bőven sötétben értünk vissza.
A ládához (és az "ezüstéremhez") így nem jutottam hozzá, de az élmény miatt mindenképpen érdemes volt eljönni. ...És ahogy magamat ismerem, nem holnap, nem a jövő héten, de egyszer majd, valamikor még talán fogok erre járni... ;)
2013.04.26 10:45 egyéb log: Túrasível az Ortler csúcsától mindössze 4 km-re, 3360 m magasan (a Pale Rosso csúcsán) - csak épp az ellentétes oldalon, mint a láda.
2013-as "Valfurva" túrasítalálkozó az Ortler-Cevezale-csoport gleccsereinél.
Életre szóló élmény volt az egész családnak. A lányok csak a Tabarettáig jöttek, illetve Orsi nekiindult a második szakasznak, de elfogyott a lendülete, vissza kellett kísérni. Misi közben egyedül felment a Payerig, és kedvet kapott a későbbi hegymászáshoz is. Amikor én is felértem, megkerestem a ládát. Visszafele a lányok hamarabb elindultak, aztán a falu helyett vissza a kötélpálya felé mentek, így aztán a kőgörgeteg mezőn átkelve találkoztunk, és jöttünk le a faluba. Csodálatos hely, kár hogy ilyen messze van. Köszönjük a lehetőséget.