Ausztria egy eldugott kis falujába invitállak titeket evvel a ládával.
Wap:
A láda a falu feletti hegycsúcson található. Télen sílifttel kb. 15 perc az út a csúcsig, gyalog a hóban akár 3 óra is lehet. Nyáron kemény túra végig a sípályán felfelé. (Szerintem kb. 2 óra séta.) A láda egy fenyő ágaira kötözött műanyag doboz. Jelszó a kupakban belülről felírva.
Hohentauern egy hágó legmagasabb pontján a Passhöhén található. Nyáron remek kirándulóhely, kis tóval és sok kijelölt turistauttal, télen pedig egy kis családias mini síparadicsom.
A rejtő síelt egyszer egy jót, eldurrant az agya, rejtett, aztán azóta se nem rejt se nem keres és még karban sem tart.
Tipikus példája a felesleges külföldi rejtéseknek. Semmi különleges, ilyen hely Ausztriában ezrével van.
Ha már erre jártunk, nem lehetett kihagyni, felszaladtunk érte, sportértéke volt, több nem.
Számomra ez a láda netto szivatás volt. Lehet, hogy télen élvezet, de nyáron nem az, egyáltalán nem egy remek kirándulóhely, ahogy a rejtő igéri. Egy meredek hegyoldal, semmi több. Az eddig 20 megtaláló közül egyetlen egy jött télen.
Itt ez a gyönyörű ország, annyi heggyel, hogy egy osztrák élete sem elég ahhoz, hogy az összeset bejárja. Miért pont ezen az unalmas, meredek sipályán mászat fel a rejtő egy nyirkos filmesdobozhoz? Azért mert valamikor itt síelt. Amikor még érdekelte a geocaching. :-( És talán más részét még nem látta Ausztriának, így nem tudta, hogy ez nem az a hely, amit érdemes bemutatni a kevés idővel rendelkező, messziről jött turistának. Kár, hogy a moderátorok sem tudták ezt. :-(
Megtaláltam.
Megszopatott egy kicsit! Két láda is van különböző jelszavakkal. Természetesen én a korábbit találtam meg először ezért nem fogadta el a jelszót többszöri próbálkozásra sem. Aztán elkezdtem olvasgatni a leírást és a logokat, akkor derült ki számomra, hogy valaki pótolta a ládát. Ezért a hegy oldalából visszamentem még egyszer, és megkerestem a másik ládát is. Ennek a jelszavával már sikerült bejelentenem!
Köszönöm a rejtést!
Schladming felé útba esett ez a kis családias síterep, pont ideális egy félnapos-napos csúszkálásra. Meglepően jól karbatartott, meglepően meredek pályákat és döbbenetesen kevés embert találtunk itt, jórészt a helyiek jöttek ki levegőzni vagy sítúrázni. Délután az iskolát is kihozták egy kis síoktatásra. Gyönyörű vidék, az idő is pazar volt.
A ládát csak sível lehetett megközelíteni a kb. 2m hóban. A rossz állapotú tubust kicseréltem egy új dobozra, új logbook-al. A rögzítés sajnos kissé unortodox lett, a megmaradt spárgát belecsíptettem a fedél alá, remélem, nem nagyon fogja a vizet bevezetni a doboz belsejébe.
Megtaláltuk, köszönjük a rejtést. Ami a szintidőt illeti... Nos, szerintem ne szivassuk egymást a 40 percekkel. Elég hihetetlennek tűnik, nekünk ezt lefelé a sípályán gatyaféken sikerült teljesíteni. Aki felfelé ilyen sebességgel tud közlekedni folyamatosan 40 percen át, az nem éppen átlagos fizikai állapotban van. Aki a túristaúton indul el, és nem profi tájfutó, az olyan 70 perc körüli szintidőre készüljön.
Ausztriai kirándulásunk első célpontja. Este érkeztünk a településre, itt volt foglalt szállásunk. A szállás átvétele után még felsétáltunk a ládához. Felfelé a sípályán comboztunk. A meredek lejtőn kívül nagy befolyása volt a lassú haladásra a sok áfonyának :) A láda rendben meglett. Kicsit hiányérzetem volt. Érdemes lett volna feljebb vinni a dobozt az erdőhatárig, vagy akár egészen fel a csúcsra. A megtalálás után elkezdtünk felfelé menni, de már nem értünk volna vissza sötétedés előtt, így a csúcs előtt visszafordultunk.
Remek környék, köszönjük a rejtést.
Bert-Rinesch klettersteig felé majdnem útba esett, így begyűjtöttük. Nem igazán értem miért van ilyen kevés megtalálása ennek a doboznak. Az ajánlott parkolóból 40 perc séta alatt fölértünk főleg a sípályákon haladva, megtéve olyan 450 m szintemelkedést. A doboz könnyen meglett, de a fenyőbe behatolni kissé macerás. Lefelé már kicsit csepergett az eső így a vizes, füves sípályák helyett inkább körbe mentünk a turistaúton ami minimálisan hosszabb, de fele olyan meredek.
Ramsau felé menet álltunk meg Hohentauernben. Onnan 40 perc séta fel a ládához. Csúcsnak én nem nevezném ezt a helyet, csak egy pár méteres gerinckúp a Geierkogel északi lefutó gerincén. Ha már idáig feljöttem, akkor továbbmentem a csúcskeresztig (2232 m).A ládától még kb. 3 km, 500 m szint, 50 perc séta. (Lentről összesen kb. 6 km, 1000 m szint, másfél óra.) 2000 felett beértem a felhőbe, és csak rövid időkre volt kifújás. Rengeteg fekete és vörös áfonya, lent az erdőben málna, fent virágzik a csarab.
Megtaláltuk. Köszönjük a lehetőséget :-) [g:hu 1.5.3y] [wapon beküldött szöveg]
A Gasthof Passhöhe parkolóból indultunk, majd egy murvás úton vágtunk neki a hegynek, de a gps szerint a sípályán kellett folytatni az utunkat így letértünk a könnyebb útról és a nehezebben folytattuk, sajnos. 500 méter szintkülönbséget küzdöttünk le tűző napon. Visszafelé már láttuk, hogy a murvás út a könnyebb és majdnem a csúcsig felvisz. A panoráma kárpótolta minden egyes lépésünket :-)
Rejtővel egyeztetve teszem fel jelszó nélküli megtalálásra.
Saját ládák karbantartásra utaztunk Karintiába a feleségemmel és a két idősebb gyerekünkkel Maci012-vel és Marcival. Útközben csináltunk egy kitérőt a GCHo láda felé. Végig 30 fok meleg és napsütés, mire megérkeztünk Hohentauernbe azonban már felhős ég fogadott. Nekivágtunk a hegymenetnek, azonban az áfonya érik, ezért hatalmas mennyiséget ettünk belőle. Szép kékek lettünk és mire komolyabban nekiveselkedtünk az emelkedőnek már hallottuk a mennydörgést. Az emelkedő nagyobb részét letudtuk, azonban kb. 350 méterrel légvonalban a ládádtól leszakadt az ég, és erősen villámlott. Így mi is villámgyorsan toronyiránt lefelé vettük az irányzékot. Mondhatni szétáztunk mire leértünk és a ládát sem találtuk meg.
Végeredményben egy jót túráztunk egy csodaszép helyen és rengeteg áfonyát ettünk. Csak a vihar várhatott volna meg egy kicsit.
500 méter szintkülönbség tűző napon "nem semmi", de hát tudtuk, mire vállalkozunk. Csak az zavart kicsit, hogy télen ugyanez 15 perces üldögéléssel is elérhető. Az pedig nagyon zavart, hogy a jelszót nem tudtuk leolvasni. A tolltartón kivülről voltak irásnyomok, a koordináták még részlegesen felismerhetőek voltak, de a jelszó nem. Feltételezem, hogy korábban ide volt felírva, leglábbis a tolltartóban sem találtuk. A logbook-ban csak külföldi beírásokat találtunk idén, nekik nyílván nem hiányzott a jelszó.
A kilátás valóban gyönyörű, de a Hütte most zárva volt.
IA.
10 éves osztálytalálkozón voltam Németországban (Kastl, Bayreuth) és úgy döntöttünk, hogy hazafelé felkeressük a két távolabbi osztrák ládát, nevezetesen a Hohentauern-t és a Loretto kápolnát. Az éjszakát a Csótai csapat által is ajánlott Gaalerhofban töltöttük. A megadott parkolóból, a sípálya mentén győztük le Zsuval a szinteket. Elég szuszogtatós a kaptató. A kilátás valóban nagyszerű! A rejtéshez kicsit nehéz hozzáférni, de megoldottuk. Kösz a rejtést!
N 47° 26,022' E 14° 28,844' 1250 m [GCho+Gasthof Passhöhe]
