Ezen a versenyen egyedül vettem részt, mert társaim lemondták. Sajnos nem sikerült teljesítenem a 15 pontot, ez betudható késői indulásomnak, az XMasnál hosszan keresett és végül meg nem talált palacknak, és a rövidítésként bevállalt bozótharcnak, ami végül sikertelen volt -- vissza kellett térnem az útra. A terep nehéz volt, de ez látható volt a térképről, az idő kellemes.
Nagyon jó verseny volt, nem túl könnyű, de nem is túl nehéz pályával, jó időben, és gyönyörű környezetben. És egyúttal ez volt a legjobban sikerült versenyem, elégedett vagyok magammal, amit eddig nem mondhattam el. A titok az volt, hogy jól sikerült megválasztanom az útvonalat. Arra persze már régebben rájöttem, hogy az eredményes szereplés titka a geocaching versenyen pont ez, azaz a jó útvonal-optimalizálás, csak éppen eddig sosem sikerült ezt kivitelezni (ja, és természetesen időben elindultam, azaz 9-kor, biztos, ami biztos). Persze lehetett volna még könnyebb útvonalat is találni (lásd a győztes Mikulás útvonalát) de ez sem volt rossz. Ha nem akad 2 pont - Sziget és az XM-as - ahol összesen vagy 45 perc elment a kereséssel, még előrébb is végezhettem volna. Na meg ha gyorsabban haladok, de ez már edzettség kérdése, amin volna még mit javítani. De így is 27-ik lettem, tehát a mezőny első harmadában végeztem, és ez a legjobb eddigi eredményem. Ez arra ösztönzött, hogy készítsek egy kis összefoglalót az eddigi versenyekről.
A legelső gc versenyen, Tatán még nem vettem részt, akkoriban találtam rá erre a remek játékra. A második verseny a Koloska-völgy volt, ahová kemény 4 ládamegtalálással a hátam mögött érkeztem, és meghatározó élmény volt, a verseny is, de talán még inkább a találkozás sok a logokból ismert arccal, "geoaching-ikonnal". Itt a 22-ik helyen végeztem, ami abszolut értelemben a legjobb helyezésem, de akkor 41 induló volt, most Komlóskán pedig több mint 100. Ez bizony már 5 éve volt.
A harmadik: Kács. Úgy emlékszem vissza rá, hogy nehéz verseny volt, nagyon elfáradtam a végére. 30-ik lettem a 49-ből, 7:36 h-t töltöttem a terepen. A negyedik verseny, GeOrfű, szintén 30-ik helyezés, 58 indulóból. Az ötödik verseny a számomra messzi vidéken - ami egyáltalán nem baj - de gyönyörű helyen, Kistolmácson zajlott: a teljesítményem visszaesett, 45-ik hely, 58 indulóból. A péntek esti buli nagy flash volt:-)
A hatodik verseny, Rakaca, nem volt olyan nehéz terep, csoportosan haladtunk, és a végén igyekezni kellett, hogy időben beérjünk: 55-ik hely, a 92-ből. Péliföldszentkereszten volt a hetedik verseny, itt Mákossal mentem végig, és jól lelasítottam:) Az eredmény: 75-ik hely, 119 indulóból. A nyolcadik verseny ismét Észak-Magyarország, Aggtelek. Itt a péntek esti buli túl jól is sikerült, ellentétben a versennyel, ahol 7 pontot sikerült megkeresnem, ez 98-ból a 95-ik helyre volt elég:o)
Nem ezért, de a következő 3 versenyen a "másik oldalra" álltam: pályatelepítés, versenyszervezés, felsorolva: 9-ik verseny Bonnya, 10-ik verseny Apátistvánfalva, 11-ik verseny: Bér. És elérkeztünk a mához:)
Versenyzőként a legszebb emlékeket az első versenyemről, azaz a Koloska-völgyről, Kácsról, és Kistolmácsról őrzöm. Ha ki kellene osztanom egy legszebb versenyhelyszín címet, az Kistolmács lenne, Komlóska pedig mögötte. Szervezőként mindegyik helyszín izgalmas volt, a legnagyobb kihívást az Apátistvánfalvai pálya lerakása jelentette, a sok fokozottan védett terület miatt. A legkönyebb dolgunk a szervezéssel Béren volt szerintem.
Visszatérve Komlóskára: jártam már errefelé, tudtam hogy nagyon kellemes tagolt domborzati viszonyok vannak, így időben elindultam, 9:05-kor, és az északot választottam. Első pont az NM (Nyiladék mélye) volt, rögtön kis bénázással, de utolértek Lelcache-ék, és ők megtalálták a pontot. Innen felfelé indultam a nyiladékon, aminek vége lett, és egy közepesen akadós erdőben találtam magam. Ezen átvergődtem, és vesztettem a szintet az SZ (Sziget) pontig. Ez a pont jól megszivatott, nagyon sokáig keresgéltem, sőt keresgéltük Apexsek-kel. Még a vízmosásba is lementem. Ennél a pontnál elvesztettem félórát!
Az MS (Makkos) gyorsan meglett, némi tanakodás (melyik lenne a jó útvonal a 15 ponthoz innen) jött egy nagyon kellemes szakasz, a kissé köves hegyoldalban nyílegyenesen lezúztam a TR (Torkolat) pontig. Onnan már adta magát a következő pár pont: először az RR (Röf-Röf) majd a KR (Kőrakás): a két pont közti uszkve 150 méter szintből úgy 100 métert eséstüskén tettem meg, 250 méternyi vízszintes szakaszon:-)
A GY (Gyökér pontig) egy könnyed séta volt, nagyjából szintben, utána kicsit gondolkodóba estem, csábító lett volna egyenesen menni a KL (Kilátó kereszteződés) pontig, de az újabb szintmászást nem vállaltam be, így körbe mentem szintben, közben ismét súroltam az MS pontot. Innen egy kis földút után átvágtam egy enyhén cserjés erdőn, és a Zöld turistaútra haladtam ki. Az erdész kulcsosház és forrás egy nagyon szép hely, itt tartottam egy pihenőt. A pontok több mint felén túl voltam már, dél körül járt az idő, így megebédeltem a pihenőnél, és erőt gyűjtöttem a maradékra.
Erre szükség is volt, rögtön a következő pont a KR (Király) is igényelt egy meredekebb mászást, előtte árokmászással. Itt ismét gondolkodóba estem, de a KN megközelítése direktben elég zűrösnek látszott, az volt a jó döntés - így utólag is egyértelmű lett - ha nem vállalom be. Így az SL (Szőlő) pontot céloztam be, itt elég sok "szünet" azaz táv volt a két pont között, és egy helyen utat keresve rossz irányba indultam el, de itt is sikerült jól dönteni, és visszafordultam, meg is lett a jó út. Következett az XM (GCxmas promó) pont, ami az újabb szívatós pontnak bizonyult. Sokan kerestük sokáig, végül én leltem rá, amikor már majdnem feladtam, véletlenül rákönyököltem.. így lett meg. Ezzel a ponttal is sok idő ment el. A verseny utolsó komolyabb szintemelkedése következik, akkor azt hittem:)
Felmentem az Országos Kékre ahol balra kanyarodva egy szép rét után némi lefelé mászással a KN (Korelnök) pontot sikerült abszolválni, innen visszafelé pedig az LK (Lightos kilátós) pont következett, ez volt a 13-ik pontom, kettő volt még hátra. Irány a bázis, a finisbe fordultam. Egyértelmű a következő pont: SM (Sziklamező) innen pedig tűz lefelé. Kicsit gondolkodtam az EE ponton, de aztán letettem róla, mondván jó lesz az NA (Noname) a 15-iknek. Hát(tal nem kezdünk mondatot), szóval annyira nem volt jó, mert közben egy jó mély árkot kellett leküzdeni, majd ebból kimászni egy domboldalon. Ez már nem hiányzott így a végén, ezért becéloztam a bázist, lehetőleg egyenesen, minél gyorsabban. Egy ház/kert mellé sikerült kikeveredni, ahonnan újabb árokmászás után a bázishoz vezető úton találtam magam 300 méterre a bázistól, ahová besétáltam szépen nyugisan.
Megtett táv: 19.5 km, összesen kb. 600 m szintemelkedés. Köszönöm szépen mindenkinek!
Új szép vidék, hihetetlenül jó idő, nagyon változatos terep, sok kedves játékostárs. Élveztük nagyon, kár hogy nem volt több időnk!
A kis csapat eddig 1-2 tagú volt, most négyen jártuk végig. Szerintem sikerült jól szétszórni a palackokat, minden eddiginél többek kellett menni értük, nem is voltunk biztosak abban, hogy teljesítjük a 15-öt időre. Végül mégis felcsillant a remény.
A 12. Hajtűkanyar nehezen lett meg, de még reálisnak látszott, hogy sikerül a 15. Sajnos a 13. Vadászlesnél (is) sok időt vesztettünk. Végül a 15. SL után a Bázis felé menve láttuk, hogy a GPS útvonaltervezője egyre rosszabb célbaérési időket jósolt, így futni kezdtünk, amit nagyon jól tettünk, épp hogy csak beértünk 5 előtt.
Sikerült, bár majdnem utolsó eredménnyel, tavaszra edzeni kell kicsit...
Köszönjük a Szervezőknek! Enikő, Dávid, Katus, Ágó
Csak néhány kép a telepítés pillanataiból. Snake-kel az észak-keleti kört raktuk, volt benne esőzős szakasz is gazdagon. Remélem, senki nem bánta meg, hogy arra indult. :)
1./ a terepen - na ez a rész csillagos ötös, mint általában.
2./ a központban - ha már egyszer a csapatunk nevében befizettünk 4000 forintot, akkor igazán juthatott volna vacsora. 3 adag hurkáért fél nyolckor ez egy kicsit magas ár volt asszem. Szóval ruszin sütit a seggébe a házigazdának, ha délben már tudta, hogy dupláznia kell a kaját és nem tett semmit fél hatig. Szóval, hogy a tékozló homárt idézzem - fospuNEpa!!!
Sajnos feleségem kiújuló térd sérülése miatt 2 fős csapatunk fél táv körül feladni kényszerült a játékot / versenyt. Kis szomorúságunk gyorsan elmúlt, gyúrunk a tavaszira...
Hétfőig maradtunk (családunk három generációval képviseltette magát), nagyon jól éreztünk magunkat.
Igyekszem még nem látott képeket feltenni.
Ez volt a második versenyünk és ez is nagyon jól sikerült, bár most nem sikerült beérnünk 5-re, de a 15 pontot azért összeszedtük. Sajnos a gulyáslevesből már nem jutott nekünk, de a hurka is nagyon jó volt. A környék nagyon szép és az idő is kedvezett. Jövünk legközelebb is!
Üdvözlettel: Judit, Miki, Chuti és Szabi, Erika&Peti
Jó volt mint mindig. Talán a rejtések voltak nehezebbek az átlagosnál, ennyi vizesárkot rég nem másztam meg. A Legend lassan tényleg nyugdíjba kell hogy vonuljon mert sok helyen csak a tapasztalat segített a megtalálásban. A 13. pont után a tollamat a 15. után a LOGpapírt hagytam el. Ez +1 km keresést jelentett így a gulyásnak már csak a leve jutott. De sebaj úgy is van mit leadnom. Várjuk a következő verseny helyszinét !
Ezen is túl vagyunk! Még együtt indult a debreceni különítmény, de a 3. megtalállt flakon után széjjelvált a csapat :( Kellemes időben, szép terepen mentünk végig. A következő versenyt már hamarabb kell kezdenünk! A kaja nekem sem tetszett:(
A harmadik és legnehezebb verseny, amin resztvettem. Kellemesen izzasztó dombok és a palackok közötti hosszabb séták tarkítottak a terepet. Így van ez rendjen, egy verseny legyen kihívas mindenkinek, hiszen könnyű esti sétára bármelyik városi ládát válszthatja az ember. Szombaton próbáltuk nem elhúzni a reggeli tevékenységeket és nagyjából időben indultunk DC3, Jimbo és Levin társaságában. A Kyra ládára fókuszálva Dél felé indultunk, ami a terep szempontjából szerencsétlen döntes volt, viszont az első pontnál Fontéval és Kozinnal találkoztunk, majd egy hordakent vidáman folytattuk az utunkat. Annak ellenére, hogy kb. 20 km alatt teljesítettünk 13 ládát, nagyon jól éreztük magunkat. Köszönet a szervezőknek a munkájukért, egy kellemes élménnyel lettem gazdagabb.
Ismét egy nagyszerű versenyen vehettem részt. Palazsuval együtt neveztünk, csatlakozott hozzánk nagy örömömre Dc3 és végül Jiimbo akinek már rég ketyegett az óra de megvárt minket. Nem szórakoztunk sokat az útvonaltervezéssel, egyetlen szempont volt csupán, hogy a Kyra féle csészét levadásszuk. Így hát dél felé indultunk. Még szinte a faluból sem értünk ki amikor csatlakoztak hozzánk Fonte-ék és így egy kis csapatba verődve, vidáman sétálgatva haladtunk pontról pontra. Nekünk sem sikerült a kitűzött feladatot teljesíteni de ettől függetlenül jól éreztük magunkat.
Ezúton szeretnék gratulálni Kulisznak aki megmentette a HECT becsületét azzal, hogy időre begyűjtötte a 15 pontot és előkelő helyen végzett, továbbá Mikulásnak aki magabiztosan és megérdemelten kaparinthatta meg gyüjteményének hiányzó darabját, az elsőségért járó oklevelet.
Köszönet illeti a szervezőket akik összehozták nekünk ezt a remek fesztivált.
A tavaszi versenyt ki kellett hagynom, így a túrázás, keresgélés mellett a viszontlátások jelentették a legnagyobb örömet számomra ezen a hétvégén.
Nekünk se lett meg a 15 pont, valószínűleg még nem állt át az agyunk az 5 órás visszaérkezésre. Szokás szerint kisebb hordában vonultunk, szokás szerint ráérősen, szokás szerint logzenével és szokás szerint nem maradt ki a dzsindzsajárás sem. Geomenü ugyan előbb nem jutott, de némi türelemmel kivártuk a második adagot, ami állítólag jobb volt, mint az eredeti, sőt az éjjeli részeg habzsolás keretében az addigra jól átsült hurkához is volt szerencsénk. A geopárd továbbra is a legszebb állat a világon, ezt örömmel konsTatáltam. :)
Az idő ajándék volt, a Zemplén meg amúgy is szívem másik csücske (az egyik a Börzsöny), így a (mindkét értelmében) másnapot is a környéken csavarogva töltöttük el, Piret-vel és Kyrával egy igazi GEO-túra keretében. (Lakkolit, andezit, szferosziderit, perlit...) Egyetlen kisebb zökkenővel hazaérve találkoztunk: az m3-as bevezetőnél a Szerencs utcai kereszteződésben felmondott a Patrol kuplungja, de még ez is jól jött ki, mert történhetett volna az autópályán is vagy a belvárosban.
Köszönet a szervezőknek a remek versenyért és gyönyörű helyszínért (az időjárást ki intézte?)!
Barbárka
Zsakarral, Evabbal, red6t6-al együtt próbáltunk teljesiteni, de csak 12 láda sikeredett. A dzsumbujokon való átevickélés volt leginkább az időt rabló. Jó lenne, ha a következő alkalmakkor gyerekeknek, öregeknek, profiknak külön lenne ládaszám meghatározva, hogy minél több kesselőnek lehessen teljesítmény illetve siker élménye. Egyébként köszönet a szervezőknek.
Szervezőként örömmel olvastam a kellemes élményekről, szomorúan vettem tudomásul a jogos kritikákat.
A geomenü mennyisége és minősége a házigazdán múlt, mi előre és napközben is folyamatosan jeleztük számára a várható létszámot, csak nem főztek eleget, illetve az elején túl nagyonalúan kanalaztak, így a végére nem maradt. A túrós/lekváros bukta és a fánk nem ruszin étel, eredetileg ruszin sütit ígértek, csak nem tartották be.
A terep nem volt zsákbamacska, a 2.5 km sem, a 30-ból 15 pont sem, tehát lehetett látni, hogy nehéz lesz. A tapasztalatok alapján a jövőben ilyen terep esetén kissé visszaveszünk a kör sugarából.
Büszkén jelentem, utolsó lettem a versenyen:). Nem, nem utolsó előtti, ahogy azt az eredményekből láthatjuk. Teljesen együtt mozogtunk Dragunovval, így együtt lettünk utolsók. Már az elején kiderült, nem sok esélyünk van a 15 pontra, így kényelmesen sétáltunk egy jó nagyot, ez lett belőle.
A végén belecsöppentünk egy jókedélyű helyi társaságba, kik a szüretet pihenték ki. A tavalyi boruk is ott ünnepelt velük, amiből nekünk is jutott.
Az eredmény ellenére tetszett az esemény, eredményhírdetéskor azon kevesek közt emeltem fel a kezem, akik megfelelő nehézségűnek találták a versenyt.
Köszönet a szervezőknek.
Hát ez is megvolt!
Azt hiszem a versenyzők most jobb időt fogtak ki, mint a telepítők. Pénteken ugyanis zuhogott. Nekem Magpet társaságában volt szerencsém elázni az észak- keleti részen.
Köszönöm a lehetőséget.
Második versenyünk volt! Szerencsére az idő kegyes volt hozzánk, és a szerencse is bőven hullot az ölünkbe. Már alig várom a tavaszi fordulót, remélem Haushinka is.
Pénteken érkeztem, sajnos most egyedül. Kosárfonó a munkája miatt az utolsó pillanatban lefújta a részvételt.
Szerencse azonban, hogy a bázison jó társaságba keveredtem. Ennek meg is lett az eredménye. Másnapi erős fejfájás.
Palazsu, Levin és Jiimbo társaságában indultunk a versenyen, majd nem sokkal az első pont után csatlakoztunk Fonte és Kozin csapattal. Innen már közösen nem fejeztük be a verseny időre, de ettől függetlenül, bár a geomenüről lemaradtunk, remekül éreztem magam.
Úgy volt, hogy majd csak vasárnap, egy beregi ládászás után indulok haza, de végül mikor a nagy tömeg az eredményhírdetés után lelépett, magam is hazahúztam.
Első körben köszönet a szervezőknek az élményekben gazdag verseny szervezéséért. Második körben köszönet a csapattársaknak akik az egész napos hülyeségemet képesek voltak elviselni. Ez volt az első versenyünk, de minden nagyon tetszett! A környezet nekem teljesen ismeretlen volt, de legalább nem volt unalmas. Szerencsére nagyon jó időt fogtunk ki. A hegyvidéki terep kifogott rajtunk mint alföldi embereken! A megtalálások sikertelenségében közrejátszott a csapat lustasága is, nem kellene feltétlenül az időre fogni, hogy későn indultunk el! Az tény, hogy semmi tapasztalattal értük el, ezt az eredményt.
A fáradságunkat feledtette az egész napi poénkodás!
Örülünk, hogy sok csapattársal ismerkedtünk meg a túra során, és annak is ha valakitől bármilyen útbaigazítást vagy segítséget kaptunk.
Azért látszott, hogy bármekkora verseny volt, de minenki segített ahol tudott. Mindenki összetartott!
Külön köszönet a szervezők fáradozásáért és türelméért!
Első versenyem volt, könnyebre számítottam!
Rögtön ott hibáztam, hogy úgy gondoltam bőven elég lesz a 11 órás indulás a 15 láda megtalálására, hát nem. Következő hibám, hogy úgy gondoltam egyenesen megyek pontról-pontra, árkon bokron keresztül. A harmadik pontnál beláttam hogy ez így nem működik a terep tagoltsága, ill. az aljnövényzet sűrűsége, és szúróssága miatt. Ezek után elkezdtem - Bakcsó1 - tanácsára az úton mozogni, de sajnos a tuhu térképen csak a jelzett utak voltak feltüntetve.
Beérkezés, 50 másodperccel a zárás előtt, kilenc találattal.
Végül is jól éreztem magam, tanulságok levonva, hogy a legközelebbi versenyemen jobban szerepeljek.
Kiváncsifánycsival és két kollégánkkal comboztuk le a távot. Fáncsi szerencsés útválasztását néhány eltévedés ellensúlyozta, így csak karcolásokal lettünk gazdagabbak, oklevéllel nem :(
Sűrűn emlegettük a szervezőket, amiben nem kis része volt a véget nem érő sártengernek és a soha nem látott mennyiségű tüskés bozótnak.
Szóval jó volt :)
Sajnos a fesztivál jelleg helyett a verseny domborodott ki, teljesítménytúra volt ez a javából......., gyermekekkel, kutyákkal szinte lehetetlen volt teljesíteni. Kellő eddzettség nélkül akár egészségkárosodáshoz is vezethet egy ilyen táv és szintkülönbség teljesítése. Ez a verseny-orientáltság már a béri verszenyen is tettenérhető volt, mostanra tendencia lett belőle. Tlán megérné elgondolkodni azon, hogy vissza kéne adni ezeknek a találkozóknak a fesztivál jellegét (is).
Első versenyem volt, és megmondom az őszintét, mérnök létemre nem gondoltam volna, hogy lehet egy 2,5 km sugarú köben (illetve egészen pontosan félkörben) 20,9 km-t kutyagolni. Az ehhez tartozó 1290 m szintkülömbség már nem meglepő. De 7 óra valahány perc alatt megtaláltunk 15 ellenőrző pontot, és GCPuVa-t. A végén a Garmint nem mi nyertük, de ez nem is baj. Másnapra 4 láda jutott levezetésnek, meg egy kis éjszakai foci. Nagyszerű hétvége volt. Köszönjük
Első versenyünk volt, ez érezhető is volt az eredményünkön. Igazándiból csak szerettünk volna végigsétálni, de ezen a terepen ez valahogy nem nagyon jött össze. Pörögni kellett. Persze nem 12-kor kellett volna elindulni... Szerencsére voltak részsikereink is. Valami "kedves" kesser társunk olyan szépen visszarejtette az XM-et, hogy a környéken kószáló csapatok között legendák keringtek a pont megtalálhatatlanságáról. Szép látvány volt: több csapat is (kb. 10-12 ember) a fenyőfák között matatott , miközben erősen szentségelt. Jó 20 perc után nekem sikerült megtalálni. :-) Kicsit normálisabban tettük vissza. Így talán nem szívtak annyit a következő csapatok.
Itt szeretném felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy ez minden híreszteléssel ellentétben, egy játék (vagy játékos verseny), és nem szép dolog mások játékát, versenyét tönkrevágni, ill. megfosztani őket a sikerélménytől.
Amúgy a rendezés nagyon korrekt volt. Mi hamarabb érkeztünk vissza, úgyhogy a kaja elfogyós részből kimaradtunk szerencsére.
Még soha nem láttunk ennyi kessert egyszerre. Nagyon szívmelengető látvány volt!
Úgy vágtunk neki ennek a versenynek, hogy na majd most teljesítjük... sajna, most csak 11 pontra futotta. Tanulság: tényleg 9 órakor kell elindulni és akkor jut idő a maradék 4-re is.
Egyébként nagyon jó hangulatban "versenyzett" kis debreceni alakulatunk, simán kihagytunk néhány olyan pontot, amelyet beterveztünk, de egy hegyet kellett volna megmásznunk érte. :-) Készült sok-sok makró és panoráma fotó, lenyeltünk fejenként majd' 2 liter vizet, elmajszoltunk sok-sok szendvicset és csokit, pihiztünk sokat (megérdemelten) a megtalált pontoknál (októberi langyos napsütésben és puha fűben heverészésnél nincs is jobb), váltottunk néhány mondatot a szembejövő csapatokkal, útba- és eligazítottunk néhány "eltévedt" kessert, ugrottunk át patakon, másztunk négykézláb csúszós hegyoldalon, összegyűjtöttünk ruháinkkkal rengeteg bogáncsot, a nap elején néhány kiló sarat, s mindeközben jókat vihorásztunk, dumáltunk, szóval jól éreztük magunkat. :-)
Köszönet a szervezőknek a nagyszerű helyszínen megrendezett találkozóért és a verseny lebonyolításáért, valamint a jobbnál jobb palack helyszínekért. A teljesség kedvéért azért megjegyezném, hogy a virágospusztai vesenyen sokkal tartalmasabb és finomabb volt a geomenü!
Bízunk abban, hogy lesz majd egyszer egy alföldi verseny is... ;-)
K:Pisti *Andyval és jónéhány debreceni társsal
16 km megtett út, 6 óra 30 perc versenyidő, melyből 3 óra 58 perc volt a mozgásban eltöltött idő, mozgási átlagsebességünk 4 km/h
Sziasztok!
Első ilyen versenyem volt, így nem tudom mihez hasonlítani. Nem gondoltam, hogy esélyem lenne megnyerni, így bennem a kirándulási kedv elnyomta a versenylázat. Szép helyeken jártunk, közben még gombát is szedtünk. Sikerült egy gimnáziumi osztálytársamat (Dusit) az alföld közepéről idecsábítani. Neki is tetszett. A GPS-szel is most ismerkedett meg. Az idő igazán kegyes volt hozzánk. Vasárnap persze útba ejtettünk több más kesserrel együtt pár ládát. Közben belecsipegettünk az érő szőlőbe, már jó édes volt. Csapdoki nyomán jártunk többször. Még ma is szedtünk egy csomó rizikét, a fényképét csatolom majd. Meg szedtem egy kis kakukkfüvet gyökerestül, egy kis varjúhájat, a tengerszem mellett, kiderül, hogy megmarad-e ültetés után. Finom édes bort vettünk Tarcalon.
A régióba még vissza kell jönni, túl sok látnivaló maradt ki.
Tudja netán valaki, hogy mikor miért vannak a szőlősorok a lejtő vonalában, hol meg merőlegesen?
Jó volt ismerősökkel találkozni.
Köszönet a szervezőknek, jó sok munkájuk lehetett.
Nagyon szeretjük a Zemplént, így ez pluszban motiváló erő volt, hogy menjünk életünk első geocaching versenyére. PDA-val indultunk, ami sima ládázáshoz eddig mindig nagyon jól működött... Itt viszont a szervezők is lehúzták, de számunkra is kiderült, hogy ha gyorsaság is számít, akkor ez nem a legcélszerűbb eszköz.
Köszönjük a szervezést, nagyon jól éreztük magunkat!
Diána & Gergő
Szuper volt!!!
Első versenyünk volt Ivivel, de leküzdöttük. Reggel 5-kor indultunk Pestről. Közeledve a helyszínhez, látván a hegyeket és az előző napi eső nyomait már tudtuk, hogy legvadabb képzeletünket is felül fogja múlni a helyszín és a terep nehézsége. Az első 3-4 pont gyorsan és nehézség nélkül ment, de aztán jött a lecsó. Lefordulván az útról belefutottunk egy erős lejtős nagyon, mondom nagyon-nagyon bokros részbe. Aztán jött sár, emelkedő, még bozót harc ....
Az utolsó pont volt számomra a legnehezebb mivel teljesen kimerültem, de Ivi lelkes bíztatásának köszönhetően megcsináltuk.
Nagy élmény volt számunkra a verseny és örömmel voltunk részesei annak, amit eddig csak képek és leírások alapján ismertünk.
Köszönet a szervezőknek!
Ez a láda számunkra nagy csalódás volt. Egyrészt a helyszínen nem találtunk ládát, a virtuális jelszót jelölő koordinátákon éppen valami rendezvény volt: sok sáros ember rohangászott és kiabált valami kütyübe, egymást és valami papírcetlis műanyag flakonokat keresve.
Másrészt a rejtő nem adott meg telefonszámot, így a nehézségek okán hiába is próbáltunk segítséget kérni, nem tudtuk elérni. A rejtés így tehát teljességgel értékelhetetlen...
Lényegében ugyanez a helyzet a ládaoldallal is: három mondatnyi szöveg, és 4-5 fotó, ami semmilyen segítséget nem ad, illetve a rejtőket ábrázolja offline üzemmódban... Totál káosz.
(A rejtővel egyébként más gond is akad: megtalálásai nincsenek (illetve 1 + 2 egyéb - nevetséges), mégis ez már nem az első megjelent rejtése (ráadásul a virtuális és hagyományos ládák aránya sem felel meg a feltételeknek). Érthetetlen, hogy a moderátorok ebben a formában, ráadásul helyszíni moderáció nélkül hogyan engedhették át a ládát?!?! Ezúton is kérnénk az ezirányú döntések felülvizsgálatát!)
Az egyetlen pozitívum a hely, a környezet: a Zemplén véletlenszerűen kiválasztott bármelyik helye legalább 6-osra értékelendő - természetesen itt sincs ez másként... :) Emiatt tehát köszönjük, hogy itt járhattunk, remek volt!
----
Érdekes dolgokra ad alkalmat egy ilyen verseny: jókat lehet vihogni a célba betámolygó, dögfáradt kollegákon, megtanulni elviselni a 98.9%-os moderátorsűrűséget, megtréfálni Mikulást a "tíztalálatos ládász vagyok, ne üssetek" szöveggel, Csigabigával és lelcache-sel fotós problémákat megoldani, Geopápát látni a tévé után élőben is, baliagy és Togo ládászoknak okosnak tűnő tippeket adni, hogy merre menjenek pontokat keresni (majd erősen megsajnálni őket, amiért a legnagyobb szakadékba és tüskésbe kell menniük), Luiluiékkal új KMGT-helyszíneket megvitatni, kinevetni Maccka kopott és foltos esküvői szandálját, felsorolni Bnorbi majdnemládáit, újra összefutni a régesrégen és egésznagyonmáshonnan ismert Vándorvakonddal, "moderált" társalgást folytatni erdészeti kérdésekben Kulisz doktorral, Evetke fantáziadús beszólásain röhögni (szigorúan befelé), estébé estébé estébé... (Kimaradóktól elnézést! De hát kell a hely mások logjainak is. :) )
Ez ismét jó volt, bár nehezebb, mint az eddigi versenyeim. Ráadásul az utolsó előtti pontnál ottfelejtettem a túrabotomat, így rátettem még pár száz métert.
Köszönet a szervezésért, valamint Zerginek, ésKatának és Dusikának a társaságért.
Minden jó ha a vége jó, még (most először) nyertem is a sorsoláson!
Ismét egy szuper napot tölthettünk veletek. Jót sétáltunk amolyan pocakos kismama tempóban, a geomenü is jól esett utána. Köszönjük, hogy ott lehettünk.
Első versenyünk és minden célkitűzésünk teljesült: a gyerekek is részt vettek (az első 6 pontot együtt találtuk meg) és időre beértünk. A hab a tortán a nyeremény volt, mostmár szép narancssárga Garminos pólóban tudok ládázni:-))
Nem volt egyszerű már a helyszín megközelítése sem.Köszönettel tartozom Szikizso kollégának a fuvarért,szállásért.
Ez volt számomra az a verseny,melyen nem fáradtam el a 21 km. ellenére sem;talán mert nem kapkodtuk el a pontok felkeresését,nem rohantunk sehova;élveztük a Zemplént.No meg hogy későn találkoztam Csigabiga önzetlenségével...Jöhetett sár,emelkedő,patakátugrás;mindezt feledtette a kollégákkal való találkozás,viccelődés.Köszönet a rendezők munkájáért;reméljük tavasszal ismét együtt leszünk!Ámen!
Életünk első versenye volt, így összehasonlítási alapunk nincs. A terep nem volt könnyű és eleinte azt hittük nem jön össze az összes pont, mert kissé lazára vettük a tempót. Később ráhajtottunk, felgyorsultak az események és mi is. Eleinte a kitaposott úton mentük, aztán rájöttünk, hogy ha teljesíteni akarjuk a 15 pontot toronyiránt kell haladnunk. Így is történt, dombról le, hegyre fel csipkebokrokon keresztül. Hat és fél óra alatt sikerült!!! A végén még nyertünk is egy sorozat DVD-t, amit köszönünk a nevünket kihúzó SzaFrunak.
(Túl) kellemesen elfáradtunk, számunkra nagy élmény volt, köszönjük.
Első versenyünk, volt és csupa pozitív élménnyel tértünk haza. Időn belül meg lett a 15 pont , ebéd is jutott bőségesen és persze ez a "mi" vidékünk Zemplén, csak csodálatos lehet. Hogy kissé elfáradtunk? Igen. De ez kellemes fáradtság volt.
Köszönet a szervezőknek.
Nagyon jo kis verseny volt. A terep nagyon kemeny volt, de kiváló tájakon át vezetett. Ez volt az első verseny amin voltam, de a kovetkezőt tuti nem fogom kihagyni.
A 13. palackig -eltekintve a bozótharcban szerzett sérülésektöl- egész jól ment a dolog, már csak két palack hiányzott és még 4 óra sem volt.
Aztán az MA mögötti patakmederben először páromat majd a telefonomat veszítettem el. Párom rövid keresés után meglett, a telefon hosszú keresés után sem. Mondjuk nagy esély nem volt rá, aki járt ott tudja miről beszélek. Közben ötóra lett és se telefon, se beérkezés. Visszamentünk a bázisra, ahol az orrunk előtt fogyott el a gulyás. A nap méltó befejezéseként a szállásunkon -ahol kb. 16°C volt az átlaghőmérséklet- nem volt melegvíz.
Remélem tavaszig kiheverjük a negatív élményeket és akkor újra nekifutunk.
Egy új dolgot azért tanultam: a lekváros bukta egy extra ruszin süti!
Kemény volt:)) Kőkemény:)) Sajnos folyamatosan késében voltunk, mert a bogáncs rengeteg gondot okozott. Időnként sajnos kefélnünk kellett:)) Köszi a szervezőknek ezt a szép napot.
Menőmanóként Bálint futotta végig a terepet. 14 évesként, 9. lett, ami kíváló eredmény! A többiek Wildpig-gel közösen, az elején sétálósan, a végén tájfutók befutójával (Erik és Réka). Nehéz terep volt.
A kaját én is nehezményezem! Nekünk már csak a kiegészítő hurka maradt... Ez szervezési hiba volt, bárhogy is többen jöttünk, többen ettünk (volna), mint ahányan előzetesen jelentkeztek. És azok "bűnhődtek", akik végig gyűrték a terepet, az utolsó pillanatban (ötkor) estek be.... és éhen maradtak.
Első versenyünk volt. Brigivel és Cherry kutyával vágtunk neki a túrának. Mivel kb. egy héttel ezelőtt jártam erre, a terep nem okozott meglepetést, kb. erre számítottam. Bár nem nagyon terveztünk útvonalat, így utólag a 2. pont kiválasztása szerencsés volt, innen adta magát az útvonal. Nagyjából a NY-i oldalt jártuk végig, a végére hagyva a Pusztavár környéki pontokat, és ha már itt jártunk a ládát. A legvége 3km volt az aszfalton, de itt már csak a beérés volt a cél. A vacsorával is szerencsénk volt, időben érkeztünk, így sorbanállás nélkül még jutott a sűrüjéből is :-).
Nekünk 15 pont sikerült, a kütyü szerint 18,07km, 897m szint, 6 óra 59 perc volt asztaltól asztalig.
Nagyon jól éreztük magunkat, legközelebb is jövünk!
Köszönet minden szervezőnek.
Nem volt könnyű, de szép volt! :-)
Zferkével és Kissyfurral indulva (Zferkével érkezve), csúszva-kúszva-mászva-sárban dagonyázva, mindenhogy haladtunk. A sár szeretett minket, mi csak a kökényt, vadalmát és őzikét. A vaddisznó (állítólagos vaddisznó, Zferke látta csak, de egyből megdöntöttem sebességi csúcsom - lehet, hogy emiatt látta?!? ;-)) szerencsére nem kedvelt minket. Fáradtan, 6 perccel később és 12 palackkal (ill. kódjával) beérkeztünk - de győztesen mégis. Remélünk egy olyan versenyt, ahol végre mind a 15 palackot és mind a beérkezést is be tudjuk tartani!
Köszönet a szervezőknek az egész napos (+ megelőző) munkájukért, türelmükért, a hangulatért (így még az ebéd hiánya is felejthető... :-)).
És köszönet Csigabiga és Brezko (=Apexsek) kellemes úti társaságáért!
Első verseny amin részt vettünk. Az alap elvárásunk annyi volt hogy ne tévedjünk el és zárás előtt még vissza érjünk.:) A 15 pont megtalálása már csak hab a tortán. Legszebb dolog hogy ajándék csomagot is nyertünk a sok-sok élményeken felül.
A csapat Spéci néven futott, elkerülendő a pancserkodást, mégis épp az jött be. Szétszakadtunk, hosszú ideig egymást és nem a ládákat kerestük. Ennek ellenére 17.02-re 13 ládával beértünk, de a drákói szigor miatt ez már nem került az eredmények közé.
Mindez azonban egy percre sem szegte a kedvünket, gyönyörű hely, gyönyörű idő, remek társaság!
Már arra gondoltunk, hogy az idén ősszel el is maradhat a verseny. Szerencsére mégis érkezett pár héttel ezelőtt a levél, hogy lesz. A helyszínre érkezve láttuk, hogy nem érdemes estélyi ruhában mászkálni a terepen. Szerencsére mindenki készült, és belevetettük magunkat az erdőbe. Az idő is kegyes volt hozzánk, és mi is igyekeztünk határidő előtt beérni. Csapatunk tagjai: Tücsi, Kristóf és én.
A terep elég nehéznek bizonyult számomra, de mivel nagyon jó kis csapattal voltam ezért sikerült elfelejtenem a nehézségeket. A táj gyönyörű volt, már amit még volt erőm megnézni.
Én is ott voltam! Első versenyem, sajnos csak 12 pontot teljesítettem és jóval öt óra után "futottam" be a célba. De a sorsoláson mégis főszerepet kaptam. :))
Számunkra nagyon nehéz terep volt, így csak 12 pont és egy GCPUVA sikerül. A sorsoláson így nem kerültünk be a "kalapba", pedig a sorsoló kislány a mi csapatunk tagja volt. Az ebéddel kapcsolatban nagyon negatív élményünk volt, ebből tanultunk. A tavaszi versenyre taktikát váltunk.:)
Először vettem részt ilyen versenyen, és inkább gyönyörködtem a tájban, minthogy a verseny szelleme hajtott volna. Számomra nagyon szuper túra volt. Külön meglepetés, hogy a 2.-3. órában rég elveszettnek tűnt izomcsoportokat fedeztem fel magamon. :-)))
Köszi: csillagmotor és andy80
Az első versenyünk lévén nem tudtunk, hogy mire vállakozunk. Most már mindannyióknak kezd fogalma lenni, a sok cikkázó ketyeréjüket bámuló-nyomagató ember láttán. Egy bátor teljesítménytúrázó barátunkat M. Dánielt (félikervilágjárószimulátor) is sikerült megfertőznünk. Az idő nagyon kegyes volt hozzánk, csak a sár mennyisségével volt egy kis bajunk. A LuiLui-Judith "kesserpárost" támogattunk a debreceni csapat szétválása után, úgy láttuk el kellett a segítség. :) Mindenképp jó volt eljönni. A következő versenyek valamelyikére beszerzünk valami használhatóbb készüléket (nem PDA-t)és akkor még jobb lehet az eredmény. Levezetés képen vasárnap még elmentünk ládázni a FBB+BB+PP csapat hiányzó tagjával.
Sikerünt mindkét gúlyást letesztelni sajnos nem sok ízbeli, állagbeli különbséget vettünk észre :(
Egyébként csak így tovább!
Kalandra fül!
Második versenyünk!
Mivel már megtaláltuk korábban a Kyra ládáját, így volt fogalmam a terepről, sőt, ha szépen fogalmazok, rémálmaim ne továbbja!
Reggel fél 7-kor elindult a debreceni különítmény. Útközbe még beiktattunk egy kis ládázást is, így jócskán késve érkeztünk, és indultunk. Ezt az időt majd a nap vége fele hiányoltuk.
A bázison történő kötelező programok után elindult a csapat (18 fő). Sajnos a 3. pont előtt három fele esett a társaság és így is maradt a nap végéig.
Én Luiluival Tojással, Hajnival és Danival folytattam a versenyt.
A nap folyamán voltak olyan helyek és pontok, hogy szinte olyan érzetünk volt, hogy a világvége mellett vagyunk. Se térerő, semmilyen forgalom az éterben, se embereket, se madarat nem láttunk, csak gyilkos galócát.
Aztán megnyugodtunk, mikor egy-egy pontnál csúcsforgalomba futottunk.
Nem sikerült a 15 pontot összegyűjteni, de nagyon élvezetes volt a nap.
Ahhoz, hogy legalább időre beérkezzünk a fiúk előre rohantak, és ott hagytak az úton egy PMR rádióval a nyakamba, aminek irtó nagy segítségét vettem (semmit). Természetesen hol kell elbizonytalanodnom, és nem tudtam, hogy merre van a Bázis, a falu közepén. Ott álltam az útkereszteződésben és azon gondolkoztam, hogy merre van az arra.
Aztán hála Kuminnak, aki irányba állított, megérkeztem. Persze az első megállapításom az volt, hogy akik egésznap a Bázison tartózkodok, azon fáradoztak, hogy minél messzebb tolják a Básist.
Szóval nagyon köszönöm ezt a jó és tartalmas napot a szervezőknek, és a társaimnak, akik sokat segítettek abban, hogy túl éljem ezt a napot.
Nagyon jó volt régi ismerősökkel találkozni, és olyanokkal megismerkedni személyesen, akikkel idáig csak a gép előtt ülve tartottuk a kapcsolatot.
KÖSZÖNÖM!
Pénteken indultunk a versenyre, de kicsit hosszabb lett az út a tervezettnél, így már sötétben értünk le. A szállásunk szuper volt, egy hatalmas házban laktunk négyen, Komlóska déli végén.
Sajnos a versenyeredményünk nem lett olyan remek, mint vártuk. Az első öt pontot sikerült kb. egy óra alatt begyűjteni, de a hatodikat fél óra keresés után feladtuk, és eléggé elszontyolódtunk. Innen már tudtuk, nem leszünk az első tízben, és nem is siettünk. Rengeteg volt a szint, és a végére már nagyon elegünk volt a hatalmas árkokból is, nagyon jó volt beérni. Külön köszönet egy úrnak, aki kinyitotta nekünk a hátsó kapuját az utolsó pont után, amikor kerítés-zsákutcába futottunk 300 m-re a bázistól, így nem kellett hatalmasat kerülnünk.
Kár, hogy ilyen "későn" volt a verseny, üldögélni már hideg volt. Megvártuk Haushinkát és Mihályt (akiknek ugyancsak sikerült teljesíteniük a 15 pontot), zuhanyzás-melegbeöltözés után tértünk vissza a bázisra. (Péter és én is még eléggé betegen jöttünk el otthonról, ami ekkorra már éreztette a hatását, nagyon rosszul voltunk.)
Nyertünk egy dvd-t :)
Vasárnap kellemes ládászgatással telt az út, még többekkel összefutottunk az úton :)))
Mindenkinek köszönjük, nagyon jó volt, és már várjuk a tavaszi versenyt!
Mackka & Péter
Első versenyem volt, pedig már a kácsi verseny óta szemeztem vele, de valami mindig közbejött. Laza futós tempót terveztem, ami nagyjából össze is jött, de azért éreztem, hogy tavasz óta nem futottam csak bringáztam. Két pontnál töltöttem több időt (RR és XM: összesen kb. 25 perc), a többi simán ment. A terep nagyjából olyan volt mint amire számítottam, csak kevésbé volt sáros, ezért akár futócipőben is mehettem volna, amit nem mertem megkockáztatni az előző napi eső miatt. A táj nagyon tetszett, különösen a sok gomba. Összeségében jól sikerült a verseny (elsőre egy második hely nem rossz:)), de a taktikán lenne még mit finomítani, ha nem ütközik majd semmivel, akkor tavasszal megint ott leszek.
Ez a verseny volt talán egyik leghosszabb versenyünk 26.5 km-rel és 1180 m szintkülönbséggel. A fő, hogy nagyobbik fiam és barátja, Gábor is eljöttek.
Mint már annyiszor, ma is 5.-ek lettünk, ez a stabil helyünk, akármilyen felállásban indulunk, akármennyire is hajtjuk magunkat. Meg persze minden alkalommal vannak kritikus ládák, ahol túl sok időt töltünk. Ezúttal XM és HA volt hosszú, és az összes eddigi versenyünket, azaz 8 versenyt figyelembe véve most először hagytunk ki ládát (XM).
Mindezzel együtt rutinos, kiváló volt a szervezés és csodálatos volt a környezet. A Zemplént folytatni akarom majd kerékpárral. Nem véletlenül volt kiváló a környezet, mert hiszen eleinte a és a , majd az utolsó hegyen a segítettek.
Nagy-nagy örömünkre szolgált, hogy fiam nagyszerű barátja, a kiváló képességű Gábor is velünk tartott, akinek folyamatos kitartása és az utolsó 2.5 km-en a célba való kőkemény beszáguldása helyezéseket hozott számunkra :-).
Köszönjük mindenkinek a szervezést és a lehetőséget.
Csodálatos nap volt! Köszönöm palazsunak, Levinnek, jiimbonak, dc3nak és kozinnak a nagyszerű társaságot! [wapon beküldött szöveg]
A tavaszi versenyből okulva, nem vesztegettem az időt reggel, érkezés után rögtön mentem a pontokért, hogy mielőbb indulni tudjunk. Kozinnal közösen vágtunk bele a napba, megnéztük, kb merre menjünk majd, aztán indulás. Az első pontnál összetalálkoztunk palazsuval, Levinnel, jiimboval és dc3-mal, s onnan együtt folytattuk az utat.....hegyen-völgyön, tökön-paszulyon, fölhagyott szőlőn, sáros utakon....s még mi mindenen keresztül, de töretlen jó hangulatban.
A végére 13 pontot sikerült csak begyűjteni, és egy óra késést is. A vacsorából már nem jutott, csak egy kis lekváros bukta.
Az eredményhirdetést meg sem várva indultunk el Háromhutára, a szállásunkra, ahol sajnálattal közölték, hogy valami félreértés történt, és nincs szabad fürdőszobás szobájuk, mint azt megbeszéltük.... kevésen múlt, hogy nem indultam vissza azonnal Pestre. De nagyon jó, hogy maradtunk, mert nagyon jót vacsoráztunk, finom meleg szobában nagyon jót aludtunk, és nagyon kedvesek voltak a háziak.
Nagyon jó verseny volt, nagyon szép helyeken jártunk. Köszönet a Szervezőknek, hogy elhoztak ide!
Első versenyem volt, így nincs viszonyítási alapom, de kissé nehéznek találtam. A debreceniekkel útban Komlóska felé begyűjtöttünk néhány ládát, így a 10:20-as kezdés is közrejátszott a 5 hiányzó megtaláláshoz.
Útközben alig találkoztunk más csapatokkal. Az idő nagyon megfelelő volt (16 C. fok, napsütés, enyhe szél), és a táj is tetszett. Megtett távolság 19.6 km. Ujcsiéknak köszönöm hogy elvittek, a szervezőknek pedig a remek versenyt!
Késő este értünk le Abacus-szal és barátjával, Andrással Sárospatakra. Hatalmas köd, lassan haladó sor, fáradtság.
Aztán egy szuper éjszaka majd reggeli a szálláson, majd irány a verseny. Útközben pedig a GCBODR.
Aztán irány a verseny, és spuri haza. Útközben útbaejtettük GCSZUK-ot. Sajna több ládikát nem. :(
Kár, hogy nem maradtam ott veletek srácok, de tényleg úgy volt, hogy megyek a Pilisbe vasárnap. :(((((((
Szép 7vége volt!! Köszi mindenkinek, aki segített abban, hogy lejussak, és legfőképp abban, hogy +ismerjem Abacus-t!!!!!!!.
:o)
Ez volt a 4. versenyunk, ahol szokas szerint nagyon jol ereztuk magunkat. A tavot - szinten szokas szerint - Majaval teljesitettuk. A verseny vegen jol jott, hogy egy tajfuto is erositi a csapatot, de ne szaladjunk ennyire elore :)
Mint az elozo osszes versenyunkon, most is reggel indultunk a helyszinre, szoval 11 fele ertunk Komloskara, f12 korul rajtoltunk. Ez meg onmagaban nem is lett volna baj, a problemak kesobb jottek. Ugy gondoltuk, hogy masszuk meg rogton az elejen a legmeredekebb hegyet, amig van energiank. Ugyis ott van a Pusztavar lada, amit utba akarunk ejteni. Mar Hajtukanyarnal kezdodott a szivas, nem volt meg a palack. Minimum 15 percet eltoltottunk, mire megtalaltuk... Onnan nyomas fel a hegyre, a tobbi pont szepen jott sorban egymas utan. Viszont a lada keresesekor az ismert MapSource-CSx gikszer miatt kb 1 orat vesztettunk, mivel rossz helyen kerestuk. Vegul kis segitseggel lett meg...
A hegyrol lejovet eszak fele fordultunk, es kicsit felgyorsultak a talalatok, mivel errefele mar nem voltak olyan surun a szintvonalak. Delutan 4 elott lett meg a 11. pont, ekkor voltunk a bazistol kb 500 meterre. Akarhogy is probaltuk optimalizalni az utvonalat, nem sikerult 4 pontot talalni, amit teljesiteni is tudunk 1 ora alatt. Ekkor Majabol elotort a tajfuto, es bevallalta, hogy lefutja a veget. Mi Erikaval besetaltunk a bazisra, nem is tudtunk volna vele egyutt futni, es nem is akartunk. Maja 5 perccel 5 elott ert celba, megmentve a csapat becsuletet.
Ha nem vesztunk 1 orat a CSx bug miatt, siman teljesitjuk egyutt a tavot. Na mindegy, ez igy alakult. Tanulsag: pontfeltoltes utan ellenorizni kell a koo-kat.
A verseny utan jo volt kicsit beszelgetni az ismerosokkel. Mivel mi eredmenyhirdetes utan jottunk is haza, sajnos nem is tudtunk mindenkivel szot valtani.
Nekunk meg jutott a kajabol, de a fel tanyer hideg gulyas sem minosegeben, sem mennyisegeben meg sem tudta kozeliteni a tavalyi szinvonalat. Az eddigi versenyeinken azt tapasztaltuk, hogy a menuk szinvonala egyre jobb es jobb lett. Na ez a tendencia eddig tartott...
A vegen meg egy microSD kartyat is nyertunk, ami ertelemszeruen Majat illette volna, de mivel neki CS-je van, lemondott rola. Szoval koszi :)
Ezen a geocaching rendezvényen vettem részt először. A pontokat Zoltownnal kerestem, soxor nem a legkönnyebb utat választottuk, ezért sok idő elment a pontok megtalálásával, de azért kevéssel a vége előtt beértünk. A verseny szakasz tetszett, sajnos minden másról lemaradtam, most csak ennyire volt idő. De majd legközelebb...
Első versenyem volt, igazán jól éreztük magunkat, elfáradtunk rendesen. Kellemes idő és társaság. Tanulság: ha a következő versenyek is ilyen nehezek lesznek, nem árt egy kis alapozás, hogy bírjuk szusszal és energiával, akkor talán meglesz a 15 pont is. Köszönet a szervezőknek!
Nehéz verseny volt. Jó volt a terep és amit sajnáltam, hogy a TUHU-n alig voltak útvonalak, persze később rájöttem, hogy a TG-n vannak azért jelölve, de az már későn volt. 16,5km és 12 találat fért bele 10:04 indulás mellett.
Ilyen fárasztó versenyen még nem voltunk! Statisztika: Majdnem 25km, 15 megtalált pont, 1 megtalált geoláda, 4 perces késés a végéről. Szép volt a környék, bár az elején sikerült magunkat rendesen összesározni, szóval úgy néztünk ki, mint a malacok. Útközben sok ismerős és ismeretlen kesserrel találkoztunk. A kaja a végén jó volt, nagyon elfáradtunk, majd a sárazsadányi panzióban jól kipihentük magunkat, hogy másnap újult erővel vethessük magunkat a közeli ládákra.
Köszönjük a szervezőknek!
Első versenyünk a bokorugrók "core team" részvételével :)
Későn indultunk, helyismeret nélkül. Ráadásul az eddig jól bevált "majd a kutya felhúz a hegyre" taktika csődöt mondott, mert a sok tüskés bokor miatt inkább őt kellett kézben vinni, mi pedig bokrot ugrottunk :D Megpróbáltuk bebizonyítani, hogy két pont között legrövidebb út az egyenes (bár ez nem biztos, hogy sikerült), de mindenképpen a leglassabb :)
Benne vagyunk a TOP100-ban. célunk legközelebb a TOP50!
Nagyon jó kis nap volt, köszönjük a szervezőknek!
Komlóska igazán kedves falu(?), és igen nyugodt, az embert nem zavarják meg a mobiltelefonok hangjai, mert térerő csak demóban akad (az is szlovák hálózatról).
Érkezéskor kóválygó kessereket láttunk az út mindkét szélén valamint a közepén. Elmélyülten tanulmányozták készülékeiket és papírjaikat. Az út mellett bort kortyolgató spiné, aki kiadósan belénk kötött két korty között, remélem, beérte velünk, és mást nem vett célba (én mindenesetre azon voltam, hogy kötözködő kedvét szegjem).
Az út mentén legelésző autók között több ismerős járművet is megláttam, először Togóét, utána Luilui-ét, majd Guess.who-ét is. A vendégház egészen barátságosnak látszott, már zajlott a főzés két óriási bográcsban, és a versenyzőkön felül is voltak annyian a bázison, hogy lehetett cseverészni, ide-oda sétálni. Láttam élőben Mikicache-t, akit többször emlegettem "hová a búsba bírtad eldugni?!" mondatokban a Bélkő lábánál nevű doboznál, amit egy óra hosszat kerestem, igen emlékezetesen. :) Guess.who-ékkal beszélgettünk kissé, meg időnként másokkal is, ahogyan mozgásban voltak az emberek az emelvény körül. Már szállingóztak a célba be a versenyzők, változó sárosságú ruházatban, bakancsban. A versenyszellem nem nagyon tengett túl, úgy festett, senki se esik letargiába, ha netalán nem sikerül győznie :) Pár órácskát "napozással", beszélgetéssel, egymás nézegetésével töltöttünk. Megleptem magam ajándékkal több matrica és bögre formájában.
A leányok nemsokára lefáradtak az ide-oda bóklászástól - meg attól, hogy előtte még megrohantuk GCtege-t egy kellemes kis túra keretében (e doboz rejtőjével sikerült is találkozni itt) -, így még ettünk egy tányér gulyást, ittunk egy sört, aztán hazafelé indultunk.
Legközelebb hamarabb igyekszünk érkezni, távozáskor láttunk befutni ismerősöket, pl. Tojást, és több földinket: Luiluit, Kpistit és másokat. Kár, hogy nem tudtunk tovább maradni - az út így se volt rövid hazafelé. Legközelebb igyekszünk tovább-maradósan jönni. Képeket sajnos nem tudtunk csinálni, mert szokás szerint teljesen lemerült aksival vittük el a fényképezőgépet.
De szerintem jó volt :)
Ügyészúr, Dori - alias Macskajános -, Viki - alias Snailie -, Evetke
Csebe-vel közösen egy csapatban. Jó nap volt, de húzos szintek voltak. Huh...
Bővebben:
Jó és kemény verseny volt.
A ChrisCarlos csapat kiegészült Kriszti nővérével és annak fiával, Csebével, aki most még velünk jött, de tervei szerint legközelebb már egyedül indul és fut. 9:25-kor már a pontok a GPS-en voltak, tudtunk indulni. Kinéztünk egy kört, ami tartalmazott 15 pontot. Ez általában nem jön be, mint ahogy most sem. 3 pont begyűjtése után kezdtük azt érezni, hogy ez ma nem lesz meg. Aztán elég hamar sikerült még 3 pontot összeszednünk, ekkor már kezdtünk hinni a sikerben. 8 pont után elfogyasztottunk 1 kiflit, mivel már a felén túl voltunk, megérdemeltük és még több időnk volt, mint amennyi ideje kezdtük. Mivel ekkorra már fáradtunk is, egy kicsit lelassultunk és elég úttalan utakon mentünk. Fél4-kor már csak 2 pont hiányzott, biztosnak tűnt a sikeresség. Ez a 2 pont viszonylag útba esett visszafele, bár a bázis még messze volt. Az egyikkel (MA) nagyon meg kellett küzdeni. Itt már kezdtem megint úgy érezni, hogy vége, mert 16:20-ra sikerült megtalálni. Ide 4 fős csapatunk 2 hölgy tagja már nem jött. Vissza a faluba összeszedtük őket, majd végképp otthagytuk a lányokat és ketten próbáltunk hajrázni. Szerencsére a fiatal csapattagunk, Csebe lelkes volt, az NA ponthoz az utolsó 100 métert ő futotta le és vissza a bázisra. 7 perccel 5 előtt sikerült beérnie, így végül meglett a 15 pont. Ez még csak a 3. verseny volt, amin részt vettünk, és most először szinte megállás nélkül nyomtuk, hogy meglegyen, nem is tudom mi lett volna, ha később indulunk. Bár eltévedés most is volt a dologban, de ezt be kell kalkulálni. Mindig azt hiszem, hogy a térképes GPS előnyt jelent (valamilyen szinten biztos), de most egy-két ismerőssel beszélgetve tudtuk meg, hogy azért ők is eltévednek.
A verseny után elkocsikáztunk Óhutára, a szállásunkra, elhoztuk a 7 hónapos lányunkat és a vigyázó nagymamát is egy geomenüre, de sajnos elfogyott. Ekkor buktával kárpótoltak minket, majd az eredményhirdetés után kaptunk hurkát és savanyuságot, amit a pici nyűgössége miatt elvittünk a szállásunkra.
Összefoglalva nagyon jól éreztük magunkat, várjuk a következőt. Reméljük akkor is ilyen szép idő lesz és az időpont is jó lesz nekünk. Csebe+Andi+Kriszti+Karcsi
Rövid kihagyás után harmadik geoversenyünket kűzdöttük végig Ciccel. Azt hiszem az előzőekhez képest ez volt a legrázósabb terep. Voltak olyan helyek, ahol a sebességünk egy reumás lajhárral keresztezett éticsiga sebességét is alig érte el. Kezdetben szépen kitaláltuk, hogy hogyan menjünk végig. Aztán ahogy rövidült a hátralevő idő, úgy voltunk kénytelenek rövidíteni a pályát, hogy a szintidő lejárta előtt még beérjünk a bázisra.
Nagyon élvezetes verseny volt, talán csak három negatívumot jegyeznék meg:
1. a hajtűkanyar (HA) pont koordinátája nem a palackra mutatott, hanem vagy 20 méterrel arrébb, az út másik oldalára, egész pontosan be a kanyarba. Az utánunk érkezők is először ezt a területet vizsgálták át, tehát nem egyéni mérési hiba volt.
2. délután 1 óra körül egy olyan völgybe értünk, ahol nem volt lapos kilátás. A 45 fok feletti pályákon meg mindössze 2 db műhold volt vagy fél órán keresztül, tehát gyakorlatilag gps jel nélkül bolyongtunk. Tudom, ez nem a szervezők hibája. De valamelyik trackelésünk alkalmával az ottani szervezők megemlítették, hogy x órakor üljünk le ebédelni, mert olyan lesz a műholdak pozíciója, hogy mérésre nem alkalmas. Tehát nem kell hozzá jóstehetség.
3. mire visszaértünk a bázisra, az ebédből, ami a korábbi versenyeken nagyon finom volt, most csak a Zilahy leves maradványai voltak, ami a 20 évvel ezelőtti üzemi konyhára emlékeztetett. Ahogy a még később visszaértektől hallottuk, nekünk még szerencsénk volt, mert még jutott. Talán, ha többen érkeznek, mint ahányan neveznek, akkor előbb azoknak kéne kajajegyet (el)adni, akik időben regisztráltak, hogy kérnek. A későn nevezettek, meg kapnak, ha jut, vagy mehetnek az étterembe (ahol egyébként a tapasztalatunk szerint nagyon finoman főztek!) Igaz, viszont, hogy megtudtuk, hogy a túrós bukta egy különleges ruszin sütemény!
No de ezek ellenére nagyon jó volt a verseny, jövünk legközelebb is.
És persze nem utolsósorban számunkra Ciccel ez az eseményláda volt a jubileumi 200. megtalálásunk!
Harmadik geoversenyünkön vettünk részt Pityulinóval. Most a terep kifogott rajtunk, a 15 pontból csak 10 fért bele a megadott időbe. Ennek ellenére nem bánkódtunk, nagyon élveztük a szép túrát, a jó társaságot.
Külön öröm volt számunkra, hogy e verseny alkalmából közösen ünnepelhettük mindkettőnk 200. megtalálását.
Köszönjük a szervezők munkáját, ha lehet legközelebb is részt veszünk.
Az első 10 pontot 4 hónapos(!) gyermekünkel teljesítettük, majd 3-kor, amikor másodszor megéhezett, szétválva rohamléptekkel sikerült begyüjteni a hiányzó pontokat és időben befejezni a versenyt. Köszönjük a szervezőknek.
Még pénteken érkeztünk le Tolcsvára ahol a szállásunk volt. Érdekes darab volt. Fűtés az még nem volt.
Másnap fél 8-kor volt ébresztő. Reggeli, aztán rohanás át a verseny helyszinére. Neveztünk, aztán vagy fél órán át elemeztük a helyszint, és megállapítottuk, hogy ez nem lesz egy egyszerü futam. Körbe hegyek és a szükséges pontok felkereséséhez nem lehet egyvégtében utat találni. guess.who-ék is biztattak, akármerre is kezdtem számolni a 15 lehetséges pontot, hogy arra halál. Emlékeimben is még elevenen élt, hogy nem volt könnyü menet, amikor Kyra ládáját kerestem itt meg, ugyhogy végül is nekiindultunk annak amit a legkissebb vérveszteségünek láttunk. Hát út közben rengeteget változott a terv.
Az előző napi esőnek köszönhetően néhol az uton folydogáló vizek és sárfoltok között lavirozva kezdtük az utat, aztán mikor az első kinézett pont már csak 40 méterre volt egy kb. másfél méter széles patakocska állta utunkat. Hálistennek találtunk megfelelő vastagságu ágakat, amik alkalmi hidat alkottak és igy meglett az első pont. A következőnek kinézett pontot csak 300 méterre jelölte a GPS. Nosza hajrá. Éppen csak egy hegy volt kettönk között, de egész korekt ut látszott arrafelé. Ez az első 200 méteren igaz is volt, de ott vége volt az utnak és egy kökénybokor susnyás állta az utunkat. Némi kerülővel sikerült átjárót találni aztán a hegytetőn átvágva már csak le kellett erszkedni a másik oldalra a ponthoz. Innen könyebb séta volt a következő két pont. Az ötödik ponthoz is könnyed sétával érkeztünk, de itt valami miatt megtréfált a GPS, mert vagy jó 40 méterrel arrébb vitt elsőre és kis időbe tellett, mig magához tért és visszavezényelt a megfelelő pontra. Az ezután irányba vett ponttól kicsit féltünk mert ut közben a PMR-en reményvesztett hangokat hallottunk, hogy már többen keresik hiába. Szerencsénk volt, mert mikor odaértünk pont akkor találta meg az egyik versenytárs, igy hamar tulestünk rajta. Az ez után következő pontot ujabb sártaposással értük el, de ez könnyü találat volt. Itt Abacusékkal csevegtünk és egy Sportszeletért cserébe kaptunk egy olyan kinyomtatott térképet, amin az utak is rajta voltak. Bár a GPS-em is tartalmazta az utak térképét azért igy csak jobb volt, hogy az egész területet egyben láttuk. Azt rögtön láttuk, ha a szüséges pontszámot össze akarjuk szedni időre, akkor innen váltanunk kell más irányba. Csak az volt a gond, hogy a más irányhoz egy hegy volt közben, aminek csak a másik oldalán volt út. Igy aztán uttalan utakon és vaddisznócsapásokon átverekedtük magunkat a hegy másik oldalára. Utközben akkora gombákat láttunk amekkorákat még az életben nem. Volt olyan is, amit mintha mesekönyvböl rángattak volna elő. 10-15 centi magas, piros kalapos, fehér pötyökkel. :-)
Az ez utáni rész sétagaloppnak tünt a térkép szerint, mert a pontok út mellett voltak, és csak egy helyen kellett utalanul utat váltani de az hegyröl lefelé. Na az elképzelés jó volt, csak a terepet nem értesitették. :) Szépen szedegettük a pontokat, bár kicsit meglihegtetett, a hirtelen szintemelkedés, de aztán az az utváltás, amit ugy terveztünk, hogy majd lezúdulunk a hegyröl, na az nem volt leányálom. Átláthatatlan tüskés bozótos volt lefele, és akárhogy is néztük sehol sem láttuk, hogy ritkult volna bármerre is. Igy aztán mit van mit tenni elővettem a bozótvágót és cirka 300 méter 40 perc alatt küzdöttünk le. Na ettöl a kis lefele menettöl a tenyeremre nőtt egy vízhólyag, és rendes izomláz lett a jobb karomba. :) A bozótvágás után megtaláltuk a visszavezető utat, és cirka 25 perc alatt lerohantuk a célig hátralévő másfél kilóméteres utat és ezzel 10 percel a verseny lefujása előtt célbaérni. A GPS szerint 19 km volt a megtett táv, amit 7 és fél óra alatt teljesitettünk. Kellemesen elfáradtunk.
Eddig még sosem sikerült nyernem semmit az eddigi versenyeken. Na most ez máskép volt. Most kihúzták a nevemet. Nyertem egy pár tatai bakancsot.
Jó volt ujra találkozni régi ismerősökkel, jó volt csevegni velük.
BaliaGy-nek meg külön köszönöm a társaságát. A szinte örök vidámsága roppantul emelte a lelki komfortérzetemet.
Második versenyem volt, ismét Togó csapattársaként. Az elsőhöz képest a fejlődés, hogy időben sikerült beérni :-). Jó volt találkozni a többiekkel, bár hullafáradt voltam, mikor beértünk, így mindenkitől elnézést kérek, ha esetleg csak az árnyékomat látta. Köszönöm, hogy ott lehettem (Togónak) és a szervezőknek.
Legelső versenyünk, nagyon jól éreztük magunkat VasG-ékkel egy csapatban! Eleinte kicsit rosszul haladtunk, később már jobban ment, viszont fél 3-kor megállapítottuk, hogy ha ez így megy tovább, nem fogunk időben végezni. Akkor mi lányok visszafordultunk, és a fiúk futva teljesítették a maradék 6 pontot! 5 előtt nem sokkal értek be, de megcsinálták, mi meg nagyon büszkék vagyunk rájuk:)))
----
Kiegészítés a kevésbé szép vakondtól: őszintén, irodakukac (irodavakond) lévén két és fél órával a vége előtt én nem hittem benne, hogy a maradék hat pontot teljesíteni tudjuk szintidőn belül, de a vakondbecsület megmentése miatt meg akartam próbálni, hátha... ezúton is kösz VasG-nek, akinek ugyan futás közben mindig csak a hátát láttam (volt, amikor azt sem), de mégis motivációt adott ahhoz, hogy csakazértis megpróbáljam szintidőn belül befejezni!
Szuper volt!
Már akkor tudtam, hogy jó versenyünk lesz, amikor megbeszéltük Vándorvakondékkal, hogy együtt indulunk. Ágival, az unokatestvéremmel ez volt az első - de remélem nem az utolsó - közös geocaching megmozdulásunk.
10-kor rajtoltunk, mint utóbb kiderült, nem túl jó útvonalat terveztünk magunknak. Sétálós-lazázós menetet terveztünk, de a terep nehezebb volt, mint gondoltuk. A 6-ik pontnál már éreztük, hogy így nem fogunk beérni időre. A 9-ik pont után kettévált a csapat, a lányok visszamentek a bázisra, Tamással pedig hihetetlen hajrával bakancsban lefutottuk az utolsó 6 pontot. 16:50-re értünk be, 22 km megtétele után.
Nagyon szép környéket sikerült választani, köszönjük a szervezők munkáját, remek verseny volt!
Gratulálunk Mikulásnak a győzelemhez!
Ezúttal nem tartottak fel felesleges tervezésekkel.
Igaz, majdnem el sem indultunk. Az utolsó utáni pillanatban neveztünk - bár foglalt helyünk volt. Egy életre bántam volna ha kihagyom!
Második versenyem volt ez. Kezdünk belerázódni. Már nem töketlenkedünk, hanem célirányosan vesszük az akadályokat. Kokóval és Mathauval alkottunk csapatot, mely összességében 3 napig túrta a környék ládáit. Ma reggel 3 találattal melegítettünk a versenyre. Az utolsónál nagyon erősen elgondolkodtunk, hogy inkább ládázzunk tovább, de végül itt kötöttünk ki. 12:01-kor jeleztük indulási szándékunkat a Bázison. A versenybíróság szíves jóindulatából 12:05-kor nekivágnunk a versenynek. Nekem jutott a feladat, hogy válasszak 15 érintési pontot, s találjak köztük utat. Ismerve a csapatot, inkább a kicsit hosszabb, de kevésbé szintes megoldást választottam, benne a Pusztavárhegy ládájával. Így az elején hosszan, de emelkedő-mentes környezetben trappoltunk az aszfalton. Végül az alábbi pontokat érintettük: HA, HR, VC, HF, PA, KG, MC, MA, EE, TJ, SM, LK, XM, SL és NM. Az elsőnél (HAjtűkanyar) majdnam elszállt minden esélyünk a sikeres teljesítésre. Volt, hogy 1 métert jelzett a gép és a környék úgy le volt taposva, mintha egy elefántcsorda toporgott volna ott egy félórát, de a palack sehol. Negyedóra múlva erősítés is érkezett és így újabb 5 perc elteltével meglett a palack, de valami nagyon fals helyen. Itt kaptunk némi lesajnálást, hogy majd egy óra alatt sikerült az első palackot megtalálnunk, s egyáltalán: miből gondoljuk, hogy be fogunk érni időre. A HatáRfenyő pont sima liba volt, mert amikor jöttünk, az épp versenyben lévők már keresték. Innen fel a várhegyre egy kis pluszmenetet vállaltam be: amíg a többiek felértek a csúcsra és megkerítették a Harapós Fa-pontot, addig én kicsit kiléptem és a VillámCsapást is abszolváltam. Az erőltetett hegymászás nem esett jól. Talán egy perccel értem oda később, mint a többiek. Innen egy kis fújtatás után fel a csúcsra, hol GCPUVA levadászásával foglalatoskodtunk, majd egy pár fotó készítése után irány a PA, mint Proximity. Itt is kerestük egy kicsit, de mások épp megtalálták, így gyorsan potyáztunk egyet. A Koktus Gobbio volt a nap egyik meglepetése. Mityó gyorsan le is fotóztatta magát a palackkal és a hatalmas őzlábgombával. Némi kofolát löttyintettem arcomba és újult erővel vezettem a csapatot. Egy kis erdőjárás következett. Volt közben minden: széles földút, tarvágás utáni fiatalos, patakmeder és egy kis tüskés is. Végül meglett a M(agányos)C(édrus) pont is, ahol kedves ismerősökkel találkoztunk. innen megint bevállaltam egy extra-futást a MAgasleshez, míg a csapat az E(ső)E(setére)-nél várt. Nem kellett sokáig... 9 pont már megvolt és még 3 órája sem voltunk úton. a kezdeti állapothoz képest látványosat javultunk. Itt megint különváltunk, s amíg én egy hosszú emelkedő, majd a másik oldalon meredek lejtő végén küzdöttem a kakkukToJással, addig társaimnak a S(zikla)M(ező) pontnál kellett (volna) várniuk rám. Azzal együtt, hogy itt is keresnem kellett a palackot, mert a jellegzetes helyeken nem volt, még én vártam rájuk 5 precet a palacknál. Itt már sejtettük, hogy ez a verseny meglesz. Menet közben benyomtam magamnak az "újratervez" gombot is. ennek a L(ightos)K(ilátás) pont lett az eredménye, melyért semmit sem kellett kűzdeni, ugyanis turistaúton közelítettük meg. becéloztuk a Bázist és az odavezető úton lévő 3 palackot. Elsőre egy meredek lejtmenetet követően a sokaknak főfájást okozó gcXmas proMót vadásztuk le a fenyvesben, majd jött a SzóLó névre hallgató magányos fenyő. Innen megint ereszkednünk kellett a Nyiladék Mélye-ponthoz. Itt egy vizenyős terület is megpróbált a lendületben lévő csapat útjába állni, de sikertelenül. Innen már békaugrálásban is visszaérünk a Bázisra, mondtuk. Erre - szerencsére - nem volt szükség. A nem igazán pozitív előjelekkel induló versenyt végül - a lista szerint - a 12. helyen, 4:37:16-os idővel zártuk. Ez minden várakozásunkat felülmúlta. Az eredményhirdetésig hátralévő időt kedélyes beszélgetésekkel múlattunk. Nagyon köszönjük a lehetőséget, minden percét, méterét élveztük! A tavaszi versenyre meg készülök egy kicsit, hogy a többiek nyugodtan sörözhessenek a célban.
[Jóváhagyta: Kolesár, 2007.10.09 12:52]
Életem első geocaching versenye. Önálló induláshoz még nem éreztem elég bátorságot, ezért azzal a kis csapattal vettem részt, akiktől rákaptam a ládázás ízére. Az Éjszakai Ragadozók: Bütyök+Zulu, illetve SylverRat+Bogee, nagyon jól viselték amatőr tempómat, és kilenc ládát még együtt gyűjtöttünk be. Utána hajlott koromra tekintettel, elviselték, hogy lassúbb tempóban, a partról szurkoljak nekik. A hely kiválasztásáért, a verseny lebonyolításáért, a vacsoráért, és egyáltalán: le a kalappal!
Túléltük! Előtte alapoztunk a Sopron és Kőszeg körüli hegyekben, hogy ne megint mi legyünk azok, akik a legtöbb időt töltik terepen. Amikor otthon megnéztük a domborzati térképet, rájöttünk, hogy jól tettük. Előző nap még gondolkodtunk, hogy külön csapatban induljunk, vagy megint SylverRat-ékkel együtt, de ha már van végre saját gps-ünk...
Este kiderült, hogy megérte. Velünk tartott Mac , akit sikerült megfertőzni a gc vírussal.Délben már volt 6 találatunk a béri 3-hoz képest, bizakodtunk. Sok időt vesztettünk az indulásnál, mire mindenki megkapta az induláshoz szükséges dolgokat, majd XM-nél több csapattal együtt túrtuk át a környéket, végül a vendégháznál-ahol az NA pont volt, lecsaptak ránk a szállásadók a fizetés miatt (másnap ugyanis elutaztak). Megint végszóra értünk a célba, 10 percet faragtunk le a béri időből, ha így haladunk, a 36. versenyen már az elsők között lehetünk:)))) Megküzdöttünk a várhoz vezető úttal, idő hiányában légvonalban felfelé, a végén 5 lépésenként megállva, négykézláb, a hegyi zergék valami röhelyes, távoli rokonnak néztek bennünket. Így is nagyon büszkék voltunk magunkra, Zulu különösen, hogy teljesítettük a pályát. Akela geomobil hazafelé már virgoncan követte a Nüvi660 utasításait 470km keresztül. Nagyon jól éreztük magunkat, esőistenek megint kegyesek voltak hozzánk, csodálatos környezetben jót "sétáltunk". Köszönet a szervezőknek a felejthetelen élményért.
HÁT KÖSZÖNJÜK!
Második versenyünk, csodaszép vidéken, "kellemes" terepen... A versenyre az Éjszakai Ragazodók csapata kiegészült egy baráttal, így 4-en, azaz 5-en (Zuluval) vágtunk neki a hegyeknek. Miután Bütyök nyáron saját céleszközt vásárolt magának, így most külön nevezett, de a távot együtt teljesítettük. Kb. 19,7km 846m szinttel 7óra 34perc alatt 15 pont és egy láda. Bázis-NM-SL-XM-KN-LK-SM-EE-MC-MA-VC-HF-(GCPUVA)-PA-HR-HA-NA-Bázis utat jártuk be. Igyekeztünk utakon menni, de néha (gyakran) szép kis dzsindzsásba jutottunk. A vége felé a csapat kissé szétszakadt és adott pontokon vártuk be egymást, de teljesítettük. Nagyon elfáradtunk, de jólesett a túra, szép időben. Csak az a sok sár ne lett volna... Nekünk még jutott a vacsi sűrűjéből, amit pillanatok alatt eltüntettünk a tányérokból. :-)
És Bütyök még a fődíjat is elhozta... :-D
Köszönjük mindenkinek, megint sok élménnyel tértünk haza.
ui: hazafelé még pár ládát levadásztunk a környéken.
Nagyon izgalmas lett a mai nap. A kalandok már kora reggel elkezdedődtek. Az autópálya matricánk két nappal későbbre szólt, a pultos hölgyek nem tudták milyen nap van. Nézték az eddig kiadottak a papírjait is, de nekünk nem árulták el, hogy azt is elcseszték.
A következő érdekes hely az M30-as leállósávja benzin nélkül. Nagy mázlinkra Katiákékat intettük le, akik kézséggel bevontattak Miskolcra az első kútig. Mégegyszer köszönjük.
Ezután nyugodtan hajtunk a 37-esen Komlóska felé, majd hirtelen két alacsonyan szálló 120l-es műanyag hordó okoz egy kis ijedtséget.
Ezután már csak egy kis gombamérgezés hiányzik - mondtuk egyszerre. Szerencsére csak gulyás lesz, amiben persze volt gomba, de túléltük.
Ezután felhívtak a szálláshelyünkről, hogy tartsák-e még a szobát. ??? Már péntekre vártak. Megnézve a kinyomtatott foglalást tényleg csak szombattól foglaltuk. Nagyon elnézhettek valamit. A panzió szép és jó, a vacsora finom volt.
Ilyen előzmények után a verseny könnyen ment. A terep nehéz volt. A rejtekek könnyen meglettek, a kis geko ismét jól szolgált. Egy kis nehézséget a néhány jól elrejtett palack okozott. Sikerült szép eredményt is elérnünk. A gulyás nem volt annyira finom, a fánk zsíros volt, de a meleg leves jólesett. Sorsoláson legjobb ajándékot nyertük: 4500000 lépés Mo-on DVD-n.
Fogtam! - mind a 15-öt.
Bubukábal, ésKatával, no meg Dusival teljesítettük a versenyt meg a Pusztavár ládát is, utóbbit még az elején, amikor még volt bennünk némi erő, meg elszántság. Reggel indultunk, hogy időben beérjünk, végül is 6,5 órta alatt mentünk végig és még gombát is szedtünk közben. A táj nagyon szép, a terep meg jó nehéz volt. De hát milyen legyen a Zeplén? Gyönyörű hegyek, szép erdők, mezők.
Útvonalunk: Bázis - falubeli úton NA - dzsindzsán leereszkedve és a temetőn keresztül MA - falun keresztül KG - lassaan-lassan felharántolva PA - tovább fel a jelzésen GCPUVA - kis ugrással HF - le a hosszú meredeken, de jelzett úton VC - levágva HA - országúton HR - vissza az országúton, majd a patak partján felfelé KP - utakon, tiszta erdőn át GV - rossz irányban indulva, de a tisztástól csiki-csukiban nagy-nagy dzsindzsában ZS - majdnem végig úton lefelé TR - úton lankás emelkedővel RR - szintén végig úton lapos emelkedővel MS - réten, tiszta erdőn át lefelé SZ - már hazafelé "repülve" úton lefelé Bázis
Kösznöm Mindenkinek: csapattársaknak a türelmet a hajszáért, versenyzőtársaknak a sok-sok segítséget, információt, a rendezőségnek a jó munkát! Nekünk nem volt gondunk a koordinátákkal és a végén a kajával sem. Kevés helyen maradt ki csak a műholdjel, többnyire a megtalálásokkal sem volt gondunk, inkább a fizikai erőnlétünkön múlott a dolog, meg egyszer a rossz irányba induláson.
Vasárnap hazafelé begyűjtöttük a még hiányzó 5 "boros" ládát is! Ne vegye fenyegetésnek senki: jövünk mi még errefelé!
Jó kis verseny volt. A család a bázison maradt, de a kollégáim elkísértek a versenyre. Négyesben (Eszter, Zoli, Sanyi és én) nyomtuk végig. Élvezetes terep, jó rejtések. A vége 16,5 km 4:38 alatt, ami a 13. helyre volt elegendő.
Köszönjük a szervezést.
Eddigi legkeményebb versenyterep volt számomra. A GPS mérése szerint 18km-t mentünk, 3,5km/h-s mozgás közbeni átlag sebességgel, 5h 5min mozgásban töltött idővel, 5h 55min teljes menetidővel.
Üdv Mr Zerge.
Versenyes hétvége 4.
Amikor pénteken zuhogó esőben megérkeztünk Komlóskára, remélni sem mertük, hogy a verseny napján ilyen csodálatos idő lesz.
Fantasztikus napot töltöttünk közöttetek, köszönjük a remek társaságot!
Köszönjük a szervezőknek a rengeteg munkát és a remek helyszínválasztást, mert bár a terep nekünk sem volt könnyű, ilyen csodálatos tájat utoljára Erdélyben láttunk. Csodálatosak voltak a gombák és a virágok, amikkel nem tudtunk betelni, fényképeztünk lelkesen. Igaz, nekünk nem a 15 pont begyűjtése volt a fő cél, nem rohantunk. Tudtuk, hogy a 6 hónapos Annamarival Atti hasán nem lenne kényelmes.
Végül 9 pontot szedtünk össze, 5 és fél óra alatt, közel 10 km-es séta alatt. Ebbe belefért két etetés is.
Kérjük Annamari kizárását (by Flektogon), mert egy métert sem gyalogolt! :)
Nagy az öröm! Hálás köszönet! M. [wapon beküldött szöveg]
17.6 km - 3h 17min 18sec lett.
Érdekes verseny volt. Amit tudtam, hogy kemény lesz, mert szintvonalakban gazdag a környék. Viszont a pollenérzékenység miatt kialakult asztmám elmúlt már idénre, így bizakodóbb voltam! Reggel indultunk Zsuval Bpről és valamivel 11 előtt értünk oda. A szokásos tökölést, öltözködést, "aklimatizálódást" ezúttal kicsit megtoldotta, hogy a verseny előtt többször is wc-re kellett járnom... Szóval gyenge indulás után, méggyengébb folytatás következett, hiszen már a második pont után navigációs hibát vétettem, amire kb. 300 méter után jöttem rá, de akkor már nem korrigáltam. Ezután a KR (kőrakás) és az RR (Röf-röf) pontoknál volt keresgélés. Előbbi gyenge jel, második pedig inkorrekt visszarejtés (15-20 méterrel a helytől eldobva, damil elszakítva...) miatt. Innen simán, gördülékenyen mentek a dolgok. A pontok felkeresésének tervét - eddigi szokásomtól eltérően - többször módosítottam menet közben, még a 12. pont után is (dc3-mal való gyors eszmecserét követően). Így utólag persze tudom, hogy mit kellett volna még másképp csinálni...
A verseny, az előzőekhez hasonlóan, igen színvonalasra sikeredett! Minden profin zajlott, érződött a szervezés. A terep és pontok elhelyezkedése (szórása) miatt nehezebb volt az korábbi versenyeknél, ami az időeredményeken is szembeötlő, de ezt inkább pozitívumként emelném ki. Itt tényleg kellett navigáció és erőnlét is. Nem hiszem, hogy csak a megtett út hosszát éri meg elemezgetni, hanem a (feleslegesen) megtett szinteket is :)
Eddigi versenyeredményeim igen érdekesen alakultak: voltam
2. Apátistvánfalván,
3. Aggteleken,
4. Péliföldszentkereszten,
5. Bonnyán,
6. Béren,
de ebből a sorból nagyon-nagyon hiányzott valami... No, elmondhatom, hogy most már teljes a sorozat! Azért remélem, ez nem azt jelenti, hogy legközelebb max. 7. lehetek (bár az sem rossz) :D
A Zemplén csodálatos, egyre jobban tetszik! Ennek örömére vasárnap környékbeli ládázásra indultunk Zsuval!
Köszönet a szervezőknek! A barátoknak és ismerősöknek pedig a társaságot! VasG-nek pedig a vizet, amivel sokat segített sanyarú helyzetemen! :)
Életemben először sikerült nyernem geoeseményen valamit: egy Garmin ajándékcsomagot, amiért ezúton is köszönet, igaz most is a PDA-ra izzítottam... :)
Azt hiszem megfelelően ünnepeltem az ezredik megtalálásomat :-)
A verseny reggelén autóztam le a Zemplénbe. Ahogy az országútról be-be néztem a földutakra mindenütt nagy volt a sár. Ez nem jó jel. A kocsival majdnem elakadtam a versenyközpont környékén a sáros utakon, végüll is kb 500 méterre sikerült parkolnom a rajthelytől.
Ezúttal elmaradt a sorbanállás, hamar ment a nevezés, igaz jó egy órával a nyitás után értem oda.
Elhatároztam, hogy az idén megpróbálom futva teljesíteni a távot. A terep nekem kedvezett, hiszen gyakran futok a Börzsönyben és a Hármashatár-hegyen, szóval hozzá vagyok szokva a kemény emelkedőkhöz.
A nevezés után elfogott a harci idegesség és nem sokat foglalkoztam az útvonal megtervezésével. Csak az első öt pontot gondoltam végig és elindultam. Az utak nagyon csúsztak , különösen az első órákban. A verseny vége felé a napsütés és az erős szél sokat javított az állapotukon. A keleti pontok felé indultam . Már a második pontnál történt egy kis malör, ugyanis valahogy elhagytam a vizespalackomat a bozótban való mászkálás közben. A futás itt még jól ment, 10-15 percenként jöttek a pontok, a rejtekek hamar meglettek. A problémák a TJ (Kakukktojás) pont után kezdődtek. Az EE ponthoz akartam eljutni de az utak minduntalan elfogytak alolam. Végül bevállaltam egy 500 méteres susnyajárást. A Mágneses sziklák láda körüli bozót elbujhat az itteni mellett. Végül már semmi nem számított nem éreztem a tüskéket , csak mentem. Fafejűségemnek meg is lett az eredménye, az EE pontot 40 perc alatt értem csak el.
Aztán visszaértem a faluba és kiitam az első nyomóskutat majd a Pusztavár körüli pontokra vetettem rá magam. Ez a környék nagyon becsapós volt. 200-300 méterre vannak a pontok egymástól de kb. a szintkülönbség is ennyi. Az emelkedők sokat kivettem belőlem itt már a futás is akadozott. Ráadásul a VC ládához külön iss bementem , holott a vártól lejövet elmentem mellette. A hegytetőn levadásztam Kyra ládáját is, bár nem igy terveztem, de ide bringával nem igen fogok eljönni.
Hátra volt még a feketeleves a HA (Hajtűkanyar) láda. Legelább 10 percig kerestük öten de nem volt a megadott helyen. Feladtam a keresést és továbbindultam. Útközben árulták el a szembejövő ládásztársak hogy másutt van a láda. Visszamentem és az eredti koordinátától 22 (!) méterre találtam meg a palackot. Ez a kis hiba legalább 25 percemet vitt el. Már csak egy pont kellett a 15-höz. A versenyközponthoz legközelebb eső NM ládát néztem ki. Ekkor már nem igen ment a futás - a verseny 4. órájában tartottam - a Börzsönyben csak 2 órákat szoktam egyhuzamban futni.
A célba 4 óra 31 perces idővel értem be amely a 10. helyhez volt elég.
Nagyon sokat mentem a többi helyezetthez képest: 21.8 kilométert mintegy 800 méter szintemelkedéssel. Ez legalább 4 kilométerrel több az optomálisnál.
Hallgatva az eredményhirdetést kiderült, hogy csak másodpercek, percek döntötek az 5-10 helyezés között. Azért panaszra nincs okom, ez GC-s pályafutásom legjobb helyezése.
Nagy örömömre a sorsoláson egy 512 MB-os SD kártyát nyertem, amire már rég fájt a fogam. Végre nem kell minden túra előtt a GPS térképeit rakosgatni.
Az MX pont elrejtése *8-as volt!
Meg se találtuk!
Amit ott elbuktam idővel, az a dobogót jelentette, de a HECT-Különdíj kárpótolt érte!
Mikor lesz a következő?
Amúgy, ha jól láttam, én mentem a legtöbbet Km-ben...
:-)))))))))))))))
Első versenyem, amire Meske vett rá. Nagyon élveztem, de nem gondolotam, hogy így kipurcanunk, és ráadásul nem lesz meg a 15. Sebaj, már készül a szigorú edzésterv, hogy jövőre Meske is bírja a tempót :)))
Köszönet a szervezőknek! Gyönyörű helyre csaltak el minket!
Nekem a második, a skacoknak az első versenyük. Találati arányom növekvő tendenciát mutat, Roberto baharngozott edzéstervének köszönhetően jövőre talán meg lesz a 15.:))) Mindig elcsodálkozom mire vagyok képes egy láda megszerzéséért, magamtól biztos nem másztam volna fel a Pusztavárhoz. Nagyon élveztük, köszönjük a szervezést.
Köszönet a szervezésért! :o)
Szombat reggel Zem társaságában, zferke vezetésével érkeztünk meg a bázis közelébe. Már az úton is annyi kedves ismerőssel találkoztam, hogy sokáig tartott eljutni a start-helyig. Köszöntöttem a Szervező-csapatot, majd lecuccoltam. Én eleve nem akartam indulni a versenyen, csak fesztiválozni jöttem ide, ezért kényelmesen, beszélgetve, fotózgatva múlattam az időt, köszöntve a régi ismerősöket, drukkolva az indulóknak.
Amennyire tudtam, segítettem Abacusékat a startolásban, majd miután nem volt már dolgom, felsétáltam a közeli GCPUVA geoládához. A megtalálása után nézelődtem a csodás panorámájú hegycsúcsról, rádiózgattam, fotózgattam és üdvözöltem a verseny hevében idetévedt kessereket. Bevártam Fonte, Palazsu, Dc3, Jiimbo, Levin csapatot, majd velük együtt ereszkedtem le a hegyről és közben begyűjtöttük az útbaeső versenypontokat. Az aszfaltútnál elváltak útjaink, én elindultam vissza, a Bázis irányába. A Gomba presszónál megvártam a nyitást és leültem pihenni. Nem sokkal később megismerkedtem Tócsa-ékkal is! :o) Amikor bezárt a presszó (mert a tulaj-néni az unokája keresztelőjére ment), én felderítettem a környéket és szereztem egy palack házi törköly-pálinkát, hogy a Bázison megkínálhassam a megfáradt versenyzőket. :o)
Visszaérkezvén a Ruszin-házhoz ismét beszélgetéssel fotózgatással és kínálgatással töltöttem az időt, majd meg"ebéd"eltem (nekem még jutott). Lassan megérkeztek az utolsó versenyzők is, majd megkezdődött az eredményhirdetés. Megtapsoltuk a győzteseket (Gratulálok Mikulás! :o) ) Meghalgattuk Speibl és Hurvinek (Alias Magpet és Flektogon) meglepő bejelentését, majd lassanként szedelőzködni kezdtünk. Abacusékkal mentem Sárospatakra, a szállásra. A faluban segítettünk kitolni egy kocsit, ami beragadt a sárba, de előtte még áthajtott a lábamon egy másik autó (szerencsére nem történt káreset, egybenmaradt az autó! :o) ).
Másnap még megkerestünk egy-két ládát a környéken Abacus társaságában. Ekkor is találkoztunk itt-ott bolyongó kesserekkel :o) , majd hazafelé vettük az irányt.
Ezúton is köszönöm szépen zferkének, hogy eltranszportált engem a Bázisra, zem-nek a társaságot az odaúton, abacusnak a szállás-lehetőséget, a másnapi ládázást és a hazautat! :o)
Jó volt ez a hétvége. Lelcache, Scele, Bubuka, és Kriszti társaságában vágtunk neki péntek hajnalban a hétvégének. Örültem, hogy a verseny előtt is tudtunk ládákat kersni. Nem kellett rohanni, és mivel mind lelcache, mind scele szeret fotózni, ezért hárman egyzsrre álltunk meg fotózni legtöbbször.
Délután elértük a szállást lecuccoltunk, majd folytattuk a ládázást. A környékben az fogott meg, hogy a délutáni eső után mindenhol köd volt. Egészen megváltozik a táj arculata. A völgyekben, a faluk felett.. Az egyik dombon már sötétedett amikor lenézve alattunk Erdőhorváti ködben állt. Itt van egy pince is, ami 3,5km hosszú. Ez sajnos be volt zárva.
Eredeti tervem a sátrazás volt, nem is okozott volna különösebb nehézséget. Viszont a túristaszálláson olyan kényelmesek voltak az ágyak, meg volt konyha, fürdőszoba, hogy ottragadtam. Zergivel, Katával, Bubukával, és még egy hölgy társaságában kellemesen teltek az esték.
A verseny napján korán indultunk. A versenyen is lelcache, és scele társaságában mentem. Megvan az előnye a korai indulásnak (kevés ember, biztos visszaérsz, du ládázás, marad kaja, van idő beszélgetni)
Az útvonalunk Éfelé indulva, majd Ny-i ioldal, le délre, föl a hegyre, majd vissza a bázisra. Elvileg a legközelebbi ládákat kerestük meg. Az elején nagyon jól bírtam. Majd a déli hegynél eléggé kipurcantam. Nem vittem magammal innivalót, majd kibírom alapon. Nem volt jó ötlet. Szerencsére még megleltem lelcache-ék, így tudtunk tovább menni. A végén még futottunk is, ennek volt értelme, mert előrébb jutottunk :) Ez a 4:30 körüli idő sokak számára népszerű volt, 5 csapat ért be e körül. 16,1 km-t mentünk.
Délután még Mikulásékkal elzarándokoltunk a Tengerszemhez. Nagyon jók voltak a fények. Szerintem estefelé jó fotózni ott, homlokfényben. Egészen különleges emberek ültek az autóban: Mikulás mint a verseny győztese, és Attibati 1000. találattal. Gratulálok. Pont visszaértünk az eredményhirdetésre, aztán este még kis borozgatás a szálláson, majd alvás.
Vasárnap folytattuk a ládázást a környéken. Megnéztük újra a tengerszemet, most lementem 3 helyen is a víz közelébe. Gyors hazautazás, aztán még éjszakai műszak, majd munka.
Ez volt a nyolcadik, talán az eddigi legjobb versenyünk. Nagyon elfáradtam, de nagyon tetszett mind a környezet, mind a terep. A terep főleg azért, mert kicsit jobban kedvezett a gyalog közlekedőknek, mint a futóknak. Futva borzasztóan nehéz lehetett itt közlekedni a terepi adottságok miatt, így az elején kiegyenlítettebb lett a verseny.
A verseny helyszínére szokásunkhoz híven már pénteken lejöttünk nem megvetve az útközben adódó ládázási lehetőségeket. Az idő nem volt e legfényesebb, de így is jókat kirándultunk bemelegítvén a másnapi versenyre. Hagyományosan az elsők között szoktunk indulni, de most sikerült elsőként elstartolni állandó versenyzőtársammal, scelével. Ezen a versenyen csatlakozott hozzánk @david is, így hárman néztünk szembe a kihívásokkal. Az elején kicsit tanakodtunk, hogy merre is menjünk, mert elég nehéz volt kitalálni a jó útvonalat. Rafináltan voltak elszórva a pontok, sehogy sem akart kijönni egy szép kör 15 pontból. Egy csúnyább kiugrást beiktatva vágtunk neki a papíron futtában megtervezett útvonalnak. Észak felé indultunk a nyugati körön, majd visszafordultunk dél felé. A "Kilátó" (KL) és "Gyökér" (GY) pontok között gyorsan fel is éltük energiatartalékaink nagy részét a meredek kaptatón. Az első komolyabb keresgélést a "Sziget" (SZ) pontnál kellett beiktatnunk, ahol már jelentős tömörülésbe futottunk. Én gyorsan átevickéltem két meredek szakadékon is, hátha ott van a pont. Scele meg csak egyszerűen elővette az egész szakadékrendszer szélén álló fa gyökerei közül. Nem is kellett volna lemásznom. :-/ Az egyik legszebb pont a "Körpanoráma" (KP) volt, ahonnan az egyszerűnek tűnő leereszkedés a műútig nem is volt annyira egyszerű. Egy elhagyott szőlősben vágtunk neki, ami szúrós csipkebokrosba torkollott, így ott megakadtunk. Egy vízfolyás vájta mélyedésben evickéltünk aztán le az aszfaltra. Innen a "Hajtűkanyar" (HA) ponthoz siettünk, ami sokaknak gondot okozott. A bemérés tényleg nem volt a legpontosabb, de egy kicsit a rejtők szemszögéből vizsgálva a terepet néhány perc keresgélés után ráakadtam az amúgy egyszerű, mégis csalafinta rejtésre. Innen a versenykör perifériája következett. A "Határfenyő" (HR) pontnál elkövettük a legnagyobb hibánkat a versenyen. A pont legyűrése után ugyanis nem mentünk vissza a nem egészen 50m-re lévő aszfaltútra. Ehelyett megcéloztuk légvonalban a turistautat, amivel így hihetetlennek tűnő 500m-es távolságbéli előnyhöz juthattunk. Ezzel a bizsergető érzéssel vetettük magunkat a kalandba. Scele meg is jegyezte, hogy menjünk csak a vezeték alatt, mert ott mindig van út. Sajnos Scele hamar kimaradt a boszorkány iskolából, mert ez a jóslata nem jött be. Az utolsó 100 m-en olyan áthatolhatatlan dzsindzsába sikerült belefutnunk, amit eddig még egyetlen versenyen sem tapasztaltam. Sűrű, hatalmas tüskékkel ellátott akácos, megspékelve a talajszinttől mellig érő, kusza szedressel. A változatosság kedvéért itt-ott néhány csipkebokor inda is volt. A végén már négykézláb kúszva is próbálkoztunk, de úgy sem ment. A 100 m-t 9 perc alatt sikerült leküzdenünk, temérdek harci sérülést begyűjtve. Ilyen lelkiállapotban vágtunk neki a verseny legnagyobb kaptatójának, a Pusztavárhoz. Kellemetlenül elfáradtunk, mire felértünk. Itt a pontok mellett abszolváltuk a GCPUVA geoládát is, amiben szerencsésen ott is felejtettük a versenytollamat. A "Harapósfa" (HF) pontnál megint vesztegettünk egy keveset az időnkből, mert nem volt egyszerű a pontra rátalálni a meredek hegyoldalban. Innen viszonylag egyszerű volt már a vége. Gyors kiugrás az ideális körből a "Koktus Gobbio" (KG) ponthoz, és már robogtunk is az utolsó két pont felé. Sajnos itt le kellett ereszkedni a faluba, jelentős szintet vesztve ezzel. A "Magasles" (MA) ponttól, ami nem is volt olyan magas :-) ismét bevállaltunk egy légvonalbéli megközelítést a "Noname" (NA) ponthoz, de az áthatolhatatlan erdősáv okán egy kisebb kunkort kellett a nyomvonalunkba iktatni. Az utolsó pont abszolválása után már a bázis elérése nem okozott gondot a település kertjei között csalinkázva. Elsőként érkeztünk a célba, a tracklog szerint 15,8 km megtétele után. Ehhez még hozzádobtunk 865m szintemelkedést, csakis a móka kedvéért. Az imént említett mulatságot 4 óra és 31 percig élvezhettük ezzel megcsípve az igen előkelő 6. helyet, ami az eddigi legjobb helyezésem. Annyira elfáradtunk, hogy a verseny után még ládázni sem maradt kedvünk, így végig izgulhattuk, hogy az utánunk következő befutók jobb időt ének-e el nálunk. Nagyon jól éreztem magam. Ismét sikerült nyernem a sorsoláson is. Köszönjük a szervezőknek ezt a színvonalas, jól sikerült versenyt!
Sajnos a fesztivál egybeesik a tájfutók országos csapat- és egyesületi váltóbajnokságával (Kiskunhalason), így nem tudok menni.
Mindenkinek jó versenyzést kívánok!