Elhelyezés időpontja: 2002.03.30 17:00
Utolsó lényeges változás: 2009.05.27 19:17
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: LI, SP
Ládagazda: laszloistvan Nehézség / Terep: 3.0 / 3.0
Megtalálások száma: 117 + 4 sikertelen + 22 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.1 megtalálás hetente
A geoláda keresése az ott élő, táplálkozó, pihenő védett állatfajok egyedeinek zavarásával jár, ezért a természetvédelmi kezelő a láda fennmaradásához nem járul hozzá. A geoládát a helyszínről el kell távolítani, állapota megszűntetésre került, a továbbiakban nem kereshető.
Zala
A Balaton befolyó vizei közül legjelentősebb a Zala. Ennek torkolatához vezet el a láda a tó délnyugati csücskéhez. A folyó ide a Kis-Balatonon áthaladva, valamelyest megtisztulva érkezik. A Keszthelyi-öböl algásodással és iszaposodással kapcsolatos problémáiért nagyrészt a Zala vízminősége volt felelős, mely a Kis-Balatoni vízrendszer helyreállításával fokozatosan javul. Az alsó néhány száz méter feletti, zsilippel is leválasztott rész természetvédelmi terület, nem látogatható, csupán a híd(ak)tól a torkolatig terjedő szakasz.
Ezt a körülbelül 600 méteres szakaszt kell végigsétálni a hídtól indulva a bal part ösvényén a ládáig, mely egészen a torkolatnál, egy kidőlt fa gyökerei között rejtőzik.
Láda
Elhelyezéskor a rendkívül alacsony vízállásnak köszönhetően száraz lábbal lehetett megtenni a teljes utat, de lehet, hogy a vízszint emelkedésével vízálló cipőre, gumicsizmára, vagy kellő melegben egyszerűen mezítlábra lesz szükség (vastag bőrrel a talpon;-)). Ha esetleg van csónak, a láda a vízről is jól megközelíthető.
A tapasztalatok alapján nehézségi szintben az egyik legváltozékonyabb láda: a terep-nehézség 2-4 között ingadozik. A nyári félévben a dús növényzet (nád, sás, csalán stb.) közel megtalálhatatlanná teszi az amúgy létező ösvényt. Télen ezzel szemben szinte unalmasan egyszerű. Ilyen sok arcú táj, ez van, talán ettől is szép.
A láda 2004. végén eltűnt, és csak a következő évben pótoltam. ;-) (A régi koordináták: N46°42,403';E17°15,824')
Szerintem a rejtekhely jobb lett, de tíz méterrel többet kell leküzdeni, ami tavasztól őszig nem mindegy.
Állapot: megszűnt
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
-
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
+
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
+
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
+
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
-
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
+
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
+
gyerekbarát láda
+
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
-
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Az illetékes természetvédelmi hatóság a ládát jelenlegi állapotában nem fogadja el, ezért a határozat szerint megszűntre állítom az alábbi megjegyzéssel:
A Zala-torkolatban a láda természetkárosító hatása csepp a tengerben ahhoz a környezeti terheléshez képest, amit a horgászok okoznak. A környék rettentően szemetes, az egyik dilemmám már a kihelyezéskor is az volt, ildomos-e a keresőket átkeletni ennyi szeméten. A ládának a kihelyezése óta eltelt 7 évben mindössze 120 megtalálása van.
Én is azt mondom, Kedves Hatóság: LEGYEN REND!
Nagy halott madarak szelleme és Kányavári sziget után a hévízi hétvégéről hazafelé még ezt is megkerestük. Így télen szinte "sétagalopp" volt a kitaposott úton bejutni, nyáron azért sokkal komolyabb kihívás lehet. A rejtés nagyon tetszett, meg az egész környék, egy kicsit besétáltam a torkolat szélére a jégen. Sajnos sok szemét volt az odaúton (valószínű a horgászoktól)
Már több mind egy éve fáj a fogunk erre a ládára, ma végre az idöjárás kegyes volt hozzánk.
Ahogy a parkolóba beálltunk láttuk hogy egy autó már áll ott, és a hátsó ablaka be van törve. Timi ott maradt, mert nem mertük az autónkat ott hagyni, igy egyedül indultam a ládához. A ládánál találkoztam kessertársunkkal, akinek az autója lett feltörve. :(
Hihetetlen milyen bátor, és szemét emberek vannak, akik feltörnek autókat nyilt, forgalmas helyen világos nappal.
A láda nagyon tetszett, a rejtés is kiváló. Belegondoltam, hogy ez a pár száz méter fagy nélkül nagyon kemény tura lehet, igy könnyü találat volt. Nekem ez a zalai csúcs láda.
A folyóparton kezdtük a sétát, majd bemerészkedtünk a jégre is. Előőrsnek a csapat legkönyebb tagját vetettük be. Miután látszott, hogy nincs veszély mi is jégre kerültünk. Mikor fura neszeket hallottunk a nádas felöl, már majdnem menekülőre fogtam - gondolván nádi farkas került az utunkba. Tévedtem, mj & dgm jött éppen visszafele. Üdvözöltük egymást, majd mindenki ment tovább. A ládától az utat már teljesen a jégen tettük meg. Nagyon tetszett most a hely, jobb mint nyáron. Csak a napsütést hiányoltam, sokkal szebb képek sikeredtek volna. Azért így is elégedett vagyok. Köszönjük!
Ennek a ládának már harmadszor indultunk neki, s most -végre- siker koronázta fáradásunkat! Annyira megtetszett a hely, hogy a láda közelébe el is rejtettük gyorsan az éppen nálunk lévő GCTO mozgóládát is. Nagy forgalom volt ma itt, hiszen a ládától jövet találkoztunk a "Csornai kemény mag" képviselőivel, a GYZsTeam-mel, majd nem sokkal ezután Judy05-ékkel is összefutottunk!
A hely nagyon jó, a rejtés minden szempontból remek volt. Pazar helyet talált a rejtő, köszönjük szépen neki az élményt!
Megtaláltuk!
A régi hídnál parkoltunk, és innen gyalog mentünk tovább a bal parti ösvényen. Most minden csonttá fagyott, így nem okozott nehézséget az egyébként víz alatt lévő részeken az áthaladás, az ösvény nagyon keskeny magas náddal körölvett kanyargós út. A kidölt fát végül megtaláltuk. Az előttünk érkező kesser kollégákkal találkoztunk, látták (vagy hallották), hogy jövünk és nem rejtették teljesen vissza a ládát, így könnyű volt a találat.
A torkolat nagyon szép még így télen is, a tükör simára befagyott Zala és Balaton látványa miatt különleges élmény.
Visszafelé a Zala jegén mentünk, a nádason keresztüli ösvényből még így télen is elég volt. A Zala teljesen befagyott, de azért amennyire lehetett a part közelében mentünk. A befagyott folyón sétálni különleges élmény volt, hiszen alapesetben csak csónakkal mutatja a folyó ezt az arcát.
Elgyalogoltunk a zsiliphez is, érdekesen oldották meg, hogy itt ne fagyjon be a víz.
Nagyon tetszett a közel 2 órába nyúló kirándulás, de sajnos meg kell említenem néhány negatívumot is.
A part a pecásoké és a megszokott jelentős mennyiségű elhagyott szemét mindenhol jelen volt, talán a torkolat közelében kevésbé. A befagyott folyó szélén jól látszott, hogy a víz a teljes szakaszon olajjal szennyezett, szép fénytöréseket hozott létre a vízbe fagyott olajréteg. A zsilipnél a Zala jelentős mértékben habzik, nem szép látvány. A Rábán a balhé a habzás miatt talán hatásos, de az ittenit meg sem említik. Szegény Balaton...(a Zaláról nem is beszélve).
Köszönjük a rejtést.
Persze mi is nekiindultunk már egyszer. Látva a nádast és a bejegyzéseket gondltuk - akkor jövünk ide majd, ha fagy. Hát azért most már öléggé fagy.
Remek rejtés
Minden elismerésem a láda nyári látogatóinak.Ma betegen, lázasan is el kellett ide jönni, mert ki tudja meddig tart a fagy. A magas nádas, szük utján Guba kutyával már másodszorra találkoztunk (sümegi ősborókás után) Szerintem most mindketten meglepődtünk.
Az év első ládája. :) Nagy élmény volt ez a jégkesing. :)
Régi "adósság" a láda, sosem mertünk nekiállni a logokat olvasva, én képtelen lennék egy mocsaras-nádas részen végigmenni. Így a lehető legjobb alkalom volt a befagyott Zala és Balaton. A rejtekhez odafelé a szűk nádfolyosón mentünk, visszafelé pedig a befagyott folyón. Guba életében először volt jégen. :) Kissé nehézkesen mozgott, így ő visszafelé is - párhuzamosan velünk haladva - a parton ment. :)
Különleges a rejtekadó hatalmas kidőlt fa.
Tavaly, július 26-án a Margit kilátó után úgy gondoltuk kissé körülnézünk a Zala torkolatánál. Felkészületlenül és kissé elhamarkodottan álltunk neki a feladatnak. A kudarc akkor nem maradt el. De gyűjtöttünk néhány tapasztalatot, amit később igyekeztünk felhasználni.
Levi miatt csak két mód jöhetett számításba: nyári időszakban csónakkal vagy télen fagyott talaj mellett gyalog.
Sajnos, nyáron már nem kerültünk közel a környékhez. Akkor csónakkal akartuk megoldani a problémát, de különböző okok miatt ez meghiúsult.
Most a téli szünetben tudtuk, hogy előbb-utóbb a keszthelyi rokonoknál is lesz egy látogatás. Amikor folyamatos fagyot ígért a meteorológia, elkezdtünk reménykedni. Kissé kitoltuk a látogatást, hátha könnyebb lesz a keresés. Mit mondjak, bejött az elképzelés.
A híd tövénél összefutottunk sziooka kollégával. Kellemesen elbeszélgettünk. Elmondták, hogy egy helyen volt kis problémájuk, de az sem volt jelentős. Ennyi dopping elég is volt, nekilódultunk. Végig fagyott ösvény, esetleg néha lehetett volna kis probléma, de arra már csak a gyerekek miatt is nagyon figyeltünk. A Zala teljesen be volt állva, ám néhány helyen (gondolom meleg források lehettek) tócsányi légrések maradtak. Az ösvény szépen kanyargott, a kütyü egyre kevesebb távolságot mutatott. Aztán eljött a pillanat, megláttuk a kifordult fát. Hát, én még ekkora gyökérzetet nem láttam! Lehet úgy 8 méter átmérőjű. A doboz hamar meglett, logoltunk puszkányék által otthagyott logfüzetbe. Köszönet érte, a másikkal nem nagyon tudtunk mit kezdeni!
Visszafelé néhány helyen kipróbáltuk Levi fiam merítőhálóját, amit végig kellett cipelni az úton, hátha találunk bajba jutott halakat, akiken segíteni kell...
Összességében az eddigi legkalandosabb ládikát találtuk meg! Ide tényleg nem lehet úgy "véletlenül" eljutni. Nem néztem utána, de a heti megtalálási statisztikában igencsak hátul lehet ez a hagyományos rejtés...
Persze, azért minden elismerésem a nyári, gyalogos megtalálóké! Azt már elterveztük, hogy egyszer csónakkal mindenképp viszatérünk ide, de gyalog nem igazán vonz fagymentes időszakban ez a feladat. Nem tehetek róla, de nem hiányzott a sokmillió szúnyog, kezet-lábat összevagdosó friss nád, gumicsizma marasztaló cuppogó sár!
Az év első ládája :)
A nagy hidegre és az előző beírásra való tekintettel próbálkoztunk meg a ládával. Már korábban voltunk itt, de akkor lehetetlen lett volna száraz cipővel megúszni a keresést. Most kisebb sárba lépéstől eltekintve megúsztuk száraz lábbelikkel, sőt Bubu tappancsai is fehérek maradtak :)
A hideg kedvezett. Száraz lábbal megúsztuk. TB-t elhoztuk. A ládában található papírok enyhén penészesek, hagytam ott egy új füzetet jelszóval egyetemben, de sztem nem fogja sokáig bírni.
Még így téli időszakban sem volt egyszerű átvergődni a nádason! Egy-két ingoványos helyen be is szakadt alattunk a jég, úgyhogy most is ajánlott a gumicsizma! Köszönet!
A gumicsizma épp elkelt. Kalandos, de ebben az időben jól járható a megközelítési útvonal. A láda átázott, a logbook fedlapja hiányzik, így a jelszó t (telefonos segítség után) beírtam egy papírra. Nekem tetszett, a sok szúnyog nem hiányzott:)
Sajnos a logbook teljesen átázott, jelszó nem látszik sehol. Hiányzik a fedlap, feltehetően azon volt rajta. Írtam a rejtőnek...
Az eddigi ládáim legnehezebb terepe. Az út háromnegyedéig ki volt járva, bár amikor közel kanyarodott a Zalához akkor vízben állt, így akkor és az út további részén nekünk kellett utat törni a kb. 3 méteres nádban és dús növényzetben. Esős időben nem ajánlatos, így is sárosak lettünk.
Sajnos a ládában a jelszót nem találtam meg. Egy konferenciára tartottam Keszthelyre. Gondoltam leutazás közben egy pár ládát felkeresek. Ezzel jól megjártam mert az út végére a nadrágom és a cipőm nagyon sáros lett. Menet közben ruhát kellett cseréljek mert így a hotelbe mégse mehettem be. Kb. 500 m nem volt vészes mert kitaposott út van. Az utolsó 100 m nagyon fárasztó volt és így utólag élvezetes is. A láda beázott és nagyon penészes volt benne minden.
A nadrágomat a hotel fürdőkádjában mostam ki. Köszönöm jasa2 segítségét.
Már korábban megtaláltam. Most Zsozsókával ide hoztuk a Osiris Eye tb-t. [wapon beküldött szöveg]
Tavalyi találatomkor még nem volt ilyen magas a Balaton, így könnyedén be tudtam ide jutni. Most azt hittem, 10 éves lányommal főleg a 60 km-es biciklizés lesz sok. Tévedtem. Két órán át mentünk be a ládáig (600 m, 3 m magas nádas, víz, combig érő dagonya...), s egy órán át jutottunk ki. Kifelé még fürdőt is vettünk, mert azt hittük, ki tudunk gázolni a Zalában a part mentén. Az eredmény: teljesen összekaszabolt lábak, véres nádas (felfestettük az utat), szúnyog-, bögöly- és hangyacsípések. És, elvesztettem zsebkendőmet! :)
A ládába betettük a TB-t, hogy tovább utazhasson.
Köszönjük ezt a mostanra 5-ös nehézségű rejtést.
Peti bá' és Zsozsó
Ui.: Szerintem sokkal jobb ötlet csónakkal lecsorogni azt a pár száz méter, végülis a vízről nagyon könnyen elérhető a fa. (Ezt a ládázás másnapján írom, még mindig alig tudok járni.)
Ui.: Végül két hét lappangási idő után győzedelmeskedett felettem a leptospirosis c. betegség. Szerencsére idejében jutottam kórházba, így ma már tünetmentes vagyok. (2 hetet feküdtem lázasan!) Szerencsére csak én jártam meg ennyire. (2008. VIII. 30.)
Nem volt egyszerű, vagy hatszáz métert gázoltam a sűrű, helyenként két és félméteres nád-sás-ban mezítláb. (Lehet a normál gumicsizma se segített volna sokat - egyrészt a víz néhol combig ért, másrészt néhol az iszap marasztalta volna). A lábam tiszta seb lett, főleg a térdeim, amit a levelek éle véresre vágtak. A fényképezőgépem megúszta - de nem lett baja, mert a fotós-táska be volt zárva.. (A füzet tiszta penész, nem lehet már használni, új kellene)
Vagy másfél óráig tartott oda vissza, szerencsére drótparipám és hű Segédem türelmesen várták a lökött kessert.
Ezért a ládáért a véremet (és majdnem a fényképezőgépem életét) adtam, megérte.
Télen egyszer már próbálkoztunk!
Arra gondoltunk, hogy a befagyott Zala mentén kényelmesen besétálunk a nádasba, és ott az ösvényen begyalogolunk a ládáig. Ez így egyszerű feladatnak tünt, csakhát a nádas egészen másképpen értelmezte a "befagyás" jelentését, mint mi. Szóval annyira azért nem volt befagyva, hogy megtartson minket a jég... :-)
Ma ismét tettünk egy kísérletet.
Arra gondoltunk, hogy a viszonylag alacsony vízállás miatt kényelmesen besétálunk a nádasba, és ott az ösvényen begyalogolunk a ládáig. Ez így egyszerű feladatnak tünt, csakhát a nádas másképpen értelmezte az "alacsony vízállás" jelentését, mint mi. Szóval annyira azért nem volt alacsony a vízállás, hogy akár gumicsizmával is meg lehessen közelíteni... :-)
(16/16) Zalai ládák
Na, ez kicsit extrém volt. Zalai ládázásunk csucspontjának szántuk ezt a ládát. Már egy évvel ezelött is probálkoztunk vele, de hamar rájöttünk, hogy ez nem ilyen egyszerű. Most gumicsizmával felszerelve jöttünk, de mivel ez csak nekem volt, igy Juliának a kocsinál kellett várakozni, amig elökerülök a nádasbol. Pepe balszerencsés kisérletét olvasva csak GPS-t vittem, mert ez vizállo, mig a fényképezögép nem. A parti horgászok kicsit furcsán néztek, ahogy besétálok a kb 20 centis vizbe és eltünök a nádasban. Ovatosan, egyre mélyebbre süllyedve a sárban-vizben haladtam elöre, mig már csak kb 230 m volt a célig. Itt a vizszint 3-4 cm-re volt a csizma beömlönyilásátol, és tovább mélyült. Döntést kellett hozni: jobb egy vizes nadrág, mint egy kihagyott láda- belegázoltam a vizbe, amely tüstént feltöltötte a gumicsizmát. Néhány méter mulva javult a helyzet, ismét csökkent a vizszint és simán a célhoz értem. A fürdésnek lett annyi haszna, hogy utána már nem kellett vigyáznom, hogy be ne ömöljön a viz a csizmába.... (ez még néhányszor a rejtek keresése közben és a visszauton meg is történt.) Az óriási kidölt fát körbejártam, ami ujabb alkalmat adott a merülésre, de végül felfedeztem a rejtekhelyet. A láda elég rossz állapotban van, a füzet nyirkos, és A TOLL NEM IR (VIGYETEK MÁSIKAT) igy a füzetbe logolni se tudtam. Itt sajnáltam hogy nem volt nálam fényképezögép, a hely valodi öserdö, hatalmas vizbedölt fákkal, vizimadarakkal. Egyébként nyáron sem lehet könnyü ide jutni, ha a nádas megnő, igy is elég munkaigényes volt közte botladozni. Szerencsére kifelémenetben másik (nem kevésbé vizes) utat találtam, igy csuromvizesen nem kellett elvonulnom a horgászok sorfala elött. Életem párja szelid mosollyal mért végig, és csak azt kérdezte: van másik nadrágod? (volt)
A ládában talált geocoint elvittem. Kösz a rejtést, jo volt
Nogacsalad (ma csak Mr. Noga) és munkatársam segítségével végzett kirándulónap.
Ez volt az elsődleges célpontom mára. Jónéhány napja kemény hidegek voltak, de enyhülés várható. Pontosan erre az időre vártam. Kiváló társaságban és hasonló hangulaban vágtunk neki ennek az érdekes nádasnak. Élőben még jobb volt, mint ahogy azt előre elképzeltem.
Gumicsizmát hoztam és nem féltem használni. Kellett, mert út közben itt is, ott is megnyílt a föld, azaz a jég a lábam alatt.
Visszatértem!
Ezúttal hóban-fagyban.
Így is szép a Zala-torok.
Megközelíteni pedig lényegesen egyszerűbb és kellemesebb.
Jó nézegetni a tavalyi fényképeket.
Ismét összefutottunk taskával; a rovásírást időközben megfejtettem!
Akárki akármit mond, megérte elmenni a csészéért, de még egyszer nem mennék vissza. Így, hogy végre megjött a tél, és volt némi fagy az elmúlt pár napban, csak kétszer merültem bokáig. Hataalams élmény, szakajtottam pár szál nádat is, alig fért a kocsiba...
Volt már pár hideg nap, de a gumicsizma még igy is jó szolgálatot tett. Befelé VUK lábnyomai mutatták az utat(lehet ő is a csészét kereste). A láda kiesett a rejtekhelyről és egy vékony ágon lehetetlen helyen lógott. Ez egy kicsit feladta a leckét. Vissza raktam az eredeti helyére.
Néhány hét elteltével csak ismételni tudom cic szavait. Nekiindultam, vagy 150 métert félig vizen járva meg is tettem, de kb. 450 méterrel a cél előtt be kellett látnom, hogy gumicsizma nélkül tovább kilátástalan. Úgyhogy legközelebb hozok magammal, meg talán a vízállás is kedvezőbb lesz.
Nekiindultunk, de a nádas szélétől vissza kellett fordulnunk a nagy sár miatt. Gumicsizma kellene ide. Az meg sajnos most nem volt nálunk. Talán legközelebb!
Nagyon szép és vadregényes helyen van a láda, csak azért nem 5-ös, mert éppen eső után mentünk és térdig érő sárban jártunk mire megtaláltuk. :-)))
De úgy voltunk vele, hogy akkor is hamár itt vagyunk.
Balatonkerülő light-os kirándulás és geo-zás legvadregényesebb állomása. Kár, hogy a megtalálás a természet rovására történhet csak. Reni&Tesó (no meg a Család)
Hát, néha elkélt volna egy bozótvágó kés, először a biciklit tettük le, majd a hátizsákot is, hogy tovább tudjunk haladni. A végállomás viszont valóban jó hely, itteni útitársam, Geri első ládájának megtalálását méltó helyen ünnepelhette.
Mezitláb, felgyűrt nadrágszárral vágtunk neki a 600 méteres távnak a nádasban, igy az oda-vissza út majdnem mésfél óránkba került. Gumicsizmában szerintem egy könnyen teljesithető túra, legalábbis igy kora ősz tájékán.
A környék szép, vadregényes.
A ládát Sanyi találta meg, akinek ez volt az első éles találata.
A néhol méterről méterre való haladás izgalmassá tette a feladatot, tényleg a talpunk alá kellett nézni, de végül különösebb véráldozat nélkül bejártuk.
GCDBAK volt a mai tervem, ez is levadászódott. Ismét sikerült esni bicajjal, ez nálam már rendszeres lesz. Remélem a sárban elsüllyedésből, valamint a láb összevagdosása náddal feladatokkal nem bővül a rendszeres repertoárom. :)
Érdemes szúnyogriasztóval bekenve próbálkozni. Én ezt kihagytam és jót reggeliztek rajtam a dögök... De így is megérte! Csodás volt kajakkal kikötni a pici öbölben és igazi vadonban kutatni a láda után! :)
Huhhh kalandos megtalálás volt, aolyan extrém pálya. Nyári hőség, éjszakai eső után jártunk arra, rövidnadrá-pólóban. Levegó semmit nem mozdult, és a Balaton szintje is viszonlag magas.
Ez azt jelentette, hogy maximális páratartalom, hőség és sárban törtettőnk előre, hol nádasban, hol a bokrok alatt kúszva.
Egy élmény, ajánlom mindenkinek megfelelő felszerelésben! :)
[wapon beküldött szöveg]
Dél-Balaton-kerekezésem során felkerestem ezt a ládát is. Nagyon élveztem a sok csípés, nád-vágás, esés ellenére is a "dzsungelt", ahová be kellett hatolnom vagy hatszáz méteren. Érdemes jó felöltözni! Most, szerencsére nem volt magas a vízállás, így nem lettem nagyon vizes, csak jó sáros. Gyönyörű gombát láttam a láda alatt...
Köszönöm a rejtést.
Üdv Peti bá'
Nagyon tetszett, kár hogy csak 3x5 pont adható :-))
A dél-balatoni ládáknál ki sem nyomtattam, olvasva a sok negatív logot.
Aztán mégis csak úgy döntöttünk, megpróbáljuk...
Jó döntés volt.
A parton, csónak nélkül közelítettük, majd a családot hátrahagyva az utolsó 350 métert egyedül tettem meg a nádason és sáson, csalánon keresztül.
Nem kis vérveszteséggel lett meg, egy szál rövidnadrágban, és tornacsukában. (a sás nagyon vág)
Javaslom a hosszú gatyát, és a gumicsizmát.
Mivel ösvényt nem találtam, így magam csináltam, ami oda-vissza 1,5 órámba került, de megérte.
Ha valaki könnyű találatra vágyik, ne ezt keresse. Pont ezért van a leírás. Ebben olvasható, hogy nem lehet autóval "ráállni", és persze éppen ez a szépsége ennek a csészének.
Matula bácsival és Bütyökkel nem futottam össze :)
Több hasonló szuper rejtésnek kellene lenni !
Visszafelé, a horgászok csodálkozása mellett, a híd alatt nudira vetkőzve, lemosdottam és átöltöztem.
Hát még egyszer nagyon köszi, emlékezetes élmény marad, az biztos...
Kryx barátommal, és Roxyval csónakkal közelítettünk. A nagy melegre való tekintettel a csónakot toltuk is, de volt evezés is a 40 fokban. Sokkal könyebb találat volt, mint amennyire "tartottunk" tőle. Annyi negatív kísérletről olvastunk itt, hogy ez egészen meglepett! Igaz, hogy víz felől közelíthető meg, de kesserek! Feladat! És akkor már csak félve említem meg, hogy a Tüskevár is ebben a környezetben "játszódott"...
Mi is elmerültünk helyenként az iszapban, és a kagylók, nádak az iszap alatt vágtak is. De ez egy ilyen környék. Nagyon szép, érintetlen Balaton-vadon. Szerintem különösebb védőfelszerelés nélkül is megtalálható a láda.
FIGYELEM! Darazsakkal való hadakozás elkerülése végett: a törzs felől keressetek! A gyökérzet túloldalán két nagyobb fészek is van!
Sajnos ezt nem lehet megközelíteni.Ennek így nem sok értelme van. Máshová kellene helyezni!!! Gyerekekkel voltam,szerették volna megtalálni,így csalódtak.
Életveszélyes láda! (;-))
Pár napja az első megközelítési kísérletet a harmadik lépésnél feladtam: ennél a lépésnél bokán felül merültem a sárba. Mit ér a tél, ha 10 fok feletti a hőmérséklet?!
Másodszorra már alaposan felkészülve, különleges védőöltözetben indultam útnak: túrabakancs, cicanadrág, csupa eldobható holmi. Gőzölgő, veszélyes mocsarakon, sűrű nádon, zsombékos lápokon át vezetett az utam. (vö: "költői túlzás" (:-)) Nagy kalandok és hangos cuppogás közepette, térdig sárosan értem el a célterületet.
"A láda egy kidőlt fa gyökerei között rejtőzik" - írja a rejtő. Könnyű préda ... gondolja Stirlitz. De amikor megláttam ezt a kidőlt fát, hát majdnem visszafordultam. Ekkora kifordult gyökérzetet még életemben nem láttam, akkora területet foglalt el, ami gyerekszobának is nagy lett volna. Ráadásul a rejtő megemlíthette volna, hogy ... kell keresni.
Micsoda fa! Micsoda táj!
Életveszélyes testgyakorlatok árán, tériszonyomat leküzdve végül megtaláltam a ládát (előző nap voltam LI 700 éves hársfájánál, annak az emléke segített ...), és némi erőgyűjtés után indultam visszafelé. A visszaút sem volt izgalommentes, mert erősen sötétedett, és az ösvény sok helyen a sűrű nádasban kanyarog, itt el lehet tévedni, éltem is olykor ezzel a lehetőséggel.
Végre elértem a kocsit, bakancsomat, és ruházatomat az előre elkészített nejlonzacsikba helyeztem, és légmentesen lezártam. Nem vagyok benne biztos, hogy kinyitom-e még valaha ezeket a zacskókat. ... (:-))
Delelott 11-kor nyeregbe pattantunk, es elbicikliztunk a hidig. A bicajok nemi segitseggel kibirtak. A hidnal lelakatoltuk oket a korlathoz, es elindultunk a folyo Keszthely feloli partjan. Mentunk is vagy nyolcvan metert, amikor elerkeztunk egy bokros reszhez, ahol nem lattuk tovabbmenni az osvenyt, akkor azt mondtuk, hogy eleg. A bokrok aljan kb. tiz centi viz allt, alatta pedig sar. Mindenki nyakig sarasak lettunk. Mivel en ugy emlekeztem, hogy foldrajzbol mintha azt tanultuk volna, hogy a folyo jobb es bal partjat folyasirannyal szemben hatarozzuk meg, igy atkeltunk a hidon, es elindultunk befele, a Balaton fele. Szerencsere nem vezetett tul sokaig az osveny. Nem volt mas valasztasunk, hazatekertunk. Nagy marha voltam, mert nem vittem el a deli korut paperjat, pedig ott volt a 6-os allomas jelszava is parszaz meterre. Otthon elolvastam a logokat masfel evre visszamenoleg. Nem volt tul biztato, hogy az idei nyaron 1 ember talalta meg, az is csonakkal. Sebaj, olyan nekunk is van. Elo is szedtem, fel is fujtam, a tudom is majd kikoptem. Gyorsan fel is hivtam apat, aki tegnap este ment haza, mert lejart a szabadsaga, hogy mondja meg, milyen ido lesz neki merjunk-e vagni. Megnyugtatott, hogy 5-kor nyugodtan elindulhatunk, csak este lesz eso. Felszerelkeztunk, kocsiba vagtuk magunkat anyaval, es eldongettunk a hidhoz. A regi utjan leparkoltunk, onnan cipeltuk be a csonakot. Igazabol nem is volt az csonak, hanem egy barbiladik, ahogy anya mondta, szoval egy felszemelyes felfujhato gumibili volt. A GPS-re adtam furdoruhat, hogy ne azzon el, a mama is adott a tarcajanak egy zacskot, ami egybol csurom viz lett. Mar beszallaskor majdnem elsullyedtunk. Vegulis en terdeltem hatul a csonakban, anya pedig ult az elejen, es etette a labat a capakkal. Rettento szep ido volt, surlofenyben a legszebb a Zala. Vizililiomokat, es tokoket kerulgetve evickeltunk le a torkolathoz. Ott mar bekapcsoltuk a muszert. Kb. 30m-re kikotottunk terdigero vizben. A talaj meglepoen kemeny volt, csak amikor mar fel perce alltunk egy helyen, akkor kezdett el sullyedni a labam es olyan budos mocsarszagot eresztett a viz alatti talaj, hogy menekulni kellett. Kidobtam a csonakot a "parta" es elindultunk megkeresni. Nagyon jol jarhato volt, mert olyan helyen sikerult kikotni, ahonnan atlag fel meteres atmereju fatorzseken lehetett vegiglepkedni. Kis famaszassal meglett a lada. Nagyon boldog voltam, mert ezert legalabb kuzdeni kellett. A logbookba rossz datumot irtam, 27-et 28 helyett. Bocs. A dobozban belul allt a viz, es algasodott, ugyhogy nagyon megtorulgettuk a belsejet es a benne levo cuccokat. A logbookba meg lehet irni, az nem annyira vizes. Kivettuk belole egy csomag papirzspit, mert abbol facsarni lehetett a vizet, meg kivettunk belole egy olyan papirt, amit nem birtam kinyitni, mert foszladozott a szele, meg csurom viz es alga volt. Valoszinuleg te tettedd bele, lecci tegyel bele masikat. Ha jol emlekszem vmi Laszlo Isvan emailja, meg ha tetszett a lada szoveg stb. volt rajta. Visszafele meg szebb volt, mint odafele, meg elesebb surlofeny volt. A Zalanak nagyjabol nem volt sodrasa, igy visszafele ugyanolyan gyorsan visszaertunk. Az ut vegere mar masfel liter vizben tocsogtunk. Lattunk jopar szarcsat minden meretben. Azert nem usztuk meg szarazon, mert a nadragunk elegge elazott. Nem nagyon oltoztunk alkalomhoz illoen, es nem huztunk furdoruhat. Szerintem ezt a ladat csak csonakbol erdemes megkozeliteni, mert kenyelmesebb es sokkal szebb is, mint partrol. Szerencsenkre egyetlen pecast sem lattunk, bar nem hinnem, hogy lett volna olyan orult, aki utanunk jott volna. Este meg levittuk a strandra a csonakot, hogy masnap tudjanak hajokazni az unokatesok. Kb 30 meter utan 5 centis repedes keletkezett a felfujt reszen. A vizet meg mindig nem tudtuk kiszedni belole. Szerencsere csak 30 centis volt a viz nekik. Mindenesetre az orangyalok nagyon vigyaztak rank. Koszonjuk a rejtest!
BFABRY + Mama
Extrém. Mivel tavasszal a magas vízállás miatt a főúttól elindulni sem tudtunk, most gumicsónakkal felszerelkezve vágtunk neki az utolsó 500 m-nek. Mivel evezőnk nem volt a két kezünkkel hajtottuk magunkat. A láda közelében kikötni sem volt egyszerű a sok vízbedőlt fa miatt. Fél óra keresés után a leírásban szereplő helytől 25 méterre, egy kisebb rőzsehalom tetején teljesen álcázatlanul leltünk a ládara. A rejtővel konzultálva a ládát visszahelyeztük a kidőlt fa gyökerei közé, az esetleges hullámzástol védetten, mintegy 2 m magasra, fadarabokkal álcázva.
Balatonszentgyörgyre vonattal érkeztem egy késői kelés után, így csak 10 órakor kezdtem a napot. Az útvonal Balatonszentgyörgy - Cserszegtomaj - Karmacs - Egregy - Gyenesdiás - Keszthely volt. Mindössze 75 km, de végre meglett a Zala-torkolat :-).
A Zala-torkolat számomra kihívás volt múlt nyár óta, amikor a balatoni kerékpáros kör ládáit teljesítettem. A nyári menet során a horgászok közötti locs-pocs nem volt bíztató a rendes országúti ruhámra való tekintettel. 2006. január 11.-én reggel valóban nagyon hideg volt, de úgy látszik, nem eléggé, meg a megelőző napokban sem, mert állandóan be-beszakodozott alattam a jég, és így a csónakból készült kunyhónál nem jutottam tovább. A Balaton vízszintje is magas volt januárban.
Ma éreztem, hogy ez az én napom, és leszámolok a ládával - berakom a küllők közé. A torkolathoz érkezve látszott, hogy legalább fél m-rel alacsonyabb a vízállás a januárinál, viszont a folyó csendesen folydogál: alig van a szélein jég. Amikor aztán elindultam az ösvényen, megynyugodtam: keményre van fagyva a talajig a vékony vízréteg, jóformán ki lehet biciklizni a torkolatig :-).
Lehet, hogy puhány vagyok, de a láda ilyen körülmények között nagyon tetszett: a csónakoktól 2 hattyúkölyök kísérte utamat, a kellemes napsütésben csodálatos színek játszottak a folyón, minden gond nélkül logoltam. Sőt nem tudtam kihagyni, hogy a befagyott Balaton jegén ne biciklizzek egy kört.
A teljes szakasz a hídtól nagyon szép természetközeli élmény volt; az egyedüli zavaró tényező a szétdobált palackok voltak. Visszaértem a kerékpárútra, és indultam tovább Keszthely - Cserszegtomaj felé.
Olvasva az egy évvel ezelőtti logokat , nem mertem a kocsit a vasúti hídnál hagyni. A Sztupánál néhány évvel ezelőtt , hasonló elhagyott helyen már törték fel a kocsimat, ezért inkább Balatonszentgyörgytől gyalogoltam a kerékpárúton (légvonalban 2.5 km)
A Zala hídjához érve természetesen a rossz oldalon indultam el amit csak kb 200 méteres dzsungelharc után vettem észre. Nem vettem ugyanis figyelembe, hogy a Zala jókora kanyart ír le a torkolat környékén. Vissza a hídhoz , majd már a jó oldalon minden különösebb izgalom nélkül eljutottam a ládáig. A jég biztonságos, a súlyom alatt sehol sem reccsent meg.
Nagy élmény volt megpillantani a torkolattól a befagyott Balatont. Valami nagy nyugalmat árasztott a táj.
Ezt az utat azért nyáron térdig vízben gázolva, ki tudja mibe lépve, szúnyogokkal nem vállalnám be.
Visszafelé menve egy fiatalemberrel találkoztam, már megörültem neki , hogy ő is kesser, de mint kiderült csak a kutyáját sétáltatta a Zala jegén. Profi jégenjáró szerelése volt: egy két méteres , karvastagságú bot , amivel minden lépés előtt rákoppintott a jégre. Gondolom baj esetén a bot mentőeszközzé alakul át.
6. támadás.
Mit fogok csinálni a hátralévő 40 évemben? 1 éve a torkolatról álmodom, szövögetem a terveket a megközelítésről. És ma simán, oda-vissza kb. 1 óra alatt megadta magát. Az ösvény eleje a parttal párhuzamosan kanyarog a víz (jég) alatt, a távolság felénél, egy csónakból készült kunyhó után a járt út túl közel kerül a Zalához, (tegnap itt mártottam a bal lábamat a jeges vízbe) ezért a nádason kell átgázolni, majd visszatérni a partközelbe. Amerre jártunk, a jég mindenhol biztonságos, helyenként áttetsző. Sajnos az utat pontosan mutatják a horgászok által "elhelyezett" hulladéktárgyak, a jégbe fagyott sörösüvegek -dobozok, műanyag palackok. A láda a fagyos talajon volt, de sértetlenül. Most láttam, hogy nyáron milyen közel voltam a kajakkal (a 3. fekvő fatörzsnél). Kesserek fel, amíg a nappali fagy tartja magát, a láda biztonságosan kereshető!
5. támadás.
Reggel -15, ládázáskor -12 °C. Bátor előrehatolás a jégen, egészen kb. 300 méterig, ahol térdig beszakadtam (ügye, szaloncukor, meg hideg van futni). Kisebb súlyú feleségem hátul haladt, így megúszta. Most már kicsit haragszom a Zalára, főleg a Meindl miatt. Ígérni már nem merek, de van otthon neoprém kezeslábas, lehet, hogy gumicsizmával kombinálva...?
4. támadás
A Balaton néhány napja korcsolyázható, emiatt a sikert szomjazva indultunk. A horgászösvény jég alatt, de 4 lépés után bizony megijedtünk, mert repedezni kezdett. Sebaj, most hallom, hogy az időjósok baromi hideggel riogatnak, 3 nap múlva jövünk!!!
Madarászként sokszor jártunk ide Fenékpusztról kenuval. Most @daviddal jártam erre (2004 szeptember) bringával. A hely mindig is tetszett, jó ötlet volt a láda.
Hát ezt elbuktuk! (Persze elöbb elolvashattuk volna a nagy elödök élményeit....) Az ut viz alatt volt, és mivel éppen Horvátországba tartottunk, nem akartunk tul sok idöt vesziteni vele. De egyszer még elkapjuk!!!!
Hajnalban ködös, később napos időjárásban autós kesselés cmf-fel. Mai 9/5.
Már az elején, ahol eltűnik az ösvény a fekete iszap és a víz alatt, látni lehetett, hogy ez nem akármi lesz. Végig cuppogva-csobogva gázoltunk a bokáig-térdig érő dágványban, náddzsungel közepette. Volt sár, tiszta víztükör, alatta mélységes iszappal, békalencsés víz, szóval minden. Meg kellett küzdeni érte - én az ilyet szeretem! Amúgy is lestrapált bakancsom ment a kukába. A kocsiban utóbb eluralkodó mocsárszagot képzeljétek hozzá. Akinek ez kissé erős, menjen télen, amikor befagy az egész, olyankor könnyű lehet.
1. támadás: korábban a Zala partja felől, utcai cipőben, hamar feladva.
2. támadás: 3 hete, a déli part felől kajakozva Keszthely felé út közben a vízen jutott eszünkbe a láda. Se GPS, se mobil, és korai Alzheimer: a híd felől nézve a jobb parton kezdtük keresni. A láda nem lett meg, de egy nedves törzsön egyensúlyozva kiszállás közben hanyatt estem, plusz bónusz: találtunk egy echte "made in germany" focilabdát, amit a víz sodort egyéb szemetek közt a partra.
3. támadás Balatonmáriafürdőről kajakkal, GPS-szel, mobillal első szándékú ládászás egyedül. A víz ezen a nyáron még nem volt ilyen sima, a torkolatban sötét, fekete és nyugodt, bezzeg a horgászok. Csendesen szerényen siklottam a morgó csónakok közt a gyökerével a víz felé mutató kifordult fához. Mivel az ágai a vízzel párhuzamosak, ezúttal könnyen kiszálltam a kajakból. És lendületesen elindultam a nádas felé a fa törzsén, teljes 6 lépés után láttam hogy gáz van, ahol a fa elfogy, ott a nádasig és tovább is folyatatódik a víz. Gondolom az ösvény a nádas szélén húzódhatott. Kicsit gondolkodtam, hogy repüljek, vagy haljak meg fiatalon, de a hangyák hamar beleszóltak. Mivel a víz szintje jelentősen megemelkedett (a siófoki mérce tavaly 65 cm, most 109 cm) a hangyák jobb híján a fákra költöztek. Ritkás lábszőrzetem nem jelentett nekik akadályt, térdig másztak rám, tempósan vissza a kajakba. Vörösek voltak és kicsik, kis erdei- vagy réti-vöröshangya? (Formica fura) kis nyomottfejű-hangya? (formica pressilabris) miután egy hadseregnyit agyontapostam inkább az utóbbi. Zavart, hogy csak 30 m. maradt egyenesen, kissé jobbra a víz felől nézve, ezért megpróbáltam kevéssel odébb szárazat keresni, ami ott sem volt. Bánatomban tovább eveztem Gyenesig és a felegeségemnek szóltam, hogy hozza utánam a kocsit. Út közben még több tucat hangyát öltem a vízbe. Utána néztem meg, hogy a 13/2001 KöM Rendelet szerint egyes vöröshangyafajok eszmei értéke 50 000 Ft.
Ez a láda autóval 15 percre van a lakhelyünktől, hetente 2-3 alkalommal itt autózom, ezidáig minden keresésünk elsőre sikeres volt, ezért kérem a rejtőt ne fogdaja ezt el találatként! Lesz még január és mínusz 10 fok.
Hatalmas szívás ez ilyenkor!
Nagy várakozással indultunk neki ma reggel a ládának. Már két napja kerülgettük, de eddig nem volt rá időnk és a napok végén energiánk sem, így ma rögtön ennél a ládánál kezdtünk. A leírásokból számítottunk rá, hogy a vége nem lesz gyerekjáték, de azért ez durvább volt, mint gondoltam. A 47°-18° ládánál már letesztelt szerelésben -ami gumicsizmát és kezes-lábas overált jelent- vágtam neki az útnak, de nem gondoltam volna, hogy már ennyire az elején szükség is lesz rá. A napokban történt kiadós esőzés miatt szinte a hídtól elkezdődött az ingovány. A ládától ekkor légvonalban még több mint 550m-re voltam, de már lábszár középig süllyedtem a sárba. A ragadós iszap miatt csak lassan tudtam haladni. Zsé az ingovány kezdeténél várt, és folyamatos PMR kapcsolatban voltunk. Ekkor még akadt némi ösvény, de ez egyre inkább kezdett eltünedezni, majd a ládától légvonalban 250m-re teljesen eltűnt. Innen már csak a sűrű, 2-2,5 méter magas, csalánnal kevert nádasban tudtam előre botorkálni. Ez sokkal sűrűbb volt, mint a már említett 47°-18°-nál. Légvonalban nem is tudtam haladni, hanem a parthoz elég közel mentem, ahol talán kevésbé volt sűrű a növényzet. Fától fáig próbáltam menni, mert a fák alatt ritkult a nád, és a talaj is biztonságosabb volt. Végül (a tracklogot visszanézve) 730m-t megtéve, 30 perc alatt értem el a célig. Itt azonnal meglett az amúgy jó rejtés. Sajnos a spéci logmatricáim kint maradtak, így csak simán beírtam a füzetbe. VP logbook béli bejegyzését magamra nézve is igaznak találtam. Út közben találkoztam egy csomó siklóval, meztelen csigával, de akadt döglött angolna és keszeg is. Kétszer pedig lapítanom is kellett, nehogy az erre elhaladó pecások észrevegyenek a csónakból. Visszafelé a saját csapásomon próbáltam visszakecmeregni, amit azért olykor-olykor elvétettem. Kifelé már csak 23 perc volt! :-) A környék különben nagyon szép. Csónakból fantasztikus lehet, de így a nádasból néha-néha kikukucskálva is nagyon tetszett. A láda elérése viszont eső után igen embert próbáló. Gumicsizma feltétlenül kell, de nagyon jó szolgálatot tesz az overál is. Így legalább csak az ember arcát tuja összecsipkedni a csalán. :-)
Tavaly nyáron egyszer már itt álltam a Zala-hídnál, de a reggeli harmattól csurom vízes nád visszariasztott. Most a 10 napja tartó 30-35 fokos meleg után nekivágtam. Hamar kiderült, hogy a vízes nád lett volna a legkevesebb: 2 és fél méter magas csalán a nád között, ezer szúnyog és lábszárközépig süppedő mocsaras talaj, egy idő után szinte nincs is ösvény. Rövidnadrág, edzőcipő, trikó - de a csizma se segített volna. Hülye fejjel egy darabig a biciklit is betoltam, így azt a végén a Zalában kellett megfürdetnem, hogy tovább tudjak menni. A Zalából és a Balatonból alig láttam valamit a nád közül, és persze a rengeteg szúnyog miatt se volt kedvem megállni nézelődni. Gyors logolás, saját magam lemarházása után indulás vissza. A biciklimosás után magamról is a Zalában mostam le a sár nagyját, majd az első keszthelyi szabadstrandon mostam ki a cipőmből, zomnimból és magamból a fekete büdös sarat. Utána már csak laza 35 km esti biciklizés haza Ábrahámhegyre. (Közben elbicikliztem az új Dél-Balatoni láda és az Észak-Balatoni biciklis multi 3 pontja mellett - amelyekről persze mobiltalanként, távol az internettől megint nem tudtam.)
Egy laszloistvan nap (9 ládával). Ábrahámhegy - Badacsony - hajóval Fonyód - Csiszta-fürdő - GCKVNB - GCNBFV - Nikla - Marcali (olasz fagyis: ) - Somogysámson - Hollád - Szt. Donát kápolna - Somos kilátó - Csillagvár - Vörs - Zala torkolat - Keszthely - Balatongyörök - Badacsonytördemic - Badacsonytomaj - Ábrahámhegy (majdnem 150 km, az utolsó kánikulai napon, egy 23 éves Szputnyik típusú biciklivel).
Iszonyú párás, fülledt meleg volt. Először Ricsi unta meg a sárdagasztást és a nádasban az útkeresést, majd egy fél órával később én is ,aki alig 100 m -t tettem meg ennyi idő alatt nádvágókés nélkül. Miután kiizzadtam magamból az összes folyadékot és még a torkolat is messze volt, egyszerűen feladtam. Mivel nem sűrűn hozok ilyen döntést egy darabig negatív élményként őrizgettem magamban a dolgot, de később olvasva a logokat megnyugodtam. Egy biztos egyszer még visszatérünk ide ,csak nem nyáron.
Anna
-nád összevissza vágott
-csalán összecsípett
-sebesség pár méter / perc
Így telt el az utolso 200m...
Végül csak elértem a helyszínre, de a ládát nem találtam. Igaz, sok energiám sem volt már a keresgélésre.
Így 500m-t sikerült megtennem oda-vissza 3 ora alatt kb. :(
Ösvényt nem találtam, ugyhogy másztam a vizben a nádasban, és magamnak tapostam ösvényt. Visszafele se találtam, pedig nagyon reméltem, hogy én vagyok a béna, és visszafele simán lesz jo ut, de nem volt semmi :(
Így teljesen összevissza vágva és csalánnal csipkedve tértem vissza, ráadásul ládamegtalálás nélkül...
Cipőm teljesen elázott, elég nagy vizben kellett mászni a nádasban.
Igazán extrém most a láda szerintem. GC4718-nál is nádasba kell mászni, de az ehez képest semmi!
Majd még teszek képeket, de most már álmos vagyok... tettem még.. :)
Köszi az elfogadást!
Szívás volt a javabol. Ugyan csak 450 meter volt a hidtol. Gondoltam ez nem jelenthet gondot. Jelentett. Nincs mar osveny a ladahoz, benotte a nadas. Elindultam, dolgoztam magamat elore - rovid nadragban, sportcipoben - terdemet vagta a nad, labszaramat ragta a csalan. A cipom sokszor labszarig a mocsarban. A lada konnyen meglett. Mar csak a visszaut...a karom elfaradt a nad szethuzasban. Kemeny volt. Nem ajanlom, mert a latnivalo felejtheto. Inkabb csonakkal, akkor tobb a latnivalo is meg elmarad a kellemetlen atkeles a nadason. Ha megis ugy dontesz, hogy gyalog mesz: gumicsizma, hosszu nadrag, hosszu polo javallott! Nem tartozik a kedvenc li ladaim koze, de emlekezetes marad, az biztos!
Barátaimmal (köztük a láda gazdájával) gyakorlatilag ellenőrizni mentünk a terepet és a ládát. Előttük járva teljes értékű megtalálást teljesítettem.
A láda ugyan szabadon, eredeti rejtekhelyétől kb. 10 méterrel távolabb, az ösvény mellett volt, de teljesen ép állapotban. A terep jelenleg (szerény szubjektív véleményem szerint) hármas nehézségű, ha van egy jó gumicsizmád és a lábad elé figyelsz, nem okozhat problémát.
A ládát visszahelyeztük eredeti helyére (kidőlt fa gyökere).
A horgászok tényleg szemetelnek, de takarítást kéne szervezni, nem morogni (mondom ezt magamnak is).
Kocsifeltörő-gonoszrabolóbácsikat nem láttunk.
Mi is biciklivel jöttünk, a Zala partján néhány méter után víz alá kerül az ösvény, szerintem most még gumicsizmával sem javasolt. Sajnos csónakot nem sikerült szereznünk a horgászok szieztáztak.
Zalai vizitura, a to felol erkeztem. A fat megtalaltam a rengeteg szunyog kozt, de a ladat nem. Nem jatszottam tovabb a tobbiek turelmevel... [wapon beküldött szöveg]
HUHH!! Térdig sárban és a szutyokban!! Ha nem tudná a nagyközönség sok éve nem volt inyi víz a Balcsiba és ha ajánlatom vigyetek magatokkal gumicsizmát vagy csónakot!! Külömben tuti hely!
Próbálkoztunk a ládával, de az oda vezető ösvény nagyrészt víz alatt áll, ezért alacsonyabb vízállásra várunk. A híd környékén, a ládától 500 méterre élénk és sikeres horgásztevékenységet tapasztaltunk.
Ildi, Gyuri (és Mihul)
Nemrég eveztünk le Hévízről Fenékpusztáig. Akkor sajnos nem került sor erre a ládára. Most sáros lábbal közelítettem a szemétdús horgászösvényen a ládához. Ha nem kellene a láb alá nézni, elég szép világ lenne itt!
A part rossz oldalan indulunk el, de egy kedves fiatalember a gps-t latva meg idoben figyelmeztetett minket, hogy "azt" a tulparton talaljuk. Nagyon szep hely egyebkent, mar regota terveztem idelatogatni. [wapon beküldött szöveg]
Ok [wapon beküldött szöveg] LászlóIstván vasárnap 7/6: A Zala torkolatát a horgászok teljesen tönkre teszik. Büdös, szemetes. Így hiába minden próbálkozás a folyó vízminőségének javítására....
Egy pár gondolat a gépkocsi feltörésről: Mi is a régi hidat lezáró sorompó előtt parkoltunk, a Keszthely felőli végen. A biztonság kedvéért egy embert a kocsiban hagytunk. Ő számolt be arról, hogy néhány perccel a távozásunk után, B.Szt.György felől, a hídon át érkezett egy piros színű 1200-as Lada, amiből az utas ülésről kiszállt egy ember, és elindult a kocsi felé. Mivel ekkor ő kinyitotta a kocsi ajtaját, az illető gyorsan visszaült a Ladába, és tolatva elhajtottak a helyszínről. Néhány másodperccel később, Keszthely felől érkezett egy zöld színű Lada, ami szintén elporolt, amikor látta, hogy a kocsi nincs őrizetlenül. Szóval úgy tűnik, hogy arra felé nagyon óvatosan kell viselkedni, valószínűleg rászoktak erre a helyre a bitangok...
Lehangoló a ládához vezető közel 850 m-es út. A végpont szép, de a visszavezető út ugyanaz (Flkon, üveg, konzervdoboz, halcsalik tarói szerte széjjel, s a bűz, amely most a Zala félig befagyott állapotában is majdnem facsaró. Talán szennyvíz befolyó van a hidak környezeténen?!)
Az említett környezet sem sarkallt a tartós maradásra, de az öreg hídon - örzéssel -hagyoptt gépkocsinkból is sürgető hívás érkezett, mert hívatlan látogatók érkeztek gépkocsikkal, egészen biztosan a legjobb szándékkal. (A személyes ismerkedéshez nem ragaszkodtak. )Észlelvén a gépkocsi őzött voltát gyors egymásutánban távoztak a hívatlanok.
FIGYELEM KESEREK!!! ITT NAGY A BŰNÖZŐI SŰRŰSÉG!
Nagyon sajnálom, hogy a láda eltűnt, és az utóbbi keresők sikertelenül jártak, sőt Erdélyiék még pórul is.
Ma pótoltam a ládát, most jó hatszáz méter kényelmes séta szinte sztrádán. Szép a téli nádas.
A nap 6. ládáját kerestük a Zala torkolatánál. Így télvíz idején, zuhogó esőben aránylag könnyű megközelíteni a helyet. A koordináták alapján a láda helyét találtuk csak meg, így a rejtő segítségét és jóváhagyását kellett kérnünk. A segítséget megkaptuk, de nem jó jelszóval és igéretet is, hogy a ládát rövidesen pótólja. A hely fantasztikus, megérdemli a ládát. A kocsihoz visszaérkezve, azt sajnos feltörve tqláltuk és kirabolva. Az új híd előtt álltunk meg.
Két napos eső után keresgettük jó ideig, minden fát és gyökeret átnéztünk, de nem találtuk. Aztán már éppen indultunk, amikor gondoltam, na még oda beletúrok, ha nem is látszik semmi bíztató. És ott volt! Sietni kellett a vonathoz, így csak gyorsan logoltam és indulás vissza. A befelé vezető út szerencsére nem volt olyan szörnyű a két napos eső ellenére sem, csak lábszárközépig lettem sáros. A torkolat nagyon tetszett, a gyökeresen kidőlt fák csudijók. Horgászból csak néhány volt, csak néztek, mit keresünk arrafelé ilyenkor.
A ládát nem leltük meg, pedig rengeteget bóklásztunk, minden kidőlt fűzfa tövét feltúrkáltuk. Nehezen adtuk fel.
Azért csodás élmény volt, bejutni a torkolathoz a nádi ösvényen a gyerekekkel, néhol bokáig a vízben tocsogva, szakadó esőben. Arról szó sincs, hogy ez a láda télen unalmasan egyszerű.Szerencsére gumicsizmában vágtunk neki az útnak. Vadregényes környezet, kár, hogy rengeteg szemét van eldobálva...
Rianást is láttunk a víz alatti jégen!
Biztos ott van még a láda???
Kérlek fogadd el a megtalálást, hiszen ekkor épp nem is volt láda!
EXTRÉM!! Nagyon tetszett a láda elhelyezése. Nekem nagyon bejött az egész, látni ahogy a természet pár hét alatt benövi a kis ösvényt. A régi balatoni könyvek alapján ilyennek képzeltem a "nádast". Gyönyörű madarakat és siklókat láttam útközben, amikor megálltam kiszedegetni a sok csalánt a cipőmből. Mindennek ellenére érdemes bemenni, de nyáron csak hosszú nadrágban.
Balatoni körút 18/7
gratula, ezt nagyon élveztem!!! Bár most nyáron eléggé extrém, de ettől jó. Ide élő ember, mármint aki nem ládát keres, az be nem tenné a lábát. A végére immunis lettem a csaláncsípésre, fel sem tűnt. rövidnadrágban, meg pólóban indultam, Madár (akivel bicikliztem) ajánlotta hogy a bal parton induljak el. Az elején kb 200m ig volt kitaposott ösvény, aztán átment csapásba. Na ott mindenfajta csipős vizinövény megtalálható volt. Igazából egy hegyre ilyen távolság esetén könnyebb felmenni mint ide. Meg kell szenvedni a méterekért.
most fejből nem emlékszem, de bemértem a koordinátákat, a logbookban megtalálható.
Igazából a ládázás során kicsit meg lepődtem. Olyan nagy nevek mint MikiCache tőle nem várt megnyilvánulással kommentálta a ládát a benne lévő füzetben.
Ez volt a mai 3. ládánk és egyben a legkeményebb. Brutális nádas, csalán... Papucsban, polóban, rövidnadrágban :) Aki szereti a természetet annak látni kell ahogy a Zala a balatonba torkollik! Jól kitalált rejtés, gratulálok. Az ösvény az út feléig sima a horgászok is használják, utána már érzésből kell bozótharcost játszani (egy jókedvű pecás csapat is azt mondta tovább már nincs civilizáció) :) A táv 3/4-énél a GPS lemerült igy csak a lelkesedés hajtott és a csajok akiknek csak a ládánál mertem bevallani hogy mi is a szitu :)
A többiek által emlegetett dzsuva nem volt sehol de az is lehet hogy elnyelte a láp :)
Amit még tudni kell a bejutás (600m) kb. 2 óra volt!!!
Ez nagyon durva!!! Hogy a nád egy darabig nem nő vissza? Ősdzsindzsán verekedtük keresztül magunkat az út kb. 2/3-án. Bennünk is már csak az tartotta a lelket, hogy visszafordulni kudarc. Csak a ládában vettük észre, hogy alig fél nappal előtünk jártak ott előttünk - semmi nyom nem maradt.
Ebben az időszakban mi is csak erős idegzetűeknek ajánljuk! Mi ráadásul egész éjszakás eső után mentünk. Az utolsó pár méteren majdnem elnyelte a bakancsomat a láp :(
A mutatni kívánt téma amúgy nem lenne rossz, de az odaút nem csak durva, hanem - a horgászok tevékenységének "hála" - gusztustalan is :(
Ez volt az 50. megtalálásunk! Méltón megünnepeltünk:) Ez extrém kessnek számít, mert szkafander kell hozzá! Nyakig műanyagban ajánljuk mindenkinek! Elindítottuk a 19 megye vándornaplót, majd irány Keszthely.
Zsuzsi és Bali
Nagyon Durva! 2 hónapja senki erre! Gondolhatjátok. Aki mostanában vetődik arra készüljön fel lelkileg. 2 m-es csalán, 3 m-es nád. Bakancs, hosszúnadrág, pulcsi. Egy kis segítség: letapostuk a nádat, egyhamar nem fog visszanőni. Másképp esetleg csónakon + kis sétával lehet megközelíteni. Ja és kiéhezett szúnyog-sereg. Átharapták a gatyómat is, pedig nem szeretik a vérem. De mind belémkóstolt. Csalán-szúnyog=csak másnap érzed, ha ott vagy mész mint a gép.Visszafordulni kudarc. Nagyon nehéz volt fizikailag. ja alul egy kis láp. amennyire lehet maradjato a folyó mellett. Tollat vigyetek. A rejtés könnyű, én sem nehezítettem, aki eljut odáig tovább ne szenvedjen. Jó keresést.
Mai sikertelen ládavadász napunk első állomása. Lelekes csapatunk 2 GPS 150 megtalált láda és 6 gyerek támogatásával vágott neki a dzsindzsásnak. A " lehet-e a gáton végigmenni" kérdésre a helyi erő azt mondta hogy ő még nem járt ott, de arra mindíg gumicsizmás emerek mentek. Majd legközelebb gumicsizmával felszerelve újra nekivágunk...
A logok alapján kicsit tartottam a helytől. Végül úgy látszik sikerült megfelelően készülni: túracipő (vízhatlan), hosszúnadrág, melegítőfelső. Egyáltalán nem vagyok alacsony növésű, de néhol a csalán nyakig ért. Szunyogok szerencsére csak árnyékos részen támadtak, de öltözékem is védett, meg a kánikula is. Az utolsó 50 méter már nem volt annyira egyértelmű, mint a többi, de azt is sikerült viszonylag gyorsan megoldani. A logbook-ból úgy tűnt, hogy ezt a dobozt sem lopták el soha. Lehet, hogy nem csak a rejtés érdeme...
Kistolmácsról hazafelé hatodik állomás. Nagyon jó mocsaras kalandjáték halász/horgász szemétlerakatokkal. (Furcsa emberek, akik elcsúfítják saját életterüket!) Többször azt hittem nem tudok tovább menni, de végül is sikerült megoldani. Láttam kígyót, békát, vízimadarat és rengeteg csigát. Hagytam ajándékot. Kösz!
A bal parton, illetve a horgászbotokon keresztül küzdöttük előre magunkat arra felé, amerre már a horgász se jár... Rövidnadrágban az igazi! Felejthetetlen élmény! Ha nem hiszitek, próbáljátok ki. Én nem fogom elfelejteni... A szúnyog és a csallán abban külömbözik egymástól, hogy a csallán várja az áldozatát, a szúnyog elébe megy..
Nagyon tetszett a hely és a mocsárba is csak egyszer süllyedtem bele!
zsorzs
Útban a kistolmácsi találkára!
A ládáig persze rengeteg volt a csalán és nagy volt a sár.
A horgászok csodálkoztak, mit keresünk ezen a vidéken horgászbot nélkül, ott ahova már ők sem merészkednek....
Mikor visszafele jöttünk, épp fogtak egy angolnát.
Épp naplementére értünk be, nagyon szép volt!!!!
eMmA
Volt itt minden.
Magas vízállás, sikló, mocsári teknös, angolnát pucoló horgász. Sajnos ezt a szép környéket a horgászok által hátrahagyott szemétkupacok csúfítják el.
Még most sem volt csalán, nád, szúnyog, volt viszont zuhogó eső és bokáig érő sár. Az elején kicsit szerencsétlenkedtünk, mert a nagy sár miatt sehol nem lehetett parkolni, de aztán megoldottuk.
A torkolat érdekes, vadregényes. Közvetlen mellettünk vadkacsa pár riadt fel a nádasból. Az ösvény pont a ládához vezet.
Túl azon, hogy nagyon érdekes helyen van ez a láda, számunkra még azért is emlékezetes, mert ez a láda a 60. ládánk.
Nagy meglepetésünkre nem volt elrejtve a láda egyáltalán. Még jó, hogy nem olyan forgalmas helyen van...
A leírások alapján könnyen meglett. A téli ládakeresés minden előnyét élveztem,se szúnyog,se csalán,se horgász. Az út egy részét a befagyott Zalán tettem meg, izgalmas volt hallgatni a jég pattogását. A torkolatnál egy szakaszon még nem volt befagyva. A rejtek közelében a hatalmas, kidőlt fák nagyon érdekesek. A nagy csendben csak a Balaton jege pattogott szakadatlan. Egyszóval ennek a ládának most van szezonja.
A leírás alapján kitalálható az útvonal, a fotók segítségével pedig a rejtek.
A nád elszáradt, a csollány elfagyott, se szúnyog, se horgász: most menjetek, könnyű zsákmány!
Be:-, Ki:-
hujberg
Tanulva az elözö keresési kisérletemböl most már a Zala jobbik partján indultunk a láda felé. Most jól járhatók az ösvények, és szunyogok sem keseritik a keresök életét. A ládika gyorsan előkerült, a nagyon ügyes rejtekhelyröl. Nézegetve a logokat megdöbbentett MikiCache nagyon negativ (trágár) bejegyzése, szerintünk ezt a játékot magunknak játszuk, és kár igy elrontani. Jó volt tapicskálni a fövenyen...
Szép volt a táj, bár kissé hideg. Szép kilátás nyílt a Balatonra. A ládát könnyen megtaláltuk. A horgászok kissé csodálkozó szemmel néztek, mikor befelé igyekeztünk a nádasba mindenféle horgászfelszerelés nélkül. Biztosan gondolták: "Ezek mivel fognak halat?" Ha most le kellene osztályozzam a ládát, akkor 1.0/1.0-t adnék neki! A nád jól ki volt taposva, és szúnyogok sem voltak.
Régi adósságunk volt ez a láda. Csakhát meg kell jól választani, hogy mikor vág neki az ember...
Most ideális viszonyok uralkodtak, a csalán már hullajtja a fogát, szunyog alig, sár még nincs. Az ösvény jól látható, járható. A folyó szép, ember sehol. Láttunk viszont siklót és jégmadarat. Találtunk gombákat és egy óriási kagylót. Meg egy kapitális kullancsot.
A rejtekhely mintaszerü, a koordináták pontosak. Ugyan befött, de nyilik.
Az egyetlen zavaró tényezö a horgászok által hátrahagyott töménytelen szemét. Sörös és üditös dobozok hegyszám. Rossz rágondolni, hogy ez a sok szemét mind a Balatonban fog kikötni az elsö áradás után. Ilyenkor gyakran eszembe jut, hogy ugyanezek a szemetelök hogy fogadnák, ha egy kukáskocsi a kertjükbe zúditaná a tartalmát?!
Remek hely, a part ezen eldugott helye sok érdekességgel szolgál. Láttunk kócsagot és jégmadarat is, szúnyoggal viszont eggyel sem találkoztunk. :-)
Az ösvény jól járható volt, az alacsony vízállás miatt tíz métert is be tudtunk sétálni a parti fövenyen. A geobefőtt viszonylag könnyen meglett, tartalma azonban tényleg szegényes.
Érdekes a két híd, a sok horgász és a csalánnal tarkított nádtenger is.
Hárman indultunk neki az útnak, gyönyörű őszi napsütésben. Gondoltuk, talán elég késő van már ahhoz, hogy szúnyogok hadával keljen megküzdenünk. A nádasban simán járható csapást találtunk, amit a horgászok használnak, és sajnos ide dobálják el az összes szemetüket. Mikor megérkeztünk a hatalmas kidőlt fákhoz, szemünk szánk elállt a csodálkozástól. Egyrészt a kilátás miatt, másrészt , hogy ilyen kevés víz van a Balatonban. Párpercnyi keresés után a láda is meglett. Mivel a régi tollbetét kinyiffant benne otthagytam az én tollam. A dobozba nem fért bele, ezért mellé raktam a rejtekhelyen. Szuper kis rejtés, gyönyörű helyen. A logolás után Samu barátom révén, ENGEDÉLLYEL bejártuk a Kis Balaton összes zegét zugát. Annyi szép hely van arra, hogy kb 200 geoládát rejthettem volna el ott hirtelen :-)))
RIPTOR Gabi Samu
Na hát ez egy óriási szívás volt!!! Kánikula, ezért derékig meztelenül (én), rövidnadrágban, szerencsére gumicsizmában, kb. 2,2 méter magas sás, nád, csalán. Ezek a növények pedig a láthatatlanságig benőtték az ösvényt. Na erre még rájött egy óriási adag szúnyog! Így kellett utat törni a 600 helyett 670 méteren keresztül, majd vissza majdnem ugyanúgy! Csak erős idegzetűeknek ajánljuk és azoknak, akik mindenáron látni szeretnék a torkolatnál a nagy semmit és a szánalmas kis, üres geobefőttet!!!
Anikó és Miki
Mai körutunk első állomása volt ez a láda - LIST, hadd gratuláljak. Igazi esszenciája a Balaton lényegének! Az érintetlen táj, a háborgó Balaton és az állatvilág szimbiózisát csak azok a lelketlen horgászok zavarták meg - DE NAGYON! -, akik úgy hagyták ott a placcukat, hogy szertdobálták a sörösdobozaikat, flakonjaikat és még sok minden mást...:(
Már régóta le akartam vadászni ezt a ládát, de nyáron és kora ősszel szint lehetetlen megközelíteni. Ilyenkor bezzeg csak egy könnyű séta. A hely CSODÁS. Megint csak GRATULA a hely tényleg egy ládát érdemel. Az idő rendkívül kellemes, sok a horgász, a hattyú és a vizimadár már most is. Aki teheti tényleg vágja át magát a nádason, mert a naplemente a Balaton ezen részén leírhatatlanúl gyönyörű. Sajnálom, hogy nem vittem fényképezőgépet magammal.
Naná, hogy először a rossz oldalon indultunk el. Megint nem olvastam el rendesen a leírást. A torkolat különösen szép; csak néhány száz méter, és egy teljesen másik világ. Most érdemes ezt a ládát megkeresni! Az idő gyönyörű, enyhe. Csalán, sár egy darab se. Kérjük az utánunk jövőket, vigyenek magukkal a dobozba egy tollat, mert ami benne volt, kimúlt. A "fogási naplóba" (mivel már néhány horgász is jegyzetel a noteszba), is alig bírtunk vele írni. Mindenünk tiszta tinta. A pulcsimnak zamek.
Hát részvétem mindenkinek; tényleg brutál lett a terep még a legutóbbi nyárközepe-táji felülvizsgálathoz képest is. Viszont amúgy megvan, csak bozótruha és hit kell hozzá, és az év másik felében szégyenletesen primitívnek fogjátok tartani.
Ott jártunk, tűrtünk, de az utolsó 270 méteren kibuktunk. Az ott kezdődő csalánerdőn, és az egyre bizonytalanabb nyomvezetésű ösvényen nem volt kedvünk (ruhánk, és napfényünk) átvágni. Talán majd legközelebb...
Gondoltuk, hogy a Rezervatom után itt bűnhődni fogunk. De hogy ennyire ?
Az előzők feladott csapásán törtünk előre, majd elő a machetékkel, és tovább. Elértük a 0 métert, átnéztük a hatalmas, 6 méteres földlabdákkal kidőlt fákat, átkutattuk az ingoványosből a régebben eldőlteket, de semmi. A fotókat, hogy ott jártunk, becsatoljuk.
Kegyelmes elbírálásban bízunk.
Ami viszont igaz, hogy ilyen jót már régen kerestünk mint itt. Csodálattal tölti el az embert megint a jég, és a víz ereje, a nád élni akarása, ahogy a leapadt területen azonnal kinő. (És tette tönkre a kilátást a vízre.) Érdemes belevágni. És ha valaki még meg is találja... SZUPER hely.
Ez sajnos nem sikerült. Csak törtünk előre a nádasban, ami mellékesen tele volt csalánnal és egyéb szúros kellemetlenkedőkkel is, VALAMINT SZEMÉTTEL! Esett az eső, és korábban is nagy zuhé lehetett. A lányok már korábban feladták és egy horgász pihenőnél kiálltak. Az 5 és 11 éves fiammal próbálkoztunk még, de kb. 150 méterrel a cél előtt teljesen összezárult előttünk a nádas. Még magam sem mertem volna bozótvágó nélkül továbbmenni, nem beszélve a gyerekekről. Normál felszerelésben nem lehetett eljutni szárazföldön a ládáig. A vizí út perspektívikusabbnak látszott, de a csónakok le voltak lakatolva, stoppolni meg nem volt kit. Végül feladtuk. Pedig izgalmas volt és jó ötletnek látszott.
Eléggé csalános nádas út vezet a ládához.Mitöbb ahogy haladtunk elöre annál vadregényesebb lett.A vágén a hatalmas széttört fa igen döbbenetes.Kár hogy innen igen jó kilátás nem nagyon van.
Felületessen és hanyagul átolvasott útmutatás, a nádastól nem látható folyó ívet nem számítva, na meg a folyó bal és jobb partját összekeverve, 450m begyalogolva szembesültünk a ténnyel hogy a túlparton vagyunk, sokat nem kellett gondolkodni, mert hangtávolságon belül, megjelent egy csónakos és a horgászást megszakítva átvitt minket a túlpartra. Miután már jó oldalon voltunk nem volt nehéz megtalálni a napló szerint a horgászok által is látogatott ládát, pontosabban a befőttesüveget, bár a ketyerénk még vagy 10 métert mutatott a következő fa gyökeréhez. Ez is megvan, jöhet a következő.