WAP: E ládával Pádis szívébe, a Galbina-szirtre hívunk Téged. A szirttől pár lépésre északra találod a ládát, egy nagy daganatot hordozó fa gyökerei között. A szirt több irányból közelíthető meg - a Glavoi-ról, a Csodavártól (a Porcika-zsombolyon át), a Bársza-katlan, ill. az Eszkimó-jégbarlang felől.
A kezdetek
Ahogy elhagytuk az utolsó falut, egyszerre csak sötétség borított be mindent körülöttünk. Meresztettük a szemünket az éjszakába, a reflektorok fénypászmáiba kapaszkodva, el ne vétsünk egy-egy bukkanót. Képzeletemben nem is út volt ez - ahogy a Hold kísérteties fényében fölénk magasodott egy hatalmas szikla, aztán csak sűrű erdő, dús aljnövényzet amíg a szem ellát, egyszerre visszatértem az időben egy rég letűnt korhoz. Már szinte láttam magam előtt, ahogy bőrökbe csavart ősemberek vad csoportja ront ki kőbaltával a kezében a sűrűből, hogy aztán kitépjen bennünket a kocsiból, ami persze rögtön nem tűnt olyan biztonságosnak - hisz épp csak kicsivel gyorsabban tudtunk haladni, mintha gyalogszerrel érkeztünk volna. A kora tavaszi áradás több helyen bemosta az utat a patakba, sokat rontva az amúgy sem épp a legjobb állapotban levő úton. Igazi felfedezőnek éreztem magam, mint aki olyan földre lép, ahol még senki nem járt előtte.
Soha addig nem hallottam Pádisról, és fogalmam sem volt arról, mi vár itt ránk - és azt hiszem, egész életemben hálával fogok adózni azokért a pillanatokért, amelyekben itt részesülhettem.
Az első sejtelmes és izgalmasnak ígérkező látogatás óta sikerült Pádis ezernyi arcát megismerni az év majd' minden havában, mindig új és új csodákat felfedezve.
A szirt
A láda rejtekhelyéhez, a Galbina-szirthez is egy régi emlék köt - amikor először jártam itt, a szirtre kiérve csak álltunk és bámultuk a minket körülvevő nagy fehérséget, hátha valami csoda történik, és végre kikukkanthatunk ebből a sűrű, nyirkos masszából. Aztán egy idő után bánatosan készítettünk egy-két remek köd előttem - köd utánam témájú fotót, amikor egyszercsak a gép nézőkéjében hirtelen valami színes bukkant elő. És a színest egyre nagyobb színesek követték, míg aztán néhány perc múlva elúszott a nagy fehér, és mi ott álltunk nagyokat pislogva a hirtelen elénk tárult sokminden pazar látványától, és össze-vissza mutogattunk egymásnak, épp ki mit fedezett fel hirtelenjében - ki-ki a Galbina szurdokát, a Flóra-rét mezőit, az esztenákat, vagy épp a Rozsda-szakadékot sasolta.
Persze ilyen előzmények után a lógó orral elbaktatás helyett egy kiadós fotózásba és ebédbe fulladt a szirt-látogatás, ami után immáron boldogan vettük az irányt a következő állomás felé.
A szirt több túratervbe is beilleszthető, hiszen a Szamos-bazárt és a Phaeton-vízesést leszámítva az összes klasszikus túracélponthoz közel esik. Jöhetünk ide a Bársza-katlan vagy az Eszkimó-jégbarlang (és így a Galbina-szurdok) felől, de épp ennyire könnyen megközelíthető a Csodavártól (a jelzett út a Porcika-zsombolyon át vezet), vagy a Glavoi mezejéről is.
A szirtet bármikor érdemes meglátogatni, de különösen ilyenkor, ősszel szép itt - amikor a sok más látnivaló mellett az őszi erdő pazar színpompájában is gyönyörködhetünk.
A láda
A ládát a szirt közvetlen közelében, egy nagy-nagy daganatot hordozó fa gyökerei között rejtettük el, bízva benne, hogy a ládika által idecsalogatott látogatónak sikerül néhány kellemes és emlékezetes percet okoznunk.
Néhány szóban a Bihar nagy kutatóiról
Czárán Gyula (1847-1906): seprősi birtokos, aki 1890-ben, apja halálát követően a gazdálkodást feladva birtokait bérbe adta, és ettől kezdve életét a természetkutatásnak, az Erdélyi-Szigethegység feltárásának szentelte. Menyházán bérelt villát, ahonnan tavaszonként indult a hegyekbe. 1892-ben érkezett Biharfüredre, az akkor még alig ismert üdülőhelyre, ami később itteni tartózkodásának központja lett. Nyaranta járta a hegyeket, turistautakat épített, a nehezen megközelíthető, ám páratlan szépségű helyeket létrákkal, lépcsőkkel, hidakkal, esetenként sziklába robbantott utakkal tette járhatóvá. Felderítette a Bihart, és 1900-ban kiadta első turistakalauzát (Kalauz a biharfüredi kirándulásokra), amiben 28 túrát ír le - ugyane kötetnek újabb 20 túrával bővített kiadása 1903-ban jelent meg. Igen korai, 1906-ban bekövetkezett halálához szomorú előzmény kapcsolódott - amikor 1905 őszén visszatért Menyházára, még a tél előtt meglátogatta a Galbina szurdokát (e szeretett helyen volt barlangban kialakított nyári szállása is), ahol azonban szívszaggató látvány fogadta: a favágók sorra termelték ki az erdő fáit, csupaszították meg, pusztították a szurdok környékét. Immáron betegen (talán ebbe betegedve bele) teszi meg az utat Menyházáig, ahonnan többé már nem térhet vissza a szeretett hegyei közé - halála 1906 január ötödikén következik be. A hatalmas életműről Daday János: Barangolások a Bihar-hegységben Czárán Gyula nyomdokain c. könyvében olvashatunk bővebben.
Papp Lajos (1899-1959): A költő és drámaíró, aki az első világháborúban önkéntesként harcol és sebesül meg az olasz fronton, Piave-nál, a turizmus háború utáni újabb fellendülésekor ismerkedik meg a hegyekkel és a természetjárással. 1928-ban látja sógorait, ahogy hátizsákokkal, bakancsban nekiindulnak a Biharnak. A következő évben már ő is csatlakozik, és a hegyek iránti szenvedély nem várat magára - "Elég volt egyetlen kirándulás, hogy rabja legyek a turistaságnak és imádója Bihar természeti szépségeinek. Most már én voltam, aki lelkesített." Nevéhez fűződik a Biharország c. turisztikai folyóirat megjelentetése 1929-ben, emellett személye jelentős szerephez jut a biharfüredi menedékház megépítésében is. Lelkesedése és tevékeny élete a román hatóságokban gyanút kelt, rágalomhadjárat indul ellene, ami aztán 1936-ban kiutasításához is vezet. A bécsi döntés nyomán aztán visszatérhet Nagyváradra, ám a világháború végén menekülnie kell. Ezt követően 1959-ben bekövetkezett haláláig Magyarországon él, könyvelőként dolgozik, miközben verseket és drámákat ír.
"Úristen, te tőled
nem kérek én mégsem mást már e világon:
Engedd, hogy még egyszer
Láthassam a hajnalt, fenn a Király-hágón!
S mikor a Napisten
Bíborszín szekere felvágtat az égre,
Olyat rikolthassak,
Hogy belezendüljön Nagy-Bihar bús bérce."
(idézet Papp Lajos: Imádság Biharországért c. verséből)
Dr. Mátyás Vilmos (1911-1986): A turistaságot és a bihari hegyeket gimnáziumi igazgatója révén ismerte és szerette meg, akivel rendszeresen jártak 10-14 napos kirándulásaikra a Biharba. Czárán nagy tisztelőjeként néhány társával 1930-ban megalakították az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) aradi Czárán-osztályát. A bihari utakat lelkiismeretes és kitartó munkával újították fel, azonban azokat hamarosan megsemmisítve kellett találják - kolozsvári román turisták terjesztették a hírt, miszerint ezek a magyar hadseregnek készülnek, és felbujtásukra a helyiek tönkretették a felfestett turistajelzéseket, szétzúzták a létrákat és egyéb építményeket. A román hatóságok nyomására az EKE kizárta tagjai közül - ő azonban kitartott megkezdett munkája mellett, és 1936-ban megjelentette Biharfüred c. turistakalauzát. Az ebben hatósági engedélyezés nélkül megjelentetett térképvázlatok nemkívánatos személlyé tették, ám munkáját folytatva 1939-ben megrajzolta a Petroszi-havasok turistatérképét. Amikor aztán ugyanebben az évben megkapta behívóját a román hatóságoktól, Magyarországra menekült, ahol Sopronban telepedett le - innen még egyszer visszatért, majd a háború végén újra - végleg - el kellett hagynia szülőföldjét. A szeretett hegyekbe ezután már csak halála előtt néhány hónappal látogathatott el újra - még egyszer, búcsúzóul átkelve a Biharon. A Biharról szóló turistakalauz megjelentetésének tervét soha nem adta fel, amit azután közvetlenül a halála előtt fejezett be. A kiadást már nem élhette meg, Bihar-hegység. Turistakalauz c. könyve halálát követően jelent meg.
Felszíni és felszín alatti karsztformák
A pádisi karsztvidék rendkívüli jelenségeinek meglátogatásához és tanulmányozásához hasznos segítséget kaphatunk A barlangjárás alapjai jegyzet Barlangföldtan c. fejezetéből - ha szeretnénk többet megismerni a karsztjelenségekről, kialakulásukról és pusztulásukról, mindezekre (és még többre) vonatkozóan
a jegyzetben bőséges információra lelünk.
Emellett az Erdélyi Szigethegységről - geológiájáról, állat- és növényvilágáról és más érdekességeiről
itt olvashatunk bővebben.