Elhelyezés időpontja: 2008.07.11 00:00
Megjelenés időpontja: 2008.10.02 20:40
Utolsó lényeges változás: 2008.09.30 20:33
Utolsó változás: 2008.10.15 14:26
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: Attux
Ládagazda: pover Nehézség / Terep: 4.0 / 3.5
Úthossz a kiindulóponttól: 5000 m
Megtalálások száma: 52 + 12 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.1 megtalálás hetente
WAP:
A láda a csúcs déli lábánál, talaj szinten egy nagy kőüregben rejtőzik. Az áfonyabokrok félrehajtása, és némi bekukucskálás után már észrevehető. A láda egy 15x15x15 cm-es konyhai doboz.
Elképzelhető, hogy télen a nagy hóban megtalálása reménytelen küzdelemmé válik, vagy hogy hatalmas tömeg van a csúcson. Ezért alternatív jelszót is biztosítottunk, mely a N 48° 44,672' E 20° 34,492' 1258 m [GCPZSL+altjelsz] pontban található citromsárga útjelző oszlop legalsó tábláján a legnagyobb betűvel írt, kötőjelekkel elválasztott 7 szó 3. és 4. szava, kötőjelek nélkül egybeírva.
A ládába TravelBug nem helyezhető.
A Gömör-Szepesi érchegység
A Gömör-Szepesi érchegység (Spišsko-Gemerské rudohorie) Kelet-Szlovákia mintegy 70 km hosszú és 30 km széles kiemelkedése. Északról a Káposztafalvi-karszt - Szlovák Paradicsom (Slovenský raj), a Hernád-medence (Hornádska kotlina), keletről a Kassai-medence (Košická kotlina), délről a Gömöri-Tornai karszt (Slovenský kras), nyugatról a Murányi-fennsík (Muránska planina) határolja. Területe 1320 km2.
A hegység legmagasabb pontja az 1322 m magas Aranyasztal (Zlatý stôl) ahova viszont egyáltalán nem érdemes kimenni, mivel kilátás úgy sem lesz, embertelen emelkedő viszont akad bőven. (Hacsak nem áfonyázni akarsz... ;))
További csúcsok: Hősünk; a Pozsáló (Skalisko 1284 m), Pipitka (Pipítka 1225 m), Kojsói-havas (Kojšovská hoľa, 1246 m).
A hegységet nagyrészt erdő borítja, főleg luc- és jegenyefenyő. Bükkös és tölgyes inkább a hegység déli oldalán található. A gerincen és a réteken igen sok az áfonya, melyet a helyiek előszeretettel szüretelnek, majd adják el az utak mentén drágán. Amerre nem jártak, ott akad bőven, érdemes hát gyűjtögetni... az alacsonyabb részeken pedig málnával vezethetjük le az aznapi legelészést.
A Gömör-Szepesi érchegységben a középkorban aranyat, ezüstöt, rezet, higanyt és vasércet bányásztak. A legjelentősebb bányák Gölnic-völgy (dolina Hnilca), Szomolnok- (Smolník) és Szlovinka-patak (Slovinský potok) völgyében voltak, ahol több város jellegű település is keletkezett, úgy mint Gölnicbánya (Gelnica), Ötösbánya (Rudňany), Merény (Nálepkovo - régebben Vondrišel), Szomolnok (Smolník).
A Pozsáló
A rozsnyóiak "szent hegyének" annyi neve van, mint égen a csillag. A környékbeliek hívják még Nagy Kőnek, a Pallas Nagylexikon pedig Ökörhegyként hivatkozik rá. Szlovákul leginkább Skalisko -t mondanak, de eltrjedt a Volovec név is.
A Gömör-szepesi érchegység rozsnyói hegycsoportjának (Volovske vrchy) második legmagasabb pontja a maga 1293 m-ével. Tetejéről tiszta időben csodálatos körpanoráma nyílik. Látható innen a délnyugat felé a Zemplén hegység, délre a Gömör-Tornai karszt, mögötte a Bükk hegység. Délnyugatra a Mátra a Kékes-tetővel, távolban pedig a Karancs-Medves vonulatai. Nyugat felé az 1946 m-es Király-hegy, északabbra a Szlovák Paradicsom, majd egészen északra a Magas-tátra teljes gerince.
Megközelítés
A csúcs mind északról, mind délről pár órás sétával megközelíthető.
Délről
Rozsnyóig (Rožňava) autózunk, onnan Csucsom (Čučma) felé vesszük az irányt. A falu elején a N 48° 40,933' E 20° 32,608' 380 m [GCPZSL+elágazás] pontban jobbra kell kanyarodnunk, majd fel a nem túl jó minőségű erdei aszfalt úton. Parkolási lehetőséget Gulyapalagnál találunk ( N 48° 44,006' E 20° 35,714' 735 m [GCPZSL+parkoló1]) ahol egy -- régebben szebb időket megélt, most egyházi tulajdonú -- üdülőtelep van. Innen a jelzésen a menedékházig, majd onnantól a jelzésen, összesen alig két óra sétával felkapaszkodhatunk a csúcsra.
Vonattal Rozsnyóig kell utazni. Határátkelés Kassa (Košice) vagy Bánréve-Sajólénártfalva (Lenartovce) felé lehetséges. A rozsnyói pályaudvarról sajnos be kell sétálnunk a város központjába. (Bár vannak legendák gyorsvonatra csatlakozó buszról, mely bevisz minket a buszpályaudvarra) Innen Csucsom felé vesszük az irányt, és a jelzésen feljuthatunk a csúcsra. (A jelzés Rozsnyó főterétől indul)
Északról
Henclófalváig (Henclova) autózunk. A település utcácskái igen szűkek, de a N 48° 47,168' E 20° 35,876' 631 m [GCPZSL+parkoló2] pontban találhatunk parkolóhelyet. Innen a jelzésen jutunk fel a csúcsra.
Vonattal Merény (Nálepkovo) állomásig utazzunk, (Kassáról - Margitfalvi (Margecany) átszállással) majd busszal, vagy gyalog juthatunk el Henclófalváig, ahonnan az előbb említett jelzést vehetjük igénybe.
Biciklivel csakis az északi megközelítés ajánlott, mivel délről a Volovec menedékház és a csúcs közötti útszakaszon nehézkes lehet a bringa felvitele.
Menetrendek
MÁV menetrend: elvira.hu
Szlovák vasúti menetrend: kvc.sk
Szlovák autóbusz menetrend: cp.atlas.sk
Menedékház a csúcs alatt
A csúcstól délre, kb 15 percre található a Volovec menedékház ( N 48° 44,547' E 20° 34,174' 1130 m [GCPZSL+ház]). Rövid kirándulások alkalmával érdemes benézni egy kis teára, kávéra, sörre, káposztalevesre - hosszabb túrákon pedig meg is szállhatunk a 25 férőhelyes faházban. Nyáron minden nap van fent valaki, télen viszont csak hétvégénként vannak nyitva. Ha aludni akarsz, érdemes helyet foglalni. Érdeklődni - magyarul vagy szlovákul - Štefán Tóbisnál lehet a +421 90 510 79 62 -es számon.
Ha már a csúcson jártok, keressétek meg a Szlovák rejtést is!
Kellemes időtöltést kívánok!
Állapot: kereshető
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
+
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
+
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
-
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
+
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
+
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
-
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
+
gyerekbarát láda
+
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
+
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
-
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Élvezettel olvasgatom a beszálmolókat. Sajnos részemről az élvezet elmaradt, kemény küzdés volt végig menni a szűz hóban. Nulla panoráma, zord időjárás fogadott, esélyem sem volt a ládát megtalálni. Köszönöm szépen a rejtést!
Kérem a képek alapján az elfogadást!
Két év után újra Pozsáló túra. A csúcson az időjárás nem volt kegyes hozzánk. Semmi panoráma áthatolhatatlan pára körben, de legalább volt egy kis hó. Csucsomi indulás és érkezés az elmaradhatatlan káposzta levessel.
Köszönöm a rejtést, már 3 éve bakancslistámon volt. Nem mellékesen az első bécsi döntéstől ( 1938 nov) Kárpátalja visszafoglalásáig ( 1939 március) legmagasabb pontja volt Magyarországnak.
Megközelítés: Csucsom felől a rossz minőségű nyomokban aszfaltos út csak a legalsó sorompóig, Grexa elágazás, 595m- ig kocsizható, Gulyapallag felé lezárva.
Hosszan:
Régóta néztem már olyan "magasabb" hegyi ládát, amit montival is teljesíteni lehet. Zemplénben nyaraltunk és az lett a gondolat, hogy hazafelé ezt az egy ládát ejtjük útba, de akkor ezt viszont montival próbáljuk meg. Sokat nézegettem különböző térképeket, helyiek tekeréseit, strava-t, meg amit csak lehetett, hogy most ide tényleg fel lehet menni montival vagy sem.
A logokat végigolvasva nem tűnt lehetetlen vállalkozásnak, így arrafelé vettük az irányt.
Számomra a legnagyobb kérdés az volt, hogy fel lehet-e menni kocsival Gulyapalagig vagy sem?! Sokan írták, hogy pocsék az út, le kell rakni előbb az autót, stb.
Szerintem akik nem jártak még Erdélyben, azoknak rossz minőségű eme út, akik meg jártak, azoknak sima ügy. Én egy régi ford focussal lazán felmentem, anélkül, hogy bárhol is leért volna a kocsi. Szerintem autózható, viszont van rajta sorompó. Lefelé jövet becsukták, de szerencsére nem volt zárva.
A jobb időket megélt háznál ugyan nehéz parkolni, mert jelenleg a fanyűvők lerakata lett a helyből, de azért sikerült elférni az óriás kivágott fák mellett. Szívesen megnéztem volta eme házat fénykorában. Remek hely lehetett.
Tehát a rejtő által megadott parkolóból indultunk neki a bringázásnak és a menedékházig simán tekerhető. Nem mondom, hogy könnyű, de akiben van némi erő, annak nem lehet probléma. Na onnantól viszont 3 választás van. Zöld - végig tolós, Sárga és utána gerinc (ezt választottuk) ez félig tolós, félig tekerhető. A harmadik lehetőség nem jelzett ösvény, fölfelé ez is tolós, de lefelé egészen jó és sokkal rövidebb, mint a sárga.
A hegytető zseniális. Gyönyörű kilátásban volt részünk. Ugyan kicsit homályosan, de látszott a Magas-Tátra. A láda könnyen meglett és még némi áfonyával is találkoztam odefelé.
Túl messzire nem lehetett ellátni ezen a napon, de így is csodálatos látvány fogadott.
Ahogy két évvel ezelőtt írták (bacsnyir), a doboz szinte új állapotú.
Nem a wap-részen szereplő méretű, hanem a Hey-ho által 2016-ban leírt forma (17x12x5 cm, nyilván ő vitte a tönkrement régi helyére), konyhai ételes doboz.
A hely, a kilátás kiváló, és a sziklaalakzat is helyes, ráadásul remek áfonyázóhely is a láda környéke. Összességében vitán felül megér egy túrát - azonban számomra mégsem emiatt lesz emlékezetes...
A rejtő által ajánlott megközelítést követtem Dél felől, azaz a Rozsnyó-Csucsom közötti műútról tértem rá autóval az ajánlott aszfaltútra, ahonnan még 8 km volt a Gulyapalagi "ajánlott parkoló". Nos, ezt a 8 km-t 35 perc alatt tettem meg, folyamatos "halálfélelemben", hogy mi lesz, ha "fennakad" az autó alja. Az egykori aszfaltutat ugyanis mára teljesen rommá törték a faszállító teherautók, többszázméteres szakaszokon már csak kőtengernek nevezhető, hatalmas szintkülönbségekkel. Én nem szoktam félteni az autómat, de még egyszer biztos nem mennék rá... Tehát csak terepjáróval, esetleg magas építésű SUV-val ajánlom az autós megközelítést ezen a 8 km-en, még akkor is, ha gyalog vagy biciklivel elég hosszú, és nem is különösebben szép ez a szakasz (ami egyébként a S turistajelzés is). Ráadásul a Gulyapalag előtt kb. 3 km-rel, a Grexa nevű helyen van egy sorompó. Odafelé ez nyitva volt, ügyet sem vetettem rá, az utat kellett figyelni, nincs kitéve sehol a behajtani tilos tábla, vagy bármi egyéb tiltás, így azt hittem, hogy állandóan nyitva van, mint sok hasonló Magyarországon - visszafelé azonban legnagyobb megdöbbenésemre zárva találtam. Isteni szerencse, hogy sikerült kinyitnom... és akkor láttam, hogy ezen a helyen parkol 3 személyautó, valószínűleg nem véletlenül... Tehát a kocsijukat nem féltők is csak idáig jöjjenek autóval (amit egyébként az is nehezít, hogy még a szombati napon is faszállító teherautó közlekedett rajta, és ezen az úton kikerülni, pláne visszatolatni igen nehéz lett volna... szerencsére én már csak a megállás után találkoztam vele).
A másik negatívum: a rejtés maga. A csúcstól és a turistaúttól is viszonylag messze, kb. 100 m-re, kőtömbökkel és áfonyabokrokkal borított helyen van, az ember nem látja nyári időben se, hogy lyukba lép vagy szilárd felületre... Így aztán a láda megközelítése is vagy 15 percbe került, nem beszélve arról, hogy a keresést a leírás sem segíti, mert ott állva is gyakorlatilag mindenhol a kőtömbök és áfonyabokrok vannak... Újabb 15 perc után épp feladni készültem a keresést, amikor utolsó kísérletként zseblámpával bevilágítottam a legvalószínűbbnek tűnő kőtömb alá (ahova amúgy addig már háromszor benéztem szabad szemmel, de semmi se tűnt fel, pedig napsütéses délidő volt), és mintha valami megcsillant volna az egyik sarokban. És igen, közel egy méterre a kőtömb szélétől, ott volt a láda... Mit mondjak, válogatott szidalmakkal illettem a rejtőt... A szidalmaim csak fokozódtak, miután a késlekedés nyomán épp elért egy váratlan zápor, így a menedékházig bőrig áztam.
A láda egyébként kitűnő állapotban van, mintha ma helyezték volna ki - ami mondjuk nem véletlen, mert két év alatt én voltam a harmadik logoló benne...
Egyébként a ládát a hóban nem leltük, így az alternatív jelszóra pályáztunk, aminek a táblája már nem létezik, ugyanis levették. Így jelszó nélkül kellett hazamenni a Pozsirol, s a kapcsolatot sem tudtam felvenni a láda tulajdonosával, ugyanis nem válaszolt az emailemre. Így mondhatni csaltunk, ugyanis az interneten fenn lévő tábláról olvastuk le! Vagy meg kellene változtatni a jelszavat, hogy a jelenlegi utjelzo tabla valamelyik szava vagy szoreszlete legyen, vagy havas időben kizárható a megtalálása, ugyanis most is meg kb 1 méteres hó alatt lapult. Bár ásot vihettunk volna ,:-D rakok fel fényképet is a kilatasrol, hogy látszódjon valóban ott jártunk
Ritkán látogatott geoláda, melyhez kitaposott turista út nem vezet.
Verőfényes napsütésben, de szeles időben sikerült a ládát megtalálni.
Gyönyörű a kilátás, megéri feljönni ide, ha az ember Rozsnyó környékén jár. Kerékpárral 1.5 óra alatt fel lehet tekerni Csucsomból végig a zöld turista jelzésen a Chata pod Volovcom turista házig. Innen az 1293 m magas Skalisko csak gyalogosan, kb. még 20 perc.
Köszönöm a rejtést!
Májusi havazasban nem leltünk ladara és az alternatív jelszó is nagyon fakul, alig olvasható úgy tűnik nem is sikerült jól kibetűzni :( gyönyörű hely megéri felkapaszkodni !
Az odavezető út minősége rosszabb mint egy földúté, mondhatnám úgy is, hogy aszfaltot nyomokban tartalmaz.:-) Így nem is mentünk fel Gujapallagig, kb félúton megálltunk az út szélén és onnan sétáltunk el a valaha jobb időket megélt üdülőtelepig. Itt csúszdáztunk egyet, bár a medencében szerintem minimum tíz éve nem volt víz, de ez minket nem nagyon zavart, így legalább vicces képeket tudtunk csinálni.:-) Itt Gujapallagon találtunk egy kifogástalan állapotú Prága teherautót, nem győztük fényképezni, hisz már múzeumi darab. Fölfelé sétálva vagy 3x is megpihentünk, hisz meseszép napsütésünk volt ami a panorámát tekintve remek, na de hegyre mászni órákon keresztül a tűző napon...:-) Csak az éltett minket, hogy a Volovec házban majd iszunk jéghideg csapolt Kofolát, persze a ház épp zárva volt.:-) Ahogy innen a meredeken a laza 42 C-ban teljes szélcsendben bandukoltunk a tűző napon azzal viccelődtünk, hogy jöhetne már egy medve ami megszabadít a szenvedésünktől.:D Azért csak felértünk, és mivel előbb a com-os csésze esett útba azt túrtuk ki, majd felmásztunk a sziklára ahonnan mesés panorámába volt részünk, még a magas Tátra "taraja" is látszott de azt hiszem ez a minimum amit megérdemeltünk.:-) Végül jött eme láda felkutatása. Sajnos a láda logbookja vizes volt a nagy meleg ellenére, de azért lehetett bele írni. Lefelé egy másik utat találtunk, így az út egyharmadát árnyékos fenyőerdőben tehettük meg, persze lefelé, mit nem adtunk volna, ha felfelé lett volna ez.:-) Végül visszajutottunk az autóhoz. Remek kaland volt, sok érdekességgel, mondjuk azt kicsit sajnáltuk, hogy épp nem akkor jöttünk mikor érik az áfonya, mert a csúcsnál egy hatalmas áfonyamező van.
Nagyon sokszor csodáltam már innen a gyönyörű panorámát. Az utóbbi években kivétel nélkül csak az év eleji össznépi megmozduláson jártam erre. A nagy hó miatt korábban reménytelen volt a láda közelébe jutni. Tavaly már felfedeztem az alternatív jelszót is, de úgy nem az igazi... vártam a megfelelő pillanatra. :) Köszi a rejtést! g
36. Újévi Volovec túra alkalmával.
A láda a helyén, még ilyen nagyszámú csoport esetén is biztonsággal kereshető.
A Tátra vonulata a ragyogó időnek köszönhetően tisztán látszott.
Egy kisebb csapattal jártunk itt. Túránkat Betlérről kezdtük végig a sárga jelzésen majd pedig a zöldön a csúcsig. Elég sokan voltak fenn. A zöld jelzésen a menedékház érintésével értünk le Csucsomra. Sajnos eléggé fújt a szél, hó is volt. Ezért kérném a rejtőt, hogy képek alapján találatnak elfogadni.
Tavaszváró hétvége Rozsnyó környékén Gyurival + Csabi és Kriszti /5.
Ennek a hétvégének a legfelejthetetlenebb ládája. A betléri kastélytól indultunk ide, először ragyogó napsütésben izzadva, majd egyre kellemesebb időben, gyönyörű tájon. 1000 méter körül elértük a hóhatárt, de itt még igen olvadt. Ahogy haladtunk tovább, úgy nőtt a hó -, időnként beszakadt alattunk, olyankor belesüppedtünk, a végén már néha combközépig. Az élmény óriási volt, mikor végre fent álltunk, térd felettig csurom vizesen, a sziklán!
Ezután következett a ládakeresés: végighasaltam a sziklák melletti területet, találtam is hasadékot, de vagy üreset, vagy hóval telit :-(
A csúcsról a menedékházhoz mentünk, ahol a tulaj segített nekünk, hogy még esélyünk legyen világosban leérni: ajánlott egy rövidebb utat Betlérre, a vadasparkon át.
Az alternatív jelszóval bénáztam egy kicsit, de Gyuri kreativitásának köszönhetően megvan :-)
Köszönöm az élményt!
Bükki és Aggtelek környéki hosszú hétvégi ládázásra indultunk Zsuzsival. Második nap, korán elstartoltunk a Borsodchem Hotelből (persze egy kiadós reggeli után). Szép időnek ígérkezett és a nap fő attrakciója a Zsombolyos tanösvény volt, amivel azonban a tervezettnél hamarabb végeztünk, ezért úgy ítéltem meg, hogy a Pozsáló is belefér a mai programba. A krasznahorkai várnál még felkerestük a Várvándort, onnan pedig egy rövid autózás után a felső parkolóban álltunk meg a turistaház mellett. Gyönyörű a táj és hamisítatlan őszi időnk volt. Fantasztikus szinek és nagyon kevés ember, köztük a fényképekről, logokból és szebbnél-szebb karintiai ládáknak köszönhetően megismert SirLes kolléga. Örültünk a találkozásnak és a medvével nem találkozásnak is :)
A hely és az odaút annyira szép, hogy csakis 5-ös értékelés jöhetett szóba. Ilyesmi ládát szivesen keresnénk fel a jövőben is, remélem érti a rejtő a célzást... ;)
Egy kis szabadságot kapott a feleségem és a három legkisebb gyerekkel lejöttem Szögligetre a szüleimhez (azért még maradt otthon pár gyerek :)) Ma gondoltam átugrunk megnézni Krasznahorka büszke várát és begyűjteni a várvándort, de a gyerekek inkább patakozni akartak a nagyszülőkkel, így csak én jöttem. Ha már a közelbe voltam gondoltam begyűjtöm ezt a ládát is. Szerencsére a pontok megvoltak a GPS-en, mert a BB nem működött. Gondoltam, mint már sokszor máskor, legrövidebb út a toronyiránt, ezért amint tudtam letértem a turistaútról és neki a hegynek. Voltak kisebb nehézségek, dzsumbuj, fejmagasságú fű, bokáig süllyedő rugany moha váratlan lyukakkal. Kb. 600-700 méterre a céltól nagyrakás ürülékeket találtam. Kis arányosítás alapján rájöttem hogy egy nálam sokkal nagyobb valakitől származott. Mivel csak Ausztriában a csúcsállat a tehén, ezért inkább valami szűrős brummogó állat végtermékére tippeltem. A kupacok számosságából pedig arra, hogy nagyon gyakran jár ide. Ez a felismerés aztán újult erővel töltött el a csúcs gyors elérésére. Visszafelé elhatároztam inkább a turistautat fogom használni és ez jó döntés volt, mert így lejtmenetben összefutottam Mikulásékkel.
A csúcson egy szlovák csapat volt, de gondoltam felderítem a ládát amennyire lehet. Ennek a következmény az lett, hogy megriasztottam egy szikla mögött egy lányt, aki sikítva menekült előlem. Ezek után inkább leültem szendvicset eszegetni, nehogy az legyen a vége, hogy tóth barátaink eldöngölnek lányok molesztálása címen. Húsz perc után tovább indultak, így én is neki láthattam a keresgélésnek. A láda szerencsére könnyen megadta magát. Kellemes kis túra volt, szép és jó illatú volt az erdő.
A kilátás a csúcsról gyönyörű, nagyon jó időt fogtunk ki. Gulyapalagról indultunk, félúton sajnos elvesztettük a jelzéseket. Arra gyanakszunk, hogy az erőteljes fakitermelés "vihette" el a jeleket, ezért érdemes erősen odafigyelni. Mi azt az elvet követtük, hogy csak felfelé mentünk, nem tévedtünk el: apró kerülővel ugyan, de szerencsésen felértünk a csúcsra.
Túra után a rozsnyói Kaltenecker sörözőben pihentük ki a fáradalmakat. :-) Mindenkinek csak ajánlani tudom a helyet, állítólag Szlovákia legjobb kézműves söre található itt, ráadásul a tulajdonos is magyar. Feltétlenül érdemes kipróbálni a barna sörüket (is), Brokát néven árulják.
Krasznahorkai esti sörözés közben a kocsmában a helyiek állították, hogy kerékpárral járható út van a Pozsálóra. Másnap indulás Uhornianske sedlo 999m majd tovább. 1200m-ig jutottunk nem találtuk. A kerékpárral nem járható. Jövőre megpróbáljuk Betlér
felől múltévben ott jöttünk le. Azért szép túra volt.
Erőltetett mentben robogtunk föl a csúcsra, hogy még emberi időben elérjünk a poprádi szállásunkra. Kaptunk egy kis ízelítőt a következő napok időjárásából, bár itt még csak felhőben jártunk.
Csucsomtól indultunk és Betlérre érkeztünk keresztül a Pozsálón.
Először a menedékházban ittunk egy korsó hideg sört mesés kilátással.
A csúcson a helyiek szedtek valami piros bogyót, azt mondták húsokhoz és befőzéshez kiváló.
Sokáig vártunk a ládakereséssel, míg elmentek de megérte. Hihetetlen panoráma és nyugalom.
A hétvégén megjelent két új szlovák láda (GCTOVA és GCMENA) levadászása után gondoltuk, elhozzuk innen a GCPANT mozgóládát. Miután Rozsnyónál kiraktuk a még Késmárkon felszedett két holland stoppost, Gulyapalagnál parkoltunk (odafelé tartva láttunk egy szlovák őzet), majd a sárga jelzést követtük egy rövid ideig. Sajnos aztán jobbra felfelé elindultunk egy ígéretesnek tűnő úton, mondván, hogy rövidítünk, de az út elfogyott. Árkon-bokron (málnabokron, finom a málna) keresztül találtunk rá egy másik, jelzés nélküli erdészeti útra. Olyan térképünk nem volt, amin az utak is be lettek volna rajzolva, így csak tippelni tudtunk, hogy melyik út vezethet a csúcsra. Jó sok kanyarral és kerülővel később már este 10 után értünk fel. Fantasztikus lehet a kilátás nappal, körben láttuk egészen távoli városok fényeit is. Megközelítettük a csúcssziklát, amikor kicsit lejjebb, max. 50 méternyire három óriáskutya kezdett ugatni a sötétben és meg is indultak felénk, rémisztőek voltak. Én rögtön infarktust kaptam. Pár perc után láttuk, hogy sátorozókat őriztek a kutyák, és ők szerencsére még időben visszahívták őket, így nem ettek meg minket. De még sosem ijedtem meg ennyire egy ládánál sem. Aztán a sok áfonya közül előhúztuk a ládákat, GCPANT-ot elhoztuk, GCPZSL-t új zacskóba tekertük. Lefelé már kisebb tanakodás után megtaláltuk a sárga jelzést.
Nagyon szép hely, kár hogy nem nappal jöttünk fel.
Előre elnézést kérek mindazoktól, akik nem szeretik a hosszú mszlag dumát - ígérem, CSAK ennél az egy geoládánál leszek ilyen nosztalgiázós-lokálpatriótás... :)
A tények: csodaszép helyen szuperjó rejtés. A zacsi már egy picit (nagyon) meg volt viselve, újba raktam a ládát. Az utazó pant láda is ugyanott van még...a logfüzetbe raktam egy rövidke kétnyelvű megjegyzést, hogy bővebben majd itt rizsázok...
Szóval (elnézést kérek mindenkitől...szlovák tannyelvű iskolába jártam, így a földrajzi nevek magyar változatát nem kenem-vágom általában...):
Sok mindennel egyet lehet érteni a geoláda kitalálójával, több mindent lehetne módosítani, pontosítani...leginkább a vasútállomásról közlekedő buszos legendás részt...igen, ez így van. A busz jár...legalábbis a Kassa és Pozsony/Zólyom felől érkező gyorsvonatoknál...
Nem ártana azzal kezdeni, hogy rozsnyói születésű vagyok, ezért is teljesen igaz a "szent hegy" megnevezés egyesek esetében...
A Pozsáló a magamfajták számára tényleg a világ legfantasztikusabb hegye...kultikus, monumentális, tiszteletreméltó, mint másoknak a Kilimandzsáró, a Fuji vagy épp a Kékestető :)
Egy pontosítás...ahol a szikla van (a tető keleti csücske) maga a Skalisko - és 1293 m magas (itt van az alternatív jelszót is magán hordozó turistatábla). A "kettős csúcs" nyugati része pedig a Volovec - az tudtom szerint 1284 m magas. A közöttük elterülő füves-bokros-erdős rész hatására két hegynek tűnik az egész...
Kb. 5 éves lehettem, amikor először voltam a pozsálón "boronyicázni" (az áfonya rozsnyói neve :) ), azót több irányból, gyalog, bicajjal (mint ebben az esetben is) kb. 30-szor másztam meg.
Olyan az nekem, mint egy tibeti szentély...a világ teteje. Ahol az ember leül (amikor épp nincs olyan szél, hogy elviszi az agyát) a sziklára, körbenéz, és elkapja a szívstorongató boldogító érzés, hogy SZABAD. Amikor körbenéz, és három ország területére lát. Amikor elgondolkodik azon, milyen hatalmas ereje van a helynek, milyen kicsi mellette az ember, város, a völgy...
Most érik arrafelé a boronyica, annyi van belőle (legalábbis a szikla-láda lejtőn), amennyit eddig talán én még nem is láttam, sokszor voltam arrafelé apuval, haverokkal.
Legjobban mégis egyedül szeretek oda menni...megmászni az utamat (Rozsnyóról a Gulyapalagon keresztül biciklivel kb. 15 km, 1000 m szintkülönbséggel), leülni és gondolkodni, meditálni.
Mániám a magas helyek meglátogatása, hogy aztán lenézzek és elcsodálkozzak, milyen hatalmas területet lát onnan az ember...és tegnap olyat láttam, amire eddig nem is figyeltem oda...
Mégpedig:
Keleten látható a Szlovák érchegység keleti fő masszívuma, a legmagasabb, legnevesebb hegyekkel - Zlatý stől, Kojšovská hoľa...leghátul pedig a Zempléni hegység (szlovákul ezeket Slanské vrchy-nak nevezik).
Délkelet felé, a Szlovák karszt mögött látható Magyarország egy elég jelentős része...az Aggteleki karszttal kezdve, az annak keleti részén található Szár-heggyel folytatva teljesen az Alföldig...tegnap sikerült megpillantanom egy hatalmas kéményt...minden bizonnyal Tiszaújvárosból integetett rám...
Délre van a Rozsnyói medence a Sajó és a Csermosna völgyével, a Szlovák karszt fennsíkjaival, mögöttük délen a Bükk, tovább délnyugat felé pedig a Mátra (a ködben megfigyelhető volt a Pozsálótól légvonalban mintegy 110 km-re fekvő Kékes tornya, nem messze tőle pedig a Galyatető masszívuma).
Nyugaton folytatódott a Slovák érchegység többi alcsoportja (Veporské vrchy, Stolické vrchy), majd észak felé haladva az Alacsony-Tátra a Király-heggyel (Kráľova hoľa), mögötte pedig minden bizonnyal a két legmagasabb alacsony-tátrai csúcs (Chopok és Ďumbier) egy részletével...
Északnyugaton bújdostak csúnya felhők mögött a Magas-Tátra gyöngyszemei, tovább, távolabb Késmárk-gyanús hellyel, leges-leghátul pedig, a Dunajec folyó túlpartján, immár Lengyelországban fekvő Trzy Korony kultikus hegy :)
Északon érdekes a dombon elterülő Závadka falu, tőle balra hátul Lőcse, tőle jobbra a szepesi vár (Spišský hrad), tőlük északra pedig a Löcsei-hegység (Levočské vrchy), mégtávolabb pedig az Alacsony- és Magas Beszkidek (Beskid Niski, Beskid Wisoki), szintén Lengyel földön...
Persze, az ember ilyenkor mondhat bármit. Az ember odamegy és láthat bármit.
Ahogy Exupéry a Kis herceg szájával mondta már: Ami igazán fontos, az a szemnek láthatatlan. Oda születni kell, azt érezni kell...
Nagyon jó időt fogtunk ki, lenn köd, fenn szikrázó napsütés. Láttuk a környező hegyek, köztük a Tátra csúcsait is.
Ide rejtettük a GCpant utazó geoládát.
Éva, Rudi
Már jártam itt korábban. Az emelkedő most is húzós volt, de azért Csucsomból 3 óra 45 perc alatt megjártuk oda-vissza. Igaz, szedtük a lábunkat. A csúcson olyan hideg szél fújt, hogy nem volt kedvünk nézelődni.
Péntek-szombat tájfutó országos bajnokság Aggteleken.
A selejtező után, "levezetésképp".
A csúcson friss, olvadó hó, érő fekete és vörös áfonya, szép kilátás. Az erdőben csodás őszi szinek.
Ezüstérem: itt is igaz a "ki korán kel ..." kezdetű mondás, 22 perccel késtem le az első megtalálást. :-)
A rejtés egy nagyon szép helyre kalauzol el, ami a picit párás idő ellenére teljes panorámáját ugyan nem mutatta meg, de a szikrázó őszi napsütésben felejthetetlen túra volt az intenzív színekkel tarkított erdőben.
A déli kiindulóponttól közelítettem meg a ládát, az autót a javasolt parkolóban hagyva, érdekes kis "vízerőművet" láthatunk a patakra telepítve.
A túra kellemes séta a menedékházig, onnan picit meredekebb, de semmi vészes, könnyen fel tud jutni bárki ott is (nagyi maximum a menedékháznál bevárhatja a többieket). Olyan párás volt az idő, hogy a sűrűbb, fenyőfás részeknél látszott a leheletem is.
Valójában a sárga jelzés a menedékházig visz, onnan természetesen a zöld jelzést követve juthatunk fel a csúcsra. Amikor odaértem, a menedékház zárva volt, de az előtte lévő csapból ömlött a friss, jéghideg víz (elzárni nem lehetett).
Fent egy kedves apukával találkoztam, aki három kicsi lányával - mint mondta: apró krízishelyzetet leküzdve - éppen akkor indult lefelé.
A ládában a logfüzeten, három tollon és egy apró műanyag korongon kívül nem volt semmi. Talán egy fekete zsák jobban álcázná a dobozt, mivel a fehér zacskó bizonyos szögből már messziről kilátszott. Picit mélyebbre rejtettem vissza.
Úgy döntöttem, hogy visszafelé toronyirányt a szikláktól északkeleti iránya található völgyben ereszkedek le. Találtam is egy elágazást és egy keskeny ösvényt lefelé, ami a sok lepergett tűlevél miatt kezdetben olyan volt, mintha bársony szőnyegen sétálnék. Lentebb, egy patak csörgését követve igen meredek részre tévedtem, amit nem igazán javasolnék, igen veszélyes terep a sok laza kő miatt.
Összességében ez a láda egy nagyon szép helyre kalauzol el, amit egy hosszabb piknikezéssel is össze lehet kapcsolni (több tűzrakó hely is van útközben), így igazi, egész napos családi kirándulást lehet a ládavadászatból kerekíteni.
Aranyérem.
Nagyon jó időnk van. Az idő enyhén párás. Nagyon nagy volt a forgalom, így elég sokat kellett várnunk a csúcson.
Nagyon jó hely!
Köszi a rejtést!