A geoládát, ami egy 26 cm átmérőjű és 14 cm magas műanyag, konyhai tároló doboz, egy fa tövében találjátok.
Előző helyén, ami Európa első föld- és sáncvárának maradványai közelében volt, szőröstől-bőröstől, sáncmaradványostól együtt megvásárolta valaki és bekerítette. Szőlőültetvény lett Európa első föld- és sáncvárának maradványain. Jó mi?
A logoláshoz szükséges jelszó két részből áll:
Első felét az
N 46° 55,329' E 17° 52,704' 210 m [GCTiBa-1] pontban elrejtett geoládában találjátok.
Második feléért viszont el kell menni az
N 46° 55,362' E 17° 52,748' 181 m [GCTiBa-2] pontban levő ismertetőtáblához. A magyar nyelvű szöveg utolsó szava, a jelszó második fele. Ha a leírásban megadott kiindulópontot használjátok, akkor előbb e mellett az ismertetőtábla mellett fogtok elhaladni.
A 71-es útról, Tihany előtt, térjünk le balra a Tihanyi-rév irányába. Az
N 46° 55,212' E 17° 53,270' 104 m [GCTiBa+Parkoló] pont közelében parkolhatunk, majd az ugyaninnen kezdődő piros kereszttel jelölt ösvényen haladva meglátogathatjuk e tufába vájt kuriózumot. Ezután, ha felkapaszkodunk a bazalttufa tömb tetejére, tényleg üdítően fog hatni, a csodálatos kilátás, ami a Balatonra nyílik, de ugyanakkor ízelítőt kapunk Európa első föld- és sáncvárának maradványaiból is.
A tihanyi-félsziget, természeti és kulturális értékekben a Balaton leggazdagabb területe. A Balatonba mélyen benyúló félsziget akaratlanul is magára vonja a figyelmet - többek között - történelmi nevezetességeivel, és a magyar nyelv első írásos emlékét adó Alapítólevelével. Mindezek mellett egy olyan érték is található itt, amely a körülötte kialakult misztikum miatt talán kevésbé ismert, viszont annál érdekesebb.
A vulkanikus eredetű bazalttufába vájt barlanglakásokat, már több mint 800 éve alakították ki bizánci barátok, akiket I. András Kijevből telepített a félszigetre. A barlangkolostor tehát orosz mintára keletkezett és először orosz szerzetesek laktak itt. Lakhelyüket emiatt nevezték Oroszkőnek, a közelükben fakadó Ciprián forrást pedig Oroszkútnak. A XIII. század végén az oroszok otthagyták kolostorukat, és helyükbe az apátság néhány szerzetese jött remetéskedni.
Tény az, hogy a Tihanyi Alapítólevél 1055-ben Petra néven jegyzi a barlanglakások helyét, melyet az 1267. évi pápai oklevél már Oroszkő néven nevez. A szerzetesi cellák ebben a levélben szerepelnek először. A barlanglakások készítésének pontos ideje nem ismert, de korhatározó leletekkel igazolni lehetett, hogy az 1100-as években már álltak a lakócellák, a liturgikus célt szolgáló helységek, és azt, hogy a XII. és XIV. század között remeteszerzetesek éltek bennük.
A remeteség megszűnésének körülményeit homály fedi, nem lehet tudni, hogy a barlangokat a szerzetesek miért hagyták el, de feltehetően a gyakori omlások miatt. Kuriózumnak számítanak ezek a rendkívül durván, szinte alaktalanul kivájt üregek. Az omlások következtében mára a remetetelepnek csak négy cellacsoportja látható, de valószínű, hogy még több cella rejtőzik a sziklafal lejtőtörmeléke alatt. Érdemes megnézni, mielőtt az emberek és a természet eróziója teljesen el nem pusztítja.
Kellemes sétát és sikeres geoláda-vadászatot kívánunk,
Anikó és Miki
